Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-20 / 67. szám

Somom!Néplap MSZMP MEGYEI RI70TTSAGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Látogatás a marcali járásban a kulturális szemle bemutatói előtt ZSONGLŐRÖK ÉS TORNÁSZOK Milyen munkát végeztek, hogyan készülnek a kulturális szemle művészeti bemutatói­ra? — erről érdeklődtünk a marcali járás néhány községi és körzeti művelődési otthoná­nak igazgatójától. Kéthelyen befejezés előtt áll a művelődé­si ház felújítása és átalakítása. A megyének ebben az egyik legnagyobb községében három művészeti csoport működik. Tagjai jobbára az ősz táján kezdték meg a próbákat. Az irodalmi színpad a »Csodála­tos utazás« c. műsor három részletének bemutatására ké­szül, a színjátszók pedig J. Dietl Disznótor című három­fel vonásos parasztkomédiáját mutatták be kétszer nagy si­kerrel mintegy 700 főnyi kö­zönség előtt Népitánc-csoport- juk azok közé a ritka együtte­sek közé tartozik, amelyek a nyári időszakban is együtt ma­radnak. Jól összeforrt kollek­tívaként egész évben műkö­dik ez a csoport is, s a nyár óta megtanult 3—4 tánc közül a Vizslási párostánccal jelent­keznek a kulturális szemle körzeti bemutatóján. Somogyszentpálon sokrétű, színes, mozgalmas kulturális élettel találkoztunk. Itt nem gond az, hogy mivel szerepeljenek a szemlén. Negyvenöt tagú népi együtte­sük hat év óta működik sike­resen, s most hosszabb ideje már új műsoruk, a «-Szentpáli tavasz« bemutatására készül­nek. Ebben a műsorban — a tavaszi mezőgazdasági munkák megindulása alkalmából — olyan egyórás keretbe sűrítik az évszakot, a tavaszvárást idéző helyi szokásokat: a fo­nót, a fehérvasárnapi komatá­lat, a húsvéti tavaszköszön­tést, a május elsejét, a pün- kösdölést — s mindezt tánc­ban, dalban, rigmusban. »Az úttörők a réten« című rész például a fiatalok pályavá­lasztásával foglalkozik. Igen figyelemreméltó ennek az együttesnek a működésében az, hogy helyi feldolgozású műsoraival mindig tud valami időszerűt és hasznosat monda­ni a község lakóinak. De nemcsak a műkedvelő művészetben jeleskedik ez a község. Állandó és időszakos kiállításokat rendeznek igen ötletes és tanulságos elképze­lések alapján. Az ősszel állan­dó népművészeti és helytörté­neti falukiállítást rendeztek egy erre a célra kijelölt pa­rasztházban. Április negyedi­kére a »Lakáskultúránk fejlő­dése« című kiállítást nyitják meg Augusztus húszadika al­kalmából pedig két kiállítást is terveznek: a tsz termelvé- nyeiből és » Mezőgazdasági esz­közeink fejlődése« címmel. vígjátékot mutatta be, a kul­turális szemlére pedig Brei- nich Lázadók című egyfelvo- násos drámájával készülnek. J anuárban megvalósították egy régi elképzelésüket: lelkes énekkari tagokból egy 30 főnyi kórust toboroztak. Eddig nép­dalokat és Liszt »Ünnepi dal« című kórusművét tanulták meg. Az a céljuk, hogy együt­tesük állandó legyen, és gyara­pítsák is a kórustagok számát a jövőben. Ez remélhetőleg nem lesz nehéz, hiszen a mos­tani tagok is nagy örömmel jönnek össze a »dalárda« he­ti két próbájára esténként. S hogy még jobban összeková- csolódjék a kórus, közös kirán­dulásokat, családias összejöve­teleket terveznek. Nyilváno­san, nagyobb közönség előtt március 22-én a kulturális szemle körzeti bemutatóján szerepelnek először. Wallinger Endre Az I. kerületi Táncstudóiban minden délután művészi torná­szok gyakorol­nak. (Felső kép.) A Budapesti Artista Iskolában szorgalmasan ta­nulnak a jövő cirkuszművészei. (Alsó kép.) Tapsonyban a nyáron avatták fel az új körzeti művelődési házat, örömmel tapasztaltuk, hogy az emberek szeretik, megbe­csülik művelődési házukat, büszkék rá, és szívesen betér­nek ide hét közben és rendez­vények alkalmával is. A KISZ-szervezet színjátszó csoportja a Bikaviadal című Oroszul tanulnak Kellemes, barátságosan be­rendezett szoba, rádió, lemez­játszók, az asztalokon újságok, folyóiratok. Itt találnák ott­honra minden csütörtökön a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság orosz nyelvtanfolyamá­nak kezdő hallgatói. Család­anyák, családapák, akiknek most már árulkodnak a gyere­keik tankönyvéből ismert ci­rill betűk. Dolgozók mind, sok elfoglaltságuk van. Szépen ha­ladnak. A tanfolyamot Vermes Imréné tanár vezeti. A nyolcadik és a kiléhcedik lecke van most soron a hozzá­való nyelvtannal együtt. Fischer Béláné hibátlanul fordít, majd a jelen, a múlt és jövő idő tudnivalóit ismerteti. Nagy szorgalommal tanul. — Szeretnék jól beszélni oroszul — mondja —, a fiam Leningrádban tanul az egye­temen. Jövőre meg akarom lá­togatni ... Szita Lőrinc kislánya ötödi­kes. Előfordul, hogy nehézsé­gei vannak az orosz nyelvvel, s hogy tudjon segíteni, Szita Lőrinc is beiratkozott a kezdő tanfolyamra. Dr. Kuman Károly is rend­szeres látogatója a tanfolyam­nak. A múlt héten hiányzott, s azt mondja, hogy már ez az egyetlen mulasztás is nagy ki­esést jelent. — A kislányom harmadikos gimnazista, nagyon jó oroszos — mondja —, gyakran segít nekem. A másik az általános iskola harmadik osztályába jár. Előrelátónak kell lennem, meg kell tanulnom oroszul, hogy majd a segítségére le­hessek. Hetenként egy-egy estét szán az anyagra. — Mi okozza a legnagyobb nehézséget a tanulásban? — A betűk, az írás — vála­szolják. — Nagyrészt ez okból mor­zsolódtak le a kezdetén so­rán — veszi át a szót Vermes ?. — Igyekszünk megadni minden segítséget, lemezről is hallgatunk olvasmányokat — A múltkor a Pravdával bajlódtunk — újságolja Fi- scherné. — Meg kell mondani őszintén, kevés sikerrel. Űjságokról, filmekről be­szélgetve elmondják, hogy na­gyon jó érzés, ha szovjet fil­met látnak, és néhány szót megértenek. Jövőre a kezdők második évfolyamára iratkoz­nak be, két év alatt az egész olvasókönyvet átveszik. Most azonban meg kell elégedniük azzal, hogy megtudják, hogyan is vacsorázik együtt egy orosz család. Strnbl Márta Nem nagy a választék • .. Az iskolai büfék helyzetét vizsgálta meg az ÁKF Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség a napokban el­lenőrizte a kaposvári általános és középiskolákban működő mozgóárusok munkáját A Gárdonyi Géza Általános Iskolában az egyik altiszt lán- gost és szalámis zsemlét árusít. Szabálytalanul, ugyanis nincs egészségügyi alkalmassági vizsgája. Ugyanabban a kö­penyben árusítja-" az élelmi­szert, amelyben pár perccel előbb még takarított A Tóth Lajos iskolában a Vendéglátó Vállalat egyik al­kalmazottja árusít. Itt is csak lángos és szalámis zsemle kö­zött válogathatnak a tanulók. A lángost l-25-p’-t adják, a gyakorlatban ez 1,30-at jelent, mert öt fillért sem itt, sem a többi iskolában nem adnak vissza. Csomagolt cukorka is van az árus kosarában. Kese­reg is emiatt Csajághy Károly, az iskola igazgatója: — Tele­eszik magukat édességgel a napközisek is, aztán a sok cukor elveszi étvágyukat, s otthagyják az ennivalót — mondja. Nem ritka az olyan gyerek, aki 8—10 forintért vá­sárol cukrot a büfében. A Berzsenyi Dániel Általá­nos Iskola igazgatója, Magyar Sándor azt kifogásolja, hogy kicsi az áruválaszték. — Szíve­sen látnánk — mondotta —, ha palackozott kakaót vagy tejet hoznának a büfébe. Kettős haszonnal járna ez. Egyrészt bővülne a választék, másrészt csökkentené a tejboltok regge­li zsúfoltságát, enyhítené az édesanyák gondját, akiknek kora reggel futva kell besze­rezni a gyerekek reggelijéhez a tejet és a kávét. A Vöröshadsereg úti iskolá­ba fél nyolc tájban küldi ki a lángost a Vendéglátó Vállalat. Mire az első szünetben a gye­rekek hozzájutnak, már fa­gyos. A szalámis zsemle szá­raz. Így nem nagyon kell a gyerekeknek. A Táncsics Mi­hály Gimnáziumban viszont friss, ropogós a lángos, s 25 fillérrel olcsóbb, mint másutt: 1 forintért árusítják. Ezt az iskolát a Mecsek vidéki Üzemélelmezési Vállalat pos­tai konyhájáról látják el. Igaz, valamivel kisebb a lángos, mint másutt,- de lényegesen olcsóbb is. Rétest is árusíta­nak. Pillanatok alatt elfogy ez is. F. L. Megoldás keresiefik A ladi vasútállomásra na­ponta öt személyvonat ér­kezik Kaposvár felől s ugyanennyi Barcs felől. A község mintegy három ki­lométernyire van az állo­mástól, és több mint fél óráját veszi igénybe a dim- bes-dombos út annak, aki utazni akar. Az állomásra azonban nemcsak ladiak igyekeznek, hanem patos- faiak is, sőt esetenként a Baranya megyei Somogy- hatvanból is érkeznek ide o.­emberek. Letartóztatásban van a kéteséi szadista gyilkos A Kötéséhez tartozó Pócza- puszta melletti kis tanyán el­hagyottan, magányosan élde­gélt özvegy Földesi Adámné. A néhány épületből álló ta­nya egyik kis szobája üres volt. Ezt akarta megszerézni Nagy László Sándor. Az idős asszony azonban hallani sem akart erről. Nem volt hajlan­dó házába fogadni a része­geskedéséről, munkakerülé­séről közismert embert. Bár Nagyéknak öt gyerme­kük volt, a jó erőben levő férfi csak néhanapján vállalt alkalmi munkát. Keresetét azonban sohasem adta haza, hanem elitta. Amikor részeg volt, ütötte-verte feleségét és gyermekeit. Élettársa emiatt gyakran otthagyta. Nagy azon­ban mindig visszakönyörögte az asszonyt. Felesége többször is kikötötte: — Visszamegyek, ha dolgo­zol, rendesen élsz, és nem bántasz... dent megígért, de szavát so­hasem tartotta meg. Élettársa tavaly végleg elköltözött tőle, s gyermekeit állami gondo­zásba adta. Nagy László Sán­dor ekkor haragjában lerom­bolta vásártéri viskóját, és Kötésén lakó sógorához köl­tözött. Ez év január végén elment a felesége -után, hogy vissza­hívja. Megígérte neki, hogy megpróbálja megszerezni öz­vegy Földesiné üresen álló szobáját. Felesége azonban megmondotta neki, nem a rossz lakás miatt hagyta ott, hanem durvasága miatt. Nagy február 2-án délelőtt szóládi rokonánál ivott, majd elhatározta, hogy ismét meg­próbálkozik Földesinével dű­lőre jutni a lakásügyben. Az özvegyasszony azonban szóba sem akart állni vele. Vitat­kozni kezdtek az udvaron, majd Nagy a lakásba is kö­vette az asszonyt. Amikor az azzal gyanúsította, hogy a Nagy ilyenkor mindig min-1 pénzét akarja ellopni, arcul ütötte. Ami ezután történt, arról Nagy így vallott: — Földesiné elesett... El­vesztettem az uralmat ide­geim fölött. Fojtogatni kezd­tem, aztán nem mozdult töb­bet ... Nagy ezután felkutatta a lakást. Mivel pénzt nem ta­lált, összetört-zúzott mindent. A szekrényből, fiókokból föld­re szórta az ágyneműt, kifor­gatta a szalmazsákot, falhoz verte a befőtteket, majd sza­dista módon összerugdalta a holttestet, rátaposott, s a fe­jét, arcát szinte fölismerhetet- lenségig szétroncsolta. Az emberölést öt nap múl­va, február 7-én fedezte föl Bauman Jánosné póczapusz- tai lakos. A rendőrök február 12-én kézre kerítették a tet­test és letartóztatták. Nagy László Sándor előzetes letar­tóztatásban várja, hogy a bí­róság felelősségre vonja ször­nyű tétiéért. Szalai László Nagy megelégedésére szol­gál az utasoknak, hogy a szigetvári és a ladi vasút­állomás között autóbusz közlekedik naponta többször is. Sajnos azonban, nem minden járat alkalmazkodik a vonatok indulásához, il­letve érkezéséhez. Ebből kö­vetkezik, hogy néha korán ér ki az állomásra a busz, és nem várja meg az ér­kező vonatot. Szombaton­ként nagyon sokan, de más napokon is szép számmal várakoznak a megállóknál vagy éppen a ladi vasútál­lomáson. Sokszor okoz bosz- szúságot az utazni szándé­kozóknak, hogy mire az ál­lomásra érnek, már el­ment a vonat, vagy mire a vonat befut az állomásra, már elment az autóbusz. Éppen ezért gyakran talál­kozni a hosszú útszakaszon olyan emberekkel, akik ne­kivágnak a biztosabb gya­loglásnak, s nem várják meg a buszt. Nem tíz-tizenöt emberről van szó, hanem sokkal több­ről. Munkába indulókról vagy onnan érkezőkről, akidnek nem közömbös, hogy gyalog vagy ülve te­szik meg az utat. Érdemes lenne Patosfa és a ladi vasútállomás között a vo­natindulás idejére kiérő autóbuszjáratot beállítani. Ha ez nem valósítható meg, másképp kell segíteni a bajon. De nem várathat magára sokáig az ésszerű megoldás, mert így az autó­busz csak részben enyhíti a ladiak, a patosfaiak és má­nk közlek»dós? •’•nndjait. II. F. 11 m&sofzoK A felháborodott tolvaj Belgiumban egy tolvaj nemzeti önérzetében mély­ségesen sértve érezte ma­gát, amikor rájött, hogy az a nyakék, amelyet a brüsz- szeli Fglise de La Chapelle Mária-szobráról lelopott, nem valódi. Felháborodásá­ban levelet intézett a Le soir című brüsszeli laphoz, mellékelte a hamis ékszert, és közölte: »Szégyenére vá­lik Belgiumnak, hogy ilyen tiszteletreméltó szobrot ér­téktelen kacattal díszít föl.« A valódi ékszert ugyanis gondos előrelátással már ré­gen páncélszekrényben őr­zik, és csak nagy ünnepek­kor veszik elő. Tetovált női katona Rusty Field, az angol had­serek húszéves női katoná­ja cirkuszoktól, varietéktől különféle ajánlatokat ka­pott, hogy nyilvánosan mu­togassa tetovált testét. Pa­rancsnokai egyelőre megtil­tották, hogy mutogassa ma­gát, amíg a hadsereg tagja. Rusty Field azonban előbb-utóbb otthagyja a ka­tonaságot, és varietészín­padra lép, csak azt várja, hogy a testén még üresen maradt felületeket is teto­válások borítsák. Hetente kétszer tetováltatja magát, és eltökélt szándéka, hogy ő lesz Anglia »legtökélete­sebb« tetovált nője. • * * Robert Rocca, egy nagy sikerű párizsi politikai sza­tíra szerzője és főszereplője mondja el az alábbi tréfát: »Mi a különbség Jeanne d’Arc, I. Napóleon és De Gaulle tábornok között? Nos, De Gaulle az egyetlen a három közül, akit az an­golok — sajna — élve ad­tak vissza nekünk,..« • • • Trepin párizsi szürrealis­ta festő állapította meg nem csekély keserűséggel: — »Ha Picasso felborít egy festéktálkát — az már kép. Ha a magunkfajta művész képet fest, azt mondják, felborított egy festéktálkát.« * * * A németországi augsburgi állatkertből eltűnt két ritka sas. Hosszas nyomozás után a rendőrség egy elhagya­tott fészerben megtalálta a két hatalmas madár hullá­ját, de szárny- és faroktol- laik nélkül. A ragadozókat a környék­beli fiúgyerekek lopták el és ölték meg, hogy indián­főnöki díszüket méltóképp egészítsék ki eredeti sastol- lakkal. * * * Forradalmi újítást jelen­tenek a bélyegnyomtatás­ban az új Siera Leone-i bé­lyegek. Nem négyszöglete­sek, hanem szabálytalan alakúak és hátlapjukat olyan ragasztóval vonták be, melyet nem kell bened­vesíteni, elegendő, ha egy­szerűen rányomják őket a levélborítékra, máris oda­tapadnak. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy roecv'»» Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. La Unka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünl* meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitől'.nél. Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom