Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-27 / 73. szám
SomogyiHéplap MSZMP MEGYEI RI70TTSAGA E'S A MEGYEI TANACS LAPJ A Megosztott és nem kiosztott felelősség kell! INDUL AZ EDÉNYRAKÉTA Lapunk február 21-i számában közöltük »Őrjáraton a Latinka Sándor kulturális szemle előtt« című cikkünket, ebben mérlegeltük a szemle — a kiadott irányelvektől eltérő — szervezésének, tervezésének hibáit. Arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a kulturális szemle előtt van még idő kijavítani ezeket a hibákat. Az illetékesek közül a Kaposvári Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya március 12-i keltezésű levelében válaszolt cikkünkre azt hangoztatva, hogy a tanács és a párt-vb által jóváhagyott 1963—64. évi művelődési terv szerint a Latinka Sándor kulturális szemle szervezéséért és lebonyolításáért a városi KlSZ-bizott- ság a felelős, részletes felvilágosításért forduljunk tehát a városi KISZ-bizottsághoz. Azt is közli a levél, hogy a művelődésügyi osztály három ízben tartott értekezletet a kulturális szemle tárgyában. A válasz meglehetősen szűkszavú, és semmi esetre sem nevezhető megnyugtatónak. Miért? Az 1963—64. évi kulturális szemle központi irányelveiből idézünk: »A szemle a gyermekek, az ifjúság és a felnőttek szemléje, ezért tervezése, irányítása, vezetése mindazon társadalmi és állami szervek közös feladata, amelyek a gyermekek, az ifjúság és a felnőttek műkedvelő-mozgalmával, művészeti mozgalmával foglalkoznak. E szervek neckü- lön-külön, hanem együttesen tervezzék meg az 1963—64. évi kulturális szemlét, közösen működjenek közre a szemle megrendezésében. Cikkünkben éppen azt tettük szóvá, hogy noha az utóbbi évek tapasztalatai szükségessé tették volna a legnagyobb, legszorosabb összefogást, ez nem jött létre. Sőt városunk üzemeiben, intézményeinél, vállalatainál az általános népművelés és a műkedvelő művészeti mozgalom a gazdátlanság jegyeit ma sem nélkülözi. Itt kívánunk emlékeztetni a városi tanács és a párt-vb 1963—64. évi kulturális tervének bevezetőjére, amely szükségesként határozta el a leszámolást az adminisztratív, az adaszolgáltatáson alapuló szervezéssel, irányítással és ellenőrzéssel. Nem rejthető véka alá, hogy mind a ipái napig egyik fő baja Kaposvár kulturális életének, ezen belül a műkedvelő művészeti mozgalomnak, hogy a sok felelős között elvesz a felelősség, amit az illetékes állami, társadalmi szervek nem megosztanak egymás között, hanem rossz hagyományok szerint kiosztanak! A Latinka Sándor kulturális szemle megszervezése, lebonyolítása, a szemlére készülő csoportok segítése részfeladatként lehet a városi KISZ- bizottság fő tennivalója. De ha ismét arra utalunk, ami a közös, a tanács és a párt-vb által elfogadott kulturális terv záradékában olvasható, joggal kél bennünk aggódás, kétely a terv végrehajtásának sikerét illetően. Ismét idéznünk kell: »... Kaposvár város 1963— 64. évi művelődési tervének végrehajtásáért a városi párt- bizottság, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya a felelős. Ők fogják össze az egész munka irányítását, s mindazoknak a 'tevékenységét, akiknek a terv végrehajtásában feladatuk van...« Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy az idei szemlének fontos alkotórésze mind az esti és levelező felnőttoktatás, mind az ismeretterjesztés, az olvasómozgalom, a kulturált szórakozást nyújtó klubélet, joggal furcsálhatjuk a városi KISZ- bizottság »egyszemélyi felelősségét« a Latinka Sándor kulturális szemle lebonyolításáéit! Ezért véljük úgy, hogy a kurta levél ellenére még egyszer meggondolandó, amit idézett című cikkünkben jó vagy rossz tapasztalatok alapján felvetettünk. Az a tény, hogy a városi tanács művelődésügyi osztálya háromszor tartott értekezletet a kulturális szemle tárgyában, önmagában kevés. Nem célunk elvetni a sulykot, de a területi munka hiányát tettük szóvá, elsősorban a szervezésért, irányításért és ellenőrzésért feleszervek jelenlétének a hiá- '. Ezt a bajt sem lehet r. .szüntetni a válaszadás elhárításával. László Ibolya Hátba szúrta Tolt feleségét Maltesics Ferenc Bolhó, Bajcsy- Zsilinszky utca 44. szám alatti lakos március 19-én az esti órákban hátba szúrta volt feleségét. A rendőrségi nyomozás adatai szerint Maltesics Ferenc ktsz-asz- talos Berva motorkerékpárral kiment a bolhói autóbuszmegállóhoz. Tudta, hogy volt élettérsa az esti. járattal, érkezik haza. Oda ment eléje, átölelte, majd a nála levő élesre feat henteskéssel hátba szúrta. Az összerogyott asszonyt lefektette a földre, és mintha mi sem történt volna, haza indult. A szerencsétlenség tanúi azonnal értesítették a rendőrséget. Az asz- szonyt a mentők a kaposvári kórházba szállították. Maltesics Ferencet letartóztatták. A kórház baleseti osztályától kapott tájékoztatás szerint Maltesics Ferencné túl van az életveszélyen. Mii! é • • » » i «-'irr'i in—r» «nU"7r Igaz, nem a világűrbe, hanem a háziasszonyok konyhájába. Az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat kaposvári vasboltjának ötletes kirakata nagy tetszést aratott. Miért nincs klubélet a megyei kórházban? A megyei kórház KISZ-fia- taljainak kulturális nevelőmunkáját vizsgáltuk a közelmúltban, s bizony keyés jó tapasztalatot szereztünk. Korábban arra hivatkoztak: majd ha elkészülnek a művelődés helyiségei, akkor lesz csak igazán élet itt... Nos, az átalakítások már a múlt évben megtörténtek, a fiatalok .művelődési munkája azonban a lehetőségek ellenére visszaesett. Mi okozhatja ezt? El kell ismernünk, a kórházi fiataloknak csaknem 80 százaléka vesz részt a felnőtt- oktatásban, a továbbképzésekben, A tanulás sok idejét fölemészti a javarészt három műszakban dolgozóknak. Az dolvan Nemcsak a jövő, a jelen is fontos Szükség van-e a MEK siófoki telepére? Rövid vita, néhány ellentmondó vélemény, határozatlanság— ez mondható arról a tanácskozásról, amelynek részvevői voltak hivatva dönteni a MÉK (Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központja) siófoki telepének sorsáról. A végén azonban győzött az ésszerűség. S a tanácskozást vezető Ősi István, a megyei tanács munkatársa közölte Küher János igazgatóval: osztálya nevében javasolja a végrehajtó bizottságnak, hogy adjon engedélyt a MÉK siófoki telepének korszerűsítésére. Van egy ismerősöm, a titoktartás kedvéért hívom őt Jolánkának. Nos, Jo- lánkát a természet rendkívüli képességekkel áldotta meg. Mindig mindent előre megmond, meg- érez. Az valami csodálatos! Eleinte így gondoltam én is, aztán bosszantott, idegesített, de hála türelmes várakozásomnak, most már csak nevetek. Megyünk az utcán. — Gyere be velem a boltba — mondja —, Cugíilkát akarok venni. De figyeld meg, amilyen peches vagyok, nem lesz. Tényleg nem volt. Rám néz, és tekintetével kiabálja: «-Nem megmondtam?!« Én csak nevetek, hiszen ország-világ tudja, hogy körülbelül fél éve kivonták a forgalomból a Cugfil- kát. Mindegy. Cseng a telefon, Jolánka jelentkezik. — Képzeld, eltörtem a lábam . . . — Hogy történt? — kérdem ijedten. — Elcsúsztam. Ez az átkozott kis csizma, amit vettem. De megmondtam, emlékszel, mikor észevettem, milyen sí- ’■ as a talpa: figyeld JádoMc meg, ezen a télen kitöröm a lábam. Es tessék... Illendően sajnálkoztam a balszerencsés Jolánkán. De akárhogy erőltettem is emlékezetem, az idézett szavak nem jutottak eszembe. Viszont hinnem kellett, mert Jolánka mindig mindent megmond előre. Az utóbbi időben új dolgokat tapasztalok nála. Már nemcsak megérez, megmond, hanem meg is álmodik mindent. A közelmúltban beteg voltam. Este berobban hozzám Jolánka, s még mielőtt bármit is kérdezne, a tőle megszokott bőbeszédűséggel rögtön rákezdi: — Hát, tudod, esküdni mertem volna, hogy beteg vágj». Rácsodálkozom. — Csupán csak azért kerestelek a munkahelyeden, hogy meggyőződjek, nem tévedtem-e. íme, itt van. Almomban egészen piciny kislánynak láttalak. Ez döbbenetes ... Na és, mondd, mi bajod! Bágyadtan mon- dpm. s mivel a beteg ember nyűgösebb is meg ingerlékenyebb is az átlagosnál, nem állhatom meg, és nem minden irónia nélkül megkérdem: — Es mondd, Jo- lánká, arra vonatkozóan mit érzel, hogy mikor gyógyulok meg. Elhallgat egy pillanatra, sértődötten összehúzza a száját. — Igazán nem szép, hogy epés- kedsz. Azt hiszed, humbug, amit mondok? Tegnap reggel például derült idő volt, én mégis vittem az ernyőt. Es délután szakadt az eső, igaz? Tudtam előre. Egyrészt fájt az eltört lábam, másrészt meg régen meghalt ángyikám- ról álmodtam. S ez mindkettő esőt jelent ... — Persze, persze — mondom tétován, s hogy kiengeszteljem, még megkérdem: — És mit gondolsz, mikor lesz végre jó idő? — Hát... — kicsit zavartan gondolkodik —, júliusra egészen biztosan fölmeleg szik ... Higgyek neki? Nem tudom ... Vörös Márta Nem mindenki értett egyet a javaslattal. Köztük a Balatoni Intéző Bizottságot képviselő budapesti mérnök sem, s határozottan kijelentette: — Farkas Tibornak, a Balaton környék és a'Duna-kanyar főépítészének az a véleménye, hogy a telep fejlesztését akadályozzák meg, s költöztessék át a távlati tervben kijelölt ipari negyedbe. Ha nem ismernénk a körülményeket, ha nem vennénk figyelembe az utóbbi három évben történteket, igazat is kellene adni a javaslat ellenzőinek. Hiszen ők ismerik a legjobban a község távlati rendezési tervét, s az ha alapos, jól átgondolt, nem szabad akadályokat gördíteni megvalósításának útjába. Most azonban nemcsak erről, hanem ötmillió forintról is szó van! Ugyanis 196Í-től ennyit fordított a MÉK a telep fejlesztésére, noha ezt a területet nem ők kérték, hanem kijelölték számukra, s szinte egyik napról a másikra, a legnagyobb munka közben kellett elfoglalniuk. Ä MÉK régebbi telepe Siófokon igen rossz helyen, a forgalmas 7-es főútvonal mentén volt. A zöldséget, gyümölcsöt szállító járművek akadályozták a forgalmat. A megyei tanács vb ezért úgy határozott, hogy meg kell szüntetni a telepet, s a MÉK-nek máshova kell költöznie. E célra az Üdülőellátó Vállalat Sió-parti savanyítóüzeme s a szomszédságában levő szeszfőzde és környéke bizonyult. A siófoki MÉK-telep évente 1400 vagon árut dolgoz fel. Ba- latonszabaditól Balatonsze- mesig ellátja a zöldség-gyü- mölcsüzleteket, az üdülőket, exportra is szállít, s a felvásárolt áru egy részét tartósítja, savanyúságot készít belőle. A munka zavartalansága végett több mindent kellett építeni. Egy-egy építési engedély kiadását hetekig tartó huzavona előzte meg. Hol a járási, hol a megyei tanács utasította el kérelmüket. Csak amikor már sem a BIB, illetve tervtanácsa és Farkas Tibor főépítész sem ellenezte, adták meg az engedélyt. Így bővült a savanyítóüzem, korszerűsítették a szeszfőzdét, építettek átvevő és tároló raktárakat. A járási pártbizottság és a tanács is támogatja a MÉK munkáját, hiszen fontos nép- gazdasági feladatot old meg. Ezért azt kérték a SZÖVOSZ- tól, hogy adjon pénzt útépítésre, mert a telepre vivő rossz út nemcsak a közlekedést nehezíti, hanem a munkát is akadályozza. Az útépítés még is kezdődött, s több mint egymillió forintot költenek rá. Ezzel a telep korszerűsítésére mintegy ötmillió forintot adtak. , Az üdülők, turisták tízezrei, a környék lakói azt várják a MÉK-től, hogy jó minőségű árút szállítson az üzletekbe. Ehhez azonban megfelelő körülményeket kell teremteni. Nincs ugyanis elegendő és megfelelő raktár, az áru nagy részét kénytelenek a szabadban tárolni. Több mint kétszáz dolgozójuknak sem fürdő, sem pedig öltöző nem áll rendelkezésükre. Igaz, a távlati rendezési terv az ipari üzemek helyét másutt jelöli meg. Ha korszerűsítik is a jelenlegi MÉK-te- lepet, a gondokat ez sem szünteti meg. A MÉK és a SZÖVOSZ vezetői a Sió-parton levő telepet tartósító-, savanyítóüzemként akarják fenntartani, az ipamegyedben pedig tároló, elosztó raktáraikat építik föl. Szalai László ember azonban nemcsak gozik és tanul: szüksége társaságra, szórakozásra, ki- kapcsolódásra is. Enélkül KISZ-élet, közösségi munka sem képzelhető el. Mégis ezen a ponton futottak zátonyra. Porosodik a tizenkét pár táncruha; elnémultak — jórészt személyi okokból — a tánczenekar hangszerei (súlyos ezreket áldozott rájuk a szakszervezet!); a színjátszó csoportot cserbenhagyták a TRANSZVILL fiataljai, akikkel közösen akartak szerepelni a kulturális szemlén. A legnagyobb hiba az, hogy nincs klubélet, noha tárgyi féltételei már régóta megvannak. ígéretet kapott „ KISZ arra is, hogy ha a bérelszámoló helyisége felszabadul, önálló klubnak rendezik be. Beszélgettünk szakszervezeti és KISZ-vezetőkkel. Elmondották, hogy már hosszabb ideje melengetik a rendszeres klubélet megindítására vonatkozó elképzeléseiket. Sok fiatal örömmel fogadná ezt a lehetőséget. Ehhez önálló, berendezett helyiségre van szükség, ahol minden nap összejöhetnek szórakozni, olvasgatni, zenét hallgatni. Azonban addig is, amíg ezt rendelkezésükre nem bocsátják, legalább hetenként, két hetenként tarthatnának klubösszejöveteleket. De miért nem tartanak? Sajnos, hiányzik a kezdeményező bátorság, az ösztönzés, az illetékesek szakmai és gyakorlati segítsége. így a klubélet megteremtése helyett olyan művészeti csoportok működtetésén erőlködnek, amelyeknek személyi föltételéit — éppen a megfelelő, jó közösség hiányában — még nem sikerült biztosítani. Sokat nyújthat a maga változatos lehetőségeivel egy jól működő ifjúsági klub. Ennek megvalósítására kellene törekedniük a kórházi KISZ-fia- taloknak is. A szakszervezet anyagilag is támogatná a klubrendezvényeket, így most már csak a tettek hiányoznak... Reméljük, hamarosan azokról is beszámolhatunk. Wallinger Endre Járda és pedagóguslakás községfejlesztésbffil Ebben az évben mintegy 5000 méter szilárd burkolatú járdát építenek Nagyatád tizenegy utcájában. A Beregszászi, a Vasút utcában és a Rókus közben megépül az új kövesút is. Községfejlesztési alapból két pedagógus családnak kétszoba-konyhás ikerlakást építenek. Közétkeztetés, ó! í. Gulyásleves az első fogás az egyik nagyüzem ebédlőjében. Nem a legjobb, a tányérban csak itt-ott úszkál egy mócsing, inkább mutatóban. A felszolgálónő megkérdi az egyik munkástól, hogyan ízlett a leves. — Ugye, jó volt? — próbálja kicsikarni belőle az elismerést. — Jó, jó, csak hiányzott belőle a gulya — hangzik a határozott válasz. Citerást, az egyik hivatal osztályvezetőjét »meginterjúvolják« kollégái az utcán. — Hová, hová, Citerás elvtárs? — A madáretetőbe — feleli a kérdezett. A kollégák értetlenül merednek egymásra, tudomásuk szerint nincs ilyen ki- rendeltsége a hivatalnak. — Az üzemi konyhára — oszlatja el Citerás a félreértést nevetve. — Annyit adnak enni, hogy még a madarak is éhen maradnának! 3. Találkozik két gyógyszerész. Az egyik odahaza, a másik a vállalatnál kosztol. — Mit ebédelt, kolléga? — kérdi az otthonról jövő patikus. — Ne is kérdezze — így a másik. — Tyúklevest — S magának ez nem jó? — Nem ám, mert nem igazi. Csak a neve tyúkle- ves, merthogy a levét kiöntjük, s a sűrűjét a tyúkoknak adjuk. — lg — * * * Olvasom az újságokban, hogy tóba fulladt az erdők királya: egy pompás agancsot viselő szarvasbika. A tavon kószáló vad alatt beszakadt n jég, és az ingo- vanyból nem bírt kijutni. A hírt először saját lapunkban láttam. Megdöbbentett a tragédia. Szerintünk a Balatonba fulladt. Néhány nap múlva a Hétfői Hírek ugyanezt a pompás szarvasbikát a Somogy megyei Palaka tóba fullasztotta. Sajnálom a pompás bikát. Hogyne sajnálnám, hiszen király volt, méghozzá nem is akármilyen. Valahogy mégsem. kapta 'meg végtisztességül a királyoknak járó pontos híradást. Ha tudta volna ezt, bizonyára nem a világhírű őslápot, a Kaszópuszta melletti Baláta-tavat választja sírhelyéül. Angliában megalapították a hajtóvadászatot szabotálok egyesületét. Tagjai vadászat előtt hússal etetik a kutyákat, ánizsszemeket hullatnak el, hogy a hajszában részt vevő kutyákat megzavarják, és összevissza trombitálnak, hogy a vadászok ne tudják, melyik az igazi kürtszó. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzíink meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetés) díj egy hónapra 12 Ft. Index: 23067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.