Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-13 / 36. szám

Csütörtök, 1964. február 13. 5 SOMOGYI NÉPLAP A Magyar Szovjet Baráti Társaság mókájáról, terveiről tájékoztatott Kiss Józsefné, az MSZBTmegyei titkára A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége jó­váhagyta idei munkatervét. Erről Kiss Józsefné, az MSZBT megyei titkára a kö­vetkezőket mondotta el lapunk munkatársának: — Megyei elnökségünk — mint minden évben — az idén is fő feladatának tartja a Szov­jetunió politikai, gazdasági és kulturális eredményeinek mind nagyobb körben való ismerte­tését. Tekintve, hogy e felada­tunkat csak a tömegszerveze­tekkel és a többi tömegmoz­galommal együtt oldhatjuk meg, a Szovjetunió eredmé­nyeinek népszerűsítésében szo­rosan együttműködünk velük, s kérjük támogatásukat. így például a TIT-tel, a szakszer­vezetekkel egyetemben tar­tunk előadásokat az üzemek­ben, rendezünk kiállításokat a szovjet tudomány és technika fejlődéséről, az élenjáró ta­pasztalatokról. A műszaki ér­telmiség figyelmét föl szeret­nénk hívni a szovjet automa­tizálás eredményeire. Előmoz­dítjuk szovjetunióbeli és ka­posvári üzemek kapcsolatte­remtését, illetve e kapcsolatok továbbfejlesztését. Hasonlóra törekszünk a mezőgazdaságban is. Kivesszük részünket a kul­turális nevelőmunkából is. Az orosz nyelvszakos tanárokat kívánjuk segíteni azzal, hogy társalgási tanfolyamokat, szov­jet—magyar baráti találkozó­kat szervezünk, s rendelkezé­sükre bocsátjuk orosz nyelvű sajtótermékeinket. A Szovjet­unió életének megismertetésé­ben támaszkodunk a művelő­dési intézményekre, iskolákra. A Megyei Könyvtár irodalmi színpada például Sokfélék va­gyunk c. irodalmi összeállítás­sal lép föl a járási székhelye­ken és a nagyobb községekben. Novemberben ismét megren­dezzük a szovjet filmek ün­nepi hetét; filmankétokat, nyelvtanfolyamokat szerve­zünk; részt .veszünk a szovjet­unióbeli egyéni és társasutazá­sok előkészítésében, lebonyo­lításában. Szeretnénk, ha ez évben is minél több termelő­szövetkezeti, gépállomási és állami gazdasági dolgozó lá­togatna el a Szovjetunióba, hogy megismerkedjen az otta­ni mezőgazdaság eredményei­vel, s tapasztalataikról, élmé­nyeikről beszámolnának is­merőseiknek, környezetüknek. Azzal is törődünk, hogy a megyénkbe látogató szovjet emberek jól érezzék magukat, s megismerjék szűkebb ha­zánkat. Tervet készítettünk a hazánkban állomásozó szovjet katonai alakulatokkal való együttműködésre is. Fegyver­barátainkat meghívjuk tsz-lá- togatásokra, baráti találko­zókra, megmutatjuk nekik me­gyénk nevezetességeit, ismer­tetjük velük eredményeinket. Fáradozásunk a magyar— szovjet barátság erősítéséért — mondotta befejezésül Kiss elvtársnő — szerves része a szocializmus teljes felépítésé­ért folyó munkának, ezért részt venni benne becsületbeli kötelesség. A hanyagság is hun! Nem könnyű feladat az ÉM Somogy megyei Építőipari Vállalat munkásgárdájának érkeztetése. Elsősorban azért nehéz ez, mert nincs üzemi konyhájuk, s a Mecsek vidéki Uzemélelmezési Vállalat látja el őket. A konyha Szopkó Oli­vérnek, a vállalat étkeztetési felelősének megrendelése alapján főzte meg a naponta szükséges reggelit, ebédet és vacsorát. Előző nap délig le kellett adni a másnapi megrendelést, reggel 8 óráig legföljebb tíz ebédet lehetett visszamondani. Szopkó mindezt figyelmen kí­vül hagyta, s a kelleténél rendszeresen 15—20 adag étellel többet főzetett napon­ta. Állandóan hordott magá­val étkezési jegyet, s haj­landó volt belőle még az étkezés időpontjában is kiadni, nem gondolva a következmé­nyekre. Az igazságügyi szak­értők föltételezik, hogy hitel­ben is adott el jegyet. Erről azonban nem vezetett nyil­vántartást, és Szopkónak hiá­nya keletkezett. Az étkeztetési felelős meg­játszotta a »jó embert«, aki­hez mindenki mindenkor bi­zalommal fordulhat. Ügy osz­togatta az étkezési jegyet, mintha sajátja lett volna. Egy jellemző példa erre: az ipari tanulók térítésmentesen étkeznek. Hetenként 15 000 forint értékű jegyet adott át az 503-as helyiipari iskola megbízottjának minden föl­jegyzés nélkül. Gondatlansá­gát más is bizonyítja: asztalfiókjaiban boríté­kokban eldugdosva 5233 forint értékű »ottfelejtett« étkezési jegyet találtak. Az építőipari vállalat pénz­ügyi vezetői megbíztak Szop­kó Olivérben. Az 1962 decem­berében tartott tételes ellen­őrzéskor nem találtak nála hibát. Ezért tavaly januárban, az évi ügyviteli feladatok összeállításakor nem bíztak meg senkit Szopkó rendszeres elszámoltatásával, ellenőrzé­sével. Csak azt néaték meg, hogy a havi elszámolás az üzemélelmezési és az építő­ipari vállalat között egye- zik-e. Egyezett. Azt azonban — az ellerfűrzé-. hiánya miatt — csa utólag urlták meg, hogy Szónké a következő hét­re befizetett pénzből fedezte az előzőleg keletkezett hiá­nyokat. A múlt év nyarán a Koro­na Szálló építkezésén dolgo­zó munkások részére a Kapos Étkezde konyháján rendelt ebédet Szopkó. Azonban meg­feledkezett róla, s ezt a mennyiséget a vállalat köz­ponti konyháján is megfőzet- te. Két hónap alatt 1500 adag ételt kellett kidobni, emiatt 11000 forint kár érte a vállalatot. Még ekkor sem néztek ala­posabban Szopkó körmére. Mindössze írásbeli megrovás­sal büntették, és 180 forint kártérítésre kötelezték. Sőt, amikor novemberben kide­rült, hogy nagyobb hiány van, igen sokan amellett kardos­kodtak hogy ne adják rend­őrségre, bíróságra az ügyet mondván: »Becsületes ember, egyetlen fillér sem tapad ke­zéhez. Adjuk össze a hiányt« — javasolták. Először fe­gyelmi úton »rendeződött« a dolog, s az 5233 forint érté­kű étkezési jegy fiókban való »őrzéséért«, illetve az így okozott kárért 240 forint meg­fizetésére kötelezték. Az igazságügyi szakértő be­bizonyította. hogy helytelenül jártak el, amikor Szopkót ha­nyag munkája miatt fegyelmi úton kívánták megbüntetni. Ugyanis a vállalatot ért kár 47 000 forintra rúg. Szopkó 5244 reggeli és 6628 vacsora árával nem tudott elszámolni, illetve ennyivel többet főze­tett. Volt olyan nap, hogy 40—50 adag ételnek nem akadt gazdája. Több mint 11 000 adag ételt kellett mos­lékba önteni! Szopkó Olivért rövidesen a bíróság fogja fe­lelősségre vonni a társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt. — Idejében jöttünk rá a hiányra — mentegetőztek az építőipari vállalat pénzügyi vezetői dr. Gibicsár Gyula ügyész előtt. Valóban? Talán nem tartották elég tetemes­nek a kárt? Igaz, tanultak az ügyből, s az új étkeztetési fe­lelőst naponta elszámoltatják, rendszeresen ellenőrzik. Csak­hogy előbb kellett volna gon­dolni erre! Szalai László földntűvesssöveíhesetek, és a hústáji termetes Hasznos mozgalom van kibontakozóban országo­san, így megyénkben is. A földművesszövetkezetek szer­vezetten készülnek arra, hogy hatékonyabban mozdítsák elő a háztáji gazdaságok termelé­sét. Máris elkészítették e munkának több évre szóló ter­vét, részletes, átfogó program­ját. A termelés szervezéséről szólva mindjárt hozzá kell tennünk, hogy az fmsz-eknem most kezdik az elején, hanem céltudatosabban folytatják ezt a dolgot. Fölvetődik a kérdés: a ház­táji termelésnek mely ágaza­taiban működhet közre a föld­művesszövetkezet? A program a zöldség, a gyümölcs, a bab termelését és a baromfite­nyésztést jelöli meg főbb fel­adatokként. S e termelési cé­lok megvalósításának nem­csak egyszerű részvevője, ha­nem közvetlen felelőse is a földművesszövetkezeti mozga­lom. Szervezeti fölépítésénél fogva képes arra, hogy eljus­son valamennyi, termelőhöz, s érzi, ismeri, tudja, hogy a tag­ság és a népgazdaság iránti kötelessége ezt a termelési, el­látási feladatot megoldani. S miért éppen ezekről a termé­kekről van szó? Azért, mert zöldségből, gyümölcsből, bab­ból, tojásból és baromfihúsból a mezőgazdaság nagyüzemei nem tudják kielégíteni a la­kosság igényeit, a háztáji gaz­daságoknak viszont módjuk­ban áll, hogy termeljék eze­ket az élelmezési cikkeket el­sősorban saját szükségletre, egyik-másikat pedig azon fe­lül, közfogyasztásra is. Szük­séges is, lehetséges is teljesen kiaknázni a háztáji gazdasá­gok termelési adottságait — ezért kell hát az fmsz-nek te­vékenyen közreműködnie ben­ne. Vegyük először a Zöldséget. Volt belőle az utóbbi evekben mindig, min­denütt annyi, amennyi a ház­tartáshoz kellett? Nem volt. Adni adhattak volna a falu­nak abból, amit a termelőszö­vetkezet megtermelt. De hát az volna a megoldás, hogy pénzért vegyen a falusi házi­asszony főzeléknek vagy le­vesbe valót, amikor konyha­kertjében megtermelheti? Ter­melje meg, jobban jár, mert amikor főzni akar, mindig ott van kéznél a friss zöldség. Ehhez azonban az is kell, hogy a tavaszi veteményezés- hez kapjon elegendő magot. In­tézkedett a MÉSZÖV, s tavaly a konyhakerti magvakból már többet tartottak a falusi bol­tok. Az idén még többet ren­delnek. A háztáji zöldségtermelés­nek ez az elsődleges célja: a családi szükséglet kielégítése. Valamennyi falusi család azonban nem rendezkedhet be önellátásra. Kivált a bérből és fizetésből élők várják el, hogy helyben vásárolhassanak zöld­séget. Milyen feladat hárul ebből az fmsz-re? Az, hogy árusításra, bolti forgalomra lehetőleg helyben termeltessen konyhakerti növényt. Helyben termeltetni — ezen a hang­súly. Így nincs arra szükség, hogy máshonnan hozassanak — költséges és hosszadalmas úton-módon — zöldséget. Ta­valy mintegy 45 vagon zöld­ségfélét biztosítottak így a me­gye fmsz-ei. Most az a teendő, hogy mindenütt szerződéssel készüljenek föl a helyi zöld­ségellátásra. A nagyberki fmsz jól fogott hozzá ehhez a munkához. A konyhakerti nö­vények palántáinak nevelésé­re szerződést kötött a helyi termelőszövetkezettel. A háztáji zöldségter­melést olyan fokra akarjuk emelni, hogy fedezze a család, a falu igényeit. A gyümölcs- termelés elé már nagyobb kö­vetelményeket állítunk. A ház­tájiban termelt gyümölcsből nemcsak helyi, hanem közfo­gyasztásra is kell. Ezért fog­lal el központi helyet az fmsz-ek programjában a gyü­mölcsfák növényvédelmének és pótlásának szervezése. Az a cél, hogy a háztáji kertek gyümölcsfái sok, jó és egész­séges termést adjanak. A fák megvannak, gyümölcsük zö­mét ne hullottként vagy cefré­nek, hanem étkezési célra ve­gye, vehesse át a felvásárlás. Ezért már eddig is működtek permetezőbrigádok. Tavaly a megyében 1115 gazdánál 26 214 gyümölcsfát permeteztek meg. A földművessz" • ékezeti moz­galom sem fáradságot, sem anyagi befektetést nem sajnál, amikor a gyümölcsfák százez­(Ba fiuíeziéh aßcwjyJjik&djCLLmxL Vezetéknevén talán soha­sem szólítják Bajnóczi Istvánt Kapospulán, csak így: Pista bácsi. Tősgyökeres pulai. Itt született hetvenhat esztendő­vel ezelőtt, s itt pergett le élete. Az övé is meg élete párjáé, Orbán Ágnesé is. A Bajnóczi házaspár a közel­múltban a falu érdeklődésé­nek középpontjába került. Egy alkalommal Pista bá­csi vitte a szót a tsz portá­ján. ahol még ma is dolgozik. (Tavaly 120 munkaegysége volt.) Dátumokról, évfordu­lókról beszélgettek munkavé­geztével. Közben Pista bácsi megemlítette: náluk is köze­ledik egy nevezetes dátum. — Éppen ilyen havas, fa­gyos tél volt, amikor ötven éve asszonyt hoztam a házba a szomszédos Csornából — emlékezett vissza az öreg. Azt hitte, hogy ezzel a téma le­záródott. Kovács Máté bri­gádvezető meg a tsz néhány dolgozója azonban nem tért napirendre Pista bácsi szavai fölött. , — Tegyük ünneppé az év­fordulót — ezt már a tsz-ve- zetők és Kovács Ernő tanács­elnök meg Tóth József ta­nácstitkár javasolták. Mit sza­porítsuk a szót, a falu és a tsz »hivatalos küldötte« föl­kereste lakásán a Bajnóczi há­zaspárt, s engedélyt kért arra, hogy Pista bácsi és Ágnes né­ni aranylakodalmát ők ren­dezhessék meg. Így történt, hogy egy havas téli estén a kapospulai kul­túrteremben vendégasztalnál ült a fél falu. Tóth József anyakönyvvezető köszöntötte az aranylakodalmát ülő házas­párt. A hivatalos rész befe­jeztével a tanács, az Ezüstka­lász Tsz meg sok-sok barát átnyújtotta nászajándékát. — Köszönjük, gyermekeim, j barátaink! — mondották a meghatott öregek, és kicsor­dult a könny a szemükből. Pista bácsit már megilletné a nyugdíj de ő hallani sem akar róla. — Ott voltam az Ezüstka- lász alakulásánál az első na- i pókban, most ne legyek köz­ietek, amikor egyre könnyebb az életünk? — mondotta úgy éjféltájt baráti beszélgetés és poharazgatás közben. Sok ünnepség zajlott le mostanában Kapospulán. A nevezetesebbek közé tartozott az öregek napja, nemrégiben pedig a zárszámadás. Most ezek sorába került Bajnócziék aranylakodalma, amely nem­csak egy kis család és köz­vetlen hozzátartozóinak, ha­nem az egy nyelven beszélő község nagy családjának is meghitt, bensőséges ünnepe reinek szervezett és szakszerű növényvédelméről, a megyí felvásárolható gyümölcstermé­sének nagyobb hányadáról van szó. Fölszerelést vásárolnak, újabb brigádokat, helyenként pedig társulásokat hoznak lét­re a szakszerű permetezés kel­lő időben való elvégzésének biztosítására. Sem Nagyatá­don, sem másutt nem kezel­hetik ezt huszadrangú kérdés­ként az fmsz-vezetők. Mi történik akkor, ha az új fölszerelés sem lesz elegendő a permetezés idején? A me­gyei program számolt ezzel a várható nehézséggel is. Le­küzdésének módját abban lát­ja, hogy szerződést kell kötni o tsz-ek növényvédelmi gépei­nek kölcsönzésére. A kiörege­dett, elszáradt fák pótlására pedig ugyancsak szervezetten teremt elő csemetét az fmsz- mozgalom. Eljutottunk a baromfi- tenyésztéshez. a falusi családok élelmezésében is, a városi lakosság ellátásában is számottevő szerepe van a ház körüli baromfitartásnak. Fej­lesztésének előmozdítására mit tehet az fmsz? Teheti azt, hogy naposcsibét szerez az állo­mány gyarapításához, helyen­ként kicseréléséhez, és hada­kozik azért, hogy jusson tojó­táp a háztáji gazdaságokba is. És még valamit tehet: szor­galmazhatja a lajoskomáromi tapasztalatcsere tanulságainak alapján, hogy az üres istálló­kat népesítsék be baromfival. A kiindulási alap az, hogy kellő időben kapjon napos­csibét az fmsz. Fordítson erre akkora gondot a baromfiipar, amekkorát megillet. így vá­lik lehetővé, hogy rántani való csirkét is kellő mennyiségben és idejében adhat fogyasztásra a falu, másrészt pedig növel­heti a tenyészállományt na­gyobb tojáshozamú fajtával. Irányítani, szervezni kell ezt az akciót is az élet követelmé­nyeire épült háztáji program­nak megfelelően. A földművesszövetke­zet a tagságé, egyben a helyi és a népgazdasági ér­dek összeegyeztetője is. Amit a háztáji program előír, mind­az megfelel a parasztság cél­jának, az ország terveinek. »A méhészek támogatása, a nyúl- tenyésztés és a babtermelés szorgalmazása, a gyógynövény gyűjtésének, a selyemgubó ter­melésének szervezése — mind­mind sajátosan földművesszö­vetkezeti feladat. Az egyikből csak saját szükségletre kell a falunak, a másikért meg pénzt kap — fontos hát valamennyi termelési, termeltetési tenni­valóval behatóan foglalkozni. Ez a felismerés indította meg a földművesszövetkezeti rend­szer szervezett mozgalmát a háztáji gazdaságok termelési lehetőségei minél jobb, minél teljesebb kiaknázásának elő­mozdítására. Megvalósításra érdemes ez a program, s meg­érdemli és meg is követeli, hogy végrehajtására összefog­janak a falusi szervek. Kutas József CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Délután fél 2 órakor: Légy jó mindhalálig. Ifjúsági elő­adás. VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ Robin Hood új kalandjai. Színes, szélesvásznú angol film. Korhatár nélkül. Előadások kezdete 5, 7, P órakor. (Február 19-ig.) SZABAD IFJÜSAG FILMSZÍNHÁZ A jégmezők lovagja. Szovjet film Korhatár nélkül. J 'ások kezdete 4, 6. r ór. (Február 16-ig.) LATINRA SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZ Pista bácsi és Agnes néni, akárcsak ötven évvel ezelőtt az es­küvőn, most az aranylakodalomban koccintanak boldogságukra. K. S. 5 órakor: Asztali labdarúgó- verseny.

Next

/
Oldalképek
Tartalom