Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-14 / 37. szám
A TELMEZKÖ-t.CSÖNZŐ Érthetetlen halogatás »Tisztelt Járásbíróság! 1962. július 4-én az esőtől csúszóssá vált donneri vasúti felüljáró hídon — óvatosságom ellenére — elestem, s bokámat törtem. Hetekig feküdtem kórházban, majd otthon munkaképtelenül. Taxival jártam később kórházi kezelésre, gyógyfürdőre kellett utaznom. Hiába kértem, a MÁV nem hajlandó kártérítési igényemet teljesíteni. Kérem a bíróságot, kötelezze erre.. .« Ezt írta a múlt év nyarán Borbély Istvánné kaposvári lakos, miután kártérítési kérését — mint alaptalant — a MÁV elutasította. A MÁV jogtanácsosa sem volt tétlen, s a következő levelet intézte a Kaposvári Járásbírósághoz: »Kérjük a felperes kérését elutasítani, s a költségekben elmarasztalni. A felüljáró híd jó állapotban van, az még esőben sem csúszós... A baleset a panaszos figyelmetlensége miatt történt, meri nem kapaszkodott.. .« 1963. augusztus 15.: Dr. Sze- nyéri Éva tanácsa az első tárgyalást tartja. A MÁV képviselője ismét azt javasolja, hogy utasítsák el a felperes panaszát. A szeptember 3-i újabb tárgyaláson a MÁV jogtanácsosa Voss Árpád lakatos és Simon Ferenc segédmunkás — MÁV- dolgozóft — meghallgatását kéri. Szerinte ők tanúsíthatják, hogy a híd jó állapotban volt. Szeptember 9-én Borbélyná újabb kérelmet juttat el a bírósághoz, s megnevezi tanúit. Szeptember 24.: A tanúk 'a következőt vallják: — A híd korszerűtlen, túlságosan meredek. A falépcsők hamar elkopnak, rosszak a deszkák, esőben és télen még a legnagyobb óvatosság ellenére is veszélyes rajta a közlekedés ... Vass Árpád MÁV-lakatos viszont ezt állítja: — Sohasem láttam a hidat rossz állapotban. A tanúk azt is szóvá teszik a bíróság előtt, hogy a két tárgyalás közötti időszakban a vasút több embere dolgozott a hídon. Kicserélték a rossz deszkákat, lépcsőket; ameny- nyire lehetett, kijavították a hibákat, hogy az esetleges helyszíni bírósági szemle mindent rendben találjon. A bíróság négy hónapra felfüggesztette az ügy tárgyalását azzal, hogy ha bármelyik fél kéri, folytatják. 1963. november 19-én Bor- bélyné élt is ezzel a jogával, és december 13-án ismét tárgyalást tartanak. A MÁV közben »kiderítette«, hogy a híd karbantartásáért Nagy Lajos vasúti dolgozó a felelős. Kérik, hogy idézzék meg, s azt is, hogy rendelje el a bíróság orvosszakértő bevonását, s az állapítsa meg* szükség volt-e Borbélynénak ortopéd cipőre, kórházi kezelésre; miért taxival járt kezelésre, miért nem ment inkább gyalog; indokolt volt-e, hogy Hajdúszoboszlóra utazzon törött lábának kezelésére. Lassan két éve, hogy a baleset történt. Borbélyné hiába kéri, hogy a MÁV térítse meg költségeit. Ma is csak bottal, nehezen bír járni; lakását kénytelen volt elcserélni, hogy közelebb legyen munkahelyéhez. A bíróság beszerezte a szakértői igazolásokat. Az orvos szerint Borbélynénak szüksége volt az ortopéd cipőre, a kórházi, szanatóriumi utókezelésre. Taxit sem azért vett igénybe, hogy növelje kárigényét, hanem mert gyalog nem bírt volna bejárni a kórházba. A 13-as AKÖV vezetői bizonyítják, hogy a panaszos által feltüntetett taxiköltség összege megfelel a valóságnak. Az újabb tárgyalást február 25-én tartják meg. Még nem tudni, hogy a MÁV milyen újabb kifogással akarja majd ismét elodázni a bíróság döntését. Megértjük: egy jogtanácsosnak kötelessége, hogy a legmesszebbmenően képviselje megbízottja érdekeit. De nem érthető ez akkor, amikor a halogatás egy balesetet szenvedett embert sújt Hiába mondja a MÁV jogi képviselője, hogy a panaszos volt a hibás, ez nem állja meg a helyét. Tárnái Hédi karját törte, amikor a vasúti felüljárón elcsúszott és elesett, özvegy Hajmási Józsefné — aki szintén itt esett el — comb- és bordatöréssel ma is betegen fekszik. 4018 forintról van szó! Eny- nyit követel Borbély Istvánné a MÁV-tól. S ezért van ez az embert nem tekintő halogatás, hogy ne kelljen kifizetni ezt az összeget. Szalai László Kakasverseny Az amerikai Visconsin államban minden évben megrendezik a kakasok »dalosversenyét«. Győztes az a kakas, amelyik egy meghatározott időn belül a legtöbbször kukorékol. Az 1963. évi »bajnok« a »Fekete szépség« nevű kakas lett: 30 perc alatt 28-szor kukorékolt. Bolgár festőművész tárlata a Latinka Művelődési Házban Ma este 6 órai kezdettel nyílik meg Preszlav Karsovszki bolgár festőművész kiállítása a Latinka Művelődési Ház első emeletén. Preszlav Karsovszki igen jelentős festő és grafikus hazájában. Művészete a harmincas években bontakozott ki. Főleg táj- és portrétémákban vált ismertté: olaj- és pasztellképei, illetve toilraj- zai és fametszetei nyomán. Főiskolai tanulmányait Szófiában végezte, és kezdettől fogva tevékeny tagja volt a bolgár művészeti életnek. Sok kiállításon vett részt. Több önálló kiállítást is rendeztek műveiből nemcsak hazájában, hanem Irakban, Szíriában, Indonéziában, Törökországban, Dániában és a Szovjetunióban is. Karsovszki a harmincasnegyvenes években a bolgár opera és drámai színház képzőművészeti részlegének vezetője és tervezője; hosszabb ideig a Bolgár Nemzeti Galéria igazgatója is volt; tanított a Bolgár Képzőművészeti Akadémián, jelenleg pedig a Bolgár Kultúrkapcsolatok Bizottsága képzőművészeti részlegének vezetője. Kiállításának képeit nagyrészt az utóbbi években alkotta. A megnyitó ünnepségen a rendezők, a Bolgár Kultúra c. lap és a bolgár nagykövetség képviselői is megjelennek. A kiállítást február 28-ig lehet megtekinteni. Három évvel ezelőtt nyitotta nieg jelmezkölcsönzőjét Kaposváron, a Berzsenyi utcában Győrfi Jánosné. A kis üzletben sokan megfordulnak. Van, aki esküvői ruhát, van, aki báli ruhát, frakkot, zsakettet, cilindert kölcsönöz egy-egy esküvőre vagy bálra. A bundák, keppek is keresettek mostanában. A jelmezbálra készülők is kedvükre válogathatunk. Tündérruha, cigánylány, Ludas Matyi, halál, cica, éjkirálynő — ezek a jelmezslágerek. Képünkön nylontüll esküvői ruhát próbál egy kölcsönző. Veié szemben egy jelmezbe öltözött kisfiú látható. Célzás A községi vezető se a közelben, se a két évvel ezelőtt vett messzebb futó nyu vadászpuskát. Az igazsághoz tartozik, hogy nem sokat vétett vele a mező vadjainak. Mintha ismernék a nyulak, körvadászaton mindig mellette törnek ki. Lőni nem lő rájuk, ellenben mesélni azt tud. Azt mondja, hogy közeli célpontra nem lőhet, mert összehord a LAMPART- 16-os. Kétszáz méter távolságban is csak akkora a szórása, mint egy kisebb méretű vadászkalap. Így hát eleve talál mentséget arra, hogy lat nem tudja le- puffantani. Néhány lövésére ázonban emlékszik a vadásztársaság. Egyszer közeire célzott. Nem talált, mert — ugye — összehord az új puska. Máskor pedig várta, várta, hogy nagyobb legyen a szóródás, s közben a tapsifüles annyira felhúzta a nyúlcipőkct, hogy emberünk csak megriaszthatta lövésével. Bukfencezett a szegény pára — állítólag ijedtében. (Megbotlott, bár négy lába van.) Vadászunk utánairamodott. Sikertelen maradt a kísérlet. Ugratva biztatják azóta is társai: »Várd meg, míg elhagy százötven-kétszáz méterre, s csak akkor lőj rá.« Nem fogad szót nekik mondván: »-Dehogy hagyom elszaladni olyan messzire, hogy ne érjem utol, ha sikerrel megsebeznem.^ Baj van hát a célzással. Üjdonsüit vadászunk csak dicsekedni tud, de lőni nem azzal a pontosan hordó 16-ossal... K. 3. A „T" kocsivol ti Lassan, óvatosan halad az MiHS BA 25—89-es rendszámú Moszkvics az esti kivilágított utcán. »T« jelzésű tábla van rajta. Tanulóvezető. A volánt egy kis kéz tartja biztosan, harminchatos lábak tapossák a kuplungot, a gázt. Ugye, egy jobbkéz-sza- bály? — kérdi kissé aggódva a tanuló. — Behúzom a kuplungot, jó? Lőrincz József MHS-szakok- tató bólint. — Jó, jó. Balra nagy ívben, jobbra kis ívben kanyarodunk — mondja halkan —, a gyalogjárónál lassítunk. Visszatesszük kettőbe. Szépen fut a Moszkvics, a mai gyakorlaton nem történt szabálytalanság. A csinos tanuló Torkos Ildikó, a Tatarozó és Építő Vállalat adminisztrátora. Tavaly érettségizett. Pamukról jár be, s ha esténként vezet, bizony rötz forint borravaló Vasárnap délután van, még- furdalja oldalát a kíváncsiság. Sok marhaságra nem sajnál- __ i s kevesen járkálnak az utcá- Amikorra a kon, mert hűvös szél söpri az már kérdez: avart a kerítések tövébe. A járási székhely fákkal bekerített kis terén sem látni senkit. amikor egy autó lassít, és csöndesen a benzinkúthoz húz. A kocsi rendszáma osztrák, típusa Volkswagen. A vezető, egy jól öltözött fiatalember — csönadrágban, tvisztmellény- ben — fürgén ugrik ki a vobenzin kifolyik, — ön beszél magyarul? — Amint látja, tökéletesen — mondja a fiatalember mosolyogva. Már fizet, ülne visz- sza a volánhoz, de a benzinkutas nem engedi, újra kérdez: T- Megtörölhetem elöl üveget, uram? — Kérem! — von vállat a vezető, s hanyag mozdulattal Ián mellől, és kémlel be az megigazítja nyakán a sálat, üvegketrecbe, ahol ketten be- — A meccsről? — nyaggat- szélgetnek. ja tovább a forradásos. A benzinkutas, amikor meg- - — Onnan, pillantja az idegen rendszá- — Vacak ez a magyar c§a- mot, széles mosollyal furako- pat. Ilyen rosszak még soha dik kifelé. A mosoly furcsán nem voltunk, tessék elhinni. eltorzítja az arcát, mivel homlokától le a szája széléig sebhely húzódik. A hangja is meglepő, vékony, mint valami gyereké. S ráadásul lehetetlen németséggel kérdezi, hogy mit parancsol az idegen. Majd leesik azután az álla, amikor a fiatalember magyarul megszólal: — Tizenöt litert legyen szíves! A benzinkutas szótlanul megindítja a gépet, de már A fiatalember szemlátomást meglepődik. Alaposabban megnézi a benzinkutast, majd csak azután válaszol: — De hát a magyar csapat nyert, nem az osztrák! A törölgetés egy pillanatig abbamarad, utána így: — Nem tesz semmit! Akkor is rosszak vagyunk. Kicsi pénz, kicsi foci, kérem. Van ezek között néhány jó játékos, mint tetszett látni, csak hajtás nincs. Mert sajnálják tőlük a pénzt. ják, de ezektől igen! így pedig nincs foci, uram ... A volkswagenos közbeszól: — Mégis a magyar csapat győzött! A törlőruha gyorsan fufkos az ablakon, gazdája válaszon töpreng. Már a motorházat az dörzsölgeti, mire végre eszébe jut valami: —Ja, kérem, az olimpiai csapatba másképp nem lehet bekerülni. Különben is csak szerencsével győztünk. Ha azt a két nagy helyzetet nem sza- lasztják el az osztrák csatárok, akkor leradírozzák ezt a társaságot a pályáról. Mint aki szavakban és tettekben eleget tett kötelességének, a mondat végén hóna alá csapja a rongyot, és tartja kezét a borravalóért. A mozdulat félreérthetetlen,-az áldozat ösztönszerűen, nyúl a zsebébe, és már nyújtja is a tízest. A művelet után meg se várja a köszönetét, fázósan ugrik visz- sza a kocsiba, már nyúl a slusszkulcs után, de mégis meggondolja magát. Kissé lecsavarja az ablakot, úgy beszél kifelé a forradásosnala csapat Mégis a magyar volt a jobb! A benzinkutas megrántja a vállát: — Csodálkozom uram, önön, osztrák létére! — Én pedig önön, uram, magyar létére! — De az igazság, kérem, megértheti... A fiatalember szeme megvillan. Most már keményebben mondja: — Nem vagyok osztrák, és nem érdekel a további véleménye! — De a kocsija? — hápog a benzinkutas. — A bátyámé. Különben szégyellje magát, tíz forint borravalóért képes pocskondiázni a magyarokat. A benzinkutas megpróbál fölényes lenni: — Ugyan, kérem! — Szégyellje magát! Igenis szégyellje magát! Még ha rosz- szabb volna is a magyar csapat, én akkor sem pocskondiáznám. idegenek előtt, Tudja, mi maga? Egy pojáca! Volt szerencsém... Gerő János i csak az éjjeli vonattal mehet haza. Szüleivel Wartburgot karnak vásárolni. Nehéz szóra bírni. — Nagyon szeretek vezetni, s ilyenkor csak ide tudok koncentrálni — mondja. Majd boldog mosollyal folytatja: — Lementem műszakiból. Már csak a KRESZ-t kell megtanulnom. Az oktató elmondja, hogy vezetésből nem kell félnie a vizsgán Ildikónak. Minden szépen megy már a tolatást kivéve, ezt még gyakorolnia kell. Egy hét múlva lesz a vizsga... — Mindig többet követelek, mint a vizsgáztató. így nem érhet bennünket meglepetés. A decemberben indult csoportban harminchatan vannak. Mindössze négy a nő közülük. — Körülbelül hányadik tanulója Ildikó? — A négyezredik. Hat éve vagyok oktató. Ejha, kislány.. — ez már Ildikónak szól, aki nagy sebességre kapcsolt —, lakott területen mennyi a megengedett sebesség? — Ezt még nem tanultam meg, a héten kerül sorra ... — védekezik. Reggel nyolc órától este ki- lenc-tíz óráig oktat Lőrincz József. Önként vállalta a meghosszabbított munkaidőt. Az oktatással és a vezetéssel »fogyasztott« balesetmentes kilométerekkel százszor kerülhette volna meg az egyenlítőt. Legfiatalabb tanulóvezetője tizenhét éves volt — korengedéllyel. A legidősebb hatvanöt éves. — Azt tapasztaltam, hogy bátorság és lélekjelenlét dolgában — ez a tanulásnál hamar kiderül —, a nőké az első hely. Sajnos — teszi hozzá —, ez a helyzet a sebességnél is... Szeretnek száguldani. A szentjakabi autóbuszfordulónál járunk. Koromsötét van. — Próbáljuk meg a tolatást — ajánlja az n^.ató. Ildikó ellenkezik. — Nem látok hátra semmit, baja lesz a kocsinak ... — Szépen aláfogjuk — nyugtatja meg Lőrincz József —, nem lesz baj, azért magyarázom jól meg ... S indulunk is visszafelé a városba. S. M. mmsoftok. Szomorú sors — Volt-e már büntetve? — kérdezi szigorúan a bíró a vádlottat. — Még nem — felelj az szemlesütve. — Ha csak azt nem számítom, hogy nemrég nősültem másodszor ... * * * írói hiúság Egyik írónkat rémülten rázza fel éjszaka a felesége. — Lajos, betörő van az ebédlőben. A könyvespolcnál matat. Az előbb vettem észre... — Ne mondd! — feleli az felcsillanó szemmel. — És melyik könyvemet olvassa? Micsoda titkárnő S Sl SS — Igazgató úr, elfelejtette meginni a feketéjét. — Ági ka, elég lett volna, ha leönti. * * * A gyermekek védelmében.. A nyugat-németországi Kassel város helyi lapjában nemrég a következő hirdetés jelent meg: »Anyák, figyelem! Vigyázzatok gyermekeitekre — Hans Mayer ma letette az autóvezetői vizsgát, és megkapta a jogosítványt!« * * * A hosszú élet előnye Feleség: — Nézz ide! Azt írja az újság, hogy manapság az emberek húsz-harminc évvel tovább élnek. Férj: — Nahát, ennek örülök. Remek! Legalább lesz időd arra, hogy fel- varrd a kabátomra a leszakadt gombokat. * * * Akiknek ma is Shakespeare ad kenyeret Az angliai Shakespeare Társaság érdekes adatot tett közzé, amelyből kiderül, hogy Shakespeare ma szerte a világon összesen 800 030 embernek — íróknak, kiadóknak, könyvkereskedőknek, színészeknek, balettmestereknek, utazási irodák ügynökeinek, emléktárgyárusoknak stb. — ad kenyeret. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye« Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postah.vataloknál és postáskézbesítői:nél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft t: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdainn l 1 1 — 1 ..4 li . n,. —— . A .1 t í
