Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-07 / 105. szám
Csütörtök, 1964. május 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP A ságváriak párttitkára NEHÉZ VELE NAPKÖZBEN TALÁLKOZNI. Amíg függetlenített elnökhelyettes volt, megszokta, hogy reggeltől estig a határt járja, szemmel tartja a munkák menetét. Most a halastavakért felelős. Már nem függetlenített vezető, hanem mint halászmester egyben elnökhelyettes is meg párttitkár is. Túl van az ötve- nen, amolyan mindenhez értő, törekvő parasztember, aki régen sem sajnálta és most sem sajnálja a fáradságot. A járási pártbizottságon hallottam róla: — Feri János példamutató szövetkezeti gazda, és párttitkári tennivalóit is igyekszik jól ellátni. Azonban kevés icleje marad pártmunkára... ö maga is előhozakodik ezzel: — Két halastava van a termelőszövetkezetnek összesen hetven holdon. Ma például már hajnali öt órakor lementem a tavakhoz. Most ívnak a halak. Onnan a szerelőműhelybe mentem, és megsürgettem az elzárórácsokat, nehogy a halak megszökjenek. Kevés az idő... AZ IRODÁRA ÉPPEN CSAK BENÉZETT délben. Délután Gál Istvánnal, halásztársával végigcsónakázták a tavakat, megetették a halakat, és megjavították a gátat, ahol nemrég átszakította a víz. — Ha a gátjavítással végeztünk, több időm lesz az egyéb ügyek intézésére. Nagyon fontos most ez a munka... Elmondja, miért csinál ebből olyan nagy gondot. Azért, mert a faluban akadtak, akik zúgolódtak, amikor szóba került a halastavak létesítése. Azt mondták, ráfizet a tsz, inkább hagyták volna meg a réteket kaszálónak. Gyenge fűhozamot adtak ezek a kaszálók, a halászat viszont szép jövedelmet ígért. — Néhányan nem bánnák, ha egy éjszaka átszakadna a töltés, s lefolyna a tavakról a víz. De mi be akarjuk bizonyítani, hogy megérte a befektetést, vigyázzuk, javítjuk, erősítjük a gátat — magyarázza a párttitkár. Ezután a ságvári pártalap- szervezet erősödéséről beszél. Huszonnégyen vannak tagok és tagjelöltek, az utóbbiak sorába csupán az utóbbi egy évben öten kérték felvételüket, valamennyien termelőszövetkezeti tagok. A számbeli gyarapodáson kívül említésre méltó az is, ahogyan a tsz-ben a kommunistákról beszélnek. A kommunisták traktorosokból és növénytermesztőkből tevődnek össze. Az ősszel példásan végezték a kalászosok vetését, akkor is meg most tavasszal is idejében a földbe tették a magot a közös táblákon, s már a háztájiban is alig van vetetten kukorica. — AZ ALAPDÍJAZÁSON FELÜL most is megkapják traktorosaink műszaknormánként a tizenöt forint céljutalmat. Bizonyos, hogy ez is ösztönzi őket a teljesítmény fokozására és a jobb minőségre, de serkenti őket az a tudat is, hogy a szövetkezet jövedelmét, abrakkészletünket növeli az idejében elvetett kukorica. Kibővített taggyűléseken beszélAz ÉM Építőipari Szállítási Vállalat pécsi szállítási vzemegysége pécsi munkahelyre fölvesz gépkocsirakodókat. Száll&st, étkezést biztosi- tank. Tanácsigazolás szükséges. Útiköltséget nem térítünk. Jelentkezés: PÉCS, Megyeri u. 50. (3174) tünk erről — mondja Feri elvtárs. Szólt a háztáji állatállomány érdekében is, javasolta, hogy juttasanak több zöldtakar- mányt a háztáji jószágnak. — Az idén 40, 60 és 80 négyszögöles lucernaparcellákat mérünk ki a tsz-tagoknak aszerint, hogy hány munkaegységet. szereztek tavaly — tájékoztat. — A zárt keretekben levő, közös művelésre alkalmatlan területeket kölessel vetjük el, s betakarítását részért kiadjuk azoknak, akiknek háztáji tehenük van. Ezzel mindenképpen elégedettek lehetnek a szövetkezeti gazdák. Feri János egy éve titkára a ságvári pártalapszervezetnek. Becsülik a pártagok és a pár- tonkívüliek egyaránt. Paluska Vince, a szövetkezet kertésze például így beszél róla: — Nem vagyok kommunista, de azt látom, hogy jó kezekben van az alapszervezet vezetése. — Gipp György traktorosnak ez a véleménye: — Láttam, hogy csupa becsületes, példamutató elvtárs van a pártszervezetben, ezért kértem én is a fölvételemet. A PÄRTTITKÄR szerint még jó néhány tsz-taggal lehetne erősíteni a ságvári alapszervezetet. Az eddiginél több politikai felvilágosító munkára is szükség van a faluban. Feri elvtárs példásan helytáll, jól végzi el a rábízott feladatokat. Hogy még eredményesebben dolgozhasson, ahhoz — s ezt ő is tudja — politikai ismereteinek gyarapítására van szükség. Pártunk agrárpolitikájában és más politikai kérdésekben is olyan jártasságra kell szert tennie, mint amilyen szakmai ismeretekkel a mező- gazdálkodásban és a halászatban rendelkezik. Hernesz Ferenc Magyarázkodás helyett tettekei vár a lakosság a Sütőipari Vállalattól MÉG EGYSZER A KENYÉR- ÉS SÜTEMÉNYELLÁTÁSRÓL Néhány héttel ezelőtt ellátogattunk több kaposvári, főként a város peremén levő boltba. Azt vizsgáltuk, mikor kapják meg az üzletek a friss kenyeret és a péksüteményt, továbbá, hogyan tartják meg a higiéniai előírásokat. Megállapítottuk, hogy a vásárlók jó néhány üzletben nem jutnak hozzá idejében friss pékáruhoz, továbbá, hogy a sütőipari és a kereskedelmi dolgozók nem szállítják, illetve nem tárolják megfelelően a kenyeret. Cikkünkre az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat és a földművesszövetkezet felügyeleti szerve gyorsan válaszolt. Kapálják a káposztát és a karfiolt az iharosi tJj Erő Tsz kertészetében. Az április elején kiültetett növény május első felében piacra kerül. Traktorosok a kukoricaföldeken Mondom a brigádvezetőnek, hogy hiába megyünk, úgysem találjuk ott a traktorosokat. Ide már- elhallatszana a gépek hangja, meg aztán egy félbehagyott táblát is láttunk. — De ott vannak a »tüzérek* — erősítgeti Horváth Gyula brigád vezető. Amikor felérünk, a dombtetőre, akkor látom, hogy az erdő alatt éppen új fordulóba kezd az öt hofferos: Baráth József, Szilágyi József, Szilágyi Lőrinc, Sági György és Vancsura Ferenc. Kukorica alá készítik elő a talajt a so- mogysárdi Béke Tsz tábláján. Sietniük kell, mert a sörnye- pusztai részen hamarosan végez a vetéssel az UTOS, és utána ide jön. — Azért hagytuk ott a másik táblát — mondja Baráth József traktoros, mert a tsz nem győzte a trágyázást. Pedig sürgős az is. Mert oda is kukorica kerül, de messze van a falu, és a tizennégy lovas kocsi meg az egy vontató nem győzi a trágyázást. Tény, hogy megkéstek ezzel a munkával Somogysárdon. Szabó Flórián tsz-elnök így vélekedik erről: — Kihordhattuk volna7 már korábban is a trágyát az udvarokból, de a fogatosok az erdőn dolgoztak még márciusban is (!). Ez pedig nagyon késleltette a munkákat. A lemaradást még úgy sem tudták pótolni, hogy a tsz nyolc erőgépe mellett előbb hét, most pedig már tizenkét gépállomási traktor is dolgozik. Takács Jenő, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának megbízott főagro- nómusa most újabb három traktort ígért a somogysár- diaknak. Nézem az öt traktoros munkáját. Úgy simulnak az ekehajtások, mintha aprólékos munkával rakosgatták volna egymás mellé a rögöket. — öt éve dolgozik együtt a brigád — mondják a traktorosok. — összeszoktunk. A tavaszi induláskor elhelyezték tőlük az egyiket, de visszakívánkozott. Két hét után vissza is jött. Korán indulnak ezekben a napokban. Reggel ötkor már dübörögnek a . gépek, s ha nincs nagyobb fennakadás, késő estig mennek. Csak ha már nagyon elfáradtak, akkor indulnak haza. Baráth József csak a gépállomás brigádszállásáig megy, mert messze lakik a család, de a többiek hazatérnek. — Nem unják az öreg traktorokat? — Ezeket? — néznek rám csodálkozva. — Jók ezek! Jobban lehet velük dolgozni, mint sok újjal. Amióta kitavaszodott, folyvást megyünk, és még nem volt különösebb baj velük. — Mikor ünnepeltek utoljára? — Mikor is? — kérdi visz- sza az egyik traktoros. — Nem tudjuk... Régen... Alighanem a tavaszi munkák kezdete előtt. Munkában töltötték a május elejei ünnepeket is. — Nem akadályozza a munkát a késői trágyázás? — Állni nem álltunk, de állandóan a nyomukban voltunk. Meg mérgelődtek is, amikor abba kellett hagyni a táblát, és másikba menni, mert nem győzték előttük a trágyázást. — No, megyünk — búcsúznak a traktorosok. — Alighanem eső lesz. Már villámlik is. Ezt a táblsÉ addig be kellene fejezni. Igazuk volt. Mire Somogy- sárdról Attalába értünk, már locsogott az eső. — Sajnos, nem tudunk vetni — mondja Somogyi Vince gépállomási traktoros —, sáros a föld. Nézem az esőkabátját, csurom víz. A kalapját is átütötte az eső. — Ez nem baj — mondja. — A mezei emberek megszokták az esőt. Csak az bosz- szant, hogy elrontotta a munkánkat Egy hete dolgozik Általában. Azóta Orbán Ferenc farossal 110 holdon tették földbe a kukoricát. — Gond, bosszúság? — Volt baj a vetőgéppel. Régi már, eléggé ki van kopva, de a kisebb hibákat kijavították a tsz szerelői. Kilenc éve ül nyeregben az idős traktoros. Ezen a tavaszon állt be kilencedszer vetni. — Nehéz munka? — Ha vigyáz az ember a gépre, akkor nem. Inkább szép. Ezt az UTOS-t, amellyel most vetek, három éve hajtom, de nagyobb hibája még nem volt. Most, hogy Attalába került, minden este hazamegy a családhoz Kercseligetre. Este, amikor már nem látnak vetni, akkor indul hazafelé. — Remélem, reggelre megszikkad a föld. Folytathatjuk a vetést... Kercza Imre »A kenyér- és a süteményellátás tapasztalatairól írt cikkükkel minden vonatkozásban egyetértünk. A fennálló hiányosságok megszüntetéséről vállalatunk intézkedik. A 313- as számú, Füredi utcai boltunknál a raktár meszelését, a kenyérpolc rendbe hozását elrendeltük* — írja az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat A Szövetkezetek Kaposvári Járási Központjának levelében a következőket olvashatjuk: »A Somogyi Néplap 1964. április 4-i számában megjelent Boltról boltra című cikkével kapcsolatban közöljük, hogy a kaposvári fmsz kezelésében levő 4-es számú bolt kenyér- tárolását és ellátását megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a kenyér tárolása valóban nem megfelelő módon és helyen történik. A bolt árukészletének részbeni átrendezésével a kenyér tárolását úgy módosítottuk, hogy ’az a földtől kb. 50 cm magasait lesz elhelyezve.« A Somogy megyei Sütőipari Vállalat vezetői azonban nem ismerték el a hibák zömét, sőt a levél aláírói — Talpai János igazgató és Perjési Ferenc főmérnök — válaszuk első részében gúnyolódnak. Egy szocialista vállalat vezetőihez méltatlan hangnemben felróják, hogy a megyei párt- bizottság és a megyei tanács, lapja 1957-től 97 cikkben foglalkozott a sütőiparral. Bizonyára azért foglalkozik eny- nyit a vállalattal a lap — írják a továbbiakban —, mert az újságíróknak nincs elég témájuk. Ha témahiányban szenvednek, a Sütőipari Vállalatnál minden bizonnyal nagy erőlködve elő tudnak kaparni valami bírálnivalót... »Máris kész a szenzációt keltő újságcikk* teszik hozzá. Nos, ha a Sütőipari Vállalat vezetői azt mondják, hogy témaszegénység miatt foglalkozunk az iparággal, tévednek. Mi azért látogattuk meg a boltokat, hogy megnézzük, hogyan elégítik ki a dolgozók igényeit. Szomorú, ha egy élelmiszeripari vállalat vezetői ezt figyelmen kívül hányják, fittyet hánynak a bírálatra. Az olvasók szívesebben láttak volna olyan választ tőlük, mint amilyent az Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalattól és a Szövetkezetek Kaposvári Járási Központjától kaptunk. Csakis az ilyen — nem pedi^1 a kimagyarázkodó és frázisoktól pufogó — levél bizonyítaná, hogy a vállalat vezetői nagyra becsülik a vásárlókat, és fontos feladatuknak tartják az emberek igényeinek kielégítését. Bármennyire fájlalják is a sütőiparnál április 4ri cikkünk megállapítását, ismét azt kell mondanunk, hogy nem oldotta meg a vállalat az áruszállítás problémáját. Erről csak akkor beszélhetnénk, ha a kenyeret és a süteményt a nyitás után fél órával minden bolt megkapná. Nem jó az ellátás ott, ahol kilenc, gyakran tíz órakor jut el a pékáru egy-egy üzletbe. Márpedig a tények azt igazolják, hogy a külterületre nem szállítják ki kellő időben a kenyeret és a süteményt. Erről ismét meggyőződtünk. A November 7. úti, a Vöröshadsereg úti, a Cseri úti boltokban megint azt tapasztaltuk, amit előző cikkünkben elég részletesen tudomására hoztunk a Sütőipari Vállalatnak. De ha nekünk nem hinnének, higyjenek a Szövetkezetek Kaposvári Járási Központja levelének: »A kenyér kiszállításával kapcsolatban közöljük, hogy a Sütőipari Vállalattal megkötött szállítási szerződés szerint a vállalat csak reggel 8—9 óra között vállalja az áru kiszállítását. (Az üzlet 7-kor nyit — A szerk.) Ugyanis reggel korán a belváros üzleteit látja el.. .« Hogyan állíthatja a vállalat, hogy korán ott van a pékáru, amikor szerződést kötött a későbbi szállításra? A helyzet tehát bírálatunk óta sem változott. A vállalat vezetői levelükben azt írják: »Szeretnénk elérni, hogy a sajtó munkatársai ne állítsák pellengérre vállalatunkat. Szeretnénk, ha egy-egy cikk megjelenése előtt mérlegre tennék azt, hogy milyen körülmények között kell naponta legyártani az 1000— 1200 mázsa kenyeret és a 180— 200 000 darab süteményt...« Biztosíthatjuk a vállalat vezetőit, hogy ha valakik, hát a sajtó dolgozói méltányolják a nehéz és fáradságos munkát, elismerik az eredményeket. A vállalatról 1957-től írott 97 cikk között van jó néhány olyan is, ami erről tanúskodik. Ám hadd mondjuk meg azt is, hogy a hibák mellett ezután sem megyünk el szó nélkül. Azt tehát, hogy a lap munkatársai a jövőben »ne állítsák pellengérre« a sütőipart, csakis úgy érhetik el a vállalat vezetői, ha a hiányosságokat minél előbb megszüntetik. KISZ0V dalostalálkozó lesz Bogláron <5 Május 30-án a Somogy megyei KISZÖV országos dalostalálkozót rendez Balatonbog- láron. öt szövetkezeti énekkar — Zirc—Veszprémből egy férfikar, Kőszeg—Sárvárról vegyes kar, ezenkívül a hajdúszoboszlói férfikórus, a Balatonboglári Ktsz vegyeskara és a kaposvári Vikár Béla Kórus — vesz részt a találkozón. A műsorban föllépnek az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttesének táncosai, szólistái is. Az esemény alkalmából csaknem 400 dalos érkezik Boglárra. Az Elba menti ezeréves város, Meissen egyik legszebb részlete.
