Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-08 / 81. szám

SomogyiMéplap A’ MSZMP MEGYEI FilTOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS L,APJA | Ki mii- varrt, vegye föl KIVÁGJÁK AZ ÖREG JEGENYÉKET A szóládi asszonyok ünneplése A függönyt már összehúz­ták, s mind a huszonhármán lejöttek a színpadról. A közön­ség, a művelődési otthon nagy­termét zsúfolásig megtöltő né­zősereg tapsviharának, /a han­gos tetszésnyilvánításnak csak nem akar vége szakadni. Ün­nepük az ügyes kezű asszonyo­kat, lányokat. A színfalak mel­lett Molnár Kálmánná, a nő­tanács elnöke boldogságtól ki­pirult arccal fordul Torma Pé­ter tanácselnökhöz: »Ugye, si­került! Mondtuk, hogy érdemes mellénk állni, megillet ben­nünket a támogatás.« A vá­laszt nem hallom, de a mai nagy sikerű ruhabemutató előzményeit már ismerem ... Az ötlet egy évvel korábban született. Szabó-varró tanfo­lyamot kellene szervezni — mondogatták a szóládi asszo­nyok és lányok. De akkor mindjárt hozzá is tették: »El­késtünk vele, jön a tavasz, kez­dődik a mezei munka.« Jobbá­ra ugyanis azok érdeklődtek a szabás-varrás tudnivalói iránt, akik kora tavasztól késő őszig a határban szorgoskodnak. S tavaly a késésbe bele is törődtek. De nem végérvénye­sen. Az idei hosszú télen el­érkezettnek látták annak ide­jét, hogy megvalósítsák egy év óta dédelgetett tervüket. Megbeszélték a dolgot, s úgy számították, hogy február ele­jén megkezdik a tanfolyamot. Hol jöjjenek össze? Az iskolá­ban nem lehet. A művelődési otthon kis szobáját dehogy foglalják le másfél hónapra, kell az a fiatalságnak. Mohai András, a tsz brigádvezetője vállalta a házigazda szerepét: lakásának két helyiségébe be­fogadta a kis csoportot. Sőt a toborzásban is közreműködött. Természetesen a ház asszonya is részt vett a tanfolyamon. O hívta meg Andocsról Kovács Jenöné női szabót. A tanfo­lyam vezetője szerda délutá­nonként érkezett, s aznap is cÁ úő twl átkalailt J tt, az erdő alatt alko- nyat után mindig csend van. Nyugalmat adó csend. Az őrház után nyárfasor sze­gélyezi a sínek útját. Így ta­vasszal töltésig fölér a viz. A barna zsombékok alatt tanyái vert a kerek farkú vízicic­kány, mesteri várat épített a fakó pocok. Az öreg bakter ismeri és szereti a mocsár állatvilágát. Negyven éve múlt szilveszter­kor, hogy ide került. Vacsora után kiül az örház elé, az aceldózniből cigarettát sodor, beteszi a meggyfa szipkába, és komótosan tüzet csihol a sárgaréz öngyújtón. Hallgata­gon fújja a füstöt, és figyeli a békák brekegését. Kilencre jár az idő, hűvösödik. Bent a kopott kis asztalon ég a szol­gálati oldjlámpa. Mellette acélkeretes szemüveg, ap­rócska tintaceruza és a for­galmi napló. Éppen felállni készül, akkor megszólal az ajtó fölött a harang. A szom­szédos állomás forgalmistája telefonál. Kiveszi a szekrény­ből a hallgatót, és félrebillen­ti a kart. — Tessék, itt a hatvanhár­mas. — A személy húsz perc múlva rendesen érkezik ... Visszateszi a hallgatót, és c krétával jegyezget a pala­táblán. Éppen hogy végez, megint csörömpöl a harang. A szolgálattevő beszél újra. — János bácsi, segítsen már, mondjon egy madarat hét betűvel. Az öreg számol magában. Ha együtt szolgálnak, mindig így megy. Ha madárról van szó a keresztrejtvényben, csö­rög a telefon. — Denevér — mondja a kagylóba és nevet. Hirtelen jeges szorítást érez, aztán elönti a forróság. Kapaszkodnia kell a telefon­huzalba, de nincs ereje. Rá­esik az asztalra, a lámpa el­dől és kialszik. A kagyló arasznyira van a szájától, szólni akar, kiáltani, de a ho.no mélvpr •— i-^n elő. A harangot újra üti a ka­lapács. Háro.. tcz.toi. kon­gat a korongon. A vonat... Fogadni kell... Mi lesz?... Nyitva a sorompó ... Ha elüt valakit... Nem bír mozdulni. Még hallja, ahogy a személy áthalad az őrház előtt, jobb szemével mereven nézi a ki­világított ablakok egybefolyó ?nycsíkját. Aztán .. . A forgalmista dühösen te­keri a hívókart, csörömpöl a harang. Süket csend a válasz. — Halló, hatvanhárom ... hatvanhárom... hatvanhá­rom ... Mi van magával! Vá­laszoljon már!... Az istenét, ne tréfáljunk, szolgálatban vagyunk! Halló... Halló... JPgy asszony jön a sínek ^ mellett. A szomszédos őrházhoz igyekszik. Hallja a nagy harangozást, benyit az ajtón. Odahajol az asztalon fekvő öreghez. Ismeri régóta, az ura barátja volt. Megrázza a vállát, hiába. Benyúl a posztózubbony alá, a szíve tá­jékán tartja a kezét. Először megrémül, s ahogy magához tér, fölveszi a telefont és be­leszól. — A hatvanhármas... A hatvanhármas befejezte ... — Mi? — kiabál a forgal­mista. — Mit fejezett be?! Mi az úristen van ott, ki beszél egyáltalán? A személyvonat vezetője a végállomáson beírta megjegy­zését a rubrikába: »A hat­vanhármas nem fogadta a vo­natot. A sorompók lezárását is elmulasztotta...« Nem tudta, honnan is tud­ta volna, hogy az öreg bakter életében először mulasztott, de emiatt már nem róhatja meg soha senki... Németh Sándor késő estig, csütörtökön is egész nap meg pénteken is ok- tatgatta a szóládi asszonyokat, lányokat. A kapafogáshoz szo­kott kezekben bizony nehezen járt a ceruza. Rajz nélkül pe­dig nincs szabás. Az iskolától kölcsönzött tábla hasznos se­gédeszköznek bizonyult. S előbb lassabban, majd gyorsab­ban alakulgattak a szabásmin­ták. Hej, annak a varrógépnek a kereke meg minduntalan el­lenkező irányba akart forogni az indításkor! Figyelem, aka­rat és türelem dolga az egész. Az egyszerűtől a bonyolultabb felé — a járatlanok így szerez­nek gyakorlatot, így finomul kézügyességük. Még néhány megjegyzés a »házi« tanfolyamról. A ta­nácselnök, aki támogatta az asszonyok kezdeményezését, meg-meglátogatta őket tanulás közben is. Jólesett nekik a né­hány elismerő, buzdító szó. Az meg rendszeretetükre vall, hogy bármilyen későn hagyták is abba a napi foglalkozást, nem távoztak addig, míg ki nem takarították a két helyi­séget. Mohaiék önzetlenségéből nemcsak arra tellett, hogy ott­hont adtak a tanfolyamnak, hanem varrógépüket is a ta­nulni vágyók rendelkezésére bocsátották. A község mind nagyobb ér­deklődéssel figyelte a tanfolya­mot. Ezért is jöttek el vasár­nap este oly sokan a záróvizs­gát jelentő rendezvényre. Nem a legújabb divat ismertetése volt a cél, hanem annak be­mutatása, hogy másfél hónap alatt mit tanultak meg az asz- szonyok, lányok. Megnyitójá­ban a nőtanács elnöke hang­súlyozta is: »Kezdők vagyunk, ezt vegyék figyelembe. Nem készen vettük vagy mással csináltattuk ruháinkat, hanem mi magunk varrtuk. Ne kér­dezzék, hányszor kellett bon­tanunk, újra fércelnünk — fő az, hogy végül is sikerült..'.« Felgördül a függöny. S a színpadra lép Weisz Gyuláné, Debreceni Katalin, Hajdú Já­nosáé, Máj Istvánná, Érsek Kálmánná, Kovács Rózsa, Császár Lajosné és sorban a többiek, a tanfolyam vala­mennyi részvevője. Ki mit varrt, azt vette föl. Azért kivé­tel is akad. Hat kislány meg Fülöp Tibi még nem tart ott, hogy érthetne a szabómester­séghez, őket édesanyjuk aján­dékozta meg : íaga varrta új ruhával. Versikében meg ének­ben fejezik ki koszönetüket az apróságok. Bátor szereplésük jutalma: taps és fényképfelvé­tel. Mert ezt az egész falura szóló eseményt nemcsak a kró­nikás jegyzi föl, hanem a fény­képész is megörökíti. Emlék­ként, kedves emlékként... Kutas József a Nikla—Hódoshát közötti útszakaszon. A fát a helyszínen fel­darabolják, majd a marcali erdészet fagyártmánytelepére szál­lítják. Három megye szakszervezeti könyvtárosai tanulnak Bogláron Baranyai, tolnai és somogyi könyvtárosok népesítik be március 30-a óta a balaton- boglári Fémmunkás Üdülőt. A három megye szakszerveze­ti könyvtárosai a legfonto­sabb elméleti és gyakorlati ismereteket szerzik meg az április 11-ig tartó továbbkép­zésen. A két hét alatt előadást hallgatnak a szakszervezeti könyvtárhálózat munkájáról, a könyvtárak szerepéről, fej­lődéstörténetéről, a könyvtá­ros egyéniségének jelentősé­géről, a könyvállomány gya­rapításáról, az olvasás irá­nyításáról, a népi demokrá­ciák, a Szovjetunió, a nyugati országok irodalmáról, a mai magyar irodalomról. A gya­korlati foglalkozásokon meg­ismerkednek a kölcsönzéssel, a propagandamunkával, a címleírással, a katalógus ösz- szeállításával stb. Az előadá­sokat a SZOT, az SZMT, a megyei könyvtár, az Európa, a Gondolat Könyvkiadó mun­katársai tartják. A SZOT-iskola hallgatói ki­rándulnak Keszthelyre, meg­nézik a Helikon Könyvtárat. Író—olvasó találkozót is ren­dez az iskolp, vezetősége. Fü­löp Jánossal beszélgetnek a szakszervezeti könyvtárosok a mai magyar irodalom kérdé­seiről. A megyei könyvtár irodalmi színpada József At­tila műveiből szólaltat meg a szakszervezeti könyvtárosok tanfolyamán. Munkába állt a Nagybajom! Gépállomás valamennyi brigádja A Nagybajomi Gépállomás traktorai és a hozzájuk tarto­zó munkagépek már február végén kint voltak az öt körze­ti központban: Hedrehelyen, Hencsén, Somogysárdon és a nagybajomi Zöldmező, illetve Győzelem Tsz-ben. Ma már a 90 gépállomási erőgépből 75 dolgozik, minden brigádban elkezdődtek a munkák. Szán­tanak), tárcsáznak, csillagfür­töt meg zabot vetnek. Nagybajomban már két he­te nyolc traktor két műszak­ban végez tavaszi tennivalókat a földeken: éjjel szántanak és tárcsáznak, nappal pedig vet­nek. A hencsei brigád tizen­négy erőgépéből négy a bri­gádközpontban, Hencsén dol­gozik. A borsót már elvetették, MÁJUSBAN PAPRIKA! Tizenkétezer paprikapalántát ültettek ki a kapolyi Üj Élet Termelőszövetkezet ker­tészetének szaporitóházaiból a hollandi ágyakba. Bóka Károly főkertész örömmel újságolta: — A szépen fejlett palánták májusra termést hoznak! s a múlt "héten elkezdték a szántást kukorica alá. Legké­sőbb a visnyei dombokon