Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-02 / 77. szám

Könyvtárhálózatunk fejlődése 1963-ban FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag Elektra Véget ért a trójai háború. Agamemnon, Mükéné és Ar­gos z királya győztesen tér haza. Felesége, Klüteím- nésztra gyermekeivel, Oresztésszel és Elektrával várja. A háttérben pedig Aigíszthosz, a királyné sze­retője a király meggyilkolá­sára készül. . . Ezzel indul Euripidész görög drámaíró tragédiája. Ennek a több mint kétezer éves műnek megfilmesítésére vállalko­zott Kakoyannisz görög filmrendező. Euripidész mű­ve kevésbé ismert, mint Szophoklész hasonló című tragédiája: benne a hősök szörnyű balhitek áldozatai, és alighogy bűnöket elköve­tik, tudatosul bennük annak szörnyűsége. Mondanivalója azonban ma is, a mai Gö­rögországban is mélyen idő­szerű: a t-agédia a zsar­nokság elleni harc szimbó­luma. KÜLÖN ASZTALOK Angliában, egy jó hírű családi penzióban' játszódik az amerikai film cselekmé­nye. Lakói kisiklott vagy félresikerült sorsukat pró­bálják feledni, rendezni. Itt él Sibyl, az öregedő, gátlá­sos lány anyjával; egy őr­nagy, és John Malcolm, aki a szálloda tulajdonosnőjé­vel kíván új életet kezdeni. A penzió áporodott, kispol­gári légkörében bíráló éllel bontakoztatják ki hőseik sorsát, jellemét a film al­kotói. A film rendezője, Delbert Mann korábbi film­jeiben (Marty, Az utolsó szerelem) is magános embe­reket választott hőséül. A színészi együttesben több neves amerikai művészt is­merhetünk fel: például Búrt Lancaster! és egy régi, ün­nepelt sztárt: Rita Haywor- thot. 4 Mama „megtért" NÉHÁNY HÉTTEL EZ­ELŐTT már bemutattuk Ma­mát, azaz özv. Bíró Lajosnét, az egyik legöregebb álkul­csos tolvajt. Mama végigta­rolta Somogyot, és úgyszól­ván az egész országban meg­fordult. Két szenvedélye van: a snapsz és a lopás. Előkelő származásával szeret dicse­kedni, azzal, hogy a Felvidé­ken harminc éve kastélyt és földet kapott Majláth gróftól. Helyesbítenünk kell a múlt­kor közölt egyik adatunkat: Mamának nem tizenhat, ha­nem majd ötven álneve volt. Élete hetvenöt esztendeje alatt tizenhatszor állt bíróság előtt, csaknem húsz évet töl­tött börtönben, ötvennégy év­re tiltották el a jogok gya­korlásától. Mivel legutóbb a barcsi já­rásban fosztogatott, így a Barcsi Járásbíróság büntető tanácsa foglalkozott ügyével. Ahogy a törvények előírják, az igazságügyi orvosszakértő is megvizsgálta. Beszámítha- tónak, rendkívül éles eszűnek találta. Az orvosszakértő ké­résére Mama még közmon­dást is idézett: »Addig jár a korsó a kútra, míg el nem tö­rik.« Ügyvédeket megszégyenítő agyafúrt módon próbált me­nekülni, kiutat keresni. Ami­kör Lipótfán őrizetbe vették, megszökött. Először sikerült szabadlábra helyeztetnie ma­gát. A nyomozást végző rend­őrségi szakemberek azonban sarokba szorították. Mama sete az igazságszolgáltatás történetében párját ritkítja. A tizenhat bírósági ítéletből mindössze egyszer szerepel saját nevén. Tizenötször ál­néven ítélték el. Tagadta és tagadja, hogy tizenhatszor volt büntetve, csupán egyet ismer el. A daktiloszkópiai vizsgálatok alapján azonban kitűnően felismerhető, hogy a Mama szerinti másik tizenöt személy senki más, mint a tizenhatodik. A LEGUTÓBBI HÁROM­NAPOS NYILVÁNOS TÁR­GYALÁSON a bíróság renge­teg tanút hallgatott meg. Ma­ma mégis tagadott. Rikácsolt: — Mit gondolnak maguk, azt hiszik, ha osztályidegen vagyok, mindent tehetnek ye- lem? Megkeserülik még ezt. Elátkozom még a gyermekei­ket is. v Milyen ez a rikácsoló, átko­zódó, öreg tolvaj? Kis termetű, jól öltözött. Olyan az arca, hogy az em­ber azt hinné, mást sem tett életében, mint imakönyvet forgatott. Pedig csak azzal tö­rődött, hogy mások életét megkeserítse.' Kifosztott laká­sok jelezték útját. Először kirendelt védőjét támadja, azután a bíróságot. Kifogásol mindent. Százszor közbeszól, jegyzetel, de ahogy később látom, csak vonalakat húzogat. A börtönőrök mond­ják, hogy a pénteki tárgyalás után bele akart ugrani a Ri- nyába. Káromkodik. Az ügyész vádbeszéde alatt négyszer kiabál közbe. A bíróság veze­tője kénytelen kivezettetni. A folyosón is dühöng: — Még megkeserülik! Majd meglátják, hogy ki vagyok... Mikor lecsillapodik, vissza­vezetik. Kezd kétségbe esni: — Bíró úr, magának is van szíve, könyörüljön meg raj­tam. Most jön haza a kiseb­bik fiam Argentínából. Mit szól majd hozzá, hogy az anyja börtönben van?.,. Pökhendi konoksága eltűnt. Kezd megtérni. Látja már, hogy nincs kiút. A bűnért bűnhődni kell. Sír. Amikor a tanácsvezető bejelenti, hogy csak egy hét múlva hirdet ítéletet, az üdvözültek moso­lyával néz körül. Még egy hét. Talán meggondolják magukat. Mit kezdenek ilyen vénasz- szonnyal? EGY HÉTTEL KÉSŐBB a bíró kihirdeti az ítéletet: hatévi börtönbüntetés. összeroppan. Réveteg, üres tekintettel néz maga elé. — Hat év ... Mi lesz ve­lem? Befelé suttog. önmagának. Az őrök elkísérik. Németh Sándor Bosszant... . . . hogy a kadarkúti föld­művesszövetkezet kökúti ve­gyesboltjában egyre nagyobb a zsúfoltság. Az ajtó mellett liszttel teli zsákok sorakoznak, s két lépéssel odább, a bejárat másik oldalán a petróleumot tárolják. A mennyezetről lép- ten^nyomon hullik a vakolat. Az apró helyiségben megfor­dulni alig tud az ember. A raktár kicsi ahhoz, hogy a bolt forgalmához szükséges árut tá­rolni lehessen benne, s így a vásárlók liszteszsákokon, petró- leumos- és eceteshordókon ke­resztül jutnak el a pultig, ha eljutnak. De ha nagy a forga­lom, akkor alig bírják bepré­selni magukat az ajtón. Valamiképpen változtatni kellene ezen a helyzeten, mert egy falu élelmiszerellátásáról van szó! S. I S omogy, a felszabadulás előtti Magyarország kulturális javakban legkoldu- f sabb megyéje könyvtári ellá­tottság, illetve olvasottság te- 11 kintetében két tized százalék- |i kai előzte meg riválisát, Vas (►megyét Hovatovább már nem- ('csak Kaposvár neve előtt áll­íthat »a legtöbbet olvasó vidéki (►város« címe, erre a sokatmon- f dó előnévre rászolgál a megye ('is. 0 Érdemes néhány számadatot idéznünk. Könyvtárhálózatunk t1961-ben 58 474, 1963-ban már 69 798 beiratkozott olvasót (' szolgált. Megyénk parasztla- <Okosságának 18 százaléka rend­szeres olvasó, községi és pusz­tai könyvtárainknak 52 000 tagja van, s ebből az 52 000-ből mindössze 20 000 a tizenégy éven aluliak száma. Akármi­lyen eltérőek is a kiindulási alapok, valahány járásban je­lentős a fejlődés mértéke. No­ha látszólag — kivált ha ma­kacsul viszonyítunk — a ha­ladás üteme itt-ott még lassú. A fonyódi járásban például a lakosságnak 24 százaléka, a barcsi járásban csupán 19 szá­zaléka olvas. A múlt évben könyvtáraink 1 300 000 kötetet kölcsönöztek, így magában aligha mond so­kat ez a szám, de ha hozzá- (• tesszük: ez alapjában véve azt j' jelenti, hogy egy olvasó több mint tizenhét kötetet olvasott, az már örvendetes eredmény. l\/f ik a forrásai, pontosab- ban mi az alapja a fej- íj lődésnek? Mindenekelőtt az, ► hogy voltaképpen befejeződött v megyénkben a könyvtárháló- f zat szervezése. Somogy minden * falujában van községi könyv- ► tár, s alig akad olyan pusztai ► településünk, ahol nincs letéti ►.könyvtár. A művelődési autó- f val 84 puszta lakóihoz tudunk könyveket juttatni a film- . vagy az ismeretterjesztő elő- ►( adásokon kívül. Könyvtárhá- \ lózatunk nagymérvű gazdago­dása, az olvasók számának "ütemes gyarapodása összefügg azzal is, hogy a községi taná­csok vették át a korábbi nép- i könyvtárakat. Persze még nem , problémátlan a községi könyv- ^ tárak és a gázda, a tanács vi­szonya. Sok a jó, a követendő példa, de bőségesen akad el­vetendő is. Csokonyavlsontán például, ahol valamikor, a fel- szabadulás előtt két olvasókör is működött, most se helye, se becsülete a könyvtárnak. A tanács éveli óta nem találja a fejlesztés lehetőségeit. Szenyé- ren sem jobb a helyzet. Ist- vándiban, ahol egy kiszuperált ruhásszekrény alkotja a »könyvtárat«, úgy vélekednek a tanács vezetői, hogy »ha majd minden lesz, akkor lesz könyvtár is«. Kéthelyen vi­szont minden külső biztatás nélkül látott hozzá a tanács a művelődési ház bővítéséhez. A toldalékszámyban kap helyet — talán nem is sokára — a megye első falusi szabadpolcos könyvtára. Fonyódon község­fejlesztésből, társadalmi össze­fogással épül a megye első járási könyvtára. Készülnek a marcali járási könyvtár tervei is. Segesden az épülő művelő­dési házban kap helyet a köz­ségi könyvtár. Méghozzá meg­felelő helyet! Itt már nem hó­dít a korábbi »kuckó«-szemlé- let. Sajnos, általános tapaszta­lat, hogy a sokmilliós költség­gel épülő művelődési ottho­nokban (Kadarkút, Látrány, Tapsony) a legkisebb odút jut­tatják a könyvtárnak. 1963-ban félmillió fölé emel­kedett a megye könyvtárháló­zatának állománya. Ebből kö­rülbelül 40—50 000 a nem ke­resett, fölös könyvanyag, en­nek kiszűrése már folyik. Csak 1963-ban 82 000 ..kötettel gya­rapodtak könyvtáraink! A be­szerzés megfelelő mederben folyik: községeink önerőből félmilliót,’ termelőszövetkeze­teink 70 000 forintot, az fmsz- ek 139 000 forintot fordítottak könyvbeszerzésre a költségve­tésben biztosított 1 300 000 fo­rinton felül. M i okoz még gondot? Em- x Etettük, hogy 82 000 kö­tettel gyarapodott könyvtá­raink állománya, ezzel szem­ben mindössze 20 000 kötet el­helyezésére alkalmas polcot, könyvszekrényt vásároltak községi tanácsaink. A könyvek elhelyezése nem biztosított megfelelő bútorzat híján. Ides­tova kulcskérdéssé válik az elhelyezés, tárolás. Tanácsaink — tisztelet a kivételnek — megelégedve a könyvbeszerzés anyagi bázisának megteremté­sével, kevés helyen fáradoz­nak azon, hogy a községi könyvtár hivatásának megfele­lő helyet kapjon, s a megfele­lő »lakhelyen« elegendő könyvszekrény vagy polc áll­jon rendelkezésre. Még néhány szót a könyvtá­rak berendezéséről. A múlt év­ben több mint 300 000 forintot költöttünk a könyvtárak be­rendezésének kiegészítésére. Gadányban és Potonyban a termelőszövetkezetek 10 000 fo­rintot fordítottak e célra. A szükséglethez képest ez na­gyon kevés. De lényegesen több a néhány évvel ezelőtti semminél. Termelőszövetkeze­teink szociális és kulturális alapjukból tekintélyes összege­ket áldoztak tavaly művelődé­si célokra, illetve könyvtárfej­lesztésre. A fonyódi járás ter­melőszövetkezetei 25 000 forin­tot adtak könyvbeszerzésre. A nagyatádi járásban viszont mindössze három termelőszö­vetkezet érezte kötelességének a támogatást. A marcali járás­ban alig-alig jutott a pénzből és a felelősségből a könyvtá­rak fejlesztésére. De a legkirí­vóbb talán mégis a barcsi Vö­rös Csillag Tsz példája. Bár a község négy fiókkönyvtára kö­zül három működik a terme­lőszövetkezet üzemegységei­ben, a tsz egy fillért sem jut­tatott a könyvtáraknak. A szintén jól gazdálkodó ráksi; termelőszövetkezetre ugyanez vonatkozik. Egy szó, mint száz: könyvtá­raink fejlődésének múlt évi eredményei bármilyen rango­sak is, nem sok okunk lehet a megnyugvásra. Növekedett a könyvek, az olvasók száma, de könyvtáraink elhelyezése, be­rendezése, a könyvtárak fej­lesztésének feladatai nemcsak fokozottabb, hanem egysége­sebb helytállást is követelnek tőlünk a jövőben! A könyvtárosokról. A nép­művelésnek ezek a szerény munkásai nem egy helyen nem lelnek harcostársakra a köz­ségi tanácsokban. Krupszkaja mondja egy helyen, hogy a könyvtárügy lelke a könyvtá­ros. Bizonnyal így van ez. Nem véletlen, hogy Hedrehelyen, Bizén, Szulokban és Kadarkú- ton, Lengyeltótiban és Bala- tonfenyvesen — hogy csak né­hány községet említsünk — a könyvtár legalább olyan ele­ven darabja a község életének, mint valamikor a templomok voltak. A lelkes, ügybuzgó könyvtáros azonban egymagá­ban nem boldogul! Kell, hogy a tanácsok, a tömegszerveze­tek, a termelőszövetkezetek, az fmsz-ek az anyagi támogatá­son kívül több erkölcsi segít­séget nyújtsanak a könyvtár­nak. Az elzárkózó magatartás nemcsak, idejét múlta, hanem nevetséges is. Az olyanfajta álláspont, mint amit Istvándi- ban hangoztatnak, hogy »ha majd minden lesz, akkor lesz könyvtár is«, tarthatatlan, hi­szen ha az emberek általános és szakmai műveltségének szintje nem emelkedik, egyéb területeken is meglassul a ha­ladás. XT égül még annyit, hogy a * mai magyar irodalom mind nagyobb tömegeket hó­dító népszerűsége mellett nö­vekedett a természettudomá­nyos ismeretterjesztő művek, ssakkönyvek olvasottsága, és ami meglepő, de annál szebb eredmény, 1963-ban gyarapo­dott a versolvasók száma is. László Ibolya Van ilyen] Az amerikai New Jersey rendőrsége hatásos módszert vezetett be a városi könyvtár hanyag olvasói ellen. Éjszaka fölébresztik és bekísérik őket a legközelebbi rendőrőrsre, s zárkában kell megvárniuk a reggelt. Az állam törvényed szerint ugyanis azokat az olva­sókat, akik nem juttatják visz- sza idejében a kikölcsönzött könyveket a könyvtárba, tol­SO&OK Francia humor (Az lei Paris-ban olvastuk) 1. A fiatal mama oktatja kis­lányát: — Láttál-e engem piszkos kézzel jönni az asztalhoz? — Nem, mama. De én nem is ismertelek kislánykor ód­ban. Egy artista bemutatja ido­mított állatait az igazgató­nak: a macska zongorázik, a kutya a Traviata nagyáriá­ját énekli. — Ebben valami csalás van! — mondja hitetlenül az igazgató. — Természetesen — feleli az idomító. — A kutya nem tud énekelni. Valójában a macska énekel helyette. Ö ugyanis hasbeszélö. Egy írótól kérdezik: — ön abból él, amit Írás­sal keres? — Természetesen. — És mely lapoknak dol­gozik? — Nem írok újságoknak. Az apámnak írok minden 15-én. • • • A bonni Bundestag elnöke így magyarázta el a francia —német barátsági szerződés lényegét: — Bonn és Párizs házas­sága kivételesen nem nyu­godhat az egynejűség elvén, mert Nyugat-Németország- nak más államokkal is ben­sőséges viszonyt kell fenn­tartania! * • • A manchesteri állatkert igazgatósága levelet kapott az egyik helybeli iskola ta­nulóitól. A diákok azt kér­dezték, hogy van-e olyan ál­lat a világon, amelynek lé­pése súlyosabb az elefánté­nál. Meglepő választ kaptak: Az igazgatóság megma­gyarázta, hogy a tűsarkú női cipő ötvenszer nagyobb súly- lyal nehezedik a talajra, mint az elefánt lába. * * * Salvador Dali, a vasvilla- bajuszú »festőművész«, akit különcségéről jobban ismer a világ, mint alkotásairól, egy nevezetes embertől egy arany cigarettatárcát kapott ajándékba. A tárca belsejében ékes betűkkel ez a szöveg van be­vésve: »Salvador Dalinek mély tisztelete jeléül Salva­dor Dali.« * * « Jean Rlgoux francia hu­morista megállapítása: — A mai filozófusok úgy kacérkodnak a semmivel, mintha Brigitte Bardot vol­na. * * * Bermodsay angol városka templomának bejáratánál áll ez a felirat: Kérjük a híveket, akik gombokat szoktak a perselybe dobni, hozzanak magukkal gombot, és ne tépdessék le őket az imazsámolyokon álló pár­nákról!« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye) Bizottsága és a Somogy megye) Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó, Vállalat, Kaposvár. Latinka S.' u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda- Lpmjj^Vállalat kaposvári üzemében,

Next

/
Oldalképek
Tartalom