Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-27 / 149. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1964. június 27 AZ ORSZÁGGYŰLÉS PÉNTEKI ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról.) Jen portálokat és kirakatokat alakítanak ki a tervezők. Végül a kereskedelmi dolgo zók munkájáról mint a társadalom szempontjából nagy fontosságú és közérdekű kérdésről szeretnék szólni. Ha azt mondjuk, hogy a belkereskedelem fejlődött, ezzel már azt is kifejeztük, hogy a dolgozók munkája egészében javult. Az egyetemes dicsérettel azonban megkerülnénk a lényeget, a sommás bírálattal ' viszont igaztalanok lennénk. A dolog lényege, hogy éppen gazdaságpolitikánk nyomán nőnek a követelmények a kereskedelmi dolgozók munkájával szemben. Milyen konkrét követelményekről van szó? Négy fő követelményről, melyek külön- külön is nagy fontosságúak, de tulajdonképpen egészében, együttesen érvényesítendők. Az első a megfelelő, szüntelenül bővülő áruismeret. A második az emberismeret, a fogyasztói magatartás ismerete és megértése. A harmadik a vásárló . megbecsülése, udvariasság. A negyedik a szocialista tulajdon gondos kezelése. Alá ezek valamelyikének nem képes megfelelni, nem való kereskedelmi pályán, a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló beosztásra. A vezetők elé az említetteken felül még további föltételeket is kell állítani, amelyek a vezetési módszerekkel kapcsolatosak. Időnként szó esik a »pult másik oldaláról« is, arról, hogy a fogyasztók, a vásárlók egy része is nevelésre szorulna. Ez igaz, el kell ismerni. A fogyasztói magatartás normáit a szövetkezeti szerveknek, a szakszervezeteknek, tanácsoknak és különböző társadalmi szerveknek kell jobban kidolgozni, megismertetni és elfogadtatni. Tisztelt elvtársak! A Belkereskedelmi Minisztérium irányító munkájában, munkamódszerében az utóbbi időben javulást tapasztalhatunk: különösen a minisztériumnak azt a gyakorlatát kell üdvözölnünk, hogy egy-egy megye kereskedelmi problémáit a minisztérium vezetői, a kollégium tagjai a helyszínen vizsgálják meg, esetenként a kollégiumi üléseket a helyszínen tartják. Valószínű, hogy egyik-másik minisztériumunk — nem mindegyik — sikerrel alkalmazhatná ezt a módszert. A miniszteri beszámoló szemléletét reálisnak látom, a fennálló gyengeségek megszűnésében reménykedem, a belkereskedelem egészének további fejlődésében bízom. Ezért a beszámolót elfogadom. A vitában elhangzottakra Tausz János belkereskedelmi miniszter válaszolt. A miniszter részletesen reflektált a felszólalásokra. Bejelentette, hogy a vitában szóba került, konkrét intézkedést igényió kérdésekről, a kérések, javaslatok sorsáról az érintett képviselőket személy szerint is tájékoztatja majd. Az országgyűlés a kereskedelem helyzetéről szóló jelentést és a belkereskedelmi miniszternek a vitában elhangzottakra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután ebédszünet következett. Az ebédszünet után Vass Istvánná elnökletével folytatódott a tanácskozás. A tárgysorozat szerint dr. Szénást Géza legfőbb ügyész beszámolója következett a törvényesség helyzetéről a Magyar Népköz- társaságban. A legfőbb ügyész beszámolója Dr. Szénási Géza kiemelte, hogy a Magyar Népköztársaságban a törvényes rend és a törvényesség szilárd; törvényeink a társadalom egészének és ezzel összhangban az egyén boldogulását szolgálják, büntetőtörvényeinktől kizárólag annak van oka tartani, aki szembeszegül a törvényes rendelkezésekkel. Ezután arról beszélt dr. Szénási Géza, hogy a társadalom segítsége nélkül bűnüldöző szerveink önmagukban nem képesek a bűnözés alakulásában jelentős szerepet játszó, negatív jelenségek kiküszöbölésére. Ugyanis a bűnözést kiváltó, főleg szubjektív okok megszüntetése sem lehet egyedül e szervek adminisztratív feladata. Ehhez az egész társadalom erőfeszítése szükséges! Mindezekre azért kell nyomatékosan rámutatnom. Hogy egyrészt a bűnüldöző szervek is jól ismerjék legjelentősebb feladataikat, másrészt pedig a társadalom is kivegye részét a bűnözés elleni küzdelemből és a bűnözést elítélő társadalmi légkör kialakításából. Ebben a tekintetben nagy jelentőségű a társadalmi bíróságok működése. Rámutatott a legfőbb ügyész ezután, hogy olyan bűncselekményfajták, miint például a zsarolás, az orgazdaság — amelyek a kapitalista viszonyok között állandóan virulensek voltak — ma már szinte teljesen elenyésztek. Más bűncselekményfajtáknál, mint például az állam ellen elkövetett politikai bűncselekményeknél is, jelentős csökkenés tapasztalható. Egyes bűncselekmények elkövetésének indítóokai is megváltoztak; így például nyereségvágyból elkövetett emberölés ma már alig fordul elő. A bűnesetek száma csökkenő tendenciát mutat. A bűnözést kiváltó okok száma azonban még elég tekintélyes; a bűnözés még ma is társadalmi jelenség. Szénási Géza ezután a bűnözés és a bűnüldözés helyzetéről a következőket mondot- ta: — Kormányunk politikájának, népköztársaságunk állami és társadalmi rendje szilárdságának eredményeként fokozatosan csökken az állam elleni bűmcs«-lekmé- nyek száma. 1962-ben a bíróság elé állított személyek 0,8 százaléka követett el államellenes bűncselekményt, 1963-ban pedig 0,3 százaléka. Ezen belül is az utóbbi években minimálisra csökkent a súlyos esetek száma. Helytelen lenne azonban a hazánkkal és társadalmi rendünkkel szembeni ellenséges erők jelentőségét lebecsülni. Nemcsak az illetékes szerveknek, hanem minden magyar állampolgárnak törvényes kötelessége, hogy az ellenséges behatolást és tevékenységet leleplezze. A közkegyelmi rendeletről szólva elmondta, hogy az elsősorban a politikai bűncselekmény miatt elítélteket érintette, s a megjelenése óta eltelt egy év távlatából megállapítható, hogy jelentéktelen azoknak a száma, akik szabadulásuk után újabb államellenes bűncselekményt követtek el. Társadalmi tulajdon megkárosítása miatt kevesebb személy került birós.— elé. Az ilyen ügyekben bírósági eljáráson kívüli felelősségre vonást is alkalmazunk. A társadalmi tulajdonban okozott kár összege 1961-től 40,7 százalékkal csökkent. Ez rendkívül biztató, és többek között arra is utal, hogy mind a társadalom, mind az arra hivatott szervek ellenőrzése sokat javult. Figyelemreméltó az is, hogy a társadalmi tulajdon kárára 1963-ban bűncselekményt elkövetők 35,3 százaléka korábban már büntetve volt. Gondosan ügyelni kell tehát arra, hogy a vagyon elleni bűncselekmények miatt már jogerősen elítélt személyek ne kerülhessenek olyan felelős gazdasági beosztásba, ahol alkalom kínálkozik a társadalmi tulajdon károsítására. A legfőbb ügyész megemlítette, hogy a bűnesetek csökkenésének általános tendenciáján belül az élet és testi épség ellen elkövetett bűntettek aránya — a vádemeléseket tekintve — emelkedik. Ebben nagy szerepet játszik a közlekedési balesetek számának ugrásszerű növekedése. Figyelemreméltó az is, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetőinek többsége a cselekmény elkövetésekor italtól kisebb-nagyobb mértékben befolyásolt állapotban volt — mondotta többek között Szénási Géza. Ezután elmondotta: — Az ügyészségek a közelmúltban a népgazdaság három fontos ágában, a vegyipar, a gépipar és a mezőgazdaság területén az illetékes szakszervezeti szervekkel közösen megvizsgálták a munkásvédelmi intézkedéseket. Megállapították, hogy — az eredmények ellenére — a munkásvédelem • nem tartott lépést iparunk, mezőgazdaságunk rohamos fejlődésével. Az elmúlt évekhez képest csökkent ugyan az üzemi balesetek száma, de ugyanakkor emelkedett a súlyosabb, több munkanapkiesést előidéző és emberéletet követelő balesetek száma. Fokozottabban kellene ellenőrizni, hogy a vállalatok és intézmények a gazdasági lehetőségeink által meghatározott kereteken belül a legkorszerűbb munkásvédelmi beruházások megvalósításáról tervszerűen gondoskodnak-e? A továbbiakban a legfőbb ügyész kijelentette: — Hatékonyan kell föllépni a társadalmi tulajdon megkárosítói ellen. A társadalmi tulajdont kezelő szerveknek és dolgozóknak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétőktől megköveteljék az okozott kár hiánytalan megtérítését. Ezen a téren van fejlődés. A fokozott követelmények támasztása azt is jelenti, hogy az állami, munka- és tervfegyelem megsértőit erélyesen felelősségre kell vonni. A termelőszövetkezetektől a szerződéses kötelezettségek maradéktalan teljesítését kell megkövetelni. A továbbiakban a legfőbb ügyész hangoztatta, hogy biztosítani kell az egyéni és társadalmi érdekek összhangját. Hozzátette: minden törvényes eszközzel el kell érni az állami gazdálkodó szervek és szövetkezetek jogos igényeinek érvényesítését. Az állampolgárokat is támogatni kell törvényes jogaik érvényesítésében. Meg kell viszont akadályozni az össznépgazdasági érdekkel szemben álló vállalati vagy szövetkezeti érdekek érvényesülését, és meg kell tagadni a segítséget az állampolgárok részéről támasztott megalapozatlan vagy nyerészkedési és egyéb jogellenes célokat szolgáló igények érvényesítésétől. A jogpolitikai elvek e két fő iránymutatásának egymással összefüggésben és kölcsönhatásban kell érvényesülnie. IPA RÁDÉZÓ LOVAGKERESZTESEK Minden félreértés elkerülése céljából előre kell bocsátanunk, hogy Hitler lovagkereszteseiről van szó. Arról továbbá, hogy minden SS-ek Füh- rerje elsősorban kipróbált híveinek adta elégedettsége kifejezéseként a lovagkeresztet. Jól hajtotta végre a Führer elgondolásait? Lovagkeresztet kapott. Még jobban hajtotta végre? Megkapta a lovagkeresztet a koszorúval. Túllicitál. ta azt? Megkapta a lovagkeresztet a koszorúval és a kardokkal. Hitler azt adta, ami lényéből fakadt, és ami megfelelt az »érdemekének. Mit lehet ehhez szólni? Azt, amit a történelem már elmondott, és amit az a sok millió halott is elmondhatna, akit a túllicitáló lovagkeresztesek, a mintapéldányok fektettek örök sírjukba. Persze az emberiség mindig megbecsülte a haladás és az emberiesség hőseit. Nekik kijár a tisztelet és a megbecsülés. Ámde a válogatott lovagkeresztesek — Hitler extrái — nem az emberi haladás, hanem az emberi gonoszság »hősei«. És lám, 1964-ben mégis akadt olyan nyugatnémet város, Wesel, Nordhein—Westfalenban, amelynek hivatalos vezetősége éppen Hitler extráit glorifikál- ja. Az történt, hogy a »Lovagkeresztesek Szövetsége« elnevezésű neofasiszta szervezet tagjait bankettra hívták meg. Az ünnepélyes fogadáson a le. hető legnagyobb reverenciával vették körül ezeket az urakat, és elhalmozták őket minden jóval. Miért ez a megkülönböztetett tisztelet? Nem ismerik Wesel város urai az általuk oly forrón ünnepelt »hősök« viselt dolgait? Vagy talán azért tisztelik meg őket, mert fasiszta múltjukat dédelgetik? Avagy azt az égi szerencsét, hogy ezek a javíthatatlanok megúszták a törvényes felelősségre vonást? Mit ünnepelnek és miért? A banketten magasra emelték a hatalmas söröskriglikét, és lefújták róluk a vastag püs- nökgallérokat: ez így ildomos. És beszédeket mondtak a »né« 4 TÁBORNOK ÉS AZ ALTENCERNACV Két nyugatnémet tiszt nevétől hangos néhány nap óta a világsajtó. Az egyik egy nyugalmazott altengernagy, a Bundeswehr ellenőre, a másik Heinz Trettner tábornok, a Bundeswehr új főfelügyelője. Beszéljünk előbb az utóbbiról. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja testes Fehér Könyvben mutatja be a bonni hadsereg legmagasabb rangú katonájának múltját, s nem kevesebbet árul el róla, mint hogy fiatal tiszt kora óta a háborús bűnök, a tömeggyilkosságok egész sorát követte el. Amikor a második világháború úgynevezett f őpróif“ját rendezték meg a nácik Spanyolországban, ő volt az, aki az egész világ felháborodását kiváltó barbár bombatámadást vezette Guernica spanyol kisváros ellen. Trettner mint Hitler vezérkari tisztje oroszlánrészt vállalt a Csehszlovákia, majd a Norvégia elleni agresszió terveinek kidolgozásából, és az ő nevéhez fűződik a második világháború egyik legbarbárabb cselekedete, Rotterdamm holland kikötőváros lakónegyedeinek bombázása. A Bundeswehr új főfelügyelője romboltatta le 1943-ban Firenze műemlékeit, és ő volt, aki a Szovjetunióban, Krétában és Dél-Fran- ciaországban az ellenállási mozgalom, a partizánmozgalom elleni harc során embertelen kegyetlenséggel hajtotta végre Hitler »Nacht und Nebel« (Éjszaka és köd) parancsát, amelynek nyomán tízezrével gyilkolták meg a hazafiakat. Az első pillanatra Trettner leleplezésének nincs sok kapcsolata Heye nyugalmazott altengernagy szerepével. Mégis Heye és Trettner ügye szorosan összefügg. Heye, akinek az a feladata, hogy a nyugatnémet parlament megbízt <> - ból a Bundeswehrben uralkodó helyzetet vizsgálja, villámterhes vihart kavart fel. Az égzengést az a cikk indította meg, amelyet Heye a Quick című nyugatnémet képeslapban írt Bonn hadseregéről. A cikk fő tételei: 1. A katonákat a tegnap, azaz a porosz drill és a náci világ szellemében nevelik; 2. vágyálom az, hogy a Bundeswehrben ne sértsék meg a katonák állampolgári jogait; 3. a Bundeswehr aggasztó úton halad, és egyre félreismerhe- tetlenebbé válik az az irányzat, hogy államot akar alkotni az államban. Hitler vezérkari tisztje, a háborús bűnös a Bundeswehr élén, a náci idők és a Lands- knecht-szellem legijesztőbb megnyilvánulásai a hadseregben: a kettő szorosan összefügg. Az a revansista politika, amelyet a bonni állam egyes vezetői hangosan is képviselnek (Seebohm miniszter nemrég a szudétanémélek »hazához való jogát« követelte) a két magas rangú tiszt körül kavargó viharral együtt megmutatja, hogy milyen éberen kell figyelnie a világnak a bonni államban kialakuló fejleményekre. G. M. Szénási Géza ezután a legutóbbi vizsgálatok tapasztalatai alapján megállapította, hogy az ügyészi és bírói szervek — a még.meglevő hibák ellenére — eredményeket értek el a jogpolitikai elvek gyakorlati megvalósításában. A legfőbb ügyész beszéde befejező részében hangsúlyozta, hogy szocialista államunk továbbfejlesztésének kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása; az, hogy a lakosság minél szélesebb- rétegei kapcsolódjanak be közvet-, lenül is a közügyek intézésébe. E célok segítését szolgálják a társadalmi bíróságok, amelyeknek száma a korábbi ezerötszázról mintegy kétszeresére emelkedett. Példákkal igazolta, hogy időszerű és szükséges volt a társadalmi bíróságok továbbfejlesztése, majd így folytatta: met egység« jegyében. A képünkön is önmagukat »jól rep. rezentáló« masírozok egytől- egyig hívei a Bundeswehr atomfölfegyverzésének és a »német egységnek«. Legédesebb éjszakáikon arról álmodnak, hogy a »német egység« szolgálatában — újabb lovagkeresztet kapnak: lombokkal és kardokkal, sőt Führerrel. Nem nehéz elképzelni, miféle »német egységei« teremtenének meg ezek az urak! Olyan viruló lenne az ő »egységes« Németországuk, akár egy végtelen, kimondhatatlanul csöndes, abszolút békés — temető ... S. — Bár a társadalmi bíróságok működésének egyéves tapasztalatai reménykeltőek, kifogásolnunk kell, hogy az elbírált ügyek mennyisége a megválasztott társadalmi bíróságok számához viszonyítva még kevés, valamint azt is, hogy a megválasztott társadalmi bíróságok egy része 1963- ban nem működött, bár erre lett volna lehetőség. Ennek egyik oka, hogy az üzemi szak- szervezeti bizottságok egy része kevés önállóságot és kezdeményező készségét tanúsított a társadalmi bíróságok működésének megindítására. Többségük még nem tudott megfelelő együttműködést kialakítani a gazdálkodó szerv vezetőjével, ennek következtében nem értesült időben a fegyelmi eljárások megindításáról, és így nem volt lehetősége eljárások kezdeményezésére sem. A fejlődés további meggyorsítása érdekében arra kell a fő figyelmet fordítani, hogy a még nem működő társadalmi bíróságok is megkezdjék munkájukat. Ebben elsősorban a szakszervezetekre és a gazdasági vezetőkre hárul több feladat. Olyan együttműködést kellene kialakítanunk, hogy az arra alkalmas ügyek a társadalmi bíróság elé kerüljenek. Az ügyészi, a bírósági szerveknek és a vállalati jogtanácsosoknak egyaránt segíteniük kell a társadalmi bíróságokat. Szénási Géza befejezésül kérte, hogy az országgyűlés fogadja el beszámolóját. A szünet után az országgyűlés áttért az interpellációkra. Ezt megelőzően az elnöklő Vass Istvánná bejelentette, hogy Nagy Zoltán képviselőnek az országgyűlés legutóbbi ülésszakán Özd várős vízellátásával kapcsolatban előterjesztett interpellációjára az Országos Tervhivatal elnöke írásban adta meg a választ. A válaszlevelet Huber Lajos, az országgyűlés jegyzője olvasta fel. Ezt követően számos interpelláció hangzott el. A válaszokat mind az interpelláló képviselők, mind az ország- gyűlés elfogadták. Az országgyűlés ülésszaka az elnöklő Vass Istvánné zárszavával ért véget.
