Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-28 / 175. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1964. július 28. Ismét fellángolták a négertöntetések Az állami milíciát Rochesterbe vezényelték teket, amelyek szeszes italt árusítanak, s egy reggeli hír szerint körülbelül száz néger tüntetőt tartóztattak le újab­ban. Velük a Rochesterben őrizetbe vettek száma megkö­zelítette az ötszázat. A véres eseményeket va­sárnap újabb tragédia súlyos­bította Rochesterben. Egy he­likopter, amelyet a rendőrség bérelt, hogy megfigyelje a tüntetéseket, a város délnyu­gati részén lezuhant egy né­gerlakta zsúfolt lakóépületre. A gép a házról az utcára, egy álló gépkocsira zuhant és kigyulladt. Pilótája szörnyet­halt, két súlyosan sebesült utasát a környékbeli négerek mentették ki a lángokból, majd kórházba szállították őket. Az UPI jelentése sze­rint a ház lakói közül hár­man életüket vesztették, és sokan megsebesültek. Ugyancsak vasárnap a Mis­sissippi állambeli Jacksonban fehér fajvédők éjszakai táma­dást intéztek azok ellen a polgárjogi önkéntesek ellen, akik északról érkezve felvilá­gosító munkát végeznek a vá­ros néger lakói között. A ter­roristák könnygázgránátot dobtak egy néger lakta házra, s ugyanezen az éjszakán po­kolgépet robbantottak fel egy másik lakóépületben. Senki sem sebesült meg. James Baldwin világhírű amerikai néger író a Spiegel című nyugatnémet hetilapnak adott nyilatkozatában annak a véleményének adott hangot, hogy a faji ellentétek okozta válság az Egyesült Államok­ban polgárháborúba csaphat át a néger és a fehér lakos­ság között. (MTI) Rochester (MTI). A New York állambeli Rochester városában va­sárnap — immár a har­madik egymást követő na­pon — tovább folytatódtak a rendkívül heves négertün­tetések. A néger közösség el­keseredett tüntetéssorozata, amely nyomon követte a har­lemi és brooklyni eseménye­ket, Rochesterben pénteken kezdődött, amikor a rendőr­ség elhurcolt egy néger fiatal­embert. Rochesterben azóta csak egy-egy rövid időszakra enyhült meg a helyzet. Vasárnap este a tüntetések ismét fellángoltak a Joseph- Avenue közelében ott, ahol pénteken eredetileg kirobban­tak. A négerek felháborodott csoportjai kövekkel, üvegpa­lackokkal védekeztek a rend­őrroham ellen. A háztetőkről záporként hullottak alá a fél­téglák. A rendőrök pedig könnygázgránátokkat hajigái. tak közéjük, és tűzoltófecs­kendővel próbálták szétszórni a gyülekezőket. Minthogy a helyi és a ké­sőbb kivezényelt állami rend­őrség képtelen volt ellenőrzé­se alá vonni a tüntetések színhelyét, s nem tudta életbe léptetni az éjszakai kijárási tilalmat sem, Nelson Rocke­feller New York-i kormányzó este kivezényelte a State Trooper-ek, az állami milíciá­nak ezer emberét. Először hí­re járta, hogy a rendkívüli ál­lapot mellett az állami ható­ságok statáriális törvényke­zést is kihirdettek, később azonban ezt maga Rockefeller cáfolta meg Rochesterben to­vábbi 24 órára bezáratták az italboltokat, s azokat az üzle­ti szovjet kormány javaslata (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió a maga ré­széről kész — mint eddig is — továbbra is közreműködni azokban az erőfeszítésekben, amelyeknek célja az említett nemzetközi értekezlet összehí­vásának meggyorsítása. Ha azonban más államok negatív módon válaszolnak majd erre a javaslatra, a szovjet kor­mány ezáltal olyan helyzetbe kerül, hogy kénytelen lesz megvizsgálni azt a kérdést, egyáltalán lehetséges-^ szá­mára a társelnöki funkciók gyakorlása. A genfi egyezmé­nyek egyes államok részéről történő durva és rendszeres megsértésének légkörében ugyanis a társelnökök szerepe elveszti minden hasznos jelen­tőségét, és fikcióvá válik. (MTI) MARQUETALIA TARTOMÁNY­BAN vasárnap a columbiai hadse­reg három katonája életét vesztet­te, két katona pedig megsebesült a forradalmi erőkkel vívott harcok-* ban. A bogotai hivatalos körökben közölték, hogy a kormányalaku­latok eddig 14 katonát vesztettek a tartományban »-a rend helyreállí­tása« céljából indított műveletek­ben. VASÁRNAP LÄZADAS TÖRT KI a cuscói börtönben Limától ötszáz kilométerre. A foglyok azért lá­zadtak fel, mert a börtönigazgató nem engedte meg nekik, hogy megünnepeljék a kubai forrada­lom évfordulóját. A botokkal fel­fegyverzett lázadókat a rendőrség künnygázbombával verte le, és közben egy foglyot megöltek. VASÁRNAP ESTE egy Diesel­vonat indult el a tengerparti Po- voa de Varzimból Oportóba. A vonat tele volt a hét végét tenger­parton töltő családokkal. A szerel­vény 15 kilométernyire Oportótól kisiklott, és lezuhant a töltésről. A mentési munkálatokat azonnal megkezdték. Eddig 93 halottat ta­láltak és 123 sebesültet szállítot­tak kórházba. A portugál rádió — adását megszakítva — kérte a kör­nyékbeli orvosokat, hogy azonnal siessenek a sebesültek segítségé­re. A rádió felszólítására eddig több mint 100 személy adta vérét a sebesültek megmentésére. EGY VENEZUELAI BÖRTÖN­BEN meghalt Manuel Rodriguez kapitány, aki 1962 júniusában az Amerika-barát Betancourt-kor- mány elleni tengerésztiszt-lázadás élén állt. Rodriguez kapitányt har- mincévi börtönbüntetésre ítélték. A BOSZANSZKI-BORD-I kőolaj­finomítóban (Jugoszláviában) sú­lyos szerencsétlenség történt. Az egyik üzemrészlegben tűz ütött ki, rriajd közvetlen azután a benzin­gőz robbanást idézett elő. A több mint ötven méter magasságba fel­csapódó lángokat háromórai meg­feszített oltás után tudták lokali­zálni. Az eddigi megállapítások szerint a súlyos szerencsétlenség következtében négy személy életét vesztette, több mint harminc olaj­gyári munkáy és tűzoltó megsé­rült, két személy pedig eltűnt. HÉTFŐN DÉLELŐTT a kelet­franciaországi Epinal közelében egy autóbusz átbukott egy híd korlátján, s az alatta húzódó v5s- úti vágányra zuhant. Utasai, egy perpighani énekkar tagjai közül 19-en meghaltak, és nyolcán meg­sebesültek. MEGDÖBBENTŐEN SOK szeren­csétlenség történt Japánban a hét végén. A rendőrség jelentése sze­rint a strandolók közül 89 ember Italt meg. A legtöbb halál oka: fulladás. FELBORULT ÉS ELSÜLLYEDT a pakisztáni Rawalpindi közelében egy személyszállító folyami hajó. A menetrendszerű járat nyolc uta­sa meghalt, tíz eltűnt. Az első világháború Az 50 éve kezdődött világégés történelmi okai E1 él évszázad telt el azóta, hogy 1914. július 28-án az Osztrák—Magyar Monarchia megüzente a háborút Szerbiának, s ezzel elkezdődött egy olyan folyamat, amely gyökeresen átalakította a régi világot. A háború kirobbanásához az ürügyet a trónörökös, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása szolgáltatta. A szálak Belgrádba vezettek, a »Fekete kéz« elnevezésű nacionalista terror- szervezet középpontjába, de a trónörökös meggyilkolása valójában — a tényleges tör­ténelmi erőkhöz képest — csak ürügy volt. Az imperialista hatalmi politika, amely va­lójában a berlini kongresszus óta érlelte a nagyhatalmak összecsapását, szükségszerűen háborúba torkollott. A század első évtizedében két erős hatal­mi csoport alakult ki Európában, s abban az időben a világpolitika fő színtere Európa volt. Az egyik hatalmi csoportosulásban, amelyet hármasszövetségnek neveztek, de később, a háború folyamán »központi hatal­mak« néven került be a történelembe, Né­metország, Ausztria—Magyarország és Olasz­ország vett részt. A másik hatalmi csopor­tosulás Anglia, Franciaország és a cár; Oroszország szövetségéből keletkezett, és az »entente cordiale«, a »szívélyes szövetség« jó hangzású nevet vette föl, bár természete­sen ez a szövetség éppen olyan nyers hatalmi érdekeken alapult, mint minden más hasonló politikai alakulat az imperializmus korában. Mindkét szövetségi rendszernek megvoltak a gyenge oldalai, de már a háború kirobban­tásának pillanatában kiderült, hogy a hár­masszövetség eredeti formájában nem éli túl a konfliktust. Olaszország nem volt hajlandó követni Németországot és Ausztria—Magyar- országot a háborúba, és később a szövetsége­sek oldalán vonult hadba Ausztria—Magyar- ország és Németország ellen. Az olasz nagytőkének és a hozzá szorosén kapcsolódó nacionalista csoportoknak kevés érintkezési pontjuk volt a központi hatalmak egyébként bonyolult érdekhálózatával, sőt Olaszország, amely csaknem egy évszázadon át harcolt Ausztria ellen az egységért, még tartogatott bizonyos területi követeléseket ar­ra az esetre, ha az Osztrák-Magyar Monar­chiát újabb katonai vereség éri. A háborút kiváltó valóságos okok egy- -í*- általában nem olyan természetűek voltak, mint ahogy a hivatalos történetírás annak idején feltüntette, sőt egyes nyugati történetírók még ma is hirdetik. Kétségtelen, hogy Bécs háborús politikájának motívumai között ott szerepel a császári ház sértett presztízse, de nem ez volt a döntő, amint­hogy azt is meg kell mondani, hogy az osztrák politikában aránylag kisebb szerepet játszottak a háborús erők, mint Németor­szágban. 11. Vilmos Németországa készült a háborúra. Heves hódítási vágy fűtötte, és a német nagytőke különleges terjeszkedési te­rületeket keresett. Németország tipikusan olyan ország volt, amely új hódítások árán igyekezett bekerülni a nagy kizsákmányolok csoportjába. Németország az angol és a francia gyarmatbirodalomhoz képest rendkí­vül szerény helyet foglalt el a »gyarmati cá­pák« hierarchiájában. Ugyanekkor Németor­szág igen fejlett iparral és főleg hadiiparral rendelkezett, s úgy ítélte meg a világhelyze­tet, hogy a német dinamizmus képes utat törni magának azokon a monopolista sánco­kon keresztül, amelyekkel az angol, francia és a már abban az időben aktivizálódó ame­rikai tőke hálózta be a világot. A z »entente cordiale« kétségkívül erő- sebb helyzetből indult el a habon'; elején, már csak földrajzi elhelyezkedésénél fogva is. De Németország katonai ütőereje kezdetben felülmúlta a szövetségesekét. Emellett a szövetségesek rendszerének is volt egy rendkívül gyenge pontja, mégpedig a cári Oroszország, amely ugyan számszerűen nagy katonai erővel rendelkezett, de már tíz évvel korábban, a japán—orosz háborúban megmutatkozott a cári rendszer teljes kor- hadtsága. A cári Oroszország nem azért lé­pett be a háborúba, mert szövetségi kötele­zettségeinek mindenáron eleget akart tenni, hanem részben azért, mert gazdaságilag úgy­szólván teljesen ki volt szolgáltatva a francia nagytőkének, másrészt pedig elveszett presz­tízse után futott a Balkánon. Ebből a rövid áttekintésből is megítélhető, hogy rendkívül bónyolult és sokágú ellentét­rendszer érlelte meg a háborút, amelyben a terjeszkedő német nagytőkének éppen olyan fontos szerep jutott, mint annak a törekvés­nek, hogy az angol és a francia gyarmati tő­ke megvédje kiváltságait, valamint az oszt­rák-magyar és az orosz terjeszkedést törek­véseknek. A háború kirobbanásának közvetlen előz­ményei között meg kell említeni, hogy Ma­gyarországon a vad nacionalista uszítás el­lenére sem volt népszerű gondolat hadba szállni a Habsburg-ház presztízséért. Még a magyar uralkodó osztályok is viszolyogtak a háború gondolatától, főleg azért, mert fél­tek, hogy a nemzetiségek a háború közben s főleg annak következményeként nagyobb ak­tivitáshoz jutnak. Nem volt népszerű előt­tük súlyos véráldozatot vállalni annak a Ferenc Ferdinándnak a politikájáért, aki nyíltan tört a magyar uralkodó osztályok ki­váltságos helyzetének megszüntetésére. A háború végül is megsemmisítette a cári rendszert, a német császárságot, és maga az Osztrák-Magyar Monarchia dara­bokra hullott; új államok keletkeztek a he­lyén. A legdöntőbb esemény azonban mégis Oroszországban játszódott le, ahol a munkás- osztály, szövetkezve a parasztsággal, áttörte az imperializmus láncát, és új államformát hozott létre; megalakította a világ első szo­cialista államát, amely körül a második vi­lágháború után kialakult a szocialista világ- rendszer. Paál Ferenc , ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ • NYIKOLAJ PANOY Chicago 14 Leültek egy kerek, sima sziklára, mélyen lélegeztek, él­vezték a pihenés perceit. Nap­ról napra, hétről hétre hol be­vetésre kell menniük, hol pe­dig a nem kevésbé fárasztó gyakorlatok veszik igénybe erejüket. Most felelősségteljes feladat hárult rájuk; gyakorol­niuk kell az ejtőernyős ugrást az ellenség hátországában, per­sze teljes felszereléssel. Nem­sokára ideérnek az elvtársak, akik a szikla mögül tüzeltek... A tenger felől fújó szél erő­södött, eloszlatta a ködöt, amely az imént még teljesen beburkolta a sziklákat. A rö­vid nap szürkületbe hajlott. Hamarosan itt a tél, beköszön- tenek a vég nélküli sarki éj­szakák. Ez jó, gondolta Lju- dov. Az éjszaka a felderítő ba­rátja. Ezután még többször lá­togatnak el az ellenség hátor­szágába ... Az út mellett levő sziklák mögül közeledő autózúgás hal­latszott. A kanyarban nagy személygépkocsi fékezett. Fia­tal tengerésztiszt ugrott ki be­lőle. — Harcosok, nem tudjátok, hol találjuk Ljudov politikai tisztet? — Én vagyok, Ljudov. — A felderítők parancsnoka felállt a szikláról. — Parancsnok elvtárs, a flotta parancsnoka hívatja .. . — A tiszt közelebb lépett, elő­húzott a zsebéből egy papírla­Szépe pót, és átadta Ljudovnak. — És parancsot kaptam, hogy mi­előbb adjam át önnek ezt a rá- diógramot a felderítőitől, Ki- tovijból... A parancsnok odalépett a flotta törzsparancsnoki szobá­jának ablakához, a frissen üve­gezett ablakszemeken kitekin­tett a nyílt révre. Tegnap, amikor a »Junkers«-ek megtá­madták a támaszpontot, a ki­kötőben álló »Zord« nevű tor­pedóromboló ágyúiból tüzet nyitott rájuk, és a légnyomás betörte a környező házak ab­lakait. Igaz, az ellenség jócskán megfizetett arcátlanságáért, mert egy nehézbombázója ki­gyulladt, és füstölögve a part­menti sziklák közé zuhantt — Ilyen feltétellel beleegye­zem, hogy még egyszer kitör­jék a törzsparancsnokság ab­laküvegeit — tréfálkozott az altengernagy, amiken- a táma­dás után meglátogatta a torpe­dórombolót. Tréfálkozott, de fáradt, ál­matlanságtól vörös szeme nem mosolygott. Nehéz, nagyon ne­héz napokat és éjszakákat él­tek át ezerkilencszáznegyven- egy őszén! Elkezdődött a moszkvai csa­ta; a szovjet csapatok elhagy­ták Ogyesszát; az ellenséget megállították a Karél-földszo- rosnál, de messzehordó ágyúi­val már Leningrádot lövi. És itt, a Nyugat-Lica folyó- nál, a Szrednyij-félsziget fel­lé vivő útvonalak mentén, a Motovszkij-öböl partvidékén a hitleristák, Dietl hegyivadászai ismét előretörnek. Félnek, hogy ottrekednek a sziklák kö­zött és a tundrában. Még a fagy beállta előtt szeretnék megvetni lábukat Murmanszk- ban. A parancsnok csak tegnap tért vissza az első vonalból, ahol látta, hogyan próbál elő­retörni az ellenség, és a szá­razföldi meg tengerészosztagok milyen önfeláldozóan harcol­nak, vállvetve feltartóztatják a fasisztákat. Igen, most egyálta­lán nincs ok a vigadozásra ... — Tudja-e, politikai tiszt elvtárs, hogy Hitler a napok­ban magához hívatta Otto Dietrichet, a sajtófőnököt, és megparancsolta, adják tudtul az egész világnak, hogy a Vö­rös Hadsereget szétzúzták, az oroszországi háború hamaro­san befejeződik? — kérdezte az altengernagy, még mindig a nyílt révre nézve. — Igen, tudom, altenger­nagy elvtárs — szólt Ljudov. — De hiszen már a nagy He­gel megírta a »Filozófiai tudo­mányok enciklopédiájá«-ban, hogy minél sivárabbak az esz­méi, annál önteltebb és hiúbb az ember. Ljudov kissé meggömyedve ült az asztalnál, a szék karfá­ján pihentette hosszú ujjú ke­zét. A parancsnok lopv? lantott. Eredeti fickó er • dov felderítő! Politik'-’ 1 Azokat a fiatal komm . a szokták ilyen beoszt r, lyezni, akik nemrég <1 be tanulmányaikat, és cs c most kezdik a katonai szolgá­latot. És lám, ez az ember már nem éppen fiatal, és katonához Csőmbe megkoszorúzta Lumumba emlékmúvét : Megdöbbentő színjáték... nem illő szórakozottsággal néz;-----—---------------------------1---------------­v astag, zöldkeretes szemüve-; gén keresztül. ♦ Mióta Petruhin másodosztá-J lyú kapitány, a különleges osz-j tag parancsnoka, az ellenség-! gél vívott egyenlőtlen harcban j r.iszterelnök folytatja ország­elpusztult a sziklák kozott. ez| j^r(j körútját, amelynek célja a politikai tiszt vette at a Léopoldville (AP, Reuter, UPI, TASZSZ). Moise Csőmbe kongói mi­rrteggyőződni a partizánharcok nöke volt, s akit a volt mi­ná-L,ií./ii, __T._., _ ________.!__i_ d erítők irányítását. Mar a há-| ánásárólj & »megbékíteni« a ború első napjaiban a frontoní kormán al szemben álló erő­volt. Meg csak nem is tenge-J ket Vasárnap a miniszterel­£ egye„ d<f“fJ nők Stanleyville-be, a volt filozófus. De amíg nem talál-1 lumumbist/ keleti ’tartomány nak valakit Petruhin helyett a »székhelyére érkezett és részt hivatásos tisztek közül, sem- Ivett egy tömeggyűlésen, mi kétség nem fér hozzá, jól {Kénytelen volt végighallgatni, ... , . „ . Ahogy az előtte felszólaló ezzel irányítja az osztagot. Maga is Sfe£zte be beszédét; „É!jen ket alkalommal részt vett már ♦ bevetésben. ♦ Igaz, egyszer, amint maga I mesélte ironikusan mosolyog- ! va, futás közben elvesztette szemüvegét, és még szerencse, | hogy volt egy tartalék a zse- ' bében... Itt az ideje, hogy soron kivül kapitánnyá léptes- ! sék elő... — Nos hát — szólt az alten- ♦ gemagy az asztalhoz ülve —, hajóink kifutottak az óceánra, hogy fogadják a »Beauty of | Chicagó«-t, de mivel a teher- { hajó eltűnt, és nem ad jelt I magáról, egyetlen hajót és re- ; pülőt sem tudok továbbra is visszatartani a keresésére. De az is lehetséges, hogy a hajó nem süllyedt ed, hanem vala­hol a norvég partok mentén •’tonyra futott. — Ön a »Beauty of Chicago« őségének a jelentéseit ve­altengernagy elv-1 uns? - Liudov. Patrice Lumumba neve, éljen Kongó« Ezután megdöbbentő színjáték következett. Csőmbe, aki Lumumba meggyilkolása idején Katanga tartomány el­niszterelnök gyilkosának tar­tanak, koszorút helyezett el arra az emlékműre, amelyen a következő felirat áll: »Ezt az emlékművet Patrice Lu- mumbának, Kongó felszaba­dítójának, a függetlenség és egység hősének emelték, akit 1961. január 18-án Katangá- ban gyilkoltak meg.« (Folj jUtC.) Az Áramszolgáltató Vállalat értesíti a lakosságot, hogy a Donnerban — a cseri Kapos-hídtól a cukorgyárig, a Kapos-folyó mentén — 35 kV-os távvezetéket létesített. Az új vezetéket 1964. július 28-án helyezik üzembe. Ettől az időponttól a létesítmény érintése életveszélyes. Az ebből eredő balesetekért az áramszolgáltató semmiféle felelősséget nem vállal. ________________________________(3416)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom