Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

SOMOGYI VEf*l ' 8 Vasárnap, 1964. április 26. BERTHA BULCSU )kófytf'Ai tiszták, zöld. A villasor szabályos fe- Már megy a vonat, de az A töltés tetején laffogó vá- hér útján fénylenek asszony rémült szemei ott vilá- szonruhában egy borostás ar- a kavicsok. A házak gitanak előtte. Átvilágítanak a cú ember állt. Sültös sapkája kalauzon, az útitársakon, a alól hunyorogva nézett a mun­a táj megnyugtatóan nap süt, az ég felhőt­len, kristálytiszta a nyár. Minden rendben van. Holub Zoltán főkönyvelő idejében in­dult a vasútra, hogy a hét óra tizenöt perckor induló vonat­ra kényelmesen felszálljon, s tíz kilométerrel odább, a vá­rosban elfoglalja a helyét mo­dern, világos íróasztala mö­gött. Cigarettája egyenletesen ég, s a kellemes kék színű füst elmaradozik a hársfák között. nekilendült, s az emelkedők­nél hátranyikorgott a nyomá­ba nyargaló talicskatársaknak. Holub Zoltán izzadó tenyerébe apró hólyagok nőttek, s ami­kor elpattantak, a beletapadó mészpor véresre marta. Ekkor eldobta a talicskát, aztán tán­torogva kilépett a fénybe. Ol­dalt a falnak dőlt, s csodálkoz­va nézte a vasútvonal másik partját, ahol napraforgókat hintáztatott a szél. A sodródó sárgászöld tenger az ég alját mosta. Holub kinyújtotta a ke­-uj.u.uíkVa'iI} (Új u műi ovui. unj ^ luui nuiy oiugtu uouobb u , , - . - - , . , zatyrokon és az elegáns bőr- kásokra, s amikor Bucskót zet’ es elindult a tenger fele. táskákon. Holub megdöbben, meglátta, odaszólt neki: Tapogatózva végigment a gyár Csodálkozva az asszonyra néz. _ Na, Márton? ...? A z asszony most közelebb jön, és így fiatalabb. Kíváncsian, de egy kicsit szomorkásán né­zegeti Holubot: — A férjemet keresi? — Igen... A múlt héten megígérte, hogy beszerez a mészgyárba ... — ftlaga diák, nem ... ? — Már nem ... Hát... Várja meg, ha ... oldalánál, aztán az iroda düle- dező falán simította végig a munkavezető mögött kezét, míg egy ajtóig nem ért. közvetlenül a lapos, Benézett az üres szobába, az­görbült kéményekkel. A ke­mencékből hófehér emberkék Holub Zoltán léptei nyomán könnyű neszek emelkednek a c... ,tA“V ú ’ feher kavics föle, es íllemtu- dóan visszahullanak, amikor már elhaladt. Holub pöfékel, és olyan gépekre gondol, me­lyek saját magukat tökéletesí­tik, s egyszerűbbé teszik az életet. A fehér kavics után sárga gyöngykavics követke­zik, a hársfákat az út két ol­dalán düledező irodák éke- tán belépett. Egykedvűen lődtek, s a düledező irodák zsebre tette az asztalon heverő mögött egy ósdi mészgyár el- munkakönyvét, aztán átlépte a küszöböt, a gyárat, töltést, és ................... ................. , , a talpfákon botorkált az állo­b ujtak elő, s talicskájukkal m£S íe]d végiggördüítek a kijelölt palló­kon. A salakdombnál apró A vonatban nagyon bol- porfehőlcet támasztottak, s ,°§ volt. Az ablak mellett ült, visszafelé vonszolták maguk- így az arcát egyenletesen érte kai, mint a vontatóhajók a a fény és a levegő. Amikor ki­pillantott, s egy fura, hurok szerű kanyarban megvillant a mészgyár két elgörbült kémé­nye, hirtelen úgy látta, mintha a gyár sok-sok ajtaja, a ke­Kicsit mosolyog. Székek, asztal, egy ágy, egy polc jele- .usto,;; Holub talicskája mar nik meg a közelében. a,f, u*?t> mert a palló a , . . . , , ,, leglejtosebb részéin nekilódult, A vonat vágtát a varos fele, s az emelkedőknél pontosan ahol egy kényelmes irodában úgy nyikorgott, mint a többi modern bútorok allnak, s a talicska a rickóiho — „ , , dolgok, cédulák és radírok kö- alámerült, és vitte Holub Zol" szá-ia elnyelné a mun­a narsiaKai az ui aei m- J°tt nagyon nagy rend van. tánt, vitte a valóság magasla- v“ c V, ^tan vTtoz:>tt 3 án gesztenyefák váltják föl HoI“b hátradől a pádon, s lat- faira. Houb nem látott nem TS1' ,S makacs mun­engedelmesen. Az állomás szí- ja,’ bagy asszony hanyatt kapott levegőt, és égésin biz- ka™C£ít látott, akik a hónuk fekszik az agyon, a szaja szét- tos, volt a halálában. A forró alatt szorongatták a gyárat, és nes épülete a sárga gyöngyka- nymC Ta kiében 'van“ va- levegőn“ Sp“oT‘szUáíí“ s vicson csak egy nagyobb, meg iami titokzatos tétovaság. az apró, titokzatos nyílásokból ' ^ gy Ami­munkált kavicsnak tetszik. Ho- g~ az a régi Holub Zoltán” ott fÍró Tornádók iibbentek elő. kor 32 .állomásokon megállt a lub Zoltán itt már emberekkel fekszik mellette, mohón elme- a fehér örvények ráfonódtak szerfiveny, Holub Zoltán pil­találkozik. Jól vasalt bricsesz- rai az asszony titkaiban. az emberekre, és általánossá, lantása elől eltűntek a messze­nadrágban ballag előtte egy- A képek meggyorsulnak, lázas véglegessé tettek mindent. Ho- míg a vonat újra*utol­gazdász, egy takarékpenztan & különös lesz minden. lub Zoltánnak a szemebe, tor- ökck A hónuk aiatt ma­Furcsa ordítás hallatszik az kaba> tüdejébe és agyaba mart kacsul SZOrongatták a gyárat, udvaron. Az asszony szemében a forró mészpor, s úgy erezte, s néha Holubra pillantottak, rémület villan, de csak olyan ionnal összeesik. A lapátot aki ilyenkor megismerte közöt­hivatalnok, s a falu felől be­torkolló útról parasztok és munkások érkeznek. Szatyrok, járőrtáskák és szíjra akasztott ttromba aktatáskák himbálóz­a sovány, részeges Bucs­rtromDa aKiaiasKaa iumu«x^- ugrSak^az^szOTyTa^r^at- csak kísérletképpen fogta meg, tiik "orrnómát^alp^IlaUsurfog ja magát- Holub kiles az abla- kíváncsi volt, hogy a tárgyak kót. k , . darabos szavak kon, és látja, hogy Meszes mozdulnak-e a végleges tér- Holub Zoltán főkönyvelő vo­-intődnek a reggel fény- járton a nadrágjánál fogva ben. Mozdultak. Három perc nata mar ré&cn megérkezett a gömbiek Sg Ln,tlTdfLa kCTlteSen’ tehCtet" múIva ^ talicskakaraván kö- közeli városba s HolubZoltan J lenül laffog. . , „ „ ,. , kényelmes, modern íróasztala M ár a vasúton járnak, _ Részeg — hallatszik az *5allag°tt egyTal°TinUt" mögött áll. Radírok, ceruzák, amikor egy sovány asszony hangja, s látni, hogy Ienul kicsi es valószinűtlenül számológépek... Látszólag munkás hirtelen föl- motoz az ágy előtt, majd siet- távoli nyílás felé, s amikor a minden a legnagyobb rendben emeli a kezét, rángatózva ve magára húzkodja ruháit. napfény és levegő megfogózik a Napban, aztán összeesik. Ügy rémlik, hogy mindent magával rántott. — Összeesett a Meszes Már­ton! A Bucskó elesett. Hangok csapódnak a tömeg fölé, és ideges csoportosulás támad. Holub döbbenten az elesett emberre néz, aztán lehajol Kimennek, leemelik a kerí­tésről. H különös van- Be a évvel ezelőtti vo- hullámverésben felbukkant, “f még robog Holub Zoltán' megtántorodott. De a talicská­s a hófehér munkások szaladnak a napraforgóföldek olub Zoltán razkodo ja nem ismerhette az utat, szélén, és hónuk alatt maka- vonatával robog a mert; nekilendült, és vitte ma- csal szorongatják a gyárat. Né- . varos leie, es egy ma- ki időit célok felé ba a vonatra néznek, s Holub sík vonatra gondol. Egy másik »avat a kijelölt ceioa ieie. ilyenkor megismeri közöttük a vonatra, mely tíz évvel koráb- Órákig vonszolta magaval a .-TíTTTT ban az ellenkező irányba ro- talicska, s Holub Zoltánból s a y’ l s egcs Bucskot. bogott, egy mészgyár felé, s pontosan olyan hófehér em- T-rolub ekkor a tíz évvel munkások és kofák ültek a há- berke lett, mint a többiből, és ezelőtti vonat ablaká­Leonyid Pervomajszkij BALLADA A KÖLTŐRŐL, AKI FIATAL MARADT Voltam én is fiatal, Talpraugrottam hajnalban, Megfürödiem friss harmatban, Szállt a fecske, szállt a dal, Sápadt égen szállt a felhő; Jártam pázsitselymes parton,- S tudtam, aznap majd ha eljő, Éppily boldog lesz az alkony, Mert hisz értem zöld a föld, Engem ösztökél, sugall! Minden bennem tündökölt, Voltaim én is fiatal. Voltam én is fiatal. Komszomolklub-foi-gatagban Kedvesemre ráakadtam, t Kék kendőcske, szőke haj, Mindörökre ottmaradt a Szivem, vágyam, bánatom, Most is hányódom miatta Evezőtlen csónakon. Hű tekintetében mennyi Kedvesség és diadal! Lángolni s. szeretve lenini... Voltam én is fiatal. Voltam én is fiatal. Nem tudom már — tán Véletlen Volt-, de egyszer úgy ébredtem, Hogy szívemben élt a dal; Ifjan, bátran, vakmerőén Szállott lelkem szárnyain. És mellettem és előttem Énekelték társaim. Énekeltek, s ez volt minden: Ózon, étel és ital, Jártunk józan bűvöletben, Voltam én is fiatal. Radó György fordítása Papp Árpád A FÉNY PLAKÁTJAI... Minden tócsa teli van napcseréppel. Fatörzseken, házak falán a fény plakátjai hirdetik a tavaszt. Az udvar drótjait újból ellepik a fehérszámyú pelenkák. A napban kibomlik ótszirmú virággá nagy bimbóként az öklöm. aztán meg arra, hogy a kohá- A lány az ablakhoz hajolt: szók feleségét, az utazók és tu- _ Bucskó ... ? A naprafor­dó sok feleségét... Ekkor meg- között? ielent a kunéhan ppv fiatal néznek és várnak. vesz a keresetén kiszámította, kacsul előrenyomulva' néhány ? gyárat> akik nem _ Melhalt mondia Ho ÍS h“ysz°r kel, és hány- óra alatt elérték a tüdejét. Ho- dobhatJak le a talicskát, akik Meghalt mondja no szór ^ ^r,ri,T 0 r7^imartávtoHo nem lophatják ol lub, s nem tudja otthagyni a vasút, a munka­sovány mészmunkást, úgy érzi, hogy valamit elfe­lejtett. Először csak olyanfor­ma érzése támad, mintha a zsebéből kiesett volna vala­mi... Ügy rémlik, hogy a kop- panását is hallotta. A földre AU[/outjun V-i a Ili U1J XXV Cl­fekszik, hány perc a lub Zoltán ekkor megértette, könyvüket a munkavezető asz­ni a vaum., hány hónap a nyár, ki- hegy Meszes Márton rniíele taiar(:j Arra gondolt, hogy mi mert számította, hogy boldog lesz. hatalmakkal viaskodik a son- -..n0 i.- --1 -—1: Maga is szereti a napra­forgókat? — A ... napraforgók., — Nem azokat nézi? A Bucskót... Hogy me­— E... Semmi ... Csak. fél­reértés. Hová utazik? És a makacs, hófehér ember­kék belevesztek a messzeség­be ... Holub később azt gon­dolta, hogy minden csak káp­lyik a Bucskó... Az előbb razat volt, s a radírok, ceru­,, 1. .... ., ,, , .. .. ..„i lenne a világgal, ha mindenki Meszes Marton mellette ült, tespultok mellett, miért huny- ottha„vná sv'-cknf zsebre valahová a messzeségbe né- ja le szemét, ha fröccsöt vagy tennéd Wnkakönvtet és vo zett egészen egykedvűen. Az- hosszulepest iszik, pc| azért natra száHna Arra gondolti í ég nála vöTía gyár, “s máso- zák.számológépek rendje mö­nTfllT'kötőn eTTorkAHak 1 után ami már ismerhe te d hogy valakinek mindig alá kell dik helyen futott... de most... ®*t,, a rend további fokozatai SS k0Z°n St a j.SS Äleken mMW. poll»!», mlnth.... fSÄ néz.“ ott fekszik Bucskó, akitoooooooooooooooQoooOOCOCOOtXOOOOOOOOCOOOOOOOCOOCXXXXXXXJOOOOCOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC a hóna alá a gyárat, és nem ?, ___X— -.1, Ávrfizedek re ndes nevén már évtizedek óta nem szólítanak. Miért is...? Mert részeges mészmunkás...? A földön nincs semmi. Ho­lub most már érzi, hogy nem ejtett le semmit, valami sok­kal rosszabb történt: elfelej­tett valamit. Lehunyja a sze­mét, keresgél az emlékezeté­ben ... Igen, elfelejtett vala­mit, valami apró dolgot... Kurta mondatfoszlányok úsz­nak feléje, de csak formájuk van, jelentésük nincs ... Az alakjuk tompa rezdüléseket kelt Holubban, és erőlködik, hogy kimondjon valami titok­zatosat, ismeretlent, távolit... Kinyitja a szemét. Egy asz- szony néz rá riadt, bizonyta­lan nézéssel. Bucskóné. Ott térdel a száraz, fonnyadt em­bere mellett. Holubra néz ... B erobog a vonat, és fe­kete füstjével leteríti a vasutat, az aranysár­ga gyöngykavicsot, a vasutast és a vonatra mászó embereket. Holub odább lép, aztán felszáll egy közeli kocsiba. Leereszke­dik az ablak mellé, és lehajtja fejét, mert az asszony még mindig nézi... Holub keresgél az emlékeze­tében, mit felejthetett el? Mi esett ki az életéből? Szavak, emberek? A főkönyvelő ideges érdeklődéssel belekotor az em­lékeibe. de nem veheti kézbe a régi tárgyakat, nem nyújtóz­hat el a kacatraktár közepén, mert az asszony nézése zavar­ja. AZ IGAZGATÓNŐ picit tesen elengedlek. De mondd, hirtelen nagyon fáradtnak, ki­hátradőlt a székén és behuny- mi ez az ügy, amibe belekeve- merültnek látszott, ta a szemét. Képzeletében sor- redtél? — Értem — állt fel. — Hát ra jelentek meg a képző egyes — Rágalmazás és becsület- csak menj, Julika. Aztán majd tantermei és a padokban, szi- sértés. Tetszik tudni, — igazi- meséld el, hogyan végződött a — Nem tagadhatta, tanúk voltak rá! — Értem. És te? — Én nem szóltam egy muk­.uníennei es u yuLiut.uuu, szl- senes. letsziK, iuuiit, — igazi- laeseia ei, nuyyun veyzuuuii u , , . . • . - nvnhinn­gorü ülésrendben, a lányok... tóttá meg szoknyáját a tér- tárgyalás. Te kis boldogtalan 01 iJe9, rf ls mosoy g­Hopp, már meg is van. Har- dén —, a Lacim anyja fűnek- — nézett utána, amikor a lány taV\ . ~a . nenemre.^ AmiKor madik cé... Az első padban, fának azt pletykálja, hogy kilibbent a szobából. Nálunk ® . ° me9keraezte, van-e va­baloldalt, mindjárt a katedra- amióta felköltöztem a város- még másfél éved van hátra, íami megjegyzésem, felálltam val szemben. Ott ül ez a min­dig mosolygó, szépszemű kis- ............................................. —- ........................ ... l ány... Várjunk csak... Ka- * " tó? Magda? Irénke? Júlia? I I Hát persze, hogy Júlia... Va- * THE HfJk fi l-í/17 S- t M F * sadi Julianna. Az elsőben ta- \ W Jí A. L. LIW R L. ( nította is. Azért akkor még : I csak olyan süldőcske volt, kis 1 ...................................................................—■* g ombóc. Most meg csinos, for­más, — késznő ... Júlia... ba, ide a kollégiumba, az a aztán az elosztásnál sírva ké­Júlianna. Örült, hogy ilyen fiú kap meg, aki csak akar. red a bizottságot, hogy küldje­szép, hozzá illő neve van. Mert hogy én ... olyan rossz- nek bárhová, minden munkát pukkadjon belőlem a kaca­— Szóval egy napra mennél féle lettem.________________________szívesen vállalsz, de a falud- Bas­el, Julika. És miért. _ Micsoda?’ _ ült ki a ba’ oda vissza semmiképpen — Hát ez idáig nagyon üd­— Bírósági tárgyalása lesz, döbbenet a kérdező arcára. — ”em. mehetsz... Miért?... vös és tanulságos — sóhajtott Eizsi néni. Tessék, itt az idé- Ki az a»Lacim anyja«? Milyen c V ' a szája, az igazgatónő. — És most és letettem a bíró elvtárs elé az orvosi igazolást. Arról, hogy érintetlen vagyok. Több tanút aztán már nem is hallgattak ki. A bíró összeszidta Róza né­nit, és nyolcszáz forintra bün­tette. Még az ülnökök is neki­mentek. Az egyiknek a hosz- szú bajusza is rángatózott mérgében, ahogyan rákiabált. Alig tudtam tartani, hogy ki zés — tette le ügyesen a blan- jogon terjeszt kettát az íróasztal közepére, tosságokat? — Tízre szól, de hátha várni kell. akkor nagyon elhúzódhat. Az igazgatónő letekintett a cédulára. Nem tévedett... Vasadi Julianna. — Mi dolgod neked a bíró­ságon? ilyen gyaláza­— Laci falumbéli — magya­rázta türelmesen a kislány. — Már egy éve udvarol. Mire én végzek, addigra ő is leszerel a katonaságtól, feleségül vesz. De Róza néni, az anyja, a Fentős Marikát szeretné me­rni a terved a jövőre nézve? — A jövőre nézve? — kere­HARMADNAP, alighogy csengetnek nagy szünetre, ille- áelmes kopogtatás az igazga- kedtek ki Julika szemei a cso- tói szoba ajtaján. dalkozástol. Hat mi lenne. Ami eddig volt. Mire végzek, — Azt tetszett mondani, Ér- Laci is leszerel. Feleségül me- zsi néni — bukkan elő egy gyek hozzá, és óvónő leszek feketefürtös fej a kilincs fe- n<Munk a faluban. — Sértett vagyok — felelte nyének. Mert annak önálló lettjelentsem, hogy mi volt — ES A »LACIM ANYJA«? a lány. — Sértett, és felperes, fodrász az apja. Ezért piety- a tárgyaláson. Tőle nem félsz. AZ A KÖRÜLMÉNY, hogy TÓlam ilyeneket. _ Ng -elents semrnitj hanem — Ugyan — kacagott vida­egyszerre két iyen fontos tiszt- Az IGAZGATÓNŐ lassan gyere be, foglalj helyet, és man a lanV- 1 aí?-rek0®’ 3° séget tölt be, szemmellátható levette, és egy szarvasbőr da- szépen mesélj el mindent. Így gazdasszony az. Megegysze elégedettséggel töltötte el. — rabkával gépiesen dörzsölni ni. Szóval? »Lacim anyja« nem dob ki nyolcszaz jorinio — Ülj csak le, fiam — in- kezdte aranyszegélyű szemüve- ugyebár tagadta hogy ö piety- az . tett Erzsi néni. — Termesze- aét. Sápadt volt, és valahogy kált rólad? Kürti Amdras futhat gyorsabban, mint a vo­nat. A zóta megérkeztek az összes vonatok, s Ho­lub Zoltán főkönyve­lő elegáns és kényelmes író­asztal mögött áll, ahol a radí­rok, ceruzák és számológépek egészen idáig a rendet jelen­tették. De most egy sovány munkás rohan a falakon kör­be, s hóna alatt a Napot szo­rongatja, ami a kezében ma­radt, mikor összeesett. Holub figyeli a munkást és gondolko­dik. Most már egészen bizto­san tudja, hogy valamit elfelej­tett. Egy mondatot, egy gondo­latot. A munkás ránéz, s Ho­lub ekkor megismeri a sovány, részeges Bucskót. Lehajtja a fejét, és arra gondol, hogy va­lakinek mindig alá kell merül­ni a mészgyárak poklába, az­tán meg arra, hogy a kohászok feleségét, az utazók és tudósok feleségét, a mészgyári munká­sok bizonytalan nézésű fele­ségét nem szabad - a falhoz nyomni. Kényelmes, modern íróaszta­la mögött leül a székre, és ce­ruzáira pillant. Látszólag min­den rendben van, de egy so­vány munkás körbe rohan a falon, s hóna alatt a Napot szorongatja, ami a kezében maradt, mikor összeesett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom