Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-28 / 175. szám

HOTEI HUNGÁRIA, SIÓFOK AZ MSZMP MEG VEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYE! TANÁCS LAPJA A véradás tíz éve Somogybán KAPOSVÁRON alig több mint tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését az Országos Vérellátó Központ megyei al­központja. Ebben az időben kezd mozgalommá bontakozni Somogybán a szervezett vér­adás. Hogy mi a szerepe a vérnek a gyógyításban, a sebészet­ben, talán fölösleges hangsú­lyozni. Ma már nem csodál­kozunk azon, hogy ha több liter vérre, plazmára van szükség egy-egy súlyos bal­eset után, szüléskor vagy mű­tétnél, a kellő minőségű és mennyiségű vér mindig ren­delkezésre áll. Ma vérveszte­ségen — ha idejében észre­veszik a balesetet — nem múlhat és nem múlik ember­élet. Ma százak és ezrek mozdulnak meg megyénkben is, hogy önzetlenül vérüket adják a rászorulóknak, a tu­dománynak, a gyógyításnak. S jóllehet, ma már természetes mindez, érdemes visszapillan­tani: honnan jutott el a tudo­mány és az emberek áldozat- készsége a véradás mai álla­potáig? Amikor handsteiner bécsi orvos, majd Jansky fölismerte a négy alapvető vércsoportot (A—B—AB—0), s később meg­ismertük az RH-sajátosságot is, a gyógyítás új lehetőségei tárultak föl. Azonban akkor — ötven éve — még szó sem lehetett szervezett véradásról. A nagyobb kórházak, sebésze­ti intézetek nyilvántartottak néhány 0-vércsoportú egyént (spendert), aki szükség esetén — megfelelő díjazásért —vért adott. A vér alku tárgya volt Az árát általában a beteg va­gyoni állapotához mérték. Egy kereskedő hozzátartozóitól például a harmincas években száz pengőt kért a spender 1 dl vérért. Vagy pedig alkal­massága esetén a hozzátartozó adott vért, illetve a kórházak, a klinikák ún. kiskasszájából fizették meg a véradót — ha például a műtét klinikai, tu­dományos célokat is szolgált De súlyos baleseteknél általá­ban nem állt rendelkezésre elegendő és megfelelő minősé­gű vér. Ezért gyakori volt az elvérzéses sokk-állapot. Egy fiatal pécsi orvos vadászat közben balesetet — nem élet- veszélyes májsérülést — szen­vedett. Idejében műtőasztalra került, ám jó másfél órába telt, amíg a véradókat előke­rítették — s a sérült ezalatt elvérzett. Mindemellett ne­hézkes, fertőzőveszélyes volt a vérátömlesztés nyílt (közvet. len) technikája, más mód­szerrel pedig maga a transz­fúzió előkészítése is eltartott egy óra hosszat. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT, illetve a második alatt már toboroztak önkéntes véradókat, azonban a szerve­zett vérellátás csak az ötve­nes évek elején kezdődik meg. A Magyar Vöröskereszt felvi­lágosító munkája egy bizo­nyos szemléleti változás útját Leleplezték Korányi Frigyes földvári emléktábláját A tbc elleni küzdelem hazai megalapítójáról, dr. Korányi Frigyes egyetemi tanárról (1828—1913) emlékeztek meg szombaton délután Balaton- földváran. A Somogy megyei Tanács V. B. Idegenforgalmi Hivatala az Élelmezésügyi Mi­nisztérium üdülőjének — az egykori Korányi-villának — falán a nagy tudósra és bel­gyógyászra, a róla elnevezett és nemzetközileg elismert bel­gyógyászati iskola alapítójára való megemlékezésül emlék­táblát állított. Korányi professzor életének századunkba eső éveiben nya­ranként gyakran lejárt ebbe a villába, pihenőidejének nagy részét itt töltötte, s tudomá­nyos körökben lelkes népsze­rűsítője volt a Balaton-part gyógyhatásúnak. Az ünnepségen a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága ne­vében dr. Berend Ernő, a me­gyei tanács egészségügyi osztá­lyának vezetője köszöntötte a megjelent vendégeket, majd dr. Barát Irén, az Országos Korá­nyi TBC Gyógyintézet főorvo­sa méltatta a nagy tudós emlé­két. A Korányi-emléktáblán — leleplezése után — az Országos Korányi TBC Gyógyintézet és a Somogy megyei Idegenfor­galmi Hivatal koszorút helye­zett el. Dupla szerencse egyengeti már ekkor: oldód­nak az előítéletek, és az egy­szerű dolgozók segítőkészsége — különösen az utóbbi négy­öt évben — teljesen átformál­ja a véradómozgalom kere­teit és tartalmát itt, Somogy­bán is. 1354-ben mintegy 1300 vér­adót tart nyilván a megyei vérellátó alközpont. Számuk egy-két év alatt körülbelül ötszörösére növekszik. Kapos­vár látja el a szükséges vér­mennyiséggel Baranya és Tolna megye több kórházát is. öt évvel később a Vöröske­reszt meghirdeti és szervezni kezdi a térítésmentes véradó­mozgalmat. Miért fejlődés; milyen gya­korlati előnyökkel jár az in­gyenes véradás? Anyagi érdekeltség nem be­folyásolja a véradást. (Régen előfordult, hogy egyes véradók letagadták vagy le akarták tagadni valamilyen rejtett be­tegségüket, csakhogy némi pénzhez jussanak.) Megnöve­kedett a véradók száma és a levett vér mennyisége. 1961- ben például — egész évben — 1079-en 285,4 liter vért, 1964 első felében már 8454-en 2489 liter vért adtak térítésmente­sen. A véradás teljes intézeti apparátusai — négv-ötféle megelőző vizsgálattal, a leg­korszerűbb és a leghigiéniku- sabb körülmények között zaj­lik le. A speciális palackba levett 2—3 dl vért anyaköny­vezik, és megfelelő hőfokon hűtőszekrényekben tárolják transzfúziós vagy gyógyszer­készítésre való felhasználá­sig. ERKÖLCSI ALAPJAIBAN IS fliegújhodott ez a mozga- lom.> w|>64-től Somogy és né­hány környező megye több kórházának teljes vérszük­ségletét önkéntas véradók ez­rei elégítik ki térítésmentesen. Mindez a Magyar Vöröske­reszt megyei és városi szerve­zete kitűnő felvilágosító és szervező munkájának, a vö­röskeresztes társadalmi aktí­vák, körzeti orvosok, asszisz­tensek és ápolónők szakszerű közreműködésének, lelkes közösségi emberhez méltó ügyszeretetének köszönhető. Ma a megyei vérellátó al­központban mindig elegendő vér áll rendelkezésre életet menteni. S ez a legszebb és legnagyobb eredmény, amire gondolhatunk a szervezett vér­adás tizedik évében. Wallímger Endre A siófoki szálloda-»család- legifjabb -tagjába- már beköltöztek az első vendégek. Kártevő „erőaníívészek“ A huligánok lassan kivesző szektájának tagjait egy kö­zös vonás jellemzi: os­tobán imádják magukat, erejüket, bátorságukat. No, nem a munkában, nem ott, ahol a társadalom­nak erkölcsileg, fizikailag nagy erejű legényekre van szüksége! Nem! A huligánok lopva hajtják végre »hőstet­teiket-«. Hiszen virtuskodá­suk anyagi és erkölcsi káro­kat okoz. Sőt ha valaki ne­tán meglátja a dicső tett el­követőjét »munka« közben, egy-két atyai, fi véri pofon is kerül kijózanításul. Erre az utóbbira bizony nagy szük­ség lenne, vele együtt az éberebb figyelemre is. A maradék huligán »ha­dak« nyaranta a Balatonra özönlenek. De nem pihennek ám! Dehogy! Garázdálkod­nak. Nem személyekkel szemben, nem világos nap­pal, nem tömegben. De ők azok, akik erőmutatványaik­kal megrongálják mindazt, amit a Balaton-part üdülő­helyeinek szépítése végett csináltunk meg, állítottunk fel, vagy hoztunk helyre. Az embernek nyitva marad a szája a csodálkozástól, ha vé­gighaladva a Balaton déli Vannak, akik szerencsés csil­lagzat alatt születtek. Barth Ferenc és családja ezek közé tartozik. A lottó egyik sorsolá­sa két négyes és négy hármas találatot hozott nekik. A családfő ezt mondja: — Sohasem kedveltem a sze­rencsejátékokat ... Lidia, a nagylány: — Apukám nézetén voltam... Az anyuka: — Ezen az egy ponton füg­getlenítettem magam. Kidol­goztam egy 9-es variációt, és azt játszottam. Őszintén szólva már kezdtem beleunni. Szól­tam is az egyik ismerősömnek, hogy játsszon velem együtt. Visszautasított. A családfő közbeszól: — Azon a héten feleségem­mel együtt az Alföldre utaz­tunk. Csak a hét utolsó napján érkeztünk haza Kaposvárra. Nem gondoltunk mi nyere­ményre. Azt hittük, hogy Lidi­ké meg sem vette a postástól a szelvényeket... A többit Fortuna kegyeltbe meséli: — Jött a postás, és azt mond­ta, hogy anyuka tíz szelvényt szokott venni minden héten. Akkor hagyja itt — mondtam neki, de majdnem elfeledkez­tem a kitöltésről. Éppen az utolsó pillanatban dobtam be... N. S. Országos Képzőművészeti Kiállítás Szegeden A Szegedi Szabadtéri Játé­kok kiegészítő programjában jelentős helyet foglal el az Or­szágos Képzőművészeti Kiállí­tás. Néhány nappal a szabad­téri játékok megkezdése előtt nyitották meg a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában az V. Szegedi Nyá­ri Tárlatot. Az alföldi városok képzőművészeti életének kép­viselőin kívül több más neves festőművész és szobrász, közöt­tük fővárosi művészek alkotá­sai is láthatók a tárlaton. A képtár háromemeletes épületének termeit és folyosóit teljesen megtölti a 125 fest­mény, a 76 grafika, a 76 szobor és a néhány kerámiai mű. A méreteiben és művészi színvo­nalában impozáns kiállításon Bernáth Aurél, Barcsay Jenő Domanovszky Endre, Czóbel Béla, Borsos Miklós, Pátzay Pál, Szabó Iván és sok más ne vés művész alkotásait nagy ér­deklődéssel fogadta a közön­ség. >1 partján, megnézi például a filmszínházak vaslábú hir­detőállványait. A betonba ágyazott csövek el vannak görbítgetve, meg vannak döntve. Nyilvánvaló, hogy egy népmeséi példán felbuz­dult »vasnyüvő- huligánok »fáradozásának« következ­ménye a sok siralmasan megrongált tábla. Mire Va­ló az ilyesmi? A józan fővel gondolkodó ember ezt még megálmodni sem tudja, leg­följebb a tenyere kezd el viszketni, mert képes föl­mérni, mennyit köthettünk arra, hogy közérdekű hirdet­ményeink megfelelő oszlo­pokra, állványokra kerülje­nek. Sajnos a garázdálkodókflt aligha érdekli, hogy az üdü­lővendégek szép környezet­ben kívánnak pihenni. Hogy ami a Balaton-part szépíté­sét szolgálja, az köztulajdon. Évente új hirdetőeszközöket felállítani szerfölött költsé­ges dolog — és fölösleges is. Persze csak akkor, ha fülön csípjük a javíthatatlan vas- és betonnyűvőket, a virágo­kat tövestül kitépő, a frissen festett falakat telefirkáló, be­mocskoló kártevőket. L. I. Mit tehet egyetlen betű ? Három kombájn állt a bele- gi állomáson úján, szépen, munkavágytól fűtve — és nem tudták szegények, miért állnak ott. A földeken kaszát kértek a gabonák, s a gépek lassan méltatlankodni kezdtek, miért ítéltettek munkanélküliségre... Nem tudhatták, hogy valahol az ország másik végében minő fohászok döngetik az eget meg az ismeretlen illetékes sze­mélyét ... Egy hétnek kellett eltelnie, míg fény derült a rejtélyre: a somogyi Belegen rostokoló kombájnokat tulajdonkép­pen a Győr megyei Beleden volna helyük... De valaki va­lahol valamikor félreértett egy betűt, s ebből kerekedett a szomorú história ... Lám, mit tud tenni egyetlen pici betű ilyen gépóriásnak az életében! egy, sőt két-három napig is a földön hevertek, míg kepékbe rakták őket. Egy helyen meg­kérdeztem egy idősebb pa­rasztembert, mondja meg őszintén: helyesnek találja-e ezt? Azt mondta, nem, mert igazság szerint az éjszakának nem szabadna földön találnia a kévét! Valóban így van. Mert arat­hat a kombájn, forradalmasít­hatja a mezőgazdaságot a ke- mizálás, de a levágott gabo­nának éjjelre kepében a he­lye ... Ezt minden parasztem­ber jól tudja. De hát akkor miért nem így csinálják mindenütt? Jó az öreg a háznál... A határt járva több helyen tap^s-' hogy az aratógéppel levágott kévék Nem ígértem titoktartást, így talán nem sértődik meg az a kombájn, amelyik bizalmas kettesben elmesélt valamit magáról. Íme a történet: »Higgye el, olyan nagy aka­rattal, igyekezettel kezdtem dolgozni, hogy arra nehéz sza­vakat találnom. Alig vártam, hogy hozzáfoghassak a munká­hoz a hosszú tél meg a tavasz után. Azonban alig fordultam egyet-kettőt, egyszer csak ér zem, hogy egyik szervem, amit dobnak neveznek, mind nehe­zebben fordul, kínlódik, végül egészen megszorul. Se előre, se hátra ... Gazdám egy emelő­vassal próbált mozdítani rajta, de nem ment... Csörgött róla a veríték, én meg ha lábam lett volna, toporzékoltam vol­na a méregtől, hogy itt kell áll- nom tehetetlenül... Hiába va­gyok modern, szép, egy ilyen kis hiba, és óriási testem ha­szontalanná válik... És most jön, ami miatt pironkodom. Tudja, mi segített ki a bajból, engem, a technika csodáját? Egy vendégoldal! Egy egyszerű dorong! Amit évszázadok óta használnak a szénahordásnál. Az ő támogatásával mozdult meg a beszorult dob, és ki tudta szedni az összecsomóso­dott, nyirkos gabonaszárat a gazdám. Alapjában véve örül­tem, hogy újra indulhattam, de azért nagyon restelltem, hogy rajtam, a Kombájnon egy da­rab fa segít...« Mivel nem volt több ideje, nem tudtam megmondani ne­ki, hogy nincs ebben igazán semmi szégyellnivaló: Mi, em­berek azt szoktuk ilyenkor mondani: jó az öreg a háznál. Vörös Márta SOfiOK Világsztárok csetepatéja A cannes-i kaszinóban Mar­lene Diel*.ich felháborodva ab­bahagyta műsorát, és éles sza­vakkal vádolt i Gábor Zsázsát, akinek állandó, »személyes fényképészé« előadás közben fölvételeket készített róla. Marlene Dietrich a iCdtVinü val kötött s.'trződésébea leszö­gezte, hogy előadás kézben nem enge.i ?űnj képfölvételeV.et készíteni, még villanófény a/i- kül sem. A szigorú tilalomnak az az oka, fogy a fölvételek kegyetlenül lelepleznék a mű­vésznő mei-enen álcázott ko­rát. Az elmúlt napok egyikén azonban Gábor Zsazsa cs tár­sasága, k iztílk a »személyes fényképész-« is helyet foglalt a közönség között, és |6l'end Marlene Dio rich eleve fig ye1 meztette őket. hogy szüntessék bt »fölöttébb tapintatlan maga­tartásukat«, a fényképet mégsem lehetett lebeszélni *r ról, hogy fényképezzen. Ami­kor a műsor végén Marlene Dietrich felszólította a ripor­tert, hogy adja át neki a fil­met, Zsazsa óriási dühbe gu­rult, és kijelentette: »Nyugod­tan megtarthatja a filmeket, a fényképész úgysem kapna ér­tük egyetlen vasat sem!-« * * * Röviden, de szellemesen A fiatal párok matemati­kai hajlamaik szerint két ka­tegóriába tartoznak: egye­sek a szorzást, mások az osz­tást kedvelik. * . * Kár, hogy a jó tanácsokat olykor azok adják, akik ma­guk rossz példával szolgál­nak. ... Egy új frizura alatt olyan képtelenség őt fölfedezni, mint egy tűt a szalmakazal­ban. * * * Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy tetteiknek azon­nal eredményt kell hozniuk. Olyan ez, mintha valaki ijed­ten elszalad, ha leesik egy makk, nehogy a tölgyfa rá­zuhanjon. ... Hogyne tudnám, mi az a lelkiismeretfurdalás? — cso­dálkozik Andoene. Nekem is volt egyszer, kb. hét éve. ... Sok nyelvet ismer, öt nyel­ven tudja megmondani, hogy nem beszéli őket. ... Mikor a feleség azt mond­ja, hogy egyáltalán nem ha­ragszik, ez legtöbbször azt jelenti, hogy fuldokol a mé­regtől. • • » Ha Duett csak olyan dol­gokról beszélne, amikhez ért, ő lenne a leghallgata­gabb ember a világon. ... Serdülőkor az, amikor azt akarod, hogy úgy kezeljenek, mint felnőttet, holott úgy viselkedsz, mint egy cse­csemő. Airolae Mine} „Műkritika* Az újságíró hároméves kisfiát körülveszik az üdü­lő vendégei. Melegen ér­deklődnek a gyerek neve, kora felől. A kisfiú elég la- konikus válaszokat ad. Kü­lönösem, amikor elhangzik ez a kérdés: — Mit dolgozik apukád? — Hát papírt tesz az író­gépbe — és kész!... — we — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyét Bizottsága Cs a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztőt WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. Z. Telefon t5-l6. Felelős kiadót Szabó Gábor. Beküldött kéziratot oem örzück meg. és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyt postahfvatalokná» és postáskézbesítőknél. Előfizetést díj egy hónapra 12 Fi index: 25062. Készült a Somogy mesvei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utca 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom