Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

SOMOGYI NÉPLAP

2

Szombat, 1964. március 21.

Kádár János elvtárs beszéde a Hazafias Népi ront III. kongresszusán

(Folytatás az 1. oldalról.)

fensége, népünk építőmunkájának nyugalma, biztonsága felett. Mégis hangsúlyoznom kell, hogy

rendszerünk legerősebb támasza a megvalósult,

torzításoktól mentes, helyes, valódi kommunista politika, amelyet népünk saját politikájaként ismer és támogat.

A nép egyetértése és támogatása a mi rendszerünk legfőbb és legbiztosabb támasza. (Nagy taps.)

Immár közel nyolc esztendeje töretlen vonalú és következetes politikát folytatunk. Pártunk felelősséggel vette figyelembe a múlt tapasztalatait, a jobb- és baloldali torzítások tanulságait. Számolt adottságainkkal. Munkájában a marxista gondolkodás elveit követi, és hasznosítja a nemzetközi munkásmozgalom, elsősorban az úttörő, a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi tapasztalatait.

A Hazafias Népfront kongresszusán e nagy nemzeti tömörülés jövendő útjára tekintve a legfőbb, amit én a kongresszusnak Központi Bizottságunk megbízatása alapján és nevében mondhatok, az, hogy

a Magyar Szocialista Munkáspártnak, társadalmunk vezető erejének politikája ezután sem változik.

(Taps.)

Nem változik természetszerűen népfrontpolitikánk sem. Az osztályszövetség, mely a munkásosztály vezetésével *a szocializmus építésében létrejött — a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség szoros együttműködése — folytatódik. A társadalom tényleges szükségleteinek kielégítésében a városi kispolgárság is megtalálja a maga hasznos tevékenységének területét és ezzel saját becsületes munkája révén boldogulását is.

Mai szövetségi politikánkra mindaddig szükség lesz, ameddig fennmaradnak az egyes dolgozó osztályok határai. Nem lehet jobbra húzni az ország szekerét. Hiú ábrándokban ringatják magukat azok, akik azt hiszik, hogy szocialista demokráciánk kiteljesedése liberalizálódás, és reményt nyújt kapitalista elemek visszacsempészésére rendszerünkben. Szocialista demokráciánkat mi tovább fejlesztjük, de a termelési eszközök köztulajdona megmarad, és tovább szilárdul; az embernek ember által való kizsákmányolása soha vissza nem tér.

Magyarországon szocializmus lesz, s népünk és társadalmunk a kommunista társadalom felé fejlődik.

(Nagy taps.)

Mindenkinek meg kell értenie azt is, hogy hazánkban a személyi kultuszt is végképp eltemettük. Magyarország nem talaj és a jövőben sem lesz az a baloldali kalandorok számára. Pártunk sem jobbra, sem balra nem változtat politikáján, amelyet súlyos tapasztalatok árán érlelt ki népünkkel együtt. Ezt a politikát egész pártunk egységesen vallja, s munkásosztályunk, népünk, a milliók meggyőződéssel követik.

A jobboldal, amikor támadott, úgynevezett demokratikus szocializmust, demokráciát és több szabadságot követelt. De nem mondta meg kinek. Mi azonban emlékszünk a történelemre: az ellenforradalom már Oroszországban, a polgár- háború időszakában megkísérelte a fiatal szovjet állam ellen mozgósítani a politikailag tisztán nem látó embereket azzal a jelszóval, hogy szovjet hatalmat, de kommunisták nélkül! 1919-ben is azzal uszították a társadalmi kérdésekkel teljesen tisztában nem levő embereket a Tanácsköztársaság ellen, hogy demokratikus szocializmust követeltek. Mint látható, az 1956-os revizionista, ellenforradalmi propagandistáit és imperialista sugalmazóik nem találtak ki semmi újat.

A baloldal is adott nekünk leckét. Ez is eltartott néhány évig, volt alkalmunk tanulni belőle. Érdekes egyébként, hogy a baloldali elhajlók is a marxista elméleten pontosan el nem igazodó és a társadalmi kérdésekben pontosan tisztán nem látó emberekre apelláltak. Közismert, hogy vannak emberek, akik szerint a diktatúra annyi, mint odacsapni. A diktatúra azonban nemeseik annyiból áll, hogy csapjunk oda. Mert az igazság az, hogy amikor ezeket a primitív jelszavakat hirdették, még oda sem tudtak csapni, ahová kellett volna, sőt, az ellenkező oldalra csaptak ezzel a »csapjunk oda« jelszóval. (Nagy taps.)

Lenin, a mi nagy tanítónk nagyon pontosan és világosan meghatározta a proletárdiktatúra lényegét. A proletárdiktatúra rendeltetése az, hogy erő és hatalom legyen -mindenféle kapitalista restaurá- ciós kísérlettel szemben. Továbbá legyen szervezője a szocialista társadalom építésének.

Aki primitíven fogja fel a diktatúra kérdését, az persze el lehet keseredve manapság, mert a börtönökben nem sok ember ül most nálunk politikai okok miatt. Akad néhány tucat ilyen keserű ember. Most hely is van (derültség, nagy taps), s ha már végképp nem akar valaki okosodni, lehet ilyenfajta orvosságot is találni.

Mi azt gondoljuk, hogy népi demokratikus államhatalmunknak, mely a proletárdiktatúra funkcióját tölti be, feladata, hogy erővel, és ha kell, elnyomással védje a nép szocialista vívmányait mindenféle kapitalista restaurációs kísérlettel szemben, akár belülről, akár kívülről indul az ki. De működésében

mindinkább ’előtérbe kerül és döntővé válik a szocialista építőmunka szervezése.

Ez a mi rendszerünk, állam- hatalmunk döntő feladata, és ezt meggyőződésünk szerint jól betölti. Akinek pedig kevés a tudománya ahhoz, hogy vállalja a meggyőzés kissé fáradságosabb és hosszadalmasabb módszerét, és csak a »kizárni-bezámi« receptből áll egész vezetési tudománya, az a mi közéletünkben ma már nem boldogulhat, és a jövőben még kevésbé szerepelhet. Az ilyen ellen harcolni fogunk. Gondolni kell arra is, hogy mi idézte elő azt a súlyos helyzetet, ami 1956- ban volt. Mivel kezdődött az a bomlási folyamat, amely azután kedvező talajt teremtett mindenféle revizionista és ellenforradalmi uszítás számára. A gyanakvással. Meg kell értenie minden értelmes embernek, hogy egy nép nem lehet gyanús. Abból kell kiindulnunk, hogy a nép a mi népünk, mi pedig a népért vagyunk, és ha a nép felelős helyre állított minket, azért tette, hogy a javára dolgozzunk. Hogyan lehet a nép ellenére a nép javára dolgozni? (Nagy taps.)

Politikánk lényeges elvi alapjai tehát nem változnak, és nem fognak változni a módszerek sem. Politikánk ereje növekszik, s ereje mindenekelőtt és elsősorban a szocialista eszmé erejében van. Hiszünk eszménkben, hiszünk abban, hogy az emberek fejlődnek, és nézeteik változnak, de szocialistává változnak, és nem visszafelé. Vannak és még lehetnek súlyos idők, nehéz helyzetek. Népünket olyan szellemben szeretnénk nevelni, hogy ha kell, kész legyen meghalni is a nép új világáért és jövendőjéért. De nem azzal a frázissal dolgozunk, hogy halj meg.

Mi az életre gondolunk,

és azt mondjuk, hogy élj

és dolgozz a szocializmusért.

(Taps.)

A mi szemünkben nem bűn, ha az emberek a szocialista társadalom építése közben is keresik anyagi boldogulásukat. Véleményünk szerint a szocializmus építésének . igazi

lendítőereje akkor jelentkezik, ha az eszme és az érdekeltség egy irányban hat.

Lenin mondotta annak idején, hogy a szocialista társadalmat nem lehet elképzelt emberekkel felépíteni. A szocialista társadalmat csak olyan emberekkel lehet felépíteni, akik vannak, akik élnek. Hogy a legvilágosabb példát mondjam: parasztságunk a szocialista útra lépett. Belépett a termelőszövetkezetekbe, és ezzel megteremtette ,a szocialista mező- gazdaság alapját, de látni akarja munkájának eredményét. Bűn ez? Nem bűn. Nem minden parasztember marxista, és ha a munkaegység 16 forint, akkor a nem marxista parasztember annak megfelelő híve a szocialista mezőgazdaságnak, ha pedig 42 forint, akkor olyan híve á szocialista mezőgazdaságnak. (Nagy taps.)

Nem szűnünk meg propagandamunkát végezni, az iskolákban és az egyetemeken, marxista képzést adni tanfolyamokon, mindennapos agi- tációt végezni. De nagyon fontos, hogy az eszme fokozódó erejét segítse az ugyanazon irányban ható anyagi érdekeltség. Mi a szocializmus építésének lenini elveként tiszteljük és alkalmazzuk az eszme és az érdekeltség egybeesését. A jobb életért, harcolunk, és velünk jönnek azok az emberek, akik jobb életet akarnak teremteni maguknak. Mi, kommunistáit, ha kell, tényleg meghalunk pártunkért, de tudjuk, hogy népünknek nem azért kell a szocialista társadalom, mert élt egyszer égy Mara: Károly nevű ember, aki leírta azt, hogy a kapitalista társadalmat szocialista társadalom fogja felváltani, és mert egy rovatban ki kell pipálni, hogy ez végre van hajtva. (Derültség.) Azért kell, mert a marxizmus tudományos világnézet, amely már az életben megvalósult, igazsága bebizonyosodott; azért kell szocialista társadalom, azért kell Marx, Lenin, az elmélet és a .párt mint fegyver, hogy a szocialista társadalmat megvalósíthassuk népünkkel együtt, népünk javára.

Ugyanaz a következetesség, amely belpolitikánkat jellemzi, vonatkozik külpolitikánkra is.

Mi a Szovjetunió, a Varsói Szerződésben tömörült országok, az összes szocialista ország szövetségesei vagyunk; a gyarmatosítás ellen küzdő népek harcostársainak és szövetségeseinek tekintjük magunkat, a társadalmi haladás erőinek, a békét védelmező erőknek a szövetségesei vagyunk és maradunk. Rendíthetetlenül és változatlanul valljuk külpolitikánk alapelveként a békés egymás mellett éfés elvét. Minden országgal, függetlenül társadalmi rendszerétől, normális kapcsolatokra, mégpedig normális diplomáciai, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokra törekszünk.

A békés egymás mellett élés persze kockázattal is jár. Ez természetes. A művészetben is van kockázat, és a rendszerek összehasonlításában is van kockázat, de ezt a kockázatot mi vállaljuk, mert a helyzet úgy alakul, hogy ha a rendszerek jóságáról kell vitatkozni, akkor a fő kérdésben ellenfeleinknek nincs mit mondaniuk. Mert a fő kérdés az, hogy a termelési eszközök magántöké- sek birtokában legyenek-e, vagy a nép tulajdonában, köztulajdonban. Ebben nem vitatkozhatnak velünk.

Mi a békés egymás mellett élés összes veszélyeit minden vonalon nyugodtan vállaljuk, vállaljuk a kereskedelem terén, a kultúrcsere terén, a rendszer összehasonlítása terén és a módszerekben is. Mindezt abban a meggyőződésben, hogy a mi eszménk az igaz eszme, a mi rendszerünk a jobb rendszer, és a békés versenyben is győzni fog a kapitalizmus fölött. (Taps.) Ezért mi hívei vagyunk a normális kapcsolatoknak minden országgal. Ennek természetesen a mi részünkről feltétele, hogy a Magyar Népköztársaság szuverenitását mindenkinek tiszteletben kell tartania, és tartózkodnia kell a magyar Bel- ügyekbe való beavatkozástól.

Az összes külpolitikai javaslatokban egységesek vagyunk a szocialista világgal.

Minden olyan javaslatot támogatunk, amely — ha kis mértékben és lokálisan is — a helyzet normalizálásához, a hidegháború megszüntetéséhez, a tartós béke megteremtéséhez hozzájárulhat. Szövetségeseinkkel együtt a béke megőrzéséért küzdünk, mert a külpolitikában is egy kötelességünk van: híven képviselni, jól szolgálni népünk,. szocialista hazánk érdekeit. Népünknek békére van szüksége, hogy dolgozhasson, alkothasson; ebben versenyezzenek a népek s a népek fiai, ne pedig a fegyveres erőpróbákban. .

Teljesen világos a helyzet:

békepolitika kell, és a békét megfelelő erővel kell alátámasztani.

Egyelőre még nem megy másként. Nincs más út. Lassan az imperialista körök is arra a felismerésre jutnak, hogy nem lehet világháborút csinálni.

Néhány szót szólnék munkánk módszereiről is. A párt munkamódszereire gondolok. Azt mondhatom ennél a kérdésnél is, hogy

nincs ok, amely azt kívánná, hogy változtassunk a módszereinken; minden tapasztalat amellett szól, hogy azokkal a módszerekkel dolgozunk, amelyeket az utóbbi években kezdtünk meghonosítani,

s azokat kell még fejleszter nünk, javítanunk, hogy még jobbak legyenek. Hiszünk szocialista eszméinkben, azok meggyőző erejében és végső győzelmében. Tudományos világnézetünknek megfelelően bízunk a tömegekben és az emberek gondolkodásának fejlődésében. Tudjuk, hogy népünk tömegeit megragadta a szocialista eszme, ez kitéphe- tetlenül él, és tovább erősödik a milliók gondolat- és érzésvilágában, szívében és agyában. Szakadatlanul hirdetjük eszméinket, s pártunk a helyzet új vonásait mindenkor és fáradhatatlanul törekszik érvekkel megvilágítani,' megtárgyalni, megvitatni népünkkel, az emberek különböző foglalkozású csoportjaival. Pártunk és a nép viszonyának szilárd alapját a kölcsönös bizalomban látjuk, s vezetési módszerünk a meggyőzés. Ez így van ma, és így lesz holnap is.

Pártunk történelmi küldetését a tömegek vezetésében, a munkásosztály, a nép, a nemzet ügyének szolgálatában látjuk, nem parancsolgatásban és hatalmaskodásban. Népünk maga is jól tudja, tapasztalja és becsüli ezt pártunk munkájában, tevékenységében.

Tehát e téren, a módszerek terén sincs és nem lesz változás.

Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! Barátaim! Ez az egyetlen politika, ezek azok a bevált módszerek, amelyek biztosítják, hogy békében és biztonságban, a jövőbe vetett megalapozott bizalomban éljen, dolgozzék; alkosson minden hazánkfia, az egész magyar dolgozó^ nép. Ez így lesz ezután is, mert nálunk nem lehet másképp dolgozni a szocializmusért.

Politikánk tehát nem változik, de változik a helyzet, növekednek a feladataink és a lehetőségeink is.

Pártunk VIII. kongresszusa összegezte és elemezte a szocialista forradalom magyarországi eredményeit; megállapította, hogy társadalmunk a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett. Fejlődésünk döntő frontszakaszai ma a gazdasági építés és a szocialista öntudat további erősítése a népben. A szocializmus építésének útján mi is egyre magasábbra törünk, új és új feladatokkal találjuk szemben magunkat. Mind bonyolultabb, növekvő feladatainkat csak a

dolgozó nép összefogott erejével oldhatjuk meg.

A Hazafias Népfront III. kongresszusának feladata, hogy felmérje, megvitassa, a maga sajátos feladatkörében meghatározza a jövendő teendőit. Jó és eredményes munkát kívánok a kongresszusnak. Ismét hangsúlyozom, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom területén közvetlenül dolgozó párttagjaink és párton kívüli barátaink, politikai szövetségeseink munkájukban ezután is számíthatnak a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a párt Központi Bizottságának és valamennyi szervezetének teljes támogatására.

jelentést tett a bizottság munkájáról. A jelentést a kongresszus elfogadta, s a Hazafias Népfront III. kongresszusának

felhívását jóváhagyta.

A kongresszus megválasztotta a Hazafias Népfront Országos Tanácsának .tagjait.

A Hazafias Népfront újonnan megválasztott Országos ,Tanácsa a szünetben megtartotta első ülését és megválasztotta vezető szerveit, az Országos Tanács elnökségét és titkárságát.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökévé ismét Kállai Gyulát, alelnökeivé Dobi Istvánt, Erdei Lásziónét, Harrer Ferencet, Ortutay Gyulát, Szabó Pált és Z. Nagy Ferencet;

főtitkárrá Erdei Ferencet, főtitkárhelyettessé Bugár János- nét, titkárokká pedig Harmati Sándort és Szatmári Nagy Imrét választották meg.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagjai: Balta János, Bencsik István, Bognár Rezső, Darvas József, Erdey-Gráz Tibor, Hamvas Endre, Kodály Zoltán, Mi- hályfi Ernő, Nánási László, Pióker Ignác, Rónai Sándor, Sarlós István, Szakasits Árpád és Vas-Witteg Miklós.

Szünet után Kállai Gyula mondott beszédet, egyebek között hangoztatta:

— Engedjék meg, hogy az Országos Tanács elnöksége, titkársága és valamennyi tisztségviselő barátom, elvtársam és a magam nevében szívből megköszönjem a megtisztelő bizalmat. ígérem: minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy megfeleljünk ennek a bizalomnak, s a lehető legjobban ellássuk feladatainkat a Hazafias Népfront-mozgalom vezető szerveiben, segítsük a mozgalmat további nagy történelmi feladatainak megoldásában.

Ezután köszönetét mondott Ortutay Gyulának csaknem nyolc esztendős eredményes főtitkári tevékenységéért, majd így folytatta:

— Munkánk végéhez értünk. Ügy gondolom, valamennyiünk véleményét fejezem ki, amikor megállapítom: kongresszusunk eredményes, hasznos munkát végzett. Tanácskozásunk, felhívásunk jól határozza meg mozgalmunk nagyszerű feladaPártunk politikája és a nép egyetértése biztosítja munkánk belső feltételeit. Adottak szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételei is. A béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus túlsúlyban levő erői eddig is képesek voltak, s ha jól harcolunk, ezután is képesek lesznek arra, hogy elhárítsák a háború veszélyét az emberiség feje felől.

A szocializmus minden híve, a népfrontmozgalom minden részvevője abban a tudatban végezheti munkáját, hogy kedvező körülmények között, jó ügyért, a nép szolgálatában a szocialista jövőért dolgozik. (Hosszan tartó taps.)

zafias Népfront Országos Tanácsa tagjaira tett javaslatát a küldöttek egyhangúlag elfogadták.

tait a szocialista Magyarország teljes felépítésében, a béke védelmében, a nepok barátságának ápolásában.

Köszönetét mondok a jó munkáért a kongresszus valamennyi küldöttének és meghívottjának. Kérem, hogy hazatérve a legszélesebb körben ismertessék tanácskozásunk eredményét, kívánom, hogy érjenek el új sikereket mozgalmunk erősítésében, az előttünk álló politikai, gazdasági, kulturális feladatok megoldásában, hazánk felvirágoztatásában, nemzetközi tekintélyének további növelésében.

Köszönetét mondok a kongresszus kedves külföldi vendégeinek részvételükért és üdvözlő szavaikért. (Taps.) Aktív közreműködésük a kongresszus munkájában nagy segítséget jelentett számunkra, s jól példázza: mekkora erő a népek barátsága és összefogása a háború ellen, a társadalmi haladásért vívott harcban. Kérem, vigyék magukkal, s adják át népüknek a Hazafias Népfront kongresszusának forró testvéri üdvözletét és jókívánságait. Sok sikert és boldogságot kívánunk önöknek, kedves barátaink, a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért, a haladásért vívott küzdelmükben!

Köszönetét mondok a külföldi lapok és hírügynökségek munkatársainak, akik érdeklődésükkel megtisztelték kongresszusunkat, hogy itt, a helyszínen a Hazafias Népfront kongresszusának alkotó légkörében, közvetlen tapasztalatok alapján ismerkedhessenek meg hazánk és mozgalmunk munkájával, problémáival.

Kállai Gyula a továbbiakban mindazoknak köszönetét mondott, akik jó munkájukkal hozzájárultak a kongresszus sikeréhez.

— Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Barátaink, vendégeink! A kongresszust befeT jeztük. Személy szerint valamennyiüknek jó erőt és egészséget, boldogságot és további sikeres munkát kívánok — mondta befejezésül a tanácskozás részvevőinek hosszan tartó nagy tapsa közben. (MTI)

Tegnap folytatta tanácskozását

a kongresszus

A kongresszus tegnap az egész nap tartó felszólalások után egyhangúlag elfogadta az Országos Tanács beszámolóját, a népfrontmozgak/m két kongresszus közötti munkájáról írásban kiadott jelentést. Hozzájárult a Hazafas Népfront működési szabályzatának módosításához és megadta a felmentést a mozgalom vezető szerveinek.

Mihályit Ernő, a felhívást szerkesztő bizottság vezetője

Dr. Zsigmond László, a jelölő bizottság elnöke arról számolt be, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagjainak névsorára tett javaslatot a küldöttek között szétosztották. A tervezethez több javaslat, észrevétel érkezett. Ezek alapján a jelölő bizottság indítványozza: a kongresszus részvevői 170 tagot válasszanak a Hazafias Népfront Országos Tanácsába.

A jelölő bizottságnak a HaMegválasztották a Hazafias Népfront vezető szerveit