Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

Vasárnap, 1964 május 24 SOMOGYI NÉ PL Al’ ív ír c g szómíihaírok rájuk i\őh 4 Kaposi Ari Állami GAZDASÁGBAN Mintegy ezerkétszáz dolgo­zója van — az időszakiakkal együtt — a Kaposvári Állami Gazdságnak, ebből körülbelül száznyolcvan a nő. Főként az áüattenyész es ben foglalkoz­tatják őket. Itt — ahogy Au­tal János szb-titkár mondotta — úgyszólván pótolhatatlanok, mivel a malac, a kisborjú gon­dozását, nevelését nem vállal­ják el a férfiak. Az irodán és az étkezdén kívül a majorokban és a nö- vény termesz,és ben dolgoznak asszonyok. — A csoda góbém ellett az idén legtöbbet — mutat büsz­kén Visnyei Józsefné a Vidám nevű lomha jószágra a kisivá- ni üzemegység egyik óljában —, a tizennyolc malacból csak tizenegyet hagytunk nála... Hatodik éve állatgondozó Visnyeiné. Kitűnően látja el munkáját. Április végén tizen­két kilogrammos átlagsúllyal választott le malacokat, a május eleji elletésnél 9,2 ellé- si áltlgot ért el. Az elhullás minimális volt. — Fizetéskor 2917 forintot kaptam — mondja Visnyeiné. — Nagyon lekötnek az álla­tok, de megéri.5. Ez a véleménye Szinyáko- vicz Vincénének is. Elmondja, hogy mennyi gond van a ma­lacokkal; nemsokára tanítani kell őket enni, inni, s ügyelni kell a súlygyarapodásra. Az ólak tisztán tartása is az ő feladatuk, minden ellésre újra kell meszelni, fertőtleníteni. Rend uralkodik mindenütt az üzemegységben, az asszo­nyok kezét dicséri minden. Dénesmajor üzemi konyhá­ján hajnaltól késő estig tart a munka. Reggelit, ebédet, vacsorát főz a személyzet, az előkészítéstől a tálalásig, a mosogatásig mindent három asszony végez. — Hány személyre főznek naponta? — kérdezzük Ko­vács Jánosné főszakácsot. — Negyven reggelit, körül­belül kilencven ebédet és öt­ven vacsorát készítünk napon­ta. — Aki reggele* közülünk, az hajnali fél ötkor kezdi a munkát — kapcsolódik a be­szélgetésbe Hladi Istvánná —, s délután négyik itt van. A vacsorás reggel nyolcra jön, és előfordul, hogy még az esti kilenc óra is a konyhán talál­ja. Ezer forintot kapunk ezért a munkáért havonta, ebből le­vonják az étkezést. Jó lenne, ha gondolna ránk a vezetőség, és adna egy kis emelést. Kovács Gizella kisegítőként dolgozik a konyhán, s ő a ma­jor postása is. Kerékpárral hozza-viszi a leveleket Topo- nárról. . ' Szűcs Józsefné a kertész­nek segít a major parkosításá­ban. Mostt került ide Mező- csokonyáról, a férje itt trakto­ros. — Kapáltunk, pétisót tör­tünk, trágyát raktunk eddig — mondja. — Otthon a nyíresi szőlőben dolgoztam, az sokkal nehezebb volt. — Kozmánét keresik? — kiált utánunk egy idős em­ber a sántosi telepen. — Ott meszel a szállásnál teljes élet­nagyságban ... Kozma Ferencnét mindenki ismeri. Tizenhárom éve dolgo­zik Sántosom. Középkorú, nap­barnított arcú asszony, rövid, őszesfekete haját kendő alá szorítja. Végigvezet a telepen, háziasszonyként mutat meg mindent, mindegyik munkás­hoz van egy-két kedves szava. — Ez az én területem, az ároktól az állatszállásig —mu­tatja. — Itt a «kórház-«. Azo­kat az állatokat hozzák ide, amelyek fertőzöttek, kimartak. A doktor úr kezeli őket, én vagyok az »-ápolónőjük«. — Milyen különleges bánás­módot igényelnek a betegek? — Először is nagy tisztasá­got kívánnak. — válaszol. — A súlyos betegeket meg kell for­dítani, ki kell vezetni a vá­lyúhoz. Én adom be nekik a gyógy szeleket, bekötözgetem őket. Nagyon jól érzem itt magam, szeretem az állatokat. Kozmáné többszörösen kitün­tetett dolgozója a gazdaságnak: 1960- ban oklevelet kapott, 1961- ben «Kiváló dolgozó« ki­tüntetést, az idei nőnap alkal­mával «Az állami gazdaság kiváló dolgozója-« jelvényt és címet kapta elismerésül 4. Megeredt az eső, ez azonban nem zavarja a munkában a bőszénfai lányokat Hatan dolgoznak reggel óta a répa­földön. Tizenhét—tizennyolc éveseik. — Jó munka van, de derék­fájás is ... — fogadnak tréfál­kozva —, elkelne a segítség Mikele Rozália, Nyitrai Ro­zália, Kutrucz Matild, Jakab Félné, Krum Jánosné és Sza­bó Ilona három-négy éve idő­szakos dolgozói a bőszénfai üzemegységnek. Ügyes, szór. galmas lányok, és a kezük alatt ég a munka. Koncz Ru­dolf üzemegység-vezető így nyilatkozik róluk: — Mindig számíthatunk rá­juk. Jobban dolgoznak, mint a férfiak. A legkényesebb mun­kát is pontosan elvégzik. A gyapjúoszfólyozást például csak nőkre bízzuk; Egyetlen «baj« van csak a lányokkal — ahogy a párttit­kár tájékoztat —, az, hogy férjhez mennek. Mind a jó munkás lányokat veszik fele­ségül a bőszénfai fiatalembe­rek. • • • Mindenütt dicsérik, a gazda­ság támaszainak tekintik a nőket Hogyan becsüli meg őket az állami gazdaság, a fi­zetésen kívül mit ad még ne­kik? Antal János szb-titkár vála­szol: — Jutalomüdültetésre évről évre több nőt küldünk. A kö­zelmúltban Dénesmajorból és Nagytoldipusztáról két-kétasz- szony pihent Budapesten az üdülőhajón két hétig. Hajdúszo­boszlóra is küldtünk nő dol­gozókat. November 7-én a köz­ponttól két nő kapott pénzju­talmat. A kiváló dolgozókat ki­tüntetésre terjesztjük fed, és megkapják az ezzel járó pénz­jutalmat. A szociális helyzetet figyelemibe véve rendkívüli se­gélyeket is adunk. Ügyelünk ar­ra, hogy családfenntartó nőket éjszakai műszakra és nekik nem megfelelő helyre ne osz- szunk be. Bármilyen kéréssel fordulnak a szakszervezethez, segítünk, s ha kell, harcolunk az érdekeikért. Megérdemlik a megbecsü­lést, a tiszteletet valameny- nyien. Strubl Márta Á kommunista helytállásról * ★ ★ Természetessé, szokássá vált, hogy a megyei pártbi­zottság vezetői időnként meghívják kötetlen beszélgetésre a különböző foglalkozású, beosztású emberek egy-egy csoportját, hógy ily módon is gyarapítsák tapasztalatai­kat, s kicseréljék véleményüket a pártmunka eredmé­nyeiről, módszereiről. Legutóbb több kaposvári üzem pártszervezetének titkárával beszélgetett Németh Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. A beszélge­tésen — amelyen részt vett Somogyi József elvtárs, a vá­rosi pártbizottság első titkára is — szóba került, hogyan dolgozik az üzemben a pártszervezet, milyen akadályok állják útját a jó munkának, milyen az emberek hangula­ta, és így tovább. Az elvtársi tanácskozás részvevői, amikor kertelés nélkül feltárták a nehézségeket, és szóvá tették azokat a dolgokat, amelyek rontják az emberek kedvét, azt is megerősítették hogy a munkások, az alkalmazottak tehát a pártonkívüliek döntő többsége is egyetért a párt politi­kájával, és azt becsületes, odaadó munkával támogatja. Belső meggyőződésükből cselekszenek így. A párt inga­dozásmentes politikája ébresztette rá őket arra a tudatra, hogy becsületbeli és a szocialista haza iránti kötelességük minél jobban segíteni abban a nagy nemzetépítő munká­ban, amelyet a kommunisták kezdtek el, és a párt irányít. elvtárs a kommu., izmus, a nép ügye iránti odaadásáról bizto­sítja környezetét, ugyanakkor hitetlenkedik, tanácstalan, s nem érti, miért kell példát 1 megérdemelt megbecsülést nyújtani a pártonkívülieknek. Ahelyett, hogy környezetüket lelkesítenék, erősítenék, máso­kat is visszahúznak, bizalrr lanságot, kishitűséget tér nek mrguk körül, a me tett és meg nem értett e:: benyomását szeretnék kelte akiket sajnálni kell. Végül is az ilyen elvtársak önmagukat szigetelik el, s kárt okoznak a ★ ★ ★ Egy egészségtelen jelenségről S mert így van, mert a pár­tonkívüliek nagy többsége oda­adó, becsületes fáradozással, bizalommal vá'aszol a biza­lomra és a megbecsülésre, ezért is kell beszélni egy egészségtelen és mindenkép­pen káros jelenségről, amely helyenként hatalmába kerít egynémely párttagunkat. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy egyik-másik elvtárs ön­magába begubózva szemléli életünk eseményeit, tanácsta­lanul, értetlenül áíí bizonyos kérdések előtt, nem lát tisz­tán, ezért néha megtorpan, bi­zonytalankodik, nem tud ö-ül­ni a fejlődésnek, eredmé­nyeinknek, inkább vívódik ön­magával. Némelyik elvtársunk sajnos — ezt támasztották alá az üzemi párttitkárok is — megrekedt a fejlődésben, rég megtanult tételekben gondol­kodik, s nem veszi észre, hogy az élet nem áll meg, hanem fejlődik, s a változó körülmé­nyekhez kell igazítanunk poli­tikánkat, módszereinket is. S míg sokan az elfogadott politi­ka megvalósításán fáradoznak, az ilyen elvtársak azon rá­gódnak, hogy vajon jól fog­lalt-e állást ebben vagy abban a kérdésben a párt. Nem áll­nak ki a sorból, de nem is fe­szítik meg erejüket az előre­haladás érdekében, hanem kü­lönféle elméleteket gyártogat- nak borús elképzeléseik alátá­masztására. Pedig a szkepti- kusság, az újtól való idegenke­dés nem a kommunisták tulaj­donsága. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy még egyik-másik Új, ösztönzőbb árrendszer a nemesített vetőmagvak termeltetésében A Magyar Közlöny legutób­bi számában megjelent a föld­művelésügyi miniszter rende­leté a nemesített vetőmagvak új termelői árának megállapí­tásáról. Eddig két fokozat volt a vetőmagvak termeltetésé­ben: az «eredeti nemesített« és az «utántermesztett«; most az új rendszer szerint négy cso­port lesz: elit, továbbá első, másod- és harmadfokú neme­sített mag. Ennek megfelelően az úgynevezett nemesítési fel­árak — a termesztett, elszapo­rított vetőmagvak nemesítési fokozatai szerint — az eddigi­nél nagyobb eltéréseket mutat­nak. Az árkorrekciót úgy haj­tották végre, hogy a termelők minden fokozatnál megtalálják számításukat, a nemesített magtermesztés azonban min­denképpen jövedelmezőbb^ le­gyen, mint a szokvány vetőma­goké. A legnagyobb felárat az elitmagvakat termesztő gazda­ságok kapják, ahol rendkívül fontos a jó minőség, a fajta­tisztasúg, a csírázóképesség stb. Az új árrendszer ösztönző célját jelzi például, hogy míg a legjobb minőségű nemesített búzavetőmag (jelenlegi elit) mázsánkénti felára 165 forint­ról 320 forintra emelkedett, a régi utántermesztett, kiváló minősítést kapott vetőmag 80 forintos vásárlási felára ér­vényben maradt az új rend­szer harmadik fokozatú kiváló minőségű vetőmagjaira is. Ha­sonló módon alakult a felár több fontos növényfélénél. Az új ármegállapítás elveit alkal­mazzák egyúttal a korábban be nem sorolt, újonnan neme­sítésbe került növényfajok ve­tőmagjának termeltetésénél is. (MTI) Magyar—szovjet katonatalálkozó Június elején a néphadsereg megyénkben levő alakulatai­nak húsz politikai munkása és családtagja találkozik szovjet katonákkal. Először szakmai tapasztalatcserére, majd egész napos baráti találkozóra kerül partnak. Éppen itt az ideje, hogy a pártszervezetek a ma­guk területén türelmesen, de határozottan, a meggyőző szó erejével harcot indítsanak mindenfaj i kishitűséggel és olcsó her 'keltéssel szem­ben. Rendszerint amikor vala­hol helytelen nézet üti fel a fe­jét, ahol például arról panasz­kodnak, hogy állítólag nem be «sülik a kommunistákat, a- látjuk, hogv olyanok hangoz tátják ezt. akik valami miatt megsértődtek, vagy nem elégí­tették ki hiúságukat, nem jut­hattak jogtalan előnyhöz. Sértődött emberek Egyes elvtársak például úgy vélik, hogy csak ők testesítik meg a munkáshatalmat, s ha történetesen csődbe jutnak, és emiatt át kell adniuk másnak, náluknál érdemesebbnek a ve­zetői posztot, akkor ahelyett, hogy önmagukba néznének, s megpróbálnák levonni a meg­felelő tanulságot, demagógos- kódnak. Elhallgatják az igaz­ságot, s azt mondják: nem be­csülik, félreállítják a kom­munistákat. Sajnálatot igye­keznek kelteni maguk iránt, tőkét kovácsolnak sértődöttsé­gükből. Van-e okuk a sértődés­re azoknak, akik saját hibá­jukból ilyen helyzetbe kerül­nek? A válasz csak ez lehet: nincs okuk s nincs joguk a sér­tődésre. A politikai légkör ma olyan nálunk, hogy bárki ki­bontakoztathatja alkotó tehet­ségét, képességét. A munkások mélységesen elítélik azokat a soraikból kikerült vezetőket, akik visszaélnek a bizalommal, s elfelejtik, hogy a tekintélyt, a vezetésre hivatottságot be­csületes munkával, állhatatos­sággal; helytállással, szerény­séggel naponta ki kell vívni. S akiket leváltottak, mert hibáik miatt alkalmatlanná váltak a vezetésre, azok előtt is ott a le­hetőség: bizonyítsanak. Bizo­nyítsák be, hogy megváltoztál tanultak; előttük sincs elzárva a fejlődés, az érvényesülés út­ja. A pártonkívüliek sokéves ta­pasztalatból tudják: ha a p r erős, egységes, akkor az eg e- nes politika útján biztosabba«., könnyebben haladhatnak a dolgozó emberek is. Az embe­rek elviselik, megértik a ne­hézségeket is, ha őszintén be­szélnek velük. Németh elvtárs a következőket mondotta er­ről: »Érezzük, hogy helyenként szorít a cipő, s még nem tu­dunk kielégíteni minden igényt. Eredményeinkből nem lehet hurráhangulatot terem­teni, de a hibák miatt általá­nos elkeseredésnek sem adhat­juk át magunkat. Semmiképp sincs igazuk azoknak, akik ál­landóan csak siránkoznak, mert az élet nem visszafelé hanem előremegy. Még sok a gond, de nekünk, pártvezetők­nek a realitás talaján kell áll­nunk.« Kritika és demagógia Arra is kitért Németh elv­társ, hogy ma általában jó a légkör az üzemekben, az em­berek őszintén elmondják vé­leményüket, bírálják a hibák elkövetőit. Ez a fejlődés pozi­tív jelensége, örülni kell neki. Ám emelett arra is felhívta a figyelmet, hogy a vezetőknek tudniuk kell különbséget tenni a jogos, alkotó kritika és a de­magógia között. Amikor min­den eszközzel arra törekszünk, hogy mindenütt szabad alkotó légkör legyen, s az emberek fé­lelem nélkül elmondhassák vé­leményüket, ostorozzák a hibá­kat, ugyanakkor határozottan föl kell lépni a demagógia el­len, azok ellen, akik sportsze­rűen kritizálnak, intrikálnak. — Elgondolkodtató és el­lentmondásos az is — hangsú­lyozta Németh elvtárs —, hogy egyes párttagok lemarad­Három holdon termelnek lésre. A saját p aradicsomot az öreglaki Állami Gazdaságban magterme ■ nevelésű palántákat három nap alatt rakták földbe. nak, s kevésbé aktívak, mint a pártonkívüliek. Előfordult pél­dául, hogy pártoktatáson a pártonkívüliek jobban szere­peltek, mint egyik-másik párt­tag. Nem rendjén való az sem, hogy a párt határozataiban he­lyenként jártasabbak a pár­tonkívüliek, mint a párttagok. Némelyik elvtárs például rek­lamál és követelőzik, hogy miért nem tájékoztatják fon­tos kérdésekről, viszont a nyil­vánosság élé került határoza­tokat, állásfoglalásokat sem olvasta el. Ez okozza néme­lyek tanácstalanságát, bizony­talankodását. A megoldás kul­csa a pártszervezetek kpzében van: nekik kell behatóbban foglalkozniuk ilyen kérdések­kel is, az átmeneti nehézsége­ket csak így küszöbölhetjük ki. Néhány rendellenességről A párttitkáfok rámutattak néhány — az üzem fejlődését akadályozó — rendellenesség­re is. Aránytalanságok, visz- szásságok vannak például a bérezésben a Húsipari Válla­latnál, s ez rossz hangulatot szül a munkások körében. A Baromfifeldolgozó Vállalatnál nem engedik kifizetni a túl­órákat. A Nyomdaipari Válla­latnál a mindenkinek igazat adó vezetés és a bérproblémák bonyolítják a helyzetet, ront­ják a légkört A TRANSZ- VlLL-nál az anyaghiány és egyéb gondok foglalkoztatják a dolgozókat. Ezenkívül szóba került, hogy tovább kellene fi­nomítani a premizálási rend­szert, hogy még inkább a jő munkát jutalmazzák. Több üzem párttitkára nehezmé­nyezte: hiába teljesítették ter­vüket, nyereségrészesedést mégsem kaphattak, mert a törzsgyár rosszul dolgozott. Németh elvtárs az illetéke­sek figyelmébe ajánlotta a fel­merült problémák megvizsgá­lását. Hangsúlyozta, hogy nagy gondot kell fordítani a párt befolyásának, szerepének nö­velésére. A pártszervezetek tö­rődjenek behatóbban a terme­lési feladatok valóra váltásá­val. Ne felülről várjanak meg­oldást, keressék a módját, hogy mit lehetne jobban csi­nálni. Helytelenítette az olyan emberek álláspontját, akik csak a bírálgatáshoz értenek, n személyi torzsalkodásig is el­mennek, csak éppen a maguk feladatairól feledkeznek mea. Hangoztatta, hogy ne ideális elképzelések irányítsanak ben­nünket, hanem a feladatokat a reális lehetőséghez szabjuk, ? akkor elérjük a célokat. Végül a pártmunka módsze­reiről, szépségéről, nehézsége: ről szólott Németh elvtárs. E: - mondotta, hogy a pártmunk ma nem olyan látváiiyos, min: mondjuk a proletárhatalom ki vívásának, megszervezéséne éveiben volt; ma több a hév köznapi munka, de ez sem: vei sem könnyebb, s ma helytállást, tettrekészség állhatatosságot, küzdeni tud ' követel a kommunistáktól, pártmunka eredményét és pártaktivitás mértékét .na ír főképpen az mutatja m.. hogy hogyan fejlődik a gazda­sági munka. Varga József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom