Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-06 / 55. szám
Péntek, 1964. március 6. 3 SOMOGYI JTÉPLAP Mit ér a hitelünk? A nmagunkról, a sajtóról ■ írok, a hírközlés különböző fórumairól, a mi felelősségünkről. Nem azért, hogy azután kényelmesen takarózhassunk, ha hibát követünk el a munka lázában, s nem mentegetőzésképpen. Egy olyan szemlélettel hadakozunk, mely kiskorúsítja a hallgatót, az olvasót és a nézőt, olyan szemlélettel, mely egy-egy riport színessége, hangulata, fordulatai kedvéért veszélyezteti és feláldozza hitelünket. Mondhatná valaki, hogy belső, szakmai gond ez, nem tartozik a nyilvánosságra. A sajtó azonban a közvélemény formálója, így hát az effajta szemlélet veszélyessége társadalmi veszélyesség. És nemcsak a mi hitelünkről, hanem a közélet, a párt hiteléről van szó, nem szabad játszani vele... Hallottam egyszer Siófokon, hogy a rádió egyik kiváló tehetségű riportere helyszíni közvetítést adott a balatoni vitorlásversenyről. Az adást műsorba iktatták — mit lehetett tenni? Kint dühöngött a vihar, riporterünk azonban feltalálta magát, s »briliáns« ötlettel egy fürdőszobából — vízcsobogtatás közepette — élete legnagyobb riport ját közvetítette. Csak éppen az volt a baj, hogy a vitorlásverseny — elmaradt Az eset rég történt, de szakmai berkekben most is emlegetik. Kacagunk rajta, miközben napjaink riportere követi a — kétségkívül jó szándék'ú — példát ■jlY iből táplálkozik ez a szemlélet? Mi lehet áz indítéka? Kényelmesség, szenzációkeresés, ragaszkodás bizonyos elképzelésekhez, melyeket nem hord tálcán a valóság? Nehéz válaszolni rá. Azt hiszem, mindenképpen van benne témaféltés, kényelmesség és rossz értelmű nagyvonalúság. De miért? Kit csapunk be, és kinek az érdeke, hogy bárkit is félrevezessünk? A szemlélet nyújtotta következmény csak közvetve káros. Hisz kinek árt az, ha megírjuk, hogy felavattak egy hajót, pedig az avatás elmaradt? Ki tesz szemrehányást azért, ha a riport hangulata kedvéért azt írjuk, hogy felmásztunk a toronydaruba, s ott kérdeztük ki a darust, holott csak fölintegettünk: hallja, jóember, jöjjön már le egy kicsit, beszélgetni akarunk magával. Nem rágalmazás így elferdíteni a valóságot. De megéri-e? Valamikor még előfordult, hogy egy írás — melynek tartalma szinte minden községre ráhúzható — úgy kapott konkrét neveket, helymegjelölést, hogy utánanéztünk: jár-e újság abba a faluba. S ha nem, hát nyugodtan kitalálhattunk neveket. Ma már ilyen durva hibák nem fordulhatnak elő. De néha megeresztjük fantáziánkat, éjszakába helyeznénk át a nappali eseményt, mert úgy hangulatosabb, »elfelejtjük« megkérdezni az illetékest, mert hátha másképp alakul a téma. Megéri-e? Azt hiszem, így jutottunk el a lényeghez: a sajtó társadalmi hatását vizsgáljuk, s elfeledkezünk az egyes emberről. A szemlélet ugyanis így realizálódik: igaz, hogy az a néhány ember, aki szereplője, részese az eseménynek, tudja, hogy nem egészen úgy történt, ahogy megírtuk, de másutt fogalmuk sincs róla. S jóllehet valóban senkinek se tűnik fel a fantázia szülte változás, néhány ember előtt azonban egyszer s mindenkorra elveszítettük hitelünket. És éveken át hány és hány »ilyen« szereplővel lehet dolgunk! Az ő számukra már azt is mondhatjuk, hogy felépült egy iskola, azt is, hogy befejeztük a vetést, azt is, hogy milyen sokan tanulnak nálunk, s hogyan változik az emberek tudata. Az ő számukra mindez csak a fantázia szüleménye marad ... T egutóbb egy bosszantó dologgal találkoztam. A televízió egyenes adásban közvetített műsort egy balatoni halászatról. Nem árulok el titkot, a részleteket megyeszerte beszélik már, ilyen tekintef- ben utolérhetetlen a hírszolgálatunk. Nos, néhány adalék. Az emberek ma már tudják, hogy télen nem halásznak a Balatonon. Ráadásul a lvállalat igazgatója is nyilatkozott a sajtóban, hogy az idén csak egyszer lesz halászat, de akkor közvetíti a televízió. Szóval halászatot rendeztünk a televíziónak. A szakemberek jól tudják, hogy mikor merre van a haljárás, bizonyára azt Is, hogy húszcentis vízben aligha De hát a karherákat veszélyes bevinni a mélyre, hátha beszakad a jég. Akkor meg honnan lesz a hal? Nem gond, megvettek előre három mázsa halat, s odavitték a helyszínre. Majd csak azt a képet közvetítik, amikor kiemelik a hálót, azt, amikor leengedik a jég alá, azt nem. Ezekről a részletekről mit sem tud a televíziónéző. De igenis tud száz és száz ember, aki a helyszínen figyeli a közvetítést. Voltak, akik a meteorológiától ablakon át a valóságot is látták és a képernyőt is. Megéri ez nekünk? Szívmelengető téma a téli halászat, igaz. Látványos is talán. De miért csináljuk, ha nem igaz? S ha mégis, mindenáron halászatot akarunk produkálni, miért nem filmről, ami elbírja az effajta megrendezést. Ilyen gondjaink is vannak. Mi magunk is, a rádió, a televízió is, hajlamosak vagyunk arra, hogy szépet, jót akarván, apró mesterkedésekkel próbáljuk realizálni elképzeléseinket. S közben olyan nagy dolgokkal játszunk észrevétlenül-, mint a bizalom, a hitelt érdemlő szó, melynek hiánya gúzsba köti a kezet, elnémítja a hangot, értelmetlenné teszi minden erőfeszítésünket. Mit ér a hitelünk? Aranyat! Mindent! XJ ogy miért mondtam el e fonákságokat? Mert küzdünk, s küzdjünk ellene! A szemlélet ellen, mely napjainktól idegen, s a módszerek ellen, mert csak úgy vállalkozhatunk a közvélemény tájékoztatására, formálására, ha szavunk hitelt érdemlő ... Jávori Béla Még erőlködik a tél, de a Bárdi bükki Állami Gazdaság gyümölcsöseiben már tavaszi munka folyik. Kaiamasz Ferenc és mun- JuKsapata “nyit?™ a gyümölcsösöket. A napokban végeznek a F gyümölcsfák metszésével. A JUHÁSZNAK JÓL MEGY DOLGA... Nemcsak a nóta mondja ezt, hanem Dávid Géza, a Lábodi Állami Gazdaság juhásza is. Ottjártunk- kor Dávid bácsi eidicsekedctt, hogy 450 merinói juha milyen jól jövedelmez a gazdaságnak, de neki magának is. Tavaly például a természetbeli járandóságon felül 2047 forintot keresett havonta. Huszonnyolcmillió forint nyereség (Tudósítónktól.) A műit évi eredményes gazdálkodás hatására 207 500 000 Ft-ra nőtt a megye fmsz-einek vagyona. Veszteséges' íöld- művesszövetkezet nincs Somogybán, így a múlt esztendőben elért nyereségek összege 28 637 000 forintra rúg. A legtöbb — kétmillión felü- i p — nyereséget a marcali és ; a balatonmáriai szövetkezetben könyvelték el. Nyereség- részesedésre kétszer annyi pénzt fizetnek ki a szövetkezetek dolgozói között, mint tavaly. Sok helyütt fizetnek 12 napi munkabérnek megfelelő részesedést. A nyereségből 287 000 forintot költenek kulturális célokra. A földművesszövetkezeti tagságnak minden 100 forintos részjegy után 7 forintot fizetnek visszatérítésként. A vásárlások és értékesítések után csaknem másfél millió forint értékű vásárlási utalványt osztanak szét a tagok között. A termelőszövetkezeti pártmunka időszerű kérdéséből Johl» egyetértésben, tovább együttműködésük kiépítésére i párttag mivoltával, de az ' el- kényszeríti őket. Az együttműködés nem A múlt hét végén befejeződött Balatonbogláron a termelőszövetkezeti vezetők második csoportjának tanfolyama is. Ezzel véget ért az elnökök és a párttitkárok szervezett téli továbbképzése. A megyei vezetés nagy gonddal összegezi és alaposan értékeli majd e tanfolyam tapasztalatait, s tanulságait beépíti éves munkaprogramjába. Bizton remélheti ült, hogy az elnökök és a párttitkárok is hasonlóan, szinte egész évben fölidézik emlékezetükben, hogy mit is hallottak Bogláron. Hozzátehetjük: a megkezdett eszmecsere nem fejeződött be, csak félbeszakadt a tanfolyam zárófoglalkozásán — s a megyei és a szövetkezeti vezetés beszélgetése folytatódni fog, s folytatódik is a politikai, gazdasági és társadalmi élet mindennapjaiban. A rendezők úgy intézték a dolgot, hogy egyazon szövetkezetből az elnök és a párttitkár együtt vegyen részt a tanfolyamon. Nem véletlenül, nem ok és cél nélkül küldtek közös meghívót nekik. A gyakorlat ugyanis figyelmeztetően mutatja, hogy nem mindenütt dolgozik a sikerhez okvetlenül szükséges, jó egyetértésben a két vezető. Márpedig ez az állapot tarthatatlan. Sehol sem lehet arra berendezkedni, hogy mást mondjon, másként véle- az elnök is, a párttitkár is kedjen ugyanarról a dologról, s mindegyikük a maga külön útját járja. Sorsuk össze van forrva, egymásra vannak utalva; egymás mellőzésével, kivált egymás támadásával nem sokra vihetik. A párttitkár meg az elnök kapcsolata — jelentőségében, eredményében vagy következményeiben — messze túlnő két tsz-tag viszonyán. Ha két fogatos összeveszik, haragot tart, vagy csupán egymás ellen fordul, abból hátránya leginkább egyiküknek, a legrosszabb esetben mindkettőjüknek származik. Ritkán fordul elő, hogy két ember ilyen összetűzése átragadjon vagy akárcsak különösebben hasson is az egész közösségre. De ha a párttitkár meg az elnök veszekszik? Ez már közösségi üggyé dagad minden következményével együtt. Elnézést a kifejezésért: nem tehetik meg, hogy ne egy irányba húzzanak. Avagy egyikük vagy másikuk el tudná képzelni a közösségi rendet, fegyelmet és egyetértést anélkül, hogy ebben mindketten példát adnának? Az elnök teszi a maga dolgát, kisebb- nagyobb csoportot toboroz, a párttitkár úgyszintén. Hova, mire vezet ez? Messze és jóra semmi esetre sem. Ezt az érdekelteknek be kell látniuk, mert ha nem ismerték volna föl rendezetlen viszonyuk tarthatatlanságát, a párttagság, a szövetkezeti tagság előbb-utóbb nyílt színvallásra, ellentéteik félredobására, alapulhat képmutatáson, hanem elvi egyetértésen. A »háta mögött tücsköt-bogarat összehordó«, de »szembe negédesen nyájaskodó« magatartás és eljárás nem lehet hosz- szú életű. Nyíltság, őszinteség, elvi megalapozottság, tisztességes, jó szándékú törekvés és tevékenység, egymásnak mint embernek és küzdőtársnak a becsülése — ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy jó vezetőjének ismerje el a párttitkárt, az elnököt a szövetkezeti tagság. S fontos ez ahhoz, hogy a közösség javára eredményesen dolgozhassanak tisztségükben. Munkakapcsolatukat ne formaságokkal igyekezzenek bizonyítani. Aligha az a legjobb megoldás, hogy a két vezető egész, idejét, a munkanap minden percét együtt tölti és egymást kísérgeti az irodától az istállóig, a majortól a határ legszélső táblájáig. Mert így ketten csinálnák meg azt, amit egyikük is elvégezhetne. Menni menjenek együtt, ha esetenként erre szükség van, máskor viszont tegye mindegyikük azt, amit tennie kell. A kapcsolat tartalma a fontos, ez a meghatározó erejű. Vitassák meg tapasztalataikat, cseréljék ki véleményüket, döntsenek a közös ügyekben közösen, s utána tartsák magukat megállapodásukhoz. Ebbe a témakörbe tartozik, a tanfolyamon — kivált a második csoportnál — is fölvetődött, és élénk vitát váltott ki: a párttitkár és párton kívüli tsz-elnök viszonya. A párt álláspontja ismeretes, egyértelmű és változatlan ebben a kérdésben is. Sokan értik ezt, és eszerint is cselekszenek; mások meg vagy ebbe, vagy abba az irányba eltorzítják a helyes elvet. Éppen ezért szenteltek a tanfolyam érdekelt előadói oly nagy figyelmet ennek a kérdésnek. Kétoldalú a dolog, kétféle az értetlenség is. Némelyik párttitkár azt mondja: »Azért nehéz a helyzetem, mert ellenőriznem kell a párton kívüli elnököt, figyelnem kell minden lépését.« Akarva-äkaratlan is gyanakvás vegyül ebbe a hangba. Nincs ez rendjén, mert bizalmatlanságot keltene, bizonytalanságot okozna, letörhetné a derekasan helytálló párton kívüli elnök ambícióját. A másik oldal kritika nélkül nem hagyható ellenvetése viszont így hangzik: »Mit akar a párttitkár? Most is és folyton arra oktatják, hogy ne háborgasson engem. Mégiscsak jobb a dolgom nekem, mert párton kívüli elnök létemre nagyobb bizalmat kapok a párttól mint a párttitkár.« Ebben viszont szinte kérkedés van azon túl. hogy erf. az álláspont ayökeré- ben hamis és tarthatatlan. A párttagság nem jelent külön előnvt de hátrányt sem. A párttitkár nem' dicsekedhet nők sem kérkedhet azzal, hogy pártonkívüli. Bizalmat egyaránt mindketten addig élveznek, amíg becsülettel, odaadással dolgoznak. Hogy párton belüli elvtársainkat gyakrabban figyelmeztetjük, bíráljuk? Ez természetes. De a pártonkí- vüliek, kivált a vezetők tévedései vagy mulasztásai mellett sem megyünk el szó nélkül. Ez is hozzátartozik az együttműködés rendjéhez. Hiszen a párton kívüli elnök is a párt agrárpolitikájának megvalósításán dolgozik, tehát a szövetkezet sorsáért érzett felelősségben osztoznia kell a párttitkárral. Ezért igyekszik a párt bíráló szóval is segíteni mindegyiküket abban, hogy megbízatásuknak minél jobban eleget tehessenek. Tartalmas előadások, mélyreható eszmecserék és hasznos személyes beszélgetések jellemezték a tíznapos tanfolyamot. Ez a szervezett oktatás felszínre hozta az elnököket és a párttitkárokat foglalkoztató problémákat. Számos kérdésre válaszolt, néhányat azonban még nyitva hagyott. Ez utóbbiakra még visz- sza kell majd térni, s folytatni kell az eszmecserét mindaddig, amíg á téves nézeteket, az értetlenséget el nem oszlatja a vita, s amíg ki nem alakul az elvi egyetértés. Így válik mindenütt általános gyakorlattá a helyes álláspont, így hasznosul mindaz a szellemi tőke, amelyet a tanfolyam is adott. A helyes gyakorlat kialakításában és folytatásában szinte elsődleges szerepe van annak, hogy a párttitkár és a párttag vagy párton kívüli tsz-elnök egy nyelven beszéljen, egymást segítve dolgozzon a közösség, a szövetkezeti tagság javára. Kutas József a a m a f « ...-jBEenvautfttsnsiotfsvane»«-..• •••••« ■ ■ B » B tf BBBBBBMBBBBBaSBB aaBBBB&aBseaeBaaaflSBBisBuvaiaiaaB Tavaszi újdonságok nagy választékban a földművesszövetkezetí szakboltokban. Űj mintás mosó női ruhaanyagok, 80 cm széles Női divatselymek, 80 cm széles Női twillseiyem, modern mintákban, 90 cm széles Mintás selyemsantung Női szövetek Női twedkosztüm Női szövetruhák 25,39 Ft-íól 32,— Ft-tói 98,— Ft-tól 530,— Ft-tól 320,— Ft-tól 34,50 Ft-ig 40,70 Ft-ig 57,— Ft 47,70 Ft 240,— Ft-ig 580,— Ft-ig 460,— Ft-ig és még sok más új anyag nagy választé ban kapható ,.i földművesszövetkezetek szaküzleteiben. (3042)
