Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-28 / 175. szám
HOTEI HUNGÁRIA, SIÓFOK AZ MSZMP MEG VEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYE! TANÁCS LAPJA A véradás tíz éve Somogybán KAPOSVÁRON alig több mint tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését az Országos Vérellátó Központ megyei alközpontja. Ebben az időben kezd mozgalommá bontakozni Somogybán a szervezett véradás. Hogy mi a szerepe a vérnek a gyógyításban, a sebészetben, talán fölösleges hangsúlyozni. Ma már nem csodálkozunk azon, hogy ha több liter vérre, plazmára van szükség egy-egy súlyos baleset után, szüléskor vagy műtétnél, a kellő minőségű és mennyiségű vér mindig rendelkezésre áll. Ma vérveszteségen — ha idejében észreveszik a balesetet — nem múlhat és nem múlik emberélet. Ma százak és ezrek mozdulnak meg megyénkben is, hogy önzetlenül vérüket adják a rászorulóknak, a tudománynak, a gyógyításnak. S jóllehet, ma már természetes mindez, érdemes visszapillantani: honnan jutott el a tudomány és az emberek áldozat- készsége a véradás mai állapotáig? Amikor handsteiner bécsi orvos, majd Jansky fölismerte a négy alapvető vércsoportot (A—B—AB—0), s később megismertük az RH-sajátosságot is, a gyógyítás új lehetőségei tárultak föl. Azonban akkor — ötven éve — még szó sem lehetett szervezett véradásról. A nagyobb kórházak, sebészeti intézetek nyilvántartottak néhány 0-vércsoportú egyént (spendert), aki szükség esetén — megfelelő díjazásért —vért adott. A vér alku tárgya volt Az árát általában a beteg vagyoni állapotához mérték. Egy kereskedő hozzátartozóitól például a harmincas években száz pengőt kért a spender 1 dl vérért. Vagy pedig alkalmassága esetén a hozzátartozó adott vért, illetve a kórházak, a klinikák ún. kiskasszájából fizették meg a véradót — ha például a műtét klinikai, tudományos célokat is szolgált De súlyos baleseteknél általában nem állt rendelkezésre elegendő és megfelelő minőségű vér. Ezért gyakori volt az elvérzéses sokk-állapot. Egy fiatal pécsi orvos vadászat közben balesetet — nem élet- veszélyes májsérülést — szenvedett. Idejében műtőasztalra került, ám jó másfél órába telt, amíg a véradókat előkerítették — s a sérült ezalatt elvérzett. Mindemellett nehézkes, fertőzőveszélyes volt a vérátömlesztés nyílt (közvet. len) technikája, más módszerrel pedig maga a transzfúzió előkészítése is eltartott egy óra hosszat. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT, illetve a második alatt már toboroztak önkéntes véradókat, azonban a szervezett vérellátás csak az ötvenes évek elején kezdődik meg. A Magyar Vöröskereszt felvilágosító munkája egy bizonyos szemléleti változás útját Leleplezték Korányi Frigyes földvári emléktábláját A tbc elleni küzdelem hazai megalapítójáról, dr. Korányi Frigyes egyetemi tanárról (1828—1913) emlékeztek meg szombaton délután Balaton- földváran. A Somogy megyei Tanács V. B. Idegenforgalmi Hivatala az Élelmezésügyi Minisztérium üdülőjének — az egykori Korányi-villának — falán a nagy tudósra és belgyógyászra, a róla elnevezett és nemzetközileg elismert belgyógyászati iskola alapítójára való megemlékezésül emléktáblát állított. Korányi professzor életének századunkba eső éveiben nyaranként gyakran lejárt ebbe a villába, pihenőidejének nagy részét itt töltötte, s tudományos körökben lelkes népszerűsítője volt a Balaton-part gyógyhatásúnak. Az ünnepségen a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében dr. Berend Ernő, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője köszöntötte a megjelent vendégeket, majd dr. Barát Irén, az Országos Korányi TBC Gyógyintézet főorvosa méltatta a nagy tudós emlékét. A Korányi-emléktáblán — leleplezése után — az Országos Korányi TBC Gyógyintézet és a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal koszorút helyezett el. Dupla szerencse egyengeti már ekkor: oldódnak az előítéletek, és az egyszerű dolgozók segítőkészsége — különösen az utóbbi négyöt évben — teljesen átformálja a véradómozgalom kereteit és tartalmát itt, Somogybán is. 1354-ben mintegy 1300 véradót tart nyilván a megyei vérellátó alközpont. Számuk egy-két év alatt körülbelül ötszörösére növekszik. Kaposvár látja el a szükséges vérmennyiséggel Baranya és Tolna megye több kórházát is. öt évvel később a Vöröskereszt meghirdeti és szervezni kezdi a térítésmentes véradómozgalmat. Miért fejlődés; milyen gyakorlati előnyökkel jár az ingyenes véradás? Anyagi érdekeltség nem befolyásolja a véradást. (Régen előfordult, hogy egyes véradók letagadták vagy le akarták tagadni valamilyen rejtett betegségüket, csakhogy némi pénzhez jussanak.) Megnövekedett a véradók száma és a levett vér mennyisége. 1961- ben például — egész évben — 1079-en 285,4 liter vért, 1964 első felében már 8454-en 2489 liter vért adtak térítésmentesen. A véradás teljes intézeti apparátusai — négv-ötféle megelőző vizsgálattal, a legkorszerűbb és a leghigiéniku- sabb körülmények között zajlik le. A speciális palackba levett 2—3 dl vért anyakönyvezik, és megfelelő hőfokon hűtőszekrényekben tárolják transzfúziós vagy gyógyszerkészítésre való felhasználásig. ERKÖLCSI ALAPJAIBAN IS fliegújhodott ez a mozga- lom.> w|>64-től Somogy és néhány környező megye több kórházának teljes vérszükségletét önkéntas véradók ezrei elégítik ki térítésmentesen. Mindez a Magyar Vöröskereszt megyei és városi szervezete kitűnő felvilágosító és szervező munkájának, a vöröskeresztes társadalmi aktívák, körzeti orvosok, asszisztensek és ápolónők szakszerű közreműködésének, lelkes közösségi emberhez méltó ügyszeretetének köszönhető. Ma a megyei vérellátó alközpontban mindig elegendő vér áll rendelkezésre életet menteni. S ez a legszebb és legnagyobb eredmény, amire gondolhatunk a szervezett véradás tizedik évében. Wallímger Endre A siófoki szálloda-»család- legifjabb -tagjába- már beköltöztek az első vendégek. Kártevő „erőaníívészek“ A huligánok lassan kivesző szektájának tagjait egy közös vonás jellemzi: ostobán imádják magukat, erejüket, bátorságukat. No, nem a munkában, nem ott, ahol a társadalomnak erkölcsileg, fizikailag nagy erejű legényekre van szüksége! Nem! A huligánok lopva hajtják végre »hőstetteiket-«. Hiszen virtuskodásuk anyagi és erkölcsi károkat okoz. Sőt ha valaki netán meglátja a dicső tett elkövetőjét »munka« közben, egy-két atyai, fi véri pofon is kerül kijózanításul. Erre az utóbbira bizony nagy szükség lenne, vele együtt az éberebb figyelemre is. A maradék huligán »hadak« nyaranta a Balatonra özönlenek. De nem pihennek ám! Dehogy! Garázdálkodnak. Nem személyekkel szemben, nem világos nappal, nem tömegben. De ők azok, akik erőmutatványaikkal megrongálják mindazt, amit a Balaton-part üdülőhelyeinek szépítése végett csináltunk meg, állítottunk fel, vagy hoztunk helyre. Az embernek nyitva marad a szája a csodálkozástól, ha végighaladva a Balaton déli Vannak, akik szerencsés csillagzat alatt születtek. Barth Ferenc és családja ezek közé tartozik. A lottó egyik sorsolása két négyes és négy hármas találatot hozott nekik. A családfő ezt mondja: — Sohasem kedveltem a szerencsejátékokat ... Lidia, a nagylány: — Apukám nézetén voltam... Az anyuka: — Ezen az egy ponton függetlenítettem magam. Kidolgoztam egy 9-es variációt, és azt játszottam. Őszintén szólva már kezdtem beleunni. Szóltam is az egyik ismerősömnek, hogy játsszon velem együtt. Visszautasított. A családfő közbeszól: — Azon a héten feleségemmel együtt az Alföldre utaztunk. Csak a hét utolsó napján érkeztünk haza Kaposvárra. Nem gondoltunk mi nyereményre. Azt hittük, hogy Lidiké meg sem vette a postástól a szelvényeket... A többit Fortuna kegyeltbe meséli: — Jött a postás, és azt mondta, hogy anyuka tíz szelvényt szokott venni minden héten. Akkor hagyja itt — mondtam neki, de majdnem elfeledkeztem a kitöltésről. Éppen az utolsó pillanatban dobtam be... N. S. Országos Képzőművészeti Kiállítás Szegeden A Szegedi Szabadtéri Játékok kiegészítő programjában jelentős helyet foglal el az Országos Képzőművészeti Kiállítás. Néhány nappal a szabadtéri játékok megkezdése előtt nyitották meg a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában az V. Szegedi Nyári Tárlatot. Az alföldi városok képzőművészeti életének képviselőin kívül több más neves festőművész és szobrász, közöttük fővárosi művészek alkotásai is láthatók a tárlaton. A képtár háromemeletes épületének termeit és folyosóit teljesen megtölti a 125 festmény, a 76 grafika, a 76 szobor és a néhány kerámiai mű. A méreteiben és művészi színvonalában impozáns kiállításon Bernáth Aurél, Barcsay Jenő Domanovszky Endre, Czóbel Béla, Borsos Miklós, Pátzay Pál, Szabó Iván és sok más ne vés művész alkotásait nagy érdeklődéssel fogadta a közönség. >1 partján, megnézi például a filmszínházak vaslábú hirdetőállványait. A betonba ágyazott csövek el vannak görbítgetve, meg vannak döntve. Nyilvánvaló, hogy egy népmeséi példán felbuzdult »vasnyüvő- huligánok »fáradozásának« következménye a sok siralmasan megrongált tábla. Mire Való az ilyesmi? A józan fővel gondolkodó ember ezt még megálmodni sem tudja, legföljebb a tenyere kezd el viszketni, mert képes fölmérni, mennyit köthettünk arra, hogy közérdekű hirdetményeink megfelelő oszlopokra, állványokra kerüljenek. Sajnos a garázdálkodókflt aligha érdekli, hogy az üdülővendégek szép környezetben kívánnak pihenni. Hogy ami a Balaton-part szépítését szolgálja, az köztulajdon. Évente új hirdetőeszközöket felállítani szerfölött költséges dolog — és fölösleges is. Persze csak akkor, ha fülön csípjük a javíthatatlan vas- és betonnyűvőket, a virágokat tövestül kitépő, a frissen festett falakat telefirkáló, bemocskoló kártevőket. L. I. Mit tehet egyetlen betű ? Három kombájn állt a bele- gi állomáson úján, szépen, munkavágytól fűtve — és nem tudták szegények, miért állnak ott. A földeken kaszát kértek a gabonák, s a gépek lassan méltatlankodni kezdtek, miért ítéltettek munkanélküliségre... Nem tudhatták, hogy valahol az ország másik végében minő fohászok döngetik az eget meg az ismeretlen illetékes személyét ... Egy hétnek kellett eltelnie, míg fény derült a rejtélyre: a somogyi Belegen rostokoló kombájnokat tulajdonképpen a Győr megyei Beleden volna helyük... De valaki valahol valamikor félreértett egy betűt, s ebből kerekedett a szomorú história ... Lám, mit tud tenni egyetlen pici betű ilyen gépóriásnak az életében! egy, sőt két-három napig is a földön hevertek, míg kepékbe rakták őket. Egy helyen megkérdeztem egy idősebb parasztembert, mondja meg őszintén: helyesnek találja-e ezt? Azt mondta, nem, mert igazság szerint az éjszakának nem szabadna földön találnia a kévét! Valóban így van. Mert arathat a kombájn, forradalmasíthatja a mezőgazdaságot a ke- mizálás, de a levágott gabonának éjjelre kepében a helye ... Ezt minden parasztember jól tudja. De hát akkor miért nem így csinálják mindenütt? Jó az öreg a háznál... A határt járva több helyen tap^s-' hogy az aratógéppel levágott kévék Nem ígértem titoktartást, így talán nem sértődik meg az a kombájn, amelyik bizalmas kettesben elmesélt valamit magáról. Íme a történet: »Higgye el, olyan nagy akarattal, igyekezettel kezdtem dolgozni, hogy arra nehéz szavakat találnom. Alig vártam, hogy hozzáfoghassak a munkához a hosszú tél meg a tavasz után. Azonban alig fordultam egyet-kettőt, egyszer csak ér zem, hogy egyik szervem, amit dobnak neveznek, mind nehezebben fordul, kínlódik, végül egészen megszorul. Se előre, se hátra ... Gazdám egy emelővassal próbált mozdítani rajta, de nem ment... Csörgött róla a veríték, én meg ha lábam lett volna, toporzékoltam volna a méregtől, hogy itt kell áll- nom tehetetlenül... Hiába vagyok modern, szép, egy ilyen kis hiba, és óriási testem haszontalanná válik... És most jön, ami miatt pironkodom. Tudja, mi segített ki a bajból, engem, a technika csodáját? Egy vendégoldal! Egy egyszerű dorong! Amit évszázadok óta használnak a szénahordásnál. Az ő támogatásával mozdult meg a beszorult dob, és ki tudta szedni az összecsomósodott, nyirkos gabonaszárat a gazdám. Alapjában véve örültem, hogy újra indulhattam, de azért nagyon restelltem, hogy rajtam, a Kombájnon egy darab fa segít...« Mivel nem volt több ideje, nem tudtam megmondani neki, hogy nincs ebben igazán semmi szégyellnivaló: Mi, emberek azt szoktuk ilyenkor mondani: jó az öreg a háznál. Vörös Márta SOfiOK Világsztárok csetepatéja A cannes-i kaszinóban Marlene Diel*.ich felháborodva abbahagyta műsorát, és éles szavakkal vádolt i Gábor Zsázsát, akinek állandó, »személyes fényképészé« előadás közben fölvételeket készített róla. Marlene Dietrich a iCdtVinü val kötött s.'trződésébea leszögezte, hogy előadás kézben nem enge.i ?űnj képfölvételeV.et készíteni, még villanófény a/i- kül sem. A szigorú tilalomnak az az oka, fogy a fölvételek kegyetlenül lelepleznék a művésznő mei-enen álcázott korát. Az elmúlt napok egyikén azonban Gábor Zsazsa cs társasága, k iztílk a »személyes fényképész-« is helyet foglalt a közönség között, és |6l'end Marlene Dio rich eleve fig ye1 meztette őket. hogy szüntessék bt »fölöttébb tapintatlan magatartásukat«, a fényképet mégsem lehetett lebeszélni *r ról, hogy fényképezzen. Amikor a műsor végén Marlene Dietrich felszólította a riportert, hogy adja át neki a filmet, Zsazsa óriási dühbe gurult, és kijelentette: »Nyugodtan megtarthatja a filmeket, a fényképész úgysem kapna értük egyetlen vasat sem!-« * * * Röviden, de szellemesen A fiatal párok matematikai hajlamaik szerint két kategóriába tartoznak: egyesek a szorzást, mások az osztást kedvelik. * . * Kár, hogy a jó tanácsokat olykor azok adják, akik maguk rossz példával szolgálnak. ... Egy új frizura alatt olyan képtelenség őt fölfedezni, mint egy tűt a szalmakazalban. * * * Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy tetteiknek azonnal eredményt kell hozniuk. Olyan ez, mintha valaki ijedten elszalad, ha leesik egy makk, nehogy a tölgyfa rázuhanjon. ... Hogyne tudnám, mi az a lelkiismeretfurdalás? — csodálkozik Andoene. Nekem is volt egyszer, kb. hét éve. ... Sok nyelvet ismer, öt nyelven tudja megmondani, hogy nem beszéli őket. ... Mikor a feleség azt mondja, hogy egyáltalán nem haragszik, ez legtöbbször azt jelenti, hogy fuldokol a méregtől. • • » Ha Duett csak olyan dolgokról beszélne, amikhez ért, ő lenne a leghallgatagabb ember a világon. ... Serdülőkor az, amikor azt akarod, hogy úgy kezeljenek, mint felnőttet, holott úgy viselkedsz, mint egy csecsemő. Airolae Mine} „Műkritika* Az újságíró hároméves kisfiát körülveszik az üdülő vendégei. Melegen érdeklődnek a gyerek neve, kora felől. A kisfiú elég la- konikus válaszokat ad. Különösem, amikor elhangzik ez a kérdés: — Mit dolgozik apukád? — Hát papírt tesz az írógépbe — és kész!... — we — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyét Bizottsága Cs a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztőt WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. Z. Telefon t5-l6. Felelős kiadót Szabó Gábor. Beküldött kéziratot oem örzück meg. és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyt postahfvatalokná» és postáskézbesítőknél. Előfizetést díj egy hónapra 12 Fi index: 25062. Készült a Somogy mesvei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utca 6