Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
Vasárnap, 1964. július 19. 5 SOMOGYI NÉPLAP Somogybái indult el... Tausz János miniszter mindig a pénz volt, a munkás, mozgalom embereinek kincse mindig a hűség. Tausz János hűséges maradt a munkásmozgalomhoz. A munkásmozgalom egységének, a két párt egyesülésének föl- tétlen híve volt, s mindig azokkal tartott az elmúlt időben is, akik a jó ügyet jó eszközökkel akarták szolgálni. Mindezt persze csak következtetem szavaiból. Abból a szeretetből, ahogyan az.illegális munkát végző, s vele szoros kapcsolatban dolgozó, mártírhalált halt kommunistákat fölidézi. A néhány szóból, amelyekkel a zuglói kiskocsmában székelő pártszervezet nehéz munkájáról tesz említést. Abból, hogy legmaradandóbb élményének máig is a hegytetők szemináriumait, az SZDP 1944-es titkári értekezleteit tartja, ahol a balodal a kommunistákkal tulajdonképpen már átvette az irányítást és ezzel az ország jövőjének alakítását is. S abból, ahogyan az ellenforradalom idejére emlékezik. — Két-három hétig ebben a szobában éltem. Kenyeret szereztünk Budapestnek, a pályaudvarokat jártuk, a vagonok kirakásáról gondoskodtunk. Ebben a házban az aktív ellen, forradalmárok nem érvényesülhettek. S innen, az emlékek cserepeit rakosgatva, a mai fiatalokhoz jut el. Tegnap meghívót kapott a hagyományos turista- találkozóra. A maga fiatalságára gondol, és arra, hogy még gyermeke sem tudja elképzelni, milyen volt a múlt. Hogy a fiatalok többségének csak az olcsó szórakozásra volt lehetősége. De egyáltalán nem igazságtalan. Szellemi tekintetben hallatlanul fejlettnek tartja a mai fiatalokat, akikkel a régi módon bánni nem lehet, de nem is szabad. — Nekünk, idősebbeknek kellene változtatni néhány nézőpontunkon — mondja tűnőévé. — Sok konfliktus származik abból, hogy nem értjük eléggé őket. A mi hibánk az is, hogy nem látják jól azt az utat, amelyen idáig jutottunk. Gazdasági és politikai eredményeinket ezért tartják természetesnek. A mi feladatunk kétoldalú: magyarázzuk jobban a múltat, a jelent, és támaszkodjunk bátran, megértéssel a fiatalokra. Kellemes, mély zengésű orgánuma, nyugodt beszéde biztonságot áraszt. Az embernek az a gondolat támadt, szívesen dolgozna az ő irányításával. Sorsáról, jövőjéről ez az ember bizonyára nem döntene felelőtlenül, igazságtalanul. Talán ez a bensejéből áradó biztonság, ez a határozottsággal párosuló nyugalom talán ez az életpálya második »titka«. Ú Élete kétharmadát a közösségért vívott küzdelem töltötte ki. És ma? Reggel fél 8 órakor már bent található a hivatalában. Átnézi az újságokat, a kereskedelemre vonatkozó cikkek kivonatait. Rájegyzi intézkedéseit, mert a sajtót lényeges összekötő kapocsnak tartja a minisztérium és a lakosság között. Aztán elkedődnek a tanácskozások a hivatalvezetőkkel, a külső szervek képviselőivel, ülések a Központi Bizottságban, az országgyűlésben, a minisztertanácsban; jelentések ellenőrzése, felkészülés a felszólalásokra — s máris itt az este. Bezárja a páncélszekrényt, de a felelősséget, a gondot, a munka egy részét a miniszter mindig magával cipeli. Ott van. az a magánélet nyugodt óráiban, úgyszólván minden beszélgetésben, ott amikor a meccset nézi, és akkor is, ha a túrán a régi barátaival találkozik. — Nyomja az embert a felelősség, nem hagyja nyugodni, kikapcsolódni — mondja minden panasz nélkül. Mert ez a minisztérium és a miniszter tízmillió ember véleményével néz szembe naponta kikerülhetetlenül. Búgó hang szakítja meg a beszélgetést. A telefonhoz lép. Valakivel a szállítás nehézségeiről beszél. Újabb kocsikra lenne szükség, de télen nehéz a garázsozásuk, és ezért az ellenőrző szervek a minisztériumot hibáztatják. A megoldás módját vitatgatják. — Hát igen, sok a gond — állapítja meg, amikor visszalép az asztalhoz. — De sokkal könnyebb, mint évekkel ezelőtt. A párt irányítása meggondolt, türelmes! Lehetőséget ad a rugalmasabb kereskedelempolitikára, önállóbb kezdeményezésre. S ez mindennél fontosabb a kereskedelemben, amely a legkevésbé bírja el a merev formákat. Ebben a népgazdasági ágban nem lehet mindent előre megtervezni, mert mindig figyelemmel kell lenni az emberek szokásaira, vásárlókedvére és igényeire. Vége felé jár a beszélgetés. Még a magánéletről kérdezem. Amikor csak teheti, ott van a mozgalmi találkozókon. Sohasem mulasztja el a vöröskő- sziklai ünnepséget, a barcsi szülők meglátogatását. De az idő kevés, nagyon kevés. Több irodalmat kellene olvasni, színházba, moziba járni, esetleg szórakozni. És még utazni is alig utazott. A lengyel tájon kívül csak a Szovjetuniót látta, azt is nagyon régen. De hát hiába, ez a szolgálat már ilyen. Állandó napi készenlétet, egész embert igényel. Letelt az idő. A miniszter maga elé néz, és így szól: — Az ember életében siker, öröm és kudarc váltogatják egymást. Ezt az elég nehéz munkát mindig optimista módon igyekeztem elvégezni. Fejem búbjáig tele gonddal, bizakodva látom a jövőt. Mindig lecsípünk egy kicsit a hiánycikkek listájából. Tele vagyunk tervekkel, és mindig örülünk, amikor a nap végén azt mondhatjuk: na, megint valami jót csináltunk. S hogy milyen a munkánk, azt eldönti a közvélemény ... Igen, a közösség dönt. Magasba emelte, szívesen látja nehéz posztján Tausz János minisztert. Csák vári János Már több íojást vásárollak fel Karádon, mini tavaly egész évben (Tudósítónktól.) A Karád és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet túlteljesítette első félévi kiskereskedelmi áruforgalmi tervét. A kiskerrskedelem boltjai 220 000 a vendéglátóhelyek pedig 299 ezer forinttal forgalmaztak többet az idén, mint az előző év azonos időszakában.- A földművesszövetkezet tavaly egész évben 850 000 darab, az idén pedig már június végéig 890 000 db tojást vásárolt fel, s ezzel egész évi tervét teljesítette. A tavalyi 460 mázsával, illetve az ez évre tervezett 810 mázsával szemben az idén 900 mázsa megy- gyet vettek át a termelőktől. Sokat áldoznak üzleteikre. Tatarozásra 250 000, hűtőszekrények, pultok vásárlására 180 ezer forintot fordítanak. Még ebben a hónapban megnyitják Karádon a 60 személyes új kisvendéglőt, Andocson égy büfét adnak át. EBőkészlilefek következő pártoktafási évre Tizenhárom—tizennégyezer ember részvételére számítanak Csöndes kapualjon át, oszlopok között, szőnyeggel leterített lépcsőn halad az ember a miniszteri előszoba felé. A titkár fogad, néhány • percig várni kell. A sötét, faragott bútorok között két gépírónő dolgozik, telefonál. »Megszűrik« a miniszter felé áramló millió ügyet. A magasban vagyunk, semmi kétség. Az életben és mégis valamivel fölötte. A csomóponton, ahol drága az idő. Rövid tanácskozásokon, szűkszavú üzenetekkel és utasításokkal itt intézik az ország kereskedelmének legfőbb ügyeit. Pontosan 9 órakor bejelentenek, kinyílik a párnázott ajtó. Középtermetű, őszülő, kellemes modorú ember tessékel befelé. A nagy fogadószoba közepén hellyel kínál. A miniszter elv.társ jólesően emlékezik szülőföldjére. — Bár régen elkerültem Barcsról — így kezdi —, érzelmileg, fizikailag sose szakítottam meg a kapcsolatot. Ma is somogyinak számítom magam. Ü Apai ágon s««iOgyi őseit év. századokra vezeti vissza, édesanyja gyermekkorában került Barcsra. Az idős szülők ma is a csöndes Dráva-parti faluban élnék. A gyermekkori élmények elég halványak. A háborúban egyedül marad az édesanyjával. A moziban van az iskola, mert a tantermekben sebesültek fekszenek. Élénkebb a kép a 19-es vörös zászlós felvonulásról, a szerb megszállásról és a szörnyű ellenforradalomról, amely Barcson sok áldozatot követelt. A kereskedelmi középiskolát Pécsen végzi el, s felnőtt élete 1927-ben Budapesten kezdődik. A Flóra Szappangyár fiatal tisztviselője lesz, és soha nincs munka nélkül. Rendezettele életviszonyai, már amennyire egy dolgos, szorgos fiatalemberé lehet akkoriban. Élhetne bogarainak, furcsa szenvedélyeinek, önmagának. De ő más utat választ. — Megcsapott a munkásmozgalom levegője — mondja —, érdekelt és izgatott a szervezett munkások harca. S aki egyszer szippantott ebből a levegőből, azt mindig élteti, soha többé nem tud elszakadni tőle. 18 éves korától a Természetbarát Turista Egyesület tagja. 20 éves, amikor belép az akkor alakuló Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetébe, s 22, amikor a Szociáldemokrata Pártba. A szakszervezetnek azóta is vezetőségi tagja, s 1945-ig, egy évtizeden át a zuglói kerület szociáldemokrata párttitkára. A felszabadulás után nyílegyenes marad az út. Szorosan a mozgalommal mind magasabbra emelkedik. A két munkáspárt egyesülése után az MDP-központban fontos beosztásban dolgozik, s 1950-től megszakítás nélkül a Belkereskedelmi Minisztériumban. Előbb államtitkár, azután miniszterhelyettes, s 1956 óta — kereken nyolc esztendeje — miniszter. Négyszer választották Pest megye országgyűlési képviselőjévé, s tagja a párt Központi Bizottságánál!. Szerencsés sors? Ha a felszínt, az eredményt tekintjük, talán igen. Egész életében mindössze három munkahelye volt: a szappangyár, a pártközpont és a minisztérium. Közéleti szereplése miatt a Horthy-rendszer — bár figyeltette — sosem ültette börtönbe, s a felszabadulás után szintén elkerülték őt a hibás pártvezetés csapásai. Magánéletében sem állt be törés. A családi tűzhelyet azzal az asszonnyal üli körül, akivel 1933-ban egy túrán Nagy- kevélven ismerkedett meg és tizennégy éves leányával, aki a mozgalom szellemében nevelkedik. De minden életsors megfejthető. A gazdagok titka Egyéb termeléssel összefüggő elfoglaltságuk mellett a pártszervezetek és a pártbizottságok már most gondolnak az ősszel isrriét meginduló pártoktatási év előkészítésére. A tervek nagyjából elkészültek, most egyeztetik őket s közben számija veszik azokat az elvtársakat, akik a tanfolyamokat vezetni fogják. Lényeges változás nemigen lesz. ugyanis a propagandisták többsége az elmúlt oktatási évben derekas munkát végzett, s a jövőben is alkalmas lesz e megtisztelő feladat ellátására. A megyei pártbizottság agi- tációs és propagandaosztályán az előzetes fölmérések alapján arra számítanak, hogy az őszszel mintegy 800 politikai iskolát szerveznek a megye üzemeiben és falvaiban. Tavaly Somogy kommunistáinak mintegy 55 százaléka vett részt ideológiai oktatásban, körülbelül ilyen arányra számítanak az idén is. Mint tavaly, most is több ezer párton kívüli munkás, szövetkezeti paraszt és értelmiségi dolgozó jelentkezését várják a párt- szervezetek. Az elv az — mondották a megyei pártbizottságon —, hogy most sem törekszünk nagyobb számszerű fejlesztésre, a helyi lehetőségeket és igényeket gondosan össze kell hangolni, és a tartalmi munka további javítására kell fordítani a fő figyelmet. A politikai iskolákon a hatékonyságot, a vitakedvet növeli az az idén már érvényesülő módszer, hogy például az időszerű kérdések tanfolyamán egy témát egy foglalkozáson tárgyalnak meg, s a foglalkozások még inkább az elvtársi beszélgetés — nem pedig az iskolaszerű visszakérdezés — jellegét öltik. Tisztázták az úgynevezett előadásos propaganda célját, szerepét is. Az az általános vélemény, hogy erre az oktatási formára a korábbinál nagyobb gondot kell fordítani. Ez a 7—8 előadásból álló oktatási forma is elsősorban szervezett hallgatóságra épül, természetesen ez nem zárja ki, hogy az előadásokra a párt- szervezetek olyanokat is meghívjanak, akik nem óhajtanak minden előadást meghallgatni. Figyelembe veszik azt a kívánságot, hogy a szakszervezeti nőbizottságok és a községi nőtanácsok külön női politikai iskolákat alakítsanak ott, ahol az asszonyok és a leányok kívánják. Az a célja ennek, hogy oij'anokat is bevonjanak a pártokta,tásba, akik eddig valamilyen okból húzódoztak a tanulástól. Különben a pártszervezetek vezetőinek figyelmébe ajánlják a felsőbb pártszervék, hogy a pártoktatás szerves részének tekintsék a tömegszervezetekben folyó ideológiai képzést, s a segítséget ehhez mérten adják is meg. Az oktatási formákban nincs lényeges változás. A pártoktatás rendszerébe tavaly először belépett középfokú politikai iskolák mind formájukban, mind tartalmukban beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, ezért ennek az iskolának hálózatát tovább növelik. Az elképzelések szerint középfokú politikai iskolákat elsősorban járási székhelyeken hívnak életre, ám van olyan elgondolás is egyik-másik járásban, hogy egy-két nagy községben kihelyezett osztályt nyitnak. A Marxizmus-leni- nizmus Esti Egyetemnek Csurgón és Tabon nyílik új kihelyezett tagozata, lényeges számszerű fejlesztés azonban nem lesz a megyében. Gyorsan, pontosan ellenőrzik a fonal minőségét Fontos feladatot látnak el a meó dolgozói minden üzemben, így a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárában is. Ahhoz, hogy gyorsan, illetve megfelelő időben ellenőrizhessek a fonal minőségét, minden műszaki föltétel biztosítva van. E föltételek egy részét az üzem a maga erejéből teremtette meg. Ilyen volt például a feketetáblázó készülék elkészítése, alkalmazása, valamint a klímaszoba létrehozása is. Amint Kőhalmi István, a meó vezetője mondja, ma már sokkal gyorsabban és precízebben tudják ellátni feladatukat, mint ezelőtt néhány évvel. iá™ l‘ss Anna ronaiatvevő a reKetetaDÜ7Pmk rn7S m,!íí vizsgálja a fonal külső képét. Ezt a készüléket az rtzsunuhelyeben áll-1ott \K eiö Fenyvesi Zoltán műszerész közremü Ködösével. Lovkó Imrénc a klímaszobában a fonalak súlyát ellenőrzi. Király Jánosnő az infrakondiclonálű géppel húsz perc alatt kondicionálja a fonalat.
