Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-16 / 139. szám
Kedd, 1964. június 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP «ff; mini fő jövedelmi forrás Miizger István budapesti lakos egy jól jövedelmező üzemág — csatornatisztító vállalkozás — bevezetését ajánlotta föl a lellei Balatongyöngye Termelőszövetkezet vezetőinek. Miután ráálltak, fondorlatosán becsapta őket. Fuvarszámlákat, bérjegyzékeket hamisított, a részlegnél soha nem dolgozó munkások nevére vett föl fizetést, különélési pótlékot.'Társával együtt több mint 120 000 forint kárt okozott a termelőszövetkezetnek. „Ó, hisz egymilliót jövedelmezett.. Vajon milyen hatást váltottak ki a tagságból ezek a visz- szaélések? Intézkedtek-e a vezetők, hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő? — Ó, hisz egymilliót jövedelmezett ez a segédüzemág... Ezért oszthattunk 38 forintot, illetve a prémiummal együtt 48 forintot munkaegységenként ... A csatornatisztííással szerzett jövedelem csaknem harminc forinttal emelte egy- egy munkaegység értékét... Ha ez nincs, és nincs Mitzger, akkor... — És a sikkasztás? — Sajnálatos, hogy vannak, illetve voltak ilyen emberek. Ez volna az egész, amit az ügyből tanultak? Valóban nem látják, hogy a bűnszövetkezet milyen kárt okozott a termelőszövetkezetnek? Munkahely Pesten, Szennán, Bárdibükkben A termelőszövetkezet vezetőségének több intézkedése azt bizonyítja, hogy okultak a történtekből. A részlegnek Budapesten kívül Nyíregyházán, Tatabányán és más városokban is volt munkahelyük. A megyén kívül most csak Budapesten dolgoznak, ugyanis ott még a múlt évben elkezdtek egy munkát, s be akarják fejezni. Embereik cannak ezenkívül Szennán, Bárdibükkben, Ecsenyben és Balatonmárián. Halastavat, árkot ásnak, utakat hoznak rendbe. Ennek az üzemágnak hatvan dolgozója van. Vezetője Mészáros Imre budapesti lakos. Fizetése havi 3500 forint, plusz az évi tiszta jövedelem egy százaléka. A hatvan ember alföldi kubikos. Fizetésük — teljesítményüktől függően — átlag 1700—2100 forint havonta. A termelőszövetkezet külön könyvelőt alkalmazott a 1 segédüzemág — ide számítják a fuvarosokat is — ügyeinek intézésére. A visszaélések megelőzését szolgálja az az intézkedés, hogy be- és kifizetés csak banki átutalással történhet. Kivéve a bérszámfejtést: a brigád- és a részlegvezető jelentése alapján a könyvelő számolja el és fizeti ki a bért. Ez helytelen, mert visszaélésre adhat alkalmat. Nem más, mint ügyeskedés! — Miért volt és van szükség erre a segédüzemágra? — Földjeink gyengék, rossz minőségűek. Tavaly rosszak voltak a terméskilátások, s azért kényszerültünk erre a lépésre ... Nem tartjuk ezt végleges megoldásnak, de nem. akartunk teljesen az állam támogatására szorulni... — magyarázkodnak a tsz vezetői. Elmondják azt is, hogy rossz a munkafegyelem, az emberek könnyen megsértődnek, hamar beteget jelentenek, s az üdülőidény megkezdése óta könyörögni kell nekik, hogy munkába álljanak. A szövetkezet vezetői tehát elítélik azokat a tagokat, akik nem a szövetkezetben keresik megélhetésüket. Nem veszik észre — vagy csak nem akarják észrevenni —, hogy a kubikos, csatornaásó üzemág fenntartásával ők is ügyeskednek, üzletelnek? S ez, ha pillanatnyilag hasznot hoz is, nem mozdítja elő tartósan a szövetkezet megszilárdítását. Ráadásul sokan hivatkoznak arra, hogy üzletel a vezetőség, írtért ne tegyük mi is?! Az idén két millió, de jövőre?... Ez a segédüzemág az idén — a tervek szerint — kétmillió forint bevételhez juttatja a termelőszövetkezetet. A fuvarosrészleg tervezett 400 000 forint bevételével együtt ebből tevődik össze a tsz jövedelmének negyven százaléka. • A tsz vezetői jól tudják, hogy az ország nem ipari tevékenységet vár a termelőszövetkezetektől, hanem ter- ményt, gabonát, burgonyát, sertést, baromfit stb. Erre a zárszámadó közgyűlésen Ne- v,es János, a járási pártbizottság első titkára is felhívta a figyelmüket. A figyelmeztetésre annál inkább szükség volt, mert a tsz tavaly árpából 8, burgonyából 25 mázsát adott holdanként. Ez mélyen alatta volt a megyei termésátlagoknak. Ennek a segédüzemágnak Balatonlellén nincs jövője. A részleg dolgozóinak csupán annyi közük van a termelő- szövetkezethez, hogy onnan kapják fizetésüket. Azzal azon. ban, hogy erősödik-e, gazda- Sodik-e a tsz, megszilárdul-e a közös gazdaság, már nem törődnek. És ha másutt, lakóhelyük közelében kapnak a jelenleginél kedvezőbb, jobb ajánlatot, bizonyára oda mennek dolgozni. És mi lesz akkor? Hogyan teremti elő a szövetkezet vezetősége a munkaegységenkénti 40 forintot, vagyis legalább azt az összeget, amelyet erre az évre terveztek? Bizonytalan dolog ilyen ingatag alapokra építeni egy közös gazdaság jövőjét! A lellei Balatongyöngye Termelő- szövetkezet vezetőinek azon kellene töprengeniük, hogy egyrészt saját erejükből, másrészt élve az állam nyújtotta lehetőségekkel, ha szerényebben is, de elfogadható módon biztosítsák a tagág megélhetését. Szalai László Naponta hordják a sóidét a hásakhos Követendő a jutái példa Hat fogat járja a falut mindennap. Ä fogatosok — Bencs András, Neu József, Molnár Ferenc, Béres László, Hederics János, Kaponya László — kezében névsor, a nevek mellett számok: ide ennyi, oda annyi zöldtakarmány kell. A ház elé lerakják a zöldet, ha van otthon valaki, beviszik, ha nincs, este megtalálja a gazdája ... Még nem sok községben találkozhatni ezzel a Jutában bevált régi, kipróbált módszerrel. Mindjárt az alakulás után sikerült megtalálniuk azt az eszközt, amely minden jószággal foglalkozó embert arra ösztönzött, hogy ne mondjon le továbbra sem a háztáji állattenyésztésről. Hiszen az érdekek összekapcsolódnak, s talán a parasztembernek még a munkakedve is jobb, ha azt buzdítani őket. A kialakult gyakorlat, a célravezető módszer magáért beszél. Ügy terveznek, úgy termelnek, hogy minden gazda biztosra veheti: gondoskodnak jószágáról. Tavaly például tavasztól novemberig zöldet etettek. Hogy hogyan szervezték ezt meg? Minden brigádban két fogatnak egész éven át az a dolga, hogy naponta kiszállítsa minden házhoz a friss takarmányt. Számosállatonként 60 kilót, a 14 hónaposnál fiatalabb jószágnak 40 kilót adnak. — Ez olyan pontosan megtörténik mindennap, mint amilyen biztos, hogy ránk virrad a reggel — mondta Béres Jó- zsefné. Természetesen megfelelő elszámolásra megy ez. Akinek pedig nincs munkaegysége — Az országgyűlés ipari bizottságának ülése Az országgyűlés ipari bizottsága hétfőn Blaha Bélának, a bizottság titkárának elnökletével ülést tartott a Parlament Gobelin-termében. A tanácskozáson a postáról és a távközlésről szóló törvényjavaslatot vitatták meg. A bizottságot dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter tájékoztatta a törvényjavaslatról, majd több kérdés és hozzászólás hangzott el. A vitában felszólalt Balogh László, Gácsi Miklós, Horváth István, Schuchmann Zoltán és Szurdi István képviselő. A vitában elhangzottakra dr. Csanádi György válaszolt. A bizottság a törvényjavaslatot elfogadta, és úgy határozott, hogy az országgyűlés legközelebbi ülésszakán