Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-13 / 110. szám
Szerda, 1964. május 13. ( 3 SOMOGYI NÉPLAP Given asszony A Pécsi Kesztyűgyár a nagyatádiak kérésére a községben egy íióküzemet létesített Szakmunkások érkeztek az anyaüzemből, és a Fegyveres Erők Klubjában megindították a háromhónapos szakmunkásképző tanfolyamot ötven asszony részvételével. Ez munkát kapott alatt az idő alatt tökéletesen elsajátítják a szakmát — mondja Denik Béláné, a nagyatádi telep vezetője. A tanfolyam elvégzése után otthon dolgoznak normára, darabbérre. Egy-egy szorgalmas asszony havi 1300—1400 forintot is megkereshet. Fürge ujjak varrják a kesztyűket. ■'*! p*** A pécsi meó ts elégedett a munkával. A vériiato nagyol (eraiéshozamkra is köti tő jégkár élni biztosítás Az idén szép eredményekkel biztatnak a terméskilátások. Az őszi kalászosok jól teleltek, kielégítően fejlődik a tavaszi vetés. A termelőszövetkezetek a tervezettnél jobb termés betakarítására számíthatnak. Az Állami Biztosító minden évben a termelőszövetkezetek termelési tervében feltüntetett hozamok alapján veszi fel a biztosítást, és jégverés esetén kártérítést a kötvényben megjelölt mennyiség alapján nyújt (Ez szabja meg a kártérítés felső határát.) — Biztosíthatják-e a termelőszövetkezetek a várható magasabb termést? — kérdeztük Frimm Gézától, az Állami Biztosító igazgatójától. — Igen, és ilyenkor a nagyobb hozam alapján térítjük meg a kárt, így — jégverés esetén — érzékeny veszteségeket kerülhetnek el a szövetkezetek. Hozamfölemelést időpont kikötése nélkül mindaddig elfogad az Állami Biztosító, amíg a kérdéses növényt nem érte jégkár. — Mi a teendő a termelőszövetkezeti tagok háztáji területének jégkár elleni biztosításánál? — A termelőszövetkezet irodájába kell bejelenteni, ott összesítik őket, és jelentik nekünk. Jó lenne, ha a szövetkezetek tagjaik érdekében gondoskodnának arról, hogy jégveréskor mindenki idejében jelentse be a kárát, mert a késői bejelentést nem vehetjük figyelembe. A bejelentéskor fontos a dűlő megnevezése is, ahol a háztáji terület van. — Előfordulhat, hogy egyik másik szövetkezetben a hozamok leszállítása válik szükségessé bizonyos növényeknél. — A hozamleszállítást is be kell jelenteni. A repcénél legkésőbb május 15-ig; a hagymánál, a máknál, a paprikánál, a ricinusnál, a napraforgónál, a salátamagnál és egyéb konyhakerti magvaknál, a kukoricánál, a szőlőnél, valamint a gyümölcsnél június 25-ig; a dohánynál július 15-ig; egyéb növényeknél június 8-ig jelenthetik be. Későbbi bejelentéseknél a díj- csökkentést megadni nem lehet. A megyét már több korai jégverés érte, mely primőrökben okozott kárt — fejezte be tájékoztatóját az Állami Biztosító igazgatója. ‘ A Pamutfonő-ipari Vállalat kaposvári gyára fölvesz segédmunkás munkakörbe 18—28 éves korú nőket. Fölvételre kedden és pénteken lehet jelentkezni a Kaposvári Városi Tanács Munkaerő-gazdálkodási Hivatala által kiállított munkaerő-irányító lappal. (82031) ___________________________________________________ T egyenek meg mindent a kukoricatermelés fokozásáéit a falusi asszonyok Az élenjáró termelőszövetkezeti asszonyok megyei tanácskozásáról Mint hírül adtuk lapunk tegnapi számában, a megye vezetői tanácskoztak a munkában élenjáró falusi asszonyokkal. Ez volt az első olyan alkalom, hogy ilyen nagy plénumon vitatták meg a termelőszövetkezeti asszonyokkal a legsürgősebb és a legfontosabb feladatokat. Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke beszédében megvilágította, hogy a szövetkezetek további erősödéséért mit tehetnek az asszonyok, melyek azok a feladatok, amelyeknek sikeres végrehajtásában leginkább számítanak áldozatos segítségükre. Sokrétű a falusi asszonyok tennivalója Bőhm elvtárs beszéde elején elismerését fejezte ki, és köszönetét mondott a termelő- szövetkezetekben dolgozó asszonyoknak fáradságos munkájukért. Visszaemlékezett a megalakulás éveire, azokra az időkre, amikor még az újtól félve a falvak lakói bizonytalannak látták a holnapot. — Az elmúlt néhány esztendő bebizonyította — mondotta Bőhm elvtárs —, hogy á termelőszövetkezeti útra lépett parasztságunk munka- és élet- körülményei a tsz-ek létrehozásával javultak. A. régi paraszti életben a dolgozó parasztasszony a munka rabszolgája volt. ö kelt legkorábban, és ő feküdt le legkésőbben a családban, ö volt az első kapás, neki kellett beosztania a sokszor szűkös filléreket, s néha mosolyognia kellett akkor is, mikor szomorú volt. — Az édesanyai gondoskodást a mi társadalmi rendünkben élő családok sem nclkü“ lözhetik, De nyugodtan elmondhatjuk, hogy most. több az öröm, kevesebb a gond, a bánat; nyugodt, biztos a jelenünk és gyermekeink jövője. Most is sokat kell dolgozni, szükség van a falusi parasztasszonyok szorgalmas kétkezi munkájára, — Termelőszövetkezeteink rövid történelme fényesen bizonyítja, hogy a szövetkezetek megszilárdításáért, megerősítéséért a szövetkezeti tagok közül talán az asszonyok tették a legtöbbet. Mindenütt ott voltak, ahová munkáskéz a kezdeti időszakban nem akadt. A továbbiakban Bőhm elvtárs arról beszélt, hogy a végzett munka alapján a dolgozó nők egyenjogú tagjai lettek a nagy közösségnek. Tekintélyt és megbecsülést vívtak ki maguknak. A társadalom ezért is igyekszik segíteni nekik; egyre több napközi otthon, óvoda, bölcsőde könnyíti meg munkájukat. Méltán kapott kitüntetések A termelőszövetkezetekben mindenütt úgy emlegetik az asszonyokat, mint a munka élenjáróit. Járásonként mintegy 8—10, a barcsi járásban csaknem 100 tsz-tag asszony kapott miniszteri kitüntetést, egyesek kormánykitüntetést is. A női brigádok és munkacsapatok közül 1963-ban a marcali járásban már három szocialista címért küzdő munkacsapat volt. Első lett a böhö- nyei termelőszövetkezetben Bozsókiné munkacsapata és a sávolyi tsz-ben Kovácsné munkacsapata. Számtalan egyénileg is kiemelkedően jó eredmény született. Elsőnek említhetjük a berzencei Filipovics Ferencné ötgyermekes. asz- szonyt, aki 1963-ban 258 egységet teljesített, özv. Botos Jó- zsefné, a karádi Búzakalász Tsz tagja öttagú család gondjai mellett hasonló jó eredménnyel dicsekedhet. Tagja a vezetőségnek is. A toponári Vincellér Lajosné kiváló tsz- tag, a családi művelésre kiosztott területből két részt vállalt. A csökölyi termelőszövetkezetben Illésné, Garzoné, Bognárné a sertéstenyésztésben kiváló eredményt ért el. A marcali tsz-ben Kisborsó Béláné országgyűlési képviselő női munkacsapatával a múlt évben több mint 60 000 húscsibét nevelt föl úgy, hogy 1 kiló súlygyarapodáshoz mindössze 3,5 kiló abraktakarmányt használt föl. Ahogy rámutatott Bőhm elvtárs, hiba az, hogy a termelő- szövetkezetek jelentős részében a nők még nem részesülnek kellő megbecsülésben. A megye 240 termelőszövetkezetében mindössze 400 azoknak a dolgozó nőknek a száma, akik vezetőségi tagok! — A falusi asszonyoknak nagyobb teret kell biztosítani a falu politikai, gazdasági és társadalmi irányításában. Végzett munkájuk arányában társadalmi megbecsülésüknek is érvényt kell szerezni — mondotta az előadó. Fokozzuk a háztáji árutermelést Termelőszövetkezeti tagjaink sorsa összefügg a közös gazdaságok erősödésével. Legfontosabb feladatunk most az, hogy tsz-einkben tovább emelkedjék a vezetés színvonala, hatékonyabb legyen a szakirányítás, a hozamok növekedésével egyenes arányban csökkenjenek a költségek. — Parasztasszonyaink segítsenek érvényesíteni azt az elvet — mondotta Bőhm elvtárs —, hogy a termelőszövetkezetek vezetése mindenkor becsü- tes, igazságos legyen, hogy érvényesüljön mindenhol a tsz- demokrácia, és ne legyenek kivételek. Példamutatásukkal mozdítsák elő, hogy minden tsz-tag kivegye részét a munkából. Ezután Bőhm elvtárs a háztáji árutermelés jelentőségéről és fontosságáról szólt. — Gondoskodással és odaadással törődjenek a háztáji állatállománnyal — hangsúlyozta —; kössenek minél nagyobb mennyiségben szerződést, emellett a háztájiból származó hússal, tejjel, tojással elégítsék ki a család teljes szükségletét. Ha a parasztasz- szonyok — az egész közösséggel együtt — ebben hatékonyabban közreműködnek, a siker nem marad el, és egyformán válik hasznára a népgazdaságnak is, a dolgozó parasztoknak is. Az állattenyésztés alapja a biztonságos abrak termelés Az évről évre növekvő igényeket csak úgy tudjuk kielégíteni, ha mind több állatot tartunk. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha á termelő- szövetkezetek megtermelik a szükséges abrak- és tömegtakarmányt. Köztudott, hogy legfontosabb abraknövényünk a kukorica, ennek termelése, hozama dönti el, milyen mértékben fejleszthetjük állattenyésztésünket. A megyében 113 000 holdon termelünk kukoricát. A háztartásokban levágott és a közfogyasztásra átadott hízott sertések száma mintegy 270 000. — Ha a tervezetthez viszonyítva holdanként két mázsával növelnénk a kukorica termésátlagát — mondotta Bőhm elvtárs —, akkor 45 000 sertéssel lehetne többet meghizlalni, vagy félmillió tyúkkal lehetne egész éven át többet tartani. Az innen származó jövedelem számottevően növelhetné a közös, illetve a háztáji gazdaságok bevételeit Nyilvánvaló tehát a feladat: tegyünk meg mindent a kukorica termésátlagának fokozásáért. Nem törvényszerűek például egy járáson belül az ilyen nagy eltérések; Dráva- gárdonyban 21,8, Bélaváron 6,8 mázsa kukorica termett holdanként májusi morzsoltban 'számolva. Még kirívóbb az olyan ellentét, ahol egy szövetkezeten belül mutatkozik nagy különbség. Balatonendré- den az egyik tábláról 20,5, a másikról 13,6 mázsát takarítottak be holdanként. — A kukorica hozamának növelése — hangsúlyozta az előadó — összefügg a tsz-ek és a tsz-tagok érdekével, és igen fontos népgazdasági érdek is. Ezért kérjük a szövetkezeti asszonyokat, hogy vállalják e feladatból a rájuk eső részt. A helyes anyagai ösztönzés előmozdítja a kukoricatermelést A továbbiakban Bőhm elvtárs arról szólt, hogy néhány termelőszövetkezetben igen helytelenül még mindig különválasztják a háztáji és a közös kukoricaterületet, nem egyforma gondot fordítanak a kettőre. A mérleg hol a közös, hol a háztáji javára billen. A kívánalom pedig az, hogy ne legyen különbség,, a tsz-ek egyforma nagy gondot fordítsanak a községük határában termelt kukoricára. Az utóbbi években kialakított anyagi ösztönzési formák jók, a premizálás a legtöbb helyen alkalmas arra, hogy a tagok a kukoricát megfelelő gondossággal műveljék. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a hungazino- zás elterjedése nem jelenti azt, hogy ezekkel a területekkel semmi dolguk az asszonyoknak. A hungazinos kukoricánál, az idejében való ritkítás legalább annyira fontos, mint a hagyományosan műveltnél a kellő időben történő kapálás. — Vannak, akik a ritkítás elmulasztásából adódó termés- kiesésekből olyan következtetést vonnak le — mondotta Bőhm elvtárs —, hogy a kukorica terméshozamára a vegyszerezés hátrányos. A tények azonban azt igazolják, hogy ahol a hungazinozást megfelelő hozzáértéssel végzik, a szükséges ritkítást idejében végrehajtják, és a tőszám 18—22 000 között van, ott a nagy termes biztosítva van. Ezután az előadó a kukorica betakarításának gondjairól szólt. Megfelelő gépi betakarítóeszközökkel sajnos még nem rendelkezünk, a munka dandárja ebben is az asszonyokra vár. Legyen lelkiismereti és becsületbeli kötelessége minden termelőszövetkezetben dolgozó asszonynak, hogy az elvetett területről minden cső kukorica magtárakba kerüljön! Említést tett az előadó a köztes bab termelésének fontosságáról, arról, hogy ennél a növénynél is igen sok függ az asszonyok jó vagy rossz hozzáállásától. — A marcali járás kivételével kevés helyen kérték a legilletékesebbeket, a falusi nőket, hogy segítsenek, mert elsősorban tőlük függ a kukorica terméshozamának alakulása. Arra kérjük a jelenlevő termelőszövetkezeti asszonyokat, mondják el minden tsz- ben dolgozó tagnak, de elsősorban asszonytársaiknak a kukorica termelésével összefüggő feladatokat; mondják el, hogy milyen egyéni, szövetkezeti és népgazdasági érdek fűződik a kukorica termeléséhez. A megyei vezetés számít arra, hogy parasztasszonyaink ebben az évben a kukoricatermelés növeléséért odaadással, szorgalommal és becsületesen dolgoznak — mondotta befejezésül Bőhm József elvtárs. „Fogjunk össze a feladat elvégzéséért44 Az előadást hozzászólások követték. Elsőként Horváth Sándorné, a nőtanacs megyei titkára kért szót. Ismertette, hogy a marcali járás három szocialista brigádja — a sávolyi, a somogysámsoni és a bö- hönyei — védnökséget vállalt szövetkezetük kukoricatermelése fölött. Javasolta a jelenlevőknek, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz. Kérté a tsz-ek vezetőit, hogy a versenyt rendszeresen értékeljék, és fordítsanak több gondot az asszonyok otthoni munkájának megkönnyítésére. Ahogy más felszólalók is megemlítették, Ö is javasolta, hogy a szövetkezeti vezetők hívják össze az asszonyokat, mert feltétlenül hasznos, ha részletesen megvitatják velük a feladatokat. Az andocsi Kársai Józsefné a vegyszeres kukorica idejében való ritkítására hívta fel ,a figyelmet, és ismertette szövetkezetük tapasztalatait. A berzencei Búzakalász tagja, Filipovics Ferencné arról szólt, hogy náluk tisztában van minden asszony azzal, hogy mit miért csinálnak, s egy emberként igyekeznek a terméshozam fokozásáért. A böhönyei Csizmadia Ferencné fölvetette, hogy eredményt csak úgy érhetnek el, ha a vezetők és a szövetkezet többi tagjai is szívükön viselik a kukoricatermelés sorsát, megfelelő időben végzik, illetve végeztetik el a gépi és a foga- tosmunkákat. Fejes Sándorné, a nőtanács barcsi járási titkára az asszonyok szakmai továbbképzésének jelentőségéről, Lassú Sándorné, a lábodi Kossuth Tsz munkacsapat-vezetője szövetkezetük eredményeiről, asszonyaik évről évre fokozódó szorgalmáról szólt. Több felszólaló a szövetkezetükben kialakult munkaszervezési, javadalmazási és premizálási formákról beszélt. Molnár Imre megyei főagro- nómus a kukorica termelésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókra hívta fel a figyelmet. Sasvári Ferencné, a nőtanács nagyatádi járási titkára az asz- szonyok otthoni munkájának nagyobb mérvű megkönnyítését kérte, és rámutatott azokra a vezetésbeli hibákra, melyek hátráltatják a munkák folyamatos, szorgalmas elvégzését. A tanácskozáson zárszót Illés Dezső, a megyei pártbizottság titkára mondott. Megállapította: a több éves tapasztalat bebizonyította, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fő erősségei az asszonyok. Ezen a tanácskozáson ismét kifejeződött a falusi nők kötelességtudata, felelősségérzete, munkaszeretete. Megnyugtató, hogy valamennyien látják a feladat nagyságát, és eltökélt szándékuk, hogy a kitűzött célokért odaadóan dolgoznak. Az asszonyokra lehet és kell számítani, hiszen az eredmények létrehozói döntő részben ők. Illés elvtárs kérte a szövetkezetek vezetőit, tagjait,, hogy az asszonyokkal egyetemben tegyenek meg ők is mindent a feladat sikeres végrehajtásáért, s részesítsék valóban több megbecsülésben nő tagjaikat. — Nemcsak a munka, hanem a vezetési gondok közös megosztása is a cél, ezért fontos, hogy az irányításban is nagyobb teret kapjanak a falusi nők. Egyetértésben, az érdekeket összehangolva, egységes akarattal és szemlélettel dolgozva nem maradhat el az eredmény — fejezte be Illés Dezső elvtárs. r
