Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

— Ennyi kínlódás, és a vege nulla! Kíméletlen férj — Ne ordíts, Jenő, tudod, hogy mindjárt fejgörcsöt kapok. — Valamit tennünk kell, nála van az ebédünk! Egy ukrán erőmű, amely nekünk is ad áramot A burstini hőerőmű, amely most épül Nyu­gat-Ukrajnában, évi egymilliárd kilowattóra energiát termel majd, s ennek egy részét Ma­gyarország, Csehszlovákia és Bulgária kapja. Az erőmű a Gnyilaja Lipa-folyó partján, Eurstin városka külterületén épül. Csupán ahhoz, hogy első szakaszát üzembe helyezhes­sék, több mint hat és fél millió köbméter föl­det kell megmozgatni, 163 000 köbméter be­tont és 9000 tonna fémelemet kell beépíteni. Az erőmű donyeci szénnel dolgozik majd. A tervek szerint az első gépegységet 1965 második negyedében helyezték volna üzem­be, most azonban, úgy látszik, hogy ez már az idén sikerülni fog. Az első gépegység egyébként 200 000 kilowatt teljesítményű, ka­zánja óránként 640 tonna gőzt tud fejleszteni. A határidő előbbre hozása végett most szá­mottevően meggyorsították és bővítették az építési és szerelési munkálatokat. Az építkezésen háromezer munkás dolgozik, akiknek a közelben lakótelep épül. Tavaly már nyolcezer négyzetméternyi lakóterület készült el, s az idén további 21 000 lesz beköl­tözhető állapotban. Az új lakótelep valószí­nűleg egyesül majd Burstin városával. A burstini az első olyan hőerőmű, amely az egységesített építőelemek felhasználásával ke­rül tető alá. Korábban ugyanis minden egyes erőmű építési tervét külön készítették el, most azonban a körzeti hőerőművek típuster­vek alapján épülnek. Ennek sok előnye van, s ami a fő: az erőmű üzembe helyezésére is hamarabb sor kerülhet. A legfontosabb munkálatok három műszak­ban folynak. Az erőmű főépületének építési munkálatait nemrégiben befejezték. (A fő­épületben vannak a szolgálati helyiségek, a raktárak, a műhelyek, itt kapott helyet a ve­gyi vegytisztító berendezés.) Megkezdték a gát építését is. Hossza két és fél kilométer lesz, s ötvenmillió köbméter vizet tároló me­dencét zár majd körül. — Köszönöm ezt a szép virágot! Musical Comedy — Nem értem, miért utálod Paganinit, amikor nem is ismered! Jóleső figyelmesség ö&vttz KösíÖNaci^ Kyovm UTAS K°cy eddig ' GYALOGOLT Dp I A aiegAlÓít itt! /'lEGSzüt/rerruk, ÜEGkóZtLEBB/ ClPAUo lhNLU I T|Z- PERC I Bitót Kultúra az élet minden területén írta: Slavomir Mrozek Az igazgató behivatott bennünket, és ezt mondta: — Kartársaim! Hétközna­pi életünkben kultúrálatlan magatartás és műveletlen- ség nyilvánul meg. Mihelyt belép valaki... az izébe ... szóval a félreeső helyre, és elolvassa a feliratokat az ajtón meg a falakon, elké­pesztő kulturálatlanság üti meg a szemét. Minden szó­ban hemzsegnek a helyes­írási hibák, a kézírás pedig gyakran felháborítóan ron­da, valóságos macskakapa­rás. Mától fogva láncon_ ki­függesztjük a Lengyel He­lyesírási szótárt a . . . szó­ban forgó helyen. Aki bi­zonytalan a helyesírásban, tessék, nézzen utána. És ké­rem önöket, írjanak rende­sen, töltőtollal és olvasha­tóan. Szívünkbe véstük az igaz­gató szavait. De nemsokára objektív nehézségek jelent­keztek. Küldöttséget me­nesztettünk az igazgatóhoz. — Nem válik be a He­lyesírási Szótár — mond­tuk. — Azok a szavak, ame­lyekre szükségünk van, egyáltalán nem is szerepel­nek benne, nem szólva ar­ról, hogy bizonyos öntudat­lan elemek kitépkedik a la­pokat, és magáncélokra használják fel. — Sajnálom — mondta az igazgató —, akkor pedig valami mást kell fölírni. Tessék, írjanak idézeteket nemzetünk gazdag irodal­mából. Ez szép is, tanulsá­gos is, és a helyesírással sem lesz piobléma. Attól kezdve valóban ug­rásszerűen emelkedett a kulturális színvonal. A víz­tartály mellett Mickiewicz- sorok jelentek meg, az aj­tón nagyjaink épületes mon­dásait olvashatjuk. Kultu­ráltságunk odáig fejlődött, hogy némelyek már fran­ciául kezdtek írni. Egy na­pon megjelent a felirat: »Vive le duecteur/« Ámde a szép időknek vé­ge szakadt. Jött valami el­vetemült barbár, és olyas­mikkel írta tele a falat, hogy tetőtől talpig elpiru­lok, ha eszembe jut. Szerencsére kiderült, hogy ez is idézet, mégpedig egy mai lengyel regényből. így már egészen más! Tisztelet­tel pillantottunk művelt kartársunkra. Hiába, mégiscsak nagy dolog a kultúra! A SÚLYOS SZEMÉLYISÉG írta: C. TAVZANT Vannak emberek, akikkel ritkán találkozunk, de gondo­latban annál többen foglalko­zunk velük. Minden találkozás benyomással van ránk, egyszer pozitív, máskor negatív benyo­mással, de mindig arra kény­szerít, hogy gondolkodóba es­sünk. Mindig tudtam, hogy vannak súlyos személyiségek, komplexemberek, akik mellett nem lehet elsuhannunk, aki­ket észre kell vennünk, akik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. T. Barátom is ilyen súlyos személyiség. Ritkán látjuk egy­mást, két-három havonként egyszer, akkor is rövid időre, de mindig marad róla valami emlékem. Mikor egy őszi es­tén megismerkedtünk, a bará­tom, aki bemutatta, gyorsan felugrott egy autóbuszra, és magunkra hagyott. És öt perc múlva rájöttem, hogy új ismerősöm súlyos egyéniség. Talpraesett, művelt ember, mindenkit ismer, és kitűnő csevegő. Most jött ép­pen a munkából, a színházba megy, ahol feleségével találko­zik. — Jaj, elbeszélgettük az időt — kiáltott fel —, elkésem a színházból. Adjon nekem hu­szonöt lejt kölcsön, hogy egy taxit vegyek. Nem akarom, hogy drága feleségem sokat várjon reám. — Jó, jó, de az előadás csak -harminc perc múlva kezdődik. És harminc perc alatt... — Nem, nem, jobb, ha taxin megyek. Így biztosabb. És le­het, hogy elém jön, és milyen hatásos, ha meglátja, hogy taxiból szállók ki. Fel fog kiál­tani: Micsoda rendes férj, ta­xin jött, hogy ne várakoztas­son. Akárcsak tíz évvel ezelőtt, amikor fiatal házasok voltunk. Mit tehettem, odaadtam ne­ki a pénzt, kezet ráztunk, és én töprengve folytattam sétá­mat. Nem mindennapi ember! Csak néhány hónap múlva ta­lálkoztunk és ismét az utcán. Most kora délelőtt volt, irat­táska a hóna alatt, és mintha várt volna valakire. — Jó, hogy találkozunk — mondta a nagyvonalú ember. — Kerestem magát egypárszor, de hiába. Tudtam, hogy' vala­mi pénzzel tartozom, és nem szeretek adós lenni. Mennyi­vel is tartozom? — Huszonöt lejjel. De kár róla beszélni. Nem olyan nagy eset. — Tudom, de nem szeretek adós lenni. De véletlenül most nincs nálam pénz. Tudja mit, adjon még huszonöt lejt. Le­gyen kerek összeg, és igyunk meg egy kávét. Legyen a ven­dégem. Beültünk, és egy negyed óra alatt agyonnyomott nagyvona­lú, súlyos egyéniségével. Gyor­san elmondta a legfrissebb adomákat, röviden beszámolt a III. Richárd előadásáról. Hall­gattam, és elgondolkodtam ma­gamban- valóban súlyos, le­nyűgöző személyiség. De Ara- gonról hirtelen prózaibb prob­lémára siklott, ami azonban megint magasröptű egyénisé­géből fakadt: — Elvtársnő, hozzon nekünk két konyakot — mondta a fel­szolgálónőnek, majd hozzám fordult. — Ezek azt sem tudják, ho­gyan kell inni a kávét, fogal­muk sincs róla, uram, hogy a kávé konyakkal az igazi. Egy óra hosszáig beszélt még, habár mindig hangoztat­ta, hogy szolgálati ügyben jár, és nagyon siet. Mikor fizetni kellett, előkelő gesztussal rám mutatott, ami azt jelentette, hogy én fizetek. Pedig azt mondta, legyek a vendége. A konyak különösen tudatára ébresztette annak, hogy ő milyen súlyos egyéni­ség. Azóta talán kétszer találkoz­tunk, de nem válthattunk szót, mert sietett. De én mégis sokat gondoltam rá. Hiába, van ben­ne valami egyéni. Például az, hogy nem szeret adós lenni. Két nappal ezelőtt belebot­lottam. Két bőröndöt, cipelt Azt hittem, utazik. De nem. Megállt annál a boltnál, ahol az üres üvegeket beváltják. — örülök, hogy találkoz­tunk — mondja hűvös hangon. — Nem is tudom, uram, mit mondjak. Szép fizetésem van, feleségem is jól keres, ezenkí­vül minden hónapban bevál­tunk egy halom üres üveget, és mégsem tudunk kijönni a pénzből. Nem értem. És a súlyos egyéniség végre valamit nem értve lihegve ci­pelte a két nehéz bőröndöt Nyilatkozat Az újságíró a kővetkezőt kérde­zi a többször férjhez ment film­csillagtól : — Boldog volt, művésznő? — Igen, a házasságok közötti időszakokban. A védelem eszköze A vendég borotválkozás céljá­ból belép a fodrászüzletbe. Borot- válás közben hirtelen borotvát kér. — Miért van szüksége borotvára? — Nem sportszerű, hogy védte­len vagyok. v.y.v. miiimnweLE—« mím/pH&gof Százötven éves ételkülönlegességek Nem dől tovább a szamossályi lerdetorony Jelenlegi állapotában megerősí­tették a szamossályi református templom tornyát. Több mint száz­ezer forintos költséggel a régi alaptest földben való részét mint­egy három méter magas, több mint egy méter széles vasbeton köpeny­nyel fogták körül. A református templom nyolc­szögletű, 42 méter magas tornyát a múlt század első felében épí­tették alapozásra nem alkalmas, vízhordta talajon, amely a külső behatásokra igen érzékeny. Külö­nösen sokat ártott neki a Szamos szabályozása előtti gyakori árvíz. Volt idő, amikor kétméteres víz­ben állt a torony. Ezáltal a külső alaptestek téglái meglazultak és megcsúsztak. Körülbelül 20 év óta észlelték lassú dőlését. Ez idő alatt a torony — legfelső pontján — már több mint egy méterrel hajlott el a függőlegestől. A folyamatosan hajló tornyot eredeti helyére már nem billent­hették vissza. így került sor meg­erősítésére. „Köszönöm“-szerviz A nyugat-ukrajnai Lvovban kel­lemes meglepetés érte azokat, akik ezekben a napokban kérték tv-ké- szülékük javítását. A házhoz jövő szerelő a javítás elvégzése után közölte, hogy a munkáért nem jár semmi, majd felmutatta iga­zolványát, amelyből kitűnt, hogy a televíziógyár ifjúmunkása, aki önként vállalta a készülékek in­gyenes javítását. A lvovi televíziógyár »Köszö- nöm«-szervizének példáját az ot­tani izzólámpagyár komszomolis- tál, valamint a politechnikai főis­kola hallgatói Is követték. Kultúrtörténeti vonatkozá­saiban is . érdekes gasztronó­miai szakkönyvre, mintegy százötven éves szakácskönyv­re akadt régi holmik rendez­getése közben Nagy Rezső mis­kolctapolcai nyugdíjas. Az 1800-as években Pest-Budán nyomott Cifray szakácsköny­ve hatszáz oldalon több mint 1600 étel receptjét tartalmaz­za a hasznos tanácsokon kívül. Olyan ételkülönlegességek el­készítési módját is ismerteti, mint például rákleves velő- gombóccal, vidra sütve, vagy azt, hogyan kell a hódtalpat elkészíteni. Eleink ugyancsak szerethették a halételeket, mert több mint 80 recept fog­lalkozik készítési módjukkal, míg a kásából készült ételek negyven változatát közli. Jelentős részt szentel a sza­kácskönyv a különféle italok készítésének is. Tárgyalja az egykori szerző a borok kezelé­sét, hogyan lehet megjavítani a megromlott bort, sőt arra is tanácsot ad, hogyan kell a »►há­zi bort készíteni«. Egyik re­ceptje a »tokaji bor készítése közönséges borból.« Erről így ír: »Minthogy hazánkban való­ságos és más efféle csinált bo­rokat ihatnak, nem szükséges, hogy a külső országi csinált borokra szoruljunk. Csak azt kellene óhajtanunk, hogy a hazánkbéli valóságos asszu- szőlő bor a maga valóságában maradna, és meg ne vesztege- tődne, hogy így a magyar bo­rosgazdák, kereskedők hitele a külső országok előtt is csorba próbakőre ne tevődnék. Ennél­fogva nem is adjuk elő a ha­mis tokaji készítésének mód­ját.« Szovjet elektronikus karórák A Szovjetunió üzleteiben megjelentek a »»Szlava« ne­vű elektronikus karórák. E férfikaróráknak nincs ha­gyományos óraszerkezetük, hanem a mutatókat fogaske­rék áttétellel hangvilla-osz­cillátor mozgatja. Az áttétel fogai csupán mikroszkóp alatt, kétszázszoros nagyítás­sal láthatók. Az elektronikus berende­zés működését 1,3 voltos mi­niatűr elem nyolc hónapon át biztosítja. A kimerült áramforrás könnyen cserél­hető. Az idén körülbelül kétezer elektronikus óra kerül for­galomba. Hány nemzetiség él a Szovjetunióban? A Szovjetunió soknemzetiségű állam. Terü- etén az 1959. évi összeírás adatai szerint 109 .emzetiség és 11 más rokon népekhez közel álló kis nemzetiségi csoport él. Több mint 90 nemzetiség a mai Szovjetunió területén alakult ki, ősidők óta ott él. Vannak köztük nagy lélekszámú népek (orosz 114,1 millió, ukrán 37,3 millió, belorusz 7,9 millió, üzbég 6 millió, kazah 3,6 millió, azerbajdzsáni 2,9 millió, örmény 2,8 millió, grúz 2,7 millió, litván 2,3 millió, zsidó 2,3 millió), és vannak ezer főt sem számláló töredéknépek. Ilyenek például az aleuták, a nganaszok, az orocsok, a tofalarok, a jukagirok stb. Az őshonos né­peknek — az egész lakosság 97,6 százaléka — saját állami berendezkedésük van. A Szovjet­unió kötelékében csak azoknak a népeknek nincs állami berendezkedésük, amelyeknek zöme az ország határain kívül él (németek, lengyelek, bolgárok, kurdok, görögök). Y _______________________ K önyvkaleidoszkóp Szerte a világon évente mintegy 320 000 1 könyvet, 33 000 újságot és 70 000 folyóiratot ad­nak ki. * * * A Nagy Októbert Szó- cialista Forradalomig Moszkvában mindössze 12 ingyenes városi nyil­vános könyvtár műkö­dött. Jelenleg a szovjet fővárosban ötezer köz­könyvtár és szakkönyv­tár áll az olvasók ren­delkezésére, s e könyv­tárak állománya csak­nem 180 000 000 könyv. * * * A világ legnagyobb könyve a British Mú­zeumban őrzött föld­rajzi atlasz. Magassá­ga több mint egy méter, súlya pedig több mint tíz kiló. • * * Itestif de La Bretonne, a XVIII. században élt francia nyomdász és író 203 könyv szerzője volt, ezek közül 152-nek egy­általán nem volt kézira­ta: Bretonne egyszerűen »-fejből-«, közvetlenül a nyomdában szedte ki ezeket a könyveket. Írá­sainak többsége kétség­telen irodalmi értékű, jó néhány művét többször is kiadták. írásai a XVIII. és a" XIX. szá­zadban széles körben is­mertek voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom