Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-19 / 115. szám
KAPOSVÁR LEGSZEBB FODRÁSZÜZLETE '■■ÁZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYE! TANACS LAPJ A vj ' Emlékeztető A képen látható ember Balogh István, a Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyárának nyugdíjasa. A jobb oldalon egy háromlámpás rádió. Balogh István két ilyen készüléket állított össze életében. Az elsőt 1941-ben a maut- hauseni haláltáborban, a másodikat most. Amikor az elsőt készítette, fogoly volt. Csak egy szám, a láger villanyszerelője. Csíkos zubbonyán ez virított a , háromszögben: 584. A párttól kapta a megbízatást. Mert a kommunisták pártja még ott, néhány alkatrészt. Ami még hiányzott, azt magam készítettem el. Az összeszerelés az ellenőrzés miatt nagyon körülményes volt. A külső műhelyben Alfonso Arkas spanyol elvtárs dolgozott. Nélküle bármikor lefülelhettek volna. Amíg a szerelésen dolgoztam, a satupad tetején kalapált, s ha veszély volt, a satu oldalát ütötte. Ilyenkor mindig gyorsan eltüntettem mindent... Tíz hónap alatt készült el a rádió. Akadt olyan hét, hogy csak egy órát tudtam dolgozni. Szeptember közepén fogtam az első hírt. Az ütemes a halálszigeten is az élet szolgálatában állt. Ezt a második rádiót a Magyar Partizán Szövetség és a Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága kérésére állította ösz- sze. Az eredeti készüléknek ezt a tökéletes mását vagy a Munkásmozgalmi Intézetben, vagy a Mauthauseni Ereklye Múzeumban helyezik el. Akkor: — Rozola Manuel madridi elvtárs volt az összekötőm. Január elején hozta a megbízatást, hogy készítsek rádiót hírszerzés céljára. Nem aka- , rok túlozni, de úgy éreztem, könnyebb lenne átjutni a tű fokán ... Mint villanyszerelő bejuthattam az irodákba is. Néhány hét elteltével rájöttem, hogy a rövidhullám még az SS-sek készülékeiből is ki van kapcsolva. Így tudtam feltűnés nélkül szerezni dobjelzés után London jelentkezett. A szovjet partizánegy- ségek sikeres akcióiról beszélt ... Két évvel utóbb végső kétségbeesés lett úrrá a táboron. Minek élni? — kérdezték sorra a csontváz emberek. Sokan utolsó erőfeszítéssel önmaguk oltották ki életüket. Nem volt r>lyan reggel, hogy ne kellett tolna holttestet leszednünk a magasfeszültségű . drótkerítésről. Tél volt. 1943 februárja. Egyik délután sikerült időt szakítanom. A moszkvai rádió francia nyelvű adásán akkor sugározták világgá a sztálingrádi győzelem hírét. Alighogy kikapcsoltam a rádiót, jött Manuel. Sírtunk örömünkben. Az a néhány mondat sok ember életét mentette meg... Egypár nappal utóbb egy ör /itt értem, és bevitt a politikai osztályra. Az irodában egy .SS-tiszt ült., ’ Vigyázzállásban zártam. Kényelmesen cigarettára gyújtott és hallgatott. Amikor végigszívta, kivett egy revolvert, csőre töltötte, letette az asztalra és kiment. Patakzott rólam a víz. Biztosan tebuktam... Megtalálták a rádiót... Tudnak mindent, ■öe talán mégsem... Nem tudom, mennyi idő múlva jött zissza az SS. Parancsot adott, nogy induljak kifelé. Fölvette a revolvert, és jött utánam. A műhelybe irányított. Magam- óan már láttam, hogy ott van Az asztalon a rádió. Nem volt Alt. Egy diavetítő állt a satupad mellett. És elhangzott a parancs: egy órán belül ja- vítsam meg, mert a parancsnok kisfia mesefilmet akar Aézni... Most: — Három hónapig dolgoztam ízen a rádión. Sok segítséget adott a Magyar Honvédelmi Sportszövetség rádióklubja, zolt munkahelyem műszaki kollektívája, Péczeli László és Kovács Géza. Nem is gondolas m volna, hogy három régi /ámpa előkerítése ilyen nehéz Áladat. De az a lényeg, hogy készen van... Delet harangoznak. A halál- fábor kommunistáinak egykori rádiósa kattint egyet a fekete gombon, és odatartja az apró hallgatót. — Híreket mondunk —halrom a bemondó hangját. — A nemzetközi közvélemény üdvözli a Szovjetunió az Egyesült Államok és Nagy-Britan- nia kormányának a háborús célokat szolgáló hasadóanyagok termelésének csökkentéséről szóló bejelentését... Párizs közelében 120 000 francia tüntetett az atomfegyver- aezés ellen!... Moszkva zenét sugároz. Valami kedves, fülbemászó dal- lamot. Az ember úgy érzi, hogy nyírfaligetben van, valahol a közelben madarak énekelnek .. 3 Németh Sándor nemrég nyílt meg az Április 4. utcában. A 250 000 forintos beruházással készült új üzletben a lehető legjobb körülményeket biztosították nőknek, férfiaknak egyaránt. Vadonatúj bútorok, kifogástalan világítás teszi széppé, kényelmessé a fodrászatot. A tizenkét szárítóbúra fotelokhoz csatlakozik, ezekben kevésbé fárasztó megvárni a haj száradását. Az ünnepi könyvhét eseményei Somogybán Május 23-a és 31-e között rendezik meg az ünnepi könyvhetet. A könyvhéten színes, tartalmas események követik egymást. Megjelennek a könyvsátrak, az utcai elárusítókocsik; falun házról házra árusítással és »becsüle tkosa- raikikal« igyekeznek új olvasókat nyerni, és kömyvbálakat, tombolákat szerveznek. író— kritikus küldöttségek keresik föl a meséket, hogy baráti eszmecserét folytassanak a megyei, járási és helyi vezetőkkel. Községeinkben — így Somogybán is több helyütt — író—olvasó találkozókon emlékeznek meg a könyv ünnepéről, amely az idén elsősorban az új magyair irodalom ünnepe lesz. Megyénkbe három író és egy költő látogat el a könyvhéten. Május 23-án Taksonyban Szabó István író és Mátyás Ferenc költő, Zákányban Fillöp János és Coda Gábor írók, május 24-én Kéthelyen Mátyás Ferenc és Fülöp János, Nagybajomban Goda Gábor és Szabó István tartanak író— olvasó találkozót. Palackozott tej iskolásoknak Mozgóárusok Kaposváron Hasznos újdonsággal lepte meg a tejipar Kaposvár általános iskolai és óvodai napközi otthonait: tegnap megkezdték a palackozott tej árusítását ezeken a helyeken. Kétde- eis üvegekben ezentúl napról napra megkapják majd a fiatalok a friss tejet, amihez színes szívószálat is mellékelnek. Az új tanévben a tejellátásnak ezt a formáját tovább szélesítik, és az iskolai büfékben rendszeresen árusítanak majd palackozott tejet. Tárgyalások kezdődtek arról, hogy Kaposvár forgalmasabb pontjain — a Kossuth téren, a strandon, a Szabadság parkban és a Jókai ligetben — az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat mozgóárusai áruljanak palackozott tejet, kakót és joghurtot. Közlekedési balesetek Gondatlanul, ittasan vezette motorkerékpárját Papp József (Kaposvár, Mező u. 30.). Nem adta meg az áthaladási elsőbbséget az AC 45-77 rendszámú személygépkocsiinak, s az Kaposváron, a November 7. utcában elütötte. Papp súlyos sérüléseiket szenvedétt. Szabálysértési eljárás indul ellene. Fábos Imre (Kaposvár, Irinyi János u. 28.) nem tartotta meg a követési távolságot, és Jawa robogójával a 67-es úton Somogyaszaló és Kaposfüred között nekirohariit a YA 16-40 rendszámú tehergépkocsinak. Fábos nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett Ellene is szabálysértési eljárás indul. Figyelmetlenül lépett az úttestre Kaposváron Fehér György váci lakos, és a Csapó Gyula vezette motorkerékpár elütötte.- Fehér könnyebb sérüléseket szenvedett. Szabálysértési eljárás indult ellene. A megengedettnél gyorsabban vezette a kölcsönkért motort Illés Ottó (Kaposvár, Marx Károly köz 4.), s Kaposváron, a Széchenyi téren először az úttest szélének, majd a falnak ütközött. Személyi sérülés hem történt, a Kránicz József tulajdonában levő motorkerékpárban 3000 forint kár keletkezett. Baíéban Benkö Sándor gör- getegi lakos a Tóth Jenő vezette motorkerékpár elé lépett, s az elütötte. Benkö súlyos sérüléseket szenvedett. Lengyeltótiban az úttest szélén játszadozott társaival Pus- kó Csaba 4 éves kisfiú, s a Fűzfa Jenő vezette tehergépkocsi elé szaladt. A kisfiú a helyszínen meghalt. A vizsgálat megindult. Feltehető — mivel fékezési nyomokat nem találtak , hogy a gépjármű fékberendezése rossz volt. Rosszul lett a motorkerékpáron, s árokba borult Szmolár János bálátont'enyvési postás. Agyrázkódást szenvedett. A mentők a kaposvári kórházba szállították. E° gyszer azt kéri Kisjani János az esti iskola egyik előadásszünetében, magyaráznák el a Mldváltozást, mert sehogy sem érti, miért kifli alakú egyszer a Hold, máskor meg zsemle. De ne úgy járjanak ám vele, mint Kokas Pista járt a tanfelügyelővel Kispomposon annak idején, amikor négy elemijének valamelyik osztályát járta. — Akkoriban — meséli János —, fene tudja, miért, de úgy hozta a sors, hogy rangosabb hivatalbéli embernek legjobb volt az idegenből jött. Szent igaz, hogy akárhány drótostót, üvegestót meg tan- felügyelő vetődött el a mi falunkba, az mind valahol Túróéban vagy Nyitrában hagyta a családfáját. Egyik reggel híre jött, hogy a tanfelügyelő Nagypomposon jár, délre nálunk lehet. Ezt abból is gondolhattuk, hogy Téntartó tanító úr egyórás szünetet adott, hogy pecsétes ferencjóskáját ünnepi ruhával cserélje föl, ráncos nyakát magas fehér páncéllal övezze, s kánya bajuszát kosszarv alakúra kényszerítse a bajuszkötő alatt. Már az udvaron megszidott bennünket a tanfelügyelő, hogy csúnyán beszéljük szép magyar anyanyelvűnket. Az történt ugyanis, hogy a tízóraiját majszoló Kokas Pista fejére egy kemény barackot nyomva megkérdezte, mit szeret a legjobban. Pista nem titkolta, hogy »ekkis porcot kö- nyérrel«, s ez nem tetszett a tanfelügyelőnek. Azt mondta, hogy a magyar gyerek egyék tepertőt kenyérkével, meg ne halljon eztán ilyen pórias kiejtést. Ez az incidens meghökkentette Kokas Pistát úgy, hogy amikor az osztályteremben is rákerült a. felelés sora, csak áll riadtan, szótlanul. Igaz, hogy más sem készült az ilyesfajta kérdésre, mert tantervűnkben nem szerepelt a szerénység fogalmának meghatározása. A tanfelügyelő pedig erre volt kíváncsi. Ez ugyan csak a végén derült ki, mint minden titok. — No, figyelj ide, fiúcska — igyekezett nyájas lenni. — Én megmagyarázom neked, minek nevezzük azt, amikor az emlése során, ezenkívül a jobb lábának meztelen talpával simogatta bal lába térd alatti részét. A neki szögezett kérdés után abbahagyta a lábbal való vakaródzást, gyorsan megnya- lintotta szája szélét, mint aki fontosat készül mondani. — Szer... szer ... — próbálgatta megközelíteni a lényeget. — Szer ... szer ... — s várta Pista a biztatást, bár megértetSZERÉN YSÉQ bér... e... udvariasan elhárítja ... e... e... Na, figyelj csak rám. Amikor én megjöttem ide a falutokba, tisztelgő látogatásra mentem a plébános úrhoz. Az esperes úr megkínált engem finom szilvórium- mal. Ittam én, itta ő... Ittam én, itta ő... Harmadszor kínált engem az esperes úr, á, á, — mondtam —keszenem, nem kérek ... Na, elkocsikáz- tam akkor bérlő úrhoz. Deutsch nagyságos úr is megkínált engem körtepálinkával. Ittam én, itta ő ... Ittam én, itta ő ... Mikor megint töltene pohárkámba, á, á — mondom —, keszenem, nem kérek. Voltam még a jegyző úrnál is. A jegyző úrnak borovicskája volt. Ittam én... Itta ő ... Ittam én, itta ö, aztán mondom, keszenem, nem kérek... Mondd meg nekem, fiacskám, mi voltam én akkor? Pista fejbólintással nyugtázta, amikor a tanfelügyelő egy- egy koccintáshoz ért elbeszéte, hogy helyes irányban halad, mert a tanfelügyelő egyszerre két tenyerével csapott az asztalra, s a felsőbb hatóság koncentrált gőgjével mérte végig a tanítót. — Látja, Téntartó kolléga — sugározta ez a diadalmas mosoly —, így kell ezt csinálni!... — Mondjad bátran, kisfiam, hogy hívnak? — Kokas István ötödik osztályos tanuló, Kispompos, Fő utca hatvanhárom ... — Itt elakadt a gramofon. Egy kis szünet után — Szer... szer... szer... — Az, az! — bólogatott a tanfelügyelő. — Mi voltam én tehát? — Szernyen részeg!... — Csak azért mondtam el ezt a mesét — fejezte be Kisjani János —■, nehogy azt találjátok nekem mondani, hogy azért kifli alakú meg zsemle alakú a Hold, mert olyanra süti a Nap. Azt én úgysem hiszem el. Kordován Gyula Jelentéktelen koponyák Robert Jenkins angol konzervatív párti parlamenti képviselő évek óta foglalkozik frenológiával, azzal a »tudománnyal«, amely a koponya formája alapján határozza meg az ember képességeit és hajlamait. A kor politikusainak koponyáit vizsgálva Jenkins arra a következtetésre jutott, hogy McMillannél nem eléggé fejlett »az emberi természet megértésének dudora« (amit a Profumo-botrány is bizonyít); Dte Gaulle-nál túlságosan fejlett a »makacsságdudor«, viszont feltűnően kicsi a »hazaszeretet dudora« (a tábornok nem Franciaországot szereti, hanem önmagát mint Franciaország megtestesítőjét). A londoni frenoló- gus parlamenti kollégáiról is meglehetősen pesszimista hangon nyilatkozott. »Teljesen jelentéktelen koponyák« — jelentette ki. Jenkins az angol vezető politikusok koponyáiról alkotott részletesebb véleményét könyvben ismerteti, s az nemsokára megjelenik. »De csak a választások után — közölte a szerző. — Nekem ugyanis jól fejlett az óvatossági dudorom.« Bosszú A vállalat igazgatójának szobájába egy fiatal ember lép be: — Nem emlékszik ram? Én vagyok az, akinek néhány évvel ezelőtt felmondott. — Nos, mi járatban van? — Közölni szeretném, hogy revizor lettem, és ellenőrzést kell itt tartanom. A technika csodája Két öreg utazik a vonaton. Még Kazanyban szálltak fel. Szokás szerint beszélgetni kezdenek. — Hová utazik? — érdeklődik az egyik. — Moszkvába. — Én Vlagyivosztokba. — Látja, hová fejlődött a technika! — ámuldozik az öreg. — Egy vonaton ülünk, és különböző irányba utazunk! Leég es Valamikor régen, még a cári időkben egy katona szembetalálkozott a hídon egy tiszttel. Észrevétlenül akart elmenni mellette, de a tiszt megállította, és dühösen rákiabált: — Miért nem tisztelegsz? — Bocsásson meg, nagyságos uram, a szervezeti szabályzat szerint cselekszem. A 133. pontban az áll, hogy hídon nem kell szalutálni. A tiszt zavarba jött. Aztán bement a kaszárnyába, és fellapozta a szervezeti szabályzatot. S mit látott? Csak 132 pont volt benne. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei TaDác* lapja. Főszerkesztő: WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor a. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat, Kaposvár. Latinka s o. <t. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünu meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitől.nél. Előfizetési dij egy hónapra 12 *t Index: 2508'J. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.
