Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
Izraeli tánc és a dán Boszorkány Nem fogadta nagy csinnadratta a Tingluti Ungdoman- samble fiataljait, érkezésüket inkább bonyodalmak jellemezték, mintsem viharos üdvözlés. Bár ez utóbbira aligha tartottak igényt. Már csaknem két hete járják a megyét, Balaton- parti községekben és Belső-So- mogy néhány falujában önálló műsort adnak, vagy »közösködnek« a rövid idő alatt igen nagy népszerűséget szerzett Balaton Együttessel. A siófoki földművesszövetkezet vendégeiként érkeztek, s dalaik, táncaik kedves emléket hagynak az emberekben. Ütjukat nem kísértem végig, mégis eljutott hozzám a hír: hogyan fogadja a falvak népe a dán ifjúsági együttes tagjait. S ha azt mondom, virággal, dallal, köszöntő szóval, dehogy mondtam el mindent! Az érkezés és búcsúzás apró mozzanatai csak azoknak és csak akkor jelentenek igazán sokat, akik és amikor közvetlenül átélik e pillanatok hangulatát. Egy előadásra azonban alkalmam volt elkísérni az együttest. Balatonszábadi, úgy látszott, hidegen fogadja őket. Igaz, két órával előbb már ott voltak: pontos előkészületek jellemzik munkájukat. Aztán felöltöztek, s végigmentek a falun. De hogyan? Kedvesen, énekelve, táncolva, hangulatot árasztva maguk körül. S hogy ez a látványos felvonulás újabb tömegeket csalt a művelődési házba? Lehet. Ha késve is — aratáskor nehéz nyolc órára benépesíteni a termet —, megérkezett a közönség és vele a virág, az üdvözlő szó, az ünneplés... s a kíváncsiság. A hír ugyan eljutott már ide is, a szónak azonban, hogy »dán«, varázsa van, s a zenének, táncnak is. mely idegen tőlünk, mégis közeli. Tarka, változatos a műsor. A vendég együttes lép először színre, s a dán aratóünnepet eleveníti föl. Népi játék ez, nem valami mesterkélt tánckompozíció. Megkapóan finom zenére játszanak a fiatalok, nem utánoznak, táncuk valóban játékos, eredeti. Élik a régi szokást, derűs epizódok sorozatát látjuk, s ezeket gondosan óvják a sallangoktól. Aztán jönnek a mieink. A Palotás, a Huszárverbunk, az Alföldi papucstánc — tempóban, temperamentumban, motiviká- ban egészen más, mint az övék. Minden szám önálló méltatást érdemelne, mégis inkább vendégeinkre utalnék többet, hisz a Balaton Együttes képességei, fejlődése már ismert számunkra ... Orla Ross, a pantominjáték mestere egy utazásról szóló paródiát állít elénk nevetést fakasztva, s íme a fölismerés: őt szerepében is — mint táncost. Ez a sokoldalúság lepett meg először. Hol ezt, hol azt láttam hangszerrel a kezében. Az együttes szinte minden tagja énekel, táncol, muzsikál. Megvallom: zenéjük ragadott meg inkább s nem táncaik. A táncok motivikája a mienkhez hasonlítva szegényes, egyszerű, s mivel mindent játékosan — szinte rögtönző igyekezettel — adnak elő, nem is fordítanak gondot a kidolgozásra. Táncaiknak helyenként lendülete, sodrása van, de nincs az a feszesség, az a tartás bennük, ami a mi népi kincsünkre oly jellemző. Így hát könnyebbek is táncaik, fizikailag nem olyan megerőltetőek, úgy, ahogy előbb mondtam: játékosak Természetesen ettől még szépek. Zenéjük azonban valamennyiünk várakozását felülmúlja. Nincsenek harsány hatások; finom, könnyed, halk zene az övék, hangulatteremtő és szívet melengető. Azt hiszem, az eredeti dallamkincsen kívül az is hozzájárul megkapó hatásához, hogy az együttes vezetője, F.jnar Kampp zenetanár, ő is játszik, s a feldolgozás mind az ő nevéhez fűződik. Kórusuk egy dán szerelmi dallal mutatkozott be, s ha semmit nem tudunk róla, finom hanghatásaiból akkor is leszűrhetjük lényegét, mondanivalóját. Lehe- letfinoman énekelnek még a markánsabb táncoknál, játékoknál is. A kórus egy része ott ül a színpadon, a többiek muzsikálnak, táncolnak. Csaknem minden táncuk egy kissé borongós hangulatból indul kedvelt hangszerük, a furulya hangjára, s aztán bontakozik ki teljes szépségében. Műsorukat nemzetközinek nevezhetném. Saját táncaik mellett cseh, izraeli és magyar kompozíciót is mutattak be. S hogy az izraeli tánc és a »szőke boszorkányok« játéka, a Dán boszorkánytánc tetszett a legjobban? Igen, ezek érzésvilágukkal, gondolatgazdagságukkal is fölé emelkednek a többinek. És végül egy kedvesség tőlük: a Somogyi pásztortánc. Csikvár József tanította be az együttesnek dániai útja alkalmával, s ők precízen, igen nagy igyekezettel állítják színpadra, megpróbálván visz- szaadni tüzet, hangulatát. S hogy nem sikerült egészen, nem rajtuk múlik: egyéniségüktől, beállítottságuktól oly távoli a mi népi kincsünk, bogy tökéleteset várni tőlük nem is szabad. A pásztor így is óriási sikert arat, a közönség nagyon hálás tud lenni egy ilyen nemes, baráti gesztusért. S az együttes most új táncot lesett el tőlünk, rajong Egyiid Árpád cigánykompozíciójáért. Alighanem magukkal viszik majd repertoárjuk gazdagítáVendég együttes a megyében u Hangulatteremtő felvonulás végig az utcán A pontozó és az amerikai dalok egy műsorb. n H Mindenütt taps, siker, ünneplés Amerikai cowboydalokat énekelt az együttes ragyogó kísérettel, s a szabadi közönség úgy búcsúzott tőlük, mint legjobb barátaitól..'. Az előadás után néhány óra még az ismerkedésé, a szórakozásé. Dalokat tanulnak egymástól, táncokat a késő éjszakában; mindenki párjára talál, s már nem is meglepő, hogy ők kezdik el a Marseillaise-t énekelni — búcsúzóul, a barátság kifejezésére... Jávori Béla Szükségmegoldás, amig az mái meg nem oldódnak. aratógépek allcatreszprobléNem szívesség kötelesség Több órás vita követte az idei üdülési idényre való felkészülésről előterjesztett beszámolót a Fonyódi Járási Tanács legutóbbi ülésén. Hozzáértéssel, a Balaton jelentőségéhez mért felelősséggel szóltak a tanács tagjai a part fejlesztésének nagyszerű eredményeiről, a derülátó számítást is túlhaladó idegenforgalomról, és azokról a hiányosságokról, amelyek nagyobb gondossággal elkerülhetők lennének. láttuk az aratóünnep egyik fő- sára... Dietfried Bemet Siófokon Jelentőségéhez mérten szerény eszközökkel harangozták be Siófokon Dietfried Bemet Strauss-estjét. Az a hamis fölismerés, hogy az ŐRI ismétlődő előadásai önmagukat szervezik, úgy látszik, egy kissé kényelmessé tette a felelősöket: csak ezzel magyarázható, hogy a szabadtéri színpad nézőterén több volt az üres hely, mint a foglalt. A nagy nyári érdeklődéshez viszonyítva bizony igen kis számú közönség jutott el a balatoni évad egyik legsikerültebb rendezvényére. Dietfried Bemet, a kiváló képességű, fiatal osztrák karmester a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar élén mutatkozott be, és igen kellemes benyomást keltett. Már a műsorválasztás is igényességre, hozzáértésre utalt. Temperamentuma, határozott — néha talán szokatlan, de kólán tsem öncélú — gesztusai, tempóvételi biztonsága és stílusegységre törekvése, maga. biztos fölénye az, ami szembetűnő volt ezen a hangversenyen. Strauss a karmesterek legnagyobbjainak is kedvelt komponistája. Bemet úgy mutatta be a zeneszerzőt, hogy muzsikájának varázsa magával ragadhatta a kisszámú, de igen hálás közönséget. A hangversenynek voltak buktatói is. Úgy gondolom, kevés lehetősége volt a karmesternek arra, hogy megismertesse önmagát a zenekarral, kevés próba állhatott rendelkezésére. Ezt tükrözte — Ejnye, Bún- dás, de kócos vagy! Nézz meg engem, milyen szép sima a szőröm ... Na, várj csak . .. Bt, ahol nem éred #!. megcsinálom én a frizurádat... A többi a te dolgod .. • ugyanis jó néhány apróbb ze- nekari hiba, amelyből érződött, hogy az együttes nem mindig képes hirtelen, gyorsan felfogni és reagálni, pontosan visszaadni a karmester elképzeléseit. Gyors mozdulatai, váratlan avizói is zavarba hozták néha a különben kitűnően játszó zenekart. Példaként hadd említsem a Denevér nyitányt, a Mesék a bécsi erdőről című művet és különösképpen a Perpetuum mobile-t, amelyet befejezés nélkül kellett bocsánatkérések közepette abbahagyni. Kár volt ezekért. De el tudtuk felejteni a buktatókat, mert a koncert — összességét tekintve — színvonalas, hangulatos esttel ajándékozott meg minden részvevőt. ETég a Bécsi vér keringőre, a Pizzicato és Terefere polkára utalni, vagy az Intermezzóra, hogy csak az önálló zenekari számokból emeljünk ki néhányat. Az esten két kiváló énekes, Moldován Stefánia és Szabó Miklós működött közre, mind ketten két-két dalt és egy duettet adtak elő. Talán egy kicsit többet is vártunk volna ennél. Szabó Miklós a Cigánybáró Barinkay-belópőjé- vel, Moldován Stefánia Saffy belépőjével aratott nagyobb sikert. Igen szép volt a Denevér Kacagó dala is Moldován Stefánia tolmácsolásában, a nagy átélés azonban, úgy látszik, megzavarta egy kissé, elkésett belépését alig tudta korrigálni a zenekar. Nem az összekötő szöveget és nem a nyári »szokásos« konferanszi, de a műsorközlőt mindenképpen hiányoltuk. A koncert úgy kezdődött, és úgy folyt le végig, hogy egyik szám követte a másikat anélkül, hogy valaki bemondta volna, mi következik, vagy bemutatta volna a szereplőket. Igaz, hogy Strauss legismertebb művei hangzottak el, az is igaz, hogy a művészeket általában ismeri a közönség. Mégis hiányérzetünk volt; a közönség nem értette például, hogy miért áll fel a zenekar, miért van vége a hangversenynek, hisz a röpcédulán szereplő Tavaszi hangok és a Radetzky-induló még nem hangzott el... örültünk a sikernek, Dietfried Bemet szimpatikus egyéniségével, kitűnő felkészültségével rászolgált erre. Ilyen színvonalú koncerteket máskor ig szívesen hallana a közönség a Balaton partján. J. B. Nehéz volna cáfolni azoknak a tanácstagoknak igazát, akik például a fonyódi ABC- áruház, a Balatonboglár és a Balatonlelle határán épült önkiszolgáló étterem vagy a balatonkeresztúri benzinkútnál levő autóscsárda telepítési helyének megválasztását kifogásolták. S érdemes lenne megszívlelni azokat a hasznos tanácsokat is, melyek a táborozási nehézségek leküzdését, a boltok és éttermek zsúfoltságának megszüntetését, az üdülők zavartalan ellátásának biztosítását célozták. Az elismerő vélemények és a fojtott indulattal elmondott bírálatok címzettje a Balatoni Intéző Bizottság volt. A BIB azonban — noha szíves szóval meghívták az ülésre — sem a központja, sem a siófoki kirendeltsége részéről nem képviseltette magát ezen a fontos tanácskozáson. Az ülés részvevői nem rejtették véka alá véleményüket: az államigazgatás járási fórumának lebecsülését látják abban, hogy a BIB kiküldöttje elkerülte az ülés tiapján a fonyódi tanácsházát. Hiszen képviselőjének kiküldésével a BIB nem valamiféle szívességet tett volna; a bizottságnak erkölcsi kötelessége reszt venni minden olyan ülésen, ahol a kedves tó sorsáról, jövőjéről tanácskoznak. Igaz