Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1961. február & A mezőgazdasági szakmunkásképzés helyzete és távlatai Somogy mezőgazdaságának 1965-ig 13 600, 1980-ig 21 500 szakmunkásra (állattenyésztő és növénytermelő szakmunká­sokra, valamint traktorosokra) lesz szüksége. A jövő évben 7000 növénytermesztő és állat- tenyésztő szakmunkást vár a mezőgazdaság. Jelenleg mind­össze 805 ilyen szakmunká­sunk van. A szakmunkásképző tanfolyamokon csaknem 2400 termelőszövetkezeti és állami gazdasági dolgozó tanul. Hétezer növénytermesztő és állattenyésztő 1965-ben! Ennyi szakemberre lenne szükség a nagyüzemi termelés színvona­lának emeléséhez. Ha ezt a számot összevetjük a szak­munkásképzésben részt vevők számával, indokolt az aggodal­munk: négy-ötezerrel kevesebb szakmunkás lesz egy év múl­va, mint amennyire megyénk mezőgazdasága távlati fejlesz­tése terveinek megvalósításá­hoz kellene. Nemegyszer szóltunk már termelőszövetkezeteink »elöre- gedésé«-ről. Tsz-dolgozóink többsége 40 évesnél idősebb. A legfiatalabb korosztályból mind kevesebb — nemritkán alig kettő-három — azoknak a száma, akik az általános is­kola elvégzése után a faluban maradnak, és a tsz-ben dol­goznak. A jó vagy közepes rendű fiatalok többsége kö­zépiskolában, illetve ipari ta­nulóként folytatja tanulmá­nyait. Meglehetősen ritka még az az általános iskolás diák, aki szakmának tekinti a me­zőgazdaságot, és a jövőjét lát­ja benne. Még jobban érezhe­tő az »elöregedési-« folyamat azoknál, akik fölismerték az alapműveltség és a szakmai tudás megszerzésének szüksé­gességét. Közülük 805-en sze­gezték meg a szakmunkás-ok­levelet, 2330-an most tanulnak? Nézzük a kor szerinti meg­oszlást. 422 termelőszövetkeze­ti és 220 állami gazdasági fia­tal (16—21 éves) végzi a há­roméves (gépész, zöldségterme­lő, gyümölcstermelő, szőlőter­melő, állattenyésztő és egyéb) szakmunkásképző tanfolya­mot. Tanulmányaik befejezté­vel szakmunkásvizsgát tesz­nek. A fiúk ebben az esetben is — a katonai szolgálat miatt — két évre még kiesnek a ter­melésből. Mezőgazdasági szak- középiskolában Csurgón (ser­téstenyésztő), Balatonbogláron (szőlő-, gyümölcstermelő), Ta- bon (gépszerelő) összesen 249- en tanulnak. Ilyenformán ed­dig van, illetve lesz 782 fiatal szakmunkásunk. Nézzük az idősebb generá­ciót. A helyi — körzeti — szakmunkásképzésben 1964. ja­nuár első felében ötvenkét tanfolyamon (a tervezett kilenc- venből!) 1100—1200 mezőgaz­dasági dolgozó vett részt. Az 1963—64. művelődési évben megyénk több községében — pl. Barcson, Bábodon, Kutason, Karádon, Kéthelyen — kísér­leti jellegű, összetett szak­munkásképzést indítottak. Vagyis a dolgozók általános is­kolájának hetedik osztályos is­meretanyagát összekapcsolták a szakmunkásképzés első év­folyamának anyagával. A nem középiskolai jellegű szakmun­kásképzésben részt vevő 21— 40 éves mezőgazdsági dolgozók száma elenyésző, a túlnyomó többség negyvenévesnél idő­sebb (!). A balatonboglári szakmunkásképző tanfolyamon 1963—64 telén 450-en (többsé­gük szintén 40—45 éven felüli) szereznek szakmunkás-okleve­let. összevetve az arányokat: az 1960-as évek közepén a szakmunkásképzésben részt ve­vők egyharmada fiatal, 40 éven aluli, kétharmada 40—45 évesnél idősebb mezőgazdasá­gi dolgozó. Valamelyest szépít az ará­nyon a megyén kívüli, illetve a mezőgazdasági technikumok­ban tanuló somogyi fiatalok száma, és biztató a néhány év múlva Csurgón, öreglakon és Balatonbogláron fiatalkorúak részére meginduló 60—120 sze­mélyes szakmunkásképző isko­lák perspektívája is. Azonban mindent egybevet­ve: ahhoz, hogy mezőgazdasá­gi szakmunkásképzésünk irányszámait legalább megkö­zelítsük, tennünk kell vala­mit. Általános iskoláink VIII. osztályaiban, különösen a me­zőgazdasági gyakorlati és az osztályfőnöki órákon sok szó esik a pályaválasztásról és a mezőgazdaságról mint szak­máról. De talán nem eleget és nem kellő hangsúllyal — és bizonyára az is hiba, hogy job­bára csak a gyerekekkel be­szélnek róla. Pedig szemlélet­beli változásra van szükség l azoknál is, akik pályát válasz­tó falusi fiataljainkat az kólán kívül nevelik! termelőszövetkezeti vezetőink nyilván tudják, fölmérik, hogy hány szakmunkásra lesz szük­ségük a jövőben és milyen te­rületen. Mégis — kevés kivé­tellel — jóformán semmit vagy csak igen keveset tesz nek azért, hogy elegendő szak­munkása legyen tsz-üknek. A tsz-vezetők, agronómusok fel­adata — elsősorban az ő fel­adatuk, az ő érdekük —, hogv fölkeressék az általános isko­lák nyolcadik osztályait, és beszélgessenek a fiatalokkal. Ismertessék, hogy milyen lehe­tőségeket rejt számukra a me­zőgazdaság, közöljék velük al­kalmazásuk, szakmai képzésük feltételeit, előnyeit (szerződés, ösztöndíj, magasabb munkadí­jazás stb.). Nagy felelősség há­rul azokra a szülőkre is, akik gyermekeik jövőjét még min­dig csak ipari pályán és csak a városban látják biztosítottnak figyelmen kívül hagyva, hogy a mezőgazdaság különféle munkaterületei ma már alapos elméleti felkészültséget és gya­korlati tudást igénylő szak mák. Hogy szakma a mezőgaz­daság! És mindinkább az lesz. Wallinger Endre Befejeződött a balatonboglári SZOT-iskola kultúrtanfolyama Három megye — Baranya, Somogy és Tolna — 81 szak- szervezeti kultúrfelelőse hall­gatta végig januárban a SZOT- iskola egyhónapos bentlakásos tanfolyamának előadásait Ba­latonbogláron. Pénteken befe­jeződtek az előadások A hall­gatók műsoros búcsúestet ren­deztek; hétfőn már újabb cso­port költözik az épületbe. Az egy hónapot hasznosan töltötték a tanfolyam hallga­tói. A délelőtti és délutáni elő­adások, konzultációk és sze­mináriumok után sokan keres­ték föl az iskola könyvtárát, ahol 1200 kötetből válogathat­tak. Hetenként egyszer filmet vetítettek a hallgatóknak: kö­zösen nézték végig és vitatták meg a televízió műsorait. Rá­diót hallgattak, társasjátékkal szórakoztak, és szellemi vetél­kedőket rendeztek. A tanfolyamon a három me­gye függetlenített és társadal­mi szakszervezeti kultúrfelelő- sei gyakorlati tapasztalataik mellé olyan elméleti tudást szereztek, amelyet hasznosan tudnak munkájukban kama­toztatni. Megjelent a Magyarország Pénteken új lappal gazda­godott sajtónk, megjelent a Magyarország első száma. Űj politikai és társadalmi hetila­punk valóban komoly igényt elégít ki, amikor hetente 24 oldalon, gazdagon illusztrálva fotókkal, rajzokkal, karikatú­rákkal, szinte a teljes világ- politikai glóbuszt áttekinti, s hírt ad — komoly cikkekben — a kultúra, a tudomány, a hazai élet számos eseményé­ről is. Az első szám megjelenése­kor szeretettel köszöntjük ifjú laptársunkat, amely valóban új színt jelent a magyar sajtó egyre színdúsabb palettáján. Sok sikert kívánunk szerkesz­tőinek és lapjuknak mind több olvasót. is Élelmiszerbolt vagy vendéglő? Gyakran öt-hat ember sörözget a délelőtti, de fő­leg a délutáni órákban az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat Tanácsház (volt Lenin) utcai boltjában. Nemegyszer a vásárlók alig férnek a pulthoz az iddo- gáló vendégektől. Élelmiszerbolt ez vagy kocsma? Ha élelmiszerbolt, szüntessék meg benne az iddogálást! Ha pedig kocs­ma, akkor tegyenek be asz­talokat, székeket is, hogy a vendégek minél kellemeseb­ben érezzék magukat. Megnyílt a mezőgazdasági könyvhónap Tegnap este a Lábodi Álla­mi Gazdaság kultúrtermében rendezték meg a mezőgazda- sági könyvhónap megyei meg­nyitó ünnepségét. Torma Ist­ván, a Nagyatádi Járási Párt- bizottság első titkára mondott megnyitó beszédet, majd Dohi János tudományos kutató a burgonyatermesztés időszerű kérdéseiről tartott előadást Otthonra talált Gál Mária csodálkozik, mikor megtud­ja, hogy írni akarok róla. — Mit írhat­na? Hiszen se kitüntetést, se fegyelmit nem kaptam, mióta itt vagyok... Végül is megered a hangja. Szinte még gyerek volt, amikor át­esett az élet nehéz megpró­báltatásain. So­káig otthonta­lan volt, édes­apja korán meghalt, mos­tohaapja pe­dig — aki nem szeretett dol­gozni — már a hatodik osztály elvégzése után kivette az is­kolából, és munkára zavarta. Eleinte al­kalmi munkákat végzett, édes­anyjával együtt sokat gyötrő­dött a dologtalan férfi mellett Majd hónapokig járt a városi tanács munkaközvetítjébe, de mivel még nem volt 18 éves, nem helyezték el. Végül 1958- ban a Kaposvári Textilművek­be fölvették. Közben édesanyja nyomo­rékká vált, és a Segesdi Szo­ciális Otthonba került. Mária az üzem leányotthonában la­kik. Azóta a lánccsévélőben dolgozik. Igaz, hogy kitünte­tést még nem kapott, de fe­gyelmezetten, szorgalmasan dolgozik. Munkáját igen ko­molyan veszi. Elvégezte az ál­talános iskolát, s tervezi, hogy tovább tanul. Lelkes, odaadó munkása az ifjúsági mozga­lomnak. Mint a B műszak II. KISZ-alapszervezetének titká­ra sokrétű tevékenységet fejt ki. Alapszervezetének 50 tag­ja van, közülük tizenkettőt ta­valy vettek föl. A tagszervezé­sen kívül gondoskodni igyek­szik a fiatalok kulturált szóra­kozásáról is. Kirándulásokat szerveztek a múlt évben. Vol­tak Pesten, Pécsen, és Nagy­atádon. Legnagyobb élményük a németországi nyolcnapos tár­sasutazás volt. Rendszeresen szervez szellemi vetélkedőt, és gondoskodott arról is, hogy az alapszervezet tagjainak többsé­ge részt vegyen valamilyen politikai oktatáson. Alapszer­vezetének minden tagja részt vesz az Ifjúság a szocializmu- sért-mozgalomban. Az előző évek tapasztalatain okulva a társadalmi munkát úgy szer­vezték meg, hogy minden KISZ-fiatal hónapról hónapra teljesítse vállalását, így elke­rülik az év végi hajrát. Ezeket tudtam meg Gál Má­riáról, aki a közösségi munká­ban, a közösségi életben ott­honra talált. Szűcs Ferenc Három év alatt 117 ügyet tárgyalt a Tabi Járási Egyeztető Bizottság (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Egyeztető Bi­zottság hároméves munkájáról tárgyalt a közelmúltban aTa­A tárgyalóteremből Harmincévesen — megrokkanva • • • A LABDARÚGÓPÁLYA KORÜL jókora tömeg. A K. Vasút együttese játszik, s a szurkolók kiáltozva, hadonász­va biztatják csapatukat. Kö­zöttük feltűnik egy fiatalem­ber, akinek a feje és a nyaka gipszben van, kezét mereven tartja, s vágyódva nézi a fut­ballistákat. Egyik játékos, aki a pálya szélén rohan, megis­meri s odakiált: — Robi... Mi van veled?! Nem jönnél egy kicsit játsza­ni? A megszólított búsan le­gyint: — Hagyd ... Talán soha töb­bé nem játszhatok... S ismét emlékezetébe villan annak a szörnyű napnak a története. * • * A SEBESSÉGMÉRŐ MUTA­TÓJA a hetvenről pillanatok alatt a százra szökött. De ott sem állott meg, lassan tovább­kúszott, s jelezte, hogy már 110 kilométeres sebességgel száguldanak. Két ember ül a vezetőfülkében. Mindkettő it­tas. A vezető, Benedik Róbert jobban, társa, Buda János ke­vésbé. Buda izgatottan fészke­lődig végre megszólal: — Állj meg... Kiszállok, nem megyek tovább ... Benedik azonban nem törő­dik szomszédja ijedtségével, rászól: — Most ne beszélj hozzám, maradj csöndben ... Megelőznek egy személyko­csit, majd a Skoda furgon cikkcakkban robog az úton, végül az úttest szélén húzódó korlátnak ütközik, áttöri a be­tont, s lefordul a négyméteres szakadékba. * » * — TÁSZÁRRÁ SZÁLLÍTOT­TUNK AZNAP — vallotta Buda János. — Mielőtt útnak indultunk, Kaposváron ittunk egy litert, ugyanannyit Taszá- ron, majd a fuvar után ki­mentünk a kaposvári szőlő­hegybe, s itt is lehajtottunk m mmm //. ./> mmm OLYAN ZAMATOS, ü-lcicSÍ GYÜMÖLCSÍZ-DZSEM! Meggy-, sárgabarack-, őszibarack, ízek: Dzsemek: 5 pohárban 2,70 Ft 1/5 pohárban :./2 üvegben 5,90 Ft 1/2 üvegben 1/1 üvegben _______10,— Ft____1/1 üvegben_______ 3,4 0 Ft 7,50 Ft 12,50 Ft egy litert. Ezután akart haza­vinni Benedik a lakásomra, Dombóvárra, de csak Batéig jutottunk el. Ott elvesztette uralmát a kocsi fölött, s az árokban kötöttünk ki. Szeren­csémre én kiestem a kocsiból, s csak könnyebb sérüléseket szenvedtem. Benedik csak egy deci bort ismer el, s azt állítja, hogy 70 kilométeres sebességgel hajtott. — Rosszul lettem, hiába ta­postam a lábféket, nem fogott, s ezért fordultunk bele az árokba. A szakértő szerint a fék jó volt. * * * SZÁNALOMRA MÉLTÓ LÁTVÁNY a dr. Szabó Sándor közlekedési tanácsa előtt álló 30 éves férfi. A baleset után hetekig feküdt eszméletlenül a pécsi idegklinikán. Hátgerinc- és nyakcsigolya-sérüléseket szenvedett, végtagjai megbé­nultak, jobb karját egyáltalán nem bírja mozgatni. Ideig­lenesen — két évre — rokkant­nak nyilvánították. Milyen büntetéssel sújtsák? Nem volt könnyű a birák dol­ga. Hiszen ennél súlyosabb büntetés már úgysem érheti. — A bíróság a társadalmi tulajdon megrongálásáért és gondatlan veszélyeztetésért nyolchónapi — háromévi pró­baidőre felfüggesztett — bör­tönbüntetésre ítéli, gépkocsi- vezetői jogosítványát három évre bevonja — hirdeti ki az ítéletet a tanácsvezető bíró. Az ittas vezetésért, a gyors­hajtásért drágán fi>:efo'i ^ene- dik. Szalai László bi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. E három év alatt sok panaszügyben kellett igaz­ságos döntést hoznia az egyez­tető bizottságnak. 1960-ban még mindössze nyolc, 1961- ben 33, 1962-ben 41, tavaly pedig 35 panaszügyet tárgyal­tak. A legtöbb munkát a föld­művesszövetkezeti dolgozók munkaviszony-megszüntetési, kártérítési és fegyelmi eljárást sérelmező panaszai adták. A közös egyeztető bizottság­nak az a tapasztalata, hogy a kártérítési és fegyelmi hatá­rozatok gyakran nem felelnek meg az előírásoknak. Megala­pozatlanok, s az indoklás is hiányos. Sokszor nem jelölték meg még azt sem, hogy az il­lető dolgozó a határozat ellen mennyi időn belül és hová föl- lebbezhet. Felvetődött a ta­nácskozáson az is, hogy né­hány intézmény, szerv vezető­sége 20—25 forintos kártérí­tésre kötelezi dolgozóját. A sú­lyosabb, nagyobb mulasztások fölött viszont szemet hunynak. Hiba, hogy némely vállalatok, tanácsok, iskolák a meghatá­rozott időre fölvett dolgozók­kal nem vagy helytelen for­mában kötnek szerződést. Emiatt bonyolult ügyek kelet­keznek. Hogy az egyeztető bi­zottság tárgyilagos döntést hozhasson ilyen nehéz esetek­ben is, gyakran kéri az ügyész­ség segítségét. Verdi-est Siófokon (Tudósítónktól.) A Művelődjünk—szórakoz- zunk-sorozat harmadik estjén Verdi életműve címmel hang­zott el előadás Siófokon. Az est műsorában Agay Karola, Tarnay Gyula és Sebestyén Sándor, az Állami Operaház magánénekesei működtek közre. Az egyébként színvonalas hangverseny tapasztalatait összegezve nem a közreműkö­dők, hanem a műsort össze­állító Országos Filharmónia hibájának rójuk fel, hogy Verdi hatalmas életművéből a nagy zeneszerző teljes arcké­pét semmiképpen sem tükrö­ző töredéket, csak torzót ka­pott az ismeretterjesztő elő­adás közönsége. Az elhangzott operarészleteket Verdi úgy­nevezett középső alkotókor­szakában született operákból, a Rigoletto és a Don Carlos komponálása közötti, kb. más­éi évtizedes időszak alkotá­saiból válogatták össze a mű­sor szerkesztői. Az említett hiányosságot a műsort ismertető Friss Gábor is érezhette, mert előadásá­ban utalt Verdi mindhárom alkotószakaszára, azonban ze­nét zene nélkül ismertetni, a hal'gatóságot az opera megis­merésére és szeretetére meg­nyerni a muzsika varázsa nél­kül nem lehet. A csaknem másfél órás elő­adáson a Rigoletto, a Truba­dúr, a Traviata, az Álarcos­bál és a Don Carlos néhány, jobbára közismert részleteit szólaltatták meg a művészek. Az est műsorának zongora­kíséretét Érsek Mária látta el. MOST O N ! VÁSÁROLJ Essltngetii faradom/ korlátlan mennyiségben beszerezhető a Kaposvári TÜZÉP Vállalat telepein 100/130 cm-es lZO^áO cm-es 160/130 cm-es 185/140 cm-es 457 Ft 586 Ft 731 Ft 905 Ft (98369)

Next

/
Oldalképek
Tartalom