Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-26 / 174. szám

Izraeli tánc és a dán Boszorkány Nem fogadta nagy csinnadra­tta a Tingluti Ungdoman- samble fiataljait, érkezésüket inkább bonyodalmak jellemez­ték, mintsem viharos üdvözlés. Bár ez utóbbira aligha tartot­tak igényt. Már csaknem két hete járják a megyét, Balaton- parti községekben és Belső-So- mogy néhány falujában önálló műsort adnak, vagy »közös­ködnek« a rövid idő alatt igen nagy népszerűséget szerzett Balaton Együttessel. A siófoki földművesszövetkezet vendé­geiként érkeztek, s dalaik, tán­caik kedves emléket hagynak az emberekben. Ütjukat nem kísértem végig, mégis eljutott hozzám a hír: hogyan fogadja a falvak népe a dán ifjúsági együttes tagjait. S ha azt mon­dom, virággal, dallal, köszöntő szóval, dehogy mondtam el mindent! Az érkezés és búcsú­zás apró mozzanatai csak azok­nak és csak akkor jelentenek igazán sokat, akik és amikor közvetlenül átélik e pillanatok hangulatát. Egy előadásra azonban al­kalmam volt elkísérni az együttest. Balatonszábadi, úgy látszott, hidegen fogadja őket. Igaz, két órával előbb már ott voltak: pontos előkészületek jellemzik munkájukat. Aztán felöltöztek, s végigmentek a falun. De hogyan? Kedvesen, énekelve, táncolva, hangulatot árasztva maguk körül. S hogy ez a látványos felvonulás újabb tömegeket csalt a műve­lődési házba? Lehet. Ha késve is — aratáskor nehéz nyolc órára benépesíteni a termet —, megérkezett a közönség és ve­le a virág, az üdvözlő szó, az ünneplés... s a kíváncsiság. A hír ugyan eljutott már ide is, a szónak azonban, hogy »dán«, varázsa van, s a zené­nek, táncnak is. mely idegen tőlünk, mégis közeli. Tarka, változatos a műsor. A vendég együttes lép először színre, s a dán aratóünnepet eleveníti föl. Népi játék ez, nem valami mesterkélt tánc­kompozíció. Megkapóan finom zenére játszanak a fiatalok, nem utánoznak, táncuk való­ban játékos, eredeti. Élik a ré­gi szokást, derűs epizódok so­rozatát látjuk, s ezeket gondo­san óvják a sallangoktól. Az­tán jönnek a mieink. A Palo­tás, a Huszárverbunk, az Al­földi papucstánc — tempóban, temperamentumban, motiviká- ban egészen más, mint az övék. Minden szám önálló méltatást érdemelne, mégis inkább ven­dégeinkre utalnék többet, hisz a Balaton Együttes képességei, fejlődése már ismert számunk­ra ... Orla Ross, a pantominjáték mestere egy utazásról szóló pa­ródiát állít elénk nevetést fa­kasztva, s íme a fölismerés: őt szerepében is — mint táncost. Ez a sokoldalúság lepett meg először. Hol ezt, hol azt lát­tam hangszerrel a kezében. Az együttes szinte minden tagja énekel, táncol, muzsikál. Meg­vallom: zenéjük ragadott meg inkább s nem táncaik. A tán­cok motivikája a mienkhez ha­sonlítva szegényes, egyszerű, s mivel mindent játékosan — szinte rögtönző igyekezettel — adnak elő, nem is fordítanak gondot a kidolgozásra. Tán­caiknak helyenként lendülete, sodrása van, de nincs az a fe­szesség, az a tartás bennük, ami a mi népi kincsünkre oly jellemző. Így hát könnyebbek is táncaik, fizikailag nem olyan megerőltetőek, úgy, ahogy előbb mondtam: játékosak Természetesen ettől még szé­pek. Zenéjük azonban vala­mennyiünk várakozását felül­múlja. Nincsenek harsány hatások; finom, könnyed, halk zene az övék, hangulatteremtő és szí­vet melengető. Azt hiszem, az eredeti dallamkincsen kívül az is hozzájárul megkapó hatásá­hoz, hogy az együttes vezetője, F.jnar Kampp zenetanár, ő is játszik, s a feldolgozás mind az ő nevéhez fűződik. Kórusuk egy dán szerelmi dallal mutat­kozott be, s ha semmit nem tu­dunk róla, finom hanghatásai­ból akkor is leszűrhetjük lé­nyegét, mondanivalóját. Lehe- letfinoman énekelnek még a markánsabb táncoknál, játé­koknál is. A kórus egy része ott ül a színpadon, a többiek muzsikálnak, táncolnak. Csak­nem minden táncuk egy kissé borongós hangulatból indul kedvelt hangszerük, a furulya hangjára, s aztán bontakozik ki teljes szépségében. Műsorukat nemzetközinek nevezhetném. Saját táncaik mellett cseh, izraeli és ma­gyar kompozíciót is mutattak be. S hogy az izraeli tánc és a »szőke boszorkányok« játéka, a Dán boszorkánytánc tetszett a legjobban? Igen, ezek érzés­világukkal, gondolatgazdagsá­gukkal is fölé emelkednek a többinek. És végül egy ked­vesség tőlük: a Somogyi pász­tortánc. Csikvár József tanítot­ta be az együttesnek dániai út­ja alkalmával, s ők precízen, igen nagy igyekezettel állítják színpadra, megpróbálván visz- szaadni tüzet, hangulatát. S hogy nem sikerült egészen, nem rajtuk múlik: egyénisé­güktől, beállítottságuktól oly távoli a mi népi kincsünk, bogy tökéleteset várni tőlük nem is szabad. A pásztor így is óriási sikert arat, a közön­ség nagyon hálás tud lenni egy ilyen nemes, baráti gesztusért. S az együttes most új táncot lesett el tőlünk, rajong Egyiid Árpád cigánykompozíciójáért. Alighanem magukkal viszik majd repertoárjuk gazdagítá­Vendég együttes a megyében u Hangulatteremtő felvonulás végig az utcán A pontozó és az amerikai dalok egy műsorb. n H Mindenütt taps, siker, ünneplés Amerikai cowboydalokat énekelt az együttes ragyogó kí­sérettel, s a szabadi közönség úgy búcsúzott tőlük, mint leg­jobb barátaitól..'. Az előadás után néhány óra még az ismerkedésé, a szóra­kozásé. Dalokat tanulnak egy­mástól, táncokat a késő éjsza­kában; mindenki párjára talál, s már nem is meglepő, hogy ők kezdik el a Marseillaise-t éne­kelni — búcsúzóul, a barátság kifejezésére... Jávori Béla Szükségmegoldás, amig az mái meg nem oldódnak. aratógépek allcatreszproblé­Nem szívesség kötelesség Több órás vita követte az idei üdülési idényre való fel­készülésről előterjesztett be­számolót a Fonyódi Járási Tanács legutóbbi ülésén. Hozzáértéssel, a Balaton je­lentőségéhez mért felelősség­gel szóltak a tanács tagjai a part fejlesztésének nagyszerű eredményeiről, a derülátó szá­mítást is túlhaladó idegenfor­galomról, és azokról a hiá­nyosságokról, amelyek na­gyobb gondossággal elkerül­hetők lennének. láttuk az aratóünnep egyik fő- sára... Dietfried Bemet Siófokon Jelentőségéhez mérten sze­rény eszközökkel harangozták be Siófokon Dietfried Bemet Strauss-estjét. Az a hamis fölismerés, hogy az ŐRI is­métlődő előadásai önmagukat szervezik, úgy látszik, egy kissé kényelmessé tette a fe­lelősöket: csak ezzel magya­rázható, hogy a szabadtéri színpad nézőterén több volt az üres hely, mint a foglalt. A nagy nyári érdeklődéshez vi­szonyítva bizony igen kis szá­mú közönség jutott el a bala­toni évad egyik legsikerül­tebb rendezvényére. Dietfried Bemet, a kiváló képességű, fiatal osztrák kar­mester a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar élén mutatkozott be, és igen kelle­mes benyomást keltett. Már a műsorválasztás is igényesség­re, hozzáértésre utalt. Tem­peramentuma, határozott — néha talán szokatlan, de kó­lán tsem öncélú — gesztusai, tempóvételi biztonsága és stí­lusegységre törekvése, maga. biztos fölénye az, ami szem­betűnő volt ezen a hangver­senyen. Strauss a karmesterek legnagyobbjainak is kedvelt komponistája. Bemet úgy mu­tatta be a zeneszerzőt, hogy muzsikájának varázsa magá­val ragadhatta a kisszámú, de igen hálás közönséget. A hangversenynek voltak buktatói is. Úgy gondolom, kevés lehetősége volt a kar­mesternek arra, hogy megis­mertesse önmagát a zenekar­ral, kevés próba állhatott rendelkezésére. Ezt tükrözte — Ejnye, Bún- dás, de kócos vagy! Nézz meg engem, milyen szép sima a sző­röm ... Na, várj csak . .. Bt, ahol nem éred #!. meg­csinálom én a frizurádat... A többi a te dol­god .. • ugyanis jó néhány apróbb ze- nekari hiba, amelyből érző­dött, hogy az együttes nem mindig képes hirtelen, gyor­san felfogni és reagálni, pon­tosan visszaadni a karmester elképzeléseit. Gyors mozdula­tai, váratlan avizói is zavar­ba hozták néha a különben kitűnően játszó zenekart. Pél­daként hadd említsem a De­nevér nyitányt, a Mesék a bécsi erdőről című művet és különösképpen a Perpetuum mobile-t, amelyet befejezés nélkül kellett bocsánatkéré­sek közepette abbahagyni. Kár volt ezekért. De el tudtuk felejteni a buktatókat, mert a koncert — összességét tekintve — színvonalas, han­gulatos esttel ajándékozott meg minden részvevőt. ETég a Bécsi vér keringőre, a Piz­zicato és Terefere polkára utalni, vagy az Intermezzóra, hogy csak az önálló zenekari számokból emeljünk ki néhá­nyat. Az esten két kiváló énekes, Moldován Stefánia és Szabó Miklós működött közre, mind ketten két-két dalt és egy duettet adtak elő. Talán egy kicsit többet is vártunk volna ennél. Szabó Miklós a Ci­gánybáró Barinkay-belópőjé- vel, Moldován Stefánia Saffy belépőjével aratott nagyobb sikert. Igen szép volt a De­nevér Kacagó dala is Moldo­ván Stefánia tolmácsolásában, a nagy átélés azonban, úgy látszik, megzavarta egy kissé, elkésett belépését alig tudta korrigálni a zenekar. Nem az összekötő szöveget és nem a nyári »szokásos« konferanszi, de a műsorközlőt mindenképpen hiányoltuk. A koncert úgy kezdődött, és úgy folyt le végig, hogy egyik szám követte a másikat anél­kül, hogy valaki bemondta volna, mi következik, vagy be­mutatta volna a szereplőket. Igaz, hogy Strauss legismer­tebb művei hangzottak el, az is igaz, hogy a művészeket általában ismeri a közönség. Mégis hiányérzetünk volt; a közönség nem értette például, hogy miért áll fel a zenekar, miért van vége a hangver­senynek, hisz a röpcédulán szereplő Tavaszi hangok és a Radetzky-induló még nem hangzott el... örültünk a sikernek, Diet­fried Bemet szimpatikus egyéniségével, kitűnő felké­szültségével rászolgált erre. Ilyen színvonalú koncerteket máskor ig szívesen hallana a közönség a Balaton partján. J. B. Nehéz volna cáfolni azok­nak a tanácstagoknak igazát, akik például a fonyódi ABC- áruház, a Balatonboglár és a Balatonlelle határán épült önkiszolgáló étterem vagy a balatonkeresztúri benzinkút­nál levő autóscsárda telepíté­si helyének megválasztását kifogásolták. S érdemes lenne megszívlelni azokat a hasz­nos tanácsokat is, melyek a táborozási nehézségek leküz­dését, a boltok és éttermek zsúfoltságának megszünteté­sét, az üdülők zavartalan el­látásának biztosítását céloz­ták. Az elismerő vélemények és a fojtott indulattal elmondott bírálatok címzettje a Balato­ni Intéző Bizottság volt. A BIB azonban — noha szíves szóval meghívták az ülésre — sem a központja, sem a siófo­ki kirendeltsége részéről nem képviseltette magát ezen a fontos tanácskozáson. Az ülés részvevői nem rejtették véka alá véleményüket: az állam­igazgatás járási fórumának lebecsülését látják abban, hogy a BIB kiküldöttje elke­rülte az ülés tiapján a fonyódi tanácsházát. Hiszen képvise­lőjének kiküldésével a BIB nem valamiféle szívességet tett volna; a bizottságnak er­kölcsi kötelessége reszt venni minden olyan ülésen, ahol a kedves tó sorsáról, jövőjéről tanácskoznak. Igaz az, amit az egyik ta­nácstag felszólalásában mon­dott: a Balaton-part fejleszté­sén munkálkodni sokfélekép­pen lehet; eredményesen azonban csak úgy, ha a felső döntések a helyi viszonyok alapos ismeretében születnek, ha a kiadandó rendelkezések mindig a fejlesztésre szánt összegekhez és a célszerűdig követelményeihez igazodnak. A Fonyódi Járási Tanács ülése ilyen szempontból szá­mottevő segítséget adhatott volna a Balatoni Intéző Bi­zottság tevékenységéhez. — it — Könnyekig hatva olvasom, hogy egy kanadai mérnök szeretetházat épít. Nem is akármilyet és nem is akárkik számára! S ez az, ami miatt összeszorul a szívem, majd pedig nevetés ingerel. A mérnök a luxuskivitelű 90 szobás szeretetházat nem a vénségükre duplán magukra maradt kisemberek számára tervezi, hanem az elaggott, ma­gányos milliomosok részére. Mert hát.. . ó, istenkém! Nincs a nyomorultaknak elegendő pénzük arra, hogy öregségükre se szenvedjenek semmiben sem hiányt. Meghökkentő tervének indí­tékát így fogalmazta meg a ka­nadai mérnök: »A gazdag és magányos öregek nélkülözik azt a sokfajta szolgáltatást, amelyben az idősebb szegény­embereknek részük van.« Olvasom a hírt újra meg új­ra és csodálkozom. Ennyire kérges volna a szívem? íme, meg sem moccan, meghasadni pedig az elaggott milliomosok iránt érzett részvétben esze ágában sincs. Emlékezetemben egy régen hallott mese dereng a dúsgaz­dag emberről, aki egész életé­ben tejben-vajban fürdött, mégis elkívánta a szolgálatában álló szegényembertől a zsír hí­ján csak vízzel főzött levest. — li — M&SOßZOK Megrovás Vendégek vannak Ficeré- éknél. Az édesanya annyira belemerül a beszélgetésbe, hogy elfelejt ennivalót készí­teni a fiainak. Az ötéves Bé- luska állandóan ott csetlik- botlik az asztal körül. Fice- réné elkapja a ficánkoló gye­reket, összevissza csókolja: — Úgy szeretem ezt a kis vacak örökmozgót! — mond­ja ismerőseinek. — Csak azt tudnám, hogy­ha ennyire szeretsz, miért nem főzöd a vacsorát! — horkan fel dühösen a gyerek. — lg — * * * A viccnek is van határa — Fogast kért a kedves ven­dég, nemde? * * • Szép remények... A hatalmas repülőgép út­jának végcéljához közeledik, a pilóta leszálláshoz készülő­dik, a New York-i Kennedy- repülőtér már láthatóvá vá­lik, amikor a hangszóróban felcsendül a légikisasszony kellemes hangja: »Kedves utasaink! Utazásuk legbiz­tonságosabb részén túljutot­tak. Néhány percen belül el­hagyják gépünket, hogy va­lamilyen földi járművet ve­gyenek igénybe. Legyenek óvatosak a városban, mert szeretnénk, ha legközelebb ismét gépünk utasai között üdvözölhetnénk önöket.« Mi minden függ a rangtól! Lord Home, amikor elfo­gadta az angol miniszterel­nöki tisztet, lemondott ne­mesi rangjáról, és Alec Douglas-Home-nak neveztet­te magát. Egy ízben megkér­dezték tőle, milyen előjogok­ról kellett lemondania rang­jával együtt. »Mint lordnak jogomban állt megkövetelni, hogy adott esetben selyem- zsinórral akasszanak fel, most azonban kénytelen len­nék közönséges kötéllel meg­elégedni« — hangzott a vá­lasz. » • * Szalmaözvegy­szolgálat Brüsszelben »S. O. S. — Magányos férfi« elnevezéssel szalmaözvegy-szolgálat in­dult. Olyan férjek, akiknek a felesége nyaralni ment, a szolgálattól megfelelő segít­séget kaphatnak a háztartá­si munkálatok elvégzéséhez. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latínka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka S. o. z. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzOnii meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbes(töl;nél. Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom