Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-29 / 75. szám
SOMOGYI ’NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. március 29. AZ ÉRTELEM megzabolázta az indulatot KARÁDI VÁLTOZÁSOK Nem olyan régen még nagyon olcsó volt az emberélet Karódon. Egy rossz szemvillanás, egy kacagás, egy legényes csíny elég volt ahhoz, hogy embervér öntözze az utca porát. És hányszor öntözte! Bogozni próbálom a szálakat. Hogyan lehet az, hogy egyik legény kést döfött a másikba? Hogy az apa leszúrta fiát, hogy a fiú bicskát emelt apjára? Ez volt. Ma ugyanitt kincset ér az élet. m Járom a lágy hajlatú dombok közé ékelt falu házait. Az első, amit föl jegyzek: »Szégyen.« Bárhol nyitom be az ajtót, bárkit kérdezek, fiatalt vagy aggastyánt, látom az arcon a szégyent. Azokat keresem föl először, akik rémei voltak a falunak. Akik késszúrással válaszoltak a mosolyra. Az első, akivel találkozom, egy kunarcú, kétrét hajlott öreg. A haja már elkopott, bajuszát is megritkították az évek. Csontos arca szinte kigyullad a feszülő bőr alatt. Orvostól jött, gyógyszert hoz a kezében. Visszakísérem, a konyhából kiküldi az asz- szonyt. — Sokszor? Int. Olyan a keze, mint a szőlőlevél dércsípés után. Ezzel a kézzel szokott szúrni. Most a kanalat is alig bírja tartani. Féltékenység? Nemet int. Szerelem? Nem. Virtus? Nem. — Akkor miért? Föld? Pénz? Megfizették? Kér egy cigarettát. Szippant kettőt-hármat, akkor rekedten megszólal. — Nem tudom ... — Hányszor szúrt? Hallgat. A mestergerendát nézi. Számol az ujjain. — Egyszer egy éjszaka huszonegyszer. A huszonkettediket én kaptam. Bent maradt a kés a hátamban. Szaladtam hazáig. Ideültem a küszöbre. Felállni már nem bírtam. Véres lett az ajtó. Anyám lúggal súrolta le, de én most is látom azokat a foltokat. Ott a repedés mellett a rongytöméstől balra. A véremet nem lehetett lemosni... Kemény, piros ember a másik. Bort tesz az asztalra. Azt mondták, ne jöjjek hozzá, mert még mindig vad. Szelídnek találom. Piszkálom benne a tüzet, de csak hamut találok. Tölt, odanyújtja. — Ezért? Bólint. — Mióta nem iszik? — öt éve... — És miért nem? — Eltiltotta a doktor ... A doktort dicsérte mindenki. Kíváncsi vagyok, tőle mit tudok meg. A sebeket összevarrta, begyógyította. A halottakat beírta a barna táblás könyvbe. Kereste-e az okot, vagy elfogadta a puszta tényeket? Lapozza a barna könyvet. Maga elé tartja, nem látom az arcát. — Egyszer engem is megszúrtak. Tizennégy éves voltam. Kiléptem a terem ajtaján, hátamba döfték a tőrt... Azt mondta a legény, hogy összetévesztett valakivel. — Milyenek voltak ezek az emberek? Bosszúállók? — Ismeri Romeo és Júlia történetét? ... Elindulok az új szálon. Az orvos rejtélyes mondata világosságot derít sok mindenre. Ebben a faluban is volt egy C apulet és egy Montague család. Ha utánanéz az ember, kiderül, hogy ebből a két rokonságból áll a falu legnagyobb része. Vérbosszúval ártottak egymásnak. Késre mentek mindenért. Az egykori gyilkos szembenállás okát ma már senki sem tudja. Egyik utód azt mondja, szerelem volt. A másik szerint néhány elszántott barázda robbantotta ki a háborúskodást. — öltük egymást... — Maga is? — Az Isonzótól épségben jöttem haza. Doberdón is elkerült a golyó. Itthon háromszor lyukasztották ki a bőrömet... — Miért? — Azt én sem tudom... — Haragudott vagy haragszik a másik rokonságra? — kérdezem a volt ellentábor híres torosét. — Ma már nem ... Mi volt, mi lehetett még itt? Visszamegyek az orvoshoz. — Milyen napokon volt a legtöbb késelés? Kutat a barna könyvben és számol. — Szombat, vasárnap ... — őszre, tavaszra, nyárra vagy télre jut legtöbb? — őszre ... Tudomásom szerint józan állapotban nem késeit senki.. . De nemcsak a rokonság: a paraszlegények és az iparoslegények sem fértek össze. A parasztlegényeket vérig sértette, hogy a kaszinó ajtaja mindig be volt zárva előttük. A késelők zöme szegény volt, csupán néhány módosabb akadt közöttük. 3 Ez volt. És ma? A két rokonság ma is itt él. Bor is van. Kétszáz holdon otelló terem. Az emberek ugyanazok. Mégis megváltozott valami. Az utolsó harc negyedszázada zajlott le. Szombat-vasárnap mindig 15—20 csendőr cirkált az utcákon. Most egy szál rendőr van Karúdon. — Félnek tőle? — Tisztelik. Ha elhelyeznék innen, visszakönyörögné a falu ... — Az Egri csillagok írója egy év után elmenekült innen. A Zalából ideszármazó kései utód megmutatja a barna szekrénybe írt búcsúsorokat: »Még urad én voltam, sifonér (Ruha nem volt benned), De üres üvegek glédája táborozott itt __« A teremben már nincs kisdiák, a tanár a kopott sifonér előtt áll. — Megkötöttem itt Még bottal sem lehetne elzavarni. De így van minden értelmiségi. Szeretjük ezt a falut... A múltban Karád csak adott, tíz év óta kap is. Villany, rádió van majd minden házban, a buszjárat bekötötte a vérkeringésbe. Minden huszadik tetőn tv-antenna. Egyre több a Ybl Miklós-emlékünnepségek áprilisban Százötven éve, 1814. április 6-án született Ybl Miklós, a magyar építőművészet kiemelkedő egyénisége, az Állami Operaház, a régi Vámház (ma Közgazdaságtudományi Egyetem), a Szent István-bazilika, a budai Vár nyugati szárnyának és sok más nagy jelentőségű építészeti műnek alkotója. Az évforduló eseményeinek megrendezésére emlékbizottság alakult, s az meghatározta az Ybl-ün népségek programját. Az 1964. évi Ybl-díjak kiosztásával egyidejűleg, április 3-án kiállítást rendez a Magyar Építőművészek Szövetsége Ybl Miklós műveiből. Április 4-én és 5-én a nagy építőművész szülővárosa, Székesfehérvár tart emlékünnepséget kiállítással és hangversennyel egybekötve. Budapesten április 6-án koszorúzzák meg Ybl Miklós sírját. A szülőváros, Székesfehérvár 1965-ben állít szobrot építőművész fiának. Ybl Miklósnak. személyautó és a motorkerékpár. Óvodát, bölcsődét kaptak, tizenhat pedagógus tanít. Az ősszel megnyílik a gimnázium. Az érettségizetteket még összeszámolni is nehéz lenne. Talán ennyi is elég: nyolc orvos került ki a faluból. Az új élet, az értelem megzabolázta az indulatot. Az új ledöntötte a múlt korlátáit. Németh Sándor Mindennapi gondunk; a köztisztaság Autó robog a Május 1. utcában. Nyomában porfelhő kavarog. Csikorog a por az ember foga között az Ady Endre utcában is; egy utcaseprő buzgólAzóta már eltelt néhány hét. Változás azonban nem történt. Van seprő - még sincs Nemcsak Budapesten, hanem , , ... ., , , . «»z ország más városaiban is kodik kora délután, es rá sem | „^kezdődött a tavaszi nagycsipos megjegyzehederít a sekre. — Lassan védőálarcot kell feltennünk, olyan szennyezett a levegő — mondta valaki a minap. És igaza van. A kaposvári utcák nagyon piszkosak. Legutóbb már tanácsülésen is szóvá tették a tanácstagok, és intézkedést követeltek. A vincellér Sávoly előtt, az országút és az erdő találkozásánál láttam meg. Napszítta, elnyűtt, vásott hátizsák lapult a vállán. Vajon ki lehet, hogy már ilyen kora tavaszon útnak indult? — Neuberger Ferenc, a sá- volyi szőlészeti brigádvezető vagyok — mondta a bemutatkozáskor. Most látom, hogy arcára milyen pírt festett a tavaszi levegő meg a gyaloglás. — Merre járt most? — Körülnéztem egy kicsit a szőlőben. — Csak nem kezdték meg a metszést? — Az még korán volna. Csak úgy elmentem körülnézni. Rendbe tettem a pince bejáratát, hogy be lehessen menni, mert le akarom fejteni a bort. — Van még sok? — Még egy kicsi van, de most azt is szétosztjuk. Minden évben úgy szoktuk, hogy nagyobb ünnepek előtt jutányos áron adunk azoknak a tagoknak, akiknek nincs szőlejük. Meg azoknak is szoktunk adni, akik nagyon nehéz munkát végeznek. Az ősszel a traktorosok is kaptak, amikor egész éjjel szántottak, utána jólesett nekik egy-két pohárral. — Mennyi szőlejük van? — Nem sok. Mindössze három és fél hold, de az szét van szórva az egész határban. — Milyen fajta? — Otelló, noha meg egy kis hazai is. — Mennyi volt a tavalyi termés? — Harminckét hektó termett, meg eladtunk harminc mázsa szőlőt is. Azt mondja, csaknem tizenöt kilométert tett meg, míg megjárta az utat. 64 éves korban ez nem valami könnyű dolog, különösen, amikor ilyen sáros minden. — Eddig még nem fáradtam el a gyaloglásban, de most már érzem, hogy a lábam nehezebben bír el. De akármilyen nehéz is a szőlőmunka, azért nem hagyná abba. Tavasztól őszig kint dolgozik. Tavaly 255 munkaegységet szerzett. — Kik segítenek a szőlőművelésben? — Nincs kiszabva. Amikor sok a munka, akkor beosztanak mellém néhány embert. Olyanokat, akiknek otthon is van szőlejük, és értenek hozzá. Azt mondja, ha megkezdődnek a munkák, akkor már nem lesz ilyen fárasztó az út, mert mindig akad kocsi, amely elviszi és hazahozza. Csak a jó időt várja, hogy dogozhasson. K. I. takarítás. Rá is fér az utcákra, hiszen télen nagyon sok salakot szórtak a csúszós hóra. Hírt adott a takarításról a fővárosi sajtó nemegyszer, s dicsérte az alapos munkát. Kaposváron viszont áprilisra marad mindez. Okkal kérdezik az emberek: miért? Bánó Lajos, a városi tanács köztisztasági részlegének vezetője elmondja, hogy mindösz- sze harminc embere van, velük kellene rendben tartani az utcákat. Eddig a jó időre vártak, a napsütésre, hogy a kora hajnali órákban locsolóautók segítségével tisztára moshassák az úttestet. Munkába akarták állítani a tavaly kapott seprőautót is, de akkor kiderült, hogy a gép korszerűtlen, és nem sok haszna van. A köztisztasági dolgozók hajnali öttől hétig dolgoznak a főútvonalakon, mire azonban befejezik a munkájukat, már újra por és piszok borít mindent. Hiába visznek el naponta a Béke Szálló és a Kossuth tér közötti szakaszról két lovaskocsi port, ha ugyanannyi gyűlik össze. Itt a Kuka, hol a Kuka? A törvény tiltja az »itt a piros, hol a piros» szerencsejátékot, azonban az „itt a Kuka, A Bábolnai Állami Gazdaság pusztakovácsi keltető üzemegységében eddig 243 000 kiscsibe kelt ki az idén. Az év végéig másfél millió csirkét kell kikeltetniük. Képünkön: özv. Horváth Lajos- né a tízezres keltetőbe helyezi a tojásokat. hol a Kuka« játékot nyugodtan játsszuk Kaposváron. Egy korszerű — valóban kitűnő — szemétgyűjtő autót ugyan kapott a város, csak éppen használni nem tudják. Mert a szo- kolabereki szeméttelep megszűnik, az új, a szennyvíztelep mögötti szeméttároló viszont még nem készült el. Elsősorban olyan utat kellene oda építeni, amely kibírja a jókora súlyú Kukát. Amíg nincs út, addig nincs megfelelő szemét- szállítás sem. Nem volt szerencsés, hogy a megye két Kukáját Siófok meg Kaposvár kapta. Ha az egyik elromlik — és Budapestre kell szállítani, mert kizárólag ott javítják —, mi lesz az útvonalával? Ki fogja elszállítani onnan a szemetet, ki fogja emelgetni a tetemes súlyú speciális kannákat a régi szemét- gyűjtő kocsikhoz? Szemetelés kisés nagyüzemi módon Nemcsak port, hanem nagyon sok papírhulladékot is cibál a szél az utcákon. Ha valaki kilép egy üzletből, eldobja a blokkot. Ha valaki leszáll egy autóbuszról, eldobja a jegyet. Tarkítja még a képet a cigarettacsikkek sokasága, a pattogatott kukorica zacskója stb. Pedig ott állnak a szemétládák, csak nagyon kevesen használják őket. Tudomásom szerint változatlanul érvényben van az utcai szemetelők helyszíni bírságolásáról szóló rendelkezés, azonban nem hallottunk róla. hogy alkalmaznák. Sürgősen fel kellene eleveníteni ezt a hatósági intézkedést. Csúfítja a városképet a sok építkezési hulladék tárolása, széthordása. Csupán a Május 1. utcában öt helyen építkeznek. s onnan jelentős mennyiségű homok, mész vagy egyéb szemét keiül az úttestre. Kirívó példa a Korona Szálló építése. Ha csak egy kis szél kerekedik, nem tanácsos az Ady Endre utcába menni. (Itt jegyeznénk meg: miért nem lehet ezeket a nagy építkezéseket — nemcsak külföldi, hanem jól bevált budapesti példa alapján is — magas deszkakerítéssel elzárni a külvilágtól? A plakátokkal teleragasztott palánk mégsem rontaná olyan nagyon a városképet, mint a romok.) Mindannyiunk érdeke Hogyan lehetne tisztává tenni a várost? Elsősorban közös összefogással. Nem lehet kizárólag a köztisztasági részleget elmarasztalni a szemét miatt hiszen láthattuk, hogy mennyi minden akadályozza munkájukat. Ha megkezdődik a tavaszi nagytakarítás, a külső területek utcáit is rendbe kell hozni. Harmincnégy utcában a lakosság bevonásával akarják eltüntetni a szemetet. A jövő persze mindenképpen megköveteli a gépesítést. Polesz György A tárgyalást vezető bíró a vádlotthoz fordul. A magas, barna fiú feláll. — Vádlott! Kíván-e az utolsó szó jogával élni? A fiatalember végigsimít hullámos haján. — Nem vagyok bűnös... Kérem a tisztelt bíróságot, vegye figyelembe, hogy nagyon ideges voltam, amikor megszöktem, mert családomat szerettem volna látni, s akkor is, amikor a kérésemet nem teljesítő hivatalos személyeket megsértettem... * r ’ ZJ uszonhat éves. Apja fő- iskolai tanár. Foglalkozása: először középiskolai tanuló, később főiskolai hallgató, majd különböző helyeken — Csepelen, a Magyar Optikai Műveknél — segédmunkás. Kaposi Gyula mindent megkapott szüleitől, amit egy gyermek csak megkívánhat. Nyugodtan tanulhatott volna, hiszen a középiskola elvégzése után fölvették a Testnevelési Főiskolára. Csakhogy inkább a szórakozás, a könnyű élet, az ital érdekelte. Akaratereje nem volt, ösztönei vezéA tárgyalóteremből Megfeledkezett emberi mivoltáról lelték. Eltávolították a főiskolái ól. Segédmunkás-pályafutása is hamarosan véget ért. 1959-ben letartóztatták, és nemi erőszak bűntette miatt ötévi börtönre ítélték. Ebből egy évet elengedtek, s a múlt év tavaszán — a kegyelmi rendelet életbe lépésekor — kiszabadult. Becsületes emberré válhatott volna, ha okul a börtönben töltött évekből. Nem így történt. 1963 májusában matróznak szegődik az egyik balatoni hajóra. Szeptemberben ismét letartóztatják, mert ugyanolyan bűntettet követett el, mint amiért már meglakolt. Az előzetes letartóztatásból megszökik. Budapestről hozzák vissza a kaposvári börtönbe. Mint szökött rabtól minden kedvezményt megvonnak: nem cigarettázhat, olvasnivalót nem kap sétálni csak megbilincselve mehet. Kaposi Gyulát ez az intézkedés végtelenül felháborítja. A fog- házőrőkkel szemben tiszteletien, durváskodik, hozzájuk vágja a poharat, 'arcul köpéssel fenyegeti őket, ha be mernek lépni vagy nézni cellájába. Követeli a kedvezményeket. Amikor kívánságát nem teljesítik, kihallgatást kér a megyei rendőr-főkapitányságtól. Hamarosan ott áll K. I. alezredes és S. J. őrnagy előtt. Fölényesen, szinte szemtelenül mondja: — Követelem a kedvezmények visszaadását, különben paraszt emelek személyes szabadságom megsértése miatt. .. — Kérésének nem áll módunkban eleget tenni... Előzetes letartóztatásban levő szökött rabot nem illet meg kedvezmény. Kaposi — mint már annyiszor — elveszti önuralmát, és ráordít a kötelességét teljesítő rendőrtisztekre: — Szadisták önök, nem emberek!. .. Ezt mondotta az a fiatalember, aki két súlyos bűntettel bizonyította, hogy mennyire meg tud feledkezni emberi mivoltáról. Amikor elvezetik, az őrnek megjegyzi: — Szerencséje volt az alezredesnek. .. Ha még egy percig maradok, a bilinccsel fejbe vágom... \/tőst már hivatalos sze* mélyek megsértésének bűntettével is megvádolták. A Siófoki Járásbíróságon vonták felelősségre. Az ítélet: négy és fél évi börtön, ötévi jogvesztés. Kaposit ide juttatta az, hogy nem tudott ösztönein uralkodni, és semmibe vette a társadalom erkölcsi normáit, törvénv"" Szalai László
