Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-21 / 169. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1964. július 81. MINDIG TÁVÚTOKBAN, A JÖVŐNEK... SZÁZÖTVENMILLIÓ forint kiviteli értékben mintegy háromszáz dokumentációs terv évente. ötvenkét ember, tizenegy mérnök, negyvenegy technikus és műszaki rajzoló munkája mindez. Röviden így jellemezhetnénk a Somogy megyei Tervező Irodát. Sok fiatal dolgozik itt, köztük nem egy olyan tervezőmérnök is, akit nemrégen bocsátott szárnyára a műegyetem. Az elképzelések megvalósításáról, a lehetőségekről érdeklődtünk egyiküktől, Kam- pisch Miklóstól. Főnöke így jellemezte: »Ö a legfiatalabb, de a legszebb feladatokkal bízzuk meg.« Öt esztendeje végezte el az egyetemet. Pesti. Két év után vidékre kérte magát, azóta építésztechnikus feleségével együtt Kaposváron dolgozik. Beszélgetésünkkor ilyennek láttam: lelkesedik és kesereg; higgadtan fontolgat, és türelmetlenül száguld a jövő távlataiban. Mai fiatal... ELKÉPZELÉSEK ÉS VALÓSÁG... A két fogalom elég gyorsan összeütközött Hogyan? Húsz fiatalt az évfolyamon »kiemelnek« tervezőnek. Együtt készülnek, egy tanulókörben, építóművészi elgondolásaikat a korszerűség és a jövő iránti felelősség hatja át. Nagyot és szépet akarnak ... Azután egy budapesti vállalatnál ismét együtt, kilencen. Sok és sokféle feladat meg egy gyors, szigorú kiábrándítás: Itt fizetést kapnak, itt dolgozni kell, a »titánkodásnak« nincs helye... — Ekkor éreztük: az egyetemen sok mindenre előkészítettek, de »ami van« — a reális gazdasági és egyéb lehetőségek talaján —, arra nem ... No, igen, a gyakorlat, a tapasztalat fontossága nem vitás, de mégis helyes lett volna a néhány legtehetségesebb fiatalnak teret nyújtani: alkosson... — Igen, ez volt az egyik ok, a másik: anyagiak. Ezerháromszázért Pesten? Három vidéki hely közül a kaposvárit éreztem a legrokonszenvesebbnek. Itt vannak elképzelések — s ebben később sem csalódtam —, lejöttünk ... Az itteni tervezőiroda kötetlenebb. Megvannak a lehetőségek elképzeléseim megvalósítására, és nincs olyan arányú feszültség, pozícióféltés, mint Pesten. Itt lehet dolgozni, bár nehézségek is akadnak. Kevés a technikus, sok a manuális munkája a tervezőnek. Beszélgetés közben »eszi« a cigarettát. A sokat töprengő, dohányos ember beidegzett mozdulatával gyújt rá. Üj gondolatsor, új probléma — új cigaretta ... EDDIGI LEGNAGYOBB, számára a legszebb, legérdekesebb tervezéseiről kérdezem. Palástolt örömmel sorolja őket: a ruhaüzem irodaháza; a földvári üzletház — ami ezután épül fel —; a földvári kertmozi; nyolcemeletes lakóház a Damjanich és a Kossuth Lajos utca sarkán ... — A marcali szállodának és Marcali főterének rendezési terve is a kezemben van. Egy fejlődő járási székhely központjának formáját, karakterét, hangulatát meghatározni —• hosszabb időre ... Érzem a feladat súlyát, felelősségét. A legizgalmasabb munka mégis a tizenegy szintes kaposvári lakóházkomplexum lesz. Ezt most kezdem tervezni. Kedv, ambíció szülte hangulata könnyen felhőződik: az elgondolások útjába sokféle korlát emelkedik. —• Tudom, nagy a felelősségünk abban, hogy — gazdasági kihasználtsága mellett —, egy épület maximálisan ésszerű és esztétikus legyen. Ám a beruházás szempontja a pénzügyi keret — sokszor nagyon ésszerűtlen határokkal. Sokszor e határok a jelen igényeire sem elegendőek, máskor meg a ma- radisággal küszködik a tervező. Pedig távlatokban kellene terveznünk, a jövőnek ... KAPOSVÄR JÖVŐJE a témánk, az északnyugati alközpont kialakítása. A fiatalok elképzeléseiről szól — a fiatalokért. — Vannak ötleteink. Egyik kollégám álma: garzonházat építeni fiatal műszakiak részére, akik majd tovább építik ezt a várost. Azután »Rózsadomb lehetne a Donner ... A csatornázás terve azonban még húsz évre sincs meg. És: műteremlakásokat! Itt van ez a város nagybecsű képzőművészeti hagyományaival. Másutt (Veszprém, Miskolc, Zalaegerszeg) fölépítik a műtermeket, és a vezetők elmennek fiatal művészeket »szerezni« a városnak. Kaposváron több mint egy tucat fiatal képzőművész él, s műterem- és lakásproblémákkal küszködik. Gyakran, különösen, ha a jövő érdekében kap hangot, érthető a fiatalok türelmetlensége. A jövőben gondolkozunk, és — nem győzöm hangsúlyozni — ebben, távlatokban kellene terveznünk is mindig, mindenekelőtt ... w. E. Kijutnak a kátyúból A bábonymegyeri Rudnay Tsz-ben szemmel láthatóan javult a gazdálkodás, és minden jel arra mutat, hogy az idén, ha továbbra is ilyen igyekezettel dolgoznak, kijutnak a kátyúból. Pedig sokáig úgy látszott, nehezen emelkednek ki a hullámvölgyből: tartósnak ígérkezett a gyengeség. Most — anélkül, hogy túlzottan dérűlá- tóak volnánk — örvendetes fejlődés jeleit látjuk. Ezekben a napokban fizetik ki az 1961. és 1962. évi földjácÁml cl vipöi'tökből klmimui radék egy részét, majd a múlt évit is megkapják a szövetkezeti gazdák. Az, hogy most eny- nyire — legalább ennyire! — íizetésképes a gazdaság, kétségkívül az erősödésből következik, s ezzel egy időben eloszlik a tagok kételkedése is; amíg korábban hitetlenkedve hallgatták a vezetők ígérgetéseit (erre esetenként megvolt az okuk is), most a jelenlegi elnöknek, Papp Gyulának a szavaiban bíznak, mert nem ígérget könnyelműen. Jelentős beruházásokat valósítanak meg az idén, köztük egy 300 férőhelyes sertéshizlaldát is építenek. A jószágállomány korszerű elhelyezése, és az, hogy az új istállókban az eddiginél jóval több állatot tarthatnak, számításuk szerint a jövőben mintegy megháromszorozza az állattenyésztésből eredő bevételt a korábbi évekhez képest. Szépen jövedelmez a szövetkezetnek a csirkenevelés, és sok pénzt hoz a sampinyon is. Legutóbb csaknem 40 000 forint értékű gombát adtak el Siófokon. Érthető, if hogy az elnök is gyakran meglátogatja a pincét (első képünk), ahol a gomba most ismét szép termést ígér. Nagy gondot fordítanak az állatok takarmányozására is. A tervezettnél több kukoricát vetettek — a kivénült évelő pillangósok leszántása után —, és ez a számításon felüli kapásterület a silótakarmányukat gyarapítja. Már hordják is az értékes, lédús takarmányt; Dunajics László és Szabó János silózza a naponta felhasználásra kerülő kukoricát (második képünk.) Most kaszálják másodszor a pillangósokat: nagyon vigyáznak rá, mert réti szénájuk zömét elvitte a víz... Azon igyekeznek a bábony- megyeriek, hogy előbbre lépjenek. Sok függ attól, mekkora igyekezettel... H. F. Újra az ismerős határban NtNCS VJ A NAP ALATT? Nincs. Vagy ha mégis, hát nagyon kevés. Itt van példának okáért az a mulatságos történetke, melynek a minap voltam szem- és föltanúja, s amely Ezópus egyik meséjét juttatta eszembe. Egy öregember áll a Sió híd- ján, és elmerülten pöfékel. Hajót várhatnak, mert duzzad, duzzad a csatorna vize. Ezt figyeli az öreg karjával a híd- korlátra támaszkodva. Szájában gyönyörű mívű pipa. Uramisten, a víz fölött! Csak úgy a foga közé szorítva a szárat pipázik az öreg. Odébb három fiatalember. Betelhettek már az üdülők színes forgatagának bámulásával, mert a pipázó embert nézegetik. Az nem sokat törődik a népszerűséggel. Dölyfösen eregeti a füstöt, mert tudja, hogy a szótlan bá- mészkodás a tajtékpipának szól, semmi másnak. Egyszer csak megszólal az egyik fiú: — Bátyám, vigyázzon ám, mert még beleesik az a pipa a vízbe. Az öreg oda sem néz, csak a dereka egyenesedik ki egy pillanatra, és száján kicsúszik a fölényes: — Á, dehogy ... A bámulat tárgya zsupsz a vízbei A fiúk hahotáznak. Nem sokáig, mert bár szégyen a futás, ebben az esetben hasznos, mert haragjában a kárvallott egészen jól tud futni... KI Tl/D NAQYOBBAT MONDANI? Azt tartja a fáma, hogy a vadászok meg a horgászok népes gyülekezetében vanwik a leghazudósabbak. Szó, ami szó, van ebben valami. Nem találkoztam még olyan vadásszal, akinek ne lettek volna már vérfagyasztó találkozásai a vadkanokkal, aki ne dicsekedhetne minden idők legnagyobb zsákmányával. Persze a pecázók szektájának legkisebb tagjai sem jobbak a Deákné vásznánál. A kezdő horgász képzelete képes a keszegporonty'oól is cethalat »kinagyítani«. Sőt, hogy nagyobb legyen a hor- gásztürelem díjaként élvezett dicsőség, még azt is megkockáztatná egyik másik halijesz- tegető, hogy Jónás is bent ült — esetleg másodmagával — a zsákmányolt keszeg gyomrában. A füllentők tábora manapság nő, növekszik. A nagyot- mondás tudományában az elsőség a vadászoké megosztottan a horgászokkal. A rangos második helyen a lottózók, to- tózók állnak, s nem véletlenül. Mindhárom szenvedély hódolói messzemenően ki vannak szolgáltatva a szeszélyes szerencsének. S Fortuna talán még a nyilazó Ámornál is csintalanabb tréfákra képes... A szerencse vadászóinak egyik társaságába kerülve hallgatom, hogyan járt a lottózás egyik bajnoka. Kétszer töltött ki öttalálatos szelvényt, de mind a kétszer elfelejtette bedobni szelvényét. Nagy haragra gerjedt akkor, és elhatározta, hogy inkább totózik. Bezzeg kár volt hűtlenkednie, mert mit ád a forgadó szerencse istenasszonya! 12 találatot mindjárt az első héten. Hej! Itt a várva várt gazdagság! A család egész éjjel álmatlanul forgolódott, tervezgettek: ez lesz, az lesz. Másnap délben aztán kiderült, hogy csak harminckilencet fizet a tizenkettes. 39 ezret? Az ördögöket! Harminckilenc forintot. Persze ez sem baj. Fontos az illúzió. Barátunk elégedetten állapítja meg, hogy csak jó dolog az, ha valakit kedvel a szerencse. Mit szólunk mi ehhez? Mit szóljunk! Irigykedve vagy még inkább titkolt derűvel — amiből nem hiányzik a kajánság sem — gratulálunk. S úgy látszik, a heti totókiadások fejében ez is elegendő __ N ÉZ, DE NEM LÁT... A közönség nem valami nagy igyekezettel megy a balatoni kertmozi jegyei ő vételi pénztárához. Dimov Dohány című regényének filmváltozata van műsoron. Ott ékeskedik öles betűkkel a film címe a bejárat fölött. Dél... Majd délután nyit újra a pénztár. Éppen zár a jegyeladó, kilép az ajtón, és észreveszi, hogy a bejárattal szembeni pádon sütkérező két nő közül az egyik elindul feléje. Utánaszól a másik: — Gyufát is! Hoppá! Villan át emberünkön, itt félreértésről van szó. De nem nevetne a világért sem. — Be tetszik már zárni? — Khmm ... khmm, be. Délután négykor nyitok. A hölgy legvarázslatosabb mosolyával: — Nem lenne szíves adni egy Kossuthot? (Nincsenek véletlenek, az egyik jegyszedőnő a tegnap esti előadás után adott le egy féldoboznyi Kossuthot, valaki elhagyta.) A pénztáros szolgálatkészen visszalép, keresgél, és kinyújtja az ablakon a kívánt Kossuthot. Egy szálat. — Egy dobozzal kértem. — Sajnos, azzal nem szolgálhatok. A szabályos babaarc fölött a homlok megtelik a bosszúság ráncaival: — Hogyhogy — méltatlankodik. — Ez dohánybolt, nem? Ki is van írva! A tiráda hallatán már elszakad az önfegyelem fékje, és a pénztáros nevet, így magyarázza a fatális félreértést. A fiatal nő sarkon fordul. Még a füle hegye is lángol. Se jó napot, se köszönöm, semmi. Micsoda sérelmek érhetik az ember lányát, ha néz, néz, de nem lát! László Ibolya Tikkasztó a hőség, megállt a levegő a kastélyosdombói határban. Levél sem rezdül a fákon, a messzire néző mégis úgy látja, mintha remegne a levegő a tarló fölött... A dűlőúton kerékpár porzik, rajta izzadt homloké, ötvenhatvan év közötti ember. Csonka Géza tsz-elnök az irodába igyekszik megbeszélésre. 14 év óta ez az első aratása itthon, Kastélyosdombón, s azt mondja, kevés az az idő, melyet a határban tölthet. Pedig úgyszólván egész nap a mezőt járja... — Nem tudok betelni azzal, amit itt naponta látok — mondja, és kifújja magát. — Ismerős a határ, hiszen itt lakom, és itt dolgoztam 14 évvel ezelőtt... Több mint harminc éve jött ebbe a faluba, itt alapított családot. Aztán 1950-ben a Szigetvári Járási Tanács Mezőgazda- sági Osztályára, majd a múlt év végén a zádori termelőszövetkezet élére került. Innen hívták haza az idén a dom- bóiak, így került ismét Somogyba. — Ismerősök között vagyok, mindenben segítenek a falum- beliek meg a járási, megyei vezetők. Sok mindent rendbe kellett tennie a szövetkezetben ahhoz, hogy az aratás ilyen szervezetten mehessen. — Mit csinált ma, merre járt, elnök elvtárs? — A magtároktól átirányítottam a fölösleges embereket a szénahordáshoz. Jártam a kombáinoknál, megnéztem a szalmalehúzást, a tarlóhántást meg a másodvetést, Az agronó- mussal .mindig megosztjuk a tennivalókat: ő a határ egyik részére megy, én a másikra ... Elmondja, hogv általában iól haladnak a munkákkal ott is. ahol nincs jelen vezető — De azért nem árt. szemmel tartant. hogv például nem na- gvoltálr-e el a. tárcsázást vaev horanát. Is akaszt-e ekéi** ’’tán a traktoros — mondta. — Nem a dűlőútról nézem n°m onnan bírálom el a munka minőségét, hanem keresztülmegyek a táblákon. így többet látok... — Mindig kerékpárral járja a határt? — Nem. Van egy hintőnk, de a lovak most másra kellenek. Ma például járgáüyoznak. Az elnök az aratásról beszél a legszívesebben. — Jól megy a gabonabetakarítás — tájékoztat. — Az erdészetben dolgozó családtagok is hazajöttek aratni. Összefogunk, hogy mielőbb lefogyjon. A minap járt itt Ferenczi Vendel a megyei pártbizottságtól meg Siszler István járási tanácselnökhelyettes. Tudja, milyen jó az, amikor érzi az ember, hogy sokan sietnek a segítségére? Kimentünk a szal- malehúzókhoz, s láttuk, hogy ez a munka nem úgy megy, ahogyan kellene. Ferenczi elvtárs, aki alapos ismerője a gépeknek, tanácsot adott, aztán közösen kijavítottuk a hibát, úgyhogy utána meggyorsult a szalmalehúzás üteme. Papírra rajzolja, hogyan módosították a szalmalehúzást. Magyaráz, mint egy filmrendező, aki a produkció sikerét készíti elő. Az aratásnak ő a rendezője Kastélyosdombón. Azon fáradozik, hogy minél nagyobb sikerrel szervezze az aratást faluja termelőszövetkezetében. Hemesz Ferenc Vendéglátóipari szakmunkásképzés Hévízen kezdi meg működését az 1364—65. oktatási évben a ven- déglátcipari szakközépiskola. Az iskolába hatvan fiatalt vesznek föl; mellette ötven férőhelyes kollégium is lesz. Az új iskola néhány év múlva a dél-dunántúli vendéglátó’’' t h «za kmunkás-után- pótlás kö-/pv’ 4 fejlődik. Ezenkívül 1970-ig előreláthatóan még öt új vendéglátóipari iskola épül fel. Ezek az iskolák kétezer új szakmunkás képzését teszik lehetővé. Szegedi Szabadtéri Játékok 1964. július 24—augusztus 20-ig. Ünnepélyes megnyitó előadás július 24-én este fél 8 órakor. ERKEL: HUNYADI LÁSZLÓ. Felvilágosítás, jegyárusítás az IBUSZ-kirendeltségeknél. Egyéni vasúti kedvezmény 33 °/o. (127) Figyelem! Az 5.. sz. ÉPFU-kirendeHség (Kaposvár, Vásártéri u. 10.) fölvessz gépkoesirakodókat kaposvári é§ Somogy megyei munkahelyekre. Kereset teljesítménybérben. Munkásszállás van. (3368)