az, amit az egyik tanácstag felszólalásában mondott: a Balaton-part fejlesztésén munkálkodni sokféleképpen lehet; eredményesen azonban csak úgy, ha a felső döntések a helyi viszonyok alapos ismeretében születnek, ha a kiadandó rendelkezések mindig a fejlesztésre szánt összegekhez és a célszerűdig követelményeihez igazodnak. A Fonyódi Járási Tanács ülése ilyen szempontból számottevő segítséget adhatott volna a Balatoni Intéző Bizottság tevékenységéhez. — it — Könnyekig hatva olvasom, hogy egy kanadai mérnök szeretetházat épít. Nem is akármilyet és nem is akárkik számára! S ez az, ami miatt összeszorul a szívem, majd pedig nevetés ingerel. A mérnök a luxuskivitelű 90 szobás szeretetházat nem a vénségükre duplán magukra maradt kisemberek számára tervezi, hanem az elaggott, magányos milliomosok részére. Mert hát.. . ó, istenkém! Nincs a nyomorultaknak elegendő pénzük arra, hogy öregségükre se szenvedjenek semmiben sem hiányt. Meghökkentő tervének indítékát így fogalmazta meg a kanadai mérnök: »A gazdag és magányos öregek nélkülözik azt a sokfajta szolgáltatást, amelyben az idősebb szegényembereknek részük van.« Olvasom a hírt újra meg újra és csodálkozom. Ennyire kérges volna a szívem? íme, meg sem moccan, meghasadni pedig az elaggott milliomosok iránt érzett részvétben esze ágában sincs. Emlékezetemben egy régen hallott mese dereng a dúsgazdag emberről, aki egész életében tejben-vajban fürdött, mégis elkívánta a szolgálatában álló szegényembertől a zsír híján csak vízzel főzött levest. — li — M&SOßZOK Megrovás Vendégek vannak Ficeré- éknél. Az édesanya annyira belemerül a beszélgetésbe, hogy elfelejt ennivalót készíteni a fiainak. Az ötéves Bé- luska állandóan ott csetlik- botlik az asztal körül. Fice- réné elkapja a ficánkoló gyereket, összevissza csókolja: — Úgy szeretem ezt a kis vacak örökmozgót! — mondja ismerőseinek. — Csak azt tudnám, hogyha ennyire szeretsz, miért nem főzöd a vacsorát! — horkan fel dühösen a gyerek. — lg — * * * A viccnek is van határa — Fogast kért a kedves vendég, nemde? * * • Szép remények... A hatalmas repülőgép útjának végcéljához közeledik, a pilóta leszálláshoz készülődik, a New York-i Kennedy- repülőtér már láthatóvá válik, amikor a hangszóróban felcsendül a légikisasszony kellemes hangja: »Kedves utasaink! Utazásuk legbiztonságosabb részén túljutottak. Néhány percen belül elhagyják gépünket, hogy valamilyen földi járművet vegyenek igénybe. Legyenek óvatosak a városban, mert szeretnénk, ha legközelebb ismét gépünk utasai között üdvözölhetnénk önöket.« Mi minden függ a rangtól! Lord Home, amikor elfogadta az angol miniszterelnöki tisztet, lemondott nemesi rangjáról, és Alec Douglas-Home-nak neveztette magát. Egy ízben megkérdezték tőle, milyen előjogokról kellett lemondania rangjával együtt. »Mint lordnak jogomban állt megkövetelni, hogy adott esetben selyem- zsinórral akasszanak fel, most azonban kénytelen lennék közönséges kötéllel megelégedni« — hangzott a válasz. » • * Szalmaözvegyszolgálat Brüsszelben »S. O. S. — Magányos férfi« elnevezéssel szalmaözvegy-szolgálat indult. Olyan férjek, akiknek a felesége nyaralni ment, a szolgálattól megfelelő segítséget kaphatnak a háztartási munkálatok elvégzéséhez. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latínka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka S. o. z. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzOnii meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbes(töl;nél. Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
