Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-14 / 111. szám

Csütörtök, 1964. május 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP Jenő otthonra talált P sak annyit tudtam, ami- kor elindultam Nemes- dédre, hogy a tanács segítsé­gével megmentettek egy gyere­ket. Hogy mikor és kit, azt nem írta meg Nébli Istvánná a rá­diónak, Az egyik dokumentum- műsorban elhangzó szűkszavú közlés adta az ötletet, hogy fel­kutatom a megmentett gyere­ket. Bertók Illés nemesdédi ta­nácstitkár sokáig kutat emlé­kezetében. — Ö, régi história ez. Két évvel ezelőtt történt. — S a gyerek? — Az apjához került ötvös- kónyiba. Poros iratokat keres elő a titkár, összeszedi emlékeit. — Kutyaélete volt a fiúnak az anyjánál. Kikerekedik a történet. Horváth Máriának gyermeke született Takács Jenőtől. A kis­fiút a napszámból élő anya ne­velte. Az apa rendesen küldte a gyerektartást, időnként meg­látogatta a fiát. Közben meg­nősült, két gyermeke született, Horváth Máriának eleinte sem­mi baja sem volt Jenővel. At­tól kezdve volt terhére, hogy iskolába ment. A mindent meglátó gyereket kizárta, ha »■vendéget-« hozott a házhoz. Volt, hogy enni sem adott ne­ki, sőt jól megverte. Nébli Ist­vánná mindent látott, hallott, hiszen Horváth Mária szom­szédságában lakik. — Egy nap bejött a tanács­házára, s kérte, hogy segítsünk Jenőn. Mi állámi gondozásba akartuk vetetni, a fiú azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy csak az apjához megy — mond­ja a titkár. A tanács végül is megha- jolt a gyerek akarata előtt, értesítette az apát. Ta­kács Jenő elvitte a fiát ötvös- kónyiba. Horváth Mária nem nyugodott bele, följelentette a bíróságon. A tárgyaláson a ne­mesdédi tanácselnök elmond­ta, hogyan bántak Jenővel, s a bíróság az apának ítélte a gyereket. A tanácstitkár egy környe­zettanulmányt ad át. »A gye­reknek az anyához való viszo­nya nem jó, mert az anya többször gorombán bánt vele. Tudomásunk van arról, hogy a gyermek több esetben napokig más családnál tartózkodott.« A döcögő nyelvezetű irat utolsó előtti mondata szinte szíven ütött: »... a Jenő nevű gyer­mek gazdátlanul járja a fa­lut.« Nébli Istvánná sovány, jó­ságos arcú asszony. Határozot­tan, bátran fogalmaz. — Jenő meg az én István- kám pajtások voltak. Sokszor jött hozzám sírva a fiam: »Anyukám, engedd be Jencit, mert kizárta az anyukája!« Megmondtam a fiúnak, hogy bármikor szívesen látom, jöj­jön csak bátran, adok neki he­lyet. — Verte Jenőt az anyja? — De még mennyire! Este kilökte, hogy aludjon a disz­nóólban. Átjött mihozzánk, megaludt a fiammal. Reggel beállított Horváth Mária, meg­ragadta Jenő haját, az ágy széléhez verte a fejét s haza­zavarta. A fiú megszökött ott­honról. Az erdőszélen egy bo­kor alján feküdt, amikor rá­találtunk. Rosszul volt. Elő­ször magamnál akartam tarta­ni, aztán bevittem a tanácshá­zára. A következményeket is vállaltam, mikor elhatároz­tam, hogy segítek Jenőn... (Horváth Mária Néblinét is följelentette az apával együtt.) — Hallott azóta a gyerek- ről? — Igen, írt nekem, hogy jól érzi magát az édesapjáéknál. Amikor elvitték, azt mondtam a mostohaanyjának: »Ügy bán­ion vele, hogy nagyon sokat- -edett tízéves koráig.« Ä vöskónyiban az islcolá­” ba mentem először. 'Tam voltak bent a gyerekek, ÉM- vagy KPM vizs­gával nehézgépkeze­lőt Sz—100-as Dózer gyakorlattal felve­szünk. Kaposvár, Szántó Imre u. 19. sz. (82050) a közeli sportpályán kézilab­dáztak az igazgató vezetésével. Matáncsi Géza elkiáltotta ma­gát: — Hívjátok ide a lottós Ta­kácsot ! Zömök fiú vált ki a kapu mögött játszó gyerekcsapatból, s megindult felénk. Mögötte egy fejjel alacsonyabb gyerek szedte sebesen a lábát. — Ö az — mutatott az igaz­gató a gyerekre. — A másik meg a 'testvére. A két fiúval letelepszünk a fűbe. A testvérek sóskát rág­csálnak. — Hányadikos vagy? — kérdezem Jenőtől. — Hatodikos. Az öcsém meg ötödikes. — Mi a neved? — kérdem a mosolygó arcú gyereket. — Takács Jenő. — Mi a szösz, hát neked is Jenő a keresztneved? Hogyan különböztetnek meg bennete­ket? — Ö Jenci, én meg Jenő — magyarázza meg a hatodikos fiú. Nézem a két testvért. Jenő homlokán öreges ránc. Ko­moly, elgondolkozó fiú. Sokkal idősebbnek érzem, olyan fel- nőttesen beszél ez a tizenkét éves Jenő. — Megszerettél ötvöskónyi- ban? — Meg. Jobb nekem itt... Olyan voltam, mint az ürge, amikor idekerültem. Itt híz­tam meg. Az öltözékem, a kosztom is más. Jobban gon­domat viseli anyukám. — S az elején? — Egy kicsit szokatlan volt... Jenci meg Kati azt se tudta, hogy a világon vagyok. Aztán összeszoktunk. — Néblinére gondolsz-e? A kötcseiek büszkék a Csil­logó-hegyre. Jófajta borokat termett ez a határrész évtize­deken vagy évszázadokon át. Hogy miért adták ezt a nevet ennek a szelíd dombnak, ma már talán senki sem tudná megmondani. A pohárban csil­logó bor vagy az iszogatás után csillogó szem az elneve­zés alapja? Ki tudja? Tény, hogy hosszú időn át jó és sok bort adott a kötcseieknek. Az idő múltával aztán keveredtek a szőlőfajták, vénültek a tő­kék. Az utódok nem mindig követték bortermelő elődeik példáját: elhanyagolták a sző­lőket, s a hegy egyre foghíja­sabbá vált. Kivágták a tőké­ket, s néha nem telepítettek helyettük újakat Két éve újjászületési folya­mat kezdődött Kötésén a ház­táji szőlőkben. A Jóreménység Tsz 1959 óta már több mint 60 hold közös szőlőt telepített, olyan kitűnő borszőlőket, mint az olaszrizling meg a kék­frankos, ezenkívül csemege- szőlőről is gondoskodtak. Fel­vetődött a gondolat, hogy föl kellene újítani a háztáji szőlő­ket a Csillogó-hegyen, jó len­ne egységesen nemes fajtákat termelni a háztájiban is. És munkához láttak. Részben tsz- től kapott, részben pedig ma­guk előállította oltványokat te­lepítettek a kijelölt táblán, s mos már a hetedik holdnál tartanak. — Valóságos telepítési láz kezdődött a faluban — mond­ja Schmidt Gyula tsz-elnök. Megmagyarázza, hogy miért kedvező a szövetkezetnek a háztáji szőlők újratelepítéssel való összevonása. Korábban apró, pár száz négyszögöles szőlőparcellák akadályozták a szántóföldi táblák kialakítását, sőt helyenként a közös szőlő telepítését is. Most, hogy ki­vágják a régi tőkéket, ez a munka is könnyebben megy, és az új háztáji szőlőket keve­sebb fáradsággal művelhetik a szövetkezeti gazdák. A mély­forgatást a tsz rendelte és a gépállomás végezte. — Jobban jártam, mintha én forgattam volna a földet. 350 ölet telepítettem, s mindössze száznegyven forintot fizettem a gépi forgatásért — mondja — Hogyne! Apu megígérte, hogy elmegyünk a nemesdédi búcsúra. Akkor megnézem Irénke nénit. Jó volt hozzám, a fia meg barátom. — Milyen sorod volt Déden? Jenő nagyot harap a sóská­ba. — Apu küldte a gyerektar­tást, de anyám nem rám vál­totta fel, hanem a lányára. Le­vetkőztetett meztelenre s meg- csalánozott... — S Kóriyiban? — , Egyformán vesz anyu mindkettőnknek — mutatja lábbelijüket. — Most kaptuk ezt a papucsot. Nem tesz kü­lönbséget. Mindig hoz csokolá­dét a boltból. Tegnap este me­sét olvasott. Van egy nagy pi­ros labdánk. Tavaly beállítot­tuk aput a kapuba, s csakúgy döngettük neki a gólokat... — Szóval mind a ketten sze­retitek. Megsimogat édes­anyád? — Meg. — S a dédi is megsimoga­tott? — Meg ám, bottal! — szalad ráncba Jenő homloka. — Otthon vannak anyuék? — Apu Lábodon dolgozik most, anyu meg a tsz-ben. Apu minden hónapban megkeresi az 1600—1700 forintot. Tavaly nyáron háromezret a családi pótlékkal együtt'— büszkélke­dik Jenő a búcsúzáskor. "1VT ár hazafelé vitt a gépko- esi, s még mindig ma­gam előtt láttam a felnőttesen komoly hatodikost. S arra gon­doltam, vajon a dédi emlékek örökre megbélyegzik ezt a gyé­reket? Soha sem tűnik el a homlokáról az az öreges ránc? Lajos Géza Reichert Imre. 400 öl vegyes fajtájú szőleje volt, s most ehelyett telepített a kijelölt táblán fajtatiszta olaszrizlin- get. A régivel megvárja, amig az új termőre fordul, akkor az öreg szőlőt kivágja. —• Összefogtunk a rokonok­kal, ismerősökkel, és segítet­tünk egymásnak a telepítésben — magyarázza. — Több és jobb termést ad majd az új szőlő, mint a régi... Akadnak olyanok, akiknek korábban nem volt szőlejük, s most ők is telepítenek. Kasza Kálmán is ezek közé tartozik. Reichert Gézának két darab­ban volt a szőleje összesen mintegy 800 négyszögöl. Eb­ből csak 180 ölet hagyott meg, a többit kivágta. Ehhez, a fia- talabbjához csak azért nem nyúlt,' számít a termésére, amíg a 400 ölnyi új telepít- vény termést nem hoz. Nemcsak a szőlő telepítésé­ben fognak össze a szövetkeze­ti gazdák, hanem már jó előre gondolnak a további munkák­ra, köztük a permetezésre is. Lóhr András és Pacskó György például közösen emel egy kis épületet, s ^bban egy betonkád lesz a permetlé elkészítéséhez. Még olyan tízholdnyi öreg szőlő van szétszórtan, parcel­lákban, de rövidesen ezeket is kiforgatják, hiszen helyettük zömmel már újat telepítettek a gazdák. A korábbi vén, sok­fajta állománnyal szemben egységes szőlőfajtát, főképp borszőlőt telepítenek. No meg csemegeszőlőt is, hogy annak idején a szüretelőknek legyen mit csipegetniük... Jövőre már lesz olyan új te­lepítési terület, ahol szüretel­hetnek, s ezzel párhuzamosan egyre kevesebb régi háztáji parcelláról takarítanak be sző­lőt. A Csillogó-hegyen soka­sodnak az új, fiatal szőlők, amelyek háztáji gazdaságban vannak ugyan, de egységes táblában helyezkednek el. Ahogyan a telepítést, úgy a so­ron következő tennivalókat is sokan egymásnak segítve, ösz- szefogva végzik majd, Igv jut el a megújulás, a közös erő diadala a közös táblákról 3 csillogó-hegyi háztáji szőlőkbe is. Hernesz Ferenc ÚJ SZŐLŐK A CSILLOGÓ-HEGYEN KÉSZÜL AZ ŰJ KÖNYVTÁRHOZ VEZETŐ ÜT A Megyei Könyvtárhoz vezető utat készítik a Somogy megyei Építőipari Vállalat dolgozói. Az Ezredév utca folytatásaként húzódó új út 6 méter széles lesz, és mind­két oldalán 2,25 m-es zöld sáv teszi szebbé. A mintegy 130 méter hosszú útsza­kaszt május 20-án adják át a forgalomnak. Törvényességi határozatok A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKBEN gyakran felmerü­lő problémák ügyében az utóbbi időben több jelentős törvényességi határozat hang­zott el a Legfelsőbb Bíróságon. Ezek közül ismertetünk néhá­nyat. Egy mezőgazdasági tsz ré­szére az egyik állami építő­ipari vállalat tehénistállót és süldőszállást épített. Az építő­ipari vállalat pótlólag még 18 000 forint megfizetését kér­te, majd miután követelését el­utasították, pert indított. Föl- lebbezési óvásra az ügy végső fokon a Legfelsőbb Bíróság elé került, s az a következőket szögezte le: — A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek, szövetkezeti csoportok és állami tanácsi építőipari vállalatok vagy épí­tőipari kisipari szövetkezetek között keletkezett elszámolási vitát, mielőtt a bíróság elé vi­szik, a Magyar Nemzeti Bank­nál lefolytatott egyeztetési el­járásnak kell megelőznie. Ha egyezség nem jön létre, a Ma­gyar Nemzeti Bank dönt. Ame­lyik fél ezt a döntést sérel­mesnek tartja, bírósághoz for­dulhat. Ebben az esetben az előzetes eljárás a Nemzeti Banknál nem történt meg, ezért a keresetet idézés kibo­csátása nélkül el kellett volna utasítani. A Legfelsőbb Bíróság meg­semmisítette a járásbíróságnak azt a döntését is, amellyel a tsz részére ügyvédi munkadíját ítélt meg, mert »állami, illetve szövetkezeti szervek egymás közti perében ügyvédi munka­díjat, helyettesítési költséget, úti előleget vagy egyéb képvi­seleti költséget megítélni nem szabad.« EGY TSZ 204 000 FORINT KÁRTÉRÍTÉS FIZETÉSÉÉRT pert indított az egyik ter­ményforgalmi vállalat ellen. Előadta, hogy 1961-ben nagy­szabású csibeneveléshez kez­dett. Az etetéshez szükséges tápanyag 80 százalékát a vál­lalattól vette. Ez a tápanyag Brazíliából beszerzett földidió- darát is tartalmazott, de a csi­béiméi májelfajulást és bél­gyulladást okozott,. ennek kö­vetkeztében 13 750 baromfi el­pusztult. A járásbíróság megállapítot­ta a kártérítési igényt, a me­gyei bíróság elutasította. Tör­vényességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság a másodfokú íté­letet hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljá­rásra, valamint új határozat hozatalára utasította. A hatá­rozat indokolása szerint a ter­ményforgalmi vállalat azzal védekezett, hogy csak azután kezdett a takarmánytáp elő­állításához és forgalombahozá- sához, miután a földidiódarát szállító külkereskedelmi vál­lalattól szakértői véleményt kapott, amely szerint a táp­anyag etetése a baromfiakra nem veszélyes. Ez a. szakértői vélemény azonban téve- vált. A vállalat tehát olyan takar­mánykeveréket adott el, ame­lyet eddig sem ő, sem más ba­romfitenyésztéssel foglalkozó termelők nem ismertek. A ta­karmánykeveréknek nagy mennyiségben való előállításá­hoz és felhasználásához a me­zőgazdasági termelés növelése szempontjából jelentős népgaz­dasági érdekek fűződnek. Ez pedig az előállító és forgalom­ba hozó szervektől megkövete­li, hogy ha olyan alapanyagból készítenek takarmánytápot, amelyet eddig nem ismertek, csak azután bocsássák a ter­melők rendelkezésére, ha kí­sérleti tapasztalatok alapján meggyőződnek alkalmas voltá­ról. Az állami kutató- és kí­sérleti intézetek ehhez megfe­lelő felkészültséggel rendelkez­nek. A gondos eljárás megkö­vetelte volna a vállalattól, hogy ne elégedjék meg a la­boratóriumi vizsgálat eredmé­nyével, hanem a gyakorlatban végzett kísérletezés tapaszta­latait is beszerezze. Ezért a kártérítési felelőssége fennáll. A KÖZSÉGI TANÁCS EGYIK ALKALMAZOTTJA főkönyvelő lett a tsz-nél. A szövetkezet később a íölöttes szerv előzetes hozzájárulása nélkül felmondott a főkönyve­lőnek, s az erre bírósághoz for­dult, és a felmondás hatályon kívül helyezését kérte. A já­rásbíróság az ügyet a járási ta­nácshoz tette át azzal az indo­kolással, hogy a vezető állású dolgozó munkaügyi vitáját a íölöttes szerv, ebben az eset­ben a járási tanács hivatott éldönteni. Föllebbezési óvásra ezt a jogerőre emelkedett vég­zést a Legfelsőbb Bíróság tör­vénysértőnek találta. " — A Munka Törvénykönyve értelmében — hangzik a hatá­rozat — a termelőszövetkeze­tek dolgozóinak munkaügyi vi­táiban a járásbíróságnak van hatásköre. Ezúttal is a szövet­kezettel munkaviszonyban ál­ló vezető állású főkönyvelő munkaviszonyának megszünte­téséből eredő vita elbírálása bírósági útra tartozik. Ezért törvénysértő a járásbíróság végzése, amellyel az ügynek a járási tanácshoz való áttételét rendelte el. EGY TERMELŐSZÖVET­KEZET BRIGÁD VEZETŐ JE a szövetkezetből kilépett, és pert indított. Azt sérelmezte, hogy nem kapta meg a munka­egységei után járó 25 százalék irányítási pótlékot. A megyei bíróság a pert megszüntette azzal, hogy ez az ügy nem tar­tozik a bírói hatáskörbe. A Legfelsőbb Bíróság törvé­nyességi határozatában ellen­kező álláspontra helyezkedett. — A munkaegységre, a mun­kán alapuló jövedelemrészese­désre vagy szociális segélyre vonatkozó, általában a tagsági viszonnyal kapcsolatban fel­merülő vita eldöntése — ha a követelés a 300 forintot meg­haladja— a közgyűlés hatás­körébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy ha a tagsági viszony fennállása alatt e követelések miatt a szövetkezet és tagja közt vita keletkezik, a közgyű­lés hivatott eldönteni. Ilyen vitákra a bíróság hatásköre nem terjed ki. Ezzel szemben a kilépéssel, átlépéssel, a tag­sági viszony megszüntetésével vagy a kizárással kapcsolatos vagyonjogi igényről szóló ha­tározat ellen — kivéve a föld kijelöléséről hozott határoza­tot — a bíróság előtt keresetet lehet indítani. Ezekben a pe­rekben a bíróság hatásköre olyan vagyonjogi igény elbírá-^ lására is kiterjed, ami a tag­sági viszony tartama alatt egyébként nein tartozna bírói hatáskörbe. Ebben a perben kiderült, hogy a brigádvezető kilépésével kapcsolatban a közgyűlés vagyonjogi igényé­ről is döntött. Tehát ez az ügy bírósági hatáskörbe tartozik. Hajdú Endre Május 10-én megnyílt Csokonyavisontán (a fürdő- telepen) a földművesszövetkezet kezelésében levő gyógyvíz Kisvendéglő. M . »14 ..,4, álasziékos meleg éte­lek, frissensültek egész nap kaphatók. w Előzékeny kiszolgálás­sal várjuk a gyógyulni ágyó betegeket. (3206) í

Next

/
Oldalképek
Tartalom