Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-28 / 74. szám
cAfif bal töi'thietf M SZ MP MEGYÉI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPj A Kit érdekel? Á kérdésre gondolkodás nélkül megadhatnánk a sommás választ, hogy mindenkit! De mert élő probléma sugallta a kérdést, bűn lenne lako- nikus kurtaságú válasszal elintézni. Nemrégen foglalkoztunk lapunkban a megye cigánylakosságának helyzetével. Igyekeztünk a megyei pártbizottság és a megyei tanács jelentése alapján mindenre kiterjedően beszélni azokról az eredményekről, amelyek az MSZMP Politikai Bizottsága 1961 júniusában hozott határozatának végrehajtása közben születtek. Az elemzés olvastán több levél érkezett szerkesztőségünkbe. Az egyik örvendező hangnemű, a másik aggodalmaskodó, némelyik pedig türelmetlenségről számot adó. Ezek a levelek azt példázzák, hogy az 1961. évi júniusi határozat végrehajtásának zökkenői ellenére is sokkal szélesebb körű érdeklődést váltott ki és vált ki a cigánykérdés megoldása, mint sokán hinnék. Szükségtelen' volna visszatérni az említett cikkre, ha nem kapunk a sok levél között egyet, amit nem akárki írt. Aki papírra vetette gondolatait, maga is cigány. S úgy véljük, ha már levélírásra, sőt vitára szánta el magát, meg is beszélte szűkebb és tá- gabb környezetében azt, amit leírt. Alapjában véve sok örömünk tellett levelében, de mondandójával vitatkoznunk kell. Mégpedig azért, mert a szenvedélyes sorok írója — aki levelét ráadásul a nyilvánosságnak szánta — rossz látószögből vizsgálja a cigánykérdést, azt állítva, hogy társadalmunk a cigányok nélkül óhajtja megoldani. Hangoztatni sem kell talán, milyen fejlődést jelez az a tény, hogy egy a megye cigánylakosságának helyzetét elemző cikkre sokan reagálnak, és a hozzászólók között szép számmal vannak érintettek is. No de ha a meg nem értés és a türelmetlenség az érdekeltek oldaláról érkezik, az mégsem valami megnyugtató dolog... Azok az emberek, akik figyelő szemmel élik hétköznapjaikat, világosan kell lássák: társadalmunk erőfeszítése a cigánylakosság helyzetének megjavítására nem szórvány jellegű. A látó, gondolkodó ember számára az is világos, hogy a telepítéssel, a munkába állítással, a beiskolázással, az egészségügyi ellátottság fokozásával elért eredmények — hogy csak ezekre hivatkozzunk — nem jöhettek volna létre, ha a júniusi határozat végrehajtásához a cigányok nélkül láttunk volna hozzá. Nem! A határozat megszabta tennivalóknak szerte- ágazóságuk mellett van egy lényeges közös tulajdonságuk. Ez pedig az, hogy a cigánylá- kosság részvétele, munkája, akarata nélkül társadalmunk képtelen lenne megoldani a cigánykérdést. Munka nélkül, a társadalom adta jogok és kötelességek ismeretének, igénylésének kihagyásával még elképzelni is nehéz lenne azt a megbecsülést, melyet a dolgozó cigányok mind többen élveznek. Súlyos tévedés azt állítani tehát, hogy társadalmunk az érdekeltek kihagyásával munkálkodik a cigány- kérdés megoldásán! Ügy véljük, arról van inkább szó, hogy az érdekeltek közül sokan még ma is úgy képzelik életük jobbra fordulását, hogy cserébe semmit sem adnak érte. Sőt... akik már más körülmények között élnek, nem a kulturált életre vajmi kevés lehetőséget szolgáltató telepeken, azok nem érzik sem kötelességüknek, sem feladatuknak azt, hogy a mögöttük maradókat példájuk követésére serkentsék. Továbbmenve-... közismert dolog, hogy a jó idő beköszöntésével milyen sok gondot okoznak például még a ma is vándorló cigánycsaládok, amelyek szekérre kapva hol ezen, hol azon a cigánytelepen ütik fel sátrukat. Elmulasztva bejelentkezési kötelezettségüket; gyermekeiket magukkal hurcolva megszegik az iskolakötelesekre vonatkozó törvényt, s ki tudja még, hány írott és íratlan szabályt! Alig hallottunk még arról, hogy cigánytelepeink lakói tiltakoztak volna például az ilyen vándor vendégek letelepedése ellen, vagy akár arról is, hogy egymástól számon kérték volna, melyik családból miért nem jár a gyermek renclszere- sen iskolába; ki miért nem dolgozik; vagy az egymás iránt érzett felelősség tudatában megfékeznék azokat, akik még ma is munka nélkül szeretnének élni. Ha van egy olyan halvány színezete a júniusi határozat végrehajtásának, hogy a cigányproblémát a cigányok bevonása nélkül oldja meg társadalmunk, annak oka az, hogy nem minden cigánycsalád érez felelősséget a maga és társai sorsának fordulásáért. Pontosabban, hogy a többs^j* inkább csak a társadalom nyújtotta jogokat ismeri és élvezi, a kötelességeket nem. Olyasmit javasol a vitatott levél írója, hogy cigányok is vegyenek részt — hivatalosan — a júniusi határozat megvalósításában. Tanácsi apparátusunknak, párt- és tömegszervezeteinknek vannak dolgozó cigány tagjai. Kell ennél több? Nyilván kell. Mi legyen az a több? Ami még ma is hiányzik: a közigazgatásban tanácstagként vagy a párt- és tömegszervezetekben dolgozó cigányok nagyobb aktivitása, képessége a legközvetlenebb környezetben kifejtett nevelőmunkára! És a harmadik do-' log ... Levélírónk úgy vélekedik, hogy az emberek többségét nem érdekli a cigánykérdés. Téves megállapítás ez is. Hiszen ha ez igaz volna, a februári cikkünkben vázolt helyzetkép Somogy cigánylakosságának életéről nem tartalmazna gyarapításra érdemes eredményeket. Márpedig a dolgozó cigányok számának növekedése, a cigánytelepek számának csökkenése azt bizonyítja, hogy közösen tettünk valamit.,Olyan lépéseket tettünk meg, amiket nemcsak megkíván történelmünk, hanem kitörölhetetlenül föl is jegyez lapjaira. László Ibolya Öngyilkos leit dr. Kulcsár László fonyődi sebészorves Csütörtökön a délelőtti órákban fonyódi lakásán ön- gyilkosságot követett el — felakasztotta magát — dr. Kulcsár László, a járási rendelő- intézet sebészorvosa. Dr. Kulcsár az utóbbi időben sokat betegeskedett, kórházban kezelték, emiatt állandóan levert, ingerlékeny volt. Az öngyilkosságot a család egyik ismerőse fedezte föl, aki a délelőtti órákban hiába kopogott Kulcsárék lakásán. Ezután feltörték a lakást, de már csak holttestet találtak. Dr. Kulcsár László búcsúlevelet nem hagyott hátra. A föltevések szerint tettét súlyos betegsége miatt követte el. Az ügyben folyik a nyomozás. Ezzel a címmel jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában Kubinyi Ferenc regénye. A könyv a Tanácsköztársaság somogyi mártírjairól szól. Főhőse Krénusz János tanító, a tanácskormány politikai biztosa. Hatezer példányban került a mű a könyvesboltokba; sikerére jellemző, hogy sem Budapesten, sem Marcaliban és környékén már nem kapható. Március 26-án találkozott a mű szerzője marcali és böhö- nyei olvasóival. A járási székhelyen a gimr' i tanulói foglaltak helyei. széksorokban. Diákok, aki,, már abban a korban élnek, melynek megteremtéséért életével fizetett Krénusz János. Az író-olvasó találkozó kezdetétől beíejezé- ségi pillanatnyi szünet sem volt:- kérdésre válasz, majd újabb kérdések következtek. »Hogyan készült a regény?-«; »Élnek-e még, mi történt a kínzatások után elpusztított tanító gyermekeivel?« Az író készségesen válaszolt. Elmondta, hogy tulajdonképpen egy történeti tanulmány megírására készült a pár évvel ezelőtt kezébe került Latinka-ballada nyomán. Majd nyomozni, kutatni kezdett; a dokumentumok egyre gyűltek, s a kiadó javaslatára regény született az óriási adathalmazból. Az Országos Levéltárban, a Párttörténeti Intézetben, a Széchenyi Könyvtárban, a Megyei Levéltárban végzett kutatások, a helyszínre való utazások egyre gyarapították a téma anyagát. KISZ-istákkal, pedagógusokkal és kortársakkal állott s áll kapcsolatban ma is. A Krénusz család sorsáról elmondta, hogy Krénusz Ilona Pécsen tanít, Ferenc pedig a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozik. Apjuk politikai meggyőződése, kommunista volta miatt azonban a Horthy-kor- szakban nem volt könnyű a helyzetük. Mennyi kérdés, mennyi felelet! A diákok kíváncsisága és tudásszomja határtalan; műhelytitkairól és magánéletéről, további terveiről is faggatták az írót. Megtudták, hogy a könyv szerzője bányászból lett villanyszerelő, majd villany- szerelőből történelemtanár, s hogy még most is tanít; hogy regényt ír Latinka Sándorról »Siratni csak hazát lehet« címmel. A böhönyei találkozón elhangzott — szinte a regény alapmotívumaként — a Latinka-ballada is. Majd Gábor Andor Orgovány című versét hallhatták a részvevők. Ezután részlet következett a regényből ... Mártírok emlékét, tetteit idézték a szavak. Nem lehet s nem is szabad feledni a Marcaliban és környékén meggyilkoltakat. Az író többek között elmondta a hallgatóknak Simon pap holtteste hazaszállításának történetét: »Szenyér- ből az éj leple alatt templomi zászlókkal asszonyok jöttek érte. Zsolozsmákat énekelve vitték papjukat, aki míg élt, a szószékről hirdette az igazi társadalom törvényeit és nagyszerű igéit. Egyszerű, de nemes tett volt ez. Ilyen és hasonló adatok birtokában — szerénykedett az író — már nem volt éppen nehéz megírni a könyvet.« Nagyszerű mementó az »Egy ballada története«. Erőt, állhatatosságot, emberséget tanulhatnak fejezeteiből az olvasók. Az író arra kérte hallgatóit, hogy újabb könyvének megírásához is segítsenek majd a kutatómunkában. Célja, hogy minél élethűbben raj zolhassa meg a Tanácsköztársaság egyik nagy alakjának, Latinka Sándornak emberi, politikai életútját. A kért támogatás bizonyára nem marad el. Gőbölös Sándor II megye egyik legjobban fölszerelt konyhája a Munkácsy Mihály Gimnáziumé. Most újabb általános konyhagépet helyeztek el, 1600 literes hűtőszekrényt szereltek be. A háromajtós szerkezet akkora, hogy csak az ajtók kibontása után fért be a helyiségbe. Hatalmas villanytűzhely, kisebb-nagyobb robotgép segíti a gimnázium szakácsnőit. LYEG VILÁG A GYÜJTÖSZENVEDÉLY talán egyidős az emberrel. Lehet — bár ebben nem vagyok egészen biztos —, hogy már az ősember is gyűjtött valamit (furcsa formájú mammutcsontokat talán?); Napóleon háborúkat gyűjtött, egy földbirtokos harmincöt évvel ezelőtt ezer holdakat, és egy éjszaka elvesztette kártyán az egészet, a lovát is, kutyáját is... Akkor fejbe lőtte magát. A ma embere színészfotókat, híres emberek használati tárgyait, gyufacimkét, hamutartót, asztalkendőt, képeslapot, de elsősorban bélyeget gyűjt. Az öt világrész minden országában gyűjtik a bélyeget, de hányán? Erre tán a Fédé- ration Internationale de Philatelie Constructive szakemberei sem tudnának pontos választ adni. Unoka gyűjt a nagyapának nagyapa az unokának, mindenki mindenkinek. De miért? — Mert ennél érdekesebb, kellemesebb, hasznosabb időtöltés nincs a világon — mondják a bélyeggyűjtők, és a maguk szempontjából bizonyára igazuk is van. ITT VAN MINDJÁRT A TÖRTÉNELEM. Az 1870—71. évi porosz—francia háborúról sokan tudnak, de azt már többnyire csak a bélyeggyűjtők tudják, hogy itt alkalmazták először a ballonpostát. Az ostromlott Metz várából gázzal töltött ballonokat bocsátottak útra, melyek kis csomagban levelet vittek a szabad területekre. Fejlettebb formája volt a ballonpostának, amit 1870. november 18-a és 1871. január 27-e között az ostromlott Párizsból küldtek a Kommün vezetői. A nagyméretű ballonok kosaraiban sokszor emberek (astronauták) is utaztak. A párizsi küldemények bélyegekkel voltak bérmentesítve — ezek ma természetesen nagy értéket képviselnek a filatéliai piacon. De hol van ezek értéke még a »bélyegkirályétól«? A csipkézett szélű »királyt« világszerte Mauritius néven ismerik. Ez a Mauritius nemrég világrekordot javított. Az 1847-ben kiadott 1 és 2 pennys Mauritius »Post Office« bélyegekkel ellátva 28 000 fontért talált új gazdára. A New Orleans-i Raymond H. Well vásárolta meg. A bélyeg azelőtt Maurice. Burrus három és fél millió angol fontra értékelt csodálatos gyűjteményének legszebb darabja volt. A LEGNÉPSZERŰBB SPORTÁG, a labdarúgás szintén képviselteti magát a bélyegeken. Találós kérdés: Ha a postabélyeg születési helye Anglia, s »világra jöttének« éve 1841, a modern labdarúgás is Anglia »szülötte«, 1863-ból, hol adták ki akkor az első labdarúgó rajzú bélyeget? Angliában? Dehogy, kérerr "-gyarországon! Mégpr 1925. évi sportsorozati és erre manapság i dícsőségre szívesen szünk vissza! — hazánk válogatott csapata volt az első, amely a labdarúgás őshazájában, Angliában, a Wembley-stadionban két vállra fektette az angolokat. Ennek emlékét örökíti meg »London—Wembley« felírással, 1953. XI. 25-i kelettel, a 6:3 eredményt felülnyomásban viselő alkalmi bélyegünk. És Anglia? Csak 1966-ra, az ottani labdarúgó-világbajnokságra tervezi a labdarúgó- bélyegsorozat kiadását. Ballonposta az ostromlott várból A világhírű Mauritius új gazdája Shakespeare és II. Erzsébet HIRES EMBEREK emlékét is őrzik a bélyegek. Michelangelo halálának négyszáza' dik évfordulójára Olaszországban sorozatot bocsátanak ki. A tragikusan elhunyt No- bel-díjas íróról, Emest He- mingway-ről, aki életének utolsó éveit Kubában töltötte, három bélyegből álló sorozatban is megemlékezett a karib-tengeri, az igazi haza. Különös játéka a sorsnak, hogy egy togói emlékbélyegen, melyet Sylvanus Olympic elnök Amerikába utazásakor adtak ki, a togói elnök és John F. Kennedy arcképe együtt szerepel. A bélyeget 1962 júliusában adták ki — és 1963-ban mindkét elnök gyilkos merénylet áldozata lett. De kérdezzük csak meg a gyűjtőket, melyik bélyeg kiadását várják a legjobban? Többségük biztosan az angliai Shakespeare-sorozatra szavaz. A nagy angol drámaíró születésének négyszázadik évfordulóján, április 23-án jelenik meg Angliában első ízben olyan bélyeg, melyen nemcsak az uralkodóház valame- k tagjának képe szerepel. A bélyegek mindegyike jobboldalán oválisban II. Erzsébet királynő képét, bal oldalán Shakespeare képét mutatja. A bélyegek közepén Shakespeare műveiből vett illusztrációk szerepelnek. Végül valamit a katalógusokról is! 1861-BEN JELENT MEG az első katalógusszerű kiadvány Strassbourgban Oscar Ber~ ger—L evrault munkájaként. Az ötvenegy oldalas könyvecske szerint akkor könnyen kérhettek 2—300 tallért is egy megközelítően teljes világgyűjteményért, mely az addig kiadott 1100—1200 bélyeget jelentős részben tartalmazta. Némely bélyegek áráról felháborodva nyilatkozik a szerző, mert néhány ritka, keresett bélyegért 5—10, sőt 20 30 frankot is fizettek egyes könyelmű gyűjtők! Biztosan megfordulna a sírjában a jó öreg Oscar Berger, ha valamilyen módon tudomást szerezne a bélyegek mai mennyiségéről és — tegyük fel — a Mauritius egyre emelkedő, vagyonnak megfelelő árfolyamáról! Nos hát, kedves gyűjtők: érdemes? Ha lehetne, bizonyára kórusban vágnák rá az igent. V. J. íSOüOK Az elnök télpárti Végre itt a tavasz, mindenki örül a faluban a napsütésnek, csak a tsz-elnök nem. A főkönyvelő megkérdi a szövetkezet vezetőjétől, hogy miért nincs kibékülve a tavasszal, s mit ajánlana helyette. — Telet, barátom, örök telet — így az elnök. — Aztán miért?! — Mert akkor nem maradna el a termelőszövetkezet a tavaszi munkákkal — vágja ki az elnök. * * * A másodikos Pistike megrója édesanyját, miért árulta el, mit kap húsvétra. — Nézd, kisfiam, te már nagy vagy, tudod, hogy nem a nyuszi hozza az ajándékot — simogatja meg a mama Pistike fejét. — De a nyuszi hozza! — erősködik a gyerek. A mamában elhűl a vér. Mi ütött ebbe a gyerekbe? Tavaly Pistike magyarázta el a kistestvéreinek, hogy mi az igazság. — Nem a nyuszi hozza az ajándékot — próbálja meggyőzni a fiát. — Dehogynem — kacsint Pistike. — Anyuszi!— lg — * * * A Szpilki című lengyel vicclap gyakran döf egyet- egyet a bürokratákon. Legutóbb az alábbi tréfát közölte: A szorgalmas hivatalnok, amint beteszi lábát az irodába, felhívja a telefonközpontot, és megkéri, hogy pontosan két órakor ébresszék föl. * * * Világos utasítások Némely vállalatvezetők mindig feladataik magaslatán állnak. Az első dekádban azt mondogatják: »A tervteljesítés során a legdöntőbb feladat: a legmagasabb gazdaságosság elérése és a kiváló minőség megtartása.-« A másik dekádban a következő jelszó érvényesül: »A tervteljesítés során a gazdaságosságra is ügyelni kell, és a minőséget is meg kell tartani,« A harmadik dekádban egyértelműen határoznak: »A tervet mindenáron teljesíteni kell!-« Tehát teljesen tisztázatlan, hogy a múlt évet a teljesen világos utasítások ellenére miért veszteséggel zártuk. Aforizmák Gyakran előfordul, hogy az értetlen dolgokat is meg kell érteni. * * * Az önkiszolgálás teljes megvalósulása: Robinson élete. * .# . Kettős életet élt. Arról a másodikról maga sem tudott, mivel a személyére vonatkozó anyagok, mint ismeretes, szigorúan bizalmasak. * i * Némely nők azokat a férfiakat szemlélik ideálisan, akikkel kapcsolatban anyagilag érdekeltek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye’ Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