elfogadásra ajánlja. (MTI) A háztájiba hordják a fogatok a zöldet. látja, hogy a közös támogatja a háztáji gazdálkodást. Ez a magyarázata annak, hogy ebben a községben nem csökkent a jószágállomány. — Az igaz, hogy ha csak a közösről kellene gondoskodni, feleannyi gondunk volna, de az ésszerűség azt kívánta tőlünk, hogy vállaljuk a nehezebbet is, mert előmozdítjuk ezzel szövetkezetünk megszilárdítását — mondta Dobai József tsz-elnök. Amikor ott jártam, a határban mindenfelé szorgalmas munka folyt. Az emberek ebben az energiát rabló hőségben jókedvűen dolgoztak. Nem véletlen, hogy tavaly negyven forintot osztottak, hiszen a közösben végzett munka az alapja minden juttatásnak. — Mindenki szereti a jószágot, miért ne fokoznánk ezt a gyümölcsöző tenyésztési kedvet? Sőt buzdítjuk őket: foglalkozzanak vele... Talán nem is nagyon kell mert idős —, az előre befizeti az összeget, mint például Ten- gerdi György is. Milyen jó érzés töltheti el ezt a munkában megfáradt, öreg parasztembert, hogy háztáji jószágából tud pénzelni, s nincs szociális segélyre utalva!... Dobai József elnök. ne csaknem 29 liter tejet ad naponta. Szabó Lászlóéknál, Bekker Ferencéknél, Bekker Jánoséknál, Hederics Jánosék- nál, Bárány Györgyéknél, Kocsis Istvánéknál, Zsinkó Istvá- néknál — sorolhatnánk még a neveket — mindenütt megvan a napi 16—17 liter, örül ennek minden gazda, és örülnek a szövetkezet vezetői is. A közös állományt férőhely hiányában egyelőre nem fejleszthetik tovább. De termelni csak úgy lehet, ha jók a földek, ha gondoskodnak a talajerő-visszapótlásról. A háztáji állományra ezért is szükség van. Nem kis dolog, hogy ebben az évben az összes szántó Nem baj, ha polihisztor egy kicsit... Eredetileg úgy terveztem, hogy két tucat kérdésre — mintha a Balaton-part nevezetességeire kíváncsi »-ügyfél" volnék — választ kérek az idegenvezetőtől. De már az első mondatoknál kiderült, hogy Módra Lászlóné, a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal dolgozója sokkal színesebben, érdekesebben tud a Balaton-környék nevezetességeiről beszélni, ha nem kötik a kérdések ... Balatoni „világrekord“ Siófokon, az Idegenforgalmi Hivatal irodájában beszélgetünk, gondolatban körüljárjuk a magyar tengert. Az »utazás« kezdetekor megkérdezem: — Mit kell tudni egy idegenvezetőnek? — Egyszerűbb lenne arra válaszolni, hogy mit nem kell tudni... — mondja tréfásan. — A hazai és a külföldi turisták mindenre kíváncsiak. Leírom a jegyzetfüzetbe: »Jó, ha az idegenvezető megtanul egy vagy több nyelvet; éjszakánként történelmi, irodalmi, néprajzi, földrajzi könyveket, útleírásokat olvas; foglalkozik a képzőművészetekkel; tanulmányozza a műemlékeket; mindenre figyel, mindent megjegyez; elvégzi az idegenforgalmi tanfolyamot és a szakiskolát." Pontosabban: nem baj, ha polihisztor egy kicsit. — Egyszer fogadásból végigbeszéltem egy Balaton körüli utat... Siófoktól Siófokig, a kétszáz kilométeres körutazáson nyolc órát beszélni nem gyerekjáték, és alighanem balatoni »világrekord «. — Mi volt a fogadás tétje? — Nem volt tét, csak feltűnt a csoportnak, mennyit beszélek. Mondtam, lehet többet is, nyolc órát egyhuzamban, anélkül, hogy ismételne az ember. A magyar rovásírás története Egy kérdést mégis fölteszek a huszonnégy közül. — Ha egy finn nyelvész látogatna a Balatonra, és finnugor nyelvemlékekről érdeklődne, hová vinné? — Badacsony után van Sebestyén Gyulának, a magyar rovásírás megfejtőjének villája. A bejáratnál két kőtáblára írták a rovásírás megfejtésének történetét. Ez biztosan érdekelné a finn nyelvészt. Módra Lászlóné magyar vagy német csoportokkal, turistákkal utazik; sokszor »vegyes« a csoport ilyenkor magyarul is, németül ts elmondja a szokásos szöveget. Itt közbevág: — Dehogy szokásos! Az a legrosszabb, ha »verklizni« próbál az idegenvezető. Minden ember, minden csoport másra kíváncsi. Azt figyelem magyarázat közben az autóbuszon, mire csillan fel a kirándulók szeme. Akkor arról beszélek bővebben. A népművészet kedvelőinek hosszasan beszél a balatonszentgyörgyi talpasházról; aki a romantikát kedveli, elviszi a kőröshegyi borkúthoz szalonnát sütni; a művészet híveinek Egry Istvánról, a Balaton festőjéről mesél. A szürkebarát históriája A balatoni borok királyáról sokan úgy tudják, hogy egy bizonyos szürke csuhás barátról kapta a nevét, pedig a névadónak semmi köze sem volt a papsághoz. — Élt Badacsonyban egy szőlősgazda, aki minden este együtt kártyázott barátaival. Akkoriban a szürke ruha volt a divat, s amikor a gazda meglátta, hogy barátai jönnek fölfelé, szólt a feleségének: Hozz fel abból a borból, amit az én »szürke barátaim« szeretnek ,.. így kapta — most már márkás — nevét a szürkebarát. Érdekes történeteket tud Módra Lászlóné a Balatonról, a környék nevezetességeiről, híres emberekről, a magyar tenger keletkezéséről. Kalau. zolás közben nehéz zavarba hozni. — Egyszer »sikerült«. Azt kérdezte valaki, hol folyik a Sió a Dunába. Tudtam, hogy százkét kilométer hosszú, mi a jelentősége, milyen hajók járnak fel a Sión, de hol ömölik a Dunába? Este térképet vett elő és megjegyezte: — Özsákpusztánál, Baja fölött. Utazni ! Tavasztól őszig nincs pihenőnapja az idegenvezetőnek. Módra Lászlóné legkevesebb hatszáz kilométert utazik minden héten; a balatoni utazásokon kívül sokszor országjáró kirándulásra is kísér csoportot. Többször járt külföldön. olyankor kritikus szemmel figyelte az osztrák, a svájci vagy olasz kollégát. — Hivatás vagy foglalkozás az idegenvezetés? — Csakis hivatás, ezt a munkakört foglalkozásszerűen nem lehet ellátni. — Mit szeret a legjobban? — Utazni. Nagyon sokat utazni. Furcsa, nem? Hiszen mindig utazom ... Vincze Jenő Este a tejcsarnokban. Előbb bíborherét etettek, aztán a vörösherét kezdték hordani. De kap mindenki lucernát, csalamádét, répafejet, egyszóval mindent, hogy éven át zöldet etethessenek. Az osztás alapja az előző évben teljesített munkaegység. Ezért aki csak teheti, igyekszik a tőle telhető legtöbbet dolgozni. A sertéseknek 100 négyszögöl lucernát mértek ki. Azt mondta az elnök élvezet nézni, hogy milyen gondosan, takarékosan gazdálkodnak ezen a kis területen. Ezért népesek jószágoktól az udvarok, az ólak; esténként ezért indul szinte népvándorlás a tejcsarnokba, s a felvásárlók ezért mennek szívesen ebbe a községbe. Mindenki azon igyekszik, hogy minél jobb minőségű, minél szebb tenyészállata legyen. Bencs Pálék Cidrus nevű tehe25 százaléka trágyát kapott! S már a mellett a táb’a mellett is szarvasban áll a trágya, ahová jövőre cukorrépa kerül. Gondoskodnak a jószágokról, a legcélravezetőbben összehangolták az érdekeket. Jután nemigen kopognak az iroda ajtaján év közben azzal a kéréssel, hogy egy kis előleg kellene. Hiszen hogy csak azt említsem, havonta 22—23 000 liter tejet visznek a csarnokba. És még egy adat. Az utóbbi két hónapban mintegy 60 tenyész- marhát értékesítettek a háztájiból. Ez csaknem 540 000 forintot hozott a falunak. — Éven át elég az a pénz. amelyet a háztáji ad — mondta Tián Fcrencné meg Vörös Pál'lf. Követésre méltó a jutái példa. Vörös Márta
