Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-23 / 94. szám

.rf:.8?..?.1»??.. Dühöngő ifjúság A cím az angol kulturális élet nagy jelentőségű moz­galmára utal: az ötvenes években a »-dühöngök-« — fiatal írók, művészek — fogtak össze az angol kis­polgári életforma kilátásta- lanságának meghökkentően új, könyörtelenül és nyer­sen realista ábrázolására el­sősorban a filmművészet­ben. (Hely a tetőn, Szombat reggel.. A hosszútávfutó magányossága stb.). John Osbome Nézz vissza harag­gal című drámájából készí­tette a filmet Tony Richard- sonnal. Hőse, Jimmy Porter, az új nemzedék elkesere­dett elégedetlenségét, kiút- talan gyötrődését testesíti meg. Főszereplői: Richard Burton és Mary Ure. Szabad Ifjúság ^Meghalni Madridban! Leleplező erejű, egyben poetikus ihletettségű francia dokumentumfilm a spanyol nép négyéves szabadság- harcáról a fasizmus ellen. Benne a régi, megszürkült filmhíradó * kivágások a nemzetközi brigád hőstettei­ről beszélnek. Frederic Rossif, a film alkotója spa­nyol, francia, angol, szov­jet filmdokumentumokból és a hitlerista Condor-légió titkos felvételeiből állította össze anyagát oly módon, hogy vádol és lelkiismeretet ébreszt vele. Énekkar alakul, éled a népművelő munka a marcali járási művelődési házban Nagyatádon kívül Marcali az egyetlen olyan járási szék­helyünk, ahol nem működik felnőttkórus. Régóta tervezge­tik, hogy énekkart alakítanak, azonban hol a szervezés, hol megfelelő szakember hiánya gátolta a kórusmozgalom ki­bontakozását. Nemrégen ked­vező híreket hallottunk: sike­resen folyik egy énekkar szer­vezése. Előbb harmincán, a múlt héten már ötvenen je­lentkeztek. Szaniszló Imre sze­mélyében szakképzett karnagy vezeti majd az új kórust. Sza­niszló Imre fiatal ember, de már sok tanulás van a háta mögött A Zeneművészeti Fő­iskola karvezetés főtanszakán végzett két éve. Tősgyökeres pesti, de vidékre kérte magát. — Nos persze, nemcsak pusztán önzetlenségből jöttem vidékre — mondja. — Egy ki­csit sokan is vagyunk a fővá­rosban, s anyagilag is jobb vi­déken egy kezdő pedagógus­nak. No meg mindig érdekelt a falusi népművelés, a kórus­mozgalom. S most, ha meg­alakul, önállóan is vezethetek énekkart. Végül is ez minden karvezető álma ... Szaniszló Imre alig két hó­napja vette át a járási műve­lődési ház igazgatását. Azóta több nagyobb szabású rendez­vény — a Déryné Színház lá­togatása, Urbán Ernő irodalmi estje,, a helyi irodalmi színpad Emberként élni című önálló műsora s más hasonló ese­mény — követte egymást. Űj- ra meg kellett indítani a szak­körök, a művészeti csoportok rendszeres működését, segíte­ni kellett a vidéken működő kórusokat, csoportokat, és nem utolsósorban el kell sajátíta­nia, magába kell szívnia mind­azt, amit egy művelődési ott­hon igazgatójának a gyakor­latban is tudnia kell. Milyen munka jellemzi az újjáalakított járási művelődési ház életét? Próöál, Sándor Iván Két nemzedék című hárorpfelvoná- sos drámájának bemutatását tervezi a színjátszó csoport; új műsorral készül a bábszakkör és az irodalmi színpad. Nemré­gen indult meg a fotoszakkör. Kiállításra készülnek a képző-j művész kör és a kézimunka­szakkör tagjai. Harmadik éve dolgozik az ifjúsági klub, Csak az tudja, aki járatos a Taligás-dűlőben, hogy mit je­lent az, ha valaki a városból jövet a hosszabbik úton érke­zik a tanyára. Régebben ugyanis ezen minden pusztai lakó kizárólag azt értette, hogy a városba látogató tanyai em­ber nem a legközelebbi, ha­nem — kerülőt téve — a hosz- szabbik úton közelítette meg hajlékát. Ilyesmi — persze — igen ritkán, főleg csak súrol időben ' fordult elő, akkor is csupán abból az okból, hogy a hosszabbik út homokos, en­nélfogva a szekér könnyebben gurul rajta. Igen ám, de ahogy néhány évvel ezelőtt a földművesszö­vetkezet a külterületiek szá­mára boltot és iialmérést nyi­tott mellette, azóta, a hosszab­bik úton való érkezés merő­ben más értelmezést kapott. Manapság, ha a Taligás-dűlő- ben lakók valamelyike egy kissé kapatos vagy más szóval ■ókás hangulatban szekere- ki a tanyára, élete párja cs-..őre tett kézzel és össze­vont szemöldökkel fogadja mondván: »Már megint a hosszabbik úton jöttél, ugye?-« Azzal, ha úgy látja, hogy em­berének egyensúlyérzéke is megcsappant, lesegíti az ülés­ről, a lovakat kifogja, beköti az istállóba, szénát vet elébük, nemrégen még több mint száz tagja volt, és minta klubfog­lalkozásokat rendeztek benne a megye népművelői részére. A művelődési ház életében be­következett törés a klubot is megviselte, de februárban új­jáalakult, azóta háromtagú ve­zetőség irányítja, és 74 tagja van. Minden jel arra mutat, hogy a klubnak sikerül vissza­szereznie a szülők és a fiata­lok bizalmát. W. E. miközben hangos szitkokat szór annak az ismeretlen hatalmas­ságnak fejére, aki a bolt mellé kocsmai hivatal létesítéséről is határozott. Hiszen szó, ami szó, a tali- gás-dűlőbeli asszonyok kifaka- dúsainak van is némi alapja, mert elég egy pillantást vetni a közelebbi útra, azon még na­gyítóüveggel sem látni egy árva keréknyomot, míg ellen­ben a hosszabbik út homokját olyan keményre taposták a fo­gatok, mintha betonnal vonták volna be. Természetesen mind­ez még nem indokolná azt, hogy a hosszabbik úttal írás ban foglalkozzunk: a tollat Varró Gáspár és neje született Vékony Rebeka esete adta ke­zünkbe. Nevezett Varró Gáspárról tudni kell, hogy a Taligás-dűlő legtávolabbi csücskében egy maga építette tanyán lakik. Az asszony, azaz Vékony Rebeka vezetéknevének jelentésével ellentétben nem mondható karcsú termetű asszonyságnak, alakja hasonlatos a tanyabeli búbos kemencékhez, s erő ak­kora lakozik benne, hogy ami­kor Varró Gáspár a hosszab­GSCCS KI ÁLLÍTÁS — nyitva hetenként kétszer Élelmes magán-kiskeres- kedelmünk hetente két al­kalommal olyan nagyszabá­sú giccskiállítást produkál, hogy szakavatott kiállítás­rendezők sem különbet. A kirakodás, az elrendezés ké­pességét nem vennénk zo­kon. Csak egy a hibája ezeknek a piaci kiállítások­nak: az, hogy egy-egy ki­rakodás egyenlő a giccster- jesztéssel. Ez pedig nem va­lami megnyugtató. . A giccs ellen folytatott hadviselésünk eredménye­ként közhivatalaink, intéz­ményeink falairól lomtárba kerültek az értéktelen má- zolmányok. Esetenként már a vásárlóközönség is segít körmére nézni a giccskeres- kedöknek. Egy szó, mint száz: nem fáradoztunk fö­löslegesen. De a piac! A piac hetenként olyan giccs- paradicsomot varázsol elénk, hogy az minden kép­zeletet felülmúl. Kellemet­len elismerni, de ami sike­re van giccsellenes ismeret- terjesztésünknek, harcunk­nak, azt a sikert »megfúr­ja« egyetlen nap. Mert a piáéi sátrak kiskereskedés­re fölszerelt baldachinjai alatt megtalálható minden nevű, rendű és rangú szörnyszüleménye az ízlés­telenségnek. Kapható itt falvédőkre pingált idilli táj­képektől kezdve a »lízíiílé- res mi mozog«-ig minden, ami bár nem ingere sem szájnak, sem szemnek, de van. Eladásra van. A világért sem a keres­kedőt kárhoztatnám azért, hogy amihez olcsón hozzá­jut (egy-egy áruféle tucat­ját sem számolva sokba!), azon némi haszonnal akar túladni. Ebből él, ebben a szakmában öregedett meg. Nincs ideje még magánszor­galomból sem foglalkozni etikával és esztétikával. Is­ten neki! Kibírjuk. Egy baj van. Az, hogy a magán-kis­kereskedelmet is ellátó ipar — és nemcsak a magánkis­ipar — készségesen kiszol­gálja, és sajnos, fantaszti­kus giccsíömeggel szolgálja ki a piaci, a vásári kiske­reskedelmet! Ha valamiféle áradatot az ésszerűség gátjaival sem le­het megrendszabályczni, legcélravezetőbb eljutni a forrásokig. S megszüntetni őket. Eleve sikertelenségre ítélt vállalkozás lenne az ilyesmi? Aligha. Tervgaz­dálkodás alapján termelő iparunk cikkeit igazán el­lenőrizhetjük. Igen jó volna már, ha legalább iparunk nem gazdagítaná a piaci giccsfelkozatal bőségét. L. I. Az összefogás dicsérete A tabi járási egészségház igen elhanyagolt állapotban van. Nincs minden betegség gyógyítására kiterjedő szak- rendelés sem, s ha valakinek a szeme fáj, vagy fülével van baj, utazhat Kaposvárra, Siófokra. Ezért az egyik ta­nácsi vb-ülésen Bogó László, a járási pártbizottság első tit­kára ezt javasolta: — Építsünk egy korszerű, a jelenlegi­nél sokkal alkalmasabb járási egészségügyi központot tár­sadalmi összefogással. Az ötlet helyeslésre talált, alakítottak egy bizottságot, s megindult a munka. A járás összes községi tanácsát, ter­melőszövetkezetét és vállalatát körlevélben tájékoztatták a tervről, s kérték, támogassák megvalósítását. Az azóta eltelt néhány hét azt bizonyítja, hogy a já­rás lakói helyesléssel, megértéssel fogadták a javaslatot. A karádiak például 25 000,'a tabiak 30 000, a sérsekszölősi Augusztus 20. Tsz 10 000, a bonnyai tanács és a termelő- szövetkezet 10—10 000, a fiadi tanács 5000, a tabi fmsz 25 0000 forintot ajánlott fel. Ezt az összeget három éven át minden esztendőben megfizetik, hogy az egészségügyi köz­pontot fölépíthessék. Ez évben a terveket készítik el, jövőre kezdődik meg az építkezés, s 1966 végére fejezik be. Ügy tervezik, hogy a modern egészségügyi központot a mentőállomás és a szülőotthon szomszédságában építik föl. Húsz helyiségből áll majd. Helyet kap benne a tüdőgondozó, az iskolafogá­szat s megfelelően elkülönítve az anya- és csecsemő-szak­tanácsadás; lesz állandó sebészet és hetenként egyszer szem—orr—fül—gége szakrendelés. Nem ez az első összefogás^ a tabi járás lakóinak. Így valamennyi község hozzájárulásával építették föl néhány évvel ezelőtt a mentőállomást. Kezdeményezésük dicséretet érdemel. Sz. L. Magyar táncfilm készül A Magyar Filmgyártó Vállalat játékfilm-stúdiójában készülnek az első egész estét betöltő magyar táncfilm forgatására. Az Életbe táncoltatott leány című alkotást — amely az egész magyar táncművé­szetet reprezentálja majd — Bano- vich Tamás rendezi. A film a nő egyéniségét kívánja bemutatni három világban — a népi bailadai világban, a barokk miiiőben és végül napjainkban. Mindhárom rész főszereplője Orosz Adél, a Magyar Állami Őperaház prímabalerinája. Partnere Sipeki Levente, az Operaház szólótánco­sa. A filmben mintegy 250 tán­cos szerepel. (MTI) 1K ÚT bik úton érkezik ki, két kar­jába kapja, úgy viszi be a pit­varba, s fekteti le a nappali heverőre. Ilyesmi — persze — ritkán fordul elő Varróék por­táján, mert komoly okának kell annak lennie, ha Gáspár italozásba kezd. A minap azonban Vékony Rebeka úgy vélte, hogy Varró Gáspár alighanem a hosszab­bik úton jött ki, mivelhogy a szerződéses hízókat szállította be az állatforgalminak, s ebből az alkalomból tekintélyes ösz- szeg üti a markát. Vékony Rebeka úgy délután négy óra tájban már idegesen tekingetett a hosszabbik út fe­lé, de ott bizony egy terem­tett lelket sem látott. — Nem tudom, hogyan jön ki apátok — mondta a gyere­keknek aggodalmas arccal —, mert eddig, ha kapatos volt, kihozták a lovak, de azok most a közösben vannak, a hízókat alkalmi fogattal fuvarozta be, s így gyalog kell kijönnie. Később már be sem ment a pitvarba, egyre a tanya végé­nél ücsörgött, onnan kémlelte az utat. — Nem jön az — fordult be egyszer a pitvarba, hogy szal­mát dugjon az égő kemencé­be, s ekkor meglepetve látta, hogy embere ott ül a nappali heverőn, s a térdére fektetett noteszban színjózanul és de­rűs mosollyal számolgat vala­mit. — Hát te? — állt meg előt­te Vékony Rebeke földbe gyö­kerezve. — Nem a hosszabbik úton jöttél? — Eltaláltad — mondta Var­ró Gáspár. — Aztán miért nem? — kér­dezte rosszat sejtve Vékony Rebeka. — Tán történt vala­mi? — Történt bizony — így Varró Gáspár. — Jesszusom! — kapott a szívéhez az asszony. — Be­szélj hát, mert mindjárt rosz- szul leszek! — Hát csak annyi történt — folytatta ünnepélyesen Varró Gáspár —, hogy elküldték ... — Hová? — Brigádvezetői tanfolyam­ra. Aztán úgy gondoltam, hogy egy leendő brigádvezetőnek nem illik a hosszabbik úton járni, még akkor se, ha ilyen nagy megtiszteltetés éri. Azzal a belső zsebépe nyúlt, s a hízókért kapott pénzt hiánytalanul leolvasta Vékony Rebeka elé az asztalra. Ari Kálmán így kell újítani! Lobogó harci kedvvel ro­han be Barábel:. — Héuréka! — No! Csak nem az örök­mozgót? — Nem. Azt, hogy hogyan !; kell újítani. Azonnal elma­gyarázom. Erről a ceruzáról van szó — mondja, és a zse­béből előhúzott egy kis ce­ruzadarabkát. — Ez most két centi. Tovább se hegyezni, se kézbe fogni nem lehet. El­dobjuk tehát — közölte, s mindjárt ki is hajította az ablakon. — Azt újítottam, hogy a ceruza utolsó két centijébe nem kell hegyet rakni. Tudod, mennyi meg­takarítás ez? Egy ceruza: két centi, száz ceruzánál két méter, egymillió ceruzánál húsz kilométer! Húsz kilo­méter!! Hát nem óriási?! — és elrohant. Tíz perc múlva még lobo- góbb és még harcibb kedv­vel csörtetett be: — Másik heuréka! Legyen a fa is két .centivel rövidebb. Húsz kilométer grafit meg húsz kilométer fa, az húsz kilométer ceruza ingyen! így kell újítani!. — sm — Meztelen „maneJtenek“ a római utcán Rómában a nagy forgalmú Augusto Valenziani utca kö­zönsége meglepetéssel ta­pasztalta, hogy délben 12 jó alakú meztelen »nő« támasz­kodik az egyik ház falának. A csakhamar odarobogó rendőrség »elszállította« ugyan a botránykeltő »höl­gyeket-«, de egyiket sem tar­tóztatta le. Kiderült, hogy plasztikból készült kirakati babák voltak, »akiket« íol- vajok emeltek ki egy ruha- . üzlet kirakatából, levetkőz­tették őket, magukkal vitték a félmillió líra értékű ruha­darabokat, az »aktokat« pe­dig otthagyták a nyílt szí­nen. A rendőrök bálján Az angliai Winchester vá­ros rendőrsége bált rende­zett. Jóllehet a bálon több mint száz rendőr és rendőr­tiszt jelent meg a főkapi­tánnyal együtt, a bálterem faláról mégis elloptak egy értékes festményt; a tánc hevében a lopást senki sem vette észre. * * * Párizs mindig híres volt a bolondságokról. A hírügynök­ségek megint világgá röppen­tettek egyet. A francia főváros­ban Brigitte Bardot-múzeumot nyitnak. Aki azt hiszi, hogy művészi rekvizitumokat gyűjte­nek egybe, ugyancsak téved. Másféle emléktárgyakban gyö­nyörködhetnek majd az ide el- zarándokló földi halandók. Két­száz bikini fürdőruha, szerelmi jeleneteket ábrázoló fénvképek, a világ különböző tájairól kül­dött szerelmeslcvelek hirdetik majd a lapok botránykróniká­jában is gyakran szereplő film­csillag dicsőségét. S ó, borza­lom anyja ne hagyj cl, vitrin­be teszik, az öngyilkossági kí­sérlethez használt zsiletteket is! Ez bizony nem a filmművészet szentélye lesz, hanem »Szerel­mi múzeum a szőke szexbom­bához« töménytelen ízléstelen­séggel. — lg — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy mec' <■ Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka s u. Z. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabő Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünU meg. és nem adunk vissza, lerjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postah.vatalokná’ és postáskézbesitöknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda-, ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom