Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
I SOMOGYI NÉPLAP 4 Péntek, 1964. április 10. Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban Befejeződött a világkereskedelmi értekezlet általános vitája Csökkeni a feszültség Cipruson Újabb elnökjelöltek Brazíliában rietnami Demokratikus Köz- trsaság nincsen képviselve. A línai Népköztársaságot jog :zerint megillető helyet a senkit sem képviselő csangkaj- selíisták bitorolják.« Georges Tohme szíriai gazdaságügyi miniszter kedvezően nyilatkozott a nemzetközi kereskedelmi szervezet létrehozására vonatkozó szovjet javaslatról. A szudáni küldöttség vezetője felhívta a részvevőket, dolgozzák ki a konstruktív nemzetközi kereskedelem szabályait és elveit. A késő esti órákban befejeződött az értekezlet általános vitája, amelynek során összesen 120 küldött szólalt fel. Az értekezlet második szakaszában öt bizottságban folytatják a tanácskozásokat. A bizottságok feladata, hogy konkrét javaslatokat dolgozzanak ki a vita során fölvetett problémák megoldására. alatt sehonnan sem érkezett jelentés nagyobb incidensekről. Egy ENSZ-szóvivő szerdán este bejelentette, hogy az ENSZ ciprusi erőinek svéd kontingense április 17-ére lesz teljesen . szolgálatképes. Egy előzetes csoport már megérkezett Ciprusra, a 700 főnyi TccTn- tingens legnagyobb részét azonban április 10 és 13 között- az amerikai légierő szállítógépei viszik a szigetre. A svéd egységek működési területéül Ciprus nyugati részét jelölték ki. (Folytatás a 3. oldalról.) Elvtársak! Nagyszerű korban élünk; olyan mélyenszántó forradalmi változások mennek végbe, amelyek gyökeresen átalakítják az egész föld arculatát. A kapitalizmus a végét járja. Leomlanak a népek gyarmati börtönének maradványai. Az új társadalmi rend évről évre mind szilárdabban és nagyobb területen veti meg lábát bolygónkon, mind több ország és nép sorakozik fel a szocializmus zászlaja alatt. Nincsen olyan erő a földön, amely megállíthatná a szocializmus felé feltartóztathatatlanul haladó népeket. Elég egyetlen pillantást vetnünk a világ politikai térképére, hogy szemünkbe tűnjenek a földön végbement óirási társadalmi átalakulások, mélyenszántó változások. Ott; ahol azelőtt egész földrészeket háromnégy gyarmatbirodalom színe jelzett, ma több tucatnyi szuverén államot jelző színt találhatunk. Bővül a szocialista rendszer, amely ma az emberiség egyharmadát fogja át. Szűkül az imperialista elnyomás és uralom szférája. Éles, kibékíthetetlen ellentmondások mardossák a kapitalista világot. A tőkésországokban manapság sokkal inkább, mint bármikor máskor, növekszik a kapitalizmus megmentését célzó, betegségének gyógyítását és az imperialista ellentmondások kibékítését szolgáló receptek és tervezetek száma.- Azonban a kapitalista ideológusoknak mindezek a próbálkozásai hiábavalóak. Hiszen az imperializmus a bögrébe esett pókokra emlékeztet. Bárhogyan igyekezzenek is ezek a pókok megállapodni egymással, bármiféle egyezségre is jussanak, nem sikerül kiküszöbölniük a viszályt, az egymás közötti harcot. Milyen megingathatatlannak látszott a második világháború után az imperialista hatalmak szövetsége, amelyben beleszólást nem tűrve dirigált az Egyesült Államok! 'Most pedig már a kapitalista világ Saigon (MTI). Dél-Vietnamhól a hírügynökségek újabb harcokról adnak hírt. Saigontól 25 kilométernyire délnyugatra a szabadságharcosok elfoglalták a Phououc Lói 51 vezetői is siránkoznak azoknak a repedéseknek, hasadé- koknak és szakadékoknak a láttán, amelyek a nyugati szövetségesek között tátonganak. Az imperialisták egymásközti ellentmondásai aláássák az agresszív tömbök — a NATO, a SEATO és a CENTO — szilárdságát. Mind nagyobb és nagyobb tömegek szállnak síkra a militari zmus és a fegyverkezési hajsza, az agresszív katonai tömbök ellen. A szocialista világrend- szer növekvő ereje, a munkásosztály harca a tőkésországokban, a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülése elmélyíti az imperialista tábor belső ellentmondásait, és oda vezet, hogy az erőviszonyok a nemzetközi porondon még tovább tolódnak el a forradalmi munkásosztály, a béke és a szocializmus javára. Elvtársak! Örömmel hangsúlyozzuk ismét, hogy a Szovjetunió és Magyarország korunknak, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcnak valamennyi nagyfontosságú kérdésében közösen veszi föl a küzdelmet a nemzetközi porondon. Népeink nagy sikereket értek el a szocializmus és a kommunizmus építésében. A szocializmus sikerei pedig döntő tényezőt jelentenek a világ forradalmi átalakításában, annak az új, igazságos társadalmi rendnek a létrehozásában, amely megállíthatatlanul terjed egész bolygónkon. Ez új energiát kölcsönöz nekünk az emberiség boldog jövőjéért vívott közös harcunkban. A továbbiakban Hruscsov elvtárs hangsúlyozta: — Mi, kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy minden energiánkat, tudásunkat és munkánkat a szocializmus győzelméért, a« emherek iobú í*~*éért vívott harcnak szenteljük. Mi azért küzdünk, hogy minden dolgozó ember lehetőséget kapjon arra, hogy tevékenyen dolgozhasson, sokoldalúan fejleszthesse képességeit, részt vehessen a tárkatonai kiképzőtábort. A kormányerők vesztesége 26 halott, 36 sebesült; 37 katona eltűnt. Szerdán Közép-Vietnamban csapott össze a kormányerők és. szabadságharcosok egy-egy sadalmi éfletben, és alkotó ember legyen a szó legigazibb értelmében. Mi azért küzdünk, hogy minden nép elfoglalhassa méltó helyét az emberiség nagy családjában, gazdagíthassa az emberi civilizáció kincsestárát, és élhessen annak javaival. Mi azért küzdünk, hogy a világ békéje, a barátság és a testvériség, az igazi nemzetköziség, a kölcsönös bizalom és tisztelet az emberek és népek közötti kapcsolatok megingathatatlan elvévé váljék. Mi azért küzdünk, hogy a kommunizmus, amely megtestesíti az emberiség legszebb álmait és reményeit, osztatlan győzelmet arasson a földön. Ezek a mi kommunista eszményeink, elvtársak! És bizonyosak vagyunk abban, hegy győzedelmeskednek — fejezte be beszédét Hruscsov elvtárs. A viharos, nagy tapssal fogadott beszéd után Gáspár Sándor mondott zárszót. Többek között kijelentette: Elmondhatjuk, hogy a mi népünk új életet formáló munkájában viharos és szélcsendes napokon egyaránt, erőt merített, segítséget kapott a szovjet néptől és annak kommunista pártjától. A budapesti kommunisták és pártonkívüliek egyaránt meggyőződéssel ítélnek el minden olyan lépést, bárki részéről történjék is — folytatta Gáspár Sándor —, amely e barátság ellen és egyúttal a nemzetközi munkásmozgalom egysége ellen irányul. Aki rágalmazza a Szovjetuniót, eljátssza jogát, hogy a nemzetközi munkásmozgalom kommunistának tartsa. A budapesti dolgozók, mint az egész magyar nép, minden erővel arra törekszik, hogy eredményesen szolgálja a kommunista világmozgalom vezetőinek' 1957-ben és 1960- ban Moszkvában kialakított politikai irányvonalát — fejezte be beszédét Gáspár Sándor. A forró hangulatú nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) zászlóalja. Az ütközetben mindkét fél több katonát vesz-, tett. Ugyanezen a vidéken a partizánok felszabadítottak egy stratégiai falut. A falu lakosai velük tartottak, és a hegyek közé mentek. Az Afroázsiai Szolidaritási Tanács legutóbbi algíri ülésén részt vett indiai küldöttség szerdán ismertette Algírban szerzett benyomásait. Csand megjegyezte, hogy a küldöttek körében mély felháborodást keltett a kínai képviselők magatartása és rágalmazó kirohanásaik a Szovjetunió ellen. Csand hangsúlyozta, hogy a kínai képviselők nem találtak semmiféle támogatásra a küldötteknél. Argentína visszautasította azt a 20,7 millió dolláros amerikai kölcsönt, amelyet magtárak építésére használtak volna fel. A kölcsönt azért utasították vissza, mert az Egyesült Államok ahhoz a föltételhez kötötte, hogy az építőanyag 60 százalékát tőle kell beszerezni. A portugál bíróság ismét különböző időtartamú börtönre ítélt három antifasisztát. A vád a szokás szerint az volt ellenük, hogy »felforgató propagandát« folytatnak, és az illegalitásban levő Portugál Kommunista Párt tagjai. Pompidou francia miniszterelnök Ikeda japán miniszter- elnökkel folytatott tárgyalásait követően csütörtökön sajtóértekezletet tartott. A kérdé- ~ekre válaszolva Pompidou 'ieléntette, hogy Franciaor- : got elsősorban politikai — és nem annyira gazdasági — indokok vezették a Kínai Népköztársaság elismerésére. Franciaország és a Kínai Népköztársaság kapcsolatainak fejlődéséről szólva kijelentette: »Franciaország nem adja el az atombombát Kínának sem pénzért, sem hitelben.« Néhány napja egy Wowra nevű hamburgi magándetektív könnyűbúvár-fölszereléssel lemerült az ausztrai Mondsee-be és megfulladt. Osztrák sajtóvélemények szerint alapos a gyanú, hogy a szerencsétlenül járt Wowra és ugyancsak hamburgi társa a hitleristák által a tóba süllyesztett értékek után kutatott. A vállalkozás gyanús hátterét megerősíti, hogy a két nyugatnémet Ausztriába való utazása előtt magas ösz- szegű életbiztosítást kötött. Bár otthon szerény körülmények között éltek, két vadonatúj gépkocsival, nagy értékű fölszereléssel érkeztek Ausztriába, és egyenként 100 000 schilling összegű készpénzt találtak náluk. Genf (MTI). A TASZSZ tudósítói jelen tik: Ázsia, Afrika és Latin-Amerika képviselői, valamint a szocialista országok küldöttei szerdán délután ismét elhagyták az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének üléstermét, amikor a dél-afrikai delegátus jelentkezett szólásra. Űjább tüntetés volt ez az egész emberiség nevében a délafrikai kormány által folytatott bűnös faji megkülönböztetési politika ellen. Savrvov, a Belorussz SZSZK kereskedelemügyi minisztere felszólalásában hangoztatta, hogy a Dél-afrikai Köztársaság és Portugália politikája élesen ellentmond az értekezlet céljainak és elveinek. Megállapítva, hogy e két ország képviselőinek nincs helye a konferencián, a belorusz küldött megjegyezte: »Ugyanakkor igazságtalanság, hogy az NDK, a Kínai Népköztársaság és a Nicosia (MTI). Ralph Bunche, az ENSZ főtitkárhelyettese szerda este különrepülőgépen négynapos látogatásra Nicosiába érkezett. Érkezésekor kijelentette, hogy látogatásának célja részletes jelentés készítése az ENSZ ciprusi működésének első 12 napjáról. Bunche az eredetileg tervezett időpontnál egy nappal hamarabb érkezett Ciprusra, hogy találkozhasson Maka- riosz elnökkel, aki ma Athénba utazik. « * « A múlt két napban csökkent a feszültség Cipruson. Ez idő Rio de Janeiro (MTI). Brazíliában az utolsó 24 órában lényegesebb változás nem történt. Az új köztársasági elnököt, valamint az alelnököt előreláthatólag ma választják meg. Ezzel kapcsolatban említésre érdemes az AFP brazíliai tudósítójának ama jelentése, hogy politikai körökben két újabb lehetséges elnökjelölt személye merült fel. Az egyik Amaury Kruel tábornok, akinek a személyes beavatkozása - döntő mértékben járult hozzá a Goulart-ellenes puccs sikeréhez, a másik Enrico Gáspár Dutra tábornok, aki 1946 januárjától 1951 januárjáig már betöltötte az elnöki tisztséget. A legesélyesebb jelölt azonban változatlanul Gastello Branco tábornok, aki szerdán — meglehetős szűkszavúsággal — így fogalmazta meg programját: »A pártok felett, de nem nélkülük kívánok kormányozni.« Harcok Dél-Vietnamban TAKÁCS ISTVÄN KETTŐS JÁTÉK (51) Lassan csomagolni v kezdett. Ma nincs esti esemény, és már betördelte az oldalt. Bekerültek a fiókba a jegyzettömbök, a füzetek', felvette kabátját és az ajtó felé indult. Rozgonyival randevúzott a Viharban. Ma csöndes nap volt a presszóban. Télen kevesebb a lóverseny, s az onnan érkező hangos vendég. Rozgonyi már az egyik sarokasztalnál ült. — Csakhogy látlak, Imrém — lelkendezett. — Néhány percre futottam csak be, tessék, itt az utolsó ötezer. — Vizy hanyag mozdulattal rántottá ki zsebéből a százasköteget. — Nem olyan sürgős, miért hajtod magad — csóválta fejét Rozgonyi. — Nem szeretek tartozni, különben is ezt a pénzt is megkerestem a filmesektől. — Az asztalon már ott állt két konyak, de Vizy nem nyúlt hozzá. — Tudod, hogy nem iszom, kocsival vagyok. Éppen elég ezeA a síkos úton vezetni. — Hová sietsz? Meg akartalak hívni a Mályvába. Nekem is szabad estém van — mosolygott kesernyésen Rozgonyi —, az asszony elutazott a nővéréhez. Csak már elküldhet- ném Csehszlovákiába nyaralni. De szép két hetem lenne!... Fianem az útlevél... — Majd máskor beszélünk róla, most megyek. Szervusz. Korán akarok lefeküdni. De ebből a korai lefekvésből semmi sem lett... Mikor megforgatta lakáskulcsát a zárban, következő napi elintézni valóin töprengett. Benn, az előszobában, már épp a villanykapcsolót készült fölkattintani, mikor észrevette, hogy szobája ajtaja alól fénycsík világít. Vera nem lephette meg, hiszen épp az imént beszélt Szolnokkal... Akkor hát ő feledte volna égve? Lehetetlen, kora délelőtt ment el hazulról! Most mégis fölgyújtotta a villanyt az előszobában, hogy futóléptekkel haladjon végig rajta, s benyisson szobájába. Ott állt, a kilincsre fagyott kézzel a kitárt ajtóban, vil- lámütötten a meglepetéstől. Kedvenc karosszékében, a sarokban, kemény kötésű, sötét hajú, bajuszos férfi ült. Megjelentére parányit megemelkedett ültében, s fesztelenül ráköszönt: — Isten hozta, Vizy elvtárs! Nem bírt megszólalni. Hirtelenében csak annyit érzett, hogy valahonnan, a tegnapból termett itt ez az ember, nem az ismeretlenség dobta szobája sarkába. A vendég mosolygott: — Érezze otthon magát... ne álljon itt kalapban, kabátban! Helyezkedjék kényelembe, hogy elbeszélgessünk egy kicsit... Ez a' hang! .", Sápadtan lépett egyet hátra, hogy helyette tagjai végezzék el a beidegzett mozdulatokat, s hányja kabátját a fogasra. A látogató még egyre a karosszékben ült, keresztbe vetett lábbal, vonásaira fagyott mosolyával s kiszólt: — Az előszobában oltsa el a villanyt! Most jött ki az első hang Vizy Imre torkán, mióta betette lábát: — De kérem ... hogyan jutott be ön ... a bezárt lakásba? — Istenem, technika dolga. — Könnyedén egyik székre mutatott: — Miért nem ül le végre? Volt az egészben valami észbontó. A jelenet kísérteties és hátborzongatóan valóságos egyszerre. Vendég, aki vár rá. Hívatlanul. S aztán átveszi az ő szerepét. Nyájas és udvarias házigazda lesz belőle, mielőtt ő fölocsúdhatnék. De nem is ez a legváratlanabb, hanem az, hogy ő, ő maga csak csodálkozik, megdöbben, de eszébe sem jut fölháborodni. S az idegen mintha olvasna homloka mögött, már ki is mondja bujkáló gondolatát. — Nem furcsa ez, Vizy elvtárs? Nem emlékszik rám, igaz? És mégsem vagyok vadidegen. Különben már rég kiutasítana, vagy rendőrért kiabálna, mit tudom én ... No nem? Vizy Imre összeráncolta homlokát. Valamire készült. Egy szóra, gesztusra talán, emberi jelre, amellyel kifejezze, hogy mégsem tébolyult meg egészen, és nem is hagyja magát megbolondítani. Csakhogy ez a jel sem bontakozhatott ki, mert a látogató éles mosolya, mely ott született meg bajusza tövében, eleve megfojtotta. — Ne is gondolkozzék ilyen szamárságokon ... Kárba veszett fáradság lenne. Sőt!... Inkább arra próbálja rácsavarni az ágyát, amire érdemes lesz most visszaemlékeznie egy kicsit... Értjük egymást, nem? — Nem... — a sző is sápadt volt ajkán, ahogy valahá- ra leereszkedett a székre. Érezte, milyen szánalmas és gyászos ez a pillanat. Végigzuhant rajta minden. Mintha a saját nacionáléját mondaná föl hangtalanul, mert meg kell győznie magát róla, ő az, aki mindezt átéli. Vizy Imre hírlapíró, a Reggeli Híradó sport- rovatvezetője, sikeres ember, Kálnay Vera színművésznő férje, valaki, aki nem mehet végig a Népköztársaság útján, vagy a Belvároson húsz-huszonöt kalapemelés nélkül... és most mégis úgy ül a saját lakásán egy hirteleftül elébetoppant bajuszos férfi előtt, ahogyan a föltett kérdésen töprengő kisdiák a professzora előtt, röstellkedőn, zavarban, lázas fejtörésben. És mindez talán nem is igaz már. Csak eddig volt igaz, eddig az óráig, eddig a percig, míg szembe nem találkozott ezzel az ismeretlennel. S ez az ismeretlen egyre mind határozottabban ismerős alakot kezd ölteni. —- Nem ... — formálták újra a szót ajkai, de most már egészen mást jelentett. Nem tiltakozás volt többé, inkább elhes- segetése valaminek. Egy lelki- állapotnak? Egy fölbukkanó képnek? ... De hiszen annak a képnek nincsenek is körvonalai. Sötétség veszi körül. Az arc nem mond semmit. Az alak is, inkább csak rémlik. A hang... a hang, amint kiszól a sötétségből. A táj sötétjéből. És nem lehet többé eltagadni. Itt van, itt a szobájában, a mindennapos környezetben, ezek közt a bútorok közt, melyek oly kevéssé illenek hozzá, és mégis egyszeriben oly végzetesen természetes, mind-, ez, mintha valahol a mélyben már várta volna. Várta, anélkül, hogy valaha is eszébe ötlött. (Folytatjuk.) A hatalom új urai eközben [változatlanul folytatják Gou- Hart híveinek és általában a [haladó politikai szervezetekének és személyeknek üldözését. A letartóztatások is tovább folynak. A riói börtönökben, valamint a Recife előtt fekvő egyik szigeten legalább háromezer politikai foglyot őriznek. A legújabb jelentések sze- irint némileg könnyítettek a Illírek cenzúrázásán: a külföldre (irányuló hírek ellenőrzését (szerdán megszüntették, a hír- (ügynökségek szerkesztöségei- Iben azonban továbbra is ott •maradnak azok a katonatisztek, akik a cenzúrázást lényedében végezték. Feladatuk a •jövőben a külföldről származó •hírek átszúrásé lesz. A brazil haditengerészeti miniszter rendeletileg eltávolította a tengerészet kötelékéből azt a 23 matrózt, aki a húsvéti tengerészzendülést kirobbantotta. (Mint ismeretes, e zendülés veszetett a Goulart elnök eltávolításával végződött államcsíny (kirobbanásához. Az AFP Buenos Aires-i tudósítója megállapítja, hogy a ibrazil »magasabb társadalmi •osztályok« rokonszenvvel kísérik a mostani politikai ese- • ményeket. Ennek bizonyítéka, •hogy a brazil nagyiparosok •késznek mutatkoztak nagy •összegű önkéntes kölcsönt bocsátani az új kormányzat rendelkezésére.
