Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1964. július 26. Olykor-olykor mindannyian visszanézünk. Az emlékezet megtelik a gyermekkor varázsával, a szívfájdító bolondságokkal és a gyoi'san múló fájdalmak képeivel. Ilyenkor mindenki úgy érez, mint a költő. De ki képes leírni, szavakkal visszaadni, amit érez ? Melyikünk tud ábrándos képeket festeni a fehér lapokra? Ügy, miként Fekete István, a göllei »mestör«, a tanító fia ... SOMOGYBÓL INDULT EL... FEKETE ISTVÁN ÍRÓ Fönn, a hűvösvölgyi csendben, a villaajtóban magas, fehérin ges, testes férfi áll. Mellette csupaszőr fekete-pulija, a Bogáncs leszármazottja. Hát mester lett a mestör fiából. A nagyvérű, a süvöltő kortársakat cibáló fiú, a leszedett fészkek, a bedobott ablakok, a csínyek mestere. Aki macskát dob a templomtoronyból, s véletlenül éppen Berta Rozi nénire. Aki tíz szál gyertyát visz hozómra, titokban testvérkéi sírjára, s ezért verést vár, de csak apja megindult elfordulását észleli. S aki a padláson, ahol gondolkodni szokott, eltervezi, hogy harangozó lesz. Ehelyett most szedeget, tollára vesz az emlékek múló aranyából. S mi mindenre telik abból a 10—15 göllei gyerekévből! Mert a tegnapi ebédre nem emlékszik a mester, de a régi messzeség tájait, embereit, a madár röptét ma is lyan élesen látja, mint akkor, n múló szemmel a század elején. Csak ki kell nyitni az »őszi vásárt«, s elénk tárul a falu. A zörgő szekerek az erdőre menek leveles alomért. A borbély havonként egyszer jelenik meg a malom mellett, mert ott kezdődik a falu, s két-három napi erős munka után a temető mellett tűnik el, mert ott végződik. — Bizony még láttam a csimbókos, befont hajú pásztorokat — mondja a kényelmes, puha fotelben Fekete István. Ma is látja a nagy tölgyfát a rét szélén, amelyet öt embei; sem fogott át. Pille Gergely lányát, Ilonát, aki két ezüst gombot hozott szerelme jeléül apja díszlajbijáról. Minden szép volt akkor, csak Kaposvárt, ahol a kereskedelmi középiskolát végezte, nem szerette. Kiment a városi piacra, ahol a gölleiek kézről- kézre adták, mondván : »megjött a mestör fia«. Mert ő csak köztük érezte jól magát. S otthon, amikor végigcsatangolta az utcát, s tudva, hol főzik a finom bablevest, hol a friss kenyeret, leült ebédre egy fa- lásra Bori néninél, Pista bácsi- nál. Ott, a göllei árokparton rakott tüzek lángjuk hegyével mindazt írták már akkor, amit később, az emberélet felén túl, m—élni kezdett a férfi. i A lakályos szoba tájképekkel teli. Kis polcokról dermedt szemű madarak, holló, kerecsensólyom. héja, fekete varjú néznek a messzeségbe. A falon őzbakok agancsai görbülnek lefelé, s jelképezik, itt szenvedélyes vadász lakik. De könyvei azt hirdetik, hogy ez az ember a természet és az állatvilág szenvedélyes szerelmese. Ez az a közeg, amelyben teljes biztonsággal, otthonosan mozog. A rókák beszélnek, Lutra, a hód, s Ke- le, a gólya kalandoznak, a téli hóban varjak lépkednek, s cinkék cserregnek az ablakon. S a nyáron? Zeng a bogárnépség, suhog a nád, csattog a nádirigó, mümmög a békák kórusa. De honnan tudja mindezt az író ? — A gyerekkorból, mindent onnan — hangzik a sötétedő délutánban. — Órákig álltam lesben a madárfészkek közelében, néztem, hogyan rakják, hogyan etetik a kicsiket. A mozdulat, ez a madárbeszéd titka. Hát az emberi társadalom ? Különös, érdekes, hogy írói működése éppen ennek ábrázolásával kezdődik. Hírre, rangra a férfikor delén ezzel emelkedik — s mégis bátortalanabbul mozog benne, mint a természetben. Talán mert a szépség, a jóság írója akar akkor is lenni, de beleütközik a társadalom szövevényébe? Becsületére mondva, javíta-, ni akar azon. De hogyan? A Nümsee-uradalom gazdatisztje jól látja, hogy a föld így nem maradhat, a nagybirtokos uralom halálra van ítélve. A göllei évek megtanították, hogy a megalázott szegényemberek mellett a helye. Az első történelmi regénye után megírja a Zselléreket. De mi a szegények kiútja ? A parasztból lett értelmiségi az egyetem után hazamegy a falujába, s a parasztok élén értékesítő szövetkezetei alapít. Utópia volt, ma már ő maga is látja. De akkor tettnek számított. Habár egy kis szépséghibával, mert 1919-et bizony másként ábrázolja, mint azt ma, a kialakult szocialista rendszer eredményei alapján már megítélheti. Tett volt a filmje a Dr. Kovács István, de illúziót terjesztő is. Mert kevés Kovács István szerzett diplomát akkoriban, s még kevesebb választhatott az úrikisasszony és a parasztlány keze között. Érzi. hogy nem tud választ adni a társadalom jövőjére ? Talán, hisz lassan visszaballag erről a területről. Vissza a gyermekkor megejtő éveihez, a madarakhoz, állatokhoz, a múlthoz. De nem fordit hátat a köznek. Mint a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa értékes tanító-oktató filmeket készít. Halászmesterek iskoláját vezeti, s megírja tankönyvüket, amelyben az író is jelen van, s amelyet még Kanadában is árusítanak. Innen megy nyugalomba néhány éve, amikor a megfeszített munka, s betegsége már nagyon előveszik. Ezután íródik a Pepi-kert, a szarvasi arborétum története, s a Bogáncs, amelynek megfilmesített változatáért József Attíla-díjjal tüntetik ki. Harminchét éves, amikor első regénye, a »Koppányi aga testamentuma« megjelenik. S azóta, huszonöt év alatt, húsz kötet könyvet írt. Ritka írói pálya, ritka brav,ur, ritka energia. De most már fárad. Beteges. Barátai elhaltak, csend vesz: körül. Ha ír, hónapokig ki sem mozdul a házból. Csak a sajtó és a rádió kapcsolja össze a világgal. Emlékezik és ír. Most miről ? — Üjra csak az ifjúságnak. De magasabbrendű irodalma^ A természettudományos valóságot szeretném megismertetni, amely mégis költészettel van teli. A gyengéd költőiség, a meseszerűség egészen sajátos zengésű Fekete Istvánnál. Jókai, Móra, Mikszáth a példa ? — Inkább Tömörkény, és talán Turgenyev. — És a nyelvi harmónia, a szinte elzsongító zeneiség ? — Talán Krúdy. De egyik sem igazán, — Ügy látom, sűrűn fűszerezi írásait a somogyi tájnyelvvel. — Igen, tudatosan. Nyelvünk, különösen a városi, szürkül. — Ars poeticája ? Először tagadóan ingatja fejét, aztán mégis válaszol. — A mindent átfogó, mindent megbocsátó szeretet. Valóban, könyvei minden sorából ez sugárzik. Szereti a ködöt, mert csend van benne. A szeptemberi szürke hajnalokat, a Hold elé úszó felhőket, a csodálatos vadászlázat, a zsindelytetőt mosó májusi esőt. Csak a jóra, a szépre emlékezik. — Dehát az élet harcból, küzdelemből, a rossz legyőzéséből is áll — jegyzem meg. — Hát persze — legyint lassan a levegőbe. — De én a rosszat nem szeretem, nem foglalkozom vele. Egy kis írásában e pár sort jól megjegyeztem : »Csak későbben döbbentem rá, hogy nem is tollal kell írni, hanem szívvel, hogy sötétség kel a világossághoz, és sosem lát tisztán az, aki sose sírta ki magát lelke legmélyéig, legalább egyszer az életében.« Csákvári János Honty Márta: Házak (tus) Kötélre vették tegnap a fiút a Lukács fürdőben. Ott lógott, ficánkolt egy rúd végén, mint a kifogott halacska. Már hetek óta elhatároztuk, hogy kötélre, mester kezére adjuk, aki az idegen elemben megtanítja élni, lélegezni. A környék is tudott már róla — költő és szájhős, mindenütt mesélte, hogy versenyre készül — s amikor vittem az egész Engels tér és vidéke kikísérte a megállóig, közben kiabállak: »Viszik a Rókát ras elsö üveghangjai. Cseleimért így hívja a tér) a Duná- kedni kellett. Nem magyaráz- ra, versenyre«.' kodhattam most. hogy ennek a fiúnak — ha írásból nem is USZÓLECKE . , van, és máris férfi — nem maTu’ I t °Varázkódhattam, erre már ,° l nem volt id°’ csak szúrósan a pótvizsgára jelentkeznek. mester szemébe néztem és ha_ — Hány éves a fiú? —kér- tározottan mondtam: »Vegye dezte szigorúan a mester, kötélre a fiút'« 1ÍÚ fÖ-kei\Vé~ A fiú derekára öv került, s - y ; 7,u’,s elso latasra feje felett egy irgalmatlan úgy gondolhatta, gyenge ez ruddai indult lefelé a lépcsőn, ™ - A 1tU Va^' bele a vízbe. Lassan lépdelt, szolt kéményén, visszavágón: egyszer sem /orduIt vissza »Hat es háromnegyed!« Hadd jegyezzem meg. egyedüi — Ez kevés. Hét év után még soha nem mert fürödni szokták kötélre adni a gyere- sekély vízben sem, s életében keket, előbb kár lenne, még először volt most betonnal béolyanöv Pesten, amely jó lenne néki. Aztán mégiscsak előttem állt a fiú és a mester, búcsúznem elég értelmesek ahhoz, lelt, visszhangzó, igazi uszo- kodtf-k- »Csak így, gyerek, hogy megértsék a dolgokat. dában. Az utolsó lépcsőnél minél többet a vízbe.« Es mar Visszhangzott körülöttünk pillanatra megállt — talán ^^oíadí lefele a flu, vissza a az uszoda, nagy fiúk fókaüvöl- szeretett volna visszanézni, vlzbe> egyedül, onalloan. tése, fejesek, hasasok csatta- vagy biztatást várt az apjá- Nem lehetett kihúzni. El- nása. Szorította kezemet a tói — de csak nézte az elszán- mentem napozni. Egy teljes fiú, nem néztem rá, de tud- ,ak konokságával a kőlépcső- óra múlva mentem érte. Még tam, most indulnak útnak va- hoz csapódó vizet, s mint aki mindig a vízben volt, a mély lahonnét, a szív tájékáról a sí- számot vetett a múlttal, jövő- víz korlátját szorongatta, ivott, vei, elengedte a korlátot s be- köhögött, de már ő is üvöltött, lemerült a habokba. mint a fókák és a kamaszok. A mester lába közé vette a Ki kellett emelnem. Kék volt, és összekoeód- szasogott: »Egy-kettő! Nem ér- ladjon a törülközőért. Nem tesz, te kölyök?« jött vissza. Utánamentem. Egy És a fiú, mint kis béka őri- ™ásik medencében Ült, nyakig ási horgon, kapálózott, ficán- a vízben. »Mi vagy te, vízi- kolt; kiabálni, válaszolni akart ember'”« — kiáltottam rá. ö felfeié a hatalmas izmoktól mert mindent szeretne dagadó horgásznak, hogy »er- . , , tem, értem én, kérem, hat és iüdni, visszakialtotta: »Miért, háromnegyedéves vagyok, milyen van még?« azért értem én«. De csak fél- Akkor jutott eszembe a váHatalmas komolv ember a* a >lunak ~ ha írásból nem is rudat, ráhajolt a vízre. Pléh- lila., didergett és összek úszómestpr’ úmi állt,,ni- onn ^e beszéd-értelemből ötöse tölcsért vett szája elé, úgy har- tak a fogai. Kiküldtem, úszómester, úgy álltunk, egy- A máris térti — mn_ w..™ „ +Xriiwn*Kért Egy kis cédula Az egyetem neves profesz- szorának előadásait mindig feszült érdeklődéssel hallgatták a padokban. Most is nagy figyelemmel lesték szavait, de feltűnt, hogy amíg azelőtt sohasem nézett jegyzeteibe a professzor; most többször is a zsebébe nyúlt és egy okmánybélyeg nagyságú kis cetlibe pillantott, majd a papírdarabkát zsebretéve, folytatta előadását. Később is mind'ótfATv y.'.öy Ház fával (Szekeres Emil rajza) untalan szünetet tartott, és ilyenkor újból és újból vizs- gálgatni kezdte a parányi feljegyzést. A tanár az előadás befejeztével, régi szokásához híven, megköszönte a hallgatók figyelmét, majd eltávozott a teremből. A csöppnyi papírdarabkát azonban ott felejtette a katedrán. Az egyik hallgató, a tanár lelkes híve, felemelte a papírt, amelyen ez a feljegyzés állt: »10 dkg sonka, 10 dkg vaj, I cipó.« A tanítvány a tanár után sietett. A professzor a lakása felé tartott és már hazaért, amikor a fiú utolérte. — Bocsánat professzor úi — állította meg őt a fiatalember —, ezt a cédulát a katedrán tetszett felejteni. A tanár először nem értette, hogy miért állította meg a fiatalember, de amikor az megismételte szavait, felderült az arca és kedvesen megköszönte tanítványa figyelmességét: — Nagy szívességet tett nekem, barátom. A feleségem többször is megkért, hogy ne felejtsem el ezeket a holmikat hazafelé megvásárolni. Ezt a cédulát is ideadta emlékeztetőül. Nagyon köszönöm, hogy utánam jött, mert bizony elfelejtkeztem a bevásárlásról. Ismételten köszönöm kedvességét, igazán kínos lett volna, ha sonka, vaj és izé, kenyér nélkül megyek haza. Kezet fogott a fiatalemberrel, zsebrevágta a cédulát és a következő pillanatban felment a lépcsőn a lakásába... i Palásti László szavak jöttek ki száján, mert a befelé tóduló víz minden közlést, gondolatot visszanyomott a fiúba. Egy, kettő, akkor a lábbal, amikor én mondom és nem, amikor te akarod!« Igen ám, de a láb máskor akart kirúgni, mint a mes- emberek vagyunk, apu!« — és tér és máskor, mint a fiú; ez feldobta magát ficánkolva a a láb itt a vízben fellázadt! magasba, és elvágódótt ismét Igaz, az öv is felcsúszott a lasz és az igazság: kétféle ember van: víziember és szárazföldipillanatig gondolkodott csak, s aztán döntött: »De mi, víziválláig, aztán a csípőjéig, mert a sekélybe, mámorosán csapaz öv lötyögött, pedig az utol- kadva, millió vízszemet szór- só lyukra húzták, de a fiú még va. olyan vékony, hogy nincs Kőbányai György KERÉK IMRE: József Attila Tiszta szívű, kedves vagány, miért feküdtél a sínekre? Örökségül reánk csupán szép szavaid szigorú rendje, szomorú halálod maradt; pedig ha most élnél: apám lehetnél s ón megosztanám Veled kenyerem, boromat. Hol vagy, a semmi melyik ágán vacog a szíved, te szegény? Talán most csendesen pipázván, ott ülsz istened jobb felén. Pipádat Ö elkéri olykor, szív egy pár slukkot és rohan, mivel nagyon sok dolga van. Csattog lábán az ócska becskor. S míg odavan: csillaggolyókkal csereberélsz, örök gyerek, átvered huncut mosolyoddal a totyogó, vén szenteket; vagy ha látod, hogy Mama fáradt, mert egész nap mosott ma is: segíted cipelni a száradt felhők púpozott tornyait. Nem tudsz te már ott sem pihenni! A palánkok közt szárnyaló munkát nem tudtad elfeledni; hozzá kötözött a való világ, mely ott is megkeres. »Dolgozni csak pontosan, szépen, — ahogy a csillag megy az égen, — te mondtad ezt — úgy érdemes.«
