Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
Vasárnap, 1964. április 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Ünnepélyes pártoktatási tanévzáró a Vendéglátó Vállalatnál A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat pártszervezete ünnepséget rendezett pénteken este a pártoktatási év befejezése alkalmából. A vállalatnál huszonhármán jártak az időszerű kérdések tanfolyamára, s a közelmúltban megtartották az utolsó foglalkozást. Az oktatás tanulságait Miklós Ferenc párttitkár ösz- szegezte. Elmondotta, hogy a kommunista és a párton kívüli hallgatók eredményesen tanultak, megvitatták a felmerülő kérdéseket, gazdagabbak lettek marxista ismeretekben. Egyúttal bejelentette, hogy a pártszervezet az ősszel ismét szervez pártoktatást, s kérte a hallgatókat, hogy már most döntsék el: milyen tanfolyamra szeretnének járni a jövő évben. Miklós elvtárs köszönetét mondott a tanfolyam részvevőinek az eredményes munkáért, majd Farkasfalvi Jánosnak, a tanfolyam propagandistájának és a legjobb eredményt felmutató hallgatóknak átadta a pártszervezet ajándékát: egy-egy könyvet A tanfolyam részvevőinek nevében Gádor László mondott köszönetét a pártszervezetnek és jó munkájáért a propagandistának. 12 tantermes gimnázium épül Marcaliban hat és fél millió forint költséggel. A tervek szerint ez év novemberében adják át az épületet rendeltetésének. Cfclatal&k, míg, itt aaggunk! Csönd feszül a teremben; az asztaloknál hajlott korú, nyugalmazott pedagógusok, szemben fehér blúzos képzősök. Bárdos-muzsika és a látvány simogat: szép gondolni egymásra, összetartozni; szép a hivatás, szép az ifjúság. Gondokról, tényekről, eredményekről és törekvésekről szól a szakszervezet nyugdíjascsoportjának vezetője; hogyan segíthet a pedagógus a múzeum munkájában? — erről szól a fiatal régész. A kis ünnepség után körbeülünk néhányan. Beszélgetünk ... Jólesik néha összejönni, dis- kurálni, emlékezni. Hogyan telnek a nyugdíjasnapok, ér- zik-e, hogy számít fehér hajú tanítóira a társadalom? — A nyugdíjra lelkileg készüljön fel az ember... Egy évig nem dolgoztam. Otthon, a műhelyemben kísérleti eszközöket csináltam az unokáknak. Azután — ez nagy öröm nekem — akadt a ktsz-ben adminisztrációs munka, néha kisegíteni is behívnak. És — ragyog ennek a bácsinak az arca — csupa fiatal között lehetek!... — Én meg negyvenöt évi munka után elhatároztam, hogy soha vissza nem megyek az iskolába ... Szeptember elsején megkért egy barátom: helyettesíteni kellene. Mentem. Azóta is, ha hívnak, megyek örömmel. S jó érzés, ha hívnak... Egy ősz hajú, fiatalos arcú nő kapcsolódik a beszélgetésbe, s elcsuklik a hagja, ahogy a gyerekekről beszél. Tizennyolc éves korától negyvenegy éven át tanított. Most korrepetál, főz a családnak, olvasni csak este ér rá ... És emlékezni nagyon jó néha. — Egyszer cirkuszosok jöttek a faluba. Krajcárral vagy pár cső kukoricával lehetett bejutni az előadásra. Ment az egész iskola. Látom ám, hogy gubbaszt az egyik kis tanítványom félrehúzódva. Nem adtak neki Távolát... No, gyere, majd én beviszlek ... — Erre örömében elszaladt. Jön vissza kisvártatva, hoz egy kis darab rongyot, a babájáról szedte le ... — Tegye csak el — mondta —, jó lesz majd a ruhájára foltnak ... Hát lehet ezt elfelejteni? ... — Én ezreket tanítottam... Pedagógusdinasztia vagyunk. Ez a legszebb hivatás, itt úgy érzi az ember, hogy mindig fiatal... —... És milyen jólesik, hogy megismernek bennünket az utcán... Legtöbbjük tanít vagy tanított a nyugdíjazás után; könyvtárban, dolgozók iskolájában kisegít, monográfiát ír. És egyben megegyeznek: nagy öröm, megtiszteltetés, ha fölkérik őket... —... Jólesik tudni, hogy számítanak rám a fiatalok, hogy szükség van még rám ... S érezni ilyenkor, hogy képes vagyok még tenni, dolgozni. Ha ez nincs, nehezen telik az idő, nem találjuk a helyünk... W. E. Ne dobjuk tovább a labdát... Az építőipari párthatározatokról E1 ebruár 19-én és 20-án a párt Központi Bizottsága,március 20—21-én pedig a megyei pártbizottság tanácskozott az építőipar helyzetéről. A határozatok pontosan, világosan megszabták, mit kell tenni a kapacitásnövelés, a munkaszervezés, a műszaki fejlesztés terén ahhoz, hogy a megye építőipara a második ötéves terv hátralevő időszakában 20, a harmadik ötéves tervben pedig 70 százalékkal növelhesse a termelést. A megyei pártbizottság ülésén e testület tagjai, továbbá meghívott szakemberek, vállalati igazgatók mondták el véleményüket az építőipar helyzetéről, munkájáról. Több felszólaló hangoztatta: a határozatok végrehajtása azt követeli a vállalatok vezetőitől, munkásaitól, a tanácsoknak, valamint azoknak az intézményeknek dolgozóitól, amelyeknek munkája valamiképpen összefügg az építőiparral, hogy hiánytalanul teljesítsék a feladatokat. Mások arról beszéltek, hogy a határozat alapján idejében intézkedni kell az építőipari vállalatok gépesítése, kapacitásának növelése céljából, biztosítani kell a szükséges munkaerőt, gondoskodni kell a szakember-utánpótlásról, műszakiakról, mert a meg- növekedett feladatokat csak jól fölszerelt, elegendő munkással, szakemberrel rendelkező vállalatok tudják kellő időben, gazdaságosan végrehajtani. Néhány felszólaló — főként vállalati igazgató — azokról a nehézségekről beszélt — helyenként túlozva —, amelyek akadályozzák a tervszerű munkát. ök elsősorban a fölöttes szerveknek, főként az Építésügyi Minisztériumnak, továbbá az alapanyaggyártó vállalatoknak figyelmét hívták fel arra, hogy biztosítsák azokat az anyagokat, amelyek nélkül építkezni még a megfelelő kapacitással, elegendő munkaerővel rendelkező vállalat sem tud. ‘p1 lég-e az építőipari párt-Lj határozatok végrehajtásához, ha növelik a kapacitást, tervszerűbben dolgoznak az alapanyaggyártó üzemek, ha a vállalatok emelik a műszaki színvonalat, ha elegendő munkaerőről gondoskodnak, jobban megszervezik a munkát, és több típustervet használnak fel? Kétségtelen, a fejlődés szempontjából ezek a döntő tényezők. De szükséges az is, hogy a vezetők és a dolgozók egyaránt átérezzék: előrehaladásunk szempontjából igen nagy jelentőségű az, hogy az építőipar határidőre teljesítse tervét; belássák, hogy új üzem, több lakás, iskola, kórház, fl pártszervezet a nagyobb kukoricatermésért KARÁDI TAPASZTALATOK Ha az ember a karádi határt járja, az az érzése támad, hogy itt minden munkát egy nagy, láthatatlan kéz irányít. Ügy járják a domboldalakat a gépek, mintha pontos terv határozná meg minden mozdulatukat. A taggyűlés határozata A pártszervezet taggyűlése a múlt hónapban tárgyalta a mezőgazdasági feladatokat. Itt ismertette Stágl Lajos fő- agronómus a tavasz legfontosabb tennivalóit Elmondta, hogy milyen nagy jelentősége van a termésátlagok alakulásában a talaj jó előkészítésének és az idejében való vetésnek. Kérte a párttagokat, segítsék a tsz-vezetőséget ebben a nagy munkában. — Arra van szükség, hogy ki-ki s maga helyén tegyen meg mindent a tavaszi vetés sikeréért A taggyűlés az elmondottak szellemében hozta meg határozatát. Az eredmény nem maradt el. 2800 holdon kell elvetni a tavasziakat, s ebből a 600 hold kukorica kivételével már minden a földben van. Nehéz volt ez a munka Posza József, Markaf József, Kreka János meg Volák Lajos traktorosoknak. Sokat dolgoztak. A nyújtott műszak bizony próbára tette őket. — Ott voltunk a taggyűlésen, hallottuk a feladatokat, hát tettük — ennyit mond Posza József. Egy hét múlva elvetnek A tavaszi aprómagvak és az árpa vetését amolyan »beme- legítőnek« szánták Karádon. A munka java részét a kukorica adja. Az idén először két üzemegységre osztották a határt, s versenyfelhívás nélkül is élénk vetélkedésbe kezdtek Új sütőüzemet építenek Tabon A Somogy megyei Sütőipari Vállalat tahi üzemének nemcsak a fejlődő járási székhelyet és a környező falvakat kell ellátnia süteménnyel, kenyérrel, hanem nyáron a siófoki járásnak Tabhoz közel eső községeit is. Ilyenkor ugyanis a Siófoki Kenyérgyárra oly nagy feladatot ró az üdülők ellátása, hogy a járás belső községeibe nem tud elég pékárut szállítani. A korszerűtlen tabi pékség azonban egyre nehezebben tudja ellátni a megnövekedett feladatokat. A megyei tanács (a minisztériummal egyetértésben) elhatározta, hogy 12 millió forint beruházással új sütödét építtet Tabon. A Győri Tervező Vállalat és a megyei tanács képviselői e héten tartották meg a helyszíni szemlét a tabi vásártéren — ott építik föl az üzemet —, s megbeszélték, milyen legyen a járási székhely új élelmiszeripari létesítménye. Megállapodtak abban, hogy az üzemet, amely egy műszakban 80 mázsa kenyeret fog sütni, az országúitól 1* méterre építilr feL egymással. Este a brigádvezetői értekezleten hallottam a szenvedélyes vitát a gépekért. Amikor Komáromi Jánost, az egyik üzemegység vezetőjét a versenyszellemről kérdeztem, így beszélt: — A taggyűlés határozatát mi hoztuk. Ki harcoljon a végrehajtásé-rt, ha nem mi? Van az embernek önérzete is. Jólesik tudni, hogy nem marad le a versenyben. Április 25-re a földbe szeretnénk tenni az összes kukoricát. Árvái Márton pórttitkár és az agronómus meg arról beszél, hogy nem a határidőt nézik elsősorban, hanem azt, hogy jól előkészített talajba kerüljön a mag. Szorgos munka a határban Aki a határban jár, megannyi olyan táblát talál, amely konyhakertnek is beil- lene. A Búzakalász traktorosainak jó munkáját dicséri ez. Csupa fiatalok vesznek részt a talaj-előkészítésben. Nagy részük a télen szerzett jogosítványt. — Tud az ember számítani — mondják a traktorosok —, mert reggel, akármilyen korán indulunk is, már megmondják a másnapi munkát. — Nehéz ez a tavasz? — Még egy jó hét, és elfogy minden vetés. A vetést a gépállomás gépei végzik. Az ottani traktorosoknak már nagyobb a gyakorlatuk. — Ha naponta csak annyit vet el minden gép, mint eddig, akkor sem tarthat tíz napnál tovább — mondja Szűcs Ferenc traktoros, és hozzáteszi, hogy a mostani három gépen kívül még újabbat is munkába állítanak. Az agronómus és a párttitkár naponta megfordul mindenütt. A nagy tempóban előfordult már az is, hogy a párttitkárnak csak akkor jutott tudomására egy-egy munkafolyamat, amikor befejezték. Nehéz átfogni a nagy gazdaságot, de a brigádvezetők, a traktorosok és a farosok, akik ott ültek a párttaggyűlésen, és megszavazták a határozatot, most jól tudják, mi a teendőjük. Kercza Imre bölcsőde, óvoda, út csak akkor lesz, ha a rendelkezésre álló pénzt fel is használjuk, tehát építkezünk. Vagyis, hogy mindannyian felelősséget érez- zenek az építőiparért, s minden erejükkel, ha szükséges, több munkával, kisebb-na- gyobb áldozatvállalással is előmozdítsák a tervek teljesítését Az élet, a gyakorlat ugyanis nagyon sokszor felborítja még a legjobb, a legkörültekintőbb munkával készült tervet is, gyakran áthúzza a számításokat. Ahhoz, hogy az akadályokat elhárítsák az útból, nagyobb erőfeszítsére van szükség. Aki ilyenkor beletörődik abba, hogy nem tud előremenni, aki azzal nyugtatja meg magát, hogy a hibát mások követték el, másokat terhel a fe lelősség, az nem jár el helyesen, sőt azt bizonyítja, hogy nem érezte át eléggé az építőipar munkájának fontosságát, nem gondol arra, hogy az, ami ma elmarad, a holnapi feladatokat növeli, sokszor pótolhatatlan kiesést okoz. Tlyesmi gyakran előfordult A pártbizottság ülésén néhány vállalati igazgató utalt is rá. Gyakran azért támadt nehézség a munkában, mert mindenki a másikra várt. *► Egymásnak dobálták a labdát a vállalatok, intézmények« — mondotta találóan az egyik felszólaló. Azzal hárították el a felelősséget, hogy nem nekik kell intézkedni. A »labdadobálgatás« súlyos következményekkel járt. Megyénk, sajnos, élen jár az ilyen -labdadobálgatás--ban. Az utóbbi években nemegyszer kellett bírálni az építőipari vállalatok és a megyei tanács tervosztálya közötti káros huzavonát. Többször megtörtént, hogy a vállalatok a tanácsra — és megfordítva — vártak, mindegyik azt remélte, hogy majd a másik intézkedik. Sőt az is előfordult, hogy némelyek ahelyett, hogy felhívták volna a másik figyelmét kötelességére, segítettek volna megoldani a feladatot, kihasználták a mulasztást, erre hivatkozva takargatták saját hibájukat. Ilyen szemlélettel nem lehet tovább dolgozni. Dr. Nagy Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság titkára az ülésen világosan megmondta azoknak, akik másokat hibáztattak, és Keveset vagy szinte semmit se beszéltek arról, hogyan akarják előmozdítani saját területükön az építőipar feladatainak megvalósítását, hogy a hibákért, a lemaradásért ők is felelősek. Ök is ismerték a terveket, azt is tudták, hogy azokból milyen részt kell vállalniuk, tehát ha a másik nem cselekedett megfelelő időben, nekik kellett volna szorgalmazniuk a tervek teljesítését. Félreértés ne essék! Nem arról van szó, hogy egyik vállalat beleavatkozzon a másik dolgába, s olyan lépéseket tegyen, amelyekért anyagilag, erkölcsileg az illető vállalat vezetői felelősek, hanem arról, hogy a vállalatok dolgozói elvtársi, baráti segítséget nyújtsanak egymásnak, figyelmeztessék egymást a tennivalókra, adjanak tanácsokat, érezzenek több felelősséget egymás munkájáért, lássák be, hogy a népgazdaságnak az a jó, ha nemcsak egyik vagy másik, hanem valamennyi vállalat jól dolgozik. Egyik vállalat munkája összefügg a másikéval. Ha az egyik döcög döcögésre kényszeríti azokat is, amelyek esetleg jobb adottságuknál fogva száguldani tudnának. Azok az üzemvezetők pedig, akiknek más vállalatok vagy intézmények vezetői segítenek, fogadják szívesen a támogatást, s azt ne okoskodásnak, beavatkozásnak, hanem elvtársi segítségnek tekintsék. Lássák be, hogy feladataikat csak közös erővel tudják teljesíteni. Az együttműködést nemcsak a vállalatok között, hanem az üzemben, az osztályok, a csoportok, a brigádok között is meg kell valósítani. A »labda- dobálgatás« ott is éppoly veszélyes, mint a vállalatok között. I T a a »nem az én aszta- lom« káros szemlélete megszűnik, akkor azok a tervek, amelyek a megyei pártbizottság határozatai nyomán készülnek az építőipar munkájának megjavítására, megvalósulnak, s elérjük azt a célt, amelyet a megyei pártbizottság határozata kitűzött. Megvannak a lehetőségei annak, hogy az építőipart, amely az elmúlt években ugyan szép eredményeket ért el, de már nem tud tökéletesen megfelelni a követelményeknek, képessé tegyük a megnövekedett feladatok elvégzésére. Szegedi Nándor Másfél évtizede a nőmozgalomban celán és kerámia készletek sorakoztak az ízlésesen megterített asztalokon, a gyümölcsöskosártól a modern tv- kávézóig minden megtalálható volt itt. Miközben a kiállítást csodáltuk, az előtér egyik sarokasztalánál egy fekete köpenyes, ősz hajú asszonyt pillantottam meg: Szabó István- nét. Egy kissé fáradtan kortyolgatta a feketéjét, és látható örömmel figyelte a bemutató hatását. Hát hogyne, hiszen az ő keze munkáját dicsérte, ő szerezte be a kellékeket, rendezte el az asztalokat. Azóta többször találkoztunk nőtanácsi értekezleteken, megbeszéléseken. Szabó Istvánné, a kaposvári gyermekruházati bolt vezetője 1947-től nőmozgalmi aktíva, 1956-tól a városi nőta- nács elnöke. Sokat segít a városi nőtanács vezetőinek, akár a nők mozgósításáról, akár gyermekdivat-bemutató- ról van szó. Elmondja, hogy a boltban úgyszólván naponta fölkeresik egyéni problémáikkal az asszonyok. — Szinte minden estére van valami elfoglaltságom. Holnap például a gyermeknappal kapcsolatos teendőket beszéljük meg. Nagyon szeretem a nőmozgalmat — teszi hozzá —, itt nem tudnék »nyugalomba vonulni«. Néhány hónappal ezelőtt részt vettem Pusztaházi Ist- vánnénak, a Magyar Nők Országos Tanácsa Párizsban járt munkatársának élmény- beszámolóján. A francia fővárosban megrendezett nemzetközi háztartási konferencián szerzett tapasztalatairól számolt be a kaposvári asszonyoknak. Az előadás után a Fegyveres Erők Klubjának presszójában terítési bemutató várta a részvevőket. Por-
