Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-10 / 108. szám
Tasárnap, 1964. május 10. 9 SOMOGYI I ■ Miért ostromolták meg a francia filmsztár birtokát? EGYMILLIÓ RABSZOLGA Vendéglátás portugál módra Négy nemzetközi tekintélyűjogász — két amerikai, egy kanadai és egy argentin — turistavízummal Portugáliába utazott. Igaz, céljuk nemcsak a turistáskodás volt. A nemzetközi jogászszervezet megbízásából azt akarták földeríteni, milyen körülmények között tartják Salazar országában a több ezer politikai foglyot. Hogy pontosan hány fogolyról van szó, és hogy pontosan milyenek a körülményeik, azt persze nem tudták meg. De azért sok megbízható értesülést szereztek, és tapasztalataikat sajtókonferencián akarták nyilvánosságra hozni. Ekkor léptek közbe a portugál hatóságok. Betiltották a nyilvános sajtóértekezletet, s még azt sem engedték meg, hogy a négy jogász írásos anyagot nyújtson át az újságíróknak. Ellenben »az ország vendégjogának megsértése« címén azonnali hatállyal kiutasították őket Portugáliából. Pedig a jogászok voltaképpen csupán a vendégjog kérdésével akartak foglalkozni. Azzal, hogy a »Különleges biztonsági intézkedések« című salazari rendelet alapján Portugáliában »meghatározatlan ideig« lehet tárgyalás nélkül börtönben tartani politikai foglyokat. A portugál börtönök a kelleténél szélesebbre íárják kapuikat, és túlzott nagy- vonalúsággi1 értelmezik a vendéglátást, ha antifasisztákról van szó. — bt — Kortesek Új-Guineán A közelmúltban az Egyesült Nemzetek szigorú utasítására kénytelen-kelletlen általános választásokat írt ki az ausztrál kormány Üj-Guinea térségében. E választások feladata az volt, hogy előkészítse a bennszülötteket a későbbi függetlenségre. Az ausztrál kormány hosszú ideig vonakodott, hogy kiírja a választásokat, s egy sor olyan tényt hozoíf, fel, melyek valóban körülményessé teszik az egész művelet lebonyolítását. Arra hivatkoztak, hogy a lakosság túlnyomó többsége sem írni, sem olvasi nem tud. Panaszkodtak a 280 dialektusra is. . • Végül azonban nem dönthettek másként. Elő kellett készíteniük a választásokat. Ennek szellemében a különböző törzsekhez csónakon és gyalog elküldték a szabadságukat töltő tanítókat, hogy magye r ázzák el, tulajdonképpen mire és miért kell szavazniuk a derék pápuáknak. Megjelentek a jelöltek is, akiknek először nagy gondot okozott, hogy mit ígérjenek választóiknak, aztán kitalálták: bejelentették: ha a tisztelt választópolgárok az ő személyükre adják voksaikat, harcolni fognak a Canberrái parlamentben a feleségvásárlási árak csökkentéséért. Ha mulatságosnak hat is az új-guineai választások dolga, valójában mégis rendkívül komoly. Tulajdonképpen iskolapéldája annak, hogy a gyarmatosítók miként »-készítik elő« gyarmataikat a függetlenségre. Amit az oktatás, a gazdasági élet fejlesztése terén ez ideig ugyanis elhanyagoltak, azt most annak bizonyítékaként hozzák fel, hogy gyarmataik népei még nem értek meg az önállóságra.- 4 Nem mindennapi magánlak sértési perben hozott ítéletet a franciaországi Alencon tekintetes bírósága. A felperes, bizonyos Monsieur Jean Mon- corgé személye mágnesként vonzotta a városba a szenzációra éhes újságírókat. Mon- corgé urat ugyanis a nagyközönség Jean Gabin néven ismeri. S a szenzáciió nem is váratott magára sokáig: a kitűnő filmszínész a harmadik tárgyalási napon egy drámai fordulattal visszavonta a vádat, amelyet a továbbiakban most már az ügyész képviselt, elvből és hivatalból. Közben az igazságügyi palota környékén kétezer parasztgazda tüntetett az alperesek, illetve a vádlottak mellett. Mert a ma- gánlaksértők és birtokháborí- tók Ome megyei földművesek voltak. S ez a különös lefolyású per — a főszerepben Jean Gabin! — végre rivaldafénybe állította az ő gondjaikat, követeléseiket is. Hajnal La Pichoniere-ben De hát mi is történt azon a nevezetes 1962. július 28-i hajnalon, — mert azóta húzódott az ügy —, ami elindította a lavinát? Szín: Gabin La Pichonniere nevű birtoka Ome megyében. Idő: reggel öt óra. A nyitott kapun tizenkét környékbeli gazda igyekszik a Gabin-kúria felé. Odakint, a kerítésen túl hétszáz főnyi tömeg lesi-vár ja a fejleményeket. A deputáció egy óra múlva visszatér, és közli, hogy Gabin teljesítette kérésüket. ígéretét nem foglalták írásba: »■Monsieur Gabin szava elég nekünk« — mondja az egyik küldött. Másfél évvel később a földművesszövetség alelnöke a bírósági tárgyalás előtt kijelenti: »Mi nem egyvalakit akarunk támadni, mi egy ügyet támadunk.« A deputáció akkor hajnalban azt kérte Gabintől, hogy adja bérbe, vagy adja el a földjét. A hétszáz Orne megyei gazda választása nemcsak azért eseft Gabinre, mert a neve óhatatlanul jó »reklámnak« ígérkezett (Az eset előestéjén végül ismeretlen tettesek elvágták a telefonvezetékeket hogy a birtokról ne értesíthessék a csendőrséget, és ne legyenek mindkét fél számára kínos üsszetűzések.) Hanem azért is, mert a fővárosi színész birtokvásárlása jól példázza: hogyan vásárolják el és fel a gazdák elől egy tagban a földet. Persze a francia földműveseket nem éppen Jean Gabintől kell félteni. Igaz, amit a művész ügyvédje a tárgyaláson mondott: »Ugyanebben a megyében vannak olyanok is, akik csak annyi fáradságot vettek maguknak, hogy megszülessenek, máris ezer hektárt találtak a bölcsőjükben.« így vagy amúgy, Orne megyében tizenhétezer 20 hektárnál kisebb birtok van, holott az ottani körülmények között 30 hektár kell ahhoz, hogy a gazdaság életképes legyen. Jean Gabin 40—50 hektáronként vásárolt birtoka kilencszer ekkora. A miniszter és a „nagy halak“ »Dépaysanisation« — elpa- raszttalanodás«: Pisani francia földművelésügyi minisztertől származik a szó, amely- lyel a veszélyt jelölik. Nem is azt a vészéig, hogy az emberek otthagyják a földet, hanem inkább azt, hogy — a föld hagyja ott az embert. Francia- országban évente kétszázezer parasztgazdaság megy tönkre. Kétszázezer gazdaságot vásárolnak fel a tőkével, géppel bíró »nagy halak«. Hát ezt akarták reflektor- fénybe állítani a Gabin-birtok »ostromlói«. Azért választották a híres filmsztárt, hogy az újságok — annyi tüntetés után — végre fölfigyeljenek követeléseikre. Ezek a követelések olyanok, hogy Gabin ügyvédje is készséggel elismerte jogosságukat az alen- coni igazságügyi palota tárgyalótermében: korlátozzák a birtokok nagyságát, s rendezzék úgy a birtokelosztást, hogy minden gazdának maradjon munkája. Az alenconi perben az ügyész felfüggesztett börtön- büntetést kért a tizenkét hajnali látogatóra. A bíróságnak nem volt nehéz dolga az ítélethozatalkor. De abban a másik perben, amelyet a gazdák folytatnak a kapitalizmus kérlelhetetlen törvényei ellen, nem ilyen egyszerű a döntés, nem elég néhány paragrafus. S. P. Egy kis amerikai statisztika Amikor George Washington 1789 áprilisában elnök lett, az Egyesült Államok diplomáciai szolgálata a külügyminiszterből, két külügyi hivatalnokból s a londoni és a párizsi amerikai követből állt. A hadsereg törvényben jóváhagyott létszáma 840 főt tett ki. * * * Ha hihetünk az United States News and World Report folyóiratnak, Amerikát rendkívül olcsón fedezték föl. Kolumbusz hajóinak értéke 3000 dollárt tett ki. Kolumbusz illetménye évi 300 dollár, két kapitányának illetménye évi 200 dollár, a legénység illetménye fejenként havi két dollár 52 cent volt. Eszerint Amerika fölfedezése összesen körülbelül 7000 dollárba került. * * * Az Egyesült Államok 35 elnökének (Johnsonig) 17 százaléka ellen követtek el merényletet lőfegyverrel, és az elnökök »csaknem 11,5 százaléka« áldozatul is esett a merénylők golyóinak. « nyugati magazi- fj nokban megdöb- (_yJl bentő cikkek jelennek meg a mai rabszolgákról Pontosan nem derítették föl a modern rabszolgaság valamennyi »lelőhelyét«. Szaúd-Arábia óriási területe az egyik »lelőhely«, és több délarab terület —például Aden — a másik. Aden? Mi ez? Brit gyarmat és védnökség — tartja nyilván az almanach. Ebben az országban a Nagy-Britannia királynője által kinevezett angol kormányzó az úr. Az egyik riporter szerint Mu- kalla városában szabályos rabszolgakereskedelem folyik. Ügy árusítják az embert, mint másutt a birkát vagy a halat. A láncra vert fekete embert (első képünk) elhurcolják szülőföldjéről, és az olajon meggazdagodott kényuraknak vagy cinkosaiknak szabályosan eladják. A portékát tuareg emberhajcsárok terelik titkos útvonalakon a piacra (második képünk). A felhajtás kegyetlenségét döbbenetes erővel ábrázolja a kigyó- bőrkorbácsos pribék (harmadik képünk), aki az »em- berkupecek« szakértő szeme elé kergeti az árut. Az »emberkupecek« azután a legszebb és legfiatalabb férfi- és női rabszolgákat szigorúan őrzik (negyedik képünk), mindaddig, amíg búsás haszonnal túl nem adnak rajtuk. A tények elvitathatatla- nok és borzalmasak. Az emberiségnek már csupán 1,5 százaléka él gyarmati sorban. A neokolonia- listák azonban még oda is visszaszüremkednek, ahol már elnyerték a jogi önállóságot. A világ élő lelkiismerete azonban nem fogadhat el semmi kifogást, semmiféle mesterkedést: minden gyarmatnak mindörökre el kell tűnnie, hogy az egész világon, a föld legrejtettebb zugaiban is meg- . szűnjék a rabszolgaság.
