Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-27 / 149. szám
JUJ, DE HIDEG! •• >' :v<v. • ■ ZAMÁRDÍ DZSUNGEL Hiába a tűző napsütés, a Balaton csalogató, hűs vize, az üdülőknek aligha támad kedvük a fürdőzésre, ha meglátják a za- márdi strandot. Elkeserítő állapotok uralkodnak itt, s a kilátások nem valami biztatóak. Földhányások éktelenkednek szerteszét, fekáliát szórnak néhány békésen napozó üdülő talpa alá, mélyre vájt traktomyomok és nyakig érő gaz, föveny, kőtörmelék mindenütt. Ilyen a strand június utolsó napjaiban. Folyik a munka . . . A Zamárdi Községi Tanács március elsején kötött szerződést a Kaposvári Temetkezési és Kertészeti Vállalattal a strand felújítására és parkosítására. A munka értéke 384 000 forint, a határidő pedig május 31. S hogy a strandot nem adhatták át idejében és készen rendeltetésének? Ezernyi kifogással magyarázzák ezt. Az illetékesek mindenekelőtt a könyörtelen időjárásra hivatkoznak, aztán a földszerzési nehézségekre, arra, hogy új a részleg, s dolgozói közül nem mindenki állta meg a helyét. Mindezeket figyelembe véve sem lehet már szó nélkül hagyni a ►»•dzsungel-« állapotát. A Sütőipari Vállalat figyelmébe! Penészes, másnapos sütemény, késedelmes szállítás a Balaton-parton Mi történt hát? Először is munkavezető nélkül kezdtek el dolgozni a strandon, később pedig olyannal, aki nem értette a szakmát, azóta le kellett váltani. Így fordulhatott elő, hogy az utak egy részét nem a terVben előírt helyen vágták ki, most be kell temetni. Feltöltötték a partvédő mű mögötti területet, hozzáértés híján azonban nem gyeptéglázták azonnal. S amit egyik nap feltöltöttek, azt másnapra a legkisebb hullámverésnél is elvitte a víz. Baj volt a munkafegyelemmel, az emberek kedden kezdték, s pénteken már abbahagyták a munkát, persze nem sokan, hisz az első időszakban két-három munkás dolgozgatott. S bár legutóbb már tizenkettőt találtunk ott, a strand talán még júliusra sem készül el. A községi tanács vezetőinek és a Zamárdiban üdülőknek is az a véleményük, hogy érdemes volna már — talán teljes kapacitással — hozzáfogni a strand felújításához, mert megengedhetetlen, hogy ilyen dzsungel-állapotokkal vészeljük át az üdülési idényt... Elégtelenre vizsgázik a sütőipar a Balaton-parton már ezekben a napokban is, pedig a csúcsforgalom még hátravan. Általános panasz, hogy a siófoki üzem másnapos péksüteményt szállít a boltokba — jóval a nyitás után. Az első vendégeket el kell utasítaniuk az eladóknak: >*Majd csak később kapunk zsemlét meg kiflit.-« Június 4-én a szántódi földművesszövetkezeti üzlet 150 helyett 30 süteményt kapott. Június 10-én a siófoki földművesszövetkezet 4-es számú boltjába penészes zsemlét szállítottak; a szánlak-felsői élelmiszerboltba — noha reggel hat órakor nyit — még tíz órára sem érkezett meg a pékáru. Június 22-én a szabadi csemegeüzlet nem vette át, visszaküldte az elfogadhatatlan minőségű süteményt. Lehetne folytatni tovább a felsorolást, de nincs különösebb értelme. Egy bizonyos: hi ez így megy tovább a Balaton-parton, akkor nagyon sok bosszúság vár a pihenni, üdülni vágyó emberekre. De miért kell ennek így lennie? P. Gy. JÓL NEVELT KISLÁNY — Nem, Gyurka, nem tehetem, előbb tegyen házassági ajánlatot... féUeédUd'á... Anyuka két csemetéjével indult a Ealiti t«-a Már i.nat. ban azon vitatkoztak a gyerekek, hogy ki kivel alszik majd a kétágyas szobában. Természetesen Erzsiké is meg Pistike is anyukát választotta hálótárs- nak. Anyuka, aki már otthon is hozzászokott az effajta vitához, végül is határozott: — Egyik este Erzsiké, a másik este Pistike alszik mellettem ... Ebben megnyugodtak a gyerekek. Pistike ar, ötödik napon levelet írt édesapjának, s Így kezdte: — Édes apukám! Nagyon jól érezzük magunkat a Balatonon, szép idő van, meleg a víz. Anyuka minden este mással alszik ... tCÖVzÖMt Az idegenforgalom dolgozója külföldről érkezett nagy tömeg levél között válogat. Olvas kétségbeesetten, fordít, és láthatóan szomorú az arca. Egyszer csak felcsillan a szeme s felkiált: — Ide nézzetek! Nemcsak panasz van itt, hanem köszönet is... Kolléganője rávágja: — Köszönik, de nem kérik a szobát...? BALATONI JÚNIUSI MOZAIK Megindult az áradat. Külföldi kocsik százai »röpködnek« az utakon, sátrak színei virítanak a tűző napsütésben, a tó tükrén vitorlások úsznak méltóságteljesen — egyszóval itt a balatoni nyár. Örömeiből nyújt mindenkinek, s a tó környéke, a borvidék sem szűk keblű látogatóival szemben. Ezernyi élmény, apró epizód vésődik feledhetetlenül az emberek szívébe, ezekből gyűjtöttem össze egy csokorra valót... Cigányromantika Finnek, angolok, németek ülnek az étteremben; egy fárasztó kirándulás után mi jöhetne még, ha nem a borkóstoló? Cigányzenekar játszik a teremben édes-búsan, szívfacsaró melegséggel. Az asztaloknál bábeli zűrzavar a szünetekben, s a finnek rendkívül erőfeszítések közepette próbálnak kimondani valamit, ami szívük vágya. Nehezen bár, de akad, aki megérti: a Pacsirtát kérik a zenekartól. A prímás büszke, most azÉTTERMI ÚJÍTÁS konyha — Ha a vendég melegen akarja az ételt enni, akkor nem reklamál, hanem odamegy és megmelegíti!... tán megmutathatja a külföldieknek, hogy mit tud. Játszik önfeledten, homlokán gyöngyözik a veríték, beleadja a szívét, a lelkét, és ekkor, ebben a várakozásteli hangulatban hegedűjéről lepattan a húr... Kitör a tapsvihar, s egy finn kislány az idegenvezetőt kérleli: — E gyönyörű nap emlékére nem kérné el a prímástól azt az egyetlen szakadt húrt? A prímás arca felragyog, nagy csomó újat nyújtana át a kislánynak, de mit ér az ahhoz az egy szakadthoz képest ... Csak az lehet az igazi emlék Magyarországról... Fura elképzelés Nem huligánok, de... Akad néhány szülő, aki nem ért egyet azzal a helyes irányzattal, hogy a közép- és főiskolás tanulók a nyári szünet egy részét munkával töltsék. — Dolgozhatnak majd eleget, ha felnőnek. Rájuk fér a kikapcsolódás, a pihenés .. . Használják ki a szünidőt szórakozással ... —■ Ezt elsősorban azok a szülők hangoztatják, akiknek módjuk van arra, hogy gyermeküket a Balaton mellett nyaraltassák az egész vakációban. Nem gondolnak arra, hogy túlzott engedékenységük milyen veszéllyel jár. Több fiatalt a felügyelet hiánya, az »unalom-« gyakran igen szélsőséges kedvtelésre, szórakozásra csábítja. Ez történt a napokban Fonyódon is. Négy tizenhat-tizenkilenc éves kaposvári fiatal — K. J., V. J., K. I., L. L. — zaklatni kezdte a tanári felügyelettel kirándulásra induló lányokat. Ezek a fiúk otthon bizonyára igen jó nevelést kapnak. Itt pedig az őket rend- reutasító tanárt és feleségét útszéli, trágár kifejezésekkel illeték, sót megveréssel fenyegették. Rendőrnek kellett beavatkoznia. Mind a négy fiatalember ellen eljárás indul. Nemcsak a pihenés, a szünidő gondtalan eltöltésének föltételeit kell a szülőnek biztosítania. Gondolnia kell arra is, mi lesz akkor, ha a gyerek megunva a hosszú szabadságot, kihasználva szülei távollétét, nem kívánatos következményekkel járó tettekre ragadtatja magát. Sz. L. Szaloimasütés a kőröshegyi borkútnál. Holdfény, cigány, hangulat megrendelve, égnek a máglyák. Egy nyugatnémet házaspár hálálkodik, csali néha csuklik el a hangjuk a boldogságtól, vagy ki tudja, talán a zamatos bortól. Köszönik a szíves vendéglátást, s igen tapintatosan érdeklődnek, hogy nem fárasztó-e minden este ide jönni, tíz kilométerre a parttól. A vendéglátók nem értik, miről van szó, később aztán minden kiderül: Naiv vendégeink, szent, meggyőződése szerint a magyarok minden este ide járnak vacsorázni a kőröshegyi borkúthoz... Filmesek — zivatarban Tükörsima a tó, amikor a vitorlóshajó német vendégekkel a fedélzetén kifut az öbölből. Badacsonyig négyórás az út, visszafelé hosszabb és viharosabb. Nem, most nemcsak a muskotály játszik közte: visszafelé óriási vihar tombol a Balatonon. Koromfekete az ég, a hajócska két viharzóna között bukdácsol a hullámokon. Mennydörgés és cikázó villámok kergetik a kabinba német asszonyainkat, rettegve bújnak egymás mellé, s ijedtségüket a magukkal hozott bor lsem csillapítja. A fedélzeten azonban ott kapaszkodik hősiesen az öt férfiú íürdőnadrágra vetkőzve a szakadó esőben. Kezükben fényképezőgép és filmfelvevő. Üj arcát mutatja a Balaton, és ez az arca is szép, ritkán látható közvetlen közelről. S amikor partot érnek, az egyik filmes így köszönti a vezetőt: — Gratulálok e csodálatos rendezéshez... Ha nem láthatom a vihart, talán semmit sem ér a kirándulás ... Félelem Francia csoport indul a Vénusz Szállóból. Egy idősebb nő az idegenvezető mellé szegődik, s az egész kirándulás alatt nem tágít onnan. Rakott szoknyáját fogja, arca sápadt, mint a balatoni hold. Alig szól, s »társnője« sem kérdezheti. A Kisfaludy-háznál aztán nem állhatja tovább, s a fölengedett hangulatban szinte hihetetlen félelméről árulkodik a francia hölgy: — Kétezer-ötszáz nő van az autógyárban, ahol dolgozom, elsirattak, amikor elindultam Magyarországra — vall virágos hangulatban. — Azt mondták, rám zúdul a vasfüggöny, s visznek majd Szibériába ... Azért maradtam itt, mert ön tud franciául, gondoltam, talán segít rajtam, ha bajba kerülök ... Amikor hazaértek — és nem esett bántódása —, színes, francia nyelvű prospektusokat kért, hogy ne csak élőszóval tudjon bizonyítani... Érdeklődés Kirándulásra indul a busz. Utasai magyarok, s az idegen- vezető mikrofonnal a kezében a Balatonról beszél. Az első ülésen — vele szemben — két vertnadrágos, hamisítatlan huligán foglal helyet. A szőke oldalba böki a másikat, s valamit mondani kezd. A vezető egy pillanatra elhallgat, még áll a busz, néma csend van a belsejében, csak a szőke beszél tovább, nem veszi észre, hogy őt figyelik. S ekkor a másik, a nyurgább fiú udvariasan figyelmezteti őt: —■' Pofa be, kasa dumája van a csajnak ... hallgatni akarom ... I- | | ; |í | ; Jávori Béla Mi éri ne lelt eine? A balatoni évadnyitás napján többször elsétáltam a siófoki Dimitrov park vörös salakján, s most ezek az élmények kelnek életre bennem. A park fái alatt, a Kálmán Imre-szo- ' bor előtt zenekar játszott, s tömeg állta körül. Tapsra csattantak a tenyerek, s a zene a szélrózsa minden irányából odacsalogatta az embereket. Szép volt, hangulatos és vidám, s úgy beleillett Siófok üdülő jellegébe. Akkor még május volt, s átutazó emberek sétáltak a parton. És most? Most üdülők és kirándulók óriási tömegei lepték el a Balaton partját. Most csöndes a Dimitrov park, csöndesek a déli part üdülőhelyei. Siófokon a szabadtéri színpad néhány hangszórója bömböl időnként, közvetíti a rádió híreit, néha zenét és a színpad várható műsorát. Hiányzik az élő zene, s nemcsak itt, minden nagyobb üdülőhelyünkön. Valamikor minden délután térzene volt Siófokon. Miért nincs ilyen most, és miért ne lehetne? Az illetékesek köny- nyedén válaszolnak: pénzkérdés! Pedig nem az. Tavaly Bogláron találkoztam a budapesti István Gimnázium szimfonikus zenekarával. Nem koncertezni jöttek — üdülni. Délelőttönként próbáltak a teniszpálya szélén, s egy- szer-kétszer hangversenyt is adtak. Az emberek hálásak vol tak érte... Nincs megbízható számadat a birtokomban, nem tudom, hány koncertképes fúvószenekar működik az országban. De meggyőződésem, bőségesen jutna belőlük a déli partra! Miért nem hozzuk őket kollektíván a Balatonhoz? Miért nem biztosítunk számukra olcsó üdülést, ennek fejében bizonyára szívesen játszanának egy-két órát fürdés után — szórakozásból. A magyar tenger élete, nyüzsgése, forgataga nagyon megkívánná, hogy térzenével, gazdag színfolttal tegyük változatosabbá az emberek kétheti pihenését. Nem pénzkérdés tehát, csak szervezés és jó szándék dolga. Miért ne hallhatnánk rendszeresen térzenét a Balaton partján? J. B. EGY KIS „KIKAPCSOLÓDÁS" Mára elég volt a strandolásből. Ez a három kislány napozással és rejtvénylejtéssel tölti a délutánját Bogláron.
