Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-27 / 73. szám

SomogyiHéplap MSZMP MEGYEI RI70TTSAGA E'S A MEGYEI TANACS LAPJ A Megosztott és nem kiosztott felelősség kell! INDUL AZ EDÉNYRAKÉTA Lapunk február 21-i számá­ban közöltük »Őrjáraton a La­tinka Sándor kulturális szem­le előtt« című cikkünket, eb­ben mérlegeltük a szemle — a kiadott irányelvektől eltérő — szervezésének, tervezésének hibáit. Arra hívtuk fel a fi­gyelmet, hogy a kulturális szemle előtt van még idő kija­vítani ezeket a hibákat. Az il­letékesek közül a Kaposvári Városi Tanács V. B. Művelő­désügyi Osztálya március 12-i keltezésű levelében válaszolt cikkünkre azt hangoztatva, hogy a tanács és a párt-vb ál­tal jóváhagyott 1963—64. évi művelődési terv szerint a La­tinka Sándor kulturális szem­le szervezéséért és lebonyolí­tásáért a városi KlSZ-bizott- ság a felelős, részletes felvilá­gosításért forduljunk tehát a városi KISZ-bizottsághoz. Azt is közli a levél, hogy a műve­lődésügyi osztály három ízben tartott értekezletet a kulturá­lis szemle tárgyában. A válasz meglehetősen szűk­szavú, és semmi esetre sem nevezhető megnyugtatónak. Miért? Az 1963—64. évi kulturális szemle központi irányelveiből idézünk: »A szemle a gyerme­kek, az ifjúság és a felnőttek szemléje, ezért tervezése, irá­nyítása, vezetése mindazon társadalmi és állami szervek közös feladata, amelyek a gyermekek, az ifjúság és a fel­nőttek műkedvelő-mozgalmá­val, művészeti mozgalmával foglalkoznak. E szervek neckü- lön-külön, hanem együttesen tervezzék meg az 1963—64. évi kulturális szemlét, közösen működjenek közre a szemle megrendezésében. Cikkünkben éppen azt tet­tük szóvá, hogy noha az utób­bi évek tapasztalatai szüksé­gessé tették volna a legna­gyobb, legszorosabb összefo­gást, ez nem jött létre. Sőt városunk üzemeiben, intézmé­nyeinél, vállalatainál az álta­lános népművelés és a műked­velő művészeti mozgalom a gazdátlanság jegyeit ma sem nélkülözi. Itt kívánunk emlé­keztetni a városi tanács és a párt-vb 1963—64. évi kulturá­lis tervének bevezetőjére, amely szükségesként határoz­ta el a leszámolást az admi­nisztratív, az adaszolgáltatáson alapuló szervezéssel, irányítás­sal és ellenőrzéssel. Nem rejt­hető véka alá, hogy mind a ipái napig egyik fő baja Ka­posvár kulturális életének, ezen belül a műkedvelő mű­vészeti mozgalomnak, hogy a sok felelős között elvesz a fe­lelősség, amit az illetékes ál­lami, társadalmi szervek nem megosztanak egymás között, hanem rossz hagyományok sze­rint kiosztanak! A Latinka Sándor kulturá­lis szemle megszervezése, le­bonyolítása, a szemlére készü­lő csoportok segítése részfel­adatként lehet a városi KISZ- bizottság fő tennivalója. De ha ismét arra utalunk, ami a kö­zös, a tanács és a párt-vb ál­tal elfogadott kulturális terv záradékában olvasható, joggal kél bennünk aggódás, kétely a terv végrehajtásának sikerét illetően. Ismét idéznünk kell: »... Kaposvár város 1963— 64. évi művelődési tervének végrehajtásáért a városi párt- bizottság, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya a felelős. Ők fogják össze az egész munka irányí­tását, s mindazoknak a 'tevé­kenységét, akiknek a terv vég­rehajtásában feladatuk van...« Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy az idei szemlének fontos alkotórésze mind az esti és le­velező felnőttoktatás, mind az ismeretterjesztés, az olvasó­mozgalom, a kulturált szóra­kozást nyújtó klubélet, joggal furcsálhatjuk a városi KISZ- bizottság »egyszemélyi felelős­ségét« a Latinka Sándor kul­turális szemle lebonyolításáéit! Ezért véljük úgy, hogy a kur­ta levél ellenére még egyszer meggondolandó, amit idézett című cikkünkben jó vagy rossz tapasztalatok alapján felvetet­tünk. Az a tény, hogy a városi ta­nács művelődésügyi osztálya háromszor tartott értekezletet a kulturális szemle tárgyában, önmagában kevés. Nem célunk elvetni a sulykot, de a területi munka hiányát tettük szóvá, elsősorban a szervezésért, irá­nyításért és ellenőrzésért fele­szervek jelenlétének a hiá- '. Ezt a bajt sem lehet r. .szüntetni a válaszadás el­hárításával. László Ibolya Hátba szúrta Tolt feleségét Maltesics Ferenc Bolhó, Bajcsy- Zsilinszky utca 44. szám alatti la­kos március 19-én az esti órákban hátba szúrta volt feleségét. A rendőrségi nyomozás adatai szerint Maltesics Ferenc ktsz-asz- talos Berva motorkerékpárral ki­ment a bolhói autóbuszmegállóhoz. Tudta, hogy volt élettérsa az esti. járattal, érkezik haza. Oda ment eléje, átölelte, majd a nála levő élesre feat henteskéssel hátba szúrta. Az összerogyott asszonyt lefektette a földre, és mintha mi sem történt volna, haza indult. A szerencsétlenség tanúi azonnal ér­tesítették a rendőrséget. Az asz- szonyt a mentők a kaposvári kór­házba szállították. Maltesics Ferencet letartóztatták. A kórház baleseti osztályától ka­pott tájékoztatás szerint Maltesics Ferencné túl van az életveszélyen. Mii! é • • » » i «-'irr'i in—r» «nU"7r Igaz, nem a világűrbe, hanem a háziasszonyok konyhájába. Az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat kaposvári vasboltjának ötletes kirakata nagy tetszést aratott. Miért nincs klubélet a megyei kórházban? A megyei kórház KISZ-fia- taljainak kulturális nevelő­munkáját vizsgáltuk a közel­múltban, s bizony keyés jó tapasztalatot szereztünk. Ko­rábban arra hivatkoztak: majd ha elkészülnek a mű­velődés helyiségei, akkor lesz csak igazán élet itt... Nos, az átalakítások már a múlt évben megtörténtek, a fiatalok .művelődési munkája azonban a lehetőségek ellené­re visszaesett. Mi okozhatja ezt? El kell ismernünk, a kór­házi fiataloknak csaknem 80 százaléka vesz részt a felnőtt- oktatásban, a továbbképzé­sekben, A tanulás sok idejét fölemészti a javarészt három műszakban dolgozóknak. Az dol­van Nemcsak a jövő, a jelen is fontos Szükség van-e a MEK siófoki telepére? Rövid vita, néhány ellent­mondó vélemény, határozat­lanság— ez mondható arról a tanácskozásról, amelynek rész­vevői voltak hivatva dönteni a MÉK (Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központja) siófoki telepének sorsáról. A végén azonban győzött az ésszerűség. S a tanácskozást vezető Ősi István, a megyei tanács mun­katársa közölte Küher János igazgatóval: osztálya nevében javasolja a végrehajtó bizott­ságnak, hogy adjon engedélyt a MÉK siófoki telepének kor­szerűsítésére. Van egy ismerő­söm, a titoktartás kedvéért hívom őt Jolánkának. Nos, Jo- lánkát a természet rendkívüli képessé­gekkel áldotta meg. Mindig mindent elő­re megmond, meg- érez. Az valami cso­dálatos! Eleinte így gondoltam én is, az­tán bosszantott, ide­gesített, de hála tü­relmes várakozásom­nak, most már csak nevetek. Megyünk az utcán. — Gyere be velem a boltba — mondja —, Cugíilkát akarok venni. De figyeld meg, amilyen peches vagyok, nem lesz. Tényleg nem volt. Rám néz, és tekinte­tével kiabálja: «-Nem megmondtam?!« Én csak nevetek, hiszen ország-világ tudja, hogy körülbelül fél éve kivonták a for­galomból a Cugfil- kát. Mindegy. Cseng a telefon, Jolánka jelentkezik. — Képzeld, eltör­tem a lábam . . . — Hogy történt? — kérdem ijedten. — Elcsúsztam. Ez az átkozott kis csiz­ma, amit vettem. De megmondtam, em­lékszel, mikor ész­evettem, milyen sí- ’■ as a talpa: figyeld JádoMc meg, ezen a télen ki­töröm a lábam. Es tessék... Illendően sajnál­koztam a balszeren­csés Jolánkán. De akárhogy erőltettem is emlékezetem, az idézett szavak nem jutottak eszembe. Viszont hinnem kel­lett, mert Jolánka mindig mindent meg­mond előre. Az utóbbi időben új dolgokat tapasz­talok nála. Már nem­csak megérez, meg­mond, hanem meg is álmodik mindent. A közelmúltban beteg voltam. Este berob­ban hozzám Jolánka, s még mielőtt bár­mit is kérdezne, a tőle megszokott bő­beszédűséggel rögtön rákezdi: — Hát, tudod, es­küdni mertem vol­na, hogy beteg vágj». Rácsodálkozom. — Csupán csak azért kerestelek a munkahelyeden, hogy meggyőződjek, nem tévedtem-e. íme, itt van. Almom­ban egészen piciny kislánynak láttalak. Ez döbbenetes ... Na és, mondd, mi ba­jod! Bágyadtan mon- dpm. s mivel a be­teg ember nyűgösebb is meg ingerléke­nyebb is az átlagos­nál, nem állhatom meg, és nem minden irónia nélkül meg­kérdem: — Es mondd, Jo- lánká, arra vonatko­zóan mit érzel, hogy mikor gyógyulok meg. Elhallgat egy pilla­natra, sértődötten összehúzza a száját. — Igazán nem szép, hogy epés- kedsz. Azt hiszed, humbug, amit mon­dok? Tegnap reggel például derült idő volt, én mégis vit­tem az ernyőt. Es délután szakadt az eső, igaz? Tudtam előre. Egyrészt fájt az eltört lábam, másrészt meg régen meghalt ángyikám- ról álmodtam. S ez mindkettő esőt je­lent ... — Persze, persze — mondom tétován, s hogy kiengesztel­jem, még megkér­dem: — És mit gon­dolsz, mikor lesz végre jó idő? — Hát... — kicsit zavartan gondolko­dik —, júliusra egé­szen biztosan fölme­leg szik ... Higgyek neki? Nem tudom ... Vörös Márta Nem mindenki értett egyet a javaslattal. Köztük a Balato­ni Intéző Bizottságot képvise­lő budapesti mérnök sem, s határozottan kijelentette: — Farkas Tibornak, a Balaton környék és a'Duna-kanyar fő­építészének az a véleménye, hogy a telep fejlesztését aka­dályozzák meg, s költöztessék át a távlati tervben kijelölt ipari negyedbe. Ha nem ismernénk a körül­ményeket, ha nem vennénk fi­gyelembe az utóbbi három év­ben történteket, igazat is kel­lene adni a javaslat ellenzői­nek. Hiszen ők ismerik a leg­jobban a község távlati rende­zési tervét, s az ha alapos, jól átgondolt, nem szabad akadá­lyokat gördíteni megvalósítá­sának útjába. Most azonban nemcsak erről, hanem ötmillió forintról is szó van! Ugyanis 196Í-től ennyit fordított a MÉK a telep fejlesztésére, no­ha ezt a területet nem ők kérték, hanem kijelölték szá­mukra, s szinte egyik napról a másikra, a legnagyobb munka közben kellett elfoglalniuk. Ä MÉK régebbi telepe Siófo­kon igen rossz helyen, a for­galmas 7-es főútvonal mentén volt. A zöldséget, gyümölcsöt szállító járművek akadályoz­ták a forgalmat. A megyei ta­nács vb ezért úgy határozott, hogy meg kell szüntetni a te­lepet, s a MÉK-nek máshova kell költöznie. E célra az Üdü­lőellátó Vállalat Sió-parti sa­vanyítóüzeme s a szomszédsá­gában levő szeszfőzde és kör­nyéke bizonyult. A siófoki MÉK-telep évente 1400 vagon árut dolgoz fel. Ba- latonszabaditól Balatonsze- mesig ellátja a zöldség-gyü- mölcsüzleteket, az üdülőket, exportra is szállít, s a felvásá­rolt áru egy részét tartósítja, savanyúságot készít belőle. A munka zavartalansága végett több mindent kellett építeni. Egy-egy építési engedély ki­adását hetekig tartó huzavona előzte meg. Hol a járási, hol a megyei tanács utasította el ké­relmüket. Csak amikor már sem a BIB, illetve tervtanácsa és Farkas Tibor főépítész sem ellenezte, adták meg az en­gedélyt. Így bővült a savanyí­tóüzem, korszerűsítették a szeszfőzdét, építettek átvevő és tároló raktárakat. A járási pártbizottság és a tanács is támogatja a MÉK munkáját, hiszen fontos nép- gazdasági feladatot old meg. Ezért azt kérték a SZÖVOSZ- tól, hogy adjon pénzt útépítés­re, mert a telepre vivő rossz út nemcsak a közlekedést ne­hezíti, hanem a munkát is akadályozza. Az útépítés még is kezdődött, s több mint egy­millió forintot költenek rá. Ezzel a telep korszerűsítésére mintegy ötmillió forintot ad­tak. , Az üdülők, turisták tízezrei, a környék lakói azt várják a MÉK-től, hogy jó minőségű árút szállítson az üzletekbe. Ehhez azonban megfelelő kö­rülményeket kell teremteni. Nincs ugyanis elegendő és megfelelő raktár, az áru nagy részét kénytelenek a szabad­ban tárolni. Több mint kétszáz dolgozójuknak sem fürdő, sem pedig öltöző nem áll rendelke­zésükre. Igaz, a távlati rendezési terv az ipari üzemek helyét másutt jelöli meg. Ha korsze­rűsítik is a jelenlegi MÉK-te- lepet, a gondokat ez sem szün­teti meg. A MÉK és a SZÖVOSZ vezetői a Sió-parton levő telepet tartósító-, sava­nyítóüzemként akarják fenn­tartani, az ipamegyedben pe­dig tároló, elosztó raktáraikat építik föl. Szalai László ember azonban nemcsak gozik és tanul: szüksége társaságra, szórakozásra, ki- kapcsolódásra is. Enélkül KISZ-élet, közösségi munka sem képzelhető el. Mégis ezen a ponton futottak zá­tonyra. Porosodik a tizenkét pár táncruha; elnémultak — jórészt személyi okokból — a tánczenekar hangszerei (sú­lyos ezreket áldozott rájuk a szakszervezet!); a színjátszó csoportot cserbenhagyták a TRANSZVILL fiataljai, akik­kel közösen akartak szerepel­ni a kulturális szemlén. A legnagyobb hiba az, hogy nincs klubélet, noha tárgyi féltételei már régóta megvan­nak. ígéretet kapott „ KISZ arra is, hogy ha a bérelszá­moló helyisége felszabadul, önálló klubnak rendezik be. Beszélgettünk szakszervezeti és KISZ-vezetőkkel. Elmon­dották, hogy már hosszabb ideje melengetik a rendszeres klubélet megindítására vo­natkozó elképzeléseiket. Sok fiatal örömmel fogadná ezt a lehetőséget. Ehhez önálló, berendezett helyiségre van szükség, ahol minden nap összejöhetnek szórakozni, ol­vasgatni, zenét hallgatni. Azonban addig is, amíg ezt rendelkezésükre nem bocsát­ják, legalább hetenként, két hetenként tarthatnának klub­összejöveteleket. De miért nem tartanak? Sajnos, hiány­zik a kezdeményező bátorság, az ösztönzés, az illetékesek szakmai és gyakorlati segít­sége. így a klubélet megte­remtése helyett olyan művé­szeti csoportok működtetésén erőlködnek, amelyeknek sze­mélyi föltételéit — éppen a megfelelő, jó közösség hiá­nyában — még nem sikerült biztosítani. Sokat nyújthat a maga vál­tozatos lehetőségeivel egy jól működő ifjúsági klub. Ennek megvalósítására kellene töre­kedniük a kórházi KISZ-fia- taloknak is. A szakszervezet anyagilag is támogatná a klubrendezvényeket, így most már csak a tettek hiányoz­nak... Reméljük, hamarosan azokról is beszámolhatunk. Wallinger Endre Járda és pedagóguslakás községfejlesztésbffil Ebben az évben mintegy 5000 méter szilárd burkolatú járdát építenek Nagyatád ti­zenegy utcájában. A Bereg­szászi, a Vasút utcában és a Rókus közben megépül az új kövesút is. Községfejlesztési alapból két pedagógus csa­ládnak kétszoba-konyhás iker­lakást építenek. Közétkeztetés, ó! í. Gulyásleves az első fogás az egyik nagyüzem ebédlő­jében. Nem a legjobb, a tá­nyérban csak itt-ott úszkál egy mócsing, inkább muta­tóban. A felszolgálónő meg­kérdi az egyik munkástól, hogyan ízlett a leves. — Ugye, jó volt? — pró­bálja kicsikarni belőle az elismerést. — Jó, jó, csak hiányzott belőle a gulya — hangzik a határozott válasz. Citerást, az egyik hivatal osztályvezetőjét »meginter­júvolják« kollégái az utcán. — Hová, hová, Citerás elvtárs? — A madáretetőbe — fe­leli a kérdezett. A kollégák értetlenül me­rednek egymásra, tudomá­suk szerint nincs ilyen ki- rendeltsége a hivatalnak. — Az üzemi konyhára — oszlatja el Citerás a félre­értést nevetve. — Annyit adnak enni, hogy még a madarak is éhen maradná­nak! 3. Találkozik két gyógysze­rész. Az egyik odahaza, a másik a vállalatnál kosztol. — Mit ebédelt, kolléga? — kérdi az otthonról jövő patikus. — Ne is kérdezze — így a másik. — Tyúklevest — S magának ez nem jó? — Nem ám, mert nem igazi. Csak a neve tyúkle- ves, merthogy a levét ki­öntjük, s a sűrűjét a tyú­koknak adjuk. — lg — * * * Olvasom az újságokban, hogy tóba fulladt az erdők királya: egy pompás agan­csot viselő szarvasbika. A tavon kószáló vad alatt be­szakadt n jég, és az ingo- vanyból nem bírt kijutni. A hírt először saját lapunk­ban láttam. Megdöbbentett a tragédia. Szerintünk a Ba­latonba fulladt. Néhány nap múlva a Hétfői Hírek ugyanezt a pompás szarvas­bikát a Somogy megyei Pa­laka tóba fullasztotta. Sajnálom a pompás bikát. Hogyne sajnálnám, hiszen király volt, méghozzá nem is akármilyen. Valahogy mégsem. kapta 'meg végtisz­tességül a királyoknak járó pontos híradást. Ha tudta volna ezt, bizonyára nem a világhírű őslápot, a Kaszó­puszta melletti Baláta-tavat választja sírhelyéül. Angliában megalapították a hajtóvadászatot szabotá­lok egyesületét. Tagjai va­dászat előtt hússal etetik a kutyákat, ánizsszemeket hullatnak el, hogy a hajszá­ban részt vevő kutyákat megzavarják, és összevissza trombitálnak, hogy a vadá­szok ne tudják, melyik az igazi kürtszó. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzíink meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetés) díj egy hónapra 12 Ft. Index: 23067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom