Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-28 / 98. szám

Kedd, 1964. április 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP A közössel párhuzamosan fejlesztik a háztáji állatállományt Somogyjádi tapasztalatok MEGSZÍVLELENDŐ TA­NULSÁGOKAT szerezhetünk, ha évekre visszamenően vizs­gáljuk Somogyjádon az állat- állomány alakulását. Elöljáró­ban hadd idézzük dr. Sebes­tyén Lajos állatorvos szavait: »'Vitathatatlan, hagy a fejlődés nagyon nagy, de a jó állatte­nyésztés érdekében még igen sokat kell tenni.« Figyelemre­méltó tehát, hogy milyen módszerekkel fejlesztik az ál­lattenyésztést ebben a község­ben. A termelőszövetkezet meg­alakulásakor mindössze kilenc tehenet vittek be a tagok a kö­zösbe. Az volt a legfőbb gond­ja ennek a mintegy 2500 hol­das gazdaságnak, hogy minél gyorsabban növelje szarvas­marha-állományát. Ez sikerült is. Ma 364 szarvasmarha — ebből 150 tehén — áll istálló­jukban. Viszont az állomány minőségére ebben az időszak­ban nem ügyeltek, nem is ügyelhettek teljes igénnyel. Most teremtődtek meg a mi­nőségi cserék föltételei, vagyis igazi tenyésztői munkát mos­tantól kezdve folytathatnak a somogyjádi tsz-ben. HOGYAN ALAKULT A háztáji Állomány ez idő alatt? Torma László állatte- kedvre, hogy ahol nincs nyésztési brigádvezető elmon­dotta, hogy a korábban te­nyésztéssel foglalkozó község lakói szinte minden átmenet nélkül .áttértek a hizlalásra, eladogatva teheneiket, kocái­kat. Ezt biztosabbnak és kifi­zetődőbbnek találták. Egy adat: 1958—59-ben 220 tehén volt a háztájiban, ma 90 van. Tény, hogy a legutóbbi két évig maguk a szövetkezet ve­zetői sem fordítottak különö­sebb gondot a háztáji állo­mányra. Ám rádöbbentek en­nek helytelenségére. Először a kocatenyésztés indult fejlődés­nek, a különféle akciók vissza­adták a tenyésztési kedvet. A háztájiban ma már 150 kocát tartanak nyilván. 30—40-re te­hető azok száma, akik most is fogadnának kocát. A télen mintegy húsz olyan gazda vá­sárolt üszőt, aki eddig csak hizlalással foglalkozott. Ezen az úton kezdett hozzá a te­nyésztéshez többek között Bech János, Boros János, Hardi Já­nos, ifj. Csohán László, Árok János, Kocsis Gábor — és so­rolhatnánk még a neveket. S ma is napról napra újabb igé­nyekkel jelentkeznek. Jellem­ző az állattartási, -tenyésztési TIZENÖT EV Látványos ünnepségek nél-J A szakszervezeti csereüdül- kül, szerény körülmények kö-1 tetés keretében évről évre ko­váit r>mi/'l.'oví'mle meer az idén rülbeliil 3300 lenivel egy fontos eseményről: tizen­öt éves a szakszervezeti üdül­tetés. Nekünk, somogyiaknak azért is jelentős ez az évfor­duló, mert a szakszervezeti üdültetésben részt vevők egy- harmada megyénkben pihen: a Balaton évről évre vendégül látja két hétre az arra legér­demesebb munkásokat, pa­rasztokat, értelmiségieket, tisztviselőket. Ezerkilencszáznegy ven kilenc­ben — tizenöt évvel ezelőtt — még mindössze harmincezer ember töltötte szabadságát a magyar tenger partján levő SZOT-üdülőkben, az idén meg hetvenhétezer vendéget vár­nak. A fejlődés önmagáért be­szél. Régi üdülősök elmondják, hogy bizony hosszú volt az út az egytálételtől a négyféle menüig, s ma már egyre több helyen pihenhet együtt a csa­lád is: örvendetesen gyarapo­dik a családi üdülők száma. Elgondolkozik az ember ezen a tizenöt éven. Milyen sokat jelentett a Balatont sosem lá­tott munkásnak a hatalmas víz, milyen szenzációs esemény volt a termelőszövetkezeti ta­goknak a sétahajózás! És ahogy múltak az évek, úgy vált egyre természetesebbé a Balatonon való üdülés min­denki számára. Magától értetődőnek tartjuk immár, hogy két hétre százki­lencvenhat forintért több mint hetvenezer ember élvezi jó munkája jutalmát — hiszen a szakszervezeti beutalás juta­lom —; hogy a SZOT balatoni flottájának már vagy tizen­nyolc vitorlás hajója szerez feledhetetlen perceket az