Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

Kedd, 1964. június 2. 3 SOMOGYI MfiPLAP Eldugott csomagok A JÉGSZEKRÉNYBEN Reggel fél hatkor még meg­lehetősen néptelen a külvárosi utca. Egy-két embert látni csak, gondolom, munkába igyekeznek. A Cseri úton már többen járnak, de hát érthető ez, hiszen a kis patakok is mind a folyóba futnak. A húsüzlet előtt már vagy tízen-tizenöten várakoznak. Korán oda kell állni, hogy kapjon valamit az ember. Egy idős utcabelivel köszöntjük egymást; érdeklődik, mi járat­ban vagyok ilyen korán. Nem akarom megmondani, hogy éppen húsügyben járok, el­ütöm a választ egy általános »muszáj dolgozni-« megjegyzés­sel. Ezen a reggelen a megyei kereskedelmi osztály meg az Állami Kereskedelmi Felügye­lőség ellenőrzést rendez Ka­posvár húsüzleteiben. Két cso­portra oszlik a társaság. Én az egyik ellenőrrel a város ke­leti részébe megyek. Első állo­másunk a vágóhídon túli 339-es bolt. Tele van a kicsi üzlet. — Elnézést kérek, szeret­ném lemérni a húst — mond­ja az ellenőr egy éppen indul­ni készülő asszonynak. Sorra mérlegre kerül a por­téka: 75 deka sertésnyak, 120 deka köröm, 50 deka marha­hús és még egyszer 54 deka marhahús. Gyors a számolás. Negyvenöt ötven. — Mennyit fizetett, kérem? — Negyvennyolc ötvenet... A papír is megvan róla. A vevő visszakapja a pénzét, mi meg a boltossal bemegyünk a raktárba. Az ajtó mögött zsírosládák. Tele becsomagolt hússal. — íIát ez mi? — Szóltak, hogy tegyem félre... Tizenkét kiló hús. Szépen ki- porciózva. Ott a cédula is raj­tuk, hogy kinek tették el. Két doktor, négy rendőrségi dolgo­zó meg két asszony neve. — Azonnal vigyék ki az üz­letbe és adják el— hangzik az ellenőr utasítása, és amikor a boltos kelletlenül kicsapja - a pultra, meghallom egy sorban álló asszony megjegyzését. — Csakhogy megnézték! Ép­pen ideje volt! Az órákig várakozó emberek tehát sejtették, hogy valami nincs rendben. Talán azt is tudták, hogy kik viszik el az orruk elől a szép combot, az oldalast, a rövidkarajt. És most elégtételt éreznek. Nagyon izgat engem ez a csomaghistória. Vajon hol.lesz még félretéve hús és kiknek. A cukorgyári húsboltban nincs csomag, de van egy há­romnegyvenes árdrágítás. — Siettem, eltévesztettem — védekezik a boltos, és vissza­1964 első negyedévében a Somogy megyei Vendéglátó V. 6353, az állami kiskeres­kedelem 6033, a helyi ipar könnyűipari ága pedig 7400 túlórát használt fel. A több mint tizemkilencczer túlórá­ért kifizetett összeg megha­ladja a százezer forintot. Eb­ben a számban még nem sze­repel a földművesszövetkezeti mozgalom, a nagykereskede­lem és a minisztériumi ipar. Ha az itt található adatokat is figyelembe vennénk, hatal­mas összegre kerekednék a túlóráért kifizetett pénz. Nem véletlen, hogy feltű­nik már a túlórák évről évre emelkedő száma. Egyáltalán nem egészséges jelenség ez, és komoly közgazdasági elem­zést igényel. Teljesen érthetetlen pél­dául, hogy a Vas- és Fémipa­ri Vállalat hogyan használha­tott fel három hónap alatt 2500 túlórát. Másra nem tud gondolni az ember, csak ar­ra, hogy valami baj van a tervezéssel, mert egészséges munkatempó mellett ilyesmi­nek nem szabad megtörtén­nie. számolja az aprót az asszony­nak. A Kossuth Lajos utcában tíz kiló hús van félretéve, a közületi húsboltban pedig hét szépen kiporciózott csomag a közgazdasági technikum taná­rainak. — Mióta foglalkoznak egyé­ni eladással? — kérdezi az el­lenőr a boltvezetőt. Cinikusan válaszol: — Nem veszélyezteti a köz­ellátást, ha én egy héten ki­adok innen néhány kiló húst. — És ha megbüntetjük ezért? — Büntessenek ... Legföl­jebb elmegyek innen ... — vá­laszolja flegmán. Gyerünk tovább! Tizenegy kiló hús a Cseri úti 315-ösben, tizenhat a 317-esben (az egyik vállaíati igazgató részére hat­kilós csomag). A vizsgálat részvevői hábo- rognak. Persze, előre látható volt, hogy ilyen is lesz. Ma éppen ez a névsor volt a terí­téken, de tegnap is más meg tegnapelőtt is más. A Szabadság parknál meg­látjuk a 339-es boltban félre­tett egyik csomag tulajdonosát. Az ellenőr jól ismeri, megál­lítja. A Dél-franciaországi Mező- gazdasági Szövetkezeti Szövet­ség kilenctagú küldöttsége — amely Alfred Negre főtitkár vezetésével hazánkban tartóz­kodik — a szombati napot So­mogybán töltötte. A látogató­kat elkísérte Szirmai Jenő, a Szövetkezetek Országos Szövet­ségének elnöke. Délelőtt Sió­fokon Horváth János, a Szö­vetkezetek Somogy megyei Központja igazgatóságának el­nöke fogadta őket. A francia parasztküldöttség több tagja nagy érdeklődést tanúsít a szőlő- és gyümölcs- termelés magyarországi ta­pasztalatai iránt. Ezért Siófok Vasárnap a Szántó Imre ut­cai iparitanuló-otthonban meg­nyílt az ipari tanulók kiállítá­sa. A megnyitón megjelent So­mogyi József, a városi pártbi­zottság első titkára is. Az érdeklődők előtt — akik között több politechnikai tanár Okkal kelt érdeklődést az is, hogy a Faipari Vállalat a tavalyi kétszázzal szemben 1500 túlórát használt fel. Vi­szont örömmel tapasztalható, hogy a Sütőipari Vállalat pél­dául egy év alatt 50 száza­lékkal, a kefeüzem pedig 81,9 százalékkal csökkentette a túlórák számát. A kiskereskedelemben 41 százalékos az emelkedés, ezt jórészt a gépkocsivezetők túl­órája okozza. Ugyanakkor a rendszertelen szállítás miatt nagyon sok boltvezető kény­telen jóval munkaidőn túl is várni a FŰSZERT vagy a Vegyianyag-n agykereskedelmi Vállalat túrakocsijaira. Nem jól van ez így sehogy sem! A túlórákat csak na­gyon rendkívüli esetben sza­bad igénybe venni, némely helyen azonban a tervszcrflt- lenséget, a nem megfelelő mű­szaki fejlesztést próbálják ellensúlyozni vele. A szak- szervezetek joga — sőt köte­lessége is — megakadályozni az indokolatlan túlóráztatást. De akkor miért nem lépnek föl határozottan? P. Gy. — Kérem, keressen máshol húst, mert az egy kiló oldalast eladattam... . A férfi elvörösödik. Gyor­san odábbáil. —• Miért történhet meg mindez? — kérdezem, amikor befejezzük a portyát. — Mit lehetne csinálni? Válaszul elém teszik a 75/ 1962. Bk. M. számú rendeletet. A 14. szakasz 2. bekezdése vi­lágosan kimondja, hogy félre- tevés semmiféle jogcímen nincs. Ezt a boltosoknak tud­niuk kellene. Meg a vállalati ellenőröknek is, de úgy látszik, valami miatt »elfelejtették«. Azon tűnődöm, hogy ez a száz kiló félretett hús egyálta­lán nem veszélyezteti a város közellátását, s általában a módszer sem jellemző, de mi­csoda nagy az erkölcsi kár! Teljes joggal háboroghatnak a hosszú órákat sorban álló em­berek. Munkás neve sehol nem szerepelt a névsorokban ... Délután — már otthon — jön az egyik szomszédasszony és újságolja: — Nagy cirkusz volt a hús­üzletben. Berobogtak az ellen­őrök, és kipakoltattak egy csomó dugeszhúst. Kapott min­denki. Pedig a boltos már ha­za akarta küldeni az embere­ket, hogy elfogyott az áru. Hát nem disznóság? ... nevezetességeinek megtekinté­se útán a Balatonboglári Álla­mi Gazdaságba mentek, s ott hosszasan időztek. A gazdaság vezetőinek tájékoztatója alap­ján és kalauzolásával Lengyel­tótiban, Péntekhelyen és Rád- pusztán a helyszínen tanulmá­nyozták a világszínvonalhoz mérten is fejlett szőlő- és gyümölcskultúrát. A vendéglátó földművesszö­vetkezeti mozgalom képviselői megismertették a francia kül­dötteket a szőlő és gyümölcs felvásárlásának, forgalmazásá­nak hazánkban kialakult rend­szerével is. Kálmán, az Iparitanuló Iskola igazgatója ismertette a kiállí­tás célját, a tanulók munkáit A kiállítás gazdag anyagá­ból különösen kiemelkedik Lu­gosi Erzsébetnek, a Mértékutá­ni és Vegyesruházati Vállalat, valamint Fehér Ilonának, Kör­mendi Jánosné kisiparos ta­nulójának női ruhája, továbbá Kun Istvánnak, a Szíjgyártó Ktsz tanulójának táskája és labdája, Újhelyi Sándornak és Krizsán Andrásnak, a TRANSZVILL tanulóinak ru­góskalapácsa, Horváth István­nak, Hári Istvánnak, Kelemen Istvánnak, a Finommechanikai Vállalat tanulóinak két oszlo­pos elektromos gépkocsi-szabá­lyozója, Antal Lászlónak és Bene Lászlónak, a 13. sz. AKÖV tanulóinak jelzőberen­dezése és Krista Györgynek, a felsőmocsoládi termelőszövet­kezet tanulójának somogyi pa­rasztszekere. A kiállításra a legtöbb és a legszebb, legkorszerűbb szer­számot, alkatrészt, berendezést a Somogy megyei Faipari Vál­lalat, a 13. sz. AKÖV, a Vas- és Fémipari Vállalat, valamint a TRANSZVILL fiataljai ké­szítették. A kiállítás e hónap 13-ig lesz nyitva. Érdemes megnézni. A politechnikával foglalkozó pe­dagógusok különösen sok hasz­nos tapasztalatot szerezhetnek. ” . " \ Tizenkilencezer túlóra! Polesz György A francia szövetkezeti küldöttség látogatása megyénkben Megnyílt az ipari tanulók kiállítása és szakoktató is volt — Pintér A legjobb traktorosok vetélkedője Szombaton, amikor a gyei szántóverseny részvevői gyakorlószántást végeztek, a? időjárás kevés jót ígért. Eső készült, és később esett is. Az előkészületek és a versennyel kapcsolatos eligazítások azon­ban így is eredményesek vol­tak, ugyanis másnap minden traktoros bizonyított... A vasárnapi szántóverseny valóban arról tanúskodott, hogy ide, erre a versenyre a megye legjobb traktorosai kerültek. Ezt mondta Mohar László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője is ünnepi meg­nyitójában. Azok, akik több éven át a me­zőn mutattak példát társaik­nak, és a járá­si versenyeken megszerezték az első, illetve a második he­lyet, most me­gyei helyezé­sekre töreked­tek. A vasárnapi szántóverse­nyen megje­lent Böhm Jó­zsef, a megyei tanács vb-elnö- ke, Valter Im­re Kossuth-dí- jas tsz-elnök, a megyei párt­timéterrel sekélyebben szán­tott az előírtnál, vagy a széj- jelszántás csatlakozásánál lát­szott a két keréknyom, továbbá, ha a záró barázdaszelet nem az összevettetés közepe felé tartott. Érthető tehát, hogy a gépkezelők minden figyelmü­ket a szó szoros értelmében vett jó szántásra összpontosí­tották. Nemegyszer ugrottak le a traktor nyergéből és mér­ték meg, milyen mélyen szánt mögöttük az eke. Az érdeklődő közönségnek * Gépállomás két traktora be­mutatót tartott a váltva for- gatós ekével való szántásról. Sok érdeklődő kísérte figye­lemmel a két gép munkáját, mások pedig az AGROKER gépkiállítását nézték meg. A versenyzők ez idő alatt izga­lommal várták, milyen ered­ményt hoz az értékelés. Mert alapjában véve valamennyien szépen, kielégítően szántottak, de voltak, akik szebben, job­ban is dolgoztak. Vajon kinek a szántására ítélik a legtöbb jó s a legkevesebb hibapontot? Ez még nyitott kérdés volt, és mindenki türelmetlenül várta, kik kapják meg az értékes díjakat. A kora délutáni órák­ban, az ünnepélyes eredmény- hirdetéskor választ kaptunk ezekre a kérdésekre. Az első díjat Simon József kálmán- csai tsz-traktoros nyerte (egy Budapest rádiókészüléket le­mezjátszóval), a másodikat Kétszeri József, a Karádi Gép­állomás traktorosa (világvevő rádió), a harmadikat Tomisa Ferenc, a Kaposvári Gépállo­más traktorosa (világvevő rá­dió). A további három helye­zett fényképezőgépet, zsebrá­diót, illetve karórát kapott. A versenyen részt vevő vala­mennyi traktorosnak okleve­let adott át Molnár Imre me­gyei főagronómus. Kétszeri Józsefnek, a szántóverseny második helyezettjének a leg­jobb ifjú traktorosnak járó díjként egy mokkakészletet adott a megyei KlSZ-bizott- ság. A megyei szántóverseny második és harmadik helye­Simon József, a kálmáncsai tsz traktorosa bi­zonyult a legjobbnak élete első nagy szintó- versenyén. Tsz-tag lett az első a megyei szántóversenyen me­vb tagja, valamint számos já­rási, állami gazdasági, gépál­lomási és tsz-vezető is. A dél­előtt kezdődött versenyt élénk érdeklődés kísérte. A megnyi­tóra felsorakozó traktorosokat lelkes taps köszöntötte.. Aztán tizenhét traktor hasította a barázdákat a kaposvári Latin­ka Tsz földjén. A talaj több­nyire kedvező volt. A sorsolás útján kapott parcellákon egyenletesen dolgoztak a trak­torok. Tizenkét pontozóbíró — tanácsi, állami gazdasági és termelőszövetkezeti szakembe­rek — követte a gépeket, és vizsgálta a szántást. No és számos »drukker«, akiket a kíváncsiság, a legjobb trakto* rosok munkája iránti érdeklő­dés csalt ki a megyei ver­senyre. A pontozók — kezük­ben a mérőléccel és az értéke­lő lapokkal — mindenre figyel­tek, mindent föl jegyeztek. Ér­tékelték az összeszántást, az egyöntetűséget, a barázda sza­bályosságát és mélységének egyformaságát, a fordulásokat, azt, hogy hogyan porhanyítja az eke a talajt, a széjjelszán­tást, a fordítások csatlakozá­sát, a táblahatárokat és végül a felszántott terület összbe­nyomását. Gyűjtötték és meg­jegyezték természetesen az ész­lelt hibákat is. Rontotta a traktoros teljesítmépyét pél­dául, ha már két és fél cen­Tomisa Ferenc, a harmadik es Kétszeri József, a második he­lyezett a megérdemelt, értékes dijakkal. és a szakvezetőknek nem okoztak csalódást a versenyző traktorosok. Ügy szántottak, mint ahogyan a megye leg- jobbjaitól várni lehetett, és gyakran hallhattunk ilyen vé­leményt a szemlélőktől: »Bárcsak minden traktoros ilyen munkát végezne.« Igen, ilyen jó talajmunkával lehet és kell is előmozdítani a több termelést. A versenyfeladat teljesítése után az eredménykihirdetésig — versenyen kívül — a Tabi zettje nyert már díjat hasonló szintű versenyen. Simon Jó­zsef kálmáncsai traktoros azonban, ezúttal először nyert díjat megyei szántóversenyen. Rövid beszélgetésünkkor el­mondotta, hogy jóllehet a já­rási versenyen második lett, a megyei vetélkedésre úgy ké­szült, hogy itt már jobb, szebb eredményt érjen el. Traktoros társa, Farkas József már több­ször vett részt ilyen verse­nyen, s ő tájékoztatta arról, mire kell elsősorban ügyelni, s ami a legfontosabb: mindig a jó szántásra kell törekedni. A tanács, úgy látszik, ered­ményes volt. S a továbbiakban az kell, hogy ő is, valamint tizenhat társa, akik a verse­nyen részt vettek, megfogad­ják a megyei osztályvezető szavait: -Amit a megye leg­jobb traktorosai tudnak, az szép és jó, ne rejtsék azonban véka. alá tudásukat, hanem oktassák társaikat, hogy mi­nél több jó szántó, jól dolgozó traktoros legyen megyénk­ben.« A mostani első és má­sodik helyezett képviseli me­gyénket a június 10-én Mo­sonmagyaróváron kezdődő or­szágos szántóversenyen. Jó munkájukra, helytállásukra Versenyen kívül bemutatói tartott a Tabi Gépállomás két trak­torosa a váltva forgatós ekékkel való szántásról. ott is számítanak a somogyiak. Heraesz Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom