Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-24 / 95. szám
Péntek, 1964. április 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP A gyarmatosítás, és az imperializmus ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő ifjúság napja riksás vezeti majd az államot...« — énekelték milliók Indiában a forradalmi dalt az 1946. február 21-ét követő napokban. Az elnyomott indiai páriák, a nagyvárosok utcáin rohanó, riksákat vontató kulik ezekbe a szavakba öntötték a felszabadulás iránti reményüket. Akkor már százmilliók ébredtek föl a kolonializmus teremtette szörnyű álomból. Ennek az ébredésnek volt egyik nagy eseménye 1946. február 21-én az indiai flotta bombayi lázadása. A Tál var angol hadihajó árbocáról az indiai matrózok lehúzták az angol zászlót, és felhúzták helyébe az indiai lobogót. Ázsiában és Afrikában milliók tüntettek a bombayék mellett, egy esztendővel később pedig Egyiptom fővárosában követelték a brit gyarmatosítók távozását. Akkor már a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség javaslatára minden esztendő február 21. napján a földkerekség fiataljai kifejezték szolidaritásukat a gyarmati országok harcoló népei, ifjúsága iránt. A kolonializmust felszámoló gőzhenger Indiával és Kínával az élen először Ázsiából, majd Afrika földjének tekintélyes részéről kergette ki a gyarmatosítókat. A világ térképén bekövetkező változásokat szemléltette 1955-ben az indonéziai Bandungban megrendezett ázsiai— afrikai értekezlet. Az egykori holland klub termében 29 ázsiai és afrikai ország kormányfője hozott határozatot: véget kell vetni az imperialista gyarmati elnyomásnak! A történelmi ítélet hangoztatta, hogy a gyarmati rendszer mindenféle megnyilatkozásában bűn. A bandungi értekezlet már a megváltozott helyzetet mutatta: napirendre került a gyarmati rendszer teljes . megszüntetése. Később, az ázsiai és afrikai diákok bandungi értekezletén határozták el, hogy a világ fiataljai ezután február 21-e helyett április 24-én, a bandungi konferencia évfordulóján emlékezzenek meg esztendőről esztendőre a gyarmatosítás elleni harcról, s azokról az alapelvekről, amelyek a békés egymás mellett élés politikáját meghatározzák. Április 24-e így vált a gyarmatosítás és az imperializmus ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő ifjúság napjává. A zóta a földkerekség haladó és szabadságszerető fia- taljai április 24-én minden esztendőben kifejezik szolidaritásukat a már felszabadult és a még gyarmati sorsban szenvedő országok fiataljaival. Angola, Rhodesia, Mocambique, Brit-Guayana, Martinique, Réunion, Guadeloupe — összesen csaknem hatvanmillió ember viseli még a rabság nehéz láncait. Ezen a napon milliók tüntetnek mellettük, de szolidaritásunk, a szocialista országok fiataljainak támogatása más módon is megnyilvánul: ösztöndíjakkal, iskolák építésével, fölszerelésével és más anyagi eszközökkel támogatjuk a gyarmati elnyomás alól felszabadult fiatalokat. A DÍVSZ idei legnagyobb szolidaritási gyűlését a nyugat-afrikai Bamakóba rendezi, ahol Afrika fiataljaival a függetlenségért harcoló angolai, portugál-guineai szabadság- harcosok megsegítéséről lesz szó. A mikor Bombayben a tüntetők élén haladó ifjút, Mamodrózát golyó ölte meg, a gyilkosok nem gondolták, hogy éveken át az ő nevével ajkukon indulnak majd ezrek és ezrek a kolonializmus ellen. S nem gondolták, hogy mintegy két évtized alatt sok ázsiai és afrikai országból az egykori riksák, az elnyomottak kitessékelik őket, hogy egyszer »maguk vezessék az államot...« Sebes Tibor Ifjúgárdisták a Balatonon Részt vállalt a balatoni köz- biztonság védelméből a siófoki Ifjú Gárda is. A járási KISZ- bizottság már tanácskozott az illetékesekkel, hogy hol lesz a legnagyobb szükség az egyre nagyobb tekintélynek örvendő gárda munkájára. Megállapodtak abban, hogy a karszalagos fiatalok — a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan — rendszeres őrjáratokat végeznek a legforgalmasabb útvonalakon, ellenőrzik, hogy nem szolgának-e ki fiatalkorúakat szeszes itallal az éttermekben vagy a presszókban, és a sátortáborokat is figyelemmel kísérik. Tevékenységüket ösz- szehangolják a rendőrjárőrökével. Rájuk vár az a feladat is, hogy az autóparkírozó helyeken ügyeletet tartsanak, és megvédjék a gépkocsikat a rongálóktól. A gárdába tartozó gimnazista lányok és fiúk — noha egy részük a vendéglátóiparban helyezkedett el — nyelvtudásukat hasznosítva segítsenek a forgalomirányításban és a külföldi turisták tájékoztatásában. A siófoki járásból olyan százötven ifjúgárdista áll szolgálatba^ nyáron. A jövő héten piacra kerül a szántóföldi saláta Zöldell a cukorborsó és A böhönyei MÉK-ki rendeltség körzetében 599 holdon termelnek zöldségféléket. A szállítások már meg is kezdődtek. Az inkei tsz például már 14 000 csomó hagymát adott a kereskedelemnek. Az iharosi Üj Erő Tsz egyelőre még csak melegágyi salátát küldött piacra, ám a jövő héten már megkezdik a szántóföldi saláta értékesítését is. A kirendeltség körzetében három tsz-ben — Sávolyon, Segesden és Berzencén — főtt burgonya a tsz-ekben iyik öntözéses zöldségtermesztés. Még az idén fölszerelik az öntözőberendezést az inkei és a somogyzsitfai tsz-ekben. A melegházakban és a hollandi ágyakban már kitűzdelték a palántákat. Sávolyban szépen zöldell a cukorborsó, s kihajtott a korai burgonya is. Az iharosi tsz-ből várják legkorábban a primőröket. Nagyon szép náluk az előhajtatott karalábé, a karfiol, a paprika és a paradicsom. ÉERMELJÜNK Iakar MÁNYTÖKÖT 1 Az 1964. évi termésű tökmagot minden községben a földművesszövetkezet az alábbi áron vásárolja: Étkezési minőségű 700 Ft/q Ipari minőségű 450 Ft/q (3158) Nyári takarmányra is szüksége van a tehénnek Állattartási gondok Zákányban Virágüzlet vlrágkerteszei nélkül A lakosság kívánságára virágüzletet nyitott Csurgón a földművésszövetkezet. Az emberek hamar megkedvelték, s csak április első felében több mint kilencezer forintot hagytak ott a boltban. Ha valaki netán azt gondolná, hogy az a virág, amelyet Csurgón vásárolt, ott is termett, tévedne. Valójában hosszú utat bejár a virág, míg a csurgói üzletbe eljut. Érdezik áru Budapestről, Bázakerettyéről, Nagykanizsáról, Kaposvárról, holott az ésszerűség azt diktál- jaj hogy a földművesszövetkezet önellátó legyen, s a virágot maguk termesszék ott, helyben. Akkor nagyobb választékkal dicsekedhetnének, nem kényszerülnének Kanizsára gépkocsit meneszteni virágért, s nem hangzana el olyan vélemény sem, mint amilyet az egyik vevő mondott a minap a boltban: "Sajnos, itt nem látok virágot.« Nyilvánvaló, hogy a sok utaztatás nem használ a virágnak. Ha a bázakerettyei Haladás Tsz-nek megéri a virág- termesztés, akkor nem igaz, hogy valamelyik csurgói vagy közeli termelőszövetkezetnek nem lenne virágzó befektetés a virágkertészkedés. Mégiscsak nevetséges dolog, hogy Budapestről kell ellátni virággal a csurgói üzletet. Vagy nem?! CSÖKKEN, FOLYVÁST CSÖKKEN A HÁZTÁJI ÁLLATÁLLOMÁNY Zákányban. Tavaly 190 szarvasmarha állt a tsz-tagok istállójában, az idén már csak 111 van. A sertésállomány is megfogyatkozott: az 1963. évi állatszámláláskor kétszázötvenhármat vettek nyilvántartásba, ma kilencvenháromról tudnak. Az ember nagy istállókat lát csaknem minden udvarban. S egy részük üresen áll. Faháznak használják vagy baromfiólaknak. Lovrencsics Lajos, a szövetkezet elnöke februárban a bogiári tanfolyamon úgy nyilatkozott erről, hogy az emberekben van a hiba: nem akarnak jószágot tartani. A községben most az okokat kutatom. Valóban csak kényelemszeretet szülte ezt az állapotot, a tagok nem szívesen foglalkoznak jószággal, vagy más miatt is csökken, az állomány? — Addig lesz háztáji, amíg apa bír vele, ha nem bír, akkor nem lesz. Férjem a vasúton dolgozik, ő nem ér rá kaszálni — így beszél Szőke Jánosné. Benkő István azért adott túl egyetlen tehenén, mert megbetegedett a jószág. S most nem is akar másikat vásárolni. Azt mondja a gazda, hogy öreg lévén már nehéz az állattartás. Ilyen korban csak nagy erőfeszítések árán tudja előteremteni az ember á télire való takarmányt. A család fiatal tagjai pedig távol vannak. Munkakörük máshova köti őket, nem tudnak segíteni. Kétségkívül, néhány megöregedett vagy iparban dolgozó ember nem akar jószágot tartani, de ez korántsem általánosítható. A legtöbben a takarmányhiányban látják a csökkenés okát. »A tsz nem ad, hát hogyan tartsak?« — mondja sok gazda. — HIÁNYZIK A SZÁLAS TAKARMÁNY, az abrak is kevés — így nyilatkozik Varga György. — A háztáji föld terméséből nem lehet sok jószágot tartani. Zákányban ugyanis „ határon végigvonuló szőlőhegyeket mérték ki háztájinak, mivel ezeket a területeket a tsz nem tudja közös művelésbe venni. Van itt kaszáló is meg szántó is. Amikor a -vezetőség így határozott, arra gondolt, hogy a tagok itt megtermelhetik a takarmányt, és ezzel tehermentesítik a közös területet. Az elgondolás nem rossz. Meg is termett a télirevaló, de csaknem minden háznál már a nyáron föletették, mert nem volt nyári takarmány. Zákánynak tudniillik nincs legelője. Egész nyáron az istállóban áll a jószág. Legeltetni csak valami keveset ősszel, a sarjúkaszálás után lehet meg itt-'ott a szőlőhegyek között maradt vékony fűsávon. A tagok úgy vélekednek, hogy nem éri meg, mert minden családból leköt egy embert a legeltetés. Hogyan takarmányoztak egyéni gazda korukban? Sok zöldet vetettek, meg akkor a dűlőutak mentét is legeltették. Akkor még a falunak is volt legelőeredeje, ahol éppen a legnehezebb időben — tavasszal — jóllaktak az állatok. Ma már itt is ritkán nő fű, és az erdészet sem engedi meg a legeltetést. Ami kevés időszakos legelő van, az a közös állománynak sem elég. A tagoknak tehát nem marad rqás hátra, mint pénzen megvásárolni a télirevalót, ez pedig nagyon megdrágítja az állattartást. özv. Gelencsér Józsefné szerint: »Minden pénzünket' a takarmányvásárlás viszi el.« Az emberek azt tapasztalják, hogy a szőlőhegyek kaszálói nem tartják el a háztáji állományt. NEMCSAK A TAGSÁG. * HANEM A VEZETÉS IS HIBÁS tehát a háztáji állomány csökkenése miatt Jóllehet megértjük a szövetkezet nehézségeit, de a tény tény marad: a takarmányellátás elégtelenségének nagy része van a háztáji állattartás ■ visz- szaesésében. Lovrencsics elvtárs, a tsz elnöke arról tájékoztatott, hogy már tettek intézkedéseket ennek az állapotnak megváltoztatására. Ebben az évben — a tsz fennállása óta először — 1000 mázsa szénát osztanak ki munkaegységre. Az abraktakarmány pótlására pedig a kimért területeken a 20 mázsán felüli kukoricatermést a tagoknak adják, és minden hold kukorica megművelése után 100 négyszögöl répaföldet osztanak. Mindez kétségkívül enyhíti, de aligha szünteti meg a háztáji takarmánygondokat. A nyári zöld- takarmányhiány továbbra is fennáll. A kiút csak egy lehet: a tsz igyekezzen olyan takarmányalapot teremteni, amelyből a közös állomány mellett a háztájinak is jut. Ez is feladata a vezetőségnek. Kercza Imre V. J. ilyennek kellene lennie minden üzemi étkezdének Kívül nem, de belül igen tetszetős a MÁV kaposvári állomásának új üzemi étkezdéje. Jogos az a büszkeség, amellyel Kuti Istvánná étkezdevezető körülvezet »birodalmában-«: — Azt hiszem, nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom: ilyennek kellene lennie minden üzemi étkezdének . .. Kend, tisztaság mindenütt. A tervezett 3,9 millió helyett 2,9 millió forintból épített étkezdében naponta 600—650 személyre főznek. Az étkezde önkiszolgáló rendszerű. Az asztalok meUett 120 ember foglalhat helyet egyszerre. — Nagy gondot okozott az étkezde tervezése, elkészítése — mondja Keresztesy Zoltán mérnök, a Vasúttervező Vállalat épület- tervezője. — Terület hiányában osak fölfelé és lefelé építkezhettünk. A földszinten levő raktárakból teherfelvonóval szállítják az éleimet az emeleti előkészítőbe és a konyhába. A konyha üstjei gőzzel, a sütők pedig ipari árammal működnek. Tizenöt gép könnyíti meg az étkezde dolgozóinak munkáját. Az éttermet és a konyhát gőzüzemű ka- loriferrel szellőztetik. A friss, előmelegített vagy hűtött levegőt az étterem falain elhelyezett befúvónyílásokon át juttatják a helyiségekbe. Az elhasznált levegőt a konyha tetőfödémén elhelyezett ventillátorok távolít- jált el. A levegőt az étterem és a konyha közötti választófalba beépített fütötcslckkel tartják megfelelő hőfokon. sz. r. A férfiak is megszokták az önkiszolgálást. Pülöp tajosné szakács irányításával készül az ebéd. ízlik az ebéd. IMI Á LEGFONTOSABB ? önfeledten, gyanútlanul ballagok az utcán nem is sejtve, hogy fél percen belül rám köszön karikás szemmel, testileg-lelki- leg összetörtén régi ismerősöm, Bú Benő. Megáll előttem, térde, keze reszket, és sóhajként rebben szájából: — Szervusz! — Benő! Mi történt veled? Ma egy hete még semmi betegség, baj nem látszott rajtad! — Hagyd .. . összetörtem, megrokkantam, a feneketlen kétségbe zuhantam ... — Ne ijesztegess — vágnám tréfásan hátba, de már a puszta mozdulattól meginog. Beszélj, te szegény, mi van veled? — A ma délelőtti termelési értekezleten történt — kezdi mesz- sze néző szemmel. — Tudod, hogy a GEKI- VA-nál (Gemkapocs Kiszerelő Vállalat) dolgozom mint osztály ve-, zető. Vezetőnk, Igaz- ga Tóbiás tartja a beszámolót. Eleinte nem volt semmi baj, elmondta, hogyan dolgoztunk tavaly, mi az eredmény, mennyi lesz a részesedés satöbbi. Utána rátért a feladatokra . . — No és? — sürgettem, mert hosszúnak találtam a szünetet. — Egy teljes órán át beszélt 'arról, hogy ebben az évben tízmillió gemkapcsot . kell kiszerelnünk a legjobb i minőségben, meghatározott időn belül. S hogy nekünk most ez a legfontosabb feladatunk. j- Mi van ebben rettenetes ? — No, várj csak.. Utána rátért arra, hogy tervünket terme- ' szetesen csak akkor teljesíthetjük, ha a GEGÖVA (Gemkapocs Görbítő Vállalat) idejében szállítja nekünk az árut. Evégből az a legfontosabb feladatunk — hangsúlyozta —, hogy baráti munkástalálkozókon beszélgessünk el * erről a testvérvállalat dolgozóival. Azért ez 'a legfontosabb, mert különben nem érhetjük el legfontosabb célunkat. Alig észrevehetően megrándul az arca. — Igazga Tóbiásunk arról is szólt — főleg hozzánk* osztályvezetőkhöz intézve szavait —, hogy a feladatokat természetesen a dolgozók hajtják végre. Tehát elsőrangú tennivalónk, hogy kellő agi- tációt fejtsünk ki köztük, felvilágosító munkával érjük el, hogy lehetőleg határidő előtt adhassuk át a kiszerelt csomagokat... Tehát ez is legfontosabb feladat. Mély sóhaj szakad fel melléből. — Soroljam még? Legfontosabb feladat az alapos műszaki ellenőrzés, a selejtcsök• kentés, a dolgozók szociális ellátásának javítása, a rend, a tisztaság biztosítása. És akkor — kezébe temeti arcát — első hozzászólóként feláll Ügyeske Döme, és bejelenti, hogy itt a tavasz, és nekünk most az a legfontosabb feladatunk, hogy csinosítsuk, parkosítsuk, facsemetékkel ültessük el üzemünk környékét ... — Legfontosabb . . . Melyik a legfontosabb? — ejti ki a szót remegő szájjal. — Te mit gondolsz? Tétován álltam a másik lábamra, mit is mondhatnék? — Nehéz erre felelni — nyögtem ki végre, s hogy eltereljem figyelmét, gyorsan megkérdeztem: — Bs most hová igyekszel? Bánatosan legyint. — összetörtén, a kétség feneketlen mélységébe zuhanva mentem haza. Feleségem meglátott, összecsapta kezét, és rám ripakodott: »Hogy nézel ki! Hetek óta rágom a füled, azonnal fogod a kabátod, és rögtön mész az örvöshöz. Ne hivatkozz nekem semmire, nincs kibúvó!« Hiába emeltem tiltakozásra a számat, feleségem kimondta a megmásíthatatlan szózatot: »Benő, ne feleselj, most az a legfontosabb, hogy helyrejöjjön az egészséged !•« Köszönés nélkül, remegő térddel ellépett mellőlem. Még hallottam, ahogy halkan mormolja: »Legfontosabb, legfontosabb, legfontosabb . . . V. M.
