Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
A KAPOSVÁR CÍMŰ KÖNYVHÖZ Zádor Mihály könyvét hosz- szú várakozás előzte meg. Érdeklődéssel olvasgatjuk a Kaposvárról szóló szép kiállítású, megnyerő külsejű könyvet. Elismerés illeti a városi tanácsot azért a támogatásért, amellyel a könyv elkészüléséhez a kutatók közreműködését, a könyv megjelenését lehetővé tette. Kaposvárral foglalkozik a könyv az új, komplex históriai, építészettörténeti, építőművészeti, településtörténeti, idegenforgalmi, valamint szociográfiai módszerek alkalmazásával — mondja bevezetőjében a szerző. A felszabadulás óta először most nemcsak az érdeklődő nagyközönségnek, hanem a szűkebb szakmai közönségnek is sok adatot, új magyarázatot tartalmaz a könyv. Ha a bevezető szerint a szerző valóban dialektikus összefüggésben tárgyalja Kaposvár kialakulását és fejlődését, akkor a megfelelő arányok megtartásával művészettörténeti-helytörténeti városmonográfia születik. Örömünkbe azonban jó adag üröm vegyül, mert nem így történt. Az aránytalanságok sokat rontanak a mű értékén, különösen akkor, ha kevés az építészeti emlék. A bevezető szempontjait, célkitűzéseit nem valósította meg a szerző. Így bizonyos kétség merül fel bennünk és joggal. Ha építészettörténeti szemmel vizsgáljuk a könyvet, akkor a történeti-szociográfiai stb. túl- magyarázást sokálljuk. A könyv írója nem találta és nem is találhatta meg a helyes arányt. A régészet iránt érdeklődő építészettörténészt kísértette a napjainkban oly gyakori szociográfiai-demográfiai vizsgálódás, és ehhez kapcsolhatjuk a többi elnagyolt vizsgálódási szempontot is! Ebből lett a határozatlan állásfoglalás, a széteső, laza szerkezet. Hiányzik a fejezeteket, a vizsgáló szempontokat összefogó dialektikus gondolati lánc, ami az új, komplex kutatás alapvető követelménye. Napjainkban senki sem lehet polihisztor — ezt bizonyítják a bosszantó elírások és félreértések, a Szerteszét folyondárként kúszó, a lényegtelent is lényegesnek feltüntető fantázia is. Nem célunk a könyv részletes és tudatos kritikája, hiszen az szaklapba kívánkozik. Néhány alapvető tévedésre, tájékozatlanságot eláruló hibára azonban nem árt fölhívni a figyelmet, hisz mint már mondottuk, új korszakot kezdő, alapvető kiadványról van szó. Ügy érezzük, kötelességünk az úttörő kezdeményezések folytatását jó irányba, helyes útra serkenteni észrevételeinkkel. Ezt kívánja tőlünk a hitelesség tudata, a marxista történelem- szemlélet. Sorolhatnánk a hibákat, a tévedéseket, de úgy véljük, hogy ha csak a legkirívóbbakat, a legfélreérthetőbbeket és a hiányokat ismertetjük, akker is elértük célunkat. Mint már említettük, új régészeti és építéstörténeti adatokat is tartalmaz a könyv. Sajnálatos, hogy az új tételek, elméletek igazolására — ' főként a régészeti részben — nem a legújabb publikációk értékeléseivel dolgozik a szerző. Így a történeti rész elnagyolt, téves, hiánj'zik belőle a dialektikus gondolatfűzés, sokszor önmagával és a hivatkozott munkákkal Is ellentmondásba keveredik. Például a könyv a keltákat Darnay Kálmánnak Somogy őskora című, az 1910-es években írt munkája alapján a Kapóson hajózva tiözza Somogyba, míg az ugyanitt idézett Kogutowicz Dunántúl és Kisalföld írásban és képben című, 1930-ban megjelent és lassan elavuló munkájában is világosan lápos, meglehetősen gyors folyású, nagy esésű folyóról beszél, ami még a tutajos közlekedést is kizárja!. Véleményünk szerint a régészeti-történeti részhez — tekintettel a sokrétű vizsgálódásra — elegendő lett volna a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállítása vezetőjének használata. Ha viszont a szerző minden kétséget kizáró régészeti-történeti megállapításokat akart az asztalra tenni, akkor elengedhetetlenül szükséges lett volna az elmúlt húsz év összefoglaló, dialektikus szemléletű irodalmának feldolgozása is! Nem tartjuk szerencsésnek a Kaposszentjakabbal való hosz- szú, fejezetenként visszatérő és mégis elnagyolt bizonyga- tást Kaposszentjakabnak semmi építészeti köze sincs Kaposvárhoz. Egyébként is az ásatások még nem fejeződtek be, a feltárás végső értékelése nem történt meg. Honnan veszi értékeléseit és igazolásait a szerző erre vonatkozóan? A jegyzetekben nem hivatkozik az ásatóra, Nagy EmeséreIV. Itt kell megjegyeznünk, hogy az erősen vitatható római kori korai magyar feudális (»román stílusú«) épitéstörténeti kontinuitáselmélet igazolására Zádor Mihály saját magához, az építőművész-művészettörténész Zádor Mihályhoz fordul segítségért. Saját kéziratos dolgozata szerepel hivatkozásként! A fölösleges szentjakabi rész helyett a zavarosan tárgyalt és egyáltalán nem megnyugtatóan lezárt kaposvári vár kialakulásával és fejlődésével kellett volna bővebben foglalkozni. Ehhez elengedhetetlen Borsodi-Bevilaqua Béla, Ta- káts Gyula és mások leírásainak, föl jegyzéseinek, kutatásainak ismerete és feldolgozása, valamint a Rippl-Rónai Múzeum adattári anyagának ismerete is. Ide kívánkozik megjegyzésül, hogy mindenféle hivatkozás és magyarázat nélkül, csak látszatra is elfogadhatatlan az Ambling-féle metszet félremagyarázása. A várossá fejlődéssel kapcsolatban megfeledkezik a szerző a helyi szakemberek kutatásairól is. Ezeknek ismerete a komplex Kaposvár-ku- tatáshoz elengedhetetlen. Jó lett volna — ha máshol nem, a városról szóló, felszabadulás utáni irodalomjegyzékben — erről megemlékezni. Ehelyett sok olyan haszontalan és használhatatlan kiadvány szerepel, mint Borsi Darázs József erősen dilettáns ízű, minden tudományos állásfoglalást nélkülöző, szubjektivista és kispolgári szemléletű »Sétá«-ja. Az 1848—49-es polgári forradalomra és szabadságharcra alig jut tizenöt-húsz sor. Az 1918-as polgári demokratikus forradalomra négy«öt sort, a Tanácsköztársaságra egy oldalt szentelt a szerző. Ügy gondoljuk, hogy ennyire nagyvonalúan elintézni ezeket a hősi korszakokat még »építéstörténeti« szempontból sem lehet. De mit látunk akkor, ha ugyanezeket a korszakokat történeti-szociográfiai szempontból vizsgáljuk? Nem tudjuk mire vélni általános megállapításait a szabadságharcról és Noszlopyról. A polgári forradalom történetét a konzervatív Reiszigre és a reakciós Bereczkre alapozza. Itt nagyszerű alkalom nyílt volna a polgárosodó város bátor, forradalmi kiállására, a kaposvári céhlegények, mesterek ál dozatvállalására hivatkozni, ezt a kort helyesen bemutatni. Miért került háttérbe az 1849 nyarán három hónapig saját magát fenntartó forradalmi Somogy? Pedig ennek országos jelentősége volt! Csokonai Somogy megyei és kaposvári napjait tele hibával állította össze a szerző, önmagával is ellentmondásba kerül amikor 1794-ben Kaposváron íratja meg a Dorottyát a kői tővel. Csokonai ekkor még diák volt Debrecenben! S mint később Zádor Mihály beszámol Széchenyi főispán beiktatásáról (mely 1798. július 4-én történt), akkor nem értjük, hogy mi ez. Véleményünk szerint nem reális az a kép, melyet a századforduló kulturális, társadalmi, gazdasági képéről kapunk. Kaposvár munkásmozgalma elsikkad az általános frázisokban, a közhelyszerű megállapításokban. A huszonöt éves Horthy-re- zsimről is kevés a társadalmipolitikai összefüggés. Helyre- igazításként: a kanadai Kaposvárt még a századforduló táján alapították a kivándorolt somogyiak. Bosszantónak találjuk, hogy a fasizmust csak elnagyolva, vázlatosan intézi el a szerző, és a második világháborúra csak egyetlen mondat jut. Téves az ÉDOSZ- kaszinó története. Hiányzik a cukorgyári vezetők két világháború közötti »munkáspolitikája« és az is, hogy a klerika- lizmus és a sovinizmus hogyan terpeszkedett rá a Hor- thy-idők Kaposvárénak kispolgárságára. A könyv leggyengébb fejezete a »Kaposvár fejlődése a felszabadulás után, az épülő szocializmus korában«. Ha csak a képeket vetjük össze a szöveggel, akkor is láthatjuk a szembetűnő ' aránytalanságot. Érthetetlen, hogy városunk legújabb kori történetéről — melynek igazán cselekvő részese az ember, és a komplexvizsgálatra igazán szép példát kaphatnánk — csak néhány általános mondatot olvashatunk. Keresve sem találunk elemzést a város lakóinak ösz- szet.ételéröl, a régi, kispolgári, kistisztviselői város átalakulásáról. Pedig rendelkezésre áll az 1960-as népszámlálás jó néhány kötete. Hasonlóan a kulturális forradalomról sem olvashatunk semmit. Sértő az a nagyvonalúság, hogy amíg egy- egy fejezetre átlag ötven-nyolc,- van hivatkozás jut, ezzel szemben 1945-től napjainkig csupán egy jelzett adat néhány füzetet említ. Értékéből sokat levon az is, hogy egyetlen levéltári forrásra sem hivatkozik itt. Semmiféle adattal sem gyarapszik tudásunk a kapitalizmus felszámolásának esztenéeir& sem. A szocialista forradalom szerinte lezárul ' a földosztással. A meg nem valósult építészeti terveknek több sort szán Zádor Mihály, mint szocialista korszakunknak együttvéve! Elfogadhatatlan az a módszer, hogy fölösleges illusztrációszaporítással, a témához nem vágó részletekkel foglaljunk el oldalakat. (Gyulai vár, szekszárdi tanácsház, kunszentmik- lósi tanácsház, Kaposszentja- kab stb.) Ilyen összeállítás alapján azt hiheti az olvasó, hogy az 1925-ös Bereczk-féle »kommersz-mű« óta nincs előrejutás! Vitatkoznunk kell ezen. Nem az építészettörténésszel, hanem a város-, hely- és társadalomtörténetet is ismertetővel — elsősorban a szerkezeti önkényeskedéséért. Mert bár Zádor Mihály ügyes szerző, de építészettörténeti pozitívumai mellett sajnos sajátosan bánik társadalmi, történeti eseményekkel, fordulókkal. Érthetetlen az a kutatói szaktájékozatlanság, ami a jegyzetek közt található. A források megbízhatósága kétséges, a jelzetek pontatlanok. Talányos rövidítések, hibás idézetek vannak különösen az idegen nyelvű szövegben! Pontatlanság tapasztalható az Esz- terházy-levéltár anyagának ismertetésében is. Ilyen önálló hercegi családi levéltár a fel- szabadulás óta nincs. Nem pontosak a közölt írások jelölései sem! Több helyen elmarad a könyv teljes címe, a publikált mű jelzése. Sajnos, a jelzetek közül csak néhány újabb fővárosi adat és a Kaposvári Levéltár jelzetei megbízhatóak. Vitatkozhatunk a néha túlzouan szegényes hivatkozási any aggal is. Ez a szöveghez képest sokszor érthetetlenül kevés. így megértjük a sok meg- alapozallan és helytelen magyarázat, megállapítás és föl- tételezés eredetét, Ezek részben a lektorok jóvoltából maradhattak a könyvben, akik közül egy újkori egyetemes történész, kettő pedig mérnök. Nem érhetünk egyet azzal sem, ahogyan a szerző az intézményeket és hivatalos címeket egyéni módon összevonja, rövidíti vagy használja. Például a nyolcvanhét év óta működő Rippl-Kónai Múzeum egyetlen napig sem volt »Városi Múzeum«, a Szakszervezetek Országps Tanácsának székháza pedig nem azonos a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházával! A Kossuth Nyomdában készült szép kiállítású könyv élvezetes olvasmány. Sajnos, a szerzői bevezetőben említett célkitűzések nem valósultak meg teljesen a vázlatosan elmondottak miatt. És álljon itt intő például észrevételeink és korunk követelményei alapján: a jövőben inkább készüljön vékonyabb munka. Mert fiatal városunkról vaskor építészet- történeti monográfia és elsősorban csak építészettörténeti monográfia nem születhet buktatók nélkül! Andrássy Antal Draveczky Balázs Sztárok és filmek a canne sm fesztiválon A LÁTVÁNYOS külsőségek és a közepes filmek ^jellemezték az idei carmes-i ([fesztivált. A színhely valóban (»impozáns. A Földközi-tenger ^partján, a pálmafákkal szegélyezett Boulevard de la Croi- selte-n, méregdrága szállodák Sorában emelkedik a Fesztiválok Palotája minden igényt kielégítő mozitermével, iro- 'da- és klubhelyiségeivel. Az épület tetőterraszáról felejthetetlen kilátás nyílik a tengerre, a halászbárkák, vitorlások fehérpontjaira, a sötétkék vízre és a strandok, az úgynevezett plage-ok színes nyug- 'székeire. A palota lépcsőjét vörös »szőnyeg borítja. Itt mennek 'fel az esti előadásokra az elő- *kelő vendégek. Itt vonulnak 'be a sztár ok, a fesztivál kedvencei a rendőrkordon védelmében, a fényképészek, film- operatőrök kameráinak pergőtüze alatt. Körülöttük a lépcső alján, a kapu előtt, az (Utcán bámészkodó kiváncsi tömeg. A sztárokat bámulni, 'lépteiket, tetteiket lesni — 'hagyomány a cannes-i fesztiválon. A lapok naponta köz- 'lik a legfrissebb szenzációkat. 'Azt, hogy Jean Marais feltűnt néhány órára, majd elhagyta a várost. Megjelent és [egy napig itt tartózkodott ,Sophia Loren, Jean Paul Belemondó elveszítette a pénztár- [Cáját, Anthony Quinn borotvá- »latlanul jelent meg, mert új (filmjéhez szakállt növeszt. A fesztivál, legalábbis első (felében alig nyújtott igazi ,nagy élményt. A megnyitó gálaesten versenyein kívül A i római birodalom bukása című »»amerikai szuperprodukciót vetítették Sophia Loren főszereplésével és személyes megjelenése mellett. A film így (sem aratott sikert, minit ahogy Belmondo személyes va- 'rázsa sem tudta megmenteni a franciák első versenyfilmjét a [megérdemelt rossz kritikától. A films a Százezer dollár a tűző napon ugyanis nem több (jól elkészített filmpcnyvánál (Sok verekedéssel, üldözéssel, (Vagánykodással, cinizmussal. (Csalódást okozott Az öreg hölgy látogatása című ’ Diir- frenmatt dráma nyomán ké- »szül't nyugatnémet film, A látogatás is, pedig a megfiatalított »öreg hölgyet« Ingrid Bergman játszotta. A filmből 'hiányzik a dráma társadalom- (kritikája. Az átdolgozás szentimentális elemekkel vegyített szerelmi történetté szűkítette a művet A VÉLEMÉNYEK MEGOSZLOTTAK. A látogatásról, akárcsak szinte valamennyi filmről. Ilyen széles körű nemzetközi közönség köméiben ez érthető. Így oszlottak meg a vélemények a rendkívül tehetséges és fiatal kora ellenére! sok vihart látott francia rendező, Francois Truffaut új filmje, a Sima bőr körül is. Első látszatra nem .több szokványos szerelmi háromszögtörténetnél. A mindennapi drámát azonban szokatlan szemszögből mutatja meg, leleplezi a titkos kapcsolat erkölcsi zsákutcáját, a bujkálást, hazudozást, amely megöli a szerelmet. A fesztivál egyik legérdekesebb bemutatója kétségkívül a japánok Asszony a homokban című filmje. Égy férfi látszólag véletlenül homokszakadékba kerül egy asszony mellé, aki már régen ott él és azon dolgozik, hogy a falu népét megmentse a szüntelenül hulló, omló homoktól. A férfi lázadozik, szabadulni akar a kellemetlen helyzetből, de minden kísérlete sikertelen. Egyetlen menekvés, egyetlen megoldás számára a munka. Dolgoznia kell. Amikor vizet talált a homok alatt, s már elmehetne, már nem is kívánkozik el olyan nagyon, hiszen most már úgy- is mehet, ha akar. Irreális, jelképes történet, helyenként vontatott, de nagy erejű művészi megformálásává, érdekes, elgondolkodtató. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK filmművészete jelentős helyet foglalt el a fesztivál ranglistáján. Elsősorban Ja- romil Jires csehszlovák rendező Első kiáltás című szép és hangulatos filmjéről kell megemlékezni. Egy diáklány és egy fiatal munkás szerelméről és házasságáról szól: az ő életüknek egy napját mutatja be a film. A férfi, mint tele- viziószerelő, házról házra jár, miközben nemcsak a fiatal házaspár előéletének mozzanatai villannak fel a vásznon, de a mai Csehszlovákia életéről is valamelyes társadalmi keresztmetszetet kapunk. Látjuk a fiatalasszonyt is szülés előtt a kórházban, vajúdásának nehéz óráit gyermeke megszületéséig, az anyai boldogságnak addig a pillanatáig, amikor látja és hallja újszülött gyermekét, A film rendkívül vonzó alkotás. Vonzóvá teszi sok lélektani finomsága, kedves iróniája, hiteles drámaisága, kiváltképpen a szülési jeleneteknél. A filmfesztivál közönsége előtt megérdemelt sikert aratott. A Szovjetunió két játékfilmet jelentett be a fesztiválra. Elsőinek A fehér karaván című grúz filmet vetítették, ez igen meleg fogadta tásban részesült. A grúz pásztorok életéből merített bensőséges történet a nyugati közönség nagy részénél is megértésre talált. A fesztivál második részében kerül sor a baráti országok többi filmjének bemutatására, köztük az Útitársnö című lengyel filmre, melyről kedvező hírek terjedtek el. VÉGÜL MAGUNKRÓL: akárhogyan alakul is a helyzet, a Pacsirtával nem vallottunk szégyent, megtapsolták, megértették, sokan gratulál- tag. Igaz, a kritikáik a film hibáit és szóváltették. A magyar művészeket, Tolnay Klárit, Nagy Annát és a film rendezőjét, Ranódy Lászlót szívélyesen fogadták. Gyakran fényképezték őket Can- nes-ban. A filmtől függetlenül is napról napra tapasztaltuk: érdeklődnek irántunk. Filmjeinkre és életünkre egyaránt kíváncsiak az emberek. S ez a tapasztalát nem rossz érzés. V. A. Cannes: Ranódy László, a »Pacsirta« rendezője a fűm főszereplőivel, Tolnay Klárival és Nagy Annával. (MTI Külföldi Képszolgálat)
