Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
Péntek, 1964. május 1. 5 SOMOGYI NÉPLAP (OsÁnaJko-tt Tfasámap délután volt. Hi- vad, hogy semmit sem változ- “ deg szél kerekedett, s tam,.. Aztán kerültél... felborzolta a halastó tükrét. A — Mert láttam, hogy ő sünpart mellett megrezdült a cső- dörög körülötted — ugrott jel nak, s aprókat billent jobbra, ültéből a fiú. A lány utándka- balra. Ketten ültek rajta, a pott, s visszahúzta• maga mel- fiú egy kavicsot hajított a víz- lé. be. Apró gyűrűk fodrozódtak — Látod, már megint kerül- egyre nagyobbákká, s ott tűn- ni akarsz — figyelmeztette tek el, ahol a hínár meg a sás huncutkodva, s még folytatta birodalma kezdődik. volna, de észrevette, hogy a A fiú keze ismét dobásra fiú keze az övében maradt, és lendült, de most markában most egy kicsit furcsán érezte maradt a kavics. magát. Szótlanul ültek, s az — Ha egyszer azt mondaná, egymásba tapadt tenyerek hogy menjek el hazulról, én megpihentek a csónak pere- nem fogadnék szót — mondta mén. halkan, és oldalt fordult. — A fiú törte meg a csendet. Ha azt mondanád, hogy 'nem — A főkertész... kellek, és inkább a másik A lány nem hagyta beszélni, mellett döntenél, én akkor is... közbeszólt: Nem folytatta, nem akarta — Hagyd. Jól tudod, hogy a kimondani azt a szót, melyet kertészetben dolgozom. Abban, eddig mindig olyan óvatosan hogy szép eredményeket ér- megkerült. Helyette beleröpí- tünk el, neki is része van. tette a kavicsot a tóba. Ez sok- Megmutatta, hogyan kell a hal könnyebb volt. Aztán csak palántákkal bánni, ő tanított úgy magának mondta: meg bennünket kertészkedni. — Amikor hazajöttem, azt Nem rossz ember, de nem tud mondták, hogy ilyen főállatte- a város nélkül élni. És van nyésztőjük még nem volt. Mert benne némi oktalan büszkeség imgkabátot hordtam meg nap- is.. . Tudod, a kertünk végében szemüveget, és a hajam se vá- egy kicsiny árok húzódik, de gattam másként, mint diákko- soha sincs benne víz. Egy romban... De egy év után öreg híd azért van rajta. Ezen már nem nézték, milyen a vi- egyszer sem jártam, mindig seletem. Megbecsültek. Csak átléptem a keskeny árkot, te mutattad, hogy neked in- mintha a híd ott sem lett kább tetszik a főkertész, mint volna. Ha vele mennék, nem az állattenyésztő... És most a szivem szerint cselekednék, se szólsz semmit? — kérdezte. Én melletted akarok maradni.~ A lány egy fűszálat rágcsált, Elhallgatott, mert a halastó és az eget nézte. töltésén iskolások közeledtek. A fiú hátat fordított neki, Kiáltozásukra felriadtak a s a tóra tekintett. A parthoz sütkérező békák, s nagy ívben közel egy hal dobta fel magát ugrottak a tóba. Az egyik gye- a vízből. A loccsanásra a lány rek lehajolt, s egy pillanattal felriadt. Elsimította a homlo- később egy kavics hullott a kába hulló hajtincseket, s ő is vízbe. Apró gyűrűk fodrozód- a csónakot körül ölelő vízre nezett. — Elmegy. Még ezen a héten elutazik. Nem mondta, a fiú mégis tudta, kiről beszél. A másik elmegy. De miért? — Sohasem érezte jól magát itt. A város kellett neki. — És te nem mész vele? — Kért, hogy menjek, azt mondta, lakást is kap. Lassan, vontatottan ejtette ki a szavakat a lány. — Lakás, jó kereset, sok szórakozás ... És te mégis itt maradsz? A lány nem válaszolt azonnal, — Ezt nem kellett volna kérdezned — mondta később. — Mi együtt nőttünk fel ebben a faluban, és amikor két éve hazajöttél, úgy éreztem, miattam is jöttél... — De itt volt ő is, te mutattad be nekem. A lány észrevette a színlelt felháborodást. — Csöndesebben, mert elriasztod a halakat — intette, és mutatóujját oda tette a szája elé. — Igenis, bemutattam, mert és már ismertem. No de ez csak nem baj? — És miért akart magával vinni? — Miért? Talán kedvelt is a maga módján. Én mindig arra gondoltam, hogy te egyszer majd szólsz nekem. Megmondod, hogy... Hiszen amikor hazajöttél, az volt az első szaPénz üvegcserépből Pénz lett a törött üvegekből, mégpedig nem is kevés. Ez évben több mint 150 000 dollár. Az üvegcserepek átalakulása pénzzé természetesen a kereskedelmi és begyűjtő szervek közreműködésével történik. Üjabban ugyanis a rengeteg üveget felhasználó üzemektől, a tejipari vállalatoktól, a konzervgyáraktól a MÉH összegyűjti a törött vagy kicsorbult üvegeket, s az üvegcserepet külföldön értékesítik, tonnánként több mint 15 dollárt kapnak érte a tőkéspiacokon, ahol szinte korlátlan mennyiségben átveszik. Nyilván sok háziasszony is szívesen odaadná a MÉH- nek a törött üvegeket, akár még ingyen is. Az ilyen széleskörű gyűjtés azonban költségesebb lenne, mint amennyit a törmelékért fizetnek, ezért csak onnan gyűjtik össze, ahol nagy mennyiségben van üveg, illetve sok törik belőle. tak egyre nagyobbá, s ott tűntek el, ahol a hínár meg a sás birodalma kezdődik... Hemesz Ferenc Érdemesebb új szállodát építeni? Mit mond a Koronáról a beruházó, a tervező’, a kivitelező ? — Engedd meg, hogy elmondjak valamit — említette nemrég egyik építészmérnök ismerősöm. — Már régen akartam veled beszélni, de sohasem találkoztunk. ... A Koronáról van szó. Mielőtt bontani kezdték, azt mondtam, nem érdemes • korszerűsíteni. Tatarozzuk egymillióért, és a Béke mellé építsünk egy új szállodát. Nem hallgattak rám. — Igen, tudom — feleltem. — Jó néhány fal gyengének bizonyult, szükségessé vált a tervek átdolgozása. A korszerűsítés valamivel többe fog kerülni a tervezett összegnél. — Valamivel? — kérdezte. — Nagyon sokkal! Harmincmillión alul nem ússzuk meg, hidd el nekem. Még mindig újabb és újabb problémák keletkeznek. Az illetékesek már nem is tudják, mit kezdjenek a Koronával. Az a véleményem, hogy érdemes lenne lebontani az egész épületet — az új részt is — s építeni egy új szállodát. Vesd föl ezt a javaslatot, kérdezd meg az illetékesek véleményét. Ne bánts meg senkit, nem az a cél, hogy valakit is ledorongoljunk, hanem az, hogy ha lehet, milliókat takarítsunk meg... Megfogadtam a kétségtelenül jó szándékú tanácsot. Nincs jóváhagyott program A megyei tanács tervosztályára mentem először. — Most vettük kézbe újra a Korona» ügyét — mondta az osztály főmérnöke, őszintén szólva még nem sokat mondhatok az építkezésről. Amit tudok, szívesen elmondom. Kezdem ott, hogy módosítani kellett az eredeti programot. Egyik példányát elküldték az Országos Tervhivatalba jóváhagyás végett. Válasz még nem jött. — Mennyibe kerül a szálloda korszerűsítése? — A módosított beruházási program szerint 22 500 000 forintba. (Az eredeti beruházási összeg 13 000 000 forint volt.) Az épülettömb egy 204 személyes szállodából, 250 személyes étteremből, 160 személyes eszpresszóból, 100 személyes táncos szórakozóhelyből, 3000 személyes önkiszolgáló üzemi konyhából, továbbá bisztróból, valamint a Vendéglátó Vállalat és az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat irodáiból fog állni. — Nem lenne érdemesebb a régi épületet lebontani és új szállodát építeni? — Nem. A 22 500 000 forintot lényegesen nem lépjük túl. Igaz, hogy tízmillióval többe kerül a szálloda korszerűsítése a tervezett ösz- szegnél, ám a többletköltség egy részét nem a tervmódosításra, az alapok építésére, hanem a módosított tervbe állított újabb létesítményekre, irodák, szórakozóhelyek stb. építésére költjük. Sok álmatlan éjszakát okoz Ezután a Somogy megyei Tervező Irodába vezetett az utam. — A Korona Szálló építése sok álmatlan éjszakát okoz nekünk — mondták a terveLÁTOGATÁS EGY ÚJ ÜZEMBEN (T udósítónktól.) Nagyablakos, világos munkahelyen asszony- és leányfejek hajolnak az apró alkatrészek, fölé. Megolvadt bakelit átható szaga terjeng/ a levegőben. Nők irányítanak emeletnyi magas présgépeket. Ez jellemzi egy új gyár, a Kaposvári Vas- és Fémipari Vállalat fé'ny- csőüzemének munkáját Balogh t erencné és Egyed Dezsőné beültetését végzi a félautomat a fénycsöfej . gépen Horváth Lajosné és Aracsi Magdolna a rádiócsövek apró alkatrészei nek szerelése közben. Tamásfalvi Mária dolgozik ezzel a bakelitpréssel. A többségében nőket foglalkoztató műhelyekben neonfénycső-foglalatot, bakelit alkatrészeket. tv-csőaljakat gyártanak az Egyesült Izzó részére. Csak a fénycsőfejeket készítő üzemrészben 113 dolgozó tevékenykedik. Félautomata gépek segítségével állítják össze a fénycső- fejeket. Műszakonként egy-egy gépen 5800 darabot is összeszerelnek az ügyes kezek. Az új gyárban a közelmúltban kezdte meg működését a rádiócső-szerelő üzem Ha va- lahól, hát itt nagyon figyelmesen kell dolgozni, mert egy rossz mozdulat, és máris használhatatlan a cső. Egyelőre 4000 darab £F—80-as típusú rádiócsövet szerelnek naponta, azonban, ahogy gyakorlottabbak lesznek a munkásnők — csak asszonyok és lányok dolgoznak itt —, ez a meny- nyiség fokozatosan nő. Most még csak huszonötén dolgoznak ebben az üzemrészben, ■z év közepén azonban már zázhúszan kapnak itt munkát. zők. — Sok dolgozónk idejét köti le a szállodával kapcsolatos munka. Nem is tudjuk hir- telenében megmondani, hány tervet dobtunk már el. Az épületben még mindig kisebb feltárásokat, fölméréseket kell végezni. (Ez nem befolyásolja lényegesen az épület jövőjét.) Két tűz között vagyunk.. Egyrészt vigyáznunk kell arra, hogy a költségek ne emelkedjenek, másrészt viszont ügyelnünk kell arra, hogy az épület biztonságos legyen. Sajnos, a biztonság megteremtése egy ilyen épületnél, amelyben még az 1962-ben beépített részek is megbízhatatlanok, a költségek növekedésével jár. Sokan nem értik meg, milyen nehéz helyzetben Vagyunk. Munkánkat nehezíti, hogy nincs jóváhagyott módosított beruházási program. Nem tudjuk például, hogy az Április 4. utca felőli oldalon lesz-e harmadik emelet... — Mennyibe kerül a szálloda korszerűsítése? — Ezt nehéz lenne megmondani. Talán lehetne csökkenteni a költségeket, ha a kivitelező a feltárásban és a fölmérésben segítene nekünk. Nincs egy ember, aki kibontaná a falat vagy az oszlopot. A Vendéglátó Vállalat kőművese, aki eddig valamicskét segíteni szokott, továbbállt. Teljesen magunkra maradtunk, s ha emberre van szükségünk, kiállunk az utcára, s úgy próbálunk szerezni. / — Nem lenne érdemesebb a régi épületet lebontani és új szállodát építeni? — Nem. Most már végig kell csinálni, amit elkezdtünk. Egyébként új szállodát nehéz lenne építeni, ugyanis a Korona korszerűsítését nem beruházási, hanem felújítási hitelből fedezik. De ha már itt tartunk, hadd mondjuk meg, vigyázni kell ezekkel a korszerűsítésekkel. Tapasztalataink szerint jóval több pénzt költünk el régi épületek átalakítására, mint amennyit tervezünk. Leállították a munkát Ezután az ÉM Somogy megyei Építőipari Vállalatnak igazgatójához kopogtam be. — A szálloda építéséről beszélnem sem kellemes — kezdte az igazgató. Az épületben veszélyes dolgozni. Visszavontunk onnét munkásokat, és addig nem is engedjük oda őket, míg el nem dől, mi lesz a tennivalónk. Most ugyanis nem mindig tudjuk. Csak az Ady Endre utcai résznek a tervei vannak meg, az Április 4. utca felőli résznek nincs terve... — Mennyibe kerül a szálloda korszerűsítése ? — Az Április 4. utcára néző épület teherbírása enyhén szólva kétes. A tervezők most végzik benne a fölmérést és a feltárást. Csak ezután lehet majd arról beszélni, mennyibe kerül az építkezés. — Nem lenne érdemesebb a régi épületet lebontani és új szállodát építeni? — Fia feltárás és fölmérés alapján megállapítják, hogy a költségek túl magasra rúgnak, jrdemesebb lenne lebontani a még meglévő épületrészeket és újakat építeni helyettük. Pénzügyi problémát nem okozna a dolog. Véleményem szerint ugyanis az épületből a lebontás után is megmaradna annyi, hogy felújítás címén folyhatna a munka továbbra is. Ilyesmi, már előfordult Kaposváron. Bármi lesz is a sorsa az épületnek, le kell vonni a tanulságot. A jövőben nem szabad alapos fölmérés nélkül nekivágni egyetlen régi épület korszerűsítésének sem. Ha a kezdet kezdetén á pécsi tervezők olyan alapos fölmérést végeztek volna, amilyet most a kaposváriak kénytelenek csinálni, nem adódik ennyi kellemetlen meglepetés. Ám hadd tegyem hozzá: alapos felmérésről szó sem lehet egy olyan épületben, amelynek egyes részeiben kereskedelmi egységek üzemelnek. Egy korszerűsítésre kiszemelt épületet az átalakítási munkálatok megkezdése előtt ki kell üríteni ... Építészmérnök ismerősöm, ha e sorokat elolvassa, bizonyára azt fogja mondani, neki van igaza, s érdemesebb lenne új szállodát építeni. Kétségtelen, sok a nyugtalanító jelenség. Ám mégsem lenne helyes, ha most á-t vagy bé-t mondanánk. Ehelyett arra kérjük az illetékeseket, gondolkozzanak a fölvetett problémákon. A feltárás és a fölmérés után azonnal hívjanak össze kiváló szakembereket, és megbízható számítások alapján döntsenek a szálloda sorsáról. Az nem biztos, hogy új szállodát kell építeni. Az azonban bizonyos, liogjj előrelátó, tervszerű, gyors munkával milliókat lehet megtakarítani. Szegedi Nándor \ GYURI BÁCSI — A grófi földön dolgoztunk kora hajnaltól késő estig fiatal erőnket megfeszítve, hogy munkánk ellen ne legyen kifogása se az ispánnak, se az intézőnek. Nem tudtunk add>g semmit sem arról, hogy kizsákmányolókra és ki- zsákmányoltakra oszlik a társadalom. De 1904 változást hozott életünkbe. A május elseje előtti napokon a pécsi bányavidékről jött agitátorok elvetődtek a jutái cselédházak tájékára is, és elmondták, hogy ők már szervezkednek, május elseje délutánját megtinneplik, s arra buzdítottak bennünket, hogy alakítsuk meg a földmunkások szakszervezetének helyi csoportját, mert ha sok ember egyet akar, hamarabb eléri azt, mint egyedül. Fogott rajtunk a szó — mondja Pái György elvtárs, a nagyba- juszú, nevetős arcú veterán. Gyuri bácsiként ismeri sok kaposvári, aki valaha is megfordult a Munkás Otthonban. Nem volt könnyű dolguk az akkori földmunkás szakcsoport tagjainak. A nagybirtokok urai nem tűrték a szervezett munkásokat, és túladtak azon a cseléden, akiről megtudták, hogy ^yenekkel tartanak kapcsolatot. Gyuri bácsi is hamar elkerült Jutáról, Kanosváron vállalt munkát. Itt is részt vesz a földmunkások szakszervezetének munkájában, s előbb bizalmi, riiajd később vezetőségi tag a szakszervezetben. 1913-ban több mint hatszáz tagja volt a csoportnak Kaposváron. a. legharcosabbak a téglagyári munkások voltak, számukra többször sikerült munkaidőcsökkentést és béremelést kiharcolni. S amikor már lassan megedződik a szervezet. akkor veti vissza a munkát az első világháború kitörése. Pál elvtárs is megjárja az orosz és olasz frontot, és csak négy év múltán kerül vissza Kaposvárra. Akkor már ő is agitátor Nagybajomban, Bőhö- nyén, Mezőcsokonyán és Barcson, segít a helyi csoportok megalakításában. Nem hiányzik egyetlen munkásmegmozdulásról sem. — 1919 május elsejét nem felejtettem el még most sem — mondja. — Legalá?)b négy kilométer hosszú volt a felvonulók tömege. Szinte vöröslött a város a sok zászlótól. A bukás után is megtalálták a szervezkedeshez vezető utat, május elseje megünneplésének lehetőségét. A szakszervezetek szék- hálának *'gvik « obájába veteránok jönnek össze a hét minden napján. Eljár ide Gyuri bácsi is, és sokszor beszél arról az időről, ar!- kor a május még nem vól szabad. F. L.