Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-03 / 52. szám
Kedd, 1964. március 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP Két nemzedék a jövő útján Családi perpatvar, testvérek nézetkülönbsége nem kellemes téma, nem szívesen beszélünk ilyesmiről. Ám Ordacsehi esetében mégis több ok erre késztet. Ordai ?... Csehi ?... A község fiataljairól beszélgettem két vezető emberrel. — Sajnos, érezteti még hatását a felnőttek, az »ordaiak« meg a »csehiek« szinte kibékíthetetlen »ellentéte«. Próbálja csak dicsérni Ordát a csehiek előtt!... — hallottam Holdosi Rudolf tanácstitkártól. Ordai? ... Csehi? ... — Csodálkozik? A napokban igen kínos helyzetbe kerültem emiatt mint a zárszámadó közgyűlés elnöke. A közhangulat a tsz elnöke ellen fordult. Gyenge volna az eredmény? 37 forintot ért egy munkaegység... Nem bíznának az elnökben? A, csodát! »Miért mindig »csehi« az elnök?!« alapon. Szerencsére három ordai párttag tárgyilagos véleménye helyrebillentette az egyensúlyt — maradt az elnök. Ottjárt az emberek általában s mesen hallgattak arról, ami azért ott vibrál a levegőben lépten-nyomon. Ellenségeskedés az alvég és a felvég között? Semmi esetre sem az. Nem komoly, nem »kibékíthetetlen« ellentétekről van szó. Egy darabka múlt ez, talán mosolyognának rajta, ha nem volna hibák okozója ma is. Szabadon — és kalodában... Kutatom a hajdani ikerfalu utcáin, mennyivel ment előbbre a világ Ordacsehiben. Külsőre szemmel látható a változás. Hosszú, nyílegyenes betonjárda a főutcán, s itt-ott a takaros, pasztellszínű új házacskák már balatoni villa módra épültek. Tizenöt-húsz tv-antenna ágaskodik a kémények tövében; van már három személygépkocsi- és számos motorkerékpár-tulajdonos, és rádió szól minden lakásban. Könyvtár', olvasószoba várja — büszkén újságolták, hogy nemhiába — az olvasókat; s a pártklubban esténként csaknem százan figyelték a téli olimpia eseményeit a képernyőn. Tizenöt-húsz éve még néhány detektoros rádió és cgy-két napilap jelentette itt a kultúrát. Az emberek csak a templomban és a kocsmában jöhettek össze. De volt-e más választásuk? A falu idősebb és középkorú lakóinak emlékezetében még elég frissen élnek ezek az évek. A Szöllősgyörökhöz tartozó Orda és Balatoncsehi a nagybirtok kalodájában vergődött; északon a berek, délen a latifundium zárta el a terjeszkedés útját. Néhány holdon gazdálkodott, napszámba járt az emberek többsége. Dolgoztak, ettek, meghaltak. — Hogyan teltek a hosszú téli esték? — érdeklődtem Muszti István bácsitól, az egykori uradalmi gépésztől. — Általában csöndesen — felelte. — összejöttünk kártyázni, az asszonyok tollat fosztottak; beszélgettünk a termésről, miegymásról. Nem voltak ám akkor mezőgazdasági szakelőadások, mozi meg népkönyvtár. Meg betonjárda?!... Csak egynéhány éve A Budapesti Kőolajipari Gépgyér, Budapest XVIII. kér. Gyömrői út 79-83. azonnali belépésre keres kütszerelési telephelyekre lakatos, csőszerelő, műszerész szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Bér kollektív szerint. Vidéki munkahelyen külön külszolgálati díjat fizetünk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályén. (1645) kezdett kimászni a sárból ez a falu ... A tanácsházán Kónya József hivatalsegéd a legénykorára emlékezik. — Mi, fiatalok így télen ösz- sze-összej öttünk rendszerint a kocsmában. Meg színdarabot tanultunk. A nagyobb egyházi ünnepeken adtuk elő ezeket a darabokat, és a bevételt is ilyen célra, pl. a harangtorony bekerítésére fordították. Hogy miket játszottunk? Hát népszínműveket... Czár elvtárs, a községi tanács elnöke is ezeket az emlékeket idézi. — Egy télen négy-öt darabot is előadtunk. A Sárga csikót, a Piros bugyellárist, egyszer meg a Csókos huszárokat is. Ez volt a szórakozásunk... Elszakadnánk a valóságtól, ha egy falu művelődési életét csak a színjátszók működésén mérnénk le. Ordacsehiben számos lehetőség nyílik arra, hogy lakói a kulturális fölemelkedés útján haladjanak. Vajon kihasznál- ják-e ezeket a lehetőségeket? A kulturális terv azt tükrözi, hogy igen. A lakosság kedveli az ismeretterjesztő előadásokat: csaknem száz hallgató jön össze egy-egy alkalommal. Lakos elvtárs elmondta, hogy igen jól beváltak, igen népszerűek a faluban az ismeretterjesztő filmelőadások. (4 földrajzi, természettudományos rövidfilmet játszanak egy műsorban.) A múlt évben 14-en végezték el, az idén 16-an fejezik be a dolgozók általános iskoláját. Huszonnégyen tanulnak második éve az állattenyésztő szakmunkásA KÖZELMÚLTBAN BARÁTI BESZÉLGETÉST FOLYTATOTT Ádándon az állatorvosok egy csoportjával Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Illés Dezső, a megyei pártbizottság titkára és Tobak István, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. Miről esett szó, milyen témákból szövődött ez a beszélgetés? Elsősorban az állatorvosok helyzetéről, helyéről és megbecsüléséről kell szólni. Jelenleg — bárhogy nézzük a dolgot is — nincs minden rendben ezen a téren. Mire célzunk? Néhány éve történtek kísérletek arra, hogy az állatorvos lássa el a termelőszövetkezetben a főállattenyésztői teendőket, tehát szervezetten tartozzon a közös gazdasághoz. Volt, aki vállalkozott erre, akadt, aki nem. Megoldást lényegében ez nem hozott, hiszen azoknak is egy része, akik elvállalták ezt a munkakört, vagy a szövetkezet vezetőivel való meg nem értés, vagy a túlfeszített munkatempó miatt lemondott tisztségérőL S maradt minden a régiben: egy- egy állatorvos a körzetéhez tartozó három-négy községben ellátta az állategészségügyi teendőket. Többségük lelkiismeretesen. Ez nagy fizikai, szellemi erőfeszítést jelent s nem utolsósorban áldozatvállalást. Mennyi saját költségen vásárolt műszer, munkaruha használódik el, megy tönkre egy év alatt, s a pótlás az állatorvos gondja.. Emberi tulajdonság, hogy minden gonddal, bajjal, nehézséggel szembeszállunk, ha azt látjuk, hogy eredmény, siker koronázza törekvésünket. Nem egy állatorvos azonban azt kénytelen tapasztalni, hogy igyekezete meg nem értésbe ütközik. Egy példa: dr. Bánkúti József körzetébe tartozik Boronka. Az itteni termelőszövetkezetnek kiváló sertéstörzse volt. Az állatorvos hiába figyelmeztetett, tanácsolt, kért éveken át: érdemes egy kicsit több gondot fordítani elhelyezésükre, de legalábbis jól téliesítsék f, fiaztatót. Nem lett foganatja szavának. S a következmén y? Mintegy száz malac megfagyott a télen, a kitűnő állománynak már csak az eml éke van meg. S mit tehet dr. képző tanfolyamon; 310 — többségében felnőtt — olvasónak kölcsönöz rendszeresen a helyi könyvtár, s több mint százan látogatták — és szívesen megtekintenék ma is — a Csiky Gergely Színház bogiári tájelőadásait. A fiatalok és a felnőttek A számok kedvező képet mutatnak Ordacsehi művelődési igényeiről. Kevés szó esik azonban a kulturális tervben a község fiatalságáról. Feladatnak jelölték meg az ifjúság nevelését. De hogyan végezzék ezt, és kik legyenek a felelősek ezért? A negyvenöt KISZ-tag közül mindössze négyen dolgoznak helyben, a tsz-ben. A vezetőség a titkár kivételével ahány, annyi felé... S bár tárgyi feltételeik is szegényesek — van egy kisebb helyiségük néhány székkel, kölcsön- asztallal — szekrénnyel —, nem mondhatjuk, hogy semmi munkát sem végeztek. Bemutattak egy színdarabot; 25-en végzik a »Mezőgazdasági kérdések« tanfolyamot, és a taggyűlésekre is nagyjából összejönnek. De még nem közösség ez a KISZ-szervezet, és még nem is érzik ennek fontosságát a fiatalok. Sokan közülük szabad idejüket is Bogláron töltik. Egy-két éve a KlSZ-szer- vezet vállalta 5 hold kukoricaföld megművelését. A munkában azonban csak kevesen vettek részt... Tavaly sem teljesítették vállalásukat Ilyen körülmények között nem könnyű a helyzete Károlyi Julianna KISZ-titkárnak. Bánkűti József? Csak annyit, hogy folytatja a munkát, tanácsot ad holnap, holnapután, egy hónap múlva, és töretlenül bízik, hogy egyszer csak meghallgatják. Ehhez hasonló esetet nem is keveset tudnának mondani. (Nem véletlenül egyezik meg a véleményük abban, hogy általában az egyszerű emberek, a gondozók jobban értékelik és igénylik munkájukat, mint a tsz-vezetők.) Nem helyes ez így, mint ahogy az sem, hogy többségüket sem járási, sem községi szinten nem vonják be az állattenyésztési tennivalók megvitatásába Fakadhat ez abból is, hogy egy kicsit megfeledkeztünk arról, hogy a jó állat- tenyésztés nem nélkülözheti az állategészségügyet. Legalább is nem sikerült eddig megtalálni azt a szervezeti formát, amely a kettőt a legcélravezetőbben összekapcsolja. AZ ÁLLATORVOS KÖZÉLETI SZEMÉLYISÉG. Az állattenyésztés fejlesztésének ügye valamennyiünk gondj’i, tehát közügy. Hogy a célodat minél rövidebb idő alatt,, ,s lehetőleg minél kevesebb zökkenővel érjük el, ahh<őz biztosítani kell egy sor más tényezőt. Gondolunk Jtt többek között a férőhelyre; az almo- lási, takarmányozási problémákra, a fejlesztési program széles körű megismertetésére stb. Feltétlenül segítséget tud nyújtani ebiben az állatorvos — csak igényelni kell ezt a támogatásit. Természetesen elsődleges, hogy a községi vezetőkkel való jó kapcsolaton túl az állattenyésztőkkel — közséf rj és járási szinten egyaránt — gyümölcsöző mun kakapcsolat alakuljon ki. A beszélgetés során az ádá.ndi dr. Lelkes Ödön vetette föl, hogy a tsz-vezetősé- Pj üléseken általában a mindig soron következő feladatokat, a kampánymunkákat tűzik napirendre. Mikor érjük azt cl, hogy az állattenyésztés vagy például a rét- és legelőgazdálkodás is rendszeres téma legyen a tanácskozáson, s mint nagyon is illetékes, ott üljön az állatorvos is? — Tudom, hibásak vagyunk — mondta. — De rendszerint magamra maradok. így nagyon nehéz a szervező munka. A kukoricaügy óta a tsz minden támogatást megvon tőlünk. Mulasztást követett el a tagság? Igen. De ebben a szervezetben kivétel nélkül minden KISZ-tag húsz éven aluli fiatal... Több támogatást, segítséget — nem anyagiakra gondolok —, szeretnénk kapni a felnőttektől. Ezt a gondolatot a községi tanács elnöke is alátámasztotta. — Bizony be kell ismernünk: ahogyan mi törődünk a fiataljainkkal, az nem segítség nekik — mondotta. Hasonló véleményeket és olyat is hallottam, hogy a fiatalok sem jönnek tanácsot kérni a vezetőktől. S a fő ok: érezteti hatását a fiatalok körében és a velük való törődésben is az »ordai-esehi« torzsalkodás öröksége. Ez azonban kicsinyes, jelentéktelen dolgokból adódik — nem lehet komoly tényező. Semmi esetre sem ok arra, hogy a felnőttek, a vezetők — még ha hibáznak, mulasztanak is a fiatalok — magukra hagyják őket. Nagy részük ma még másutt dolgozik ugyan, de vajon végleg elszakadtak falujuktól? Levegyük a kezünket róluk?! « * * Ordacsehi szépül, fejlődik, művelődik. Lakói alapvető kérdésekben egyetértenek, és a termelésben vállvetve dolgoznak. Érdekük, hogy mindenben szót értve munkálkodjanak szűkebb pátriájuk, Ordacsehi jövőjén. Igaz az a megállapítás, hogy »az állatorvos az állat- tenyésztés lelkiismerete«. Hiszen minden bajt, nehézséget azonnal meglát és jelez. Példának említhetjük dr. Fábián Imre ordacsehi tapasztalatát. Ebben a községben tizenöt háztáji tehén kiselejtezésére van engedély az idén. Tizenkettőt már el is szállítottak, s a gazdák szívesen fogadnának helyettük hasas üszőt. De még mindig nem kapták meg a jószágokat. Hiba, hogy vontatottan megy a hasas üsző kihelyezése? Feltétlenül! S azt hiszem, egyúttal a tanulságot is levonhatjuk: nem kerülhetik el figyelmünket azok a nagyon is fontos .jelzések, melyeket tenyésztési vo» natkozásban tesznek az állatorvosok. Az állatorvosok munkájára nagy szükség van. Egy pillanatig sem vitatható, hogy sem a nagyüzemi, sem ya háztáji gazdaságok nem nélkülözhetik őket. Megkeresni számukra a legmegfelelőbb' helyet, s több megbecsülésben részesíteni állatorvosainkat fontos teendő. A régebbi kezdeményezés nem, vált be, más megoldást kell találni. A nagyon sokat fáradozó dr. Gálosi István mesztegnyői állatorvos tett erre javaslatot: állattenyésztési szaktanácsadónak fogadják el a termelőszövetkezetek az állatorvost. De akkor valóban fogadják is meg tanácsait, s adják meg a lehetőséget, hogy így, szervezett formában segíthesse a gazdaság munkáját. Napjainkban sürgetőleg vető« dik fel ez a gond, ezért feltétlenül fontos, hogy a Földművelésügyi Minisztérium és a szakigazgatási szervek is támogassák az állatorvosokat abban, hogy mint szaktanács- adók eredményesebben dolgozhassanak. KÖZÉRDEKŰ PROBLÉMÁK, nagyon is időszerű gondok ezek. Végső következtetésként így összegezhetjük a hallottakat állattenyésztésünk fejlesztésének érdeke megkívánja, hogy állatorvosaink munkáját jobban segítsük, mint eddig. Vörös Márta Wallinger Endre így látják az állatorvosok ÜJ ÜZEMÁG kezdte meg működését a kö- i legágyi takarókat, építkezéshez zelmúltban a balatonszent- nádpallókat, sásból gyékény- györgyi Dél-Balaton Tsz vörsi kosarakat és papucsot készíte- üzemegységében. Nádból me- ! nek itt. Magyar Józseíné és Bötte Istvánná nádtakarókat készít. Kovács Mártonná és Molnár Jánosné a szebbnél szebb strand!!» táskák mesterei. Besenszki Józsefné és Ifi Jenőné szövi a díszes papucsokat. Kőművesek mellé férfi segí d munkásokat állandó budapesti munkára fölveszünk. Munkásszállást térítés nélkül biztosítunk. Napi egyszeri meleg étkezést és felutazási költséget térítünk fölvétel esetén. Jelentkezés: Április 4. Építőipari Ktsz, Budapest, VIII., Auróra u. 23. munkaügy. (1787) Az ÉM 22. sz. Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz VILLANYSZERELŐ, VASSZERKEZETI LAKATOS, ív- és lánghegesztő, központifűtés-szerelő, vízvezeték-szerelő szakmunkásokat, valamint betanított segédmunkásokat balatonfűz- fői, bán hidal, nyergesújfalui, peremartoni építkezéseire. Alkalmas dolgozóknak útiköltséget térítünk. Jelentkezés a vállalat központjában, Budapest, V., Irányi u. 17. sz. (1241)
