Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-18 / 167. szám

Szombat, 1964. július 18. SOMOGYI NÉPLAP A francia sajtó és rádió egymillióra becsüli azok szá­mát, akik csütörtökön utolsó útjára kísérték Maurice Tho- rezt, a Francia KP elnökét. A francia polgári lapok is rész­letesen beszámolnak erről, és nagyjelentőségű politikai ese­ménynek minősítik, hogy Thorez temetésén a Francia KP országos taglétszámát is jóval meghaladó tömeg vett részt. Szovjet—indonéz közös köz­leményt adtak ki Subandrio külügyminiszter és az általa vezetett indonéz küldöttség moszkvai látogatásáról. A köz­lemény elmondja, a megbe­szélésen kölcsönös- megér­tésre jutottak a két országot érdeklő fontos nemzetközi kér­déseket illetően, különösen az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neokolonializ- mus elleni együttes harc kér­désében. Karlovy Varybam a XIV. filmfesztiválon megrendezték a magyar napot. Bemutatták Gál István és Sára Sándor »Sodrásban« című filmjét, amelyet a nagyszámú közön­ség tetszéssel fogadott. Sasztri indiai miniszterel­nök, aki a múlt hónapban megbetegedett, augusztus 1-től kezdve ismét hivatalában dol­gozhat majd. E hónap végéig otthon foglalkozik hivatalos ügyekkel. Az olasz légitársaság pilótái hatnapos sztrájkba kezdtek. A pilóták új kollektív szerző­dést követelnek. A sztrájk megbénítja a társaság belföldi és nemzetközi repülőforgal­mát. Egy New York-i lakóház lépcsőházában egy rendőr agyonlőtt egy 15 éves néger fiút, aki állítólag késsel fe­nyegette a rend őrét. A közel­ben levő néger iskola tanulói tudomást szerezve az esetről tiltakozó tüntetést szervezitek. A tüntetők szétoszlatásához 150 rendőrt kellett kivezényel­¥égjet ért a Möartársasági Párt kongresszusa Goldwater programbeszéde San Francisco (MTI). Csütörtökön este utoljára ült össze az Amerikai Köztár­sasági Párt kongresszusa. A küldöttek csaknem egyhangú­lag jóváhagyták William E. Miller alelnökjelöitségét. Az immár hivatalos elnökjelölt Goldwater Miller utódává — az országos pártelnöki tisztség betöltésére — Dean Burch ari­zonai ügyvédet javasolta. A csütörtöki ülésen rövid be­szédet mondott Nixon volt al- einök, valamint Miller és Ei­senhower volt elnök. E felszólalások után hang­zott el a szélsőjobboldali »fe­negyerek« programbeszéde. A beszédet izzó kornrnu­nistaellenesség, harcias­ság és gőg hevítette át. Bevezetőben köszönetét mondott megválasztásáért, majd esküdözött, hogy "meg- hódítja« a Fehér Házat. Hevesen támadta a demok­rata párti kormányt. Azt állí­totta, hogy négy éven át csak fecsegett, s közben kudarcot kudarcra halmozott. Ha köz- társasági párti kormány kerül majd hatalomra, »a távoli, de felismerhető jövőben mentes lesz a világ a zsarnokságtól«; Amerika majd egyesíti és »fel­szabadítja« Európát. Goldwater átokkal sújtot­ta Johnson elnököt, mert nem jelenti ki céljának a dél-vietnami háború győ­zelmes befejezését, és szi­dalmazta McNamara had­ügyminisztert, mert »fél­revezeti és rosszul tájé­koztatja az amerikai né­pet«. A 30 perces beszéd után be­fejeződött a Köztársasági Párt elnökjelölő kongresszusa. Nemzetközi sajtóvisszhang Hírügynökségi jelentések szerint szerte a világon nagy megrendüléssel fogadta a sajtó Goldwater sikerét. A szenátort még a szélsőjobboldali lapok sem üdvözölték, legföljebb óvatos tartózkodással, »tárgyi­lagosan« számoltak be győzel­méről. Goldwater veszély az egész világra Jelentések szerint még a nyugatnémet sajtó hangjára is a borúlátás jellemző. A nyu­gatnémet lapok közül a leg­élesebben az ellenzéki (szociál­demokrata) Neue Ruhrzeitung foglalt állást. A lap megálla­pítja, hogy Goldwater olyan külpolitikai elveket vall, ame­lyek az emberiséget világhá­borúba taszíthatják. »A Köz- társasági Párt programja a vadnyugati romantika kevere­dése a fasiszták világuralmi álmaival. Goldwater veszély az egész világra, a békére és a szabadságra« — írja a lap. A norvég kormánypárti Ar- beiderbladet megállapítja, hogy San Franciscóban az Egyesült Államok sötét erői gyűltek össze. A lap úgy jel­lemzi Goldwatert, mint akiben megtalálható egy valóban »ve­szedelmes népbolondító min­den sajátsága«-. Olaszországban a sajtó­sztrájk miatt nem jelentek meg a lapok, a standokon csak egyetlen újságot lehetett kap­ni, az Olasz Kommunista Párt lapját, az Unitát. A lap hangsúlyozza: Olyan ember ül most diadalt San Franciscóban, aki a John Birch társaság barátja, azé a társaságé, amely még Eisenho­wert, Dullest is kommunistá­nak tartja. ... Nehogy a bohózat tragédiává változzék Sztrelnyikov, a Pravda New York-i tudósítója Goldwater elnökjelöltté választását kom­mentálva a többi között eze­ket írja: — Az amerikaiak milliói ne­héz szívvel szemlélik ezt a szégyenletes bohózatot, és nem akarják, hogy tragédiává vál­tozzék. A Goldwater ellen a Köztársasági Párt kongresszu­sának épülete előtt rendezett tüntetések bizonyítják, hogy az amerikai nép szilárd elhatáro­zása: útját állja a reakciónak és a fasizmusnak. — Goldwatert — állapítja meg Sztrelnyikov — maga a jelenlegi amerikai valóság szülte és nevelte föl. Goldwa­tert az ország uralkodó osztá­lya filozófiájának és politiká­jának legtisztább produktuma. A »veszett« szenátor előretö­rése a mccarthyzmus, a hideg­háború és a kommunistaelle­nes hisztéria hosszú éveinek terméke, az amerikai haladó erők üldözésének és a szélső- jobboldali erők szabadjára en­gedésének eredménye. Erkin; Törökország csupán elhalasztotta a ciprusi partraszállást Ankara. Az AP ankarai tudósítója a ciprusi helyzettel kapcsolat­ban kérdést intézett több ve­zető török politikushoz. A vá­laszokból azt a következtetést vonta le, hogy a Földközi-ten­ger keleti részében a helyzet ismét igen súlyossá vált. Tö­rök részről újból komolyan foglalkoznak a ciprusi partra­szállás gondolatával. Mint is­meretes, a török kormány jú­nius elején már csapatokat akart küldeni, s ebben csupán az Egyesült Államok erélyes közbelépése akadályozta meg. Az amerikai kormány ugyanis mindenképp meg akarja előz­ni, hogy két NATO-beli szö­vetségese, Törökország és Gö­rögország között nyílt fegyve­res konfliktus robbanjon ki a szigetország miatt. Erkin külügyminiszter az újságírók előtt hangoztatta, hogy Törökország csupán »el­halasztotta« a ciprusi partra­szállást. A görög—török viszony to­vábbi rosszabbodását mutatja a török belügyminiszter ren­deleté, amellyel Isztambulból további 200 görög állampol­gárt utasított ki. Ezzel a cip­rusi válság kirobbanása óta Törökországból kiutasított gö­rögök száma ezer fölé emel­kedett. (MTI) Meztelen tények A monokinikísérleteket »meztelen tények« fedőné­ven emlegetik a nyugati rendőrhatóságok. Ezt a di­vathóbortot állítólag a szép­séges Itália »dolce vita« kö­reiben kultiválták először. Amerikában valami Bob Pinchbeck kaliforniai divat- főnök gorljei vezették be Nos, a kétrészes fürdőruha fogyókúrát tartott, s íme, beszélnek, vitatkoznak, ír­nak róla. És ha már lúd, legyen kö­vér. Jutta Wegener és Chris- tiane Wolf — mindketten 22 évesek, és mindketten sztár­jai a nyugat-berlini Edes- Salon elnevezésű éjszakai mulatónak — világos nappal monokini kompozíciójú ut­cai ruhában jelentek meg a Kurtfürstendamm asztfaltján. Élénk érdeklődést keltettek. (Képünkön Jutta Wegener látható, amint a kíváncsi rendőrök kérdéseire felelget. A »meztelen tények« leple­zésére szolgáló fekete kereszt az erkölcsrendészeti cenzúra műve.) Általánossá válik-e az új »divat« Nyugaton? Nem szükséges-e rendőri eszköz zökkel föllépni ellene? Hö- cherl nyugatnémet miniszter szerint ez nem jogi, nem rendőrségi, hanem lélektani probléma. A nők óriási több­sége elutasítja, tehát nem lesz divat belőle. De a ma­kacs — többnyire igen fiatal, — monokini párti nők ra­gaszkodnak jogaikhoz. Az egyik amerikai görl — mo- nokiniben — ezeket mon­dotta: "Afrikában, a mbn- bam törzs fekete lányainak szabad? Az amerikai fehér lányoknak nem?« Az érv nem rossz. És a szándék? És a társadalmi háttér? Ne feszegessük. Ezek — mezte­len tények... — PP — Partizánok Saigon kapujában Saigon (MTI). Hivatalos dél-vietnami je­lentések szerint a szabadság- harcosok aktivitása fokozódott az elmúlt napokban. Egy hét- alatt 635 támadást intéztek a kormányerők ellen: az előző héten ez a szám 400 volt. A partizánok Saigon kapujában, a dél-vietnami fővárostól 12 kilométernyire fényes náppal megtámadtak egy »sratégiai falut«. Noha a támadást a kormányjelentések szerint visszaverték, nagy riadalmat okozott, hogy a szabadsághar­cosok fényes nappal ilyen vakmerő akciót hajtottak vég­Amerikai űrkísérlet Cape Kennedy (MTI). Az amerikai hadügyminisz­térium pénteken Atlas-Agetna rakéta segítségével az űrben végrehajtott nukleáris kísérle­tek ellenőrzésére szolgáló mes­terséges holdrendszert bocsá­tott fel. A rakéta két nagyobb és egy »törpe« mesterséges holdat indított útnak olyan elliptikus pályán, amelynek a Földhöz legközelebb eső pont­ja mintegy 200 kilométer, a legtávolabbi pedig több mint 100 000 kilométer. A mestersé­ges holdak helyzetét az űrben kisebb segédrakétákkal szabá­lyozzák. Éppen ezért csak va­sárnap dől el, sikérült-e a kí­sérlet. NYIKOLAJ PANOY Chicago Szépe — Búsulsz, tengerész? — szólalt meg mellette egy gú- nyoros hang. A fedélzetmester felemelte fejét. Ugyanaz az apró terme­tű gyalogos ült csaknem mel­lette egy másik szikladarabon. Világoskék szeme áthatóan meredt Agejevre. Meggypiros csdllagú sapkája szétálló fülén pihent, a szél fellebbentette köpenye szárát, s alóla kikan­dikált rövid, vízhatlan csizmá­ja. A fedélzetmester csak meg­rántotta a vállát, mintha egy szemtelen legyet akarna elhes­segetni. — Meghűlsz itt a kövön ül­dögélve — szólt vékony han­gon a gyalogos. — A kabátkád nemigen véd meg a széltől. — Nem kabátka ez, hanem tengerészköpeny — javította ki feddőn a fedélzetmester. — Ezt jegyezze meg magának, és tisztelettel beszéljen róla! — Megjegyzem! — ígérte is­mét gunyorosan a gyalogos. A felhőkkel megtűzdelt, magas, sápadt égre nézett. — Ügy lát­szik, mindjárt légiriadó lesz. Még ki sem mondta, a szik­lavonulatok mögül máris fel­hangzott a repülőgépmotorok ismerős zúgása. És rögtön el­dördültek a távoli légvédelmi ágyúk, felüvöltöttek a hajó­szirénák, és a felhők között ki­virágoztak a robbanások kis vattapamacsai. — Feküdj! — kiáltotta a gyalogos. — Én nem hajlok meg a bi­tangok előtt! — felelte Agejev felugorva. Tehetetlen dühében fenyege­tőn a magasba lendítette bepó- lyált ökleit, és elkeseredett matrózkáromkodást küldött a csúcsok mögül előbukkanó »Messerschmitt«-ek felé. A kö­vetkező pillanatban azonban két vaskéz ragadta meg, beci­pelte egy szikla mögé, s a fe­jét a mohos kő pereme alá nyomta. Vakító sárga láng lobbant, és valami zúgni, kerepelni kezdett a közelükben. De már­is halkult a légvédelmi ágyúk robaja, a motorok zúgása. —• No — szólt felegyenesed­ve a fedélzetmester. Zavart volt és mérges. — Ki engedte meg (neked, hogy földhöz vágj? Az apró termetű gyalogos szótlanul végighűzta ujját a gránitban keletkezett hosszú, friss vájaton. Néhány másod­perccel azelőtt még a fedél­zetmester ült ott. A fasiszta repülőgép szép kis sorozatot eresztett bele. A kis katona hallgatott, furcsán, csupán az ajkával mosolygott, mint az imént, nem vidáman, hanem ravaszul. — No — ismételte Agejev. — Tehát az életemet mentet­ted meg. Köszönöm. Zavarta a gyalogos világos­kék szemének szúrós, merev tekintete. — Csak nem tetszik nekem, hogy állandóan vigyorogsz. — Hát talán sírjak? — kér­dezte az apróka gyalogos. — Semmi okod rá, de az se való, hogy állandóan fülig sza­lad a szád. Agejev visszaült előbbi he­lyére. — Most pedig eredj, ne bá­mulj folyvást, mint valami ál­lóképet. — Még elüldögélek egy ki­csit. Ismét végighúzta ujját a kövön, gondosan eligazította maga alatt a köpenyét, lát­szott, hogy nem szándékszik egyhamar odébbállni. — Mondd csak, pajtás, előbb az »Orkán« futott ki a ten­gerre? — Az, az »Orkán« — szólt Agejev. — De miért van itt ilyen furcsa nevük a hajóknak? »Orkán«, »Vihar«, »Forgó­szél«, »Köd« ... Sőt, volt egy »Passzát« nevű is, de úgy hallom, hogy a németek azt is elsüllyesztették. Micsoda nevek. Mintha csak a zord idő vert volna itt ta­nyát. — Ügy is hívják, a »zord idő hajóosztálya«. — Gyen­gédség és fájdalom csendült ki Agejev hangjából. A gyalogos a víz színére ha­jított egy lapos kavicsot, amely néhány szökellés után elmerült. — Érdekes. És azt is el­mondanád nekem, hogy mi­lyen hajók vannak ebben a hajóosztályban? — Amilyenekre szükség van, épp olyanok! — felelte a fe­délzetmester. — De mondd csak, honnan ismered te mindezeket a neveket? — Hát csak úgy... A gyalogos megigazította a sapkáját. — Nos, jól van, isten veled, tengerész. — Mi az, hogy »csak úgy«? — Agejev fürkészőn, komo­ran tekintett rá. — Ügy lá­tom, túlságosan jól vagy im- formálva. Az ismeretlen felkelt a szik­láról. — Mennem kell. Csak ne feledd, máskor, ha riadó van, és meghallod a gépek zúgá­sát, azonnal vágd földhöz ma­gad, ott helyben. — Nono, várj csak! — Age­jev is felállít. — Most már szeretnék többet is megtudni rólad. Mutasd az igazolványo­dat! — Majd holnap — mondta vontatottan az ismeretlen, és elindult a lépcső felé. — Állj! — kiáltotta fenye­getően a fedélzetmester. El­kapta a gyalogos vállát, és hirtelen, mintha csapdába esett volna. Az apró termetű gyalogos vasmarokkal megra­gadta. — Óvatosabban, törzsőrmes­ter elvtárs, mert kénytelen leszek összetörni a csontjait. (Folytatjuk) F igy e lem! Az 5. sz. ÉPFU-kirendeltség (Kaposvár, Vásártéri u. 10.) fölvess gépkocsirakodókat kaposvári é§ Somogy megyei munkahelyekre. Kereset teljesítménybérben. Mnnkásszállás van. (3368) A Somogy megyei Útépítő Vállalat felhívja a Tanácsház utcában és az Irányi Dániel utcában lakók figyelmét, hogy téli tüzelőjükét július 20-ig szállíttassák haza, mert a két utcát útépítés miatt ez. időpont után kb. 2—3 hónapra lezárják (82807)

Next

/
Oldalképek
Tartalom