Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-07 / 105. szám

Csütörtök, 1964. május 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP A ságváriak párttitkára NEHÉZ VELE NAPKÖZBEN TALÁLKOZNI. Amíg függet­lenített elnökhelyettes volt, megszokta, hogy reggeltől es­tig a határt járja, szemmel tartja a munkák menetét. Most a halastavakért felelős. Már nem függetlenített veze­tő, hanem mint halászmester egyben elnökhelyettes is meg párttitkár is. Túl van az ötve- nen, amolyan mindenhez ér­tő, törekvő parasztember, aki régen sem sajnálta és most sem sajnálja a fáradságot. A járási pártbizottságon hallot­tam róla: — Feri János példamuta­tó szövetkezeti gazda, és párt­titkári tennivalóit is igyekszik jól ellátni. Azonban kevés icleje marad pártmunkára... ö maga is előhozakodik ez­zel: — Két halastava van a ter­melőszövetkezetnek összesen hetven holdon. Ma például már hajnali öt órakor lemen­tem a tavakhoz. Most ívnak a halak. Onnan a szerelőműhely­be mentem, és megsürgettem az elzárórácsokat, nehogy a halak megszökjenek. Kevés az idő... AZ IRODÁRA ÉPPEN CSAK BENÉZETT délben. Dél­után Gál Istvánnal, halász­társával végigcsónakázták a tavakat, megetették a halakat, és megjavították a gátat, ahol nemrég átszakította a víz. — Ha a gátjavítással végez­tünk, több időm lesz az egyéb ügyek intézésére. Nagyon fon­tos most ez a munka... Elmondja, miért csinál eb­ből olyan nagy gondot. Azért, mert a faluban akadtak, akik zúgolódtak, amikor szóba ke­rült a halastavak létesítése. Azt mondták, ráfizet a tsz, in­kább hagyták volna meg a ré­teket kaszálónak. Gyenge fű­hozamot adtak ezek a kaszá­lók, a halászat viszont szép jövedelmet ígért. — Néhányan nem bánnák, ha egy éjszaka átszakadna a töltés, s lefoly­na a tavakról a víz. De mi be akarjuk bizonyítani, hogy megérte a befektetést, vigyáz­zuk, javítjuk, erősítjük a gá­tat — magyarázza a párttit­kár. Ezután a ságvári pártalap- szervezet erősödéséről beszél. Huszonnégyen vannak tagok és tagjelöltek, az utóbbiak so­rába csupán az utóbbi egy év­ben öten kérték felvételüket, valamennyien termelőszövet­kezeti tagok. A számbeli gya­rapodáson kívül említésre méltó az is, ahogyan a tsz-ben a kommunistákról beszélnek. A kommunisták traktorosok­ból és növénytermesztőkből tevődnek össze. Az ősszel pél­dásan végezték a kalászosok vetését, akkor is meg most tavasszal is idejében a földbe tették a magot a közös táblá­kon, s már a háztájiban is alig van vetetten kukorica. — AZ ALAPDÍJAZÁSON FELÜL most is megkapják traktorosaink műszaknormán­ként a tizenöt forint céljutal­mat. Bizonyos, hogy ez is ösz­tönzi őket a teljesítmény fo­kozására és a jobb minőségre, de serkenti őket az a tudat is, hogy a szövetkezet jövedelmét, abrakkészletünket növeli az idejében elvetett kukorica. Ki­bővített taggyűléseken beszél­Az ÉM Építőipari Szállítási Vállalat pécsi szállítási vzemegysége pécsi munkahelyre fölvesz gépkocsi­rakodókat. Száll&st, étkezést biztosi- tank. Tanácsigazolás szükséges. Útiköltséget nem térítünk. Jelentkezés: PÉCS, Megyeri u. 50. (3174) tünk erről — mondja Feri elvtárs. Szólt a háztáji állatállomány érdekében is, javasolta, hogy juttasanak több zöldtakar- mányt a háztáji jószágnak. — Az idén 40, 60 és 80 négy­szögöles lucernaparcellákat mérünk ki a tsz-tagoknak aszerint, hogy hány munka­egységet. szereztek tavaly — tájékoztat. — A zárt keretek­ben levő, közös művelésre al­kalmatlan területeket köles­sel vetjük el, s betakarítását részért kiadjuk azoknak, akik­nek háztáji tehenük van. Ez­zel mindenképpen elégedettek lehetnek a szövetkezeti gaz­dák. Feri János egy éve titkára a ságvári pártalapszervezetnek. Becsülik a pártagok és a pár- tonkívüliek egyaránt. Paluska Vince, a szövetkezet kertésze például így beszél róla: — Nem vagyok kommunista, de azt látom, hogy jó kezekben van az alapszervezet vezetése. — Gipp György traktorosnak ez a véleménye: — Láttam, hogy csupa becsületes, példa­mutató elvtárs van a pártszer­vezetben, ezért kértem én is a fölvételemet. A PÄRTTITKÄR szerint még jó néhány tsz-taggal le­hetne erősíteni a ságvári alap­szervezetet. Az eddiginél több politikai felvilágosító munká­ra is szükség van a faluban. Feri elvtárs példásan helytáll, jól végzi el a rábízott felada­tokat. Hogy még eredménye­sebben dolgozhasson, ahhoz — s ezt ő is tudja — politikai is­mereteinek gyarapítására van szükség. Pártunk agrárpoliti­kájában és más politikai kér­désekben is olyan jártasságra kell szert tennie, mint amilyen szakmai ismeretekkel a mező- gazdálkodásban és a halászat­ban rendelkezik. Hernesz Ferenc Magyarázkodás helyett tettekei vár a lakosság a Sütőipari Vállalattól MÉG EGYSZER A KENYÉR- ÉS SÜTEMÉNYELLÁTÁSRÓL Néhány héttel ezelőtt ellá­togattunk több kaposvári, fő­ként a város peremén levő boltba. Azt vizsgáltuk, mikor kapják meg az üzletek a friss kenyeret és a péksüteményt, továbbá, hogyan tartják meg a higiéniai előírásokat. Meg­állapítottuk, hogy a vásárlók jó néhány üzletben nem jut­nak hozzá idejében friss pék­áruhoz, továbbá, hogy a sütő­ipari és a kereskedelmi dolgo­zók nem szállítják, illetve nem tárolják megfelelően a kenye­ret. Cikkünkre az Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalat és a földművesszövetkezet felügye­leti szerve gyorsan válaszolt. Kapálják a ká­posztát és a kar­fiolt az iharosi tJj Erő Tsz ker­tészetében. Az áp­rilis elején kiül­tetett növény má­jus első felében piacra kerül. Traktorosok a kukoricaföldeken Mondom a brigádvezetőnek, hogy hiába megyünk, úgysem találjuk ott a traktorosokat. Ide már- elhallatszana a gé­pek hangja, meg aztán egy félbehagyott táblát is láttunk. — De ott vannak a »tüzé­rek* — erősítgeti Horváth Gyula brigád vezető. Amikor felérünk, a dombte­tőre, akkor látom, hogy az er­dő alatt éppen új fordulóba kezd az öt hofferos: Baráth József, Szilágyi József, Szilá­gyi Lőrinc, Sági György és Vancsura Ferenc. Kukorica alá készítik elő a talajt a so- mogysárdi Béke Tsz tábláján. Sietniük kell, mert a sörnye- pusztai részen hamarosan vé­gez a vetéssel az UTOS, és utána ide jön. — Azért hagytuk ott a má­sik táblát — mondja Baráth József traktoros, mert a tsz nem győzte a trágyázást. Pedig sürgős az is. Mert oda is kukorica kerül, de messze van a falu, és a tizennégy lo­vas kocsi meg az egy vontató nem győzi a trágyázást. Tény, hogy megkéstek ezzel a mun­kával Somogysárdon. Szabó Flórián tsz-elnök így vélekedik erről: — Kihordhattuk volna7 már korábban is a trágyát az ud­varokból, de a fogatosok az erdőn dolgoztak még már­ciusban is (!). Ez pedig nagyon késleltette a munkákat. A lemaradást még úgy sem tudták pótolni, hogy a tsz nyolc erőgépe mel­lett előbb hét, most pedig már tizenkét gépállomási traktor is dolgozik. Takács Jenő, a Gépállomások Megyei Igazga­tóságának megbízott főagro- nómusa most újabb három traktort ígért a somogysár- diaknak. Nézem az öt traktoros mun­káját. Úgy simulnak az eke­hajtások, mintha aprólékos munkával rakosgatták volna egymás mellé a rögöket. — öt éve dolgozik együtt a brigád — mondják a trak­torosok. — összeszoktunk. A tavaszi induláskor elhe­lyezték tőlük az egyiket, de visszakívánkozott. Két hét után vissza is jött. Korán in­dulnak ezekben a napokban. Reggel ötkor már dübörög­nek a . gépek, s ha nincs na­gyobb fennakadás, késő estig mennek. Csak ha már nagyon elfáradtak, akkor indulnak haza. Baráth József csak a gépállomás brigádszállásáig megy, mert messze lakik a család, de a többiek hazatér­nek. — Nem unják az öreg trak­torokat? — Ezeket? — néznek rám csodálkozva. — Jók ezek! Jobban lehet velük dolgozni, mint sok újjal. Amióta kita­vaszodott, folyvást megyünk, és még nem volt különösebb baj velük. — Mikor ünnepeltek utoljá­ra? — Mikor is? — kérdi visz- sza az egyik traktoros. — Nem tudjuk... Régen... Aligha­nem a tavaszi munkák kezde­te előtt. Munkában töltötték a má­jus elejei ünnepeket is. — Nem akadályozza a mun­kát a késői trágyázás? — Állni nem álltunk, de ál­landóan a nyomukban vol­tunk. Meg mérgelődtek is, amikor abba kellett hagyni a táblát, és másikba menni, mert nem győzték előttük a trágyázást. — No, megyünk — búcsúz­nak a traktorosok. — Aligha­nem eső lesz. Már villámlik is. Ezt a táblsÉ addig be kel­lene fejezni. Igazuk volt. Mire Somogy- sárdról Attalába értünk, már locsogott az eső. — Sajnos, nem tudunk vet­ni — mondja Somogyi Vince gépállomási traktoros —, sá­ros a föld. Nézem az esőkabátját, csu­rom víz. A kalapját is átütötte az eső. — Ez nem baj — mondja. — A mezei emberek meg­szokták az esőt. Csak az bosz- szant, hogy elrontotta a mun­kánkat Egy hete dolgozik Általá­ban. Azóta Orbán Ferenc fa­rossal 110 holdon tették föld­be a kukoricát. — Gond, bosszúság? — Volt baj a vetőgéppel. Régi már, eléggé ki van kop­va, de a kisebb hibákat kija­vították a tsz szerelői. Kilenc éve ül nyeregben az idős traktoros. Ezen a tava­szon állt be kilencedszer vet­ni. — Nehéz munka? — Ha vigyáz az ember a gépre, akkor nem. Inkább szép. Ezt az UTOS-t, amellyel most vetek, három éve haj­tom, de nagyobb hibája még nem volt. Most, hogy Attalába ke­rült, minden este hazamegy a családhoz Kercseligetre. Este, amikor már nem látnak vet­ni, akkor indul hazafelé. — Remélem, reggelre meg­szikkad a föld. Folytathatjuk a vetést... Kercza Imre »A kenyér- és a sütemény­ellátás tapasztalatairól írt cik­kükkel minden vonatkozásban egyetértünk. A fennálló hiá­nyosságok megszüntetéséről vállalatunk intézkedik. A 313- as számú, Füredi utcai bol­tunknál a raktár meszelését, a kenyérpolc rendbe hozását elrendeltük* — írja az Élel­miszer-kiskereskedelmi Válla­lat A Szövetkezetek Kaposvári Járási Központjának levelében a következőket olvashatjuk: »A Somogyi Néplap 1964. április 4-i számában megjelent Boltról boltra című cikkével kapcsolatban közöljük, hogy a kaposvári fmsz kezelésében levő 4-es számú bolt kenyér- tárolását és ellátását megvizs­gáltuk. Megállapítottuk, hogy a kenyér tárolása valóban nem megfelelő módon és he­lyen történik. A bolt árukész­letének részbeni átrendezésé­vel a kenyér tárolását úgy módosítottuk, hogy ’az a föld­től kb. 50 cm magasait lesz elhelyezve.« A Somogy megyei Sütőipa­ri Vállalat vezetői azonban nem ismerték el a hibák zömét, sőt a levél aláírói — Talpai János igazgató és Perjési Fe­renc főmérnök — válaszuk első részében gúnyolódnak. Egy szocialista vállalat veze­tőihez méltatlan hangnemben felróják, hogy a megyei párt- bizottság és a megyei tanács, lapja 1957-től 97 cikkben fog­lalkozott a sütőiparral. Bizo­nyára azért foglalkozik eny- nyit a vállalattal a lap — írják a továbbiakban —, mert az újságíróknak nincs elég té­májuk. Ha témahiányban szenvednek, a Sütőipari Vál­lalatnál minden bizonnyal nagy erőlködve elő tudnak kaparni valami bírálnivalót... »Máris kész a szenzációt kel­tő újságcikk* teszik hozzá. Nos, ha a Sütőipari Vállalat vezetői azt mondják, hogy témaszegénység miatt foglal­kozunk az iparággal, tévednek. Mi azért látogattuk meg a boltokat, hogy megnézzük, hogyan elégítik ki a dolgozók igényeit. Szomorú, ha egy élel­miszeripari vállalat vezetői ezt figyelmen kívül hányják, fittyet hánynak a bírálatra. Az olvasók szívesebben láttak volna olyan választ tőlük, mint amilyent az Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalattól és a Szövetkezetek Kaposvári Járási Központjától kaptunk. Csakis az ilyen — nem pedi^1 a kimagyarázkodó és frázisok­tól pufogó — levél bizonyíta­ná, hogy a vállalat vezetői nagyra becsülik a vásárlókat, és fontos feladatuknak tart­ják az emberek igényeinek kielégítését. Bármennyire fájlalják is a sütőiparnál április 4ri cikkünk megállapítását, ismét azt kell mondanunk, hogy nem oldotta meg a vállalat az áruszállítás problémáját. Erről csak akkor beszélhetnénk, ha a kenyeret és a süteményt a nyitás után fél órával minden bolt meg­kapná. Nem jó az ellátás ott, ahol kilenc, gyakran tíz óra­kor jut el a pékáru egy-egy üzletbe. Márpedig a tények azt igazolják, hogy a külterületre nem szállítják ki kellő időben a kenyeret és a süteményt. Erről ismét meggyőződtünk. A November 7. úti, a Vörös­hadsereg úti, a Cseri úti bol­tokban megint azt tapasztal­tuk, amit előző cikkünkben elég részletesen tudomására hoztunk a Sütőipari Vállalat­nak. De ha nekünk nem hin­nének, higyjenek a Szövetke­zetek Kaposvári Járási Köz­pontja levelének: »A kenyér kiszállításával kapcsolatban közöljük, hogy a Sütőipari Vállalattal megkötött szállítá­si szerződés szerint a vállalat csak reggel 8—9 óra között vállalja az áru kiszállítását. (Az üzlet 7-kor nyit — A szerk.) Ugyanis reggel korán a belváros üzleteit látja el.. .« Hogyan állíthatja a vállalat, hogy korán ott van a pékáru, amikor szerződést kötött a ké­sőbbi szállításra? A helyzet tehát bírálatunk óta sem változott. A vállalat vezetői levelük­ben azt írják: »Szeretnénk el­érni, hogy a sajtó munkatár­sai ne állítsák pellengérre vállalatunkat. Szeretnénk, ha egy-egy cikk megjelenése előtt mérlegre tennék azt, hogy mi­lyen körülmények között kell naponta legyártani az 1000— 1200 mázsa kenyeret és a 180— 200 000 darab süteményt...« Biztosíthatjuk a vállalat ve­zetőit, hogy ha valakik, hát a sajtó dolgozói méltányolják a nehéz és fáradságos munkát, elismerik az eredményeket. A vállalatról 1957-től írott 97 cikk között van jó néhány olyan is, ami erről tanúskodik. Ám hadd mondjuk meg azt is, hogy a hibák mellett ezu­tán sem megyünk el szó nél­kül. Azt tehát, hogy a lap munkatársai a jövőben »ne ál­lítsák pellengérre« a sütőipart, csakis úgy érhetik el a vállalat vezetői, ha a hiányosságokat minél előbb megszüntetik. KISZ0V dalostalálkozó lesz Bogláron <5 Május 30-án a Somogy me­gyei KISZÖV országos dalos­találkozót rendez Balatonbog- láron. öt szövetkezeti ének­kar — Zirc—Veszprémből egy férfikar, Kőszeg—Sárvár­ról vegyes kar, ezenkívül a hajdúszoboszlói férfikórus, a Balatonboglári Ktsz vegyes­kara és a kaposvári Vikár Béla Kórus — vesz részt a ta­lálkozón. A műsorban föllép­nek az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttesének táncosai, szólistái is. Az esemény alkal­mából csaknem 400 dalos ér­kezik Boglárra. Az Elba menti ezeréves város, Meissen egyik legszebb részlete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom