Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-12 / 109. szám

Kedd, 1964. május 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nagygyűlés a Sportcsarnokban a Német Demokratikus Köztársaság párt­ós kormányküldöttségének tiszteletére (Folytatás a 2. oldalról.) szocializmusért. Ennek ellené­re sikerült elérni, hogy ma a Német Demokratikus Köztár­saság területén már majdnem ugyanannyit termelnek, mint amennyit 1936-ban egész Né­metország termelt. Az NDK javaslatai süket fülekre találnak társaság népi kamarájának, államtanácsának és kormányá­nak politikája teljes egészében megfelel a Szovjetunió nem­zetközi politikájának és a Ma­gyar Népköztársaság kormánya békepolitikájának. A nemzetközi erőviszonyok hatására az imperialista álla­mok felelős politikusai kezdik felismerni, hogy a vitás nem­zetközi kérdéseket békésen kell megoldani. Néhányan fel­ismerték azt a veszélyt, hogy korszakunkban minden hábo­rú atomháborúhoz vezethet, amely őket és társadalmukat elsöpörné a földről. Ezért az imperialista országok uralkodó osztályainak józanul gondolko­dó képviselőiben erősödik az a hajlandóság, hogy néhány lépést tegyenek az enyhülés felé, s ugyanakkor az Egyesült Államok vezető képviselői által kiagyalt recept sze­rint váltakozva folytatják az együttműködés és a konfliktusok politikáját. Sajnálatos, hogy abban a helyzetben, amikor a béke­harc erőit új eredmények el­érésére kell tömöríteni, a kí­nai vezetők kalandorpolitiká­jukkal nagy károkat okoznak a béke, a demokrácia és a szo­cializmus ügyének. Határozot­tan visszautasítjuk azt a po« litikát, amely arra irányul, hogy a kommunista világmoz­galom fő irányvonalát a kis­polgári nacionalizmus és nagy­hatalmi sovinizmus antimar- xista platformjával helyette­sítsék és szétszakítsák a kom­munista világmozgalmat. A Szovjetunió Kommunista Párt­ját, a központi bizottság első titkárát, Hruscsov elvtársat és a párt békepolitikáját ért rá­galmazó támadásokat nem ke­vésbé határozottan visszauta­sítjuk! A kínai vezetők által elő­idézett helyzetben csak a kér­dések tisztázása révén jutha­tunk el az egységhez. Csak ak­kor erősíthetjük a kommunis­ta- és munkásmozgalmat, és óvhatjuk meg a munkásosz­tályt és a néptömegeket a szélsőbaloldali kalandorlépé­sektől, ha vitába szállunk a kínai vezetők kalandorpoliti­kájával. Bennünket a barátság szálai fűznek a Szovjetunió Kommu­nista Pártjához és Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs­hoz. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja volt és marad a kommunista világmozgalom élcsapata! Walter Ulbricht ezután mél­tatta a háromhatalmi atom- csendegyezményt, majd így folytatta beszédét: A Német Demokratikus Köztársaság történelmi köte­lességének tekinti az egész német nemzet békés fejlődésé­nek biztosítását és a jövő egy­séges szocialista Németorszá­ga alapjainak megteremtését. Biztosak vagyunk benne, hogy egész Németországban a bé­kéé, a demokráciáé és a szo­cializmusé a jövő. Kedves barátaink! Kedves elvtársak! Gazdasági és kulturális fej­lődésünk programját a Német Szocialista Egységpárt hatodik kongresszusán határoztuk meg. Ez a program behatolt dolgo­zóink szívébe és agyába, irány­tűvé vált, amely pontosan meg­jelöli az utat és a célt. Dolgozóink, mérnökeink és tudósaink szívós erőfeszítései tavaly iparunk jelentős előre­haladását eredményezték. A legfontosabb, hogy megkezd­tük a népgazdaság irányításá­nak és tervezésének megvál­toztatását és a népgazdaság érdekeinek megfelelően sikere­ket értünk el a dolgozók öntu­datának és ökonomikus gon­dolkodásának fejlesztésében. A munkásosztály a kultúra területén is befolyásos erővé vált. A munkásosztály és az alkotó művészet között szoros szövetség fejlődött ki. Művé­szeink túlnyomó többsége a szocialista társadalom életé­nek realista ábrázolására tö­rekszik. Kedves barátaink és elvtár­saink! A Német Demokratikus Köz­társaságnak szilárd, korszerű szocialista ipari állammá való fejlődése sarkalatos kérdés az imperialista és militarista Né­met Szövetségi Köztársasággal folytatott vitában. A KGST- ben a szocialista országok gaz­dasági együttműködésének el­mélyítését nem utolsósorban ezért tartjuk olyan feladatnak, amelyre valamennyi testvér­pártnak állandóan a legna­gyobb figyelmet kell fordíta­nia. Minden szocialista államnak kötelessége, hogy saját lehető­ségeit a legnagyobb mérték­ben kihasználja, és termelő­erőit a lehető leggyorsabban fejlessze. Minden egyes ország azonban csak úgy tudja maxi­málisan kihasználni lehetősé­geit, ha egyidejűleg minden olyan előnyt kihasznál, amely a szocialista világrendszer lé­tezéséből adódik. A korszerű népgazdaság nem fejlődhetik a nemzeti megkötöttség kere­teiben. Éppen a szocialista fel­tételek között vezet a terme­lőerők gyors fejlődése a gaz­dasági élet növekvő interna- cionalizálásához. Internacionalista kötelessé­günk, hogy a nagy egész érde­keit mindig szem előtt tartsuk, mert ugyanakkor ez a legjobb útja annak, hogy nemzeti ér­dekeinket megóvjuk. Miben áll az NDK nemzeti politikájának lényege? A bé­ke biztosításában, a leszerelés révén és a két német állam kormánya, valamint az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus között az egyenjogú­ság alapján folytatott tárgya­lások útján a normális kap­csolatok helyreállításában. Az NDK az értelem és jóaka­rat szellemében javaslatokat intézett a bonni kormányhoz. Javasolta, hogy mindkét né­met állam mondjon le az atom­felfegyverzésről, beleértve a sokoldalú atomhaderőben való részvételt is, hogy kezdjék meg a fegyverkezés befagyasz­tását, és hogy a két német állam kormánya tárgyaljon a kapcsolatok normalizálásáról. A. Német Demokratikus Köz­Folyó hó 13-án (szerdán) 18 órai kezdettel a La­tinka Művelődési Ház színháztermében városi véradó ünnepélyt rendezünk. Kedves véradóinkat és az érdeklődőket szere­tettel várjuk. Az ünnepély után kul­túrműsor. A belépés díjtalan. A Vbröskeresit városi sieiveisle ___ (82039) Teljes egyetértésben Kedves barátaim! Kedves elvtársak! Tanácskozásaink során tel­jes volt az egyetértés abban, hogy a második világháború maradványainak felszámolása, a német békeszerződés megkö­tése, a nyugat-berlini helyzet normalizálása — sürgős fel­adat. A második világháború maradványai állandóan mér­gezik a nemzetközi légkört. Különösen nagy jelentősége van Nyugat-Berlin demilitari- zált, semleges, szabad várossá nyilvánításának. Ezzel kapcsolatban szeret­ném hangsúlyozni, hogy a té­nyeket tekintve jogilag egész Berlin a Német Demokratikus Köztársaság területéhez tarto­zik. Kedves barátaink és elvtár­saink! Az önök szép országában tett látogatásunk során sok szó esett a két ország kapcsolatai­nak további elmélyítéséről. Mély megelégedéssel állapít­hatjuk meg, hogy kapcsola­taink minden területen jól fej­lődnek, amint ez barátok kö­zött szokásos. Mindenekelőtt arról van szó, hogy gazdasági kapcsolataink népeink javára állandóan bővülnek. A két or­szág közötti kereskedelem az 1965-ig szóló hosszú lejáratú egyezmény alapján fejlődik. Kádár elvtárs a jelenlegi magyar ötéves terv legna­gyobb létesítményét, a váci Dunai Cementműveket — me­lyet 1963. november elején ad­tak át rendeltetésének — jog­gal nevezte a proletár interna­cionalizmus egyik győzelmé­nek, mert ez a hatalmas gyár a né­met Demokratikus Köz­társaság és a Magyar Népköztársaság eddigi leg­nagyobb közös műve. Ez jó példája az igazi testvéri kapcsolatoknak, amilyeneknek a szocialista országok között lenniük kell: az egyik a mási­kért helytáll. Ezen az úton akarunk tovább haladni. Kedves magyar barátaink! Kívánjuk önöknek, a fővá­ros dolgozóinak és az egész magyar népnek, hogy további nagy sikereket érjenek el a szocialista építő munkában. A Német Demokratikus Köztár­saság dolgozói testvéri szövet­ségben harcolnak önökkel a közös célokért. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, élén a kiváló harcossal, Kádár János elvtárssal! Éljen pártjaink megbontha­tatlan barátsága a Szovjetunió dicsőséges kommunista pártjá­val, élén Hruscsov elvtárssal, a központi bizottság első titká­rával! Éljen államaink és népeink barátsága! Éljen a béke és a szocializ­mus! Hosszan zúgott a taps Wal­ter Ulbricht beszéde után. A lelkes hangulatú barátsági nagygyűlés Venéczi János zár­szava után az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) Befejeződlek a magyar és a német párl­és kormányküldöttség tárgyalásai Hétfőn befejeződtek a Ma­gyar Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság párt- és kormányküldött­ségeinek tárgyalásai. A szívélyes, baráti légkörű tárgyaláson részt vettek a kül­döttségek tagjai és szakértői. (MTI) Élenjáró termelőszövetkezeti asszonyok negyei Tegnap Kaposváron, a La­tinka Sándor Művelődési Ház­ban mintegy 800, a munkában élenjáró termelőszövetkezeti asszony részvételével tanács­kozást tartottak. Az asszony­találkozót a megyei párt-vb és a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a nőtanács me­gyei elnöksége, a Hazafias Népfront és a megyei KISZ­bizottság rendezte. Részt vett a tanácskozáson Illés Dezső, a megyei pártbizottság titkára; Böhm József, a megyei ta­nács vb-elnöke; Horváth Sán- dorné, a nőtanács megyei tit­kára; dr. Halász János, a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra; Tanai Imre, a KISZ me­gyei bizottságának titkára és Molnár Imre megyei főagro- nómus. Illés elvtárs bevezetője után Bőhm elvtárs mondott beszé­det. Ezt hozzászólások követ­ték. Zárszót Illés elvtárs mon­dott. A vita után a rendezők kultúrműsorral kedveskedtek a jelenlevőknek. A tanácskozás részletes is­mertetésére lapunk holnapi számában visszatérünk. A legfőbb érték — Azonnal fejezzék be a munkát, és jöjjenek le az áll­ványról! Suhajda János, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi főelőadója ha­tározottan utasítja a Balaton- újhelyi Állami Gazdaság ét­termének mennyezetét vakoló kőműveseket a munka abba­hagyására. Minden oka megvan rá, hogy ne tűrje szó nélkül a látottakat: az állvány deszkái között félméteres hézagok tá- tonganak, elég egy figyelmet­len mozdulat, és máris a mély­be zuhan az ember. — Milyen távolságra kelle­ne lenniük a deszkáknak egy­mástól? — Legföljebb öt centiméter­re ... Az embereknek nem nagyon akaródzik lejönni. Egyikük ki is mondja, hogy miért: — Ha leállunk, akkor a hi­deg vízre valót sem keressük meg... A másik rákontráz: — Megcsinálnánk mi rende­sen az állványt, de nincs desz­ka ... És a nincs nagy úr. Lehet rá hivatkozni. De az étterem építésének vezetője most való­színűleg megtanulja, hogy ennyire felelőtlenül, könnyel­műen bánni az emberek életé­vel, testi épségével nem sza­bad. A munkavédelmi fel­ügyelő súlyos pénzbüntetést szab ki rá, tekintettel arra, hogy nem ez az első szabály­szegése. 369 baleset 1964 első negyedévében 369 üzemi baleset történt me­gyénkben, és 7959 óra esett ki a termelésből. A múlt év azo­nos időszakában 304 volt a balesetek száma — köztük há­rom halállal végződött —, és 5684 óra a kiesés. Néhány kiragadott példával szemléltetően bizonyítható, hogy a meg nem felelő mun­kásvédelmi intézkedések kö­vetkeztében milyen károsodás éri a dolgozót és a népgazda­ságot. Tavaly a Vas- és Fém­ipari Vállalatnál 4896 napra 170 677 forint táppénzt fizettek ki — ez 16 ember évi munká­ját jelenti. Az egy főre jutó termelési értéket figyelembe véve 2 097 888 forint esett ki a termelésből! A Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalatnál 6118 napra fizettek ki táp­pénzt, ez idő alatt 2 018 000 fo­rint értéket termelhettek vol­na! A „vagy-vagy“ játéknak nincs helye! A Mértékutáni és Vegyesru­házati Vállalatnak 1955-ben — megindulása évében — 6 548 000 forintos terve volt, az idén pedig 41 750 000 forint. A munkáslétszám több mint há­romszorosára emelkedett. En­nek arányában kellett volna növekednie a szociális ellátott­ságnak is. És mit tapaszta­lunk? Azt, hogy az öltöző alapterületének a tervezési irányelvek szerint 140 négy­zetméternek kellene lennie, és van 12 négyzetméter; azt, hogy a mosdó 50 négyzetméter he­lyett ugyancsak 12; azt hogy 280 öltözőszekrény helyett csupán 15 található; azt, hogy 30 mosdókagyló helyett csak 9 akad stb. (Mindezeket az adatokat a Helyiipari és Vá­rosgazdasági Dolgozók Szak- szervezete munkavédelmi bi­zottságának a jelentése tartal­mazza.) A Mértékutáni és Vegyesru­házati Vállalat vezetői 1964-re nem is terveztek semmiféle szociális létesítményt, mert nem kaptak rá engedélyt. Hi­vatkozási alap: úgyis elköltö­zik a vállalat, fölösleges a be­ruházás. De mikor költözik el? 1970-ben. És addig mi legyen a dolgozókkal? Tavaly nyáron írtunk a Vas- és Fémipari Vállalatnál ural­kodó állapotokról, arról, hogy nincs keret a munkásvédelem­re. Bárkivel tárgyaltunk a vál­lalat ügyében, úgy fogalmazta mondókáját, hogy mit aka­runk: utcára küldjenek 200 embert, mert nincs megfelelő mosdó? De hát nemcsak a mosdóról volt szó, hanem az A barcsi kertészetben Távolról kihaltnak látszik a barcsi Vörös Csillag Tsz kerté­szete. Ahogy közelebb megy az ember, a Dráva-parti fűz­fák alól sípoló hang üti meg a fülét. Aztán az öreg tölgy mö­gül lassan kibújik az ezüstfe­hér cső, és a vízsugár is. — Ez még csak próbaüzem — mondja Csenki Lajos Dri- gádvezető. Nemrégen költözött új he­lyére a tsz kertészete, és a ta­vasszal telepítették ide az ön­tözőberendezést is. Ez a mai nap olyan próbaüzemeltetés­nek számított, még van némi javítanivaló a víztárolón, és ezt most kell elvégezni, mert később sok bosszúságot okoz­hat. Azért a kertészetben is van már munka. Igaz, a költözkö­dés egy kicsit hátráltatta a ta­vaszi zöldségek ültetését és vetését, de a melegágyakban már üde zöld a paprikapalán­ta, és a hollandi ágyakban is szépen nő a paradicsom. A kertészeti tanulók már ezeket gyomlálják. A szabadföldi kertészetbe is beköszöntött a tavasz. A hagy­ma mellett ott zöldell már a kiültetett káposztapalánta is. MMIK egészségtelen, túlzsúfolt mű­helyekről is! És mi a helyzet ma? A szo­ciális ellátottság minden te­kintetben alatta van a normá­nak! »A hegesztőműhelyben igen nagy fokú zaj- és fényár­talom befolyásolja a dolgozók munkáját, nem tartják meg a balesetelhárító óvó rendsza­bály villamoshegesztésre vo­natkozó előírásait; a hegesztő­helyeket nem választják el, hogy a más munkán dolgozó­kat a fény ne érje; a villamos ívhegesztőknél semmiféle vé­delmet nem adnak, a fénysu­garak szabadon érik a kezü­ket és az arcukat, ezáltal kü­lönböző gyulladások keletkez­nek ...« így szól egy hivatalos bizottság vizsgálati jelentése 1964 májusában. Véget kellene egyszer s min­denkorra vetni annak a mél­tatlan gyakorlatnak, hogy vagy építenek üzemet — mert arra van pénz, csak munkavéde­lemre nincs —, vagy pedig nem építenek semmit! Egy rendelet — és kihatásai A 34/1963. sz. Tvr. és a hozzá csatlakozó miniszteri utasítá­sok jelentősen bővítik a szak- szervezet jogait a dolgozók ér­dekvédelmét illetően. A ta­pasztalatok azonban azt bi­zonyítják, hogy az irányító szervek is, az üzemi szervek is vajmi keveset törődnek a ren­delet szellemével. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának igen sok vállalat munkavédel­mi intézkedési tervét kellett visszaadni, mert semmitmon­dóak voltak. Hiába írták oda a Balator.új- helyi Állami Gazdaság, intéz­kedési tervének végére, hogy a »Legfőbb érték az ember«, ha a gépelt sorok közül nem de­rült ki, mit kívánnak tenni a munkásvédelemért. És hiába szerepel a Balatonnagybereki Állami Gazdaság tervében, hogy a munkásvédelemben legjobb eredményt elérő üzem­egységek pénzjutalomban ré­szesülnek, ha még a tavalyi ju­talmat sem fizették ki a dol­gozóknak. A munkásvédelem közügy. Nem szabad félvállról kezelni. Következetességre van szük­ség — most már a törvényere­jű rendelet biztosította jogok alapján — minden szakszerve­zetben. Csakis így képviselhetik jól a dolgozók érdekeit. Polesz György Megkezdődött a gyógynövény és az éti csiga gyűjtése (Tudósítónktól.) Megélénkült a forgalom o. kaposvári földművesszövet­kezet gyógynövény-átve­helyén. A gyűjtők egyre-más- ra hozzák a gyógyszeripar alapanyagát, a különféle gyógynövényeket. Horváth Jánosné és Máté Jánosné együtt szedik az értékes füve­ket, leveleket és gyökereket. A napokban 20 mázsa tikhúrt adtak el, Dévényi Ferenc pe­dig a galagonyalevélből adott át jelentős mennyiséget a be­váltónak. A galagonyalevelet most jobban fizetik, mint ta­valy. Kilogrammonként 90 fillér helyett 2,10 formtot ad­nak érte. Megkezdődött a jelentős va­lutát hozó éti csiga gyűjtése is. Eddig 70 mázsát vett át a szövetkezet. A legtapasztal­tabb éticsiga-gyűjtő Rofrics Zoltán és háromtagú brigád­ja. Naponta 80—100 kilót ad­nak át a hazai gyomornak egy kissé szokatlan ínyencségből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom