Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-11 / 84. szám

Szombat, 1964. április 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Kereskedők lesznek PONTOSAN OLTAN A HANGULAT, mint bármely más iskolában. Amikor Ra- dosits Károly előadó bejelen­ti, hogy feleltetés lesz, gyors lapozgatás kezdődik a köny­vekben meg a füzetekben; »hátha engem kérdeznek« jel­szóval mindenki vet egy-két pillantást a betűtengerre. Pedig egyáltalán nem kü­lönlegesek a kérdések: arról szólnak, hogy milyen legyen egy élelmiszerüzlet berende­zése, mi az előnyük és a hát­rányuk az önkiszolgáló bol­toknak stb. Ha valaki arra gondol, hogy vásárlás közben mit lát, tapasztal, könnyen válaszolhat. De hát ez a diákizgalom. Még akkor is így van, ha a diákok jó része nem a közel­múltban került ki az iskola­padból; p házi munkát hagy­ják abba egy napra, hogy reg­gél nyolctól délután négyig tanuljanak. A Somogy megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat siófoki kirendeltsége és a já­rási tanács kereskedelmi osz­tálya nagyon helyesen csele­kedett, amikor több mint ki­lencven asszony és lány rész­vételével megindította a há­roméves kereskedelmi előkép­ző tanfolyamot. Lehetőséget akartak teremteni a munka- alkalmakban amúgy is sze­gény Balaton környékén, hogy álláshoz jussanak a nők, s nem is akármilyen álláshoz; az évek óta munkaerőgondok­kal küszködő kereskedelem helyzetén kívántak könnyíte­ni. MINDEN JEL ARRA MU­TAT, hogy a próbálkozás eredménnyel jár. Elenyésző a lemorzsolódás, valamennyi hallgató komolyan veszi a ta­nulást. Ha tréfálkoznak, vic­celnek is, hogy a sok házi munka mellett nemigen ér­nek rá a tananyaggal való foglalkozásra, mégis 'jól vála­szolnak a kérdésekre. Kíváncsian figyelem az »öregdiákokat«, vajon meny­nyire sajátították el az anya­got; megállj ák-e helyüket, ha már ezen a nyáron — amitől a hatalmasra tervezett ide­genforgalom miatt nagyon fáznak a kereskedelmi szer­vek vezetői — az első vonal­ba: a pultok mögé kerülnek. És akkor a mellettem ülő asszonyra — Nagy Józsefnéra 52 — nézek. Ötvenhárom éves, már dolgozott a kereskede­lemben, de tanulni akar, hogy még többet tudjon. Az elsők között fejezi be a röpdolgoza- tot, látszik rajta, hogy nem szeretne lemaradni. — Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy tanuljon az ember; engem azért érdekel a kereskedelem, mert szeretem a vásárlókat nagyon — vála­szolja, amikor a »miért«-ről próbálom faggatni, arról, hogy milyen, különösebb célja lehet a tanulással. Van egy fiatal kislány is — kabátja hajtókáján csillogva arról tanúskodik az Ifjúság a szocializmusért-mozgalom há­rom fokozatának jelvénye, hogy szintén derék emberről van szó —, Csajbók Éva. Nem akarom elhinni, amit mond, újra megkérdezem, hogy jói hallottam-e. — Igen. Éjjel fél kettőkor jön a vonatom Balatonvilá- gosról... Más nincs ... A sió­foki váróteremben öt órát szundikálok, úgy jövök a tan­folyamra ... — Hiányzott már? — Még soha ... Ma meg gyalog jöttem .. . — Megéri? Érdemes ezt csi­nálni? — Tudja, először csak mu­szájból jöttem ide .. . Valami szakmát akartam tanulni... Semmi kedvem sem volt a kereskedéshez... Most vi­szont ... — és elmosolyodik. Igen. Az éjjeli vonatozás több a muszáj nál. A tanfolyam legifjabb hall­gatója Balogh Mária. Tizenhét éves. — Nagyon tetszik nekem ez a szakma, már kiskorom óta gondoltam rá. Nem okoz na­gyobb gondot a tanulás, hi­szen nemrég fejeztem be az általános iskolát. Ha minden sikerül, technikumba is elme­gyek ... KÖZBEN FOLYIK AZ ÖRA. Mindennapos kérdések hangzanak el: kötelező-e az önkiszolgáló boltban kosarat adni annak a vevőnek, aki csak egy kávét akar meginni, vagy csak egy doboz cigaret­tát kíván venni; helyes-e, ha a boltban letetetik a vevő sa­ját kosarát, és csak a kijárat­nál kapja vissza, és így to­vább. Eltérőek a válaszok. Simái Miklósné megjegyzi, hogy bi­zalmatlan lesz a vevő, ha ve­le szemben is bizalmatlanok, és elveszik a kosarát, mások viszont úgy érvelnek, hogy két okból is jobb, ha csak a bolti kosárral járnak az üzletben. Az egyik, hogy csökken a lo­pás veszélye, a másik meg, hogy nem kelt annyi csomagot cipelni. Ráérnek az emberek a megvásárolt holmit átrakni saját táskájukba a kijáratnál is. A kötelező kosárhasználat­ról nincs vita: a tankönyvben is benne van, jiogy ' kávézás­hoz vagy cigarettavásárláshoz fölösleges az emberek marká­ba nyomni a kosarat. Sok hasznosat tanulnak itt az emberek. Jól képzett okta­tó gárda gondoskodik róla, hogy alapos szakmai tudással épjenek a pult mögé vala­mennyien. A nj’áron már munkába áll­nak. S ha a tejboltokban vagy a csemegeüzletekben lát­juk őket, nem tudjuk majd, hogy még »csak« tanulók. Polesz György Veszélyben az idei gyümölcstermés Anyaghiány akadályozza a permetezést Maholnap itt a rügyfakadás ideje, aztán virágba borulnak a gyümölcsfák. Most kell meg­permetezni őket, amíg nem ké­ső. A nagyüzemi gyümölcsö­sökben — a tsz-ekben és az állami gazdaságokban — több­nyire rendben megy ez a mun­ka, de nem így a háztáji gaz­daságokban! A fákat még úgy- ahogy megtisztították, a per­metezést azonban különféle okok késleltetik. Korábban kellett volna intézkedni Mosdóson Bimbó Ágoston tanácselnök panaszkodott, hogy a szövetkezeti gazdák gyümölcsfáira azért nem ke­rült még permetlé, mert az fmsz nem gondoskodott ide­jében elegendő vegyszerről. Ahogyan a termelőszövetkeze­tek jó előre fölmérték, hogy milyen és mennyi anyag szük­séges a permetezéshez, ugyan­úgy számolni kellett volna a háztáji igényekkel is, s akkor most nem bosszankodnának a gazdák a mulasztás miatt. A legtöbb helyen van házi per­metező, azonban sokat közülük alkatrész és permetezőszer hiá­nyában nem tudnak használni. Amikor Skiba Miklóssal, Ju­hász Gyulával és Sovány Györggyel, a megyei tanács, a MÉSZÖV, illetve a MÉK osz­tályvezetőjével megnéztük né­hány községben, hol tartanak a háztáji gyümölcsösök perme­tezésével, megtudtuk, hogy egyéb nehézségek is akadá­lyozzák ezt a munkát. Alkatrész- és mészhiány A böhönyei fmsz vas-műsza­ki boltjában Kurucz Jenő bolt­vezető arról tájékoztatott, hogy a kézi permetezőkhöz gyakran MEZEI PILLfiNfiTKÉP Tavaszi ebéd A teríték mezei. A térdre ta­kart szakajtóruha helyettesíti az asztalt. Az ebéd szalonna kenyérrel. Főtt ételt csak esté­re esznek majd, ha befejezik a munkát. A délelőtti kemény munka után kint is jóízűen falatozik a négy horvátkúti asszony: Sneff Józsefné, Borbély József- né, Fehér Jánosné és Fürszt Józsefné. — Nem érdemes ebédre ha­zamenni — mondják —, mesz- sze a falu. Míg megtennénk az utat, addig pihenünk egy ki­csit. — És ki főzi meg otthon a vacsorát? — Mindenkinél van nagy­mama vagy nagylány, aki el­készítse. Kellemes a tavalyról ott maradt szalmaboglya tövében.- -SS»« < :v ' ** V­. ? ■P'jí ; '5 , 4 Ä A szél nem éri őket, meg nap is melegen süt. — Nehéz ez a mai nap TAKÁCS ISTVÁN KETTŐS­(52) --------------------------­V izy Imre lassan lesütötte a szemét Ez már beismerés volt. A szótlan beleegyezés va­lamibe, amit még ki sem mon­dott senki. — . Tehát mégis, ugye? — Az idegen hangja gúnyos lett, és kegyetlenül magabiztos. Most végre fölemelkedett a karosszékből. A férfi nem volt túlságosan magas, inkább erős. Széles vállak, edzett, ruganyos tagok. S ahogy előrelépett és lassan körbesétált a szobában, hogy háta mögé kerüljön Vizy Imrének, aztán ismét fölbuk­kanjon előtte, ezek a lépések is nagyon messziről és iszonyú céltudatossággal értek ide. Vizynek nem maradt gondo­lata. Csak átzuhantak rajta a hirtelen, kivédhetetlen rémü­let árnyai. Igen, éjszaka kel­lett megismétlődnie ennek a pillanatnak. A látogató két lába lecövek- lett előtte, szemét a színeha- gyott arcra szögezte, szavai hűvös szenvedélytelenséggel kopogtak: — Egyszer mindenkinek be- nyútják a számlát, Vizy elv- társ — és Hirsch-Himes Zoltán szárazon, kurtán fölnevetett. A DRÁGA KAMAT Ágnes lassan fésülködött. Időnként felszisszent. Már rég elhatározta, hogy kicseréli a fésűjét, de nem akart megvál­ni a kedves darabtól. Tibortól kapta. Kinézegetett az abla­kon. A márciusi szél csapkod­ta a szemben levő házon a reklámtáblát. Itt a tavasz — gondolta. Elsétált az íróaszta­láig. Korán volt még, a Lóver­seny Újságnál csak tíz órakor kezdődik a munka. Apró kulcs-csomót szedett elő és az egyik kiskulccsal kinyitotta az íróasztal oldalában levő, szin­te alig látható fiókot. »Üres« — állapította meg. Hogy miért üres, azon már nem gondol­kozhatott, mert lépéseket hal­lott. — Jó reggelt, szépség, maga mindig csinos, üde, hamvas és amit akar. — Vidakovics állt előtte, a tőle megszokott szé­les mosollyal bókolt. — Mit keres itt ilyenkor hajnalban? — bámult rá Ág­nes csodálkozva. — Hát sokat nem keresek, ahogy nézem, talán egy puszit, ha maga megszán! — Nem hiszem, hogy reggel korán ezért mászott volna há­rom emeletet! — Mi van a főnökkel, mikor jön be? — Majd tíz óra felé. — Az helyes. Valakivel be- szélnivalóm van, bizalmas, gondoltam kölcsönveszem a főnök szobáját. — Vidakovics hamiskásan hunyorított egyet. — Csak nem hölgyekkel akar itt randevúzni? — Nem visz az ember kert­be virágot — bókolt ismét. — Vidakovics, magából las­san költő lesz! — Annyi már az újságíró barátom, hogy nem is csoda, ha valami rámragad. Rozgonyi lépett be a szobá­ba. ’ — Ez a Lóverseny Újság szerkesztősége? — Ha jól téved, akkor igen — nevetett Vidakovics, aztán Ágnes felé fordult. — Ez az a »hölgy«, akit vártam. Ugye csinos? — Megint nagyot ne­vetett. — Bevonulunk abba a szobába. — Tessék — mondta Rozgonyinak, és szélesre tárta Zalai szobájának ajtaját. — Mi a fenének hívott ide? — kérdezte türelmetlenül Roz­gonyi. — Nyugalom, nyugalom, kedves Rozgonyi úr. Először is foglaljon helyet, azután rögtön megtudja, miért itt akartam magával beszélni, nem vala­melyik presszóban! A kendőfestő félszegen leült egyik székre, Vidakovics pe­dig a főnöki íróasztal tetejére telepedett. Lassan, határozot­tan, s keményen szólalt meg: — Egy kis közledőm van a maga számára. — Hogyhogy? Micsoda? — No, csak jegyezze, amit mondok. — De Vidakovics úr! Maga összetéveszt? engem valakivel! Nem értem! Elsősorban idehív a Lóverseny Újság szerkesztő­ségébe, másodszor elkezd dik­tálni? Még azt sem tudom, maga milyen jogon kerül ide. — Milyen jogon, az rám tar­tozik. A többit pedig tekintse utasításnak. — Hangj# rideg lett: — Március elsejétől kezd­ve alkalmazza Koltay Nándor textilfestősegédet. Innen haza­megy, kiállítja a munkalapját, írja az adatait! — De Vidakovics úr! Nekem . már van négy alkalmazottam! Meg egy csomó bedolgozóm! Éppen elég a bajom az adó­hatóságokkal. Négyezer forin­tot fizetek havonta. Mit akar­nák tőlem? Vegyek fel egy ötödiket? Nem, hát ezt ne ki­mondja az egyik asszony. — Nagy földet bejártunk már eddig, de sok van még hátra. Tizennégyen szórják a kuko­rica alá a műtrágyát. A töb­biek hazamentek, csak ők ma­radtak itt. — Még sok van hátra a mai napból. Száz mázsát kellene kiszórni. , Ahogy látom, bizony jókora küldték. — Vidakovics hangja éhalom műtrágya fekszik még kissé gúnyos lett. — Mikor a főtt a tábla szélén. vánják tőlem! Szegény ma­szek vagyok... — A sirámodból elég volt, azzal engem nem hat meg. De azokat sem, akik az utasítást i külföldi festékeket kapja, meg a nylon anyagot, meg az egye­beket? ... Rozgonyi úr!... — Mik az adatai annak a Koltaynak? — Rozgonyi resz.- kető kézzel nyúlt a zsebébe, ceruzát, noteszt húzott elő, várta, hogy Vidakovics diktál­jon. — Látom észhez tért. Nem kell okoskodni. Na, írja. Tehát Koltay Nándor, textilfestőse­géd, született Gyergyószent- miklóson, 1913. október 11-én. Magánál hány műszakban dol­goznak? — De Vidakovics úr!? Hány műszakban? Én égy kisiparos maszek vagyok. Egy műszak is elég nekünk... — Ne sírjon folyton, nem vagyok én adóhivatal. Holnap reggel kilenc és tíz között le­gyen a műhelyében, ez-az em­ber személyesen fogja felke- re,sni- Középtermetű, barna,» hatrafésült hajú, rám fog hi-# vatkozni. — És mit csináljak vele? — Hát szerelmet nem kell neki vallani, de még fizetést se kell adni. Csak a könyvei­ben szerepeljen. A többit tőle tudja meg. — Hát még más is lesz? — Rozgonyi hangja majdnem sí­rássá vált. — Emberelje meg magát, Rozgonyi úr, tud maga kémé-, nyebb fiú is lenni. Még egy- { szer ismétlem: azonnal kiállí- * tani a munkalapot, ha valaki érdeklődik... — Ki érdeklődik? — Az a baj, hogy messzire kell hordani — panaszkodnak az asszonyok —, estére kelve nagyon megérzi az ember de­reka a sok emelgetést. Míg beszélgetünk, lassan el­fogy az ebéd is. A maradékot visszateszik a táskába, szatyor­ba, sütkéreznek egy keveset, s ha megjönnek a faluból is az asszonyok, ismét munkához látnak. A nyálkás, vizes ta­lajra kimért mozdulattal szór­ják a műtrágyát. K. I. keresnek a gazdák hosszabbí- tókat, gumicsöveket, tárcsákat stb., de nem kapnak, mert mindez hiánycikk. A megren­delt permetezőgépeket meg szórófejeket eddig még nem kapták meg. Mire megérkez­nek, elmúlik a tavaszi perme­tezés ideje, később erős mér­get már nem juttathatnak a zöldellő gyümölcsfákra. Mi­előbb el kellene végezni a mészkénleves permetezést, de ezt nemcsak az alkatrész-, ha­nem a mészhiány is gátolja. Nehéz meszet beszerezni, s ha kapnak is a gazdák, az olyan kevés, hogy nem sok fá­ra jut belőle. A böhönyei fmsz TÜZÉP-telepén elegendő me­szet kapnak a gazdák, a köz­ségi tanácsok igazolása alap­ján kielégítik őket. Más a hely­zet a csurgói TÜZÉP-nél. Ott- jártunkkor három vagon ége­tett meszük volt, s naponta 7 —8 mázsányit adtak el. Ez nem azt jelenti, hogy ennél többre nem volt igény. Egy hold ház­táji gyümölcsös permetezésé­hez mindössze 30 kg meszet adnak. Ez nagyon kevés, s a raktáron levő készletből több is jutna. Igaz, rövidesen kap­nak egypár vagon égetett me­szet a csurgóiak — erről tájé­kozatott bennünket Szűr La­jos, a TÜZÉP igazgatója —, de. rügyfakadás után a gyü­mölcsösben töményebb hígítá- sú mészkénleves permetezést már nem lehet végezni. Sürgős segítség kell A csurgói járásban Porrogon, Porrogszentkirályon és Iharos- berényben van a legtöbb gyü­mölcsfa. Almatermésükből a múlt években exportáltak is a szövetkezeti gazdák. Most ke­vés mésszel térnek haza Csur­góról. A pár kilós osztást is csak néhány nappal ezelőtt kezdte el a TÜZÉP. A tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy amíg a korábbi esztendőkben ezeken a gyümölcstermő terü­leteken meglehetősen mosto­hán bántak a fákkal, elhanya­golták kezelésüket, most meg­van a gazdákban az igyeke­zet. törődnek gyümölcsösük­kel — szép bevételhez jutnak belőle évente —, és még az idő­sebbek is permeteznének, ha volna mivel. Szeretnék rendbe tenni permetezőgépüket, de nincs alkatrész. Akinek van gépe, az a mészellátás elégte­lensége miatt bosszankodik. És gondot okoz még egy do­log: kevés az üst, amiben meg­főzhetnék a mészkénlevet. Ha valaki mégis átalakít egy bur­gonyafőző üstöt erre a célra, azt a fél utca lakói kölcsön­kérik. Sürgős segítségre van szük­ség a háztáji gyümölcsösök permetezését illetően. Olyan probléma ez, amelynek megol­dását nem lehet, nem szabad halogatni, hiszen számottevő érték forog kockán, veszélyben van az idei gyümölcstermés. Hemesz Ferenc (Folytatjuk.) NITROKÉMIA IPARTELEPEK Balatonfíízfő­gyártelep fölvesz férfi segéd!wo unka sokat! Munká sszálló at, napi kétszeri kedvezményes étkezést biztosítunk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Fölvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. (3114)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom