Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-21 / 117. szám
Csütörtök, 1964. május 21. SOMOGYI NÉPLAP 'Tjíz cSömöíftjhőL — Hogy is volt az a pro- ekció? — Egy kicsit összebarátkoz- unk Székefehérváron a játék- /eze tővel. Úgy volt... Már-már közbevágok: — Ak- cor nem is érdemeltétek meg i győzelmet —, de Fehér Jós- ca, az őrsvezető megelőz: — De csalás nem volt ám. nert hozzánk még szigorúbb; /olt a játékvezető, mint a töb-; 3i csapathoz. Kétszer két bün- .etőpontot levontak súgásért. A kaposvári Berzsenyi Dá- íiel Általános Iskola úttörő- izobájában ülünk körül egy isztalt az »űrhajósokkal«. És iá valaki hitetlenkedve csóvál- íá a fejét, hogyan kerül egy- izerre tíz űrhajós a Berzsenyi skolába, kérdezze meg Schab- auer Zoltán városi úttörőtit- rárt: — Az űrhajósokat elsősor- aan a szorgalom, a bátorság, a tülönböző feladatokra való következetes, kitartó felkészü- és és a fegyelmezettség jelemzi. Ezekkel a jó tulajdonságokkal rendelkezik a Vosz- ;ok őrs. Akkor is, ha egyikük ;em ült még igazi űrhajóban, ►űrhajósok«...' Itt volt például a már említett székesfehérvári verseny. Az úttörő expedíciós őrsök iunántúli vetélkedőjén szép sikert ért el a tíz hatodikos fiú; erős mezőnyben szereztél*: neg a győzelmet. — Négy kérdéscsoportból állították össze a vetélkedő anyagát — mondja Fehér József. — Szülőföldünk; Ember a világűrben; Ki-ki a maga mesterségét folytassa; Pillantás a jövőbe. — Melyik volt a legnehezebb kérdés? — Régi dunántúli város, és így film címe is. Mi az? — Álba Regia. — Most már tudjuk. A vetélkedő óta minden délután sgyórás »edzést« tartunk, készülünk az országos döntőre. Az »edzéseken« külön asztalokhoz ül a tíz fiú, és az őrsvezető teszi föl a kérdéseket. A rögtönzött kérdezz-felelek játék meggyőz arról, hogy a fiúk igen sokat tudnak az űrhajózásról, némhiába viseli az 5rs a Vosztok nevet. Egy kis „protekció“ és a mínusz két pont n Búvár, színész, csillagász ■ Tv-szerep!ésre készül a Vosztok őrs — Ki szeretne űrhajós lenni? Egyszerre tíz kéz lendül a magasba. — Én ugyan a hintán is szédülök egy kicsit — mondja bo- rongósan Balogh Gyuri —, de talán nem lenne baj... Sass, az őrs egyik mókamestere közbevág: — Én még a cseresznyefán se szédülök! Virányi kontráz: — Tele gyomorral nem is lehet .'.. Közben Szirányi István, akit kézügyességéért »mester« névvel ruházott fel az őrs, két rajzzal is elkészül. Az egyik a fehérvári vetélkedőt ábrázolja, a másik a jövő városának közlekedési eszközeit. — Erre a rajzra a maximális két pont helyett hármat adott a zsűri Székesfehérváron — mondják a fiúk. — Meg tetszik látni, a mesterből festőművész lesz! — És a többiekből? — Búvár, régész, csillagász, építész, orvos ... —1 Én színész — mondja a kis Horváth. — Szín már van, de hol az ész? — kuncognak a többiek. — Elénekelhetjük az új őrsi indulót? — kérdezik, aztán egy kis szőke fiú elkezdi: »Fel, fel pajtások, fel a célért, Vosztok őrsnek győzelméért...« — A csatakiáltás is jó... Elharsogják: »A Vosztok őrs élen jár, szép Somogyból indul már: jelent, jövőt felkutatni, tudással meghódítani. Éljen Somogy!« A cél, amire az induló is utal, jelen esetben a jó tv-szereplés. A székesfehérvári győzelem után most a televízió kamerái előtt kell bizonyítaniuk a vosztokosoknak. — Eddig úgy tudjuk, 25-én lesz az országos vetélkedő, amit a televízió is közvetít — mondja Várkonyi Imréné csapatvezető, aki rendszeresen foglalkozik az őrssel. Végül egy »prózai« kérdés: — Milyen az őrs tanulmányi átlaga? — Négy egész negyvenhét század volt félévkor. Búcsúzáskor azt mondja egy kis tüskehajú: — Azt is tessék megírni, kár, hogy a focit nem osztályozzák... Vincze Jenő Ä KISPOLG FORR AD ALM IS AG ZSÁKUTC A A munkásmozgalom régi átka a kispolgári hatások céltévesztő visszatükröződése az elméletben és a gyakorlatban. Nem mentes tőle a kommunista mozgalom sem, amely megszületésétől kezdve kétfrontos harcban kénytelen küzdeni ellene az alkotó marxizmus—leninizmus, a következetes . proletár-osztályharc védelméért és alkalmazásáért. Az utóbbi években a kispolgáAUTÓ ÉS ÚJ HÁZ — Akadtak, akik kinevettek: »Ebből aztán sohasem lesz ház, ki hallott még ilyet: salakból téglát.« Am nemsokára saját szemükkel győződhettek meg a kételkedők is, hogy Perák And- rásné nem a levegőbe beszél. Az udvaron nagy halomban összehordott salak egykettőre elfogyott, s nagy építőkockák sorakoztak a salakhegy helyén. — Tízezer téglát pótoltunk ezzel — mondja. — Tartóssága nem rosszabb, hanem talán még jobb is a tégláénál. Augusztus elsején tettük le az alapba az első követ, és decemberben már be is költöztünk a házba. A tervet Takács Lajos, az Építőipari Vállalat mérnöke készítette, és sokat segített építkezés közben is. — És a Moszkvics? — Az is a fiamé, örökségből kapta. Nagyon vigyáztunk, nehogy elfogyjon a pénz. Készül a kerítés is. Házilag. A betonoszlopokat szintén otthon csinálják. Vesződséges a munka, igaz, de megéri. így 20 forintban van darabja, a TüZÉP-nél meg 50 forintot kellene érte fizetni. A virágokat elültették, rózsatöveket is hozattak, mindig van mit tenni az új házban és környékén. Csak szabad időben érnek rá erre, mert napközben a férj és a fia Kaposváron, Perák néni meg odahaza, Kiskorpádon, a termelőszövetkezetben dclgozik. V. J. MINDEN BIZONNYAL» sokan emlékeznek még arra a látványos »sárgulásra«, amikor x város utcáin először ballagtak végig a Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum búcsúzó lallgatói. Egy új iskolatípus dIső ilyen ünnepe volt ez. Akkor úgy váltak el egymástól x hallgatók — többségükben neglett, vezető beosztásban lolgozó férfiak —, hogy egy ív múlva találkoznak. Nénink azért, mert van egy olyan nedves hagyomány, hogy akik együtt diákoskodtak, időnként összejönnek. Nem. Az ő találkozójuknak ennél több volt a :élja: megvitatni, hogy az el- néletben tanultakat hogyan ^yümölcsöztetik, az új típusú skola hogyan segít a mindennapi munkában, mi az, ami niányzott az oktatásból, amivel többet kellett volna foglalkozni, míg »diákoskodtak-«. Eljöttek a volt tanárok, és megkülönböztetett érdeklődést tanúsítottak a felsőbb hatóságok. A Földművelésügyi Minisztériumból dr. Szűcs Kálmán szakoktatási főigazgató, Héger József igazgató, Balaton Syula főelőadó vett részt a találkozón. Képviseltette magát a megyei pártbizottság és a megyei tanács is. Régi barátok, [kedves ismerősök, munkatársak találkoztak Somogyszil- ban... SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS és baráti találkozó volt ez az összejövetel. Hadd idézzek Itt mindjárt egy megjegyzést: EQY ÉV UTÁN... A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban végzett hallgatók találkozója — Mezőgazdaságunk szüntelenül fejlődik. Az, hogy elvégeztük az iskolát, nem jelenti, hogy mindent tudunk. Szükség van az állandó önképzésre, hiszen a hétköznapok rengeteg új problémát vetnek föl. Ezért hasznos, ha időnként összejövünk, és megvitatjuk ezeket a gondokat. A találkozón három előadás hangzott el. Molnár László tanszékvezető tanár a szarvasmarhák természetszerű felneveléséről és tartásáról, Kiscsordás István tanár a sertéstenyésztésről, Böbék József kutató a takarmánygazdálkodás időszerű tennivalóiról, a karbamidetetésről, a kukorica betakarításáról szólt a hallgatóknak. Ha azt mondom, hogy figyelemmel hallgatták az előadásokat, akkor keveset mondok. Hiszen olyan élénk vita alakult ki, ami a messzemenő érdeklődést, a problémák találkozását bizonyítja. Nem láttam azt a papírt, amire dr. Guba Sándor igazgató és Balaton Gyula jegyzett, de minden bizonnyal kerültek oda olyan aláhúzott sorok, amiket figyelemmel fognak venni a felsőfokú technikumban tanuló hallgatók oktatásánál. Mert valamennyien, akik szóltak — Tátrai János, Nándor falvi Nándor, Boszkovics János, Szép István, Győrfi Kálmán, Kávás János és Fokta József —, mind hasznos és megszívlelendő észrevételeket tettek. Ilyeneket: — Az állattenyésztőnek nemcsak az a feladata, hogy termeljen, hanem hogy értékesítsen is. Jó lenne, ha ezzel többet foglalkozna az iskola. Ne csak a tenyészmarhák minősítése legyen tantárgy, hanem a hízóállatoké is. Ez legalább olyan fontos. — Jó lenne, ha a számviteli kérdéseknek, a tervezés pénzügyi részének, az üzemszervezésnek is nagyobb teret szentelnének az oktatásban. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy többre lenne szükség, mint amennyit az iskola adott. Az emberekkel való bánásmód is szóba került. Hiszen a munka eredményessége rajtuk áll vagy bukik. Sók függ attól, hogy egy vezetőnek milyen a kapcsolata a beosztottaival, hogyan bánik velük. Molnár László tanár a legfontosabbakat így összegezte: — Bizalmat kell adni az embereknek, és meghallgatni, figyelembe venni véleményüket. Törődni kell velük, érdeklődni problémáikról, és enyhíteni kisebb-nagyobb gondjaikon. S ami a legfontosabb, példát kell mutani. Ne legyen két igazság, ne legyen olyan, amit neked szabad, de neki nem... EGY ÉV UTÁN TALÁLKOZTAK ... Sokat kaptak az iskolától, míg tanultak, és ezen az összejövetelen is. De most már ők is adtak. Hasznos tanácsokat, javaslatokat. Kedves, meghitt ünnepség volt. Azzal búcsúztak egymástól, hogy minden esztendőben találkoznak. Nem akarnak elszakadni egymástól, nem akarják megszakítani ezt a gyümölcsöző kapcsolatot. Vörös Márta 1964. MÁJUS 23—31-IG n elhajlások közül a Kínai Kommunista Párt vezetőinek támadásai következtében különösen veszélyessé vált a »baloldaliság«. Ez az elhajlás , a jobboldali- sághoz hasonlóan kispolgári hangulatokat tükröz, de ellentétben vele, általánosságban nem a jobb módú kispolgárságtól származik, hanem a szegényebb rétegektől, a »dühödt kispolgároktól«. Jellemző rá a türelmetlenség, a fegyelmezetlenség, _az ingadozás, az álhatatlanság, az álforradal- mi hangoskodás, a gyors fel- lobbanás és az apátia váltakozása, a végletekben való csa- pongás. A kispolgári fórradal- miság az elméletben és a politikában nem a realitásokból indul ki, hanem a szubjektív óhajokból, ezért a kalandorkodás felé igyekszik szorítani a kommunista pártokat. A tömegekkel nem tud megfelelően számolni, irreális feladatok elé állítja őket, előrefut, és állandóan azzal fenyeget, bogy a pártot elszakítja a történelem döntő erőitől. Végső fokon mind a hatalomért folyó harcban, mind pedig a szocialista építésben lehetetlenné teszi, hogy a kommunista párt betöltse az élcsapat szerepét. Mindezért nem kevésbé veszélyes a jobboldaliságnál. Mint Lenin kimutatta, a »baloldaliság« minden forradalmi mozgalmat aláás, ha nem folyik ellene következetes harc. Egyébként is a jobboldalisá- got és a »baloldaliságot« osztálygyökereiknél és természetüknél fogva nem választja el kínai fal: az egyik könnyen átcsaphat a másikba. Ez jellemzi például a trockizmust, amely tagadta a szocialista építés munkáját a Szovjetunióban, és a »szocialista világforradalom« hívének kiáltotta ki magát, s mint ilyen sürgetően követelte a forradalom exportját. J óllehet a trockizmus és a »baloldaliság« számos más korai irányzata vereséget szenvedett, a »baloldaliság« felélénkülésének veszélye korántsem múlt el. Lenin már 1920-ban figyelmeztette a kommunista világmozgalmat, hogy a »baloldaliságot« nem szabad csak absztrakt módon, vagyis általában elítélni, és csak a régi baloldali hibák bírálatára szorítkozni, mert ez az irányzat képes-teljesen váratlanul, új formákban és új jelszavakkal feltámadni. Ehhez tápot adnak a kispolgári hangulatok, amelyek betörnek a munkások soraiba és a kommunisták közé is. Különösen megvan ennek a veszélye a forradalmi fellendülés és a sikerek idején, amikor a »baloldali« illúziók könnyebben elterjedhetnek. Ilyenkor gyakrabban fordul elő az ellenség elejének alábecsülése, a lehetőségek és a realitások szubjektív megítélése. Ma a »baloldali« nézetek legfőbb képviselője a kommunista világmozgalomban a Kínai Kommunista Párt vezetése. E párt vezetőinek felfogása rokon a trockizmussal, de a jelenlegi helyzet hatására sajátos, »modernizált« tartalmat és formákat kapott. A dolog lényege azonban mindenképpen az, hogy természeténél fogva »baloldaliság«. Elmélete a kínai sajátosságokat antimar- xista módon értékelve általános, mindenkire kötelező törvényszerűségeknek kiáltja ki. A marxizmus—leninizmus alkotó rhunkáját dühöd ten támadja, és helyébe a szubjektivizmust, a személyi kultuszos dogmatizmust akarja állítani. Politikája nem számol az élet realitásaival, hanem a kispolgári forradalmiság óhajait szeretné realizálni. Ezek szempontjából akarná átalakítani a világot, méghozzá azonnal, mindenáron és minden eszközzel, figyelmen kívül hagyva a népek és a többi kommunista párt felfogását. A következetes proletár-osztályharc erőivel szemben bizalmatlan és lenéző. Magának követeli az egész kommunista világmozgalom vezetőjének szerepét, hogy annak erejével kísérelje meg a lehetetlent, a forradalom exportját. Ilyenképpen szembekerült a kommunista világmozgalom stratégiájával és taktikájával, antimarxista álláspontra helyezkedett a nemzetközi élet alapvető kérdéseiben, és szakadár tevékenységet fejt ki. C emmiképpen sem vélet- len, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői ide jutottak. Szubjektív »baloldali« nézeteik bizonyos objektív körülményekkel összefüggésben alakultak ki. Közismert, hogy Kínában a hatalmas városi és falusi kispolgári tömegek nagy hatással vannak a pártra. Ezek nevében egyes szubjektív ultraforradalmi elemek türelmetlenül követelik a nehéz életviszonyok és az elmaradottság gyors megváltoztatását, megfeledkezve róla, hogy minden nép kemény és szívós munkával alakítja ki a maga életét. Ezáltal objektíve szembekerülnek a szorgalmas kínai néppel is, amely áldozatosan építi a szocializmust. A Kínai Kommunista Párt vezetői, nem ismerik kielégítően a nemzetközi helyzetet s az egyes kommunista pártok helyzetét és a munkásosztály történelmi szerepét sem. A mai nemzetközi erőviszonyokból és a nagy sikerekből helytelen következtetéseket vonnak le. Szubjektív talajon állva ilyen körülmények között óhatatlanul ellentmondó döntések születnek, a politika' kiegyensúlyozatlanná és kalandor jellegűvé válik. Ez a politika föl szeretné szabadítani magát a felelősségteljes és fárasztó »hétköznapi« munka alól, hogy átadja magát a »nagy forradalmi harc«, a »végső csata« illúziójának. A kommunista világmozgalom azonban tisztában van vele, hogy a forradalom és a szocialista építés nem pillanatnyi fellobbanást, nem feíelőtlen hangoskodást, hanem kitartó, hosszú időt követelő marxista —leninista munkát követel. Az alkotó marxizmus—leninizmus és az egész emberiség nevében elutasítja, leleplezi és leküzdi az ultraforradalmiságot. Hatalmas erejével megakadályozza azt, hogy a vita elterelje a figyelmet a szocialista világ- forradalom igazi folyamatáról és feladatairól. A magyar nép saját ta- pasztalatai és érdekei alapján is minden erejével támogatja ezt a harcot. A magyarországi jobb- és baloldali hibák elleni kétfrontos harc gazdag tapasztalataiból tudjuk, hogy a kispolgári hangulatok és törekvések leküzdése csak a marxizmus—leninizmus következetes érvényesítése alapján lehetséges. Sütő Ottó áj fyőfuptefy a éS a jh£uU (3196)
