Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-23 / 119. szám
Szombat, 1964. május 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Mi fontosabb? Másfél évtizedes huzavona egy telek körül Az a pár holdmyi föld, amelyről szó van, Somogygesz- tiben, a község közepén terül eL Egyik részén művelődési házat, a másikon sportpályát szeretne létesíteni már régóta a községi tanács. A leendő sportpálya helyén már mintegy nyolcezer forinítért talajegyen- gebést is végeztek, de most libák legelnek rajta. Benőtt a gyom, gondozatlan. A falu tervezett kulturális központjának helyén bozótok, gödrök éktelenkednek. Pedig van elegendő anyag is, pénz is, lelkesedés is ahhoz, hogy az épület alapját lerakják. Miért halogatják mégis a munka megkezdését? Azért, mert a telek tulajdonjoga még nem tisztázódott. Azaz félig-meddig igen. A község vezetői — köztük Balogh László párttitkár és Kiss La,josné tanácstitkár — tájékoztattak a telekkel kapcsolatos problémákról, Elmondták, hogy máig sem tudják pontosan, kié a föld, ahova építkezni akarnak, az egyik okmány ugyanis a községnek, a másik pedig bét személynek ítéli oda. Az pitöfobiak már nem laknak gesztiben. Hosszú a történet, az eleje a felszabadulást követő évekre nyúlik vissza. Grófi kastély és park állt a mai gödrök helyén. A gróftól mint eredeti birtokból visszahagyott tulajdont mindezt megvásárolta Mezriczki Ignác és Fogarasi István. Majd a terület egy része ismét gazdát cserélt. Tény, hogy most se kastély, se park nincs, csak a csupasz föld maradt, de az is csúnyán elhanyagolt állapotban. Néhány száz négyszögölet kijelöltek házhelynek, és egypár ház épült is rá. És készült egy vaskos dossziéra való határozat, jegyzőkönyv meg vázrajz az elmúlt , években. Csak két dolog nem készült el mind a mai napig: a művelődési ház meg a sportpálya. Merít időközben kiderült, hogy bár jelöltek ki ebből a területből a községi tanácsnak is, de az éppen olyan helyen van, ahol egyáltalán nem lehet ezeket az építkezéseket megvalósítani. Azért mondom, hogy . ez utóbb derült ki, mert van egy olyan jegyzőkönyv és vázrajz is a geszti tanácsnál, amely szerint a beépítésre szánt és alkalmas. terület a tanácsé. Ez az írás azonban régebben kelt. Ezért is kezdték meg akkor a sportpálya földmunkáit. Csakhogy azok a papírok nem mondanak igazat. A dolog érdekessége, hogy az előbbi és az utóbbi térképet ugyanaz az ember készítette. Egymásra hivatkozó rendelkezések, nyakatokért magyarázkodások, fölismerhetetlen- ségig bonyolult és késedelmes intézkedések — ez a somogy- geszti telekügy. Minek, melyik területnek a tulajdonosa tehát a tulajdonos? — ezt akarják végre megtudni a község vezetői, Sok utánjárásuknak kevés eredménye volt, és most azt az ígéretet kapták, hogy helyszíni megállapítás alapján döntenek az illetékes szervek — majd. Az akták anyagát ismerve nehéz feladatok előtt állnak a szakemberek, akiknek ezt meg kell oldaniuk. Egy bizonyos: nem húzódhat tovább ez. a telekügy. Ki keli mondani végre, hogy melyik terület kié. Nem szabad szem elől téveszteni azt a körülményt sem, hogy a ma parlagon fekvő földön most már a község lakosságált megillető létesítmények lehetnének, ha nincs ez a huzavona. Válaszolni kell a gesztiék jogos kérdésére is: Mi fontosabb? Hagyni egy telek vadonná válását, vagy beépíteni, felhasználni társadalmi célokra? Nyilvánvaló, hogy csak az utóbbi megoldás helyeselhető, és erre már eddig is lehetőségekét kellett volna adni. Hemesz Ferenc SZÜKSÉGES A Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa együttesen vizsgálta meg, hogy menyire töltik be szerepüket az üzemek temetési tanácskozásai. Megállapították, hogy 1963-ban szinte egyik üzemben sem előzte meg alapos előkészítő munka a termelési tanácskozást. Műszaki konferenciákat a legtöbb helyen nem tartottak, s ahol volt, ott sem elemezték mélyrehatóan a termelést akadályozó okokat: nem jelölték meg egy-egy üzemrész, brigád feladatát. Néhány helyen — Sütőipari Vállalat, Finommechanikai Vállalat a terrv- és anyagosztály-vezetők, a főkönyvelők távol maradtak e konferenciáról. E hibák oka — a vizsgálat megállapítása szerint — a gazdasági és a szakszervezeti vezetés rossz kapcsolatában rejlik. Az Áramszolgáltató Vállalatnál például csak a termelési tanácskozás napján közlik a dolgozókkal, hogy miről lesz szó. A Nagyatádi Cémagyárban még a szakszervezeti bizalmiakat sem tájékoztatták előre a tanácskozás napirendjéről. A legtöbb helyen csak az üzem termelési adatainak ismertetésére korlátozódik a tanácskozás. Nem csoda, ha némely helyen, mint pl. a Sütőipari Vállalatnál ilyen következtetést szűrnek le a dolgozók. »Csak időt vesztegetünk, javaslatainkat úgy sem veszik figyelembe.« A vállalat vezetői viszont így érveltek: »A dolgozók úgysem mondanak semmi fontosat.« Csak ott segíthetnek észrevételeikkel, javaslataikkal a dolgozók, ahol a beszámolók részletesen meghatározzák az üzem és minden egyes munkás feladatát. De ahol még írásos beszámolót sem készítenek, »mert az előadónak jó a beszédkészsége«, ott ne várjanak jó eredményt. Az a gyakorlat is helytelen, melyet a Nagyatádi Cérnagyárban követnek: a termelési tanácskozásokat az öltözőben tartják. Az Áramszolgáltató Vállalatnál és a Balatonkiliti Gépállomáson meg. összekötik a termelési tanácskozást a baleset- elhárítási oktatással. Ez is helytelen. Sok helyen a termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatokról, elintézési módjukról nem vezetnek nyilvántartást, azokra a következő tanácskozásokon nem térnek visz- sza, így megtörténik, hogy némelyik javaslat megvalósítása elmarad. E megállapítás alól talán egyedül a Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyára a kivétel. A két szerv vizsgálatot végző munkatársainak a dolgozók többsége elmondotta: szükségesnek, fontosnak tartják a termelési tanácskozásokat, csak tartralmasabbá kell tenni őket., hogy jobban betöltsék feladatukat. Sz. L. A MÁJUSI HATÁRBAN Kaposváron az idei első térítésmentes véradónapot a cukorgyárban rendezték meg. 89 dolgozó 26 liter vért adott. A második véradásra május 20- án a Világítástechnikai Vállalatnál került sor. Ide jöttek a szomszédos üzemek, a Vas- és Fémipari Vállalat, valamint a Patyolat dolgozói is. Jól sikerült ez a véradónap is: 193 személy 52 liter vért adott. Különösen a Világítástechnikai Vállalat dolgozóit illeti dicséret: csaknem százötvenen adtak vért. — Kaposvárnak a tervek szerint 360 liter vérrel kell segítenie ebben az évben az orvosok gyógyító munkáját — tájékoztatott bennünket Szűcs Lajoshé, a Vöröskereszt városi szervezetének titkára. — Ezért újabb véradónapokat rendezünk. Májusban a Húsipari Vállalatnál, júliusban az Áramszolgáltató Vállalatnál, októberben a Baromfifeldolgozó Vállalatnál és a TRANSZVILL-nál, valamint a kiskereskedelmi vállalatoknál, novemberben a téglagyárnál. Az idén összesen 35 üzem- ben, intézménynél és vállalatnál lesz térítésmentes véradó- nap. Nemrég még csak bokáig értek a vetések, most már szelíden ringának a rozskalászok. A fák zsenge levelei érett, olajzöld színűre változtak. örülünk a. pompázó virágoknak, a dús illatot árasztó akácoknak, a fáradhatatlanul szorgos, zümmögő méheknefc, az első piros cseresznyének, a langyos, aranyat érő esőnek. Ez az a hónap, amelyik munkára hív, szólít minden parasztembert. Korán ébrednek az emberek. Nappal kihalt a falu, az élet kihúzódott a határba. S ez így lesz most már egészen addig, míg a fáradságos munka gyümölcsei be nem kerülnek a magtárakba ... Kint jó most lenni, a földek fölé hajló emberek között, s figyelni, miként változik szinte óráról órára a határ arculata. Tegnap kibújt a földből a répa, ma megsara- bolták, s holnap már az egyik legnehezebb tennivalóra, az egyelésre kerül sor. A mezőőr, Vörös József megáll egy pillanatra, kerékpárját a botjának támasztja, s lógó nyelvvel megpihen mellette hűséges munkatársa, a Mackó kutyus. Áll és nézi, hogyan kapaszkodik bele a szél a napraforgót kapáló asszonyok szoknyájába, kendőjébe, miként fordul a rendiben Vitkó János az UE—28-cal... Sercenve vágja a kapa a gyomot, itt a tábla egy része erősen perjés. A legfőbb ideje volt kivenni a gazból, így sem könnyű a munka. Itt, a siófoki termelőszövetkezetben a kertészeti brigád tagjai is kaptak kapálnivalót. De azért egy csoportban végzik a munkát. Őket nézi Vörös József, meg azt a másik húsz-huszonöt emberit, akik a nekik kimért területek fölött hajladoznak. — Ha vigyázunk, és nem késünk meg, akkor jó termésnek kell lennie — mondja. S ahogy megsokasodott a munkája a kapát, kaszát bíróknak, megszaporodott az övé is. Az imént két idegent riasztott el a lucamaföldről. Vigyázni, félteni kell már mindent. Az idegentől, a haszonlesőktől éppúgy, mint a ♦termést elrabló, csökkentő gyomoktól. Ezért igyekeznek Siófokon, s holnap hajnalban ezért vonul ki a tarka sokaság Törökkoppány- ban. A cukorrépa sarafoolása után itt ma még fogatok eké- zik a napraforgót, de egy nap múlva már ott lesznek mellette a kapák. Temérdek a munka, hiszen a korán vetett kukorica megfogasolása után hamarosan sorra kerül a burgonya, s gyűjteni kell a fontos takarmányt, a lucernát. Somogybabodon a szépen soKÍSÉRLETI TELEP 126 HOLDON Kapálják a somogyi korait. A Lábodi Állami Gazdaság rinyatamási kísérleti telepén Sárvári Balázs tudományos kutató, irányításával már évek óta folynak a kísérletek hazai, korai és bő terméshozamú burgonyafajták kitenyésztésére. A telepnek mintegy 126 holdas kísérleti parcellája van, ezen különféle burgonyafajtákat termesztenek. A fajtafenntartó brigádban 32 asszony és leány dolgozik Wirth István vezetésével. Az előcsíráztatott burgonya már szépen kikelt, és már meg is kapálták egyszer. Most a beteg töveket távolít- ják el. Az első kapálást háromszori töltögetés követi. Júniusban" szártalanítják, és július végén, augusztus elején kiszedik a gumókat. D. S. Gscxk egy nyíl kellene • • • Napközben — a vasútépítő munkák miatt — vonatpótló autóbuszok bonyolítják le az utasszállítást Kaposvár és Dombóvár között. Aki először akar utazni rajtuk, és előzőleg nem tájékozódott, az az első utazását bosszankodással és szaladgálással kezdi. Az állomás épülete előtt vannak buszmegállók, de ezek a helyi járat megállói. Ott senki sem tudja, honnan indulnak a vonatpótló dombóvári járatok. Innen rendszerint a MAVAUT-meg- ál’ókhoz küldik az érdeklődőket. Ott azt mondják, hogy az állomás elől indulnak. A taxiállomás sofőréi sem tudnak eligazítani. Meg egyszer meg kell kérdezni a helyi járatra várókat. Az eredmény továbbra is semmi. Végül a MÁV pénztárnál érdeklődik az ember, ott meg is mondják, hogy hátrább az állomástól, a postánál állnak majd ezek a buszok. Be is gördül mind a három szépen, sorban. Fel is száll a tájékozatlan utaznivá- gyó, és akkor egy kérdést hall a kalauztól: — Mindenki megvásárolta a menetjegyét? Erre a tájékozatlan ember — naponta elég sokan vannak — rohanhat vissza a felvilágosítással szolgáló pénztároshoz, hogy vasúti jegyet vásároljon, és szaladhat vissza a pár pillanat múlva induló buszhoz ki, a posta elé. Aztán már minden megy zavartalanul, s a taszári, a ka- poshomokí és a többi összes megállónál szép, nagy fehér táblák állnak fekete betűkkel, és félreérthetetlenül hirdetik, hogy itt van a vonatpótló autóbusz megállóhelye. Kaposváron ezt miért nem lehet megcsinálni? Igaz ugyan, hogy a hango- sanbeszélőben bemondják, hogy a dombóvári busz ekkor meg ekkor indul, de ezt csak a pályaudvar peronján meg közvetlenül a posta előtti buszmegállóknál hallani. Az utasok azonban, mivel tudják, hogy a vonatok nem járnak, éppen ezért nem mennek a vasútállomás peronjára. A másik hangosanbeszélőt pedig csak akkor hallják, ha már helyben vannak, fölfedezték a vonatpótló járatok indulási helyét. Talán az állomás főbejáratára is ki lehetne akasztani egy nyilat, hogy »-vonatpótló buszjáratok erre«. S. N. G. 1964. MÁJUS 23-31-IG roló kukoricatábla széléin álló cövekek jelzik, hogy már kimérték a területeket. Kapálni ugyan még nem lehet, előbb be kell fejezni a répaegyelést, a fogasolás után meg kell ekézni a burgonyát. S közben trágyával megrakottan fordulnak a fogatok; a zöldltakamány után trágyázott földbe kerül a másodvetés. Jó hallani, tudni, hogy ez a falu, amelyet annyi baj, gond mardosott, annyi ellentét mérgezte életét, most zúgolódik, ha egy órával később mérik ki a részt A család apraja-nagyja ott szorgoskodik a határban. Nincs szorgalmas és legszorgalmasabb; talán Glück Ferenc munkacsapatát emelhetnénk ki. Itt varinak a szövetkezet legfiä- talabbjai, kezük alatt ég a munka, örömet keltő előrelépés, fejlődés ez. Jó hallani ezt éppúgy, mint azt az ellesett néhány szót Kapolyom: — De igazán elmegyünk, és megisszuk most azt a sört. — Megígértem, menjenek, igyák! — De nem úgy van ám! Adja írásba, nehogy nekünk kelljen a végén fizetni! Nevetnek mindhárman: Ten- gerdi Imre elnök, Pivonka Istvánná és Krisztián Gyuláné. A szóiban forgó sört jó két-há- rom hete ígérte meg az elnök, mikor ezek az asszonyok segítettek a kertészetben spenótot szedni. Először nehezen (hajlottak a kérő szóra, de aztán mentek. A sör valahogy elmaradt — persze nem végleg —, mert igaz, ami igaz, rászolgáltak. Meg a többiek is. Csak egy példa: Pivorakáné meg Krisztiánné már réggel négykor gyűjtötte a lucernát, utána megsarabolták takarmányrépájukat, s délután ötkor már arról érdeklődtek, ki- mehetnének-e a napraforgóföldre. A cukorrépa jó része kiegyelve, kapálják a burgonyát, reggelente, mielőtt hozzáfognának, gyűjtik a lucernát. A két gép és a rendsodró alig győzi előttük a munkát. Több mint százhatvanam szorgoskodnak naponta a határban. Méltán mondhatják: mióta szövetkezet van Kapolyom, ilyen szépek még nem voltak a földek májusban. S nagydolog az is, hogy ez a hónap legalább 25 százalékkal több embert szólított munkára, mint egy évvel ezelőtt — Mindenünk nagyon szép. Az biztos, hogy sok függ most tőlünk. Könnyebb most kapálnunk, mikor kicsi a gaz, no meg ilyenkor, májusban minden nap késés sok kiló kukoricaveszteséget jelent. Pusztaszemesi asszonyoktól hallottam ezeket a szavakat. Meg azt is: — Ha az ember azt akarja, hogy több legyein, akkor versenyt kell futni az idővel, igyekezni kell. Mi ezen vagyunk. Sokan voltak együtt. Ahogy végignéztem a határukon, arra gondoltam, nem is nagyon van szükség itt szavakra. Beszélnek táblák. A megkapált, betöltögetett burgonya, a napraforgó, a cukorrépa. Itt már a kukoricában is munkálkodnak, a pócai határban Bákor Péterék és Horváth Jánosék, a másik részben öt pár ló ekéz Mindenfelé emberek, mindenütt szorgos munka. Hol kimondva, hol kimondatlanul egy akart hajtja őket: most meg ne késsünk, most igyekezzünk! Vörös Márta (3196) OS0S új Ifaufitefy a SIBWIKtíiM MiMIBiíBrW éS a faiuíi
