Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-04 / 129. szám
Csütörtök, 1964. június 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP &10-S HÍR — Nocsak! Nyomás! hang Nagy Károlyé. Meglódul a csille, most már könnyű mozgásban tartani. Az emberek kezüket rajta tartva kísérik. A szalagfűrészek éles harsogása egyetlen hatalmas zümmögés, mintha nagy darázs döngne konokul és kitartóan a lombok fölött. Az üzem sorra nyeli el a fával megrakott csilléket. Kifelé már »árut« hoznak az apró kocsik. 1958 óta Szentén működik a kaszói erdészet fűrészüzeme. Két műszakban, nappal és éjjel is dolgoznak az emberek. Sokféle és -fajta kész- és félkész árut gyártanak itt. Németh Attila, a részleg vezetője a következőket mondja: — Parkettból (félkész áru) 335, bányadeszkából 2900, mezőgazdasági rövid fűrészáruból 165 köbméter készítését írja elő a tervünk. De készül itt A búzatábla széléről kiált az elnök: — Horváth Pali bácsi nem járt erre? — Fél órája arra ment’ — mutatnak az ellenkező irányba az asszonyok. Biztosan ott lesz a csemegekukoricánál. Motor robog a poros dűlő- úton. A táblákon sorra mara- doznak el a szorgoskodó emberek. Mindenki látta valamerre Horváth Pált, a fonyódi Magyar Tenger Tsz mezőőrét, de hogy most hol van, azt senki sem tudja megmondani. — Olyan ám az öreg, mint a tünemény. Hol itt, hol ott, mindig máshol tűnik fel — mondja Mura József, a szövetkezet elnöke. Vagy egyórai keresgélés után végül is a vasúti őrháznál igazítanak útba bennünket. — Erre ment a falu felé, biztosan ebédelni... — Ebédelni? Délután négy óra van — töpreng az elnök. — Mindegy, megnézzük, talán otthon van .. • Végül takaros háza udvarán találkoztam a szikár termetű emberrel. — Hazanéztem egy kicsit. Most úgyis népes a határ. Ilyenkor nem nagyon kockáztatja meg senki, hogy a tilosban járjon. — Később megteszik? — A tagok nem. Inkább az idegenek. Azok pedig csak akkor merészkednek ki a határba, amikor már »tiszta a levegő«. — Mire kell leginkább vigyázni? — Sok érték van már. Köny- nyen megdézsmálhatják a szénát meg a dűlőutakon a füvet is. — De nemcsak a szó szoros értelemben vett őrzés a feladata — mondja az elnök —1 megkértem, hogy figyeljen egy kicsit a munka minőségére is. Meg ha látja, hogy kártevő vagy gyom pusztítja a növényeket, szóljon, hogy idejében intézkedhessek. Különösen a burgonyatáblákat figyeli most. Meg számon tartja azt is, hogy ki kapálta meg és ki nem a kimért területet. — Ezek szerint emberekkel is kell foglalkoznia? — Bizony meg kell mondani azt is, ha valaki rosszul végzi a munkáját. Van, akinek ez nem tetszik. De ha rosszul sikerül valami, akkor azt mondják: minek van az elnök meg a csősz? Ha valakit figyelmeztetek, hogy rendesen dolgozzon, azért még nem haragudhat meg. — Ezerkértszáz holdon enyfl Pécs mj. Városi Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osztálya oklevelet építéssmér- nölsöt vagy okleveles mérnököt keres fölvételre. Fizetés a 1222/a kulcsszám szerint. Lakásbiztosítás megegyezés szerint Jelentkezések önéletrajzzal az osztály címére küldendők, (31138) kislakásokhoz stukatúr deszka, nyári karámok építéséhez deszka, gömbfa és mintegy 700 000 söröshordó dugó. Az üzemben évente 8000 köbméter fát dolgoznak fel. Ebből a mennyiségből a hulladékon kívül a pénzzé tehető kész- és félkész áru 4600 köbméter. Az üzem csarnokhoz hasonló. Tető ugyan van az emberek és a gépek fölött,-ám a falakon ajtó és kapu nagyságú »rések« tátongnak. Nem figyelmetlenségből, hanem mert kellenek ezek a »nyílások«, különben hogyan táplálnák a fűrészeket? Persze a kapukon nemcsak a csillék gurulnak be, szabad bejárása van a szélnek is, s bizony időnként felkapja, szétteríti a friss fűrészport. A gépek mellett párban dolgoznak az emberek. Mozdulatuk kimért, összehangolt. Beszélni inkább csak a szemüknyi megbízatással nem könnyű ellátni a feladatokat. Főleg gyalogolni nehéz hatvanhat évesen. — Ha nagyon elfáradok, leleülök egy kicsit a dűlőút mentén. Meg ha találkozom emberekkel, néhány szót beszélgetünk. — Estére kelve nagyon elfáradhat ... — Nem tudok én aludni. Ha egy jót szundítok, utána csak forgolódom, öregkorában már kevés alvással is beéri az ember. — Mikor kerül este haza? — Hát azt nehéz kiszámítani. Sokszor van már tizenegy óra is, mire hazavetődöm. Este kell leginkább vigyázni. — Mikor indult ma reggel? — Bizony még egészen reggel volt. Korán kellett menni Ordacsehibe, mert van ott egy emberünk, aki még nem kapálta meg itt a krumpliját. Kétszer üzentem neki, nem jött, most elmentem magam. A fia panaszkodik, hogy gyakran ebéd nélkül van kinn késő éjszakáig. — Amikor már nem győzöm haza várni, kimegyek én is. öt beküldőm, és én maradok kinn. — Találkoztak már »szarkával«? — Még nem. Az ember hiába figyeli őket, nem jönnek. Aztán este későn, amikor hazatér, akkor előfordul, hogy megdézsmálják a közöst. De csak egyszer tudjam valamelyiket elfogni... — mondja a mezőőr.' Esteledik. A tagok hazafelé készülődnek a határból, Horváth Pál most indul kifelé. Vigyázza, őrzi a mezőt. kel beszélnek. A csarnokot betöltő zúgásban elvész a szó. A megrakott csilléket Nagy Károlyék lefékezik a gépek mellett. Ha a rakomány »erős«, a két fűrészes egyszerre mozdul, a rönk felkerül az »asztalra«, s hangot vált a sokszáz- fogú fémlap: hersegése búgás- sá mélyül, végül is deszka — vagy amit éppen akarnak — lesz az anyagból. Novák József—Tóth Kálmán, Báli Ferenc—Fodor Sándor, Nagy István—Szilre József óráról órára ismétlik ugyanazokat a mozdulatokat. Szünet csak akkor van, ha fűrészt cserélnek. Egy műszakban hat-hét alkalommal állnak le néhány pillanatra a gépek. A fűrészeket Hoffmann János élesíti. 200—250 méter hosszú- ságnyi fűrész köszörüléséről van szó műszakonként. Természetesen az élesítés géppel történik. A kis körfűrészen asszonypár dolgozik: Novák Józsefné és Berke Lászlóné. Az ő munkájuk könnyebb: parkettnak való anyagot szabdalnak. A dugók Maronics János és Der- gecz József keze alól kerülnek ki. Műszak után az öltözőbe lépő idegen azt is hihetné, hogy két tucat molnár adott itt egymásnak találkozót: lisztesek, illetve fűrészporosak még az arcok is. Igaz, van megfelelő zuhanyozó, mosdó, csak ... — ... nem mindenkor tudjuk használni — panaszolja Nagy Károly. — Ha nappalos a brigád, műszak után nem érünk rá, futnunk kell a vonatra. Éjszaka szívesen pótolnák a tisztálkodásra fordított időt, de ebben a kérdésben még nem sikerült megegyezni a vezetőkkel. Pedig de egészséges volna ez az egyezség! G. S. Szerencsés lottózók Mozgalmas nap volt tegnap az OTP Somogy megyei igazgatóságán, ahol a déli órákban Zrínyi János mezőcsokonyai bognár benyújtotta azt a négy- találatos lottószelvényt, amely - lyel 150 401 forintot nyert. Zrínyi János évek óta rendszeresen lottózott. Csaknem az egész nyereményt a takarékban helyezte el, csupán néhány száz forintot tartott meg magánál. Ugyancsak tegnap jelentkezett a megyei igazgatóságon Halmai Jenő kaposvári fodrász, aki a közelmúltban egy kollektívával már 86 000 forintot nyert. Most ugyanezekkel a szelvényekkel egy Skoda Touring Sport személygépkocsit sorsoltak ki neki a tárgy- nyereményhúzáson. Az utóbbi nyertes szelvény tehát több mint 180 000 forintot hozott a lottózó kollektíva konyhájára. NAGYON SZÉPEKET HALLOTTAM erről a brigádról. Mindenki csak dicséri őket, néhányan irigykednek is rájuk. Miért? Mert tavalyi átlag- keresetük 4400 forint volt, s erre ki ne irigykednék? Ahol gyorsan be kell fejezni az építkezést, oda viszik a Takács-brigádot. Ismerik őket megyeszerte, de még a megyén túl is. Pécsen például már régen dolgoztak, mégis sokan emlegetik, hogy egypár nap alatt bevakoltak háromféle réteggel egy egész bérházat. Azt is mondják róluk, hogy nem tehetnek melléjük annyi segédmunkást, amennyinek ne tudnának munkát adni. Dolgoztak már tizenöt segédmunkással is, és a tizenöt közül egy sem tétlenkedett. Az Építőipari Vállalatnál azt mondták, hogy ha csak ötven ilyen kőművese volna a megyének, nem győznének új házakat tervezni... Ügy tudtam, hogy most az északnyugati városrészben dolgoznak. Odamentem, hogy beszélek velük, de nem találtam őket: Siófokra kérték a brigádot, mert gyorsan be kell fejezni két szálloda építését. »Mikor jönnek vissza?« »Már hétfőn« — hangzott a válasz. Hétfőn megint nem találtam őket, mert Siófokról nem engedték el Takácsékat. Oda utaztam. Már nagyon érdekelt, hogy mi lehet a munkamódszerük. Milyen különös ismertetőjel van ezeknek az embereknek az arcán? SIÜFOKON zuhogott az eső, fújt a szél, az utcán alig jártak. »No, hiába jöttem ... Nem fogok itt egy árva lelket sem találni, nemhogy egy egész brigádot...« — gondoltam. De kellemesen csalódtam. A csupasz, hatemeletes szállodákból kopácsolás hallatszott. A betonlábak között és a tetők alatt dolgoztak. Nem is kellett a munkavezetőt keresni, már az első munkás tudta, kik azok a Takácsék, és hogy a másik épületben dolgoznak. A legfelső szinten találtam meg őket. Az elképzelt különös ismer- tetőielet nem találtam meg egyikük arcán sem. Egyformán sváicisapka volt a fejükön, és egyformán malterpöttyös volt az arcuk. — És a többiek? — kérdem. — Nincsenek többiek. Hárman vagyunk a brigádban. Most csak én meg Sanvi dolgozunk, Jóska, a brigád vezetőnk beteg... A kőművesek baja, a derékfájás ... De holnapután már itt lesz. Nem bírja a fekvést sokáig — mondja Friss Lajos. {Tehát csak hármán vannak ebben a neves brigádban. Huzat van. Még csak az ajtó- és ablaktokokat építették be, a szél szabadon jár-kel az egész épületben, az eső kitartóan mossa a falakat, a csatornát még nem építették meg, egy-két helyen patakban folyik a víz az épület külső falán. — MI A HÍRNÉV ALAPJA? Mi a titka a Takács-brigádnak? — Nincs itt semmi csoda ... Szeretünk dolgozni. Egyrészt, mert dolgozni jó, meg azért is, hogy jól keressünk. Talán a »titokhoz« tartozik az is, hogy a munkaidőt nem tartjuk nyolc órának. Reggel fél órával előbb elkezdjük, délben is le lehet Venni ennyit az ebédidőből, este is itt maradunk egy kicsit, ez naponta másfél óra — de több ennél, mert az ember benne van a munkában. — És mi az igazság abból, amit a segédmunkásokkal kapcsolatban mondanak? — kérdem Kiskovács Sándortól. — Előfordult, hogy. sürgős munkánál kaptunk egy tucat segédmunkást. De általában hárommal dolgozunk. Megtanítottuk őket simítani. Befogjuk őket is, sokat jelent ez. Takácsék mellett jó dolog segédmunkásnak lenni. 3000— 3400 forint körül keresnek. Igaz, hogy meg kell izzadniuk érte, de nem bánja egyikük sem. — Kellemetlenségek? i — Velünk ritkán fordul elő. Anyaghiány miatt még sosem álltunk. Takács Jóska, a brigádvezető jó szervező, mindig előre intézkedik... Csak a fürdőszoba ... Ezt nem Takács szervezte, meg is látszik ... — Milyen a fürdőszoba? — kérdem, mert csak nevetnek. — Hát itt, Siófokon. A Kiss János altábornagy utcában lakunk egy fürdőszobában hatan. Szerencsére elég nagy a fürdőszoba, meg ki is vitték a kádat, éppen elférünk ... — Hány éve dolgoznak együtt? A hagyományos vasutas ifjúsági találkozót a KISZ központi bizottsága, a KPM I. Vasúti Főosztálya és a Vasutas-szakszervezet elnöksége az idén Szegeden rendezi meg. A találkozóra a MÁV Pécsi Igazgatóságának egész területéről 1000, Somogy megyéből 175 fiatal utazik június 28-án Szegedre. Színesnek, érdekesnek ígérkezik a találkozó műsora. A — Tizenöt... Ügyhogy szerethetjük egymást, elhiheti... — nevet Kiskovács Sándor, és abbahagyja egy kicsit a vakolást. Fenn áll a faállványon, és a mennyezetre csapkodja a maltert. Mikor elfogy, leugrik a deszkáról, és rágyújt, míg a segédmunkás betolja talicskán a következő malteradagot. — Tudja, tizenöt évvel ezelőtt is éppen ilyen jól kerestünk. Csak most többet kell dolgoznunk érte... Azért, mert tizenöt évvel öregebbek lettünk. Akkor jobb erőben voltunk ... Persze most sincs semmi baj, csak időnként érzi az ember, hogy dolgozott... — mondja Friss Lajos. A hosszú, sovány segédmunkás közben megérkezik a talicska malterral. Kiskovács Sándor már föl is lép az állványra, belemeríti a serpenyői. — Sűrű. — Csak ennyit mond. s a segédmunkás máris hozzálát a hígításhoz. Vizet hoz meg cementet. Friss Lajos az ajtóban álldogál. A másik szárnyon vakolt, s most átjött ide beszélgetni. ■ — HÄNY forintot loptam EL maguktól? — kérdem. — Órabérben -beszélgettünk ... Nálunk az tizennyolc forint... — Velem ingyen beszélgetett, mert vakoltam közben — mondja Kiskovács Sándor, miközben maltert csap a meny- nyezetre. — Mit szeretnének? — Majd üdülni ebben a szállodában, melyet most építünk... Az eső változatlanul esik. Overallos, malter rágta kezű emberek emelgetik a serpenyőt és a simítót. Üj szállodák épülnek. Itt dolgozik ez a két ember is. Híres emberek, pedig »csak« hétköznapi munkások. S. Nagy Gabriella vasutas fiatalok különvonatát Szegeden fúvószenekar fogadja. Délelőtt 10 órakor a városi parkban nagygyűlést rendeznek, tizenegy órától kultúr- és sportműsor, fürdés, városnézés szerepelt a programban. A vasutas fiatalok országos találkozójára a békéért folyó harc, a KISZ II. kongresszusa és a vasút előtt álló feladatok végrehajtásának jegyében készülnek a részvevők. Kercza Imre A közelmúltban expedíciós próbán vett részt a Bartók Béla Általános Iskola úttörőcsapata. Három útvonalon kellett megközelíteniük a célt. A közbeeső állomásokon kérdésekre kellett felelniük a pajtásoknak és ügyességüket bemutatni. A célba érkezés után az ötödik osztályosok bográcson paprikás krumplit készítettek, a hatodik osztályosok szalonnát sütöttek, a hetedikesek teát főztek. A negyvennégy őrs 260 tagja jól szerepelt, a pajtások 90 százaléka megszerezte a húsz pontot. Az úttörők már az első állomáson akadályba ütköztek; bctomfalat kellett mászniuk. Közös erővel sikerült. (1. kép.) »Készen van a paprikás krumpli, tanár bácsi, tessék megkóstolni!« (2. kép.) Szépen pirul a szalonna. <3. kép.) F 0 RÉSZESEK — A A fonyódi mezőőr Országos vasutas ifjúsági találkozó Szegeden A MÁV Pécsi Igazgatóságának egész területéről 1000, Somogybát 175 fiatal utazik Szegedre