in­dulhattak meg a mezei mun­kák. Az agyagos talaj lassan szikkadt, emiatt a gépek ne­hezen boldogultak. Most már itt is traktorok dübörögnek a határban. A traktorok kapacitása tel­jesen le van kötve a Nagyba­jomi Gépállomás körzetében. A tsz-ek 86 000 normálhold munkára szerződtek ebben az évben. A szövetkezeti és gép­állomási erőgépeknek mint­egy 5000 holdat kell felszánta­niuk kukorica s ugyanennyit egyéb tavaszi növények alá. Ezenkívül a talaj elmunkálá- sa is jelentős gépi erőt igé­nyel. A gépállomás vezetői úgy számolnak, hogy a 140 szövet­kezeti traktorral együtt május elejére minden tavaszi munkát befejeznek. A gépek gazdaságos kihasz­nálásában segít majd a rövide­sen elkészülő adó-vevő rádió- készülék, így - azonnal intéz­kedhetnek: küldhetik a szere­lőkocsit a meghibásodott gép kijavítására, vagy az esetleges átcsoportosításokat gyorsan megoldhatják úgy,_ mint a múlt évben. Tavaly ősszel nagy területen végeztek mélyszántást a tsz-ek és a gépállomás gépei. Ez most csökkenti a tennivalókat, hiszen itt már csak a vetést előkészítő talajmunkákra van szükség. A burgonyaültetést sok helyütt az istállótrágyázás kell hogy megelőzze, s ha a trágya kihordása nem halad a kívánt ütemben, későn kerül földbe a burgonya. A tenniva­ló meggyorsításáért azok a traktorok, amelyek a határré­szek vizenyőssége miatt még nem kezdhették el a talaj- munkák1’ * ál­danak. sojhok Töredék Jancsi kérdezi a mamájá­tól: — A statisztikai évkönyv­ben olvastam, hogy az át­lagos család 4,1 főből áll. Mondd, mit fejez ki az a kis töredék. — A családfőt! Kultúra Két ember beszélget az emberevő törzsek életéről, a misszionáriusok munká­járól. — Tehát ön járt ott, és látta életüket. Mondja, ké­rem, valóban' civilizálódtak valamelyest? —Ö, igen. Most már pén­tekenként csak halat esz­nek. Művészet Két színikritikus a szín­házból kilépve az egyik művésznőről beszélget: — Nagyszerű színésznő! — Mire alapozza vélemé­nyét? — Láttam, amint a pre­mier után gratulált riválisa sikeréhez. Gondoskodás Feleség a férjhez: — Háztartási alkalmazot­tat kell tartanunk már csak azért is, hogy Jancsira ügyeljen valaki, ha elme­gyünk hazulról. — Rendben van — szól közbe Jancsi —, de ragasz­kodom ahhoz, hogy szép legyen. Erre az apa: — Hát nem megmondtam, hogy Jancsi elég nagy már ahhoz, hogy egyedül is ott­hon maradhat? Barátok Winston Churchill: — Sok barátja lehet az embernek azzal a föltétel­lel, hogy nincs rájuk szük­sége. Ingadozás Bíró a vádlotthoz: — Fölmentem önt a bi­gámia vádja alól, visszatér­het a feleségéhez. — S melyikhez? ... Vigasi Az ellenőrző könyvecskét nézegetve az apa így szól a fiához: — Nos, az osztályzataid­ból megállapítom, hogy van egy jó tulajdonságod — nem puskázol. * * * Észrevételek Az egyik francia nő kül­földi útjáról visszatérve a következőkről számol be is­merőseinek: — Az elmaradott orszá­gokban tett utazásaim so­rán a legszembetűnőbb az volt, hogy ott a gyermekek szót fogadnak szüleiknek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Teleio 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postah/vataloknál és post-áskézbesftőknél. Előfizetést díj egv hónapra 12 Ft- Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom