Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
BARACKNYÍL AS AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A -MEGYEI TANACS L/VPJ A TÖREDÉKEK A MÚLTBÓL — Ez a puska egy Csucsi nevű betyáré volt. Mielőtt a betyárt Böhönyén felakasztották, a puskát legjobb barátjának adta emlékbe ... — A kulacs? — Boszniából hozta az első világháborúban egy katona. Ezt a zománcozott preussischei cserépkorsót Bodrogról kaptuk, egy 1600-ban épült vályogház falába építették be tele borral, gabonával. Minden tárgynak — értékén és érdekességén kívül — külön története van. A faragott pásztor- botok és szipkák Kontli József büssüi juhász hagyatékából kerültek ide; őrzi a szekrény a szöllősgyöröki Jankóvich-bir- tok gazdatisztjének följegyzéseit három év minden munkanapjáról — 1884-, 1885-, 1886-ból —; a szarkavári Somssich gróf levelezéseit; vannak régi könyvek, pénzek, muzeális értékű használati tárgyak, magyar, délszláv és sváb népi hímzések, falusi imamécses, hímestojás-gyűjtemény... Kollégiumi múzeum ? Alig több mint egy éve, 1963. február elsején alakult meg a honismereti szakkör a kaposvári Latinka Sándor Fiúkollégiumban Nagy Károly és Marek János magyar-történelem szakos nevelő tanárok vezetésével. — Eredetileg az volt az egyedüli célunk, hogy elkészítjük a kollégium krónikáját — mondja Nagy Károly. — Aztán az egyik fiú hozott egy néprajzi tárgyat, a másik régi könyvet, okiratot. Így kezdtünk gyűjteni is. A szakkör tagjaiból öt brigád alakult: a gyűjtő, aa adat- feldolgozó, a krónikaíró, a múzeumlátogatások szervezését intéző és a megyei feladatok elvégzésében segítő brigád. A szaktanárok irányításával tudományos alapossággal és pontossággal gyűjtenek össze minden adatot a birtokukba került tárgyakról. Nemcsak saját tudásukat gyarapítják ezzel, s nem is csak az iskolai szemléltető oktatást mozdítják elő, hanem gazdagítják a Rippl-Ró- nai Múzeum és a levéltár gyűjteményét is. — A szakkör tagjai minden néprajzi vagy régészeti vonatkozású tárgyat elhoznak, de nagy részüket az adatfeldolgozás után átadjuk a múzeumnak. Helytelen lenne néhány — átfogó képet amúgy sem adó — tárgyból kollégiumi múzeumot berendezni — mondja Marek János. A szakkör a gyűjtésen és az adatfeldolgozáson kívül a már említett kollégiumi krónika írásával olyan feladatra vállalkozott, mely úgyszólván egyedülálló kezdeményezés az országban. Történelem a máról Nagy Károly egy vaskos iratköteget mutat: — 1965-re elkészül a kollégium teljes — húszéves — története. Egyelőre a napi események megörökítésén kívül a múltat is kutatjuk, hogy teljes legyen az anyag. A kollégium 1959. március 21-én — a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján — vette föl Latinka Sándor nevét. A névadó ünnepségről készült fényképek, föl jegyzések, cikkek szépen elrendezetten a gyűjteménybe kerültek a kollégium életét, a tanulást, a szórakozást, a társadalmi munkákat szemléltető anyagok mellé. 1960-ban a volt Korona Szálló épületéből költözött jelenlegi helyére a kollégium, minden fénykép, faliújságcikk becses most, amely még a régi épületben íészült. Néhány oldal annak a kollégiumi gyűlésnek leírását tartalmazza, ahol elhatározták a honismereti szakkör megalakítását; egy fejezetben az április 4-i irodalmi pályázatra beérkezett legjobb verseket és novellákat gyűjtötték össze; följegyzéseket készítettek a tanulmányi kirándulások élményeiről. Érdekes része lesz a krónikának, melyben Somogy híres íróiról, tudósairól, művészeiről és politikusairól írnak tanulmányt. A szakkör levelet küldött azoknak, akik 1946-tól a kollégium növendékei voltak, s megkérte őket, írják le, hol élnek, mivel foglalkoznak, hogyan alakult életük, amióta elkerültek a kollégiumból. Eddig mintegy kétszáz válasz érkezett. Csak egy adat belőlük: a kétszáz »öregdiák« közül ötvenkilencen egyetemet végeztek. Találóan mondta az egyik szakköri tag: — A krónika történelem a tegnapról és a máról... monográfia Pályázatot írt ki a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya a honismereti szakkörök részére. A kollégium szakköre az egyik legkisebb somogyi községnek, a történelemben és a néprajzban is igen érdekes zselicségi Kaposgyarmatnak monográfiáját készítette el a pályázatra. — Kaposgyarmatnak mindössze harminchét háza van, földterülete alig kétezer hold mégis úgy voltunk ezzel a munkával, hogy alig győztük a sok összegyűjtött anyagot feldolgozni — mondja Nagy Károly. — Elkészült a teljes monográfia? — Talán nincs is teljes monográfia ... Olyan gazdag ennek a kis településnek a történelme, néprajza, nyelvjárása, annyira érdekesek a földrajzi viszonyai, hogy tökéletesen teljes, mindenre kiterjedő monográfia elkészítése valósággal lehetetlen. írtunk a község történetéről, a külterületről, a belső településről, a népszokásokról és a nyelvjárásról, ösz- szegyűjtötlük a kaposgyarma- ti táncokat, ezekhez szeretnénk majd Csikvár József segítségével koreográfiát készíteni. * * * A huszonhét tagú szakkör hasznos, követendő munkát végez. Szeretik és lelkes rajongással ápolják a kollégium diákjai a múlt hagyományait Hol van már az az idő, amikor azt mondták a honismereti szakkör gondolatát felvető Nagy Károlyra: — Na, jött egy bogaras tanár ... Vincze Jenő A klubéletről és az ismeretterjesztésről tanácskozott a TIT művészeti szakosztálya A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Somogy megyei szervezetének művészeti szakosztálya a napokban tartotta meg ülését. Szigetvári György, a szakosztály elnöke számolt be a művészeti ismeretterjesztésben végzett munkáról. Az előadó elmondotta, hogy a művészeti szakosztály 1963- tól működik önállóan. Munkájukban kettős célt határoztak meg. Az egyik: ismertetni a művészet, az alkotások hatását a társadalomra — a mai ember szemléletében jelentkező korszerű művészeti kérdések helyes értékelésével —, s hatékony esztétikai neveléssel fölkelteni a hallgatóság igényét a környezet megváltoztatására. A másik feladat a művészettel foglalkozók egy körbe tömörítése volt, és az is, hogy klubélettel egységes művészetszemléletet alakítsanak ki. Egyik feladatot sem sikerült teljesen megvalósítani. Különösen az utóbbival maradt adós a szakosztály: nincs egységes álláspont a korszerű művészetek megfogalmazásában. Ezt elsősorban a vitafórum hiánya okozza. Az előadó a továbbiakban az egyes művészeti ágakban végzett ismeretterjesztő munkát ismertette. Elmondotta, hogy a filmbaráti körök a legnépszerűbbek. Kár, hogy a közönség nagy része csupán szórakozás céljából látogatja ezeket az előadásokat, s nem azért, hogy filmtörténeti, esztétikai és kritikai műveltségét gyarapítsa. Sajnos, a filmeket kísérő előadások is egyre kevésbé foglalkoznak a film társadalmi bírálatával, esztétikai értékeivel. A további feladatokat a művészkör klubéletének megteremtésében, a lakás- és kör- nyezetesztétíkai előadások gyarapításában határozták meg a többi között. A hozzászólók közül Szabados János festőművész a TIT művészeti szakosztályának támogatását kérte a megyében működő képzőművészeti szakkörök számára. Gáti György, a Csiky Gergely Színház igazgatója bejelentette, hogy a jövőben a Latinka Művelődési Házban két kísérleti darabot mutatnak be valószínűleg az új magyar drámatermésből. Többen hangsúlyozták, hogy a TIT megalakuló klubjában olyan művészeti klubéletet, vitafórumot kell teremteni, amelyben a viták az egységes művészetszemlélet kialakítását szolgálhatják. Költözik a Megyei Könyvtár A hír méltán kelthet örömet sokunkban, hiszen már-már azt hittük, hogy épülő új megyei könyvtárunkat még jó ideig csak kívülről szemlélhetjük. A határidőt messze elkerülve, illetve magunk mögött hagyva most végre már nemcsak tervek beszélnek az átköltözésről, a Megyei Könyvtár régóta várt honfoglalásáról. Április 15-én — bár a műszaki átadás alkalmával sok kijavítani való hiba került a jegyzékre — új helyére költözött a könyvtár könyv- kötészete. Teljes gőzzel folyik a hatalmas épület helyiségeinek takarítása. Nem könnyű dolog ez, mivel találni itt még kőműveseket is többek között, kisebb javításokat végeznek. Amikor már viszonylag elrendeződik minden, akkor kezdődik az igazi, nagy átköltözés, mert megindulnak« a raktárak. Először a letéti, majd a folyóirat-, végül a központi raktár. Nem kevés időt vesz majd igénybe, hogy a sok ezer kötetnyi könyv helyére találjon az új könyvtárban. A feldolgozócsoport egy időben költözik át a régi könyvtárból az újba a raktárakkal, hogy zavartalan legyen ez a munka. A honfoglalás körülbelül négy-öt hetet vesz igénybe. Legutoljára az irodák és az olvasószolgálat hagyja el a Megyei Könyvtár régi épületét. Valószínűleg szükség lesz arra, hogy két-három hétig szüneteljen az olvasószolgálat. Mikor fejeződik be a költözködés, és mikor áll ismét olvasóinak rendelkezésére a Megyei Könyvtár már új helyén? Ez még a jövő titka. Üzembe állításához feltétlenül szükséges, hogy megépüljön az út, hiszen e pillanatban mezei dű- lőútra emlékeztet a bejárati út. A városi tanács olyan ígéretet tett, hogy négy hét alatt elkészül a könyvtárhoz vezető út. Ha az ígéret valami okból nem tartható meg, sokkal később kerül sor az ünnepélyes birtokbavételre, amikor már nemcsak könyvtárosaink, hanem a város olvasóközönsége is beléphet új közművelődési intézményünkbe. Reméljük, hogy az út valóban elkészül, és építésének elhúzódása nem parancsol a kelleténél hosszabb szünetet a város olvasómozgalmának. L. I. Villanyt avattak Törekiben Egymillió forint költséggel villamosították a Balaionkiliti községhez tartozó Törekit. A tegnap délutáni ünnepélyes átadás alkalmából Virovecz József, a járási tanács vb-elnöke mondott rövid beszédet. A falurész lakói ezután vendégül látták az építőket. Baíaioni ..rníísorbörze 44 PP Műsorszolgáltató szerveink minden tavasz- szal tanácskoznak a Balaton-parti üdülőhelyek műsorellátásáról. Az eredeti cél az volt, hogy megpróbálják összehangolni terveiket. A kísérlet azonban éveken át kísérlet maradt, s erre a sorsra jutott az idén is. Szabadtéri színpadok hiányában eleve csak néhány nagyobb hely (Siófok, Lelle, Földvár és — ha addig elkészül a kerítés — Boglár) jöhet számításba a déli parton. Ismerve a feladat jelentőségét és nagyságát, az lenne a logikus és célszerű, hogy a műsort adó szervek képviselőinek mindegyike elmondaná egy ilyen tanácskozáson, mit, milyen műsort tud nyújtani, hány alkalommal, s — figyelembe véve a várható külföldi és belföldi közönség arányát is — megegyeznének az időpontokban. Legutóbb Siófokon egyeztették műsoraikat az Országos Rendező Iroda, az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság, a Csiky Gergely Színház, több más kisebb műsoradó szerv és a Balaton-parti művelődési házak vezetői. Az értekezlet irányítói — Veszprém és Somogy megye művelődésügyi vezetői — hangsúlyozták, hogy mennyire fontos lenne — az előző évek rossz tapasztalatai után — most végre a műsorok arányos, a közönség érdekeit szolgáló elosztására törekedniük. Ugyanezt kérte a Balatoni Intéző Bizottság képviselője is. A jelenlevők meghallgatták őket, és — mintha csak összebeszéltek volna — sürgősen figyelmen kívül hagyták azt a fontos művelődéspolitikai feladatot, amelyért tulajdonképpen összejöttek. Helyesebben: amelyet meg kellett volna oldaniuk. Megkezdődött a műsorok adásvétele, azaz »lekötése«. S hogyan, milyen légkörben? Egyik-másik műsoradó körömszakadtáig ragaszkodott bizonyos időpontokhoz, s hajtogatta, hogy csakis azon a napon hajlandó előadást tartani, mivel a következő héten (hetekben) máshová kötelezte el magát. (Sajnos anélkül és azelőtt, hogy a Balaton-parti műsorok időpontját egyeztették volna egymással, holott ez lenne a legfontosabb!) Gúnyos, bántó megjegyzések és pénzügyi szakkifejezések röpködtek a meglehetősen elfajult vitában. Az egyik műsoradó szerv képviselői — sikertelen törekvéseik miatt — többször ingerülten összecsomagoltak, és — Ott maradtak... A legnagyobb hangzavarban időnként békítgetve közbeszólt egy gazdasági szakember: — De uraim, a kultúrpolitika!... A kultúrpolitika! ... Érve nem hatott meggyőzően, senki sem vette komolyan. A következő pillanatban már ő is elszántan bizonygatta, hogy tönkremegy, ha három nappal a kijelölt előadás előtt »ráterveznek« valamilyen műsort. Bevételi terv, kasszasiker, rezsiköltség... A vitázók sokszor hivatkoztak ezekre a fogalmakra. Megértjük, hogy mindez fontos, hogy mindenki óvakodik a ráfizetéstől, s ha csak lehet, nyerni szeretne az előadásokon. De hogy kizárólag ezen alapuljon a Balaton-part nyári műsorellátása, hogy erről a műsorellátás rutinos, de gazdasági szervezői folytassanak egyoldalú és meddő vitát egymással a siófoki »műsorbörzén« — ezzel nem tudunk egyetérteni. Ez tarthatatlan. Ugyanis arról, hogy kinek az érdekében és milyen műsort tervezzenek a Balaton-part üdülőhelyein, érdemben nem esett szó. Ez, úgy látszik, hosszú évek után is mindig egészen mellékes szempont országos műsorellátó szerveink előtt. A balatoni műsorellátás (az üdülővendégek százezreiről van szó!) kiemelt, országos feladat kellene legyen. Sajnos, a megyei tanácsi irányítás erőtlennek bizonyult arra, hogy országos műsorellétó szerveket a művelődéspolitikai feladatok iránt jobb belátásra bírjon Ezért helyes lenne, ha ezt a kérdést több figyelemben részesítené a Művelődésügyi Minisztérium illetékes főosztálya. Wallinger Endre SO&OJK Két piaci pillanatkép Kendő-, falvédő- és egyéb giccsvásár a piacon. Egy ősz, töpörödött anyóka reszkető kézzel válogat a sötét színű fejrevalók között. Az eladó tele szájjal dicséri portékáit. — Meg tetszik látni, ez még harminc év múlva is kendő!... * * * Odább a »konkurens« cég sátrának oldalán egy ízléstelen falvédő mázolmányt lenget a szél. Rajta figurális a »kompozíció«: egy szende leányzó égre nyíló szemmel fohászkodik — egy kétsoros versikében —, mennyire hálás az ő jó istenének, mert nem hagyta el, amikor bajban volt... Körülötte kis angyalkák — nyolcan-tízen — kukucskálnak a rózsás felhőpacnik mögül... — rb — * * * Érdeklődik a gyermek Születésnap — virág, ajándék ... Kapcsolódó fogalmak ezek, már az óvodás korúaknái. íme a bizonyíték. Anyucit ünnepli a család, felköszönti őt mindkét óvodás csemetéje, előbb öcsi, aztán Klári. A kislány meg is toldja a szöveget. — ... alkalmából sok szépet és jót kívánok ... (sok puszi)... És mit veszel nekünk — születésnapodra?... — wi — Vonó!... Kirándulók lepik el ma a partot horgászbottal a kezükben. Ki kell használni a lehetőséget, holnaptól már tilos .. . Megkezdődik és jó két hónapig is eltart a tilalom. Erről tudósított bennünket az »Esti Krónikás« a napokban, amikor felhívta a víkendezőket és a majdani üdülők, táborozok figyelmét, hogy »hétfőtől érvénybe lép az általános fogási tilalom a Balaton-par- ion«... — re — Modern lakás összkomforttal Egy fiatal házaspár vendégeket hív új, korszerű lakásukba. Egyszerre csak az egyik vendég felkiált: — Már egeretek is van? — Hallom a rágcsálását... — Egerünk nincs — mondja a menyecske —, de a szomszéd lakásban pirítás kenyeret eszik valaki. * * * Dr. Heinrich Bittefisch- nek vissza kellett adnia Nyugat-Németországban magas német kitüntetését. No, nem azért, mert náci volt. Azért, mert kiderült róla ... * * * Gyerekes kérdés — Mondd, anyuka, a menyasszonyok miért fehér ruhában mennek férjhez? — Mert az esküvő napja életük legboldogabb napja. — No és a vőlegények miért öltenek mindig fekete ruhát? Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Sizottsága h5 a Somogy megyei Tanáé» lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség; Kaposvár. Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem órzünu meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesltőknél. Előfizetési dij egy nőnapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.
