Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-09 / 133. szám
Kedd, 1964. június 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP A foetakíarltógépeií jatítá§a Mik rban tartása es A tavalyinál 400 000 holddal nagyobb területet kell aratnunk ez évben. A csaknem 3,5 millió hold gabona 75 százalékát kell, illetve lehet géppel learatnunk. Az alkatrész-utánpótlás nehézségei ismertek. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban ne az legyen a gyakorlat, hogy a nehezebben vagy egyáltalán nem beszerezhető alkatrészek miatt kombájnból javítsanak kombájnt, vagy. kévekötő aratógépből aratógépet. ■ Törekedjenek inkább a mezőgazdasági üzemek arra, hogy a hibás alkatrészt a gépállomásokon felújíttassák, és amíg a hiányt pótolni lehet, így induljanak meg. Az SZK kombájnokhoz a Gépesítési és Gépállomási Fő- igazgatóság tájékoztatása szerint folyamatosan szállítják a szükséges alkatrészeket. A magyar gyártmányú B—62-es kombájnok alkatrészeit júniusban szállítja az ipar. Helyes lenne, ha a különféle alkatrésszel rendelkező szomszédos termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások kölcsönösen kisegítenék egymást. Az elmúlt években volt erre példa, néha a több száz kilométeres beszerzői út után a szomszédos termelőszövetkezetekben sikerült cserealapon megoldani az alkatrészproblémát. A megnövekedett betakarítási feladatok a mozgójavítószolgálat kapacitás növelését is szükségessé teszik. Ne csak a gépállomások és a gépjavítók szereljenek föl az állandó műhelykocsijaikon kívül ideiglenes mozgóműhelyeket, hanem a nagyobb, önálló gépparkkal rendelkező termelőszövetkezetek is. Teherautó híján a legszükségesebb szerszámokkal és alkatrészekkel fölszerelt pótkocsi Is megteszi. A helyszíni javítások időnyeresége felbecsülhetetlen jelentőségű az aratásban. A termelőszövetkezetek üzemanyagtároló kapacitása általában sehol sem megfelelő méretű. Az ÁFOR-telepek sem igen tudnak hosszabb időszakra elegendő üzemanyagot tárolni. Ezért rendkívül fontos, hogy a termelőüzemek minden lehetséges tárolóteret feltöltsenek, és a folyamatos utánpótlásról állandóan gondoskodjanak. Feltétlenül és nyomatékkai kell szólnunk a karbantartás fontosságáról. Egyre több szövetkezeti vezető vallja: bármilyen fontos és égető is a munka, az esedékes karbantartást, a hét végi szervizt következetesen végre kel! hajtani. Sajnos e fontos szabály rendszerint azokon a vezetőkön bukik meg, akiknek nincs »szíve« azt a fél napot vagy pár órát feláldozni az égető dologidőben. Pedig a karbantartás miatti pár hold kiesés bőségesen visszafizetődik a rendben tartott, mindig üzemképes erő- és munkagépek egyenletes, megbízható teljesítményében. Aratás idején különösen fontos az erő- és munkagépek rendszeres karbantartása, hiszen ha egy gép rövidebb, hosszabb időre kiesik a termelésből, akadályozhatja az egész aratási munkamenetet. Jánius 28-án nyitnak az építőtáborok Három héttel a tanév befejezése után országszerte megnyitják kapuikat a KISZ önkéntes ifjúsági építőtáborai. Megyénkben az idén öt tábort szerveztek. A balatonboglári négyszáz fős lánytáborban gyülmöcsszedéssel foglalkoznak majd az ország csalinem minden megyéjéből mozgósított középiskolások; a táborba Somogyból száz lány utazik. Ugyancsak a gyümölcsszedésben segítenek a lengyeltóti tábor lakói. Ide Fejér és Komárom megyéből jönnek középiskolások. A balatonújhelyi négyszáz fős tábornak az idén nem lesz somogyi részvevője. Kiskorpádon viszont két turnusban kétszáz somogyi lány dolgozik. Balatonszabadiban a balatoni műút építésénél segédkeznek a kétszáz fős fiútábor lakói. Több turnusban kétszáznyolcvan Somogy megyei diákot küldenek a középiskolák Szabadiba. Más megyei táborba két csoport utazik megyénkből. Tíz felsőfokú tanítóképzős lány Szentmárton- kátán dolgozik, harminc köT zépiskolás fiú pedig Naszályba megy építőtáborba. Lakatos Béla, a megyei KISZ-bizottság gazdasági osztályvezetője elmondotta, hogy minden előkészület megtörtént a tábomyitásra. A vizet és a villanyt mindenütt biztosították, 13-án a honvédség alakulatainak segítségével megkezdik a táborok építését. A sátrakat, az ágyneműt, a munkaruhákat, a szerszámokat és más gazdasági eszközöket a napokban szállítatja ki a megyei KISZ-bizottság. Megyénk öt építőtáborába az idén több mint százezer forint értékű kultúr- és sporteszközt visznek ki. A KISZ központi bizottsága és a megyei KISZ-bizottság az idén is kiírta a táborok, a turnusok és a brigádok versenyét. A legjobbakat az ősszel értékes jutalmakban részesítik. NÁDPRÉSELŐ K /«/§ ..IÍWÍIf • ■ !i mmrnrnmmm^ A hatalmas termet nádkévékkel bélelték ki, nádpadlók sorakoznak a fal mellett. Műszakváltás van a. balatonszentgyörgyi nádfeldolgozó üzemben, az emberek most foglalják el helyüket a te em közepén álló nagy, zöld prsse- lőgóp mellett. Simon József üzemvezető a munkakezdést figyeli. Még nem megy simán minden, nem ismerik még a gép minden csínját-bínját, hisz nemrég kapta az üzem. — Eddig kéziprésünk volt — mondja az üzemvezető —, az őszi próbaüzemelés után március közepétől dolgozunk az új géppel. — Mintegy hatszázezer forintba került az osztrák Berger nádpréselő, s hogy a kézigép után mit jelent az üzemnek,! Az ÉM Betonelemgyártó Vállalat dombóvári telepe nehéz fizikai munkára keres fés®fi munkaerőt. A fölvételhez szükséges a személyi igazolv&ny, a mnnkakönyv, a MIL-lap, egy hónapnál nem régebbi keletű tanácsi igazolás, katonakönyv és tüdőröntgenlelet. Munkásszállásunk és üzemi konyhánk van. (3268) azt a teljesítménye érzékelteti: műszakonként ötszáz négyzet- méter nádpadlót készít, havonta 36 400 kévét dolgoz fel. Gombnyomásra, nagy zajjal működni kezd a gép. Az elején Magyar Ijajosné és Krupai Mária »eteti« nádkötegekkel. Gyors, kiszámított mozdulatokkal rakják a nádat a hosz- szú fogak közé, s a gép, mintha egy óriás őrölné az ételt, harsogó, harapásszerű hanggal továbbítja a prés alá. Fent- ről orsókról tekeredik le a drót, s fűzi össze a nádat. A prés végénél egy kék munkaruhás, fejkendős lány áll, fafogós szerszámot tart a kezében. Banicz Marika a legfiatalabb nádpréselő, mindösz- sze 16 éves. Kezén ragtapasz. — Felszakította a drót, ugyanis a kész padlón én tekercselem el — mondja. — Egy hónapja dolgozom csak itt, még nem sikerült minden fogást jól begyakorolni. Néha le kell állítani a gépet, rosszul csúszik a nád. Nagy por van, egészségtelen itt órákat tölteni, dolgozni; elszívóberendezést kellene fölszerelni. Az udvaron, a fák alatt nádpadlók tömege vár elszállításra. Simon József elmondja, hogy állami gazdaságoknak, TÜZÉP-telepeknek, termelő- szövetkezeteknek gyártják a nádpadlót, egyelőre kevesebbet, mint amennyire szükség van. S. M, 250 ÁGASON SZÁRÍTJÁK A LUCERNÁT a Bárdibükki Állami Gazdaság gyöngyöspusztai üzemegységében. Egyszerre 18 hold termését tudják szárítani. Varga Ferenc üzemegység-vezető és Szabó Lajos állatgondozó a lucerna minőségét vizsgálja. ' A tervről és a zárszámadásról év közben Néhány megjegyzés a potonyi Petőfi Tsz gazdálkodásához Az utóbbi hetekben többször is folytattunk eszmecserét a potonyi Petőfi Tsz vezetőivel. A gazdálkodásnak olyan kérdései kerültek szóba, amelyekről nem lehet egyértelműen helyeslőén beszélni. Előre bocsátjuk: a mélypontról indult el, évről évre fejlődik, biztatóan erősödik ez a szövetkezet. Ennek elismerésével és hangsúlyozásával nem maradhatunk adósak akkor, amikor gazdálkodásának némely kifogásolható jelenségét elemezzük. A szarvasmarhatartásban kialakult és már-már állandósított aránytalanság az, amit elsőként kell szóvá tennünk. Több a hísómarha, mint a tehén A számszerű adatok hitelesen bizonyítanak. A szövetkezet az utóbbi évek mindegyikében több hízómarhát értékesített, mint amennyi tehenet tartott. 1962-ben például a 73 darabos tehénállomány mellett 95 marhát hizlalt meg. Tavaly csökkentette ugyan a hizlalást, de ennél nagyobb mértékben visszalépett a tehéntartásban. Érdemes ebből a szempontból szemügyre venni az idei tervet. A tehénlétszám előirányzata 60, a marhahizlalásé pedig 85 darab. A hizlaláshoz évről évre több marhát vesz a potonyi Petőfi az Állatforgalmi Vállalattól: 1961-ben 30-at, 1982-ben 38-at, tavaly pedig 43-at. Egyfelől tehát folyamatosan növeli a hízóba fogható szarvas- marhák vásárlását, másfelői viszont a tenyésztést illetően még az idei évre se irányozta elő a tavalyi és a tavalyelőtti szint elérését. Nagyrészt tehát vásárlásra alapozza marhahizlalásét ahelyett, hogy erőtelje sebben fejlesztené tehenészetét. Ismeretlen talán ez a hibás gyakorlat? Nem az, mert eléggé általános volt ez a megyében. És a mostam figyelmeztetés, a fordulatra való buzdítás sem első a maga nemében. Emlékezzünk csak: a megyei pártértekezlet 1962 őszén mélyrehatóan elemezte a helyzetet, feltárta a bajokat, pontosan megjelölte a kivezető utat. A Somogy megyei Tanács V. B. Ipari Osztálya egy 400 dolgozót foglalkoztató kaposvári vállalat _g*rr-m •• főkönyveim munkakörének betöltésére pályázatot hirdet. A pályázatot önéletrajzzal és a szakképzettség igazolásával az ipari osztályra kell benyújtani. (82355) Tavaly nyáron a tsz-vezetők megyei tanácskozásán, aztán a télen a bogiári tanfolyamon ugyancsak a •tenyésztés és a hizlalás összhangjának megteremtése volt az egyik fő téma. Mintha Potonyban minderről eddig egy szót sem hallottak volna. De hát a barcsi járás szakirányításának illetékesei miért engedik folytatni ezt a gyakorlatot? Itt csökött borjú — ott tenyésziisző? Amikor mindezt szóvá tesz- szük, Kiinger Sándor, a szövetkezet elnöke megjegyzi: mások is hasonlóan gazdálkodnak. Nem más ez, mint önigazolási kísérlet, amelyet ugyan ki fogadhat el? De térjünk csak rá arra, amit a potonyiak a tavalyi zárszámadás előtt csináltak. Az adásvételről van szó. Megkaptak novemberben 38 növendékmarhát a vállalattól, s rá néhány napra 16 saját nevelésű üszőt eladtak a Baranya megyei Csányoszró községbe, az összetartás Tsz-nek. Az ügylet, a selejtezés lebonyolításának részleteit nem írom le, csupán az indokolás cáfolására szorítkozom. Ezeket az üszőket — további 12-vel együtt, — tavaly nyáron dr. Kemény Ervin állatorvos szakvéleménye és javaslata alapján kiselejtezték. Elmúlottak talán már akkor egyévesek? Egy részük igen, többségük azonban mindössze 5—8 hónapos volt. Nem elhamarko■ dott dolog ilyen fiatal állatok ról végleges ítéletet mondani? Még akkor is korai ennyit egyszerre kiselejtezni, ha egyikmásik »vegyes ivarú ikerellés- ből származik« — amint az indokolásban olvasható. Továbbá: a potonyiak szerint ezek az üszők tenyésztésre azért is alkalmatlanok, mert csököttek, és a szövetkezet állománya mintegy 70—80 százalékban tbc-pozitív. Ezzel szemben most Csányoszrón így vélekedik Bátor Alajos, a helyi szövetkezet főállattenyésztője: »Jó vétel volt. A■ 16 közül csak egy reagált, azt el is adtuk, a többi gümökórmentes Tenyésztésre neveljük mindet. A nagyobbak közül hétre már meg is kötöttük a tenyésztési szerződést, s a június elején tartott felülvizsgálaton a szak- bizottság mind a hetet tenyésztésre alkalmasnak minősítette. Szépen fejlődik mindannyi.« Ezekre az egyedekre mondták az ősszel a potonyiak, hogy céltalan, sőt káros dolog lett volna meghagyni őket... Adunk is, veszünk is? Ezzel eljutottunk a probléma gyökeréhez. A jobb zárszámadás, a nagyobb osztalék kedvéért adták el a potonyiak az év vége előtt az üszőket.. Nem helyeselhetjük ezt annak figyelembevételével sem, hogy saját tenyésztés céljára maradt megfelelő üszőállományuk. Egyrészt tenyésztési előirányzatukat az előbb ismertetett adatok alapján a kelleténél alacsonyabbnak tartjuk, másrészt azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a barcsi járást nyomasztja most is a legnagyobb mértékben az üszőhiány, tehát kellene, nagyon kellene minél több és több fiatal tenyészállat a közösbe is, a háztájiba is. Ami pedig egy-egy üsző árát illeti: a tavaly óta érvényes kedvezmények alapján érdemesebb tenyésztésre fölnevelni, mint meghizlalni. A jövőről való lemondás tehát az. ha fiatal állaton idő nap előtt túlad a szövetkezet, hiszen az a pénz elé nő. A zárszámadás előtti pénz- csinálásról még néhány dolgot. A potonyi Petőfi Tsz eladott decemberben 192 süldőt, ezért hízóinak zömét az idén a negyedik negyedévben értékesítheti. De a tervét csak úgy tudja teljesíteni, ha a tavasszal az államtól kapott hitelt 106 süldő vásárlására fordítja. Eladott a tsz továbbá 200 mázsa árpát is, májusban pedig zöld hitelre kért ugyancsak az államtól 200—300 mázsa árpát. S aztán a már említett üszők eladása. Ezek helyett az idén szerződésre 42 növendékmarhát követel a tsz a vállalattól, immár bírósági úton is. Mindezek együttvéve körülbelül 6 forinttal növelték a munkaegység tavalyi értékét. Így a termelési kiesések ellenére a tervezettnél nagyobb összeg, több mint 37 forint jutott részesedésre, s ezen felül volt néhány forintnyi olyan érték is, amit nem munkaegységre osztottak. — Botrány lett volna, ha nem adunk el üszőt, süldőt és árpát — mondják a tsz-vezetők. Fordítsuk meg a dolgot. Az nem rendellenes eljárás, hogy a magukéból ezt is, azt is eladták, s az államtól kérik, várják, követelik az osztási számla kiegyenlítését? Tudhatnák, hogy zárszámadás nemcsak tavaly volt, hanem lesz az idén is. Nem, a jövőt nem szabad így veszélyeztetni még a jelen jobb eredményeinek kedvéért sem. Suta« József
