Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

Bárdos Pál

ZBA. 1

K

ossuth rádió, Budapest. A pontos idő tíz óra. Hallgassák meg legfrissebb híreinket. Tovább tart a francia bányászok sztrájkja. A kormány nem hajlandó tárgyalni a szakszervezetek képviselőivel...

Hárman ülnek az asztalnál. A színész, a medika és a mama. A színészen új cipő van. Sárga bőre illatos a tömérdek krémtől, tompán veri vissza az üvegablakon bevágódó napfényt. A gazdája kedvtelve nézegeti, forgatja, keresztbevetett lábát föltűnően lógázza. Minél többen lássák a divatos, hegyesorrú lábbelit. Egyébként is divatosan öltözködik. Már nem fiatal, de kora sincs még, és a színpadon igazán jól mutat. Ott is a kosztümös darabokat szereti leginkább, rengeteg csipkefodrot rakat magára a szabóval, és kínosan tiszta rajta minden. Kedveli a nyugati színművek dobozból kivett elegáns hőseit is, gyakran saját ruháiban játszik. Az a fajta művész, akinek a kritikából mindig jut egy dicsérő félmondat. Sose volt nagyobb sikere és sose bukott meg. Dicséretes szorgalommal készül a föllépésre. Pontos, megbízható és jó kolléga. Mindenben a divatosat szereti, ruhában, könyvben, színdarabban, s a véleménye is mindig divatos. Barátai és ismerősei kedvelik, nagyobb adóssága és különös ismertetőjele nincs.

... Üjabb területeket öntött el az árvíz. Budapest és Székesfehérvár között megszakadt a vasúti közlekedés, a vízügyi szervek felhívják a lakosság figyelmét, hogy ...

A medika gesztenyebarna. Tanárai nagy jövőt jósolnak neki, vizsgáit színjelesen tette le, még az anatómiát is kifogástalanul megtanulta. Sebész szeretne lenni, keze pontos, sohase remeg, természete nyugodt és kiegyensúlyozott. Arcára rákövült a megelégedett emberek félmosolya, néha szertelen jókedve támad, olyankor nagyokat visongat és az évfolyamtársai azt hiszik, hogy becsípett. A színész jelenlétében azonban az égvilágért nem csinálna ilyet, inkább csak hallgat és rejtélyesen mosolyog. Tizennégy éves korában volt először viszonya egy szeplős és buta kamasszal, akinek egyetlen rokonszenves vonása volt a pattanásai mellett az, hogy jól evezett. Később jött néhány nagy szerelem, majd néhány kisebb, most pedig a színész. Csakhogy ennek a keze simogatásán túl semmit se engedett, hogyisne, ez csak vegye el őt feleségül.

... Iránban ismét mozog a föld. Vulkanikus és tektonikus erők következtében nagyerejű földlökések rázkódtatják meg az ország északi részét. A Nemzetközi Vöröskereszt repülőgépen küldött élelmiszert és gyógyszert a földrengés sújtotta vidék lakóinak . ..

mama bundája már kissé megkopott, de szőkesége annál ki- fogástalanabb. ő valóságos mintaképe a jó háziasszonynak. Világéletében példamutatóan gazdálkodott, képes volt kilencven fillérért venni meg egy forintot. Már régóta özvegy, férje rossz emlékét és szerény nyugdíjat hagyott hátra. Abból, meg kézimunkából kell megélnie, úgy ahogy lehet. Az a pár csomag, amit havonta kap nyugatról, kis fehérnemű, női harisnya, kávé, miegymás, az ugyan nem sokat lendít rajta. Igazán csoda, milyen takarosán járatja a lányát ilyen viszonyok között. Különben a maga módján a mama a legnagyobb híresség hármójuk között. Mesés ízű befőttjeinek híre közismert az egész városban. Specialitása egy barackdzsem, már sokaknak leírta a receptjét, de senkinek se sikerül olyan tökéletesen, mint amikor ő maga ügyel rá. Savanyúságai is közismerten jók, nála sose puhul meg az uborka és nem fonnyad el a zöldpaprika. Dinnyét kétféleképpen tud eltenni, befőttnek, savanyúságnak, s nagyon rossz véleménye van a kon- zervkészítményekről. Mióta megnőtt a lánya, sokat járnak együtt hangversenyre, színházba, de mostanában valahogy nagyon fáradt és csak az operett jelent neki kikapcsolódást. Sok szakácskönyve van, vasárnap délutánonként azokat lapozgatja, és a legjobb recepteket fölírja féltve őrzött fü9

— És nem volt nagyon drága? — Ez már a mama szakterülete. Ö tudvalévőén sokkal olcsóbban vásárol, mint a többi ember. A színész is érzi a csapdát és kapásból letagad egy százast.

— Kettőkilencven. Igazán olcsó.

— Olcsó? — a mama hangja fölkunkorodik, őszinte felháborodás fűti.

— Háromszáz forint egy ilyen vacakért? Hisz ebben alig van valami kis anyag... Kész rablás ... Ugyan, már semmin se csodálkozom. Mikor

tűk, úgy emlékszem, mintha ma lenne.

— Tetszett mesélni, mama — a medika hosszú, ideges ujjaival felemeli a csészét és nagyot kortyok belőle. Alig várja, hogy elmenjen az anyja, unatkozik, és szeretné egy kicsit megkínozni a férfit, ne üljön olyan magabiztosan. Különben is kérte, hogy ne sárgát vegyen, azon nagyon látszik a piszok és semmihez se lehet fölvenni. De ez egy nagy mafla, biztosan megvette az elsőt, amit a kezébe adtak.

SIMON LAJOS:

HAZATÉRŐ A KÜSZÖBÖM

Néha az ember annyira hirtelen toppan az otthoni küszöbre, hogy szégyenli üres tenyerét.

Lélekig elpirul: Ó, kedveseim, már csak az utolsó kocsit értem el... s Iába alatt a küszöböt nézi, melyre szerencsétlen dédöregapja szerencsepatkót kalapált, így vagyok én. így tértem haza, üresen, mindent odahagyva még szívem nehezékeit is, hogy könnyedén felemelkedjek, szinte közétek

szemem testvérkéi: csillagok!

Most itt a küszöbön kedvem lenne fütyörészni sírni vagy dalolni — ó, te ellágyulás!

Arcomon gyík szalad, hideg... mi az? talán a könny? a könnyek? nem! nem! Csak erős ammónia száll trágyát raknak a szekérre a kertek alatt...

De felmosolygok: mégsem érkezem üres tenyerekkel, öcséimnek hoztam háromzseb villamoscsörömpölést, rám akasztott az ősz néhány bolyongó ökörnyálat, s elhoztam, kishugaim, verjetek belőle csipkét.

S nektek atyámfiai, jóízű híreket hoztam haza,

majd elmondom sorra mind,

csak adjatok egy széket, hogy leüljek...

A

A

zetébe. Az a naplója. Már készül lánya lakodalmára, azt is kiválasztotta, mit güssön,

... Az Amazonas melletti őserdőben lezuhant egy repülőgép, helikopterek indultak megkeresésére. A gép negyven utasának és hét főnyi személyzetének sorsa ismex-etlen ...

színész gyönyörködik az új cipőben, de a mama elégedetlen.

— Nem értem magát, Géza, maga, aki úgy szereti a kényelmet, hogy vehet ilyen hegyesorrú cipőt?

— Kezitcsókolom, cseppet sem szorít. Amíg kirakatban láttam, én is féltem, hogy szűk lesz. Mondtam is a kiszolgálónőnek, nem csinál az ilyen tyúkszemet? Ö csak nevetett, ugyan, kérem, mondja, fél Olaszország ilyenben jár. A többi mezítláb. De mezítláb se ilyen kényelmes. Ez egy príma, finom cipő, kérem.

A színéz hangosan beszél, ahogy megszokta a színpadon. Mindent dramatizál, széles gesztusokkal húzza alá szavait, nem is pózból, inkább megszokásból.

— ÍHát jó, mondom, próbáljuk fel. Hozza a kanalat, olyan hosszú nyeles kanalak vannak most, hát egyből belecsúszott a lábam. És nem szorít sehol se.

A mamának tetszik a cipő, mert tetszik a színész-vő. Hanem természetében van az ellentmondás, nem szereti, ha másnak van igaza. Ö mindig óv és figyelmeztet. Közismert orákulum, már többször igaza lett. Most is oktatóan emeli ujját. — Nono! Viselve válik. Nem jó ezt elkiabálni. Majd meglátom, mit mond pár nap múlva.

— Nekem tetszik — mondja a medika és rejtélyesen mosolyog.

— Köszönöm — hajlik felé a színész és szeretne mélyen a lány szemébe nézni, de az elbámul valahová és nem gondol semmire.

... Útnak indult a Lunyik 4. Óriási rádióteleszkópok figyelik jelzéseit. Segítségével sok új ismeretet szerezhet a tudomány a Hold közvetlen környezetéről. Ez az új kísérlet minden valószínűség szerint az ember holdutazását készíti elő ...

kettőötven egy tojás ... Valamikor négy fillér volt.

— Az már elmúlt, mama — szól közbe a medika, mert fél az anyja emlékeitől. — Az csak a koronás világban lehetett.

— Igen, kezitcsókolom — kap a szón a színész — az régen volt. Most kettőkilencven nem sok egy ilyen cipőért — annál is őszintébben mondja, mert tudja, hogy százzal többe került, ahhoz képest tényleg olcsó kettőki- lencvenért.

— Miért nem csináltat inkább méretre cipőt? — kérdezi a mama. — Az sokkal elegánsabb.

— Viszont sokkal drágább.

— Ne hidd, kislányom, ne hidd — most már a témánál van, erről naphosszat beszélhetne ezeknek a tapasztalatlan fiataloknak. — Nem mindig az az olcsó, ami kevesebbe kerül. Lehet, hogy a csináltatott cipő drágább valamivel, de megéri. Hol van már egy ilyen gyári vacak, mikor a kisipari cipő még mindig cipő! Legalább kétszer annyi ideig tart és menynyivel szebb! Már messziről látszik rajta, ez igen, ezt mester készítette, nem pedig gép. Valamikor szegény apád, , a megboldogult férjem, mindig csináltatta a cipőit. Igaz, neki kissé deformált volt a lába ...

.. . Tovább éleződött a berlini helyzet. A nyugati hatalmak ügynökei már kétszáz bombamerényletet követtek el a fal ellen. A Szovjetunió komoly figyelmeztetést intézett a háborús kalandorokhoz, maga ég el, aki felelőtlenül játszik a tűzzel...

— Borzasztó — mondja a színész és megkavarja a kávéját. — Borzasztó, milyen gyorsan változik a divat. Ma veszek valamit, holnap a fél város olyat hord, holnapután mái ki is ment a divatból. ..

mama a cukor felét a kávéba teszi, a másik két mokkát táskájába csúsztatja. Jó lesz az még később. — Igen — mondja — túl jól megy egyeseknek, nem tudnak mit kezdeni a jódolgukkal. Emlékszem, a férjemnek, a te boldogult apádnak, volt egy barna félcipője. Pesten csináltatA

(Szekeres Emil rajza.)

— Meséltem? Mindegy. Szóval Pesten csináltattuk, mit mondjak, kétszer annyiba került, mint itthon. De megérte... Tizenkét évig hordta. Tizenkét évig. Az a cipő mindig divatos maradt. Mondtam is szegény férjemnek, látod fiam, ez a művészet, nem szobrot csinálni. Tizenkét évig hordta, pedig, hogy finoman fejezzem ki magam, kissé deformált lába volt.

A medika a színész sárga cipőjére néz és az apja, formátlan, bütykös lábát látja maga előtt, ahogy kiszabadul a félretaposott ócska csukából, ujjait mozgatja a zokniban, majd kezdődik a lábáztatás rituális szertartása, a családi bé ke elmaradhatatlan esti jelképe az összkomfortos lavórban.

— Én a változatosságot szeretem. Képtelen lennék évekig ugyanabban járni. Feszélyezne. Ha nem öltöznék divatosan, félembernek érezném magam.

... Kedves hallgatóink, rendkívüli közleményt olvasunk fel. Az emberiség újabb nagyszerű diadala. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája közli, hogy a holdutasok egészségesen visszatértek a földre. Kőzetmintákat hoztak magukkal, ezek eldöntik a Hold felszínéről folytatott több évtizedes tudományos vitát. Semmi akadálya sincs többé a Hold és Föld közötti rendszeres rakétajáratnak ...

mama kényelmesen hátradől, végre kibeszélheti magát. A másik kettő nem figyel rá, a színész gyönyörködik a fény játékában a cipőn, a medika pedig bosszankodik. A hajtásokban máris ráncos a bőr, egyszer-kétszer elfelejti be- krémezni, aztán dobhatja el... A férfiak nem tudnak vigyázni a holmijukra.

— Ezek a mai lábbelik persze semeddig se tártnak. Vékony a talpuk, kilopják belőle az anyagot. A bőr is vacak, hol lehet ma olyan bőrt látni, mint régen ...

A színész nem emeli fel tekintetét, de vigyorog — jó bőrt ma is látni.

A mama kicsit dühös lesz, c igyekszik választékosán kifejezni magát, lábbeli meg ilyesmi, erre ez a divatmajom jön az ízléstelen vicceivel, hiába a gyerekszoba...

PAPP ÁRPÁD:

A CSÖND MIKROFONJA ELŐTT

A csöndben sikoly a suttogás is, hadd szóljak hát hittel hadd mondjam el tinektek — kik napjainkon, csőre töltött csöndön éltek s az éj takarója alatt álmatlan hánykolódtok a véreresszemű hajnali holddal, kik a vacogtató magányban egy-egy szív izzó parazsára hajoltok s kéz a kézben jártok az őszben füzek tóba-zuhogó sárga vízesései közt), kik e kor mélyvágataiba naponta leszálltok s szíveteket néha betemeti a bánatomlás, testetekkel ducoljátok alá rázkódó korunkat, kik szeretnétek még meg-megcsodálni amint a nap festékröge alkonnyá oldódik a tóban, s az ég megáradt, parttalan vízében megolvadnak a tél tavaszba sodródó felhőhegyei s új csillagok szikráznak fel a lélek táguló horizontján — a csönd mikrofonja előtt hittel hadd mondjam el tinektek: az élet veletek mindennél erősebb s álmaink végső menedéke a béke.

1962 október.

A

— Tulajdonképpen a szűk cipő nem egészséges — morfondíroz hangosan a medika.

— Télen elősegítheti a fa- gyást, mert akadályozza a vérkeringést, nyáron meg bedagad a láb. Legjobb lenne mezítláb járni. Mulatságos lenne egyszer mezítláb jönni ide.

Erre már a színész is felfigyel, végre sikerül elkapni a lány tekintetét és szemébe néz, híres hódító pillantásával. — Eredeti ötlet. Biztos divatot csinálna...

... A Csendes Óceánon folyik az algaaratás. Két milliárd szarvasmarha táplálására elegendő az idei termés. Üjzélan- di tudósok olyan csemegealgát állítottak elő, amelynek kipréselt leve nagytöménységű vitaminkészítményeknek felel meg, íze ugyanakkor tökéletesen emlékeztet a szőlőborra. Nagyüzemi termeléséhez jövőre kezdenek hozzá...

— A mezítlábj árásnak is vannak előnyei és hátrányai — vélekedik a medika — kevesebb lenne a bokasüllyedés, de több a felületi sérülés.

— Ugyan, kérlek — a mama rögeszmésen szeret ellentmondani — nézd meg a cigánygyerekeket. Mezítláb járnak és semmi bajuk se esik. Ügy megkeményedik a bőrük, akár üvegcserepeken is szaladgálhatnának.

— Kár lenne, ha visszatérnénk a primitív szokásokhoz

— a színész gondosan fölhúzza a nadrágját, ne gyúródjon össze a vasalás. Le is fricskáz valami láthatatlan pelyhet róla. Az ősember mezítláb járt, mert ugrált fáról fára. A cigánygyerekeknek nincs pénzük cipőre. Én viszont a majomkorszakot már befejeztem, pénzem van, hát azt mondom, hogy cipő teszi az embert. Egész más embernek érzem magam, ha ilyen jó cipő van a lábamon.

z olyan vitathatatlan igazság, hogy senki se szólhat ellene. A medika kibámul az üvegen, a mama pedig bólogat. — Hát igen, a jó cipő az elegancia . . . Láttam egyszer Pesten Csor- tost, sétált az utcán, nem mondom, minden nagyon tápp-topp

E:

volt rajta, de a cipője az vala mi egész különös volt. ..

... A Mars imperialista ag ressziója újra fenyegeti szomszédunk, a Vénusz békés életét ... A Föld dolgozói egy emberként utasítják vissza a provokációkat. El a kezekkel a Vénusztól! ....

— Persze már akkoriban divat volt a hegyesorrú cipő. Tulajdonképpen nincs új a nap alatt — a mama a jó háziasz.- szony biztonságával segít tálcára rakni a csészéket. A felszolgálónő sóhajt: — Jaj, cU szép cipője van a művész ú nak!

— Szép? — A színész tetszc legve forgatja a lábát. — Ugye szép? Nekem is tetszik.

— Éppen ilyet vennék a. uramnak. Kényelmes?

— Mintha a lábamra Öntőt ték volna.

— No, várjunk csak — a ma ma hangja csupa rezignáció - - majd még szoríthat. Majd hol nap ... Akkor elválik.

— Ki lehet ezt cserélni? —■ kérdezi a praktikus medika.

— Azt szeretném látni, hog;- ne vegyék vissza, ha nem jo

— pattog a mama, aki közutálatnak örvend kereskedő-körökben. — Mert minden bóvlit el akarnak sózni... Majd én megmondom a magamét. .

— Egyelőre fölösleges — : színész félti az új cipőt, esz : ágában sincs kicserélni — cseppet se szorít.

— Veszek ilyet az uramnak

— kacsázik e) a felszolgáló.

A Világkönyvtár új ajánlási módszert vezetett be. Napjainkban olyan fölmérhetetlen mennyiségű szépirodalmi mű jelenik meg, hogy az olvasók segítség nélkül képtelenek eligazodni korunk irodalmában. Az új módszer előnye, hogy ... ' — Ahogy nézem ezt a cipőt, egyre jobban tetszik. Biztos exportból maradt vissza. Az ilyen jó cipő ...

... Az emberiség fejlődé ■ tovább tart...

... A beszélgetés kezdődik elölről...