Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-14 / 138. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1964. június 14. Szerelmi csalódás Növényvédelem (Balázs—Piri Balázs rajza) Faiskolatabló SÖTÉT DOLOG KÖNYVELÖSÉG írta: Zaharov A. ANGOL 2. NÉMET How do you do? Wie geht’s? Mennyi gyerektartást fizetsz? Csillagászati összegekbe került az új amerikai kémrepiilö — Lottón nyerted? — A, nincs nekem olyan szerencsém. Leánynázöben Avagy hogyan jönnek létre a csoportos esküvők. — Lépcsőre már nem volt keret. Pillanatnyi pénzzavar Elhatároztam, hogy túladok a macskámon, hát zsákba dugtam, és elvittem a főkönyvelőségre. — Azt mondják, maguknál igen vígan vannak az egerek — közöltem üdvözlésképpen. — Hoztam hát egy macskát. A Vászját. Angóramacska. Jó karban levő jószág. Ára öt rubel. A jelenlevők arca egyszerre földerült, valamennyien barátságos és örvendező képet vágtak. — Ürügyet kell keresni! — lelkendezett egy fiatal számművész. — Méghozzá sürgős iramban! — helyeseltek kórusban a többiek. — Nagyon sajnálom — szólt a főkönyvelő —, de jelenleg nem tudunk macskát beszerezni. Kimerült az ilyen célra létrehozott alapunk. A múlt hónapban megvettük volna mint háziállatot, de a bank most már nem folyósít pénzt. — Szerződéses kartársnak talán lehetne alkalmazni — állt elő a főszámvevő. — Inkább jobb lesz á következő havi kiutalásunk terhére mint raktárkészletet átvenni — tanácsolta egy csinos, fiatal kartársnő. — Csöndet kérek! — állt föl helyéről a főkönyvelő. — Ebben a pénzügyi évben nem tudunk macskát venni, öt rubelre senki sem biztosit alapot. — Ez hihető is — helyeselt nyomban a főszámvevő, s rosszallóan nézett rám. — Nálunk úgy van, hogy valami minél drágább, annál egyszerűbb a megvétele. De ilyen kis összeget nem engedélyeznek. Ebből következik, hogy sokkal könnyebben vásárolhatnánk tigrist. — Igen, a tigrissel egyszerűbb lenne a dolgunk — bólogattak nagy hévvel a többiek. — De hát nézzék meg figyelmesebben! — emeltem föl a macskát, megmarkolva a bőrét a hátán, mint a házi- nyulat szokás. — Nézzék csak, olyan a pofája, mint egy ragadozóé, s hogy vicsorít! — azzal széthúztam a száját, hogy valóban vicsorgasson. — Micsoda torka van! Nem ajánlatos ilyennel egy mellékutcában találkozni, semmi sem maradna az emberből! — Valóban — mondta a főkönyvelő, s lesütötte szemét — Van benne valami... — Nézze csak meg a színét! — kiáltottam most már, s egyre jobban belelovaltam magam a dologba. — Micsoda csíkjai vannak! __ E z egy szépség! És a hangja!!? A markomba fogtam a farkát, és megtekertem teljes erőből. — Hallották? Nem hal. lották? Helyes! Egész nap bömböl, most berekedt. Vérbeli ragadozó! — Ragadozó! — állította a főkönyvelő is. — Tigris! — jegyezte meg tárgyilagosan a pénztáros. — Csak egy picit kicsi — fitymálta a főszámvevő. — Kicsi, de tigris — feleltem én. — Tigris! — tört ki a lelkesedés a többiekből. — Mi történik itt maguknál? — érdeklődött egy szolid, szemüveges férfi, aki hirtelen felbukkant az ajtóban. A számvevők és a könyvelők a helyükre vágták magukat. — Ivan Alekszandrovics, egy tigrist akarunk beszerezni — mondta félénken a főkönyvelő. — Csak nem olyan egyszerű a dolog. De mát megtaláltuk a módját. — Mi végre kell maguknak tigris? — érdeklődött Ivan Alekszandrovics. Jókora szünet. — Nagyon elszemtelenedtek az egerek — mondta a főszámvevő. — Hát akkor vásároljanak maguknak egy macskát. A fedezetet az igazgatói alapból biztosítom maguknak — nála. szolt Ivan Alekszandrovics. — Ez az! — helyeselt a fő- számvevő. — Jobb, ha macskát veszünk. — Hát persze, hogy jobb lesz a macska — tette le a garast főnöke mellett a könyvelő is. — Bocsásson meg, de nekünk nem kell tigris — fordult felém aztán. — Macskára van szükségünk. — Sajnálom! — mondtam, és újra zsákjába dugtam a tigrist. Sötét dolog ez a könyvelőség ... Fordította: Ferencz Győző OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG Egy nyári kérdés: miért téli a téliszalámi? A kérdésre, hogy miért téli a téliszalámi, a szakember lako- nikus rövidséggel válaszol. Egyszerűen azért — mondja —, mert régen télen készítették. Csak télen készíthették. S hogy miért, a választ már a bonyolult gyártási folyamat ismertetése adja meg. Először azt kell rögzíteni, hogy a szalámi töltelékanyagát nem főzik, ellentétben más kolbászfélék töltelékanyagával. Szikkasztják. Az öreg sertés húsát — sohasem használják fel a fiatal sertéshúst, mert túl nagy a víztartalma — először kicsontozzák, ín- talanítják, megtisztítják a zsiradéktól. Az így megtisztított húst egykilós, másfél kilós darabokban 0 fok fölött, de plusz 5 fok alatt vesszőkosarakban pihentetik. Ügy mondják, csurgatják a húst. Utána nagy tálcákon szikkasztják 24 óra hosszat ugyancsak hasonló hőfokon, így azután enyhén fagyos réteg burkolja. Ezután tőkén munkálják meg, közben fűszerezik. A húshoz konzervsót, kétféle — fekete és fehér — borsot, fokhagymát, cukrot kevernek megfelelő arányban, amit a szalámimester, no meg a több százados hagyomány és tapasztalat szab meg. A tőkén rizsszem nagyságúra húst a pihentető teknőben tartják 4 —5 napig ugyancsak 0—3 fok között, utána pedig a gép lóbélbe töltL Ezután kezdődik meg a csöndes, lassú hideg füstölés. A füstölőt a fa égetésekor keletkezett füst nem melegítheti fel 10—15 fok fölé. Tehát a füstölőt is állandóan hűteni kell, erre pedig régen csak a természetes hideg adott lehetőséget. Ezután az érlelőraktárban pihen a szalámirúd, mégpedig elég sokáig, néhány hétig meglehetősen hűvös temperatúrában. Itt kapja meg a természetes penészburkolatot megfelelő hőmérséklet és megfelelő páratartalom hatására. Ez a penész penicillinszármazék. Ez biztosítja a szalámi tartósságát, őrzi finom ízét. Minden technikai folyamatot tehát kemény hideg időben kellett elvégezni, ezért téli a téliszalámi. Ma már azonban ez a jelző egy kissé elavult, mert a korszerű szalámigyárban mesterségesen temperált helyiségben készítik a finom csemegét, igaz viszont, hogy ugyanolyan gyártási megoldásokkal, mint száz évvel ezelőtt, amikor Magyarországon olasz mesterek útmutatása nyomán megkezdődött a szalámigyártás. IWUlPeílWGlE MÍHíjc Hféeó'e Mit hűtsünk, hogy hűtsünk? A világ legnagyobb lépkedő exkavátora A nyári melegben jelentősen bort. Ezért például a vörös megnövekszik az italfogyasztás, borokat szinte nem is hűtik; Vod Tervezö^mérnökli udo'i^Őlttk Az ember folyadékigénye álta- úgynevezett pincehidegen, 16 a világ legnagyobb lépkedő exka- lában két és fél liter naponta, fokos hőmérsékleten kedvező a vátorának műszaki tervét. Az ez a mennyiség azonban hő- fogyasztásuk. Ha a vörös bor girkaí-jánal^l^a^méttrféi ségben másfél-két literrel meg- hidegebb, nem érvényesül ben- markolója 90 köbméteres. Rajcsi- növekszik. Az erős fizikai mun. ne a fajtájára jellemző keser- Maszkban, a távoi-keietl szénb&- kát végzők hat liternél is több ryés íz. A fehér borokat is ?0y/j4t%Lz«z«elnf Is Úprőbáml! folyadékot isznak naponta. Az mindössze 12 fokon ajánlják a az új exkavátorban több mint 100 egyik leghőbb vágy a kániku- szakemberek. Ha hidegebb’ Iában: egy pohár hideg sör. villanymotor működik majd. A gép mnnHiálr flkknr már npm SÚIya meg fogja haladni a 8000 monajaK —, aKKor mar nem tonnnátt szverdiovszkbói Rajcsibort iszunk, kellemetlen mel- hinszkba tíz vasúti szerelvény fogVizsgáztató gépek A táplálkozástudomány szak- . k ;taj A bora- Ja szállítani. Két félkéje közűi az emberei szerint a hűtés altala- _ . , . , , , 0iion^r7Ó egyikben a vezérlő-berendezés lesz, nos szabálya, hogy az italok szók kóstolás, ellenőrzés előtt , másikban a személyzet pihen ne legyenek plusz hét foknál klssé »f°lmeleglt.k« a bort. majd. hidegebb és plusz 12 foknál melegebbek. Ezen az optimális hőfokon érvényesül ugyanis az ital szomjoltó és üdítő hatása a legjobban. A 7 fok alatti hideg ital már majdnem -ihatatlan-«, fogvásító, nem beszélve arról, hogy könnyen torokfájást, hűlést okozhat. A sörnél elegendő a 10—12 fok, ekkor a legihatóbb. Minél hidegebb ugyanis, annál több szénsavat köt le, A borok hűtése kényesebb feladat. A borivók nemcsak inni, hanem érezni is akarják a Krasznojarszk 300 tanára és tanítója alkalmazza munkájában az úgynevezett programozbtt oktatás módszerét. A pedagógiai társulat helyi tagozatának tudományos titkára, Nyikolaj Tyerszkij a következőket mondotta erről: — A programozott oktatás ma már túllépett a kezdeti stádiumon, és a pedagógiai gyakorlat ténye lett. A tanerők széles körben alkalmazzák a lyukkártyákat és a vizsgáztató gépeket. Az iskolában több tantermet fölszereltek olyan technikai segédeszközökkel, amelyek biztosítják a visszakérdezés és ellenőrzés »gépesített formáját«. Tapasztalatunk szerint ez a módszer fokozza a tanulók érdeklődését a foglalkozások iránt, a nevelőket pedig mentesíti attól, hogy a tanítási órákon sok időt legyenek kénytelenek elvesztegetni a kikérdezésre. / A módszert jelenleg szakemberek tanulmányozzák a helyszínen. Négyszáz köbméter piszkafa Évente 400 köbméter nyírfarönk válik piszkaiévá az ország egyetlen fogvájókészítő üzemében, a Budapest, IX. kerületi Pápay István utcai szövetkezeti műhelyben. A nyírfa aosszú utat tesz meg addig, míg fogvájó lesz oelőle. Hántolás, majd a stuccolásnak nevezett aprítás, később a dobokban órákon át történő koptatás, csiszolás után kerül a csomagolóba a fapálcikák tömege, s közben kénezéssel fehérítik, fertőtlenítik. Kétmillió doboz fogvájóra van szükség ebben az évben, de ne kérdezze senki, hogy egy dobozban pontosan mennyi van. A gyakorlott kezű dolgozók tudják, hogy amit egyszerre felmarkolnak, az éppen belefér a dobozba, s körülbelül ötszáz darab. A nagyüzemi konyhák, vendéglátó- helyek részére kétezerötszáz darabos csomagokat is készítenek. A szövetkezetben sajnálattal veszik tudomásul, hogy a kereskedelem igénye és megrendelése csökkenő tendenciát mutat, de még így is egy felnőtt lakosra évente több mint kétszáz fogvájó jut. Ha már az apróbb fából készült használati tárgyakról esik szó, említésre méltó, hogy egy-egy nyáron tízmillió fagylaltoskanalat »fogyasztunk«, és a dísznóvágások idejére már készítik a hurkapálcikát is, amelyből hárommillióra van szükség. A világ textilfogyasztása A világ textilnyersanVag-fogyasztása az 1950. és 1962. évek között a következőképpen változott: a fogyasztás 10107 ezer tonnáról 15 840 000 tonnára emelkedett. A gyapjú kissé esett (4 700 000 tonnáról 9 400 000 tonnára). A gyapot már sokkal erősebben csökkent (72 400 000 tonnáról 65 600 000 tonnára). Ezzel szemben á műszál fogyasztása 16 900 000 tonnáról 18 100 000 tonnára emelkedett. A leg- nagyobb emelkedés a szintetikus rostnál mutatkozik: 900 000 tonnáról 6 800 000 tonnára.