uta­soknak; hogy télen is lehet pi­henni a nyitva tartó üdülők­ben. Népgazdaságunk sok millió forinttal járul hozzá ezekhez a gondtalanul eltöltött kéthetek- hez, kezdve a napi különbözet- kiegészítésektől az üdülők fel­újítására fordított évi 10— 15 000 000 forintig. Áldozat- vállalás ez a javából! S a jö­vőben tovább növekszik a ba­latoni üdülőkre fordított ösz- szeg. vák, szovjet és más szocialista országból érkezett munkás jön a Balatonra, ugyanennyien pe­dig tőlünk indulnak Várnába, a Magas-Tátrába vagy a Krím­be. Amikor a tizenöt éves SZOT-üdültetésről megemlé­kezünk, gondoljunk azokra az emberekre is, akik munkájuk­kal járulnak hozzá pihené­sünkhöz. Mintegy 1600 idősza­kos dolgozója van a balatoni üdülőknek; kezd kialakulni a törzsgárda is, így a két-há- rom év múlva visszatérő ven­dégeket már ismerős arcok fo­gadják. Két éve munkaver- seny folyik az üdülőkben, hogy hol biztosítják a legnagyobb kényelmet, a legudvariasabb kiszolgálást a beutaltaknak. Tavaly tíz, az idén pedig ti­zenegy üdülő kapott dicsérő oklevelet. Néhány hét múlva — május 19-én, 20-án — újra benépesül­nek a szakszervezeti üdülők. Igen sok helyen vadonatúj, modern berendezés várja a vendégeket — évről évre 300 —400 férőhelyet újítanak fel —; sok helyen bővítették a könyvtárak állományát is: 100 000 forintot fordítottak er­re a célra; új röplabdapályát építettek stb. A tizenöt éves szakszerveze­ti üdültetésről megemlékezve mi mást kívánhatnánk az ér­kező vendégeknek, mint ragyo­gó, jó időt, kellemes pihenést. Polesz György szarvasmarha vagy sertés, ott aprójószággal foglalkoznak. Sámson Pálék pl. 200 pecse­nyecsirkét nevelnek, s tekinté­lyes mennyiségű baromfit tart Fülöp József, Kovács Gyula és Horváth Gyula. fejlődik az Állatte­nyésztés Somogyjádon. Mi­nek köszönhető ez? Annak, hogy jó takarmányalapot te­remtettek. S ez a legdöntőbb! A háztáji jószág takarmányel­látására már a múlt évben ak­kora gondot fordítottak, mint a közös állományéra. Minden gazda végig zölddel etethette tehenét. Tehenenként napon­ta 7 forintot fizettek ezért. Kaptak takarmányrépát, ka­szálót, a kocáknak lucernát. Nyers szelet mindenkinek ju­tott, aki igényelt, ugyanígy száraz szelet is. Húsz vagon kukoricát osztottak ki, s mun­kaegységenként két kiló árpát. S ha valakinek szüksége van takarmányra, kaphat lucerna- lisztet, esetleg abrakot is. Ahogy az állatorvos mon­dotta, tennivaló még van sok. Ehhez igazította idei céljait a szövetkezet, amikor a közös­ben a szarvasmarha-állomány minőségének javítását, a ser­tésállomány növelését, a háztá­jiban a tenyésztői munka to­vábbfejlesztését jelölték meg feladatul. Ennek szellemében készítették el termelési tervü­ket. A somogyjádiak példája azt is bizonyítja, hogy meg le­het találni a közös és a háztá­ji állatállomány összhangban való fejlesztésének módszerét. Vörös Márta Van kiút a hullámvölgyből — ezt bizonyítja a Bárdibükki Állami Gazdaság példája A tavaszi munkákkal jól haladnak, a szántás-vetés és a vegyszerezés úgy megy, mint egy jól olajozott gépezet. A szerelőműhelybe ritkán érke­zik javításra szoruló gép a me­zőről — ebből is látszik, hogy a télen jól felkészültek. A ha­talmas csarnokban a gazdaság öt kombájnját készítik elő a gabonabetakarításra. Eseten­ként még szövetkezeti gépeket is javítanak. Mezőcsokonyától Buváriig, a gazdaság mintegy 60 kilométer hosszú szakaszán több száz ember fáradozik azon, hogy minden tennivaló­val idejében végezzenek. Épít­keznek, s gyümölcsöst telepíte­nek anélkül, hogy mindez a szántóföldi munkák rovására menne. Sokféle elfoglaltság, több irányú termelő tevékeny­ség, mégis összhang, szervezett gazdálkodás: ez jellemzi a Bárdibükki Állami Gazdasá­got. A múlt: sorozatos veszteség Tavaly indult biztató fejlő­désnek a gazdaság. Azelőtt csaknem egy évtizeden át rá­fizetéssel gazdálkodtak. Ennek okait bizottság vizsgálta. Meg­nézték, hogy miről tehetnek a gazdaság vezetői és dolgozói, s milyen tárgyi nehézségek hát­ráltatták a termelékenység emelését. Az akadályok szám­bavétele nem volt nehéz. A ja­vítóműhely nem felelt meg a korszerű követelményeknek. A sertéstelepen vízhiánnyal küsz­ködtek. A korábban emelt gaz­dasági épületek tönkrementek, elhanyagolták felújításukat. Az eredménytelenség másik okáról nem szívesen beszélnek az emberek. Több igazgató is állt már a gazdaság élén, s utólag helytelen volna elma­rasztaló ítéletet mondani mun­kájukról. Gyakran váltották egymást. Tény, hogy ők is te­hetnek az eredményromlásról. Az akkori igazgatónak is ré­sze volt az 1961. évi csaknem hárommilliós s a két évvel ez­előtti több mint két és fél milliós veszteségben. A dolgozóknak kedvét szeg­ték a megvalósulásig soha el nem jutó ígérgetések. Pellérdi József párttitkár így emlékszik vissza: »Ha valahol értekezle­ten voltam, s szóba került gaz­daságunk, csak legyintettek mondván, hogy mi már soha­sem jutunk ki a kátyúból. Bántott ez az elmarasztalás, s éreztem, hogy jogtalanul be­csülik le a gazdaság dolgozóit. Mert ezek az emberek többet érdemeltek szorgalmukért, mint amennyit kaptak ... « Összefogás és bizalom A párttitkár több mint tíz éve dolgozója a gazdaságnak, s dr. Szerényt János, a tavaly kinevezett új igazgató a veze­tők közül elsősorban reá és az üzemet legjobban ismerő szak­emberekre támaszkodott, ök mondták, hogy a fizikai dol­gozók az üzemegységben a múltban is megtettek minden tőlük telhetőt, s jó munkájuk­ra ezután is számítani lehet. Csupán a csüggedést, a kö­zömbösséget kellett megszün­tetni. És ebben mindenki, aki csak tehette, segített. Az igaz­gatóság lehetőséget adott gé­pek vásárlására, épületek fel­újítására, s amikor az embe­rek látták a számottevő támo­Vihar tombolt a Balatonon Rosszul kezdődött a balatoni hét­vége. Hűvös időjárás mellett va­sárnapra virradóra 80 kilométeres sebességű szélvihar tombolt a Ba­latonon. Balatonfüred közelében szombaton egy, vasárnap pedig öt vitorlás hajó borult fel, és a rév­kapitányság motoros mentőinek segítségére volt szükség. A kirándulókat mindez nem za­varta. A szabad strandokon azon­ban még csak elvétve akadt egy­két bátor fürdőző, annál többen lá­togatták a Balaton-felvidék neve­zetességeit. A Csurgó és Vidéke Körseti Földmtívesssöretkexet április 25—29-ig a BERZENCEI MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN MŰSZAKI ÁRUBEMUTATÓT ÉS VÁSÁRT rendem rerőnnhéttal egybekötve. A kiállított áruk egy része OTP-hitellevélre megvásárolhatók. (4996)_______________________________________________ A TUDÁST SZOMJAZZÁK Tizenhat gyermekszempár Majd Károlyi szegezi tekintetét a tanító- Istvánra és a nőre. Minden mozdulatát, többiekre ke- minden szavát élénk figye- rül sör. Mind­lemmel kísérik. Kiss Lajos- egyik szere­lté, a mikei iskola igazgató- pelni akar, ja — a cigányosztály veze- megmutatni, A 13 éves Ká-olyi József a legjobb számoló az osztályban. »«ennyi hat meg hat?- »Az tizen­kettő- — vágja rá a választ. A gyengébbeknek segítségükre van a számoló­gép. Károlyi Margit Így könnyebben adja a ket­tőhöz az egyet. hogy mit tud­nak. A következő órán Für is Istvánná tanító a számok bi­tője — olvasásórát tart. Elő­kerülnek a gondosan becso­magolt olvasókönyvek. Első­nek Sárközi Erzsi olvas. Tisztán, szépen ejti ki a sza­vakat. Dicséret a jutalma. rodalmába viszi őket. Ki­osztják a kockás füzeteket, az írószereket. Egy gyerek a számológépnél, egy a táblá­nál, a többiek a helyükön végzik a feladatot. Mindenki akar olvasni. Az órák után a nevelői szobában arról beszélgetünk a két pedagógussal, hogyan sikerült megindítani a ci­gányosztályt. — A községi tanács veze­tői, a szülői munkaközösség­ből néhányan és a tantestü­let tagjai még a múlt nyá­ron meglátogattak minden cigánycsaládot — mondja az igazgató. — Meggyőztük őket a tanulás fontosságáról, ar­ról, hogy gyermekeik már nem élhetnek a régi módon, az írás-olvasás tudománya nélkül. — Nem volt könnyű dol­gunk — mondja Fürstné —, de amikor a tanítás megkez­dődött, a kilenc család tizen­hat tanköteles korú gyerme­ke megjelent az iskolában. Bár az osztály előkészítő jel­legű, de a tanulók nagy ré­sze az év végéig elsajátítja az első osztály anyagát, és a másodikba léphet az ősszel. A szünetben a gyerekekkel beszélgetünk. Elmondják, hogy szívesen jönnek az is­kolába, és büszkék arra, amit eddig megtanultak. Egy-kettő a nagyobbak közül otthon már újságot olvas fel a családnak! ők már nem lesznek analfabéták. Tanul­nak! Segíti ebben őket a fa­lu közössége. D. S. gatást, már bíztak abban, hogy kikerülnek a hullámvölgyből. Igaz, hogy nem akartak hin­ni a vezetőknek, amikor egyes munkákért célprémiumot ígér­tek. Az előző évekből öröklő­dött bizalmatlanság fölenge­dett, mert valóban megkapták az ígért pénzt. Legutóbb a vegyszerezőknek tűztek ki cél­jutalmat. A múlt évben főként gz ál- latenyésztésük javult, s a gyü­mölcstermesztésben léptek elő­re. Az almaválogatást tavaly már két műszakban végezték. A gépek kevesebbet estek ki u munkából, mint a korábbi években, és a javítási költsé­gek a tervezetten alul marad­tak. És bekövetkezett az, amit hosszú időn át hiába vártak a dolgozók: nyereséggel zárt a gazdaság. Mintegy háromne­gyed millió forintos eredmény- javulást értek el 1963-ban a bárdibükkiek. A cél: torább erősödni Sok emberrel beszélgettem, bárdibükkiekkel, somogy­szentimreiekkel, buváriakkal és másokkal. A dolgozók a ta­valy megtett utat elsősorban azzal mérik, hogy végre nye­reségrészesedést kaptak. Nyolcnapi keresetüknek meg­felelő összeg jutott nekik. El­mondják, hogy az elért ered­ményekben részt tulajdoníta­nak a gazdaság vezetőinek is. Az igazgató és a szakvezetők nem sajnálják a fáradságot, kint járnak a határban, be­szélgetnek az emberekkel. Csupán néhány vélemény. Fe- rencsics Rozália növényter­mesztő: »Tíz esztendeje dolgo­zom a gazdaságban, a múlt év­re kaptam először nyereségré­szesedést, 300 forintot. A mos­tani vezetők jó munkája is hozzásegített ehhez.« Id. Ma­dách István: "A jó szervezés­nek köszönhető, hogy mindent idejében betakaríthattunk, nem úgy, mint a korábbi években.« Nagy István traktoros: "Egy évtizede dolgozom a gazdaság­ban, de tavaly fordult elő elő­ször, hogy végre munkájuk szerint bírálták el az embere­ket.« A bárdibükkiek nem tartják íelülmúlhatatlannak a tavalyi eredményeket, többre törek­szenek. A gazdaság vezető szakembereinek átlagos élet­kora 32 év, tehát fiatal, tett­re kész irányítók léptek szö­vetségre a kétkezi dolgozók­kal. Munkájuk még a múlt évinél is több sikerrel járhat, ha a kölcsönös jó viszony és az akarat nemcsak megmarad, hanem fokozódik a jövőben. Hernesz Ferenc A Zeravsan-vöigyben megkezdődtek a robbantások Néhány nappal ezelőtt Tád­zsikisztánban egy óriási hegy­omlás teljesen elzárta a Ze- ravsan-folyó medrét. A völgy­ben képződött gát mögött 50 óra alatt hatalmas tenger ala­kult ki, amelynek mélysége eléri a 35 métert, a felhalmo­zódott vízmennyiség 15 000 000 köbméter. A Zeravsan felső folyásán az összes hidak víz alá kerültek. A közeli nagyvárosokból, Dusanbéból, Tankentből és Szamarkandból mérnökök, geológusok, árvízvédelmi szak­értők érkeztek, s a két közvet­lenül veszélyeztetett köztársa­ság, Tádzsikisztán és Üzbegisz­tán vezetőivel megkezdték a tárgyalásokat a veszély meg­szüntetésére. Ügy döntöttek, hogy egy 30Ö méteres csatornát robbantanak, és így próbálják levezetni a roppant víztöme­get. Vasárnap este a Zeravsan- völgyben megkezdődtek a rob­bantások. A környező falvak es tanyák több száz lakosa vesz részt a munkálatokban, (MTI).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom