Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-12 / 60. szám

Csütörtök, 1964. március 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP A tavaszra készülnek Kutason még a telet Az időjárás Külföldön is jól ismerik szép munkáikat Tizenkét éve 40 taggal ala­kult meg a Siófoki Háziipari Szövetkezet. Ma 456 tagja és csaknem hárommillió forint értékű' vagyona van. Készít­ményeik iránt évről évre na­gyobb az érdeklődés. A népi demokratikus országokon kí­vül Angliába, Svédországba, Norvégiába, az Egyesült Ál­lamokba, Belgiumba, Francia- országba és Nyugat-Németor- szágba szállítanak. Évente 12 millió forint ér­tékű fűzárut és népi hímzést készítenek, ennek mintegy fe­lét külföldi megrendelésre. Az exportmunkán 150 ember dolgozik. Egy svéd cégnek most 7500 »Balaton« és »Sió­fok« fűzvessző fotelt gyárta­nak. Nagy keletje van külföl­dön az ugyancsak fűzből és diófurnérból készített di­vattáskáknak. Eddig 25 000 darab szállítására kaptak megrendelést. A kerti bútor és a gyermekfotel is keresett cikk külföldön. Az idén két újdonsággal lepték meg a piacot. Az ízlé­ses horgolt rafia táska és a pezsgős hűtőkosár mintapél­dánya láttán jelentős megren­delést kaptak külföldi cégek­től. A CSERIEK ÚJ ÜZLETE tJj zöldségbolt nyílt a közelmúltban Kaposvár cseri városrészében. A Széchenyi Fe- rencné vezette bolt 50 Ö0Ö forintot forgalmaz havonta. Ahol valóban plusz a idézi, a vetés is hótakaró alatt nyugszik. A mezei mun­kákat — legalábbis egyelőre — »befagyasztotta« a hóesés. Az emberek didergősen jár­nak Kutason is, de a II. öt­éves Terv Tsz irodájában már a tavaszra készülnek. — A múlt évben sok ter­méskiesésük volt — mondja Héjjas Ferenc elnök. — Emiatt a munkaegység csak 19 forintot ért. A tagoknak kedvét szegte ez a gyenge eredmény. Ezért az idei évre való felkészüléskor a legfőbb feladatnak tartottuk még job­ban érdekeltté tenni az em­bereket a termelésben. Erre a legjobb megoldás az ösztön­ző módszerek alkalmazása. Tavaly nem premizáltunk, a tagoknak minden munkáért csak egységet írtunk jóvá. Eb­ben az évben változtatunk ezen a gyakorlaton, így akar­ják ezt a szövetkezeti gazdák is. A premizálás mellett döntöttek A télen brigádgyűléseken is megvitatták a premizálás le­hetőségeit. Az észrevételek, javaslatok alapján állítottuk össze a premizálási tervet. A cukorrépát, az uborkát, a pa­radicsomot és a paprikát munkaegység-jóváírás nélkül termelik, s a megtermelt áru pénzbeli értékének meghatá­rozott százalékát kapják meg az elszállítás után a tagok. A kukoricát Hungazinnal keze­lik, tehát kapálni nem kell. A tagok a termés bizonyos százalékát kapják azért, hogy a rájuk eső részt a megfelelő tőtávolságra ritkítsák, a ter­mést letörjék, a szárat levág­ják és összerakják. A burgo­nyának a szedéséért 5 száza­lékot, válogatásáért pedig 2 százalékot adnak a tagoknak csökkentett munkaegység mel­lett — A premziálás kidolgozá­sakor gondoltunk a háztáji ál­latokra is. A réteket részért kaszálják a tagok. A réti szé­na az első kaszáláskor harma­dos, a másodiknál pedig feles lesz. A pillangósokat géppel vágják, így csupán a gyűjtés vár a tagokra. Ezért termé­szetbeli juttatást kapnak. A traktorosok, a fogatosok és az állattenyésztők premi­zálását is kidolgozták. Hat­vanezer forint prémiumkere­tet tartalékoltak részükre. A traktorosok és a fogatosok akkor kaphatnak ebből, ha a közgyűlés által meghatározott munkaegységet elérik. A te­henészeknek a tejhozam a pré­miumfeltételük, a sertéste­nyésztők prémiuma malac lesz, ha teljesítik a föltétele­ket. Készen a munkakezdésre Az új ösztönző módszereket már ismerik a tagok. A gaz­dasági tervek is készen van­nak. A tavaszi munkák meg­kezdését még késlelteti a hó, azonban a pétisó szórását idejében elkezdhetik, mert gondoskodtak megfelelő meny- nyiségű műtrágyáról. Számí­tottak a gyomosodás veszélyé­re is, ennek elhárítására ele­gendő Dikonirtot vásároltak. A kertészetben már meg is kezdődtek a tavaszi munkák. Készülnek a melegágyak. A 25 hold szerződéses uborka, a 15 hold paradicsom és a 18 hold paprika termése attól is függ, hogyan készítették el a melegágyat. A gépek már készen állnak a tavaszi munkákra. A télen valamennyit kijavították. A tsz-ben kifejt tej negy­ven százalékát ezután már fölözik, és a sovány tejet az itatásos borjúnevelésnél hasz­nálják fel. Szükség van erre azért is, mert a szarvasmarha­hizlalásról fokozatosan áttér­nek a tenyészüsző-nevelésre. Ebben az évben még ötven fiatalüszőt vásárolnak. Ennek egy részét a szarvasmarha- állomány fölfrissítésére hasz­nálják föL A Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárában időnként dolgozatot íratnak a Munkácsy Mihály Gimnázium gyakorlat­ra ide járó tanulóival, mi a vé­leményük az 5+1-es oktatás­ról. Mindenki szabadon el­mondhatja véleményét, a dol­gozatot nem kell aláírni. A ta­nulók őszintén vallanak az üzemben töltött egy napról. Sokan nem szívesen járnak a »textil«-be, mert ugyanúgy kell készülni, mint az iskolabeli órákra, ugyanúgy fegyelem van. Bezzeg a ruhaüzembe meg a kórházba járó osztá­lyoknak milyen könnyű ez a napjuk! Érdekes dokumentumok ezek a röpdolgozatok. A tanulók egy része ugyan megrovóan- emlegeti a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárát, mégis azt bizonyítja vele, hogy az üzem szívügyének tartja a politechnikát, megköveteli a becsületes felkészülést az órák­ra, s egyben — az életre. Róna Imre, a gyár vezetője szerint sikerült elérniük, hogy a náluk tanuló kétszázhetven lány hetenként egyszer új is­meretekkel, tapasztalatokkal gazdagodjon, ne távozzon üres kézzel az üzemből. — A vállalatok egy része te­hernek érzi a politechnikai ok­tatást, nem foglalkozik lelki- ismeretesen a középiskolások­kal, pedig az oktatási reform éppolyan törvény az üzemnek, akár a termelési terv. Néme­lyek szerint a politechnika za­varja a termelést, megterheli az üzemet. Nem fordulhat elő ilyen, ha ésszerűen szervezik meg a gyakorlati foglalkozást. Az a törekvésünk, hogy az 5+1-es oktatás valóban pluszt adjon, s ne —1-es.legyen, mint némely helyeken. Nem egye­zünk bele, hogy pihenőnapnak tartsák a diákok az üzemben töltött délelőttöt. Nagyon fon­tos, mit tapasztalnak a gyár­ban. Tanulják meg, hogy csak becsületes munkával lehet az életben boldogulnU Egy nyelven A politechnikások elméleti és gyakorlati oktatást kapnak az üzemben. A vállalat nagy gonddal válogatja ki a legrá­termettebb vezető beosztásún­kat. ök tanítják a lányokat a fonás elméletére. Minden osz­tály két órát dolgozik heten­ként. A vállalat függetlenített munkamódszer-átádót állított a gimnazisták mellé, hogy ha­marabb elsajátítsák a gépek kezelését. Az elméleti oktatók a munkahelyen is fölkeresik tanítványaikat, meggyőződnek róla, szorgalmasan dolgoz- nak-e. Róna Imre gyár- és Veres Zoltán üzemvezető a kö­zelmúltban meglátogatta mind a hat osztályt. Ha az oktatók rossz módszert alkalmaztak, sokat vagy keveset követeltek a lányoktól, figyelmeztették őket. Az elméleti oktatók nem pe­dagógusok, nincs alapos' mód­szertani felkészültségük. Az iskola és az üzem szoros és jó kapcsolata révén azonban megszerezhetik a hiányzó ta­pasztalatokat. A gimnázium mintaórákat adott a politech­nikai oktatóknak, a közelmúlt­ban megígérte a további mód­szertani segítséget. Az osztá­lyokat az üzembe elkísérő ta­nárok elmondják véleményü­ket a szakmai oktatók óráiról. Az iskola küld néhány rend­tartást az üzembe, hogy az osz­tályzatok követelményét meg­ismerjék a politechnikát taní­tók. A legtöbb osztályfőnök megvitatta a gyerekek üzemi előmenetelét és viselkedését. A gimnáziumban nevelési érte­kezlet lesz a tavasszal, megvi­tatják az osztályozás gondjait. Erre meghívják az oktatókat is. Az üzem KISZ-esei és a szo­cialista brigádtagok társadal­mi munkában ügyes fogásokra tanítják a gépen dolgozó diá­kokat. A politechnikai oktatás kö­zel hozta egymáshoz a gyárat és az iskolát. Sokoldalú és hasznos kapcsolat alakult ki. A vállalat meghívta a kísérő tanárokat pedagógusnapkor. A tanárok ismeretterjesztő elő­adást tartottak, a tanulók mű­sort adtak a lányotthonban. Nagyüzemi szemlélet A gimnázium műhelyt akart berendezni az új épületben. Noha a fizikai munkát itt is megismerhetnék a tanulók, ezt a tervet mégis elvetette az is­kola, mert nem pótolná a kor­szerű nagyüzemi termelést. A Pamutfonó-ipari Vállalatnál negyven tanuló dolgozik egy helyen, korszerű gépeken. Itt sokkal könnyebb a lányokat a termelőmunka megbecsülésére nevelni. A diákok megismerik a munkások élet- és munkakö­rülményeit, saját szemükkel látják, mit ad az üzem a fonó­nőknek. Hogy milyen hatással van a lányokra egy-egy fölfe­dezés, arra jó példát mondott Matuszka JózsefnS, a Munká­csy Mihály Gimnázium igaz­gatóhelyettese. összeült az üzemben a társadalmi bíróság. Néhány tanuló meghallgatta a tárgyalást. A lányok csak ámultak-bámultak, hogy mi­lyen szenvedélyesen és nyíl­tan mondták el véleményüket megtévedt társukról. Az egyik-fi ilyen taggyűlés lenne nálunk a KISZ-ben! A lányok érdekében Félév után megbeszélésre hívta össze a Pamutfonó-ipari Vállalat a gimnázium vezetőit és a politechnikai oktatókat. Ez az értekezlet híven tükröz­te, hogy a textilesek milyen lelkesedéssel és szakmai szere­tettel tanítják a gyerekeket. Felszólalásaikból kicsendült, hogy szeretnék megkönnyíteni az 5+1-es oktatásban részesü­lő tanulók helyzetét. Veres Zoltán üzemvezető például ja­vasolta, ne foglalkozzanak részletesen a kender- és a len­fonással. Helytelenítette, hogy a tankönyv túlzott követelmé­nyeket támaszt. Papp József né szakoktatási előadó szerint is sok az anyag, fontolóra kelle­ne venni, mi hagyható el belő­le. Veres Zoltánná elmondta* hogy a szövetvizsgálatról is tanulnak a politechnikások. Olyan gépekről kénytelenek részletesen magyarázni, ami­ket maguk is csak egyszer lát­tak. hóczy István, a Munkácsy Mihály Gimnázium igazgatója felhívta az oktatók figyelmét, hogy ne követeljenek a diá­koktól olyat, amit még nem tanultak matematikából, fizi­kából vagy vegytanból. Róna Imre javasolta, üljenek össze az üzem és az iskola képvise­lői, s beszéljék meg, mit ta­nítsanak részletesen. Matuszka Józsefné azt kérte az üzemtől, hogy elsősorban a munkához való viszony alapján osztályoz­zák a lányokat a gyakorlati foglalkozáson. Lóczy István örömmel nyugtázta, hogy pél­damutatóan foglalkoznak az üzemben a tanulókkal. Ez meg­nyugtató és követendő. Szülők a gyárban Noha a munkára való neve­lésben élen jár a Pamutfonó­ipari Vállalat, a szülők szíve­sebben járatják lányukat a ruhaüzembe. Ha nem lesz szakmunkás, legalább a ruhá­ját meg tudja majd varrni. A szülők egy része — főképpen a városiak — nem örül, hogy gyermeke a textilművekbe jár. Róna Imre szerint sokkal töb­bet kellene beszélni a politech­nikai oktatásról a szülői érte­kezleteken és az osztályfőnöki órákon. Az édesapák és édes­anyák egy része még nem lá­tott gyárat belülről. A Pamut­fonó-ipari Vállalat meghívja majd az elsősök és másodiko­sok szüleit, nézzék meg, hol dolgozik a gyerekük. Talán ez a látogatás megváltoztatja né­melyik szülő véleményét, el­oszlatja előítéleteit, s ráirá­nyítja figyelmét a textilszak­mára. Lajos Géza Kercza Imre A férfiak könnyítsék meg a dolgozó nők második műszakját! Porszívó gépet .... 1400 Ft, Padlókefélő gépet . . . 950 Ft, Mosógépet . . . . 1600 Ft, Villanytűzhelyet « . .2160 Ft, bő választékban kr platók a földművesszövetkezetek szaküzleteiben. (3062) már meglátogatta az üzemet,1 diák felsóhajtott: — Hej, ha Olcsóbb építkezés ? JjT aposváron, az északnyugati városrész helyén igen sok épületet kell lebonta­ni, hogy újabbakat, modernebbeket emelhes­senek a helyükbe. Közismert dolog, hogy a lakáshiány nagyon sok fiatal házaspár életét is megkeseríti, ezért a megyei tanács tervosz­tályán egy javaslat született. Az osztály tulaj­donában maradt lebontandó házak anyagát a fiatalok megvásárolhatnák, így olcsóbban építhenék föl új otthonukat. Szó lehet arról is, hogy a bontást a fiatalok végezzék el, s ezért a tanácstól munkabért kapnának. A javaslatot jól meg kell fontolni, hiszen Kaposváron már épül egy ifjúsági lakóház, de egyáltalán nem olyan ütemben, mint kellene. Mert mit ér az olcsó anyag, ha nincs, aki be­építse? A városi KISZ-bizottság vezetőinek kapcsolatot kellene keresniük a tervosztály- lyal és valamelyik építő vállalattal vagy ktsz-szel, nehogy fából vaskarikává váljék az ifjúsági lakásépítkezés. (Polesz) Segítséget érdemelnek IVT ikének nincs saját orvosa. A körzeti •*-*-*■ orvos az ide 10 kilométerre eső Lá- bodon lakik. Gyakran órákba telik, míg a mi­kei betegekhez eljuthat. A mikeiek már többször kérték a megyei tanácsot, sőt az Egészségügyi Minisztériumot is, hogy adjanak orvos falujuknak. A község­fejlesztési alap 96 000 forintjából négyhelyisé­ges, gyermektanácsadóval, várószobával ellá­tott rendelőt is építettek. Gondoltak a leendő orvos családjára is, és 100 000 forintból há­romszobás, összkomfortos házat építettek ré­szére a rendelő szomszédságában. Több olyan falu van még megyénkben, amelynek nincs saját körzeti orvosa. Az öt­éves egészségügyi fejlesztési terv tíz új kör­zeti orvosi állás szervezését írja elő. Mike ne­ve nem szerepel a tervezetben. Pedig az a fa­lu, amely ennyit áldoz lakóinak egészségéért, orvosáért, megérdemli a segítséget! (Szalai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom