Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-23 / 94. szám

Csütörtök, 1964. április 23. 5 SOMOGYI NÉPLAP SHAKESPEARE A Z EGÉSZ HALADÓ VILÁG méltó ünnepségekkel tiszteli meg annak a nagy alkotónak emlékét, aki éppen négyszáz esztendeje született Közép-Angliában, az Avon-folyó melletti Stratfordban. És aki — a művében megőrzött hatalmas gondolatok segítségével — ma már az egész emberiség fiának számít. William Shakespeare-vől van szó, az »avoni hattyú«-róX, aki húszéves korában el­hagyta apjának, a kesztyűkészítőnek házát, hogy London­ba menjen, és ott színész legyen. Alig húsz év alatt írta 37 színpadi művét — komor drámákat és taVaszian derűs vígjátékokat — s a csodálatos szonettek koszorúját. Köz­ben azonban játszott és rendezett is, és igazgatta a »Vi- lág«-ról (The Globe) elnevezett londoni színházat. Aztán — mint utolsó színművének, a Viharnak Prospero nevű hő­se — ő is »eltörte varázspálcáját«, és hazament Stratford- ba gazdálkodni. Van valami szép jelkép abban, hogy a színházat, amelynek számára Shakespeare legfontosabb tragédiáit és komédiáit írta, »Vtlág«-nak nevezték. Hiszen Shakespeare- nek az volt a művészi programja, hogy »egy egész világot állít helyre« hősöktől és bolondoktól, győzelmes hadvezé­rektől és kisemmizett aggastyánoktól, gőgös főnemesektől és derűs, egyszerű kézművesektől, »kőhideg szívű« gyilko­soktól és »égbolt lelkű« szerelmesektől nyüzsgő színművei­ben. Világrészeket kalandozott be képzelete, megjelenítette a komor angol történelmet Földnélküli János királytól az első Tudor-uralkodóig, VII. Henrikig. Száraz krónikák és bőbeszédű legendák ihlették írásra, csak éppen a maga koráról nem írt. »A múltról szólt — a jövőnek« — fo­galmazta meg velősen az immár hatalmas könyvtárt ki­tevő Shakespeare-irodalom egyik tudósa, Joseph Gregor. Ez így is van, de bárhonnan merítette is műve tárgyát a.z író — a múltból avagy külföldről — a Shakespeare-drá- mák alakjaiban és helyzeteiben világosan felismerhető az az Anglia, ahol Shakespeare élt, és az az időszak, amikor műveit alkotta. Hamlet és Lear, Othello és Julius Caesar, III. Kichárd és a kövér Falstaff lovag alakjaiban az »Er- zsébet-kor« jellegzetes figurái keltek örök életre. C HAKESPEARE HATALMAS, mondanivalójában és ^ művészi gazdagságában ma is időszerű életművé­nek megalkotásához olyan kivételes lángelmére volt szük­ség, mint amilyen a stratfordi kesztyűkészítő fia volt. Ám ennek a zseninek szüksége volt egy olyan társadalmi ta­lajra is, amelyen állva megláthatta a legvégletesebb szen­vedélyeket, a legizgalmasabb ellentmondásokat. Ilyen »ta- laj«-t jelentett Tudor Erzsébet uralkodásának kora. Az an­gol feudalizmus már kifáradt a York- és Lancaster-ural- kodóházak hosszú harcaiban. A középkor — amelynek Angliában utolsó fellobbanása »Véres« Mária uralkodása a múlté volt. Erzsébet alatt előtérbe kerül a polgárság és az úgynevezett újnemesség. Hatalmas vállalkozások kezdőd­nek, pezseg az élet. De a parasztok nyomora az égre kiált, és Londonban nemcsak »életértő, víg fickók« — ötletes iparosok, meggazdagodott kalmárok, világhódításra vágyó kalózok — gyülekeznek, hanem a falujukból elmenekült, csonttá fogyott, ronccsá lett parasztok is. S e furcsa, szí­nes, kavargó sokaság fölé emelkedik a »Világ«-ról elneve- vezett színház színpada, amelyen Shakespeare és színészei tükröt tártak — ha más korok jelmezeibe öltöztették is azt — a maguk kora elé. A középkor és az újkor határán áll­va — a régi előjogok elavulását természetesnek tartva, ám az új hatalomtól, a Pénztől megriadva — Shakespeare úgy belelátott az emberek szívébe, mint senki addig az írók közül. Az, amit látott — a vállalkozókedv közhasznú gyü­mölcsei és a haszon álnokságra, hűtlenségre csábító ereje — állandó hullámzásban tartotta kedélyét Ne feledjük: egymás után írta a talán legvéresebb drámát, a III. Ri- chárdot és a tündéri Tévedések víg játékát. C HAKESPEARE-T, akinek igen mély gyökerei van- nak Magyafországon is, évszázadokon át mellőz­ték, lebecsülték. A kapitalizmus első, nagy fellendülését követő időkben »vad«-nak, »durvá«-nak tartották az em­beri szenvedélyek mélységeit és »az erkölcsök fonákjá«-t felmutató, megrázóan őszinte és emberi művészetét. Ple- hanov jegyzi meg, hogy »az arisztokratává merevedett pol­gárság nemtelennek vélte és érezte« Shakespeare-t. A XVIII. század végén a Nagy Francia Forradalomnak, majd 1848-nak, a »népek tavaszá«-nak kellett eljönnie, hogy az értelmiség Európa-szerte újra fölfedezze »a teremtés fe- lé«-t. De csak a XX. században, a proletárforradalmak ko­rában terjedt ki Shakespeare megértő tisztelete öt világ­részre és a tömegekre. A szocialista realista dráma és szín­ház nagyon sokat tanult, és kíván még tanulni ettől a pá­ratlan tehetségtől, aki egyik kirúlydrámájának, az V. Hen­riknek prológusában azt írta, hogy »nagy hősöket kis hely­re zárva«, csak hősei »csonka pályáját« nyújthatta »telt fényük helyett«. Ebben azonban tévedett. A történelem változásai, a tudományok fölfedezései s a gondolkodás gaz­dagodása ugyan sok mindent másképpen láttat velünk, mint ahogy Shakespeare látta „ történelmi eseményeket és a művészet lehetőségeit, de mert mindent, amit látott és gondolt, példátlan szemléletességgel tudott megjeleníteni, nyugodtan mondhatjuk, hogy hőseit a fejlődés mind ma­gasabb csúcsait meghódító modem ember is a magáénak érzi. A Shakespeare-alakok »csonka pályája« telt fényben ragyok az emlékezet égboltján. . A. CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Este 7 órakor: A fehér ló. Bérletszünet. VÖRÖS CSILLLAG FIMSZ1NHAZ Az arénában. Izgalmas mexikói film. Az előadások kezdete 5 és 7 órakor. (Április 26-ig.) SZABAD IFJÜSAG FILMSZÍNHÁZ Férjek. Magyarul beszélő jugoszláv filmvígjáték. Kor­határ nélkül. Az előadások kezdete 4, 6 és 8 órakor. (Április 26-ig.) Közlekedési balesetek Szabálytalanul haladt a Lengyel­tóti—Buzsák közötti úton Csetei István lengyeltóti lakos, és a vele azonos irányban külekedő autóbusz halálra gázolta. Nagyatádon át akart szaladni a Czupor Imre vezette motorkerék­pár előtt Béres István bélavári la­kos. A motor elgázolta. Béres nyolc napon belül gyógyuló sérü­léseket szenvedett. Ittasan vezette robogóját Árvái József inkei kőműves, és Vése kül­területén nekihajtott az út mel­lett szabályosan álló, kivilágított tartálygépkocsinak. Árvái nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Szabálysértési eljárás indul ellene. Az út mellett álló Orkán szárté­pő géptől megvadultak a lovak, s árokba fordították a szenyéri ter­melőszövetkezet fogatát. Kőműves József hajtő súlyos, nem életve­szélyes sérüléseket szenvedett. Koponyos Sándor, a ráksi tJj Élet Tsz vizsgázatlan munkagépé­vel szabálytalanul kanyarodott a Magyaratád—Ráksi közötti úton, s összeütközött a 13. sz. AKÖV előz­ni szándékozó tehergépkocsijával. Személyi sérülés nem történt. Ko­ponyos ellen szabálysértési eljárás indul. Dicsérő oklevéllel jutalmazták meg a kórház KISZ-szervezetét Ünnepi KISZ-taggyűlésre jöttek össze kedden délután a megyei kórház fiataljai. Ez alkalomból adták át 169 fia­talnak az Ifjúság a szocializ- musért-mozgalom követelmé­nyeinek teljesítéséért járó jel­vényt. Dr. Bérczy Antal titkár többek között elmondotta, hogy a kórházi alapszerveze­tek szép eredményeket értek el a beiskolázások megszerve­zésében; a KISZ-tagok leg­jobbjai bekerültek a középis­kolákba, s ott megállták a helyüket. A jelvények kiosztása után a városi KISZ-bizottság mun­katársa átadta a KISZ köz­ponti bizottságának dicsérő oklevelét n szervezet titkárá­nak. Gárdonyvári Gézáné szervező titkár aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott jó mun­kája elismeréséül! CSEMETEÜLTETÉS Az Észak-somogyi Erdőgazdaság csömendi csemetekertjében ültetik az égercsemetéket. Rendelkezés az áprilisi bérfizetésekről W Éjjel-nappal szántanak A május elsejével kapcsolatos munkaszüneti napok miatt a pénzügyminiszter a Szakszerveze­tek Országos Tanácsával egyetér­tésben szabályozta az áprilisi bér- íizetéseket. A rendelkezés szerint M: a&eiprilis 30-án, a május 1-én, 2-án és 3-án esedékes béreket április 29-én fizetik, a többi bérfizetési nap változatlan, azokat előrehozni vagy a bérre előleget folyósítani nem szabad. (MTI) Lehunyta szemét a nap. A határnyi táblán kigyúlnak a két SZ—-100-as traktor lámpái. Messze hangzik a gépdübör­gés. Az első lánctalpas fülkéjé­ben Siklódi Bálint, a mögötte haladóéban Pintér László az úr. Begyakorolt, megszokott láb- és kézmozdulatok. A ko­losszusok engedelmeskednek. Körre kör. Az eke huszonöt centi mélyen jár a földben. Burgonya alá készítik a talajt. A Lábodi Állami Gazdaság nagybaráti kerülőiének pete- nyei, szarkástói részén 451 hold földet ültetnek be bur­gonyával. A két SZ—100-asra vár a talaj előkészítése. Két műszakban, éjjel és nappal, szinte szünet nélkül szántanak a gépek. A kerület vezetői dicsérik a traktorosok munkáját. Tőlük tudjuk meg, hogy a Pintér— Kuzma Imre pár országos első volt a múlt évben. 4800 nor­málhold volt a tervük, s 3400-at teljesítettek. Siklódi Bálint és Nikolauz János csak 800 normálholddal maradt el mögöttük. Egy-egy SZ—100-asnak tíz óra alatt 12 normálholdnyi munkát kell elvégeznie. A két­szeresét teljesítik ennek. Az elit és a szuper elit vetőmag igazán jól megmunkált földbe kerül. A traktorosok óramű pontossággal váltják egymást. Csak a karbantartásra fordí­tott idő »veszik« el. Helyeseb­ben ez a két-két óra sem esik ki, hiszen az alapos és a min­denre kiterjedő karbantartás­nak köszönhető, hogy mennek a gépek, nincs műszaki hiba. A lánctalpasok fényein kí­vül más fények is beletépnek az éjszaka szövetébe: két Ze- tor és egy tehergépkocsi lám­pái villannak fel szabályos időközökben a dülőutakon. A vetőburgonyát hordják a föl­dekre. ök is két műszakosak. Egy-egy éjszaka harminc hold­ba elegendőt szállítanak ki. A friss szántást ládaoszlopok ha­tárolják. Időnként feltűnik a kerület éjszakai ügyeletese. Ottjár- tunkkor Deák István agronó- mus volt a beosztott. Reggel arról adhatott számot a kerü­let vezetőjének, hogy az éj­szaka hasznosan múlt el: a lánctalpasok fáradhatatlanul rótták a köröket, a szállításra kijelölt gépek pedig pontosan jöttek, mentek. Hajnali fél ötkor kihunynak az SZ—100-asok lámpái. Pin­tér László kinyitja a homlok­fal ablakát is. Friss levegő árad a fülkébe. A szürkületből kiválik egy-egy facsoport, gaz­dasági épület. Egypár forduló még — hosszú a föld —, s ke­leten kinyitja szemét a nap. Friss fény hull a frissen szán­tott barázdákra. G. S. Siófok és Iregszemcse között korszerűsítik az utat. A tervek sze­rint a fő burkolatot még ebben az évben elkészítik. Bálint nem bólint — Bálint bólint — mondták az emberek gyakorta a falu­ban. A két hasonló csengésű szó azt jelentette, hogy Tódor Bálint, a községi tanács és a tsz-vezetöség tagja általában bólogatni szokott az üléseken, ha éppen nem nyomja el az álom. Reggelente mindig ő fo­gott be elsőnek, az ö lovai után indult el a fogatok sora a szövetkezet istállójától. Nos, aki korán munkába áll, az többet is végez egész nap, s estére kelve már nagyon kí­vánja az ágyat. így Tódor Bá­lint, miután kifogta lovait, fá­radtan indult haza mindennap. Mégsem méltatlankodott, mi­dőn hazafelé menet eszébe ju­tott, hogy gyűlésre hívták, pe­dig ott talán éjfélig is el kell majd üldögélnie. Nem szidott senkit és semmit, hanem ele­get tett a hívásnak. Elvégre azért választottak be a tanács­ba meg a tsz-vezetőségbe, hogy ott legyek, ha kell — gondolta mindannyiszor, s nem is szalasztott el egyetlen ösz- szejövetelt sem. Leült a szék­re. álmosan pislogott, nagyokat ásított, és akkurátusán bóloga­tott, bármiről esett is szó. Történt egyszer, hogy úgy déltájt együtt etették a lova­kat a kocsisok a dülöúton. Bá­lint bácsi indítványozta még reggel az istállóban, hogy a borona mellé dobják a kocsi­derékba az állatok széna- és cbrakporcióját, meg tenyerek röl egy vízzel telt hordót vöd­rökkel. — Nem érdemes hazamenni délben. Vnr a\ lovakat amiatt fárasztani, meg aztán így töb­bet dolgozhatnak is — mond­ta. A kocsisok hajlottak a szó­ra. és mindegyikük úgy ké­szült fel, hogy a mezőn eteti és itatja lovait. A fogatosok a kocsik árnyé­kába telepedtek le, ott fala­toztak. — Már megint elszakadt a borona lánca — dünnyögte az egyik, s bicskájával a tábla szélén fekvő borona felé bö­kött. — Az enyémből meg tíz fog is hiányzik — kontrázott a másik —, megcsinálhatták vol­na a kovácsműhelyben, de ki törődik ilyesmivel? Amikor papírt kértem az elnöktől, hogy fogat csináltassak a bo­ronámba, azt mondta: most nem ér rá a kovács, majd ké­sőbb ... — Ezek már öreg szerszá­mok — szólt át egy fogatos az egyik kocsi mögül —, mindig csak az újakkal törődnek, mintha a régi a kutyának se kellene. Minden kocsis mondott va­lamit. Tódor Bálint is. Igaz, hogy nem az elején, de azért ö is hallatta a hangját, mégpedig a következőképpen: — Valóban, elkelne a na­gyobb gondoskodás. Bizony az cn lószerszámomon is már fél éve lett volna munkája a szíj­gyártónak, de én csináltam meg helyette. Hanem tudjá­tok-e, hogy mennyi az ezeknél sokkal nagyobb probléma a tsz-ben? Mert sok minden tényleg előbbre való ám, mint ezek a szerszámok ... És ezek­ről, a sürgősebb dolgokról be­szélünk mi a vezetőségi ülése­ken, úgy bizony. A kocsisok hallgattak. Egyi­kük, a legfiatalabb, csöndesen megjegyezte: — Ez már baj. — Mi ebben a baj? — kapta föl fejét a vezetőségi tag. — Az, Bálint bátyám, hogy maguk mindig csak a nagy dolgokról beszélnek, s a kicsi­nyeket, mint amilyen a mi gondunk is, észre se veszik Nézze meg, ez a borona ma­holnap szétmegy, a töltőekék­nek meg már a csonkja túrja a földet... — Ügy van, neked kellene szólnod ebben az ügyben a ve­zetőségben, Bálint. Azért vá­lasztottunk meg, hogy bele­szólj a dolgokba te is — tol­dotta meg az egyik idős foga­tos. — Magának is megérné — hallatszott a szomszédos kocsi mellől. — Legalább a szíjgyár­tó csinálná meg a lószerszá­mot. Tódor Bálint nem szólt sem­mit. Arra gondolt, hogy ezen az estén éppen ülés lesz, s csakugyan elmondhatná mind­azt, amit itt hallott. Igaz is, miért nem törődnek többet a kisüzemi szerszámokkal, kelle­nek még azok, nem szabad félredobni őket! És ott van a lószerszám is ... De mit szól­unk majd a vezetők? Talán mégis okosabb lenne hallgat­ni... — Amit mondtatok, igaz, és szóvá is teszem még ma — mondta, összeszedte maradék elemózsiáját, belerakta a ta­risznyájába, Visszavezette lo­vait a borona elé, felerősítette az istrángokat, s indulni ké­szült. A többiek is felkászálódtak és befogtak. Mire menetké­szen álltak a tábla végén, Bá­lint bácsi kezében már pat­tant is az ostor. Ám ekkor tör­tént valami. A ló az ostorcsa­pástól megugrott, a szerszám megfeszült rajta, és a hasié­nak nevezett hosszú szíj elsza­kadt. — Pedig ostorszíjjal varrtam össze a minap — méltatlanko­dott a fogatos, és ezúttal el­hagyta higgadtsága. Dúlt-fúlt mérgében, s remegő ujjakkal bütykölte össze az elszakadt szerszámot társai szeme láttá­ra, Aznap este Tódor Bálint nem szunyókált, nem bólintott, hanem beszélt a vezetőségi ülésen. S azután a kocsisok megköszönték neki, hogy új vasat kaptak a töltőekéjükre, hogy a kovács megcsinálta a boronákat, a szíjgyártó pedig a hámot. Azóta Bálint bácsi ke­vesebbet bólogat, s többet hal­latja szavát a tanácsüléseken és a tsz-vezetöség összejövete­le Hcrnesz Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom