Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-21 / 117. szám

Somogyi Néplap \ ;.v A r - M^Z MP MgGYÉI FÍIZOtTSÁG á ES: A MEGY EI TAN ACS l APJA- , filmszínházaink műsorából A TISZA-EQYQTTES KAPOSVÁRON Vörös Csillag B a k f i s Derűs, kedves történetet mond ez a magyarul be­szélő lengyel film: Krysja egy esős őszi napon megér­kezik a fővárosba. Anyja halála után rokonainál sze­retne letelepedni, de nem fogadják be. Mindez egy ta­xiban derül ki. Flórán, a jószívű gépkocsivezető ven­dégül látja, majd barátjá­val és szomszédjával, Bog­dán doktorral arról tanács­kozik, mi legyen a kislány­nyal. Hosszas vita után el­határozzák, hogy maguk­nál tartják, fölnevelik. Az a tény azonban, hogy egy csinos fiatal lány lakik a két jó barátnál, akik maguk sem idősek, megindítja a viharok sorozatát. • • Szabad ifjúság CODINE Szombaton este a Lalinka Művelődési Ház meghívására Kaposváron vendégszerepeit a MÁV szolnoki Tisza-együttese. A negyventagú népi együttes 115 éve működik: gyűjti, feldol- 1 gozza, és szerte az országban 1 bemutatja az Alföld néptánc- i és népzenei értékeit. Reperto- 1 árjuk igen változatos; többsé- 1 gében néptáncfeldolgozások, a 1 népélet táncban kifejezett han- 1 gulatképei szerepelnek műso- 1 rukon, s noha előadásuk mű- 1 vészi színvonala nem egyenle- 1 tes — több műsorszámuk kifo­gásolható —, mégis kulturált technikájú, rutinos együttest 1 ismerhettünk meg bennük. Előadásuk egyik fő értéke az, 1 hogy változatos, színes. (Húsz 1 számukból tizenhárom kisebb 1 tánckép, tematikus tánc, illet- 1 ve hosszabb lélegzetű néptánc- 1 kompozíció.) Kifejező készsé- 1 gük a tánc formanyelvén több- 1 ségében belső ihletettségű; a 1 müsorszámok nagyobb részé- 1 ben képesek érzelmeket tol- I mácsolni. S ez kevés amatőr I együttesünkre jellemző. A műsor zenei részét hétta- 1 gú népi zenekar tolmácsolta • kitűnő szólistákkal. Önálló 1 számaikból kiemelkedik Cser- 1 mák Nóta és friss című népi 1 zenekari művének igényes, pó- ’ diumképes előadása; ezt érez- J tűk Gulyás—Manninger Szé­ki muzsikájának kíséreténél is. 1 Többi számuknál sajnos nem [mindig tapasztaltunk ha- ' sonló igényességet; játékuk alapos tanulság somogyi együt- 1 teseinknek is: koncertszámo- I kát, hangversenycsárdásokat — 1 ha a szerző kötötten alkotta meg őket — még néhány tak- tuk erejéig sincs jogunk meg­változtatni, »parlando« előad­ni. (Például Liszt: Második rapszódia, Monti: Csárdás.) A tánckar produkciói közül a lánytáncok egynémelyike ke­vésbé ' sikerült. Vértelennek, kidolgozatlannak éreztük az Üveges táncot s egy kissé sti­lizáltnak Várhelyi Kuruc sze­renádját és Cigánytáncát. Ezt azonban gyorsan és határozot­tan feledtette a sziporkázóan temperamentumos Pásztorbo­toló, a könnyed, lírai szépségű Első csók című tematikus tánc és Az utolsó liter című kettős. Kiemelkedően szép produkció volt, művészi igényű koreográ­fiát tükrözött a műsort beveze­tő csárdás, majd Gulyás— Manninger Széki muzsikája és Várhelyi Lajos Kunsági szvit­je. Dicséretes, útkereső vállal­kozás Várhelyi modern ele­mekből szőtt koreográfiája Bartók Siratójának zenéjére. A műsorban Varga Viktória szóló énekszámokat adott elő. Kellemes hangján különösen az álföldi cigánydalok érvé­nyesültek. A jászkun népda­lok előadása technikailag gyenge volt. Azzal pedig, hogy népiegyüttes-műsorban érzel­gős, zeneileg értéktelen műda­lokat (magyar nótákat) hang­versenypódiumról terjesszünk, semmiképpen sem érthetünk egyet. Még így, csokorba kötve sem! Egészében azonban érté­kes, színvonalas műsorral mu­tatkozott be Kaposváron a szolnoki Tisza-együttes. Wallinger Endre Henri Colp! neve ismerős a filmvilágban: ő rendezte az Ilyen bosszú távoliét cí­mű francia filmet, és részt vett a Szerelmem Hirosima készítésében is. Ezjittal ro­mán meghívásra vállalta el a Pannit Istrati elbeszélésé­ből készült film rendezését. A történet erősen roman­tikus. Codine, a hevessége miatt gyilkosságba kevere­dett munkás nagy erejű, indulatos, mégis gyermeteg szívű óriás. Barátsága egy ártatlan kisfiúval két vég­let összetalálkozása. Jóté­kony hatással vannak egy­másra: a kisfiú megismeri egy kegyetlen társadalom törvényeit, Codine pedig kezdi visszanyerni hitét az emberekben. Vasárnap tartották meg Tabon a kulturális szemle járási bemutatóját (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Tanács V. B. [ Művelődésügyi Osztályának és 1 a KISZ járási bizottságának 1 rendezésében vasárnap délután 1 tartották meg Tabon, a Zichy , Mihály Művelődési Házban a Latinka Sándor kulturális , szemle járási bemutatóját. A művészeti csoportokat és 1 a nagyszámú közönséget Far­kas István, a járási pártbizott- 1 ság főelőadója köszöntötte. Részt vett a bemutatón a 1 karádi fmsz női kórusa és né- 1 pitánc-csoportja, a Koppány­\ ölgye Fmsz kisbárapáti ve­gyes kara és törökkoppányi népi együttes, a miklósi közsé­gi vegyes kar, a kapolyi hon­védség színjátszó csoportja, a gimnázium népitánc-csoportja és szólistái, a járási művelődé­si ház gitáregyüttese és tánc­zenekara, a tabi ktsz férfikara. A bemutató színes, változa­tos műsorában a legnagyobb sikert a törökkoppányi népi együttes Koppányi lakodalmas című népi játékának előadása aratta. Cuttyó kislegény voltam ^ még, amikor közelebb­ről megismerkedtem Alfonz­zal. Abban az időben két fiú­val. kötöttem »vérszövetséget«. A gurulóan gömbölyded bába néninek meg a bakter szom­szédunknak a fia volt a bará­tom. A bakter fia meg én az egész szünidőben fekete klott- gatyában jártunk, a gólya néni fia csak azért öltözött így, hogy a barátunk maradhasson. Aratás után történt, egy for­ró délután. A kacsaúsztatótól indultunk hazafelé. A domb alatt Jenő, a baktergyerek az­zal állt elő, hogy menjünk körtét enni. Tud egy nagyon jó helyet. A javaslatot egyhan­gúlag elfogadtuk, és lemen­tünk a rétre. A házak mögött gyümölcstől terhes szilva-, al­ma- és körtefák kínálták ma­gukat: gyertek, másszatok föl, egyetek annyit, amennyi belé­tek fér. Nagyokat nyeltünk, de csak mentünk Jenő után. Sár­ga volt ez a körte is, de ahova barátunk visz, ott biztosan fi­nomabb. Hátul barna zsúpos pajta, utána kerítés, felül kettős szö­gesdróttal. A kiskapu le volt lakatolva. Átsegítettük egy­mást, és óvatosan nyomultunk befelé. A körtefa ott állt a gé­me skut mellett. Oda lapultunk a vályú mellé, és percekig les­tünk. Tisztának látszott a le­vegő. Felmásztunk a fára, és lákmározni kezdtünk. Olyan körtéket kerestünk, amiket már megkóstolt a darázs. Azok mézédesek voltak. Éppen hogy csak belelendültünk az evésbe, alulról egy mély hang ránk dörr ént: — Jó étvágyat!... A bábagyerek volt leg- alul, fölötte Jenő, leg­felül trónoltam én. Két bará­tom egy szemvillanás alatt le­huppant és elvágtázott, pedig nem kergette őket senki. Egy pillanat alatt fölmértem a hely­zetet, láttam, hogy minden re­ménytelen. Ennek csak szíja- zás lehet a vége. Akkor odament ez az ember, és két perc alatt rendet csi­nált. Mi, gyerekek attól a nap­tól kezdve őt tartottuk példa­képünknek, olyan erősek és bátrak akartunk lenni, mint Ali — így neveztük, mert fur­csa volt nekünk az igazi neve. Gorilla termetű, széle-hossza legény volt ez az Ali. Cséplés- kor két zsákot kért a bal, ket­tőt a jobb vállára. Mindenki tisztelte, szerette. Mesélték, ALI — Egyél... Annyit egyél, amennyi beléd fér — szólt fel hozzám az előbbi hang. — De ha eleget ettél, lejöhetsz... Mivel nem mozdultam, leült a kútkávára, és cigarettára gyújtott. — Nem mersz lejönni? — kérdezte nevetve. — AíiÉőí félsz? — Magától — mondtam da­dogva —, hogy kiszíjaz ... — Attól ugyan ne félj — nevetett vissza —, íátod, nincs is nekem szíjam. Meg aztán ha akarod, szavamat adom, hogy nem verlek meg ... Végre lemásztam. Reszket­tem belül, mert ott volt mel­lette az ostor. Igaz, hogy szí­ja nincs, de a nyelével még nagyobbat lehet ütni. Ha akar, egyetlen ütéssel agyonvág. Lát­tam egyszer a kocsmai kuglizó előtt. Hatan vagy heten vere­kedtek, a legények eleje. Nem mert senki közbe avatkozni. hogy valamikor bohóc vagy erőművész volt / valami cir­kuszban. Ahogy leértem a fáról, oda ültetett maga mellé, és rávert a csupasz combomra. — Ugye, ennél még? Bólintottam. — Akkor menj vissza ... Ettem a darázs kóstolta, vaj­sárga körtéket, de talán a har­madiknál tartottam, amikor mehetnékem támadt. Oda is álltam eléje. — Most verjen meg, el áka- rok menni... Nagyon tetszhetett neki a do­log, mert kacagni kezdett. — No, öcskös, mi mától kezd­ve barátok vagyunk — jelen­tette ki nagy nevetés közben. — Akkor jössz ide körtét enni, amikor csak akarsz... Akkor voltam azon a fán először és utoljára. Hiába kap­tam engedélyt, nem éltem ve­le. Alit egyszerűen nem értet­tem. Nem tudtam megfejteni a rejtélyt, hogy miért nem vert el. Mindig tudakozódtam utá­na. Ellestem a felnőttek be­szélgetését, ilyeneket hallot­tam: — No, végre megkapta a magáét a vén zsugori... — AU majd gondoskodik ró­la... — Ügy belepistult az a fe­hérnép, hogy le sem tagadhat­ná . Tf vek szaladtak el, mire •*-* megértettem a monda­tok mögötti valóságot. Ali a szomszédos faluban még cir­kuszos volt. Ott látta meg a búzavirág szemű G. Szabó Bál­nát. Hogyan történt, hogyan se, nem tudja senki. Piroska, a búzavirágszemű asszony ak­kor huszonkét éves volt, AU talán harminc. G. Szabó Pál, a legeltetési bizottság elnöke hatvanhét. Négy éve voltak házasok, gyerek nélkül. Tizen­négy holdas volt a gazdaság: két pár ló, négy tehén, a mé­hes, a gyümölcsös és a homok­bánya adott még jövedelmet. A■ szegénység tudta, hogy a nincstelen, egy szál ruhás Pi­roskát az anyja kényszerítette ebbe a házasságba. AU szolgának állt be G. Sza­bóhoz, az öreg szívesen fogad­ta. Ügy dolgozott a legény, mint három másik. Szinte egyedül látta el az egész gaz­daságot. Gyarapodtak is szé­pen. Persze a falu már az el­ső héten kikezdte őket. Jobban látták a dolgot, mint G. Sza­bó, aki talán nem is akart lát­ni. Később a rendeletek kiját­szása végett családtagnak je­lentették be Alit. Mindig tel­jesítették az előírt beszolgál­tatást, bajuk így sohasem tá­madt a törvénnyel. Az öreg néhány évvel utóbb ágynak esett. Köhögött, krá- kogott, de csak egy évtized után búcsúzott el a világtól. AU a gyászidő elteltével pap­hoz vitte az özvegyet. Akkor hallottam róla me­gint, amikor forrongott a falu. Üj utat választottak az embe­rek. Mindenki, csak Ali nem. Pedig jártak hozzá sokan, munkások, irodisták, járásiak és megyeiek. Nemet mondott. Egyszer aztán beleunt a sok beszélgetésbe, ünneplőbe öltö­zött, és elutazott a megyei fő­ügyészhez. Vallatóra fogta afelől, hogy kötelező-e a szö­vetkezés. Hazatérve fittyet hányt az agitátorokra, túrta a földet, mert tavasz volt, em­bert hívott a határ. A zóta újabb négy év le- pergett. A minap ott voltam a falu közgyűlésén. Az elnök a beszámoló után egy tagfelvételi kérelmet vett föl az asztalról. — Örvendetes dolgot jelent­hetek be, községünk utolsó magángazdája fölvételét kérte szövetkezetünkbe. Nem kell róla szólnom, ismerjük vala­mennyien. A kikötött feltéte­lek szerint magával hozza az egy tagunkra jutó harminc­ezer forintnyi vagyont jószág­ban, illetve gazdasági fölsze­relésben ... Mindenki megszavazta a föl­vételt. AU zavartan ült az első asztalnál. Nem szólt semmit. Tudták az emberek, hogy mit mondhatott volna el. Azt, hogy a szolgaság után öröm sza­badnak lenni, még akkor is, ha a szerelem hajtotta rabság­ba az embert. Németh Sándor Meghatározás A Vörös Csillag Filmszín­ház vasárnap délelőtti hír­adó műsorán hallottam. Egy négyéves forma legényke botladozik a sötét nézőtéren. Olyan nesztelenül'surrant be az ajtón, hogy a jegyszedő azt hiszi, a hátsó sorok vala­melyikéből igyekszik, előbb­re, mert nem lát onnan. Fel- kattintja a zseblámpáját, s odasiet hozzá. Megfogja a gyerek vállát, s megfordítja, hogy visszakormányozza a kísérőjéhez. — Melyik az édesapád? — kérdi a jegyszedő a tökmag­tól. — Az, aki otthon van — vágja rá a gyerek önérzete­sen.- Iff ­ingyenes kiszolgálás Egy arizonai vendéglőben kifüggesztettek egy reklám­plakátot: »A 80 éven felüli vendégeket ingyen szolgál­juk ki, ha szülői kísérettel jönnek«. Sokáig nem volt jelentke­ző az ingyenes ebédre. Nem­régiben azonban egy 84 éves öregember jelent meg 107 éves apja kíséretében. * * * Nézőtér csatarendben A braunschweigi városi múzeumban egy 1734-ből származó színházi hirdet­mény őriznek, amely a kö­vetkező utasítást intézi a né­zőkhöz: »A közönség kényel­me érdekében ajánljuk, hogy az első sorokban a nézők ül­jenek a földre, a második sorban ereszkedjenek térdre, a harmadik sorban üljenek székre, a negyedikben pedig álljanak. így mindenki a színpadra láthat. Nevetni ti­los, mert tragédiát adunk elő.« * * * Az ötletes pszichológus »Neu? York lakóit gondok emésztik, nagyon sietnek, és roppant figyelmetlenek az utcám", állapította meg dr. Jim Kelly az amerikai pszi­chológusok kongresszusán. Hogy állítását bebizonyítsa, szokatlan kísérlethez folya­modott: leült az egyik leg­forgalmasabb útvonal sar­kán, maga mellé tette kalap­ját, ahogy a koldusok szok­ták. Egy fél óra alatt jó sok pénz gyűlt össze kalapjában. A kísérlet sikere annál meg­lepőbb, hiszen dr. Kelly a kezében kartonlapot tartott a következő felirattal: »Va­gyonos ember vagyok. Folyó­számlám van a bankban. Aki nem veszi észre ezeket a so­rokat, tökéletesen hülye.« A rohanó emberek közül senki sem vette észre a vagyonos »■koldus-« önvallomását. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye» Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg. és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőfcnél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom